Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-29 / 150. szám

1973. JŰNIUS 29., PÉNTEK rest HEGYEI kMÍvSíip A pilisi példa Üdülni, sétálni - az erdőben Pest megyei környezetvédelmi tervek Telepítik a fenyőt Szokás | szerint ősszel a lombos fák (csemetéit ilyenkor, nyáridő­iben pedig a tűlevelűeket ül­hetik az énekelgető, babos ■kendős leányok-asszonyok. És kapálják a piciny fák között a földsávokat, irtják a gyo­mot. Az erdész nagy-nagy uta­kat jár be a sűrűség rejteké- ben, tervezi a jövő esztendőt. Fölméri, hol kell tisztítani, gyéríteni. Beírja a térképre, hogy például a 11/A, avagy a 11/B erdőrészletet kell megrit- kitani, azaz kivágni a satnya, csenevész fákat. JVÍert a fának tér kell, hogy hízzon. Komótosan halad a munka, nyáron több szabad idő jut az erdők mérnökeinek, mint a motoros fűrészek sivításától lármás téli világban, a faki­termelés lázas napjaiban. Ezért is gyakoribbak most az olyan alkalmak, amikor az ország más-más részéből ösz- szeverődött' erdész-vadász szakemberek összedugják a fejüket, eldiskurálnak a jöven­dőről. S hogy miről esik szó az ef­féle eszmecseréken? Balázs Istvántól, a megye erdészeti felügyelőjétől hal­lom: — Az emberi környezet ol­talmának igénye elemi erővel hatott az erdőgazdálkodás szemléletének változására. Ki­léptünk a fagazdálkodás zárt köréből, egyre többen ismerik iföl, hogy az erdőgazdálkodás lényege ma már a biológiai, gazdasági és szociális érdekek egyeztetése. Az erdő nem csu­pán faanyagforrás. Magyar javaslatok A tavaly megrendezett VII. erdészeti világkongresszuson éppen a magyar szakemberek (javaslata alapján mondották ki, hogy az erdők alapvető rendeltetése: egyaránt szol­gálni a termelési, a környezet- védelmi és a szociális igénye­det. Az erdészek feladatai kö- aé tartozik egyebek között a természet- és tájvédelem, a fvadon élő növény- és állatvi­lág fenntartása, a víz-és szél­erózió elleni védekezés is. A környezetvédelem jegyé­ben kezdtek hozzá az erdészek ahhoz az országos méretű munkához, amelynek célja: az ezredfordulóig utat mutató ter­met készíteni az erdőtelepítés­be és -gondozásra. Balázs István mondja: — Most dől el, mennyi er­dőt kell telepíteni, hogy az el­őjövendő nemzedékek egészsé­ges életkörülmények között él­hessenek. A fölmérésekből ki­derül, hogy tájegységeinken, egy-egy városunk körzetében megfelelő kiterjedésűek-e az erdők a lakosság mai és ké­sőbb várható számához ké­pest. Mert az urbanizációt nem lehet megállítani. 2000-re Magyarország lakosságának nyolcvan százaléka városok­ban lakik majd. Mesterkéltség nélkül S a ma telepített tölgyer­dők, gyertyánosok, bükkösök, fenyvesek, kőris- és juharfák, szilek, nyárak, hársfák, nyí­rek, vadcseresnyék meggyö­keresedő, vékonyka csemetéi már e jövendő lakosság szá­mára nyújtanak enyhet, fel­üdülést. Az építészek, városfejlesz­tési szakemberek prognózisá­ra alapozott tervek készítése­kor a népesedés mellett figye­lembe veszik a várható ide­genforgalmat is. A zöldövezeteket, parker­dőket, a meglévő erdőségekből kanyarítják ki. Szerencsére, kevés megyénkben az olyan sivár alföldi táj, ahol lábon álló fát alig-alig látni, s még csak eztán fásítják a homokot. De hogyan lesz az erdőből parkerdő? Az ország egyik legelső ilyen jellegű erdészetének, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaságnak az igazgatója, dr. Madas Lász­ló így ír egyik tanulmányá­ban: „A parkerdőben a növény­zet változatosságára kell töre­kednünk. Az erdő színeit, a fény és az árnyékok esztétikai hatását, valamint a terep ala­kulásához allcalmazkodó tér­beli elrendezést tudatosan te­remtjük meg, de vigyázva, hogy ne keltse a mesterkéltség látszatát.” A sétautak, a tisztásak ját­szóterei, a tűzrakóhelyek, az eső elől menedéket nyújtó kuc­kók, a padok, asztalok, erdő- széli parkolóhelyek kelleme- sebbé-kényelmesebbé teszik a természetben banangoüák prog­ramját. Ám az erdő — erdő marad. Az országos erdőrendezési tervek készítésével egy időben sokhelyütt máris igyekeznek előkészíteni a lakosság üdülé­sét szolgáló erdőségeket, ame­lyekben ezentúl csak a seny- vedő-korhadó, kiszáradt fákat vágiák ki. Már a tervezés idő­szakában célszerű elkülöníteni a környezetvédelmi és a gaz­dasági jellegű erdők fejleszté­sét. A parkerdők kialakításá­ban, nevelésében az állami er­dőgazdaságok mellett fontos szerep jut a termelőszövetke­zeteknek, szakszövetkezetek­nek is. Jó példa a nagykőrösiek igyekezete. A város állami gazdasága, hat termelőszövet­kezete, továbbá a kocséri és a nyársapáti tsz-ek kilencven hektárnyi, sétautakkal szeldelt ligetes erdőt telepítettek kőha- jításnyira a városkaputól, ezentúl pedig ezerkétszáz hek­táros parkerdő várja a kirán­dulókat. Talán a legszebb al­földi erdőség öleli körül Nem élnek a lehetőségekkel a gazdaságok Mérlegelik a vízjog visszavonását • • •• Ülést tartott az Országos Öntözési Operaiív Bizottság ( Csütörtökön a MEM-ben ülést tartott az Országos Ön­tözési Operatív Bizottság. Megállapította: az elmúlt he­tekben a gazdaságok nagyobb gondot fordítottak a talaj ned­vességtartalmának mesterséges pótlására, de nagy lehetőségek maradlak kihasználatlanul az év első hat hónapjában. A nagyobb vízrendszerekből a vizet kiemelő központi szivaty- tyúk csak fél kapacitással mű­ködtek, számos gazdaság nem élt a lehetőségekkel. Egész sor öntözőlőtesítmény kihasználat­lan. Az értekezlet részvevői hangsúlyozták, hogy az öntözés \ állandó, folyamatos munkát jelent. Azok a termelők, akik vízjoggal rendelkeznek — te­hát biztosították számukra az öntözővizet — és nem élnek a lehetőséggel, lényegében súlyos mulasztást követnek el. Az illetékesek egyre komo­lyabban mérlegelik, hogy kirívó esetekben vissza­vonják a vízjogot. A bizottság tagjai hangsú­lyozták, hogy ott fejlesztik majd a központi létesítménye­ket, ahol kihasználják a ren­delkezésre álló vizet és gépi berendezéseket. A főművek teljesítményét ott bővítik, ahol a termelők komolyan számol­nak az öntözés adta előnyök­kel. Szó van arról, hogy felül­vizsgálják a víznormákat, ál­talában az egész öntözővíz­helyzetet felmérik és megfelelő intézkedéseket hoznak. Nagykőröst. Határában áll fél­tett növényritkaságunk, a me­gye legöregebb fája: egy 350 éves tölgy. Parkerdő-előkészületek — Igen fontos — mon/dja Balázs István —, hogy a ter­vek valóra váltását ne tudják le helyenként különféle álin­tézkedésekkel. Erdeink közül elsősorban azokat kell parker­dővé formálnunk, amelyek ed­dig is a turisták kedvelt ki­rándulóhelyei voltak. Hiába je­lölnek ki ugyanis egy tízéves, sűrű féketefenyvest pihenőte­rületnek, abban még a róka sem szívesen futkos. Ennyit tehát a készülődés­ről, tervekről, mindama dol­gokról, amiket mostanság oly gyakran meghánynak-vetnek a szakmai disputák, tanácskozá­sok során az erdészek. Bizo­nyosnak tűnik hát, hogy uno­káink jókora sétákat tehetnek majd a természetet őrző er­dőkben — amit persze magunk is megkísérelhetnénk. Töb­bünknek kellene fölfedezni za­jos világunk túlpartját. Akad egyéb teendőnk is. Környezetünk oltalmazása az erdőgazdálkodáshoz mit sem konyítók „belügye” is. Sokan tudják ezt. A minap levelet hozott a posta. Írója, Spirk Ti­bor, a Pest megyei Természetba­rát Szakszövetség túrabizottsá- gának vezetője arról tájékoztat, hogy a megyénkbeli természet- járók részt kértek a megyei természetvédelmi bizottság munkájából. Közreműködnek természeti ritkaságaink fel- térképezésében. A mellékeit, nyolcoldalas listából: „ ... do­lomitlakó len, kaukázusi mo­ha, fekete muskotály, bálvány­fa és mocsári ciprus, pannon­gyík, jégmadár, keresztcsőrű királyka..." — növény- és állatfajok százszámra, pontos lelőhellyel. A természetbará­tok erdei szolgálatot szervez­tek, s 1965 óta vesznek részt a Börzsöny és a Pilis erdeinek védelmében, a madarak meg­óvásában. Van mit tenniük:. A világ egyik nagy termé­szetvédelmi területén, az ame­rikai Yellow stone-parkban Srriokey, a cserkészkalapos mac­kó barátságos ábrázata, s alat­ta kis felirat figyelmezteti mindenütt a kirándulót: amit a természet ellen " tesz, azt saját maga ellen teszi. Sokan nem tudják még ezt mifelénk. Apor Zoltán Munkamegbeszélés a szakszervezetek megyei tanácsán Tegnap Gál László, a Szak- szervezetek Országos Taná­csának titkára munkamegbe­szélésre a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának köz­pontjába látogatott. Kíséreté­ben voltak Lakatos József né és Bútor Sándor, a. SZOT szer­vezési és káderosztályának he­lyettes vezetői. A SZOT kép­viselőit a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa nevében dr. Dobi Ferenc, a SZOT elnök­ségének tagja, az SZMT ve­zető titkára, Kovács István és Sófalvi Zoltánná, az SZMT titkárai, valamint Kozák Sán- dorné szervezési és káderosz- tály-vezető fogadta. A SZOT képviselői és az SZMT-veze- tők megbeszélést folytattak a szakszervezeti munka idősze­rű kérdéseiről. A követelmények között egy­re nagyobb hangsúlyt, a gya­korlati munkában pedig egyre nagyobb szerepet kap a köz- művelődési intézmények és szervek együttműködése. A korszerű közművelődés nem nélkülözheti ezt az összehan­golt, közös munkát, hiszen a hivatásos népművelők önmagukban, egyedül nem teljesíthetik a megnöveke­dett és új feladatokat. Ez a gondolat állt annak a tanácskozásnak a középpont­jában, amelyet a gödöllői járá­si hivatal művelődésügyi osz­tálya tegnap délelőtt rendezett — mintegy a szerdai tanévzáró értekezlet folytatásaként — a járási hivatal nagytermében községi tanácselnökök, ÁFÉSZ-elnökök, általános is­kolai igazgatók és művelődés- ügyi házak vezetődnek részvé­telével. Földeák András, a járási hi­vatal népművelési felügyelője ismertette az együttműködés helyzetét a gödöllői járás fal­vaiban, községeiben. Különösen az iskolák és a közművelődés kapcsolatát kell a jövőben fejleszteni hangsúlyozta. Néhány helyen, — Bag, Kartal, Verseg és Túra — kiemelkedő a művelődési ház és az iskola összehangolt, közös munkája. A kapcsolat szervezett és rendszeres. Az együttműködés azonban további fejlesztésre szorul. A népművelők kössenek szerző­dést a termelőszövetkezetek­kel, az iskolákkal, s terveiket ezek alapján rögzítsék. 1974-től a járási hivatal már csak ilyen közösen készített közművelődési tervet fogad el a községek­től. A tanácskozáson dr. Maróti Andor, a budapesti Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem ad­junktusa Művelődéspolitikánk egysége címmel nagy érdeklő­déssel kísért elméleti előadást tartott, amelynek második ré­szében behatóan foglalkozott az iskolák szerepével a köz­művelődésben. TIT-továbbképzo Építését Pest megye is támogatja Országos TIT-továbbképző bázist létesítenek Nógrád me­gyében, a Salgótarján közelé­ben levő Gedőc-tetön Hajdú, Heves, Csongrád, Pest és Nóg­rád megye összefogásával, a TIT-központ támogatásával. Háromezer négyzetméternyi erdei tisztáson, mintegy há­rommillió forintos költséggel nyolcvan személyes előadóter­met, szertárakat, tanári szobá­kat építnek. A tanfolyamok hallgatóinak kilenc f^házban. biztosítanak szállást. Vala­mennyi épület fűtéséről hő- központtían gondoskodnak. Az ország első TIT-továbbképző bázisát — amelyben TIT-elő- adöknak, nyelvtanáraknak, szakkörvezetőknek rendeznék majd tanfolyamokat — a jö­vő év tavaszán adják át ren­deltetésének. Kétszeresen „tanácsi ember” Még a vonaton is Szórád József kétsze­resen is „taná­csi ember”. Odahaza Szoko- lyán már a harmadik ciklus­ban választották meg a 25-ös körzetben, hogy képviselje őket a tanácsban, munkahelye pedig a Pest megyei Tanács pénzügyi osztálya. 1969-ig, míg a váci és a szobi járás nem egyesült, Szobon volt a költségvetési csoport vezetője. Keveset tartózkodik íróasz­tala mellett. Ha bent van, gyakran megtörténik, hogy rákocognak a folyosóra nyíló szobája ablakán. Földi, járás­beli ismeri fel, aki éppen benn jár az épületben /valamilyen magántermészetű ügyében. Ilyenkor rögtön tanácsot, út­baigazítást is kér, „hiszen te igazán tudod, ez itt kire tar­tozik” felkiáltással. az ilyen váratlan látoga­Nem zavarja tás? — Nem — válaszolja —, hozzátartozik a mindenna­pokhoz, a munkám egyik ré­sze, hogy felvilágosítást adjak, különösen, ha tudok válaszol­ni. Sokfelé megfordulok és vi­lágos, hogy aki ismer, felke­res. Szórádék őslakosok Szoko- lyán. Ma sem válna meg a fa­lujától, hogy naponta Buda­pestre kell utaznia. Fia, lánya csak Vácig megy vele. Fele­sége otthon dolgozik. A vona­tozás egyúttal szórakozás. Ki­alakult a baráti kör, beszél­JEGYZETA KÖZÚT! BALESETEKRŐL Tanulságos statisztika 32-ről 43-ra, a ráckeveiben az amúgyis magas 55-ről 56-ra. A szentendrei járásban az el­múlt évi 21-hez képest az idén júniusig már 28, a1 budaiban 87-tel szemben 94, a váciban 49-cel szemben 70 (!) baleset történt. EZ UTÓBBI HÁROM TE­RÜLETEN — melyhez negye­diknek hozzá vehetjük a rác­kevei járást is — különösen szembetűnő a személyi sérü­léssel járó közúti balesetek nagy száma, illetve ennek je­lentős emelkedése. Ez pedig szoros összefüggésben van az­zal, hogy iaz említett járások a főváros leglátogatottabb üdü­lőövezetei, s az egyébként is számottevő tranzitforgalmuk az idegenforgalmi idény kez­detétől ugrásszerűen megnö­vekszik. Különösen a fővárosból va­ló ki- és az oda való bejutás válik lassúvá. Sajnos, erre sok gépjárművezető úgy rea­gál, hogy azt az időt, melyet Budapesten élveszít, a főváros határán kívül, a Pest megyei utakon igyekszik behozni. A balesetek döntő többségét ugyanis a gyorshajtás, az üt­és időjárási viszonyokhoz nem igazodó sebesség okozta. A száguldozás, a szabálytalan, erőszakos előzés, sajnos, épp­úgy jellemző lakott terüle­ten, mint azon kívül. Különö­sen a motorosokat ragadja el gyakran a sebesség láza, pedig ezért közülük a tavalyi 9-cel szemben az idén már 13-an fi­zettek az életükkel. Ugyanak­kor a községekben lakók sem elég óvatosak. Meggondolat­lanul, a forgalmat gyakran figyelmen kívül hagyva köz­lekednek, kelnek át az úttes­ten — még az M—7-es autó­pályán is, ahol csak májusban két gyalogost gázoltak halálra —, sőt, a szigorú bírságolás és az intenzív propaganda el­lenére még ma is találkozni kivilágítatlan, szabálytalanul közlekedő kerékpárokkal, lo­vas kocsikkal. A NYÁRI ÜDÜLÉSI SZE­ZON már javában tart, az utak — különösen hétvégeken — rendkívül zsúfoltak, éppen ezért fokozott a balesetveszély. Most méginkább fontos, hogy elgondolkoztasson bennünket az idézett riasztó statisztika. Hiszen autósokon és kerékpá­rosokon, motorosokon és gya­logosokon egyaránt múlik, hogy a nyár, az egész évben várt pihenés és kikapcsolódás ideje mindenkinél tragédiák nélkül teljen el. Mészáros János A STATISZTIKÁK a szá­mok természeténél fogva, ál­talában nem váltanak ki ér­zelmi reakciókat. Mégis, mi­kor a napokban kezembe ke­rült a Pest megyei Rendőr-fő- k.apitányság közlekedésrendé­szeti osztályán összeállított baleseti statisztika — mely 1972 első öt hónapjában tör­tént közúti balesetek szám­adatait hasonlítja össze az idei, hasonló időszakban fel­jegyzett adatokkal —, meg­döbbenés kerített hatalmába. Azt tudtam, hogy az utak nap mint nap kisebb-nagyobb tra­gédiák színterei, s ezek szá­mának növekedése — úgy tű­nik — megállapíthatatlan, e statisztika jelzései azonban túlmutatnak a gépkocsik el­terjedtségének és a balesetek számának összefüggésein. Tavaly január 1 és május 31 között Pest megye terüle­téit 479 személyi sérüléssel járó közúti baleset volt, eb­ből 43 halálos kimenetelű. Az idén — ugyanebben az öt hó­napban 497 (az emelkedés te­hát 18), ugyanakkor 49-en haltak meg az utakon. Né­hány — például a ceglédi, gö­döllői, monori, nagykátai — járásban csökkent ugyan a balesetek száma, máshol azon­ban szaporodott. A dabasiban getnek, kártyáznak — és ügyeket intéznek. Mert az is gyakori, hogy egy-egy szoko- lyai éppen ott mondja el a panaszát vagy javaslatát. — Valóságos kis hadsereg száll fel reggelente a negyed hetesre, a kétezerkétszáz lako­sú községből ötszáz az ingázó. Amikor harmincöt évvel ez­előtt még polgárista voltam Vácott, a diákokkal együtt naponta tizen-tizenöten utaz­tunk. Nem volt olyan nagyon szegény akkor sem a falu, mégis, gyalog, esetleg igával járta* az emberek. Valahogy magától értetődő volt, hogy önmagukat ne kíméljék. itt is Sok panasz volt az utak­ra, a sárra. Óriásit léptek előre, Szokolya megtette a magáét, a főutcán a fontosabb közlekedési utakon betonjár­dát raktak le. Rövidesen négy tantermes iskolát építenek. A falu további fejlődéséért Szórád Józsefnek és a tanács­tagoknak még igen sok a ten­nivalójuk. Egyik legnagyobb gondjuk az erózió. Az eső, a hóié és a csapadék erőteljesen rongálja a meredekebb fekvé­sű domboldalakat, lemossa ró­luk a termőrétegeket Meg kell találni a csapadékvíz le­vezetésének helyes módját, el­sősorban is szabályozniuk kell a falun átfutó Morgó-patak medrét, hogy képes legyen a nagyobb vízmennyiséget be­fogadni. Ennek a mederszabá­lyozásnak jelentős részét 1972- ben már elvégezték. A villanyhálózat többé-ke- vésbé már teljes, annál több gondot okoz az egészséges ivó­víz megteremtése. Nemcsak azért fontos ez, hogy ne igyák a rossz ízű kutak vizét, ha­nem azért is, mert szeretnék feltámasztani a nagy hagyo­mányú szarvasmarhatartást Vízügyben Kismarossal sze­retnének fuzionálni. Ha ők ki­viszik a hálózatot a falu szé­léig — mint ahogy ígérik —, onnan Szokolyának csak a másik három kilométert kell megépíteni.----------------------terület is | A közbenlévő | öröm­--------------------- mel ven­né ezt a megoldást, miután éppen Szórád József és a pénzügyi állandó bizottság ja­vaslatára újabb 100 üdülőtel­ket adtak itt el. A környező községektől vették a példát, amelyek a parlagon heverő földeket hasznosították ily módon, iskolát-óvodát építet­tek belőle. A budapesti hét- végiház-tulajdonosok is bizo­nyára örömmel hozzájárulnak Szokolyán a vízvezeték-építés­hez, és a még hiányzó anya­giakat a telekeladás révén nyert jelentős összegből pótol­hatják. Látnivaló, h ogy ez a most kezdődött új tanácsi ciklus is bőven ellátja tennivalóval Szórád Józsefet és tanácstag­társait. — Ha már minden elké­szülne a falumban, mihez kezdenék a szombat délután­jaimmal — tréfálkozik —, et­től azonban jó ideig még nem kell tartani! Komáromi Magda ‘ L Együttműködés a közművelődésben TANÁCSKOZÁS GÖDÖLLŐN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom