Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-27 / 148. szám

1973. JŰNIUS 27., SZERDA "xJCÍM-lap 3 Gyártás és szolgáltatás Az ITV Nagykőrösön Gebinesek a kisközségekben A tervezettnél gyorsabban fejlődik a szövetkezeti szolgáltatás Mikor az alapítólevelet kéz­be vehette az Irodagéptechntka Vállalat igazgatója, 1949-ben — vezetője lett egy olyan gyárnak, amely — ahogy ők mondjál?: „kisiparosi jelleg­gel” javított néhány író- és könyvelőgépet, s ezek csaknem olyan elavultak voltak, mint a munkamódszerek. A Bécsi ut­cában székelő központ mai adatai imponálóak: a számok bizonyítják, hogyan fejlődött, terebélyesedett, lett igazi nagy­üzemmé az Irodagéptechnika Vállalat. Még egy történelmi évszám: 1962, amikor ketté­váltak, s megalakult az IGV, azaz az Irodagépipari és Fi­nommechanikai Vállalat. Ma már a fejlődés megkérdőjelez­te e szétválás szükségességét, hiszen akkoriban ezt úgy indo­kolták, hogy egyik a szolgálta­tásban, a másik a gyártásban veszi ki részét. És az ITV már nemcsak a szervizmunkáit végzi az irodagépeknek, ha­nem maga is gyárt kooperáció­ban kisebb berendezéseket, sőt írógépszalagot is — legnagyobb vidéki telephelyén, Nagykőrö­sön. Szállodatervből — ipari üzem Lindmeyer Ede, a vállalat műszaki igazgatóhelyettese összehasonlító adatokkal érzé­kelteti az eltelt esztendők vál­tozásait: — Hat évvel ezelőtt a nye­reség körülbelül tízmillió fo­rint Volt, tavaly a tízszerese. A hatvanas évek végén kezdtük ugyanis a vállalat felesleges kapacitását úgy kihasználni, hogy nemcsak javítottuk az irodagépeket, hanem gyártot­tunk is belőlük néhányat — először jugoszláv kooperáció­ban a Calcorex-típusú számoló­gépeket, melyeket kézzel kel­lett működtetni. Dollármegta­karításunk megközelítette a 3 milliót — pontosan azzal, hogy Nagykőrösről vehetett ügyfe­lünk korszerű irodagépet, s nem külföldről. A fejlődés tehát nem min­dennapos nagy léptekkel kísér­te a vállalat elmúlt néhány évének történetét. Egyre-másra alakultak a vidéki telephelyek, hiszen az egész országban az ITV hivatott ellátni az iroda­gépek karbantartását, azonban legbüszkébbek a nagykőrösi gyáregységre. Nem csoda, hi­szen a tervezőasztalon egy szálloda tervei valósultak meg először, s abból alakítottál? ki a körösi épületet. Nemcsak az épület impozáns, hanem a kör­nyezet is, mindenhol fák, virá­gok, ápolt kert, és ami a leglé­nyegesebb, a munkakörülmé­nyekre sem lehet panasz. Vi­lágos termekben, légkondicio­náló berendezések mellett dol­goznak főleg lányok, asszo­nyok, általában betanított munkások. Az 1972-es ered­mény: 200 millió forint. — Mindenki elcsodálkozik azon, hogy egy mezőgazdasá­gáról nevezetes alföldi város­ban, hogyan lehetett megvaló­sítani egy olyan magas szak- képzettséget kívánó tevékeny­séget, mint a irodagépek szer­vizét, gyártását — mondja az ITV nagykőrösi üzemének ve­zetője, Verbó Zoltán. — Csak azt felejtik el, hogy Nagykő­rös ma már nemcsak a mező- gazdaságáról, hanem iparáról is híres! És a város lakosságá­nak nagy része az ipari üze­mekben keresi kenyerét... Tízezer irodagép 1967-ben tízmillió forintos beruházással megépült a nagykőrösi telep. Akkoriban 58-an dolgoztak itt, irodagé­peket javítottak. Később a létszám 120-ra emelkedett, s „szervizterületükhöz” öt me­gye tartozott: körülbelül 18 ezer négyzetkilométer, tíz­ezer irodagép. _ — 1965-ben, a még régi kis üzemben, a hőskorszakban, alig kétmillió forintért javí­tottunk gépeket, 1968-ban, az új létesítményben pedig már több mint 8 millió forintért végeztünk szervizmunkát. A gyártási kooperáció váratla­nul ért bennünket, kicsit tar­tottunk is tőle, pedig ez je­lentette az igazi fejlődést — az első esztendőben 42 millió forintért, tavaly 186 millióért szereltünk különböző Calco­rex- és az olasz Olivetti-iro- dagépeket. Idén bizonyos tí­pusú berendezésekből telítő­dött a piac,. így a termelési érték kevesebb lesz, hiszen a Duplex-könyvelőgép gyártá­sát ideiglenesen megszüntet­tük. Raktárra nem szabad gyártani — ezt mindenki meg­értette, de a gondok sokasága zúdult ránk, hiszen hirtelen felszabadult több mint hatvan ember munkapadja, nem volt munkájuk. Elküldeni embere­ket, akiket néhány évvel ez­előtt úgy vettünk ide, hogy otthonuk lesz a gyár, biztosít­va lesz a jövőjük?! Nem le­hetett megtenni! Munkát kel­lett adni nekik... — mondja Verbó Zoltán. — Hát, így kezdődött Nagy­kőrösön a munka- és üzem- szervezés — teszi hozzá a vállalat műszaki igazgatóhe­lyettese. — Gyorsan, hatéko­nyan kellett szervezni, s sze­rencsére minden valószínűség szerint nemcsak a gondokat orvosoltuk, hanem erre az ideiglenes időre nyereséget hozó munkát is biztosítottunk a körösieknek. Nyíregyházá­ról ide telepítettük az írógép­szalag-gyártást, évente 600 ezer darab Kores-szalagot tesznek dobozba az itteniek, s megkezdtük a Ratus-pénztár- gép szalagszerű javítását is, amelynek karbantartása eddig problémát okozott az Iroda- géptechnika Vállalatnak. Természetesen, bár csökken­tett mennyiségben, tovább gyártjuk a kis irodagépek né­hány típusát, így a Calcorexet és az Olivetti Quantát. — (Megszüntettünk egy raktárát, összevontunk mun­kafolyamatokat, betanítottuk dolgozóinkat, így nem kellett senkit elbocsátani... — mondja Verbó Zoltán. Differenciált bérezés — És miért e hirtelen vál­toztatás? Hogy nem tudták előre a piaci helyzetet? — kérdezem Lindmeyer Edétől. — A vállalat ugrásszerűen fejlődött az elmúlt időszak­ban, s közben nem tudta elég tudatosan végezni azt a piac- kutatási munkát, amelynek segítségével előre láthatta vol­na, fölmérhette volna az igé­nyeket. A munka- és üzem- szervezési feladatok között kiemelkedő helyet foglal el ennek a munkának hatéko­nyabbá tétele. — És hogyan lehetett beta­nítani több munkafolyamat elvégzésére a munkásokat? — ezt már az üzem vezetőjétől, Verbó Zoltántól kérdezem. — A differenciált bérezés­A közúti járműprogram ér­dekében szocialista együttműr ködési szerződésben részt ve­vő vállalatok vezérigazgatói július 9—13. között tanácsko­zásra ülnek össze a Kismotor- és Gépgyárban. A közúti jár­műprogramban tevékenykedő gyárak, a szocialista együtt­működési szerződés tagjai megtárgyalják az ötnapos ta­nácskozáson a vállalatok kö­zös információs rendszerének bevezetését, a közös autóbusz­centrikus termelésprogramo­zás megvalósítását, a közúti járműágazat munka- és üzem- szervezési helyzetét. A közös információrend­szer elősegítheti a jobb, s tervezettebb kooperációt, s az alapanyag-ellátóknak — ígv a Csepel Autógyárnak is — a közép- és hosszú távú tervezéshez nyújtanak nélkü­lözhetetlen adalékot. Előre­láthatólag e rendszert jövőre Vezetik be. Az autóbuszcent­rikus programozást először kísérleti jelleggel indítják meg, bevezetése esetén min­den valószínűség szerint jelen­tősen csökken a forgóeszköz­állomány. A munka- és üzem- szervezési feladatok leglénye­gesebbje — a belső tartalékok sei ösztönöztük dolgozóinkat a tanulásra. Nálunk nem min­den betanított munkás kap egyenlő bért, van, aki hó vé­gén 1400 forintot vesz fel, de van, aki 2100-at. Ez természe­tes, hiszen azokat az embe­reket, akiket több helyütt al­kalmazhatok, jobbam kell megbecsülni! Suba Tibor párttitkár hoz­záteszi : — Három éve még csak egy szocialista brigád dolgozott Kőrösön, ma már öt — vál­lalásaik között szerepel, hogy egyre több munkafolyamattal ismerkednek meg, segítik el­maradt társaikat. Tavaly pél­dául hatan tettek szakmun­kásvizsgát. Az Irodagéptechnika Vál­lalat azon ritka gyár az or­szágban, amely néhány szol­gáltatásárnak árát csökken­tette: bizonyos irodagépek ja­vítását ebben az évben már olcsóbban végzi — nyeresé­gükből kétmillió forintot ál­doztak erre a célra. — Bizonyos fokig ez is a hatékonyabb munkának kö­szönhető — tájékoztat Limd- meyer Ede. — Az üzem- és munkaszervezés a vállalatnál azt is jelentette, hogy nyolc főosztály helyett ma már csak hét működik. Egy telep — több telep — Az üzem- és munkaszer­vezés tehát érintette a válla­lat szervezeti felépítését. A feladatok végrehajtásában mi a különbség az egytelepű és a sok vidéki telepet foglalkoz­tató gyárak között? — A központi célok egye- zőek: jobban kihasználni a kapacitást, csökkenteni az ön­költséget ... Más azonban az információ áramlása, s ezért sokkal jobban oda kell fi­gyelni a központi akarat ér­vényesítésére, s a fejlesztési alapok felhasználására, mert minden szentnek maga felé húz a keze, s egy-egy gyár­egység érdekét sokszor kell összehangolni a központi ér­dekekkel. A vidéki telepek élére jól felkészült vezetőket kell állítani, akik értik az uta­sításokat és megfelelően tud­nak bánni az emberekkel, ön­állóak — itt is könnyebb a dolguk a csak egy teleppel rendelkező vállalatoknak. A munka- és üzemszervezéskor minden telepnek más a gond­ja, más a hibája, s mást kell orvosolnia. A központi gyár­nak ezt kell összehangolnia, s biztosítani a zavartalan mun­kát hatékony, gyors és körül­tekintő intézkedésekkel. Tamás Ervin feltárása, a ráfordítási költsé­gek csökkentése. Szó van arról is, hogy a Dunai Vasmű, valamint az Ipari Szerelvény- és Gép­gyár is csatlakozik a szo­cialista együttműködési szerződéshez. Az előbbi ugyanis a négyzet­csövek és a finomlemezek szállításával, az utóbbi a mell­ső tengelyek szerelésével je­lentős szerepet vállalt az autó­buszprogramban, így a szerző­désben előnyösebben segíthe­tik elő a terv sikeres végre­hajtását. A Pest megyei Műanyagipa­ri Vállalat 36 állomásos poly- uretán talpgyártó gépsort vá­sárolt az osztrák Polyair cég­től. A gépsor — amelyet a gyártó cég az idei kijevi vá­sáron mutatott be a szakmai érdeklődőknek — óránként több mint 500 pár polyuretán cipőtalpat készít; ellenértékét a Mind kevesebb az olyan I hely Pest megyében, ahol | hiányzik a szolgáltatás, nincs j fodrász, háztartásigép-javítás | stb. Az elmúlt években a szol- j gáltatóházak egész sora épült, s a beruházásokban az ipari szövetkezetek élenjártak. — Nem véletlenül — mond­ja Boros Gyuláné dr., a Pest megyei KISZÖV elnöke. — Szövetkezeteink ugyanis felis­merték a szolgáltatásban rejlő lehetőségeket, saját érdekeiket össze tudták hangolni a lakos­ság igényeivel, s így fokozato­san sikerült megszüntetni a fehér foltokat. (1965 és 1970 között háromszorosára nőtt a mosógépek és a porszívók, több mint kétszeresére a televíziók és hűtőszekrények száma, kar­bantartásukkal viszont nem sokat törődtek.) — A megye ipari szövetke­zetei közül az érdekelt vegyes­ipari, illetve szolgáltató szö­vetkezetek 73 millió forintot fordítanak szolgáltatásfejlesz­tésre a jelenlegi ötéves terv­időszakban. S bár még csak a félidőnél járunk, az összeg két­harmad részét már felhasznál­ták, sok helyen a tervezettnél előbb elkészült a szolgáltató egység, hogy csak néhány pél­dát említsek: határidő előtt adták át az érdi és a kemen­céi szolgáltatóházat, a nagykő­rösi autószervizt. Az aszódi szolgáltató házat 1974-ben akarták megnyitni, és már az idén elkészült, a budaörsi autószervizt pedig 1975-re ter­vezték, de jövőre üzembe he­lyezik. — A 73 millió forint fel- használásával a szolgáltatás megkétszereződik, a tervek szerint 1975-re a szövetkezeti szolgáltatás értéke lakáskar- bantartással együtt 150 millió forint lesz, de még így sem éri utol a lakosság gyorsan nö­vekvő igényeit. Az épülő autó­szervizek kapacitása ugyan két-három évig nem lesz tel­jesen kihasználva, de a terve­zéskor figyelembe kellett ven­ni a távolabbi jövő egyre sza­porodó gépkocsiállományát is. — A fejlesztésre fordítható összeget differenciáltan hasz­nálták fel. Vácott például, ahol 1971-ben épült a szolgáltató­ház, most már csak kisebb egy­ségeket létesítenek, elsősorban a lakótelepeken, a járásban viszont több helyen, Vámos- mikolán és Kemencén is nyi­tottak szolgáltató egységet. — A beruházás akkor gaz­daságos a szövetkezeteknek, ha az üzembe helyezés után nagy forgalomra lehet számí­tani, kisebb falvakban nem ki­fizetődő szolgáltatóházat létesí­teni. De, hogy a kisközségek lakói se maradjanak ellátatla­nul, több szövetkezet megszer­vezte, hogy hetente, azonos napokon menjen ki fodrász, az elromlott háztartási készüléke­ket pedig kocsival gyűjtik ösz- sze. Még ennél is jobb az a gyakorlat, amelyet a Dunaka­nyar Vegyesipari Szövetkezet­nél vezettek be, hogy az ezer lakosú, vagy annál kisebb köz­ségekben, ahol csak ráfizetés­sel lehetne üzletet nyitni és üzemeltetni, a szolgáltatást „gebinbe” adják. A szövetke­zet 110 szolgáltató egysége kö­zül 40—50 gebines. Ilyen szer­ződést előnyös kötni a fodrá­szoknak, varrónőknek, cipé­szeknek, villanyszerelőknek, mert a munkájukhoz szüksé­PEMÜ — a hazai igények ki­elégítése mellett — másfél mil­lió pár exporttalppal egyen­líti ki. A gépsor üzembe helyezése alkalmából — csütörtök dél­előtt 10 órakor — szakmai be­mutatót tartanak a solymári üzemben. ges anyagot és szerszámot megkapják, ugyanakkor a szö­vetkezetnek is, mert új he­lyiségek nyitása nélkül is csökken az ellátatlan helyek száma. A Dunakanyar Vegyes­ipari Szövetkezetnek nincs veszteséges szolgáltató egysé­ge, a környék falvai nem szen­vednek hiányt semmiféle szol­gáltatásban, ezért a megye szövetkezetei gyakran külde­nek hozzájuk szakembereket tapasztalatszerzésre. Hasonló kezdeményezésekkel találkoz­hatunk, a vácin kívül, a da- basi és a szentendrei járásban is, de például Gödöllőn nehe­zen indul a gebines szolgálta­tás. Befejezésül Boros Gyuláné dr. elmondta, hogy követésre méltónak tartja olyan szol­gáltatóházak építését, mint az érdi, amelyben négy ipari szö­vetkezet szolgáltató részlegei kaptak helyet. A régi, fejlesz­tésre szoruló szolgáltatóháza­kat hasonlóképp kell korszerű­síteni. A MÁV DUNAKESZI JÁR­MŰJAVÍTÓJÁBAN grafikont tesznek elém, rajzos baleseti statisztikát: a vörös vonal le­felé száll. Elemezzük a vörös vonal útját, míg 1962-ben 96 baleset történt, ez a szám négy évvel később 174-re ugrott, 1969-ben elérte a 183-at, 1972- ben azonban már csak 83 bal­esetet regisztráltak. Tízéves munkásvédelmi tevékenység­nek nagy sikere ez a jelentős csökkenés. Vajon kiknek, mi­nek köszönhető az eredmény? A járműjavítóban a balese­tek számát csökkentette egy sor munkavédelmi berendezés, a műhelyátépítés, új gépek be­szerzése, s ez mind javította a munkakörülményeket, bizton­ságosabbá, egészségesebbé tette a termelést. Hogy konkrétan bemutassuk az új beruházások munkásvédelmi hasznát, pél­daként a korszerű vagonmosó­ról szólunk: egészen más a kocsitetőn tisztítani a lemezt, mint a vezérlőpult mellé állni, s gombnyomással irányítani egy gép keféit. E példa is ele­gendő, hogy lássuk: a modern technika, technológia egyúttal munkásvédelmi eszköz, mód­szer is. AZ ELŐBBI MEGÁLLAPÍ­TÁS különösen érvényes a múlt évre, a statisztikai csök­kenés esztendejére: sokat tet­tek műszaki fejlesztéssel is a munkásvédelemért. Elegendő a távirati stílusú felsorolás: a II. gyáregység fúróműhelyét korszerűsítették, a dinamópör- gető-próbaberendezést moder­nizálták, emelőszerkezeteket szereltek fel, elszívóberende­zést terveztek, a présgépeket kétkezű indítóberendezésekkel látták el — de ne is folytas­suk a felsorolást, hiszen egy­értelmű, hogy a korszerűsítés is kamatozik, a balesetek csök­kenésében. Kisebb a szám, nyolcvanhá­rom, örülni lehet a csökkenés­nek, s bár a teljesen baleset- mentes munka ma még talán illúzió, mégis komolyan kell foglalkozni ezzel a nyolcvan- három esettel, mert abszolút számként cselekvésre késztető. Ezt gondolták Dunakeszin is, mert a 83 balesetet, körülmé­nyeit teljes részletességgel elemezték, hogy feltárják az okokat, s a tanulságok szerint intézkedhessenek. A tavalyi balesetek okainak ismerete, a gyors változtatás az idén a kevesebb baleset, a jobb mun­kásvédelem záloga lehet. A RÉSZLETES ELEMZÉS sok tanulsággal szolgál. Elő­ször a vizsgálat sokrétűségét szemléltetem: a balesetek elő­fordulását havi, munkahely, életkor, szolgálati idő szerint, szakmánként is csoportosítot­ták — mert így a rejtettebb összefüggések is könnyebben feltárhatók. Mit mutatnak a különböző táblázatok? Például azt, hogy a 83 balesetet szen­vedett munkás 2263 napot Évente másfél millió sertés Ülést tartott a TOT elnöksége A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának elnöksége kedden Szabó István elnökle­tével ülést tartott. Az elnök­ség felmérte a szakosított ser­téstelepek eddigi beruházási és üzemeltetési tapasztalatait, és megállapította: 1968 óta 209 sertéstelep építéséhez láttak hozzá a tsz-ek. A létesítmé­nyek kétharmad része 'az el­múlt év végéig elkészült. A telepek évente mintegy 1,5 millió hízót adnak majd, ami a termelőszövetkezetek 1975 végére előirányzott vágósertés­termelésének csaknem 40 szá­zalékát teszi ki. A TOT elnöksége felkérte az érintett szövetkezeteket arra is, hogy miután a megkezdett beruházások befejezése és tel­jes kihasználása népgazdasági érdek, tegyenek meg mindent a telepek üzembe helyezésére, a gazdaságos termelés megva­lósítására. Az elnökség ezután megvizs­gálta a termelőszövetkezeti munkaverseny-mozga'.om hely­zetét és értékelte a tsz-ek ka­tegóriába sorolásáról és ennek alapján a tag vezetők javadal­mazásáról egy évvel ezelőtt ki­adott irányelvek alkalmazásá­nak tapasztalatait. hiányzott a termelésből. Leg­több sérülés júniusban és szep­temberben történt, a legkeve­sebb decemberben és a bal­esetek valamivel súlyosabbak voltak az előző évinél. Megfontolandó, mi az oka annak, hogy a nagyobb szol­gálati idővel rendelkező mun­kások közül kerül ki a legtöbb balesetet szenvedett ember, például a gyárban tíz éve dol­gozók közül 30-an szorultak ápolásra, az új felvételisek közül mindössze egy fiatal sé­rült meg. Természetes, hogy a „derékhad” végzi a legnehe­zebb munkát, szám szerint is a legtöbben vannak, tehát a sta­tisztikából levonható követ­keztetéssel nem lehet túl mesz- szire menni, néhány kérdés mégis kikívánkozik az elemző­ből: az idősebbek nem túlzot­tan „rutinosak”-e, nem ko­pott-e meg balesetvédelmi tu­datuk stb. A statisztikák vé­giggondolóinak ilyen és ha­sonló kérdésekre kell vála­szolniuk. És nemcsak vála­szolniuk, cselekedniük is. FEL KELL TÁRNI a balese­tek okait. Mi végződik sérü­léssel: gázfejlesztő javítás, malter felrakás, takarítás, to- lópadon való tartózkodás, ke­nyérvágás, kocsira való fellé­pés, vasipari gépeken végzett munka, játék, kézi erővel történő szállítás, verekedés, daruzás és csörlőzés, ittasság, hegesztés — s még hosszan so­rolhatnánk az okokat. Termé­szetesen a munka, a cselek­vés megnevezése még nem árulja el, hogy a figyelmetlen­ség, a túlzott lezserség, nem­törődömség, tudatlanság, a kényelemszeretet, a balesetvé­delmi szabályok megszegése hányszor Vált sérülések forrá­sává. A játék, a verekedés, az ittasság figyelmeztet, hogy nem lehet pusztán műszaki fejlesztéssel, oktatással fo­kozni a munka biztonságát, a szemlélet megváltoztatására is nagy gondot kell fordítani. Mivel a dunakeszi járműja­vítóban a legtöbb szakmunkás lakatos, a nagy számok tör­vénye miatt is közülük került ki a legtöbb balesetet szenve­dett ember: 31-en sérültek meg. A gyáregységek közötti megoszlást azonban már nem lehet csak statisztikai törvény- szerűségekkel magyarázni, ezért az a négy művezető, aki­nek beosztottai közül a legtöb­ben sérültek meg, munkavé­delmi felhívást kapott: ez év­ben jobban figyeljenek a biz­tonságtechnikai előírásokra, többet foglalkozzanak a mun­kásokkal. IDÉN KIVÁLÓ lett a MÄV dunakeszi Járműjavítója, a cím elnyeréséhez hozzájárult az eredményes munkásvéde­lem is. A tavalyi tapasztalatok segíthetik a gyáriakat, hogy ez évben is folytassa hanyatlását a grafikon vörös vonala. F. P. Közös információs rendszer terve a közúti járműprogram vállalatánál Több mint 500pár műanyag talp óránként Czibor Valéria Eredményes munkásvédelem i A *

Next

/
Oldalképek
Tartalom