Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-03 / 128. szám

1973. JÚNIUS 3., VASÁRNAP »»ESI MLCYEI <JCírhtp Kádár János cikke a Níw Hungarian Quarterly-ben A New Hungarian Quarterly című angol nyelvű magyar folyóirat 50. száma közli Ká­dár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titká­rának „Merre tart Európa?” című cikkét. Olasz elismerés tlr. Sík Endrének A Corriera Africano című olasz folyóirat évenként oda­ítélt díszoklevelével az idén dr. Sík Endrét, az Országos Béketanács Lenin-békedíjas elnökét tüntették ki. Egyéb­ként a Corriera Africano dísz­oklevelének korábbi kitünte­tettjei között olyan jeles ál­lamférfiak is szerepelnek, mint Nyikolaj Podgornij, Pompidou, Tito, Bumedien, Burgiba, s Aldo Moro. Titokzatosság nélkül Káderpolitika a DCM-ben Az MSZMP IX. kongresszusán elfogadott és a Politikai Bizottság 1963. május 9-i határozatában megfogalmazott káderpolitikái irányel­vek, s az azt követő kormányhatározat és EVM-utasítás a Dunai Ce­ment- és Mészművek váci gyárának káder- és személyzeti munkájá­ban is gyökeres változást eredményezett. A vezetők kiválasztása, to­vábbképzése, illetve az utánpótlás biztosítása az irányelveknek meg­felelően, vagyis a politikai-erkölcsi fejlettség, a szakmai felkészültség és a vezetőkészség figyelembevételével történik a nápgazdaságilas rendkívül fontos gyárban. Biztosított az utánpótlás A tavaly tapasztalt, vi­szonylag jelentős belső káder­mozgást elsősorban a megüre­sedett. munkakörök betöltése, bizonyos szervezeti intézkedé­sek végrehajtása, a mészüzem indulása, valamint a korábban eltávozott műszakiak vissza­áramlása indokolta. Ma már a gyár vezetőinek 66 százaléka — igazgatótól az osztályveze­tőkig — valamilyen felsőfokú iskoláit végzett. Ugyancsak kedvező az alkalmazottak is­kolai végzettség szerinti meg­oszlása is: 33-an felsőfokú, Megtervezett jövendő J átéknak fogják fel so­kan, hiszen miként le­hetne ma választ ad­ni arra, hogyan alakul egy- egy település népessége, lej- lódése 1985-ben vagy meg később. Hiszen rendben van, Budaörs lakossága 39 százalékkal növekedett egy évtized alatt, de semmi biz­tosítéka annak, hogy ez to­vábbra is így (folytatódik. Biztosítéka nincsen, de eshetőség van rá. Ez adja a távlati tervezés jelentőségét, országosan is, helyi méretekben is. Néhány hónapja, egészen pontosan a párt Központi Bizottságának 1972 novem­beri ülése óta több szó esik a tervezésről — a tervezési munka megjavításáról, a távlati programok jelentő­ségéről —, mint korábban. Gazdasági szükségszerűség és társadalmi igény kifeje- zödése ez. Nemcsak a hol­napot — az úgynevezett kö­zéptávú időszakot —, ha­nem a jövendőt is látni, s ami fő, befolyásolni kíván­ja a társadalom. Ez renge­teg munkával jár; megéri. A távlati tervek hiányáért ugyanis már sűrűn fizetett drága árat a közösség. Maradjunk Budaörsnél. A népesség említett gyara­podása maga után vonja a lakásépítés vizsgálatát, ez elválaszthatatlan a közmű­vesítéstől ... Hiszen a nagy­községben a lakások több mint ötven százaléka mind­össze egyszobás, folyóvízhez a teljes lakásállomány 39 százaléka kapcsolódik, köz­műves csatornahálózat nin­csen, hanem házi derítők találhatók, a lakások 27 százalékánál. Milyen lesz Budaörs 1985-ben? Szokás volt, hogy e kérdésre — bárhol hangzott is el — adathalmaz felelt, mutatós makettek érzékeltették a „minden korábbit felülmú­ló fejlődést” __ Ma — a tá vlati tervezés jóvoltából — már a kérdés is más. Példánknál maradva: mi­lyen legyen Budaörs, így hangzik. A megtervezett jö­vendő ugyanis legkevésbé gyömöszölhető néhány maj­dani létesítmény falai kö­zé; nem ezen van a hang­súly, hanem a haladás irá­nyán, a társadalmilag szük­séges, elérhető célokon. Azon — egyebek mellett —, hogy a nagyközségben kon­centrálni kell a lakásépí­tést, mert máskülönben re­ménytelenné válik a köz­művek kialakítása. Ha vi­szont növekszik a közmű­ves vizet használók tábora, akkor bővülnie kell azok körének is, akik otthonait csatornahálózat köti ösz- sze... »j e gabalyodjunk bele j^| Budaörs holnapjába, mert az olvasó meg­érezhette, hogy példa csu­pán, eset, szemléltetésül, a sok lehetséges hasonló kö­zül. Ugyanígy választhat­nánk példát az iparból, a mezőgazdaságból, tágítva a kört, vizsgálhatnánk a fő­város és Pest megye alkot­ta, ún. központi iparvidék népgazdasági szerepköré­nek változását, s szólhat­nánk arról, hogy míg 1970- ben az energiahordozók 63 százaléka hazai termelésből származott, 1985-re ez az arány 32—35 százalékra csökken. Valóban, ahogy a beveze­tőben említettük, játék len­ne csupán a jövendő lehet­séges arculatainak fölvázo-* lása? Vagy sakkal inkább arról van szó, hogy fejlődé­sének felnőtt korához ér­kezett a gazdaság, a társa­dalom, s nem akar már gyermekbetegségek miatt szenvedni, belázasodni? Mert az energiahordozók hazai és importált mennyi­ségének alapvető változása, ha készületlenül érné gaz­daságunkat, kritikus hely­zetet teremthetne. Készülni pedig* ' elsősorban annyi, mint tervezni. Tervezni annyi, mint előrelátni. Az előrelátás pedig erőteljesen csökkenti a meglepetések, a váratlan fordulatok lehető­ségét. Ezekben a hetekben mind a gazdasági egységekben, mind a tanácsoknál meg­kezdték az ötödik ötéves terv előmunkálatait, s en­nek során már fölhasználják azokat az előrejelzéseket, amelyeket — rendkívül szé­les körű, úttörő, s termé­szetesen ma sem befejezett munka alapján — az Or­szágos Tervhivatal dolgo­zott ki. Az ötödik ötéves terv előkészítése végre szi­lárdan alapozódhat tudo­mányos módszerekkel föl­tárt folyamatokra, s ez — tekintetbe véve, hogy eddigi négy ötéves tervünkből csu­pán a negyedik, a most fo­lyó tehette meg még ezt — döntő mozzanat a tervezés tökéletesítésében. Korábban ugyanis mind a népgazda­sági, mind a szűkebb terü­leteket átfogó terveknek az volt a legfőbb jellemzője, hogy nem egységes folya­mat szakaszaiként készül­tek el, s valósultak meg, ha­nem önálló darabokként sorakozott egyik a másik mellé. Összetartoztak ugyan, de sok tekintetben nem kapcsolódtak, s ennek terheit iparágak és telepü­lések éppúgy viselték, mint népgazdasági ágazatok. H aladni annyi, mint föl­ismerni a haladást akadályozó tényező­ket. A tervezés erős fényű lámpás e fölismerésben, hi­szen a jövendő — termé­szeténél fogva — sok rész­letében a ködbe vész. A távlati tervezésnek nem az a dolga, hogy elhódítsa az állampolgárt, mi minden sorakozik majd a megteen­dő út mellett, hanem hogy magát az utat jelölje ki, az irányokat szabja meg, a lehetőségekhez mérten csökkentse a kerülőket, fi­gyelmeztessen a zsákutcák­ra. Eszköz tehát, de ma már nélkülözhetetlen. Mészáros Ottó 108-an közép- és 52-en alapfo­kú iskolai végzettséggei ren­delkeznek. — A jelenlegi káderhelyze­tünket úgy ítéljük meg — mondta Gyenge Károly sze­mélyzeti . osztályvezető —, hogy vezetőink többségükben meg­felelnek a velük szemben tá­masztott követelményeknek. Minden területen . rendelke­zünk megfelelő elméleti és gyakorlati felkészültségű szak­emberrel, s a jövőben is arra törekszünk, hogy a megürese­dett vezetői és előadói munka­köröket elsősorban a gyárunk­ban dolgozó megfelelő szaktu­dású fiatalok töltsék be. Az előléptetés anyagi tekintetben most már gyakran okoz nehéz­séget. A nők is előre léphetnének Az. elkövetkező három évre szóló káderképzési és után­pótlási terv az egyes üzemek és osztályok társadalmi és gaz­dasági vezetőinek a bevonásá­val most készül a DCM-ben. A kiszemelt fiatalok vala­mennyien ragaszkodnak a gyárhoz, azt lehet mondani, teljesen immunisak a fluktuá­cióval szemben. A nőkkel más a helyzet. Egy röviddel ez­előtti, a káder- és személyzeti munkáról szóló jelentés meg­állapítja: „Szinte nincs is olyan, közvetlen termeléssel összefüggő terület, ahol veze­tő beosztásban tudnánk őket foglalkoztatni. A nők legin­kább az irodai tevékenység fe­lé orientálódnak. Utánpótlási tervünkben is így vesszük fi­gyelembe őket." E megállapí­tással vitatkozva megjegyez­zük: nem látjuk elvi akadá­lyát annak, hogy fizikai állo­mányú segéd-, betanított, vagy szakmunkásnők csoport-, illetve művezetők legyenek. Nincs bizalmas dosszié Személyzeti nyilvántartás az alkalmazotti állományon be­lül minden műszaki és admi­nisztratív dolgozóról készül. Aki azt hiszi, hogy valami szigorúan titkos, páncélszek­rényben őrzött dossziéhalmaz- ról van szó, az téved, hiszen a saját szemével bármikor meg­győződhet feltételezése ellen­kezőjéről. „A titkos dosszié­ban” megtekintheti a nyilván­tartási lapját, az önéletrajzát, a kitüntetéseit vagy jutalma­zásait dokumentáló iratokat, a kinevezéséről, esetleg felmen­téséről, illetve áthelyezéséről, vagy fegyelmijéről szóló hatá­rozatokat, s ha a munkaköré­hez szükséges, még az erkölcsi bizonyítványát is. Más doku­mentumot a felsoroltakon kí­vül nem tartalmazhat a nyil­vántartás. Minősítés — kollektiven — Ilyen munkakör gyá­runkban jelenleg 48 van. Mi­nősítés készül az osztály-, az üzem- és a főművezetőkön kí­vül azokról is, akiket káder­tartalékként veszünk figye: lembe. Minősítési, hatáskörre] az igazgató, a főmérnök, a fő­könyvelő, a termelési, az üzemfenntartási és a műszaki osztályvezető rendelkezik. Az ÉVM 21/1968 utasítása alapján a kinevezést követő három éven belül készítendő el az alapminősítés, majd négyévenként a kiegészítő mi­nősítések. Maga a minősítés kollektív munka, amelyben a személyzeti vezetőn kívül részt vesz az illetékes párt- és gaz­dasági vezető is. — Mindenki elolvassa a róla kialakult véleményt, s ha va­lamivel nem ért egyet, érvel­het, vitatkozhat a bizottsággal. Sőt, ahhoz is joga van, hogy kiegészítő észrevételeit a mi­nősítése alá írja. Őszinte légkör Nem hallgatják el azt sem a gyárban, hogy az elmúlt esz­tendőben két jelentős pozíció­jú gazdasági vezetőt fegyelmi határozottal kellett leváltani. — Célunk az, hogy tovább­ra is megőrizzük az őszinte­ség, a nyíltság és a bizalom légkörét Gyenge Károly, a DCM fia­tal személyzeti osztályvezetője tizenkét évvel ezelőtt adta le az országos cementellátásba akkor bekapcsolódó váci gyár­nál a munkakönyvét Eszter­gályosként kezdett, ezután művezető, munkaszervező, tmk-előadó, majd a tmk he­lyettes vezetője lett. 1971. no­vember elsején nevezték ki a személyzeti osztály vezetőjé­nek. Nemcsak nevéről, hanem kézfogásáról is ismer minden dolgozót az üzemben. • Kertész Péter Raktár - építőknek A megfelelő ipari háttér megteremtése érdekében raktárát épít telephelyén a Gödöllői Építőipari Szövetkezet. Az egyik brigád most a be­tonozásnál tart. Ekeas János felvétele Egy — a kiválók közül Nemcsak a központ került cserép alá A kocséri Új Élet fiz esztendeje Leverték csálé, rossz kalap­ját, kiütöttek néhány körfalat, tágaS ablakokat vágnak rá ... — megifjodik a falu legöre­gebb épülete. Ácsolják már az új tetőszerkezetet, nyáridőre cserép alá kerül a tsz-köz- pont. Eljutottak ide is ..., hogy az irodaépületet megújítsák. Tíz esztendeje még a gazdaság eresztékeiben recsegő, roska­tag építményét kellett megtá­mogatni, aztán évről évre úgy igyekezni, hogy az emberek­nek, a tagságnak is nagyobb karéj kenyér jusson. S mi­után ez Idén — hírt is ad­tunk róla — kiváló szövetke­zet lett a kocséri Üj Élet, gon­dolhattak már a vezérkar szálláshelyének bővítésére is. Megfogták a gyeplő szárát Utolsókból lesznek az elsők — így a szólásmondás, ami persze ritkán igaz. Többnyire csak az esetben, ha az utolsók akarnak is elsők lenni. Egy évtizede még nem is nagyon akartak. „Hadd el János, nem segít mirajtunk már az isten sem” — mondták sokan a le­rongyolódott szövetkezet gaz­dái közül földijük, gyermek­kori cimborájuk buzgalmát tapasztalván. Barhács János — akit egy másik, s tegyük hozzá, eredményesen gazdál­kodó kocséri tsz éléről hívtak át elnöknek — azonban tartot­ta magát megbízatásához. Megkaparintani a lovak közé dobott gyeplőt, konkurrenciát teremteni egykori termelőszö­vetkezetének. — Akkor egyezséget kötöt­tünk — emlékezik —, hogy még egy esztendeig kitart a tagság, azután meglátjuk, ho­gyan tovább. A próbaév végén az emberek nagy megelégedé­sére 24 forintot osztottunk munkaegységenként. Most tán meg is vemének, ha csak en-v- nyi lenne a kereset. Helytáll a nevéért Ne bonyolódjunk azonban túlságosan az egykori állapo­tok, s a gazdaság jelen hely­zetének összehasonlításába, éppen csak a fejlődés érzékel­tetésére említsük meg: addig négymillió forint termelési ér­téket produkáltak e gazdaság­ban. (S volt ötmillió adóssá­guk.) 1972-ben 105 450 000 fo­rintra kerekedett az árbevé­tel. S hogy mit találunk ma a kocséri pusztákon, az Űj Élet Tsz — mely most már való­ban helytáll nevéért — hatá­rában, ahol nemcsak a falubé­lieknek jut munka, hanem a környékbeli 400 tanya népe közül is jó néhánynak? Mindenekelőtt 4112 hold szántót, amelyen az elmúlt esztendőben 8 milliót érő ka­lászost, kukoricát, cukorrépát és lucernát termeltek. Aztán a kertészet, tavaly több mint 15 millió forint ára zöldséget, szőlőt, bort adott, csaknem 10 százalékos haszonnal. Állatok — csak a leltárban Az állattenyésztés már sok­kal kevésbé bizonyult jövedel­mezőnek. Akadt olyan részte­rülete — például a nagyüze­mi pulykanevelés — amit nem számukra találtak ki. Ez­zel föl is hagytak. , Panaszol­ják, hogy teheneik kevesebb tejet adtak, mint azt előzete­sen kitervelték, hiába, fiatal még az állomány... De! Tér­jünk csak vissza egy mondat erejéig a múltba! Amikor Bar­hács Jánbs átvette a gazda­ság Irányítását, 83 tehenet ta­lált a leltárban, az istállóban csupán tizenhármat. Ma 800 tehén szálazza a szénát a be­tonjászlak előtt, s 250 bikát hizlalnak exportra. A juhászkodásra, aminek nagy hagyománya van, e gyér levegőjű alföldi vidéken, nem fizettek rá. A gazdaságban húshasznú csibét hizlalnak. Kocsérról az idén háromszázötvenezer jár- ce kerül a feldolgozóba. Egyszerű, de célra vezető képlet Tegyünk említést a háztáji fejlődéséről is, amely a tag­ság jövedelmének számottevő részét adja. Ezzel tisztában vannak a tsz vezetői is, s Igyekeztek gazdaságossá, jö­vedelmezővé tenni a gaz­dálkodás e módját. Nemrég háztáji agronómust neveztek ki, akinek tiszte a szaktaná- nácsadás, a vetőmag, a sza­porítóanyag, a takarmány be­szerzése, a háztájiból szár­mazó termények és a szépen kihizlalt sertések értékesíté­sének megszervezése is. Zöldségtermesztés, homoki szőlő, szarvasmarha ... Mind­mind komoly súllyal esik lat­ba az Űj Élet Tsz gazdálko­dásában. Voltaképpen egysze­rű képletet állítottak föl: dolgos és törekvő tagság, plusz jól képzett szakvezetők, egyenlő az eredményes gaz­dálkodással. — A termelőmunkában meg­nyilvánuló lelkiismeretesíség, aktivitás hajtómotorja ná­lunk a szocialista brigád- mozgalom — említi a tsz-el- nök. A tsz legrégebben te­vékenykedő szocialista bri­gádja, a kertészetben mű­ködő „Májusi hajnál” nevű munkacsoport kétszázezer fo­rint értékű terméáytöbbletet ígért, s végül 338 ezer forint ára zöldséggel többet jutta­tott a piacra. Csaknem ezer órányi társadalmi munkát végeztek. Ezenkívül vala­mennyi szakképzetlen dol­gozójuk betanított munkás ké­pesítést szerzett. A többi bri­gád neve mellé is szépen so­rakozik az anyagi ellenszol­gáltatás nélkül végzett mun­kaórák száma — száz órák, ézrek —, s a teljesítménytöbb­let forintértékét kifejező százezrek. Asszonyok félidőben A dicséretek legjava — el­sőfokon — a kárpitosüzem brigádjainak jut. Kárpitos­üzem a tsz-ben? Vonja föl szemöldökét az olvasó. Magam is e kérdéssel fordultam Bar- íhács Jánoshoz. Merthogy pék­sége, kenyérboltja, tejbe­gyűjtője, borozója van a gaz­daságnak, ez nagyon is termé­szetes. Hogy saját építő-, kar­bantartó-, szállítórészleggel rendelkezik, ugyancsak rend­jén való. De kárpitosüzem? .—És konfekcióüzem ... — teszi hozzá az elnök. Az ala­pítás története ennyi: a kerté­szetben dolgozó lányok, asz- szonyok kérték, teremtsen télidőre valami munkalehe­tőséget a gazdaság. Egy kár­pitosmester keze alatt kezd­tek dolgozni. Eleinte egy­szerűbb dolgokat készítettek: díszpárnát bőrhulladékból. Ma az ország számos áruhá­zában találkozhat a vásárló a kocséri kisbútorokkal, gyer- mekheverőkkel. Ezekért ta­valy 40 millió forintot in­kasszált a tsz, a varroda ár­bevétele pedig 15 millió fo­rint volt. A tervek szerint idén 70 millió forint értékű árut készít az a másfél száz asz- szony, aki, ha kell, részt vál­lal a növénytermesztés idény­munkáiból is. Fordulópont a tizenhá. más 1 Ahogy erősödik a gazda­ság, úgy fiatalodik is. Csoda-e, hiszen az idén már azt terve­zik, hogy ifjú házas tagjai­nak ingyen házhelyet juttat a szövetkezet, könnyítve ezzel az otthonalapítást. Végigtekintvén gondokon, sikereken, mondja a tsz-el- nök: — 1972 volt a szövetke­zet fennállásának 13. éve. Ért is bennünket a szerencsétlen­ség csőstül. Kezdődött a kora tavaszi csapadékhiánnyal, s amikor száraz, meleg idő kel­lett volna — aratáskor — eső verte a határt. A szőlő is megsínylette az időjárást. Mindezt belekalkulálva is ki­váló szövetkezet lettünk. Hát csak lesz valahogy az idén! Majd komolyra fordítva a szót, hozzáteszi: — Persze úgy ha vezetőink továbbra is meg­alapozott, megfontolt dönté­seket hoznak, jól megszerve­zik a munkát, s tagjaink, szo­cialista brigádjaink rendesei) fegyelmezetten dolgozva gya­rapítják a közös vagyont. S miért ne tennék? Apor Zoltán 1 t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom