Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-24 / 146. szám
1973. JÚNIUS 24., VASÁRNAP 5 MH HEGYEI K/Círlap ARATÁSI NYITÁNY (2.)' A raktározás és az alkatrész Beszélgetés a ceglédi tsz-szövetségben A Dél-Pest megyei Mező- gazdasági Szövetkezetek Szövetségének központjában, a takaros céglédi irodában együtt találom a vezetőket: Győré Sándor országgyűlési képviselőt, a TOT elnökségének tagját, a szövetség elnökét, egyben az abonyi Ságvá- ri Endre Tsz elnökét, Vimola Károly titkárt s helyettesét, dr. Szabó Lajost. Fontos értekezlettel telt a délelőtt, s jóllehet váratlanul toppanok be, aratásügyben azért válthatunk egy röpke eszmecserét. Abonyi előkészületek — Az egész május szeszélyes, de főként aszályos volt — tűnődik Győré Sándor. — Az a hónap semmit sem segített, csak ártott a gabonának, ám június eleje igen, éspedig a szemképződésben. Pé- ter-Pálig, tehát június 29-ig nem is kéne a mainál melegebb idő: az éréshez ez a hűvösebb az ideálisabb. — Otthon, Abonyban milyenek az előkészületek? —' A szövetkezet területe 4200 hektár, ennek a felén, 2100 hektáron gabonát — búzái és őszi árpát — termesztünk. A másik felén a kukorica és a cukorrépa osztozik, tehát meglehetősen kevés növényre specializálódtunk már. A gépszemlén túl vagyunk, a 12 kombájn felülvizsgálata megtörtént. Életkoruk megoszlása a következő: 4 gép teljesen új, 4 tavalyi vásárlás, a többit pedig két esztendeje vettük. Valamennyi szovjet masina, SZK—4-es ttípusú. Hogy mikor aratunk? Ameny- nyiben hűvös maradna az idő, úgy a hét végén, de ha felmelegedne, úgy már a hét elején hozzálátunk -a dologhoz. A 12 kombájn elégséges ahhoz, hogy július 20-ig — amennyiben az időjárás nem romlik el — befejezhessük az aratást. • — És a tárolás? — A 180 vagon őszi árpát tudjuk tárolni; más a helyzet azzal a 300 vagon búzával, amelynek eladására a felvásárló vállalattal szerződést kötöttünk. Bértárolásra buzdítanak bennünket, de mi szeretnénk valóban mielőbb eladni a gabonát, s nem látjuk az erőfeszítést a Gabona Tröszt részéről arra, hogy csakugyan mielőbb át is tudja venni a terményt Egy traktor ára..: Dr. Szabó Lajos titkárhelyettes megjegyzi: — A vállalat még saját raktárát is bérbe adta egy helyütt a termelőszövetkezetnek, csak hogy az tárolja benne a terményt. Ily módon aztán a kockázat is a szövetkezetre száll át. Győré Sándor: — Abonyban ezer vagon gabonát kéne helyben átvennie a vállalatnak, ám itt 1960 óta lényegében alig volt beruházás, gépesítés, technológia dolgában. Dr. Szabó Lajos utal arra, amiről már Fekete Józseftől Nagykőrösön is hallottam: az új ceglédi gabonasilókra. — Kétezer vagonos tárolókról van szó, egy hónapja készültek el, de nem tudni, hogy a termésátvételben közreműködnek-e? A próbaüzemelés van most soron a szokásos műszaki gondokkal. Győré Sándor: — Tavaly még zömében Abonyban tudtuk átadni a kell megtennünk — oda-visz- sza — vontatóval. Fizet ugyan ezért a vállalat, ám ez a szövetkezetnek nemhogy nem üzlet, de ráfizetés. Vimola Károly szövetségi titkár nem rest, s kiszámolja, hogy egy traktor ára — hozzávetőleg — rámegy a szállítási költségekre. Egy kombájn: sok ezer alkatrész Már a tegnapi cikkemből is kitűnt, hogy a mai legfőbb feszültség aratásügyben, az átvétel körüli huzavonában lelhető meg. Azt is mondhatnám, hogy az amolyan jóféle gond, de ne j üssük el ily módon a valóban súlyos dilemmát. Ami körutamon tán a legmegnyugtatóbb volt: sehol sem panaszkodtak alkatrészhiányra. Természetesen ezt a „se- holt” némi fönntartással írom le, hiszen csak néhány szövetkezetben jártam, járhattam. Éppen ezért elmentem a ME- GÉV (Mezőgazdasági Alkatrészellátó Vállalat) központjába is, ahol összefutnak a szálak. — Egy kombájn sok ezer alkatrészből áll — mondja Laboréi Jenő, a vállalat megbízott igazgatója. — Elmondhatom, hogy néhány tétel kivételével minden raktáron van. — Jobb. vagy rosszabb lesz az alkatrészellátás, mint tavaly? — Sem jobb, sem rosszabb. Tekintve azonban, hogy 1968- ban még „csak” 38 ezer, az idén már 52 ezer alkatrésztípus, cikk tartozik hatókörünkbe, pusztán a nehezen elért, s immár elfogadhatónak mondható színvonal fenntartása is ÖNGAZDÁK MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK Miként anyáink annak idején, s sok helyütt ma is a falusi asszonyok, lényegében ugyanúgy készítik az igazi házi levestésztát a dabasi Gyóni Géza Szakszövetkezet tészta- és ostyaüzemének munikás- női. Csak természetesen nagygabonát, az idén azonban 150 .... , , ... vagon búzát Ceglédre kell át- tömérdek erőfeszítést igenyel. hoznunk.. vaevis 40 kilométert^ Keresztényi Nándor Hajagos Margit: „Nagyon jó közösség a mienk ...” ban. Tíz, húsz, harminc kilókban, mázsákban számolnak. S egy-két egyszerűbb gép segíti őket. — A nagy tésztagyárakkal számos szempontból nem tudunk versenyezni — mondja Szilágyi Lajos üzemvezető. — A mennyiségben, a csomagolásban, a reklámban és a gépi tésztagyártásban — említeni is fölösleges — lemaradunk. Van tésztagyártó gépünk is, jelenleg áll. Amiben viszont mi vezetünk, az a minőség. Állítom, hogy a mi házi levestésztáink verik az oly keresett békéscsabait is, nem is győzzük az igényeket kielégíteni. A háziasszony konyhájához képest a dabasi üzem nagykategórdájú munkáról 3l-esre. Keresete havi 800—1000 forinttal csökkent, bére a segédmunkásokénak felelt meg. Nemcsak korábbi teljesítményét volt képtelen elérni, de munkájának minősége is romlott, ami nem csoda, hiszen a gépet naponta kellett jávítani. Aztán ismét áthelyezték Léh Imrénét, ezúttal a harmadik csoportba. Az indoklás: új csoportvezetője kérte, „erősítésnek”. Valami nem stimmel — Miért volt szükség Pánti Emil áthelyezésére? Molnár János azonnal kész a válasszal: — Alig egy észtén dós fennállása után az üzemet súlyos megrázkódtatás érte. Amit januárban még hinni sem akartunk, abból február 1-én villámcsapásszerű tény lett: az Autóker Vállalat visszavonta a 100 ezer darab lengéscsillapítóra szóló megrendelését, s nekünk új profil, új piac után kellett néznünk, ha nem akartuk a dolgozókat szélnek ereszteni. Sikerült megrendelést szereznünk műszeralkatrészekre. Képzelheti azt a kapkodást: egy hét alatt kellett átállnunk az új profilra. Ehhez mindent át kellett szervezni. Hack József diszpécser folytatja: — Pánti Emilt sem tudtuk a régi gépén, régi munkájával foglalkoztatni. A vállalat érdeke azt kívánta, hogy mást csináljon. Ennek a követelménynek azonban — megfelelő szakképzettség híján — nem tudott eleget tenni. Selejtet csinált, amit — természetesen i — nem számoltak el neki, ezen megsértődött, s azt mondta, hogy lejáratjuk a kommunistákat. Emberek vagyunk, esendők, sértődékenyek. Az egész okfejtés még hihető is lenne, ha ... Ha az időpontok stimmelnének. Csakhogy Pánti Emilt novemberben helyezték át a rozoga EAN-gépre. Három hónappal a február 7-i ..villámcsapás”. s az azt követő átszervezés előtt l Pontosan azokban a hetekben, amikor mint pártbizalmi, sürgette a sérelmek orvoslását a gazdasági vezetésnél. Majd — amikor ez nem vezetett eredményre — a községi pártbizottságnál... Mégsem jó dolgozók? Közben teltek a hónapok, a kezdetben olyan lelkes munkabrigádok szétszóródtak, az áthelyezettek keresete csökkent, az elégedetlenség nőtt. Februárban Fülöp Istvánná felfedezte, hogy január három utolsó munkanapját — amit igazoltan ledolgozott — nem számolták el neki. Léh Imréné négynapi munkáját 69 forintra taksálták. Pánti Emil felmondott és kilépett az üzemből. A pártcsoport vezetését — ideiglenesen — Hack József vette át. Így lett egy személyben műszaki vezető, pártbizalmi és a szakszervezeti műhelybizottság titkára. És így lett az üzemi négyszögből — háromszög. Jött a március 1-i béremelés. Emlékezzünk csak: Pánimét, Léhnét azzal az indoklással helyezték ide-oda, hogy erősíteni kell a gyengébb csoportokat. Erősíteni — tudvalevő — jó dolgozókkal szokták a gyengébb teljesítményű kollektívákat. A központi béremelésből Pánitiné is, Léhné is csak a kötelezően előírt 4 százalékot kapta. Órabérük így lett 8,90 forint, negyven fillérrel kevesebb, mint az ugyanolyan munkát végző betanított munkásnőké. Jött a nyereségrészesedés. A vállalat kollektív szerződése alapján, a szétosztható nyereség 75 százalékát minden dolgozó megkapja, a fennmaradó 25 százalék differenciált szétosztásáról a gazdasági vezetés belátása szerint intézkedik. Nos, a gazdasági vezetés úgy intézkedett, hogy Pánti Emüné és Léh Imréné csak az előírt 75 százalékot kapja. Aztán jött a. nemzetközi nőnap. Az ünnepségen — a termelésben tanúsított helytállásáért és áldozatos társadalmi munkájáért — L.-né pénzjutalomban részesült. (Nem azonos Léhnével!) Ami a termelésben való helytállást illeti, rendben van. „Áldozatos társadalmi munkájáról” azonban maga a megjutalmazott sem tudna mit mondani. Hogy el ne felejtsem: a jutalmazási javaslatról Pánti Emilnét, a szakszervezeti mű- h°lybizottság elnökét elfelejtették megkérdezni... És végül — jött a bejelentés. A bejelentés és vizsgálat Pontos névvel, aláírással, lakcímmel ellátva, a Monori járási Népi Ellenőrzési Bizottságnak. Léh Imréné és Zsíros Andrásné kérte benne saját és társai panaszainak kivizsgálását. A NEB-vizsgálat a panaszok túlnyomó többségét indokoltnak találta. Annak ellenére, hogy a megkérdezettek egy része nem beszélt. Ólykor a hallgatás is lehet sokatmondó ... A vizsgálatról készült jelentés egy-egy példányát elküldték a vállalat igazgatójának, a párt- és a szakszervezeti bizottság titkárának, és a monori telep vezetőjének. Történt pedig mindez április 16-án. Válaszra a járási NEB elnökét — mind ez ideig — csak a vállalat igazgatója méltatta... Válaszában tudatta, hogy amennyiben a dolgozóknak a normaidővel ,;problémájuk van”, akkor ezt a telepen rendszeresített normapanasz- könyvben szóvá tehetik, s azt az üzemvezető 24 órán belül megvizsgálja! Közölte, hogy az egyéni munkalapok „mindig a dolgozónál vannak.” A nyereségrészesedésből visszatartott 25 százalék kiosztásáról — írta az igazgató — „külső szervnek nem tartoznak beszámolni.” Kifogásolta, hogy a NEB a vizsgálati jelentésében a teleppel kapcsolatban vállalatvezetést, nem pedig üzemvezetést émieget, végül közölte, intézkedett, hogy „az üzem dolgozóinak bérjellegű és egyéb problémáit az üzemvezetés a vállalat működési szabályzatában előírtak szerint hajtsa végié a jövőben.” Nos, a normapanaszkönyv- röl a dolgozók mit. sem tudtak. Az egyéni munkalapok csak a NEB-vizsgálat óta vannak a dolgozóknál, A nyereg ségrészesedésről külső szervnek csakugyan nem tartoznak beszámolni, a NEB-nek — különösen, ha kéri — igen. Ami pedig a telep gazdasági vezetésének elnevezését illeti, annál voltak éppen, fontosabb megállapítások is a jelentésben, azokra mégsem érkezett reflexió. Tény, hogy a vizsgálat óta ■néhány. — vitathatatlanul jogos — bérezési sérelmet, elmaradt kifizetést rendeztek. Tény, hogy a nagyközségi pártbizottság azóta foglalkozott az üggyel. A légkör azonban nem sokat változott. A következmények Pánti Emil — akit az ötvenes évek elején üzemi baleset ért és azóta biceg — ismét ingázásra kényszerült. Léh Imréné — aki május 2-tól kezdve napokig nem kapott munkát — önuralma végére érve hazament, egy hétig nem járt be a munkahelyére, majd felmondott. Május 17-e óta munkanélküli. Pánti Imrénét addig citálták 2—3 órás kihallgatásokra, különböző bizottságok elé, míg beadta a felmondását. Hatheti felmondási ideje június 26-án telik le. Fülöp Istvánná — aki szívbeteg férjével és kislányával albérletben lakik — áthelyezése óta 600—700 forinttal kevesebbet keres, mint korábbi munkahelyén; ugyanúgy, mint Zsíros Andrásné, akit az ötvenedik évüket betöltött dolgozók „védett kora” sem védett meg a vállalati érdekkel leplezett megtorlástól. Befejezésül hadd idézzék a Népi Ellenőrzési Bizottságok működéséről szóló jogszabályból: „Azoknak a személyeknek, akik a Népi Ellenőrzési Bizottságoknál vagy a népi ellenőröknél közérdekből bejelentéseket, vagy javaslatokat teznek, az 1957. évi IV. törvényben előírt védelmet kell biztosítani.” Alapos vizsgálatra és gyors intézkedésre van tehát szükség. Nyíri Éva üzem, manufaktúra viszont — látva egy másik termékük, a nápolyi készítését — az automatizált és . félautomatizált nagy gyárakhoz képest. — Erre is egy szót tudok mondani. Minőség. A nápolyival és a sajtos ostyával stabilan a piacon vagyunk. — A minőség titka? Nálunk mindenki öngazda. A termelés szalagszerű, de mindenki ismeri és érti mindenki munkáját, az asszonyok, lányok | segítik egymást, ha kell, egymás helyére állnak. Hajagos Margit gépen dolgozik, keverőgépen, gépkezelő. Egyik héten délelőttös, s másikon délutános. — Januártól dolgozom itt. Azelőtt Bugyin laktunk, tanyán. Az ottani postánál külterületi kézbesítő voltam, té- len-nyáron jártam a tanyákat, naponta húsz kilométert is lekerekeztem, legyalogoltam. Az ürbői részen. Itt, Dabason választhattam a munkalehetőségek között, nyomda, varroda, bedolgozás, ktsz, konzervüzem, tsz. Körülnéztem, és ide jöttem. Csomagolással kezdtem, azután kerültem a gépre. Egy keverés: tíz kiló liszt, nyolcvan tojás, só. — A vizet kifelejtette..; — Nem, nincs benne egy csepp víz sem. Csak tojás. A tésztát kiborítjuk a gépből, kicipózzuk, átmegy a nyújtógépen, és az asztalmunka jön. A kézi munka. Egy műszakban háromszor-négyszer keverek, s ha jut időm, segítek a többieknek. Rendszerint jut. Hattagú a mi brigádunk, zömében fiatalok. Gyakran előfordul, hogy elmegyek hozzájuk, és megcsinálom egyik-másiknak a fejét. Var>; } £i. ...:_j Va jda Jánosáé: „... a lányom is ide jön dolgozni”. lamikor ugyanis az volt az álmom, „valamikor”, öt vagy hat éve, hogy női fodrász leszek. Nem sikerült. Egyszer jelentkeztem ipari tanulónak, többször nem. Most itt vagyok, nem bántam meg. Vajda Jánosné múlt év november 27-e óta — amióta az üzemben dolgozik — csomagoló. Korábban három évet az állami gazdaságban, majd hét évet a gyóni tartósítóüzemben töltött. — Úgy gondoltam, itt köny- nyebb, tisztább a munka, a pénzem meg ugyanaz. Előző munkahelyemen sokat kellett kinn lenni a hideg raktárban. Én különben gyúrtam otthon sokat tésztát, való igaz, abba kellett vizet is tenni. Itt viszont a rengeteg tojás annyi nedvességet ad, hogy a víz fölösleges. Ezt a tésztát használjuk mi is otthon. A tésztagyúrás helyett inkább televíziót nézünk. — Nehéz lenne különválasztani, hogy a mi brigádunkban ki mit dolgozik, van, aki tasa- kol, aki mér, aki címkéz, aki zár, aki kartonoz, de gyakran felváltjuk egymást, a tasakok- ba való berakásnál, a mérésnél ... Nálunk lényeges a pontosság, a figyelem. Nem unalmas, nem fárasztó, nem egyforma így a munka. Ezért is van, hogy a lányom is ide jött dolgozni, Margitkát váltja délután. — A csomagolót választottam, mert ez egymúszakos munka. Lényeges ez nekem, hiszen otthon sok a jószág, szerződött állatok is, sok baj van velük. Itt olyan a kollektíva, hogy sok mindent meg lehet emberien oldani. Segítünk egymáson. Ha valami családi problémája van valamelyikünknek, műszakot cserélünk, olyan is előfordul, hogy egy-két órát ledolgozunk egymás helyett. Ahol pici gyerek van, az ilyen bizony előfordul. Talán nem véletlen, hogy innen nemigen mennek el az asszonyok, s hogy az utcán megállítanak, nincs-e felvétel. Wagner Lászlóné „múltja” talán a legtipikusabb. Tíz évig naponta bejárt Budapestre, az EVIG-be, ha délelőttös volt, hajnali fél 4-kor kelt, este 5Wágner Lászlóné: „Én az EVIG- ben is szocialista brigádtag voltam .. Ékes János felvételei re ért haza. Most a hivatalos beosztása krém- és masszakeverő. Azt mondják róla: ő a kulcsember, amikor tavaly májusban beindult az üzem, elsőnek ő jelentkezett munkára. Semmit sem értett az efféle cukrászati dolgokhoz, de megtanították rá, — Az EVIG-ben három műszakban dolgoztam, itt viszont mindig délelőtt vagyok. Ott valamivel több volt a pénzem, de a különbség nagy része elment ’a rezsire. Meg aztán az örökös koránkelést, későnfek- vést, éjszakázást, vonatozást nem lehet megfizetni. Otthon meg várt a család, a házimunka. No, ez most is vár, de így sokkal könnyebb. — Még munka után, vasárnaponként is gyakran együtt vagyunk. Múlt héten például beteg volt a takarítónőnk, Irénke néni, ketten-ket- ten elmentünk, meglátogattuk. Szórakozni is van, hogy együtt járunk, legutóbb műszak után fogtuk magunkat, és beültünk mind a négyen a moziba. Ha a tévében jó műsor van, másnap megbeszéljük, ha valamelyikünk kézbe kap egy jó könyvet, ajánlja a másiknak. — Én az EVIG-ben is szocialista brigádtag voltam, nagyon jó, hasznos volt. Gyakran mentünk színházba, meghallgatni egy jó előadást a kultúr- házba, és1 összefogva jobban ment a munka is. Nem volna rossz a szocialista brigád itt sem. Ha javasolnám, biztosan beleegyeznének a lányok, olyan idős asszony, aki ne lenne benne, talán nincs is. — Az időben és a munkásai életkora tekintetében is fiatal üzem a fejlődésben most jutott el oda, hogy áttérjen valamilyen hatékonyabb mu«- kaformára — mondja Gugye- rás László, a szakszövetkezet kereskedelmi és élelmiszer-feldolgozó ágazatának vezetője. — Megértek a feltételek arra, hogy a betanuló órabér helyett teljesítménybért lehessen fizetni, ehhez azonban munkanormákat kell kidolgozni. A késztermék szerint mérjük a teljesítményt, ezt pedig egy- egy meglevő közösség, egy-egy leendő brigád közösen állítja elő. Brigádnormákat lehetne tehát megállapítani, s az emberekben, a közösségekben meglevő lendületet, versenyszellemet hasznosítani lehetne, hasznosítani kell. Ügy tűnik, a műszakokban kialakultak már olyan közösségek, amelyekre számítani lehet. Deregán Gábor k l l
