Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-21 / 143. szám

1973. JÜNIUS 21., CSÜTÖRTÖK ";<JCwlap 3 Borsószüret idején Gépesítés, de csak egyetlen növényre Zöldségtermesztés három tsz-ben A telekgazdálkodás, a zártkertrendezés tapasztalatai Ezekben a napokban már az úgynevezett kései borsót takarítják be a gazdaságok. Köztudottan ez az a növény a zöldségfélék közül, amely a legjobban gépesíthető. Tavaly 10 millió forint bevételt adott a nagykőrösi Szabadság Ter­melőszövetkezetnek a zöldség­ágazat, — vajon milyen az idei helyzetkép? Fekete Jó­zsef, a gazdaság elnöke így válaszolt: — A tavalyihoz képest nem léptünk előre, jóllehet a ter­vezett 60 hektár helyett 70 hektáron termesztünk para­dicsomot. Másfelől azonban 1972-ben még 23 hektár volt az uborkánk, az idén már csak 18 hektárnyi: rendkívül munka- igényes ugyanis a szedése, az uborkát egy szezonban hozzá­vetőleg hússzor meg kell szedni. A borsó nálunk is telje­sen gépesített, ennek a nö­vénynek több előnye is van. Korai pénzbevételt tudunk nyerni belőle, kitűnő elővete- ménye a búzának, és silóta­karmányt is ad. A Szabadság Tsz-ben az úgynevezett részesművelés az uralkodó munkaszervezési for­ma. Miként az elnök mondja, enélkül már nemigen tudná­nak zöldséggel foglalkozni. Természetesen a jövendő meg­annyi kérdőjelet kínál, mert a fiatalok alig-alig hajlamosak a zöldségtermesztésre. Fekete József szerint ma is aktuális probléma a túlságosan magas árrés, amellyel a kereskede­lem óriási feszültséget teremt a fogyasztók és a termelők kö­zött. Egy példát is elmond er­re: a MÉK 10 forintot kínál a zöldborsóért, ugyanakkor a piacon 18 forint volt az ára. (Az időpont: június 15.). Farmoson, a szántén zöldség­termesztéséről is nevezetes Űj Élet Termelőszövetkezetben Bontovics István főmezőgaz­dász tájékoztat. A gazdaság 3100 hektárnyi területéből 350 hektár a zöldség, ami azért ör­vendetes adalék, mert tavaly még csak 300 hek­táron foglalkoztak zöldség­növényekkel, tehát 50 hek­táros a növekedés. vei, aki egy évet töltött Ku­bában, és ott két magyar ta­nárral barátkozott össze. Ta­lálkoztam olyan tanárral, aki a Mali Köztársaságban ma­gyar vízkutatókkal ismerkedett meg, és tőlük tud sokat ha­zánkról. De ismerik Magyar- országot az egyetemen alkal­mazott gépekről is. Dicsérik a magyar műszereket, armatú­rákat, motorokat. Négyszázezres műszaki könyvtárukban a magyar tudo­mányos művek is megtalálha­tók. Tanszékről tanszékre láto­gatva ismerkedtem meg taná­rokkal, diákokkal, a befejezett és a most folyó kísérletekkel. Volt, ahova nem tudtunk be­térni — egy nap is kevés volt az áttekintésre —, és a folyo­són kérték kísérőmet, Jevge- nyij Vasziljevics rektort —, el ne kerüljük az ő tanszéküket, műhelyeiket. Volt, ahol szét­tártuk kezünket — már nem futja időnkből. Az egyetem újságja interjút kért, de azt is utólag írásban küldtem csak el... Sok volt a látni-, a tudni­való. A csarnokban függő ké­peket is futva nézhettem meg: ezek — mutatták — a kom­munista szombat emlékei, amikor a professzorok diák­jaikkal együtt dolgoztak tár­sadalmi munkában azoknál a gyáraknál, vállalatoknál, ame­lyekkel kapcsolatban állnak... Ezek, mutatták a következő képsorokat, a végzős diákok, amazok, akik itt tanultak és kiváló eredményeket értek el később munkájukban. Közöt­tük Goncsarev közlekedésügyi miniszter, aki gyakran látogat hozzájuk. A hallgatók között nagyon sok az itt oktató tanár fia, leánya. A szakma szeretete apáról fiúra, gyerekre száll. Ök természetesnek tartják, sőt kicsit restelkedve árulják el, ha a gyerek egy másik karon a megyei tanács végrehajtó bizottságának ütésén A leglényegesebb különbség a nagykőrösi és a farm ősi szö­vetkezet között az, hogy az utóbbiban nem részes, hanem pénzes művelés van, vagyis minden munkáért jóelőre megszabott tarifa alapján fi­zetnek. Munkacsapatokban, brigádrendszerben dolgoznak Farmoson, jóllehet vannak vállalt területek is, ahol — miként Nagykőrösön — meg­állapított százalékarányban ré­szesednek a termés nyújtotta jövedelemből a tagok, illetve az idénymunkások. — A pénzes művelés bevált nálunk — mondja a főmező- gazdász. — Ily módon a szö­vetkezet jobban érdekelt ab­ban, hogy gépesítsen, ahol csak lehet, továbbá nagyobb adagú műtrágyát szórjon a földekre. De a tag sincs hátrányos helyzetben: tudja, hogy mit, miért csinál. Nálunk is most szüreteljük a zöldborsót, teljesen gépesítet­ten, 85 hektárról. Más zöldség azonban még nincs gépesítve, illetve részfejezete csak. így a 35 hektárnyi zöldpaprika meg- termesztése hagyományos mó­don. történik, bár a palántá­zást gépesítettük, a növény- ápolást is vegyszerrel végez­zük. A tápiószentmártoni Kossuth Termelőszövetkezetben szintén a főmezőgazdásszal, Maeháty Bélával beszélgettem zöldség­ügyben. Itt 300 hektár zöldség­növényt ültettek az idén, egye­dül a paradicsomot adták ki részesművelésbe, a zöldborsó gépesített. — A zöldborsóhoz már ke­vesebb kéz kell, mint a búzá­hoz — mondja a főmezőgaz­dász, ami azért meghökkentő, mert eleddig azt hittem, hogy a legjobban gépesített növé­nyünk a búza. És az időjárás? A piaci árak magasak, magasabbak még a tavalyinál is. A magyarázat éppen az időjárásban kere­sendő: májusban az aszály, jú­niusban a hűvös, szeles napok akadályozták a zöldségek érését. A szántóföldi zöldségnövények ideje azonban csak júliusban érkezik el; remélhető, hogy akkorra keresletiből kínálativá alakul át a piac, s ennek kö­vetkezményeként megcsappan­nak a fogyasztói árak. Szerdán ülést tartott a Pest megyei Tanács végrehajtó bi­zottsága. Elsőként előterjesz­téseket fogadott el, amelyeket a megyei tanács ülésén tár­gyalnak majd meg. Ezt köve­tően megvitatta a telekgaz­dálkodás tapasztalatairól, va­lamint a zártkertrendezés végrehajtásáról szóló jelenté­seket. A megyei tanács végrehajtó bizottsága 1970 áprilisában hagyta jóvá azt az ötéves programot, amely a hétvégi pihenésre, valamint a kert­szerű művelésre alkalmas bél­és külterületek parcellázásá­nak teendőit foglalta össze E program, valamint az időköz­ben megjelent rendelkezések — közülük is elsősorban a 31/1971. sz. kormányrendelet — lényeges változásokat indí­tottak el. Elegendő lakótelek Három esztendő alatt — 1970 és 1972 között — a me­gyében összesen 5591 házhe­lyet, 7932 üdülőtelket és 11 605 kai, kompresszorokkal vésték a hegyoldalt, amelytől a pá­lya részére 20 centimétert tudtak elhódítani. 270 méteres szakaszon vasbeton görgeteg­fogót is építettek, hogy a le­zúduló szikladarabok a meg­állóban várakozókat ne ve­szélyeztessék. A másik olda­lon a Duna felé harminc cen­timéterrel toltuk ki a síneket. A felsővezeték-szerelők a vasúti sínek fölött középre il­lesztették a vezetékeket. Köz­ben megépült az aluljáró és a két peron is. Csaknem négyszázm illió — A hídépítők november közepén, a pályaépítők ja­nuár 1-én láttak munkához. Hogyan sikerült ilyen rövid idő alatt befejezni ezt a nagy munkát? — Bizony, nagyon össze kel­lett szedni magunkat, ötszá­zan dolgoztunk nagyon bal­esetveszélyes körülmények között (az egyik sínpáron ál­landóan közlekedtek a teher­vonatok, a másik oldalon az esetleges sziklaomlás fenye­getett). Az építésvezetőség azonban körültekintően szer­vezte meg a munkát, s dolgo­zóink is vigyáztak egymás ép­ségére. Ennek köszönhető, hogy ilyen nehéz körülmények között sem történt egyetlen baleset az építkezés alatt. — A Nagymaros—Zebegény közötti, már előbb említett 2,4 kilométeres szakasz korszerű­sítésével tehát befejeződött a Budapest—Szob vasútvonal rekonstrukciója. A hat éve tartó beruházás végösszege meghaladja a 397 millió fo­rintot. Hogy milyen nehéz munkát végeztek az utóbbi hónapokban a pálya- és híd­építők, azt jelzi, hogy a több mint 60 kilométerből ez a Dömössel szemben levő csepp­nyi szakasz 45 millió forintba került. A hidászok már Verőcén A beszélgetés végén a fő­építésvezető elmondta, hogy a pályaépítők jelenleg utómun­kálatokat végeznek a vonalon, támfalakat építenek, a bevá­gásokba vízelvezető árkokat ásnak. Körülbelül 15—20 mil­lió forint értékű munkájuk van még hátra. A hidászok Verőcére költöztek, ahol gya­logaluljárót építenek. Czibor Valéria egyéb telket alakítottak ki. A beépíthető telkek fedezték a lakóházat emelők igényeit, s amint azt a jelentés megálla­pítja, a továbbiakban is ele­gendőnek bizonyul, hiszen je­lenleg 29 444 lakótelek áll rendelkezésre. Az építési ked­vet a többi között bizonyítja, hogy a magántulajdonban le­vő telkek forgalma folyamato­san növekszik, s például 1972 második félévében 4997 ház­hely cserélt gazdát. Megkülönböztetett figyel­met szentelt a végrehajtó bi­zottság az üdülőtelkekkel való gazdálkodásnak, bár örömmel nyugtázhatta, hogy a korábbi időszak spekulációs törekvései kiveszőben vannak. Túlteljesített program A nagy érdeklődés indokolt, hiszen három év alatt telje­sen megváltozott az üdülőtel­kek megyei térképe. Az 1970- ben elfogadott program 4810 üdülőtelek kialakítását írta elő, mint öt esztendőre szóló teendőt, valójában azonban háromszor tizenkét hónap is elég volt ahhoz, hogy a tervet jelentősen túlteljesítsék, ösz- szesen ez idő alatt 7932 üdü­lőtelket parcelláztak, s tete­mesen növelte a lehetőségeket a hétvégi házak emelésére is alkalmas külterületi parcellá­zás, amelynek eredményeként 11 605 telek jött létre. Egészé­ben tehát 19 537 új telek je­lent meg a települések föld­térképein. Üdülőtelkeket elsősorban a ráckevei, a váci, a budai és a gödöllői járásban, míg kert­szerű művelésre alkalmas te­rületeket főként a budai, a váci, a szentendrei járásban parcelláztak. Elismeréssel ál­lapíthatta meg a végrehajtó bizottság, hogy ennek során néhány újabb üdülőterület is kiformálódott, így egyebek mellett a délegyházi tavak mentén, Veresegyházon, Fo­ton. Rövid távú szemlélet Nem elismerés, hanem bí­rálat jutott viszont annak a gyakorlatnak, amelynek kö­vetkezményeként több helyen erőteljesen tagolt területdara­bok jöttek létre. Igaz ugyan, hogy az üdülőtelkek átlagos nagysága 80—200 négyszögöl között van, de megtörtént, hogy 40—50 négyszögölnyi ap­ró parcellákat is eladtak, bár ez szélsőséges eset. Mégis, a végrehajtó bizottság nyomaté­kosan fölhívta arra a figyel­met, hogy a parcellázó taná­csok ne rövid távon szemlél­jék a teendőket, hiszen a mi­nél több telek valóban növeli a saját bevételeket, enyhíti valamelyest a sűrűn nyomasz­tó igényeket, de hosszabb tá­von nehéz gondokat szül, zsú­foltsággal jár a beépülés után, s rontja a táj, a környezet megjelenési képét is. A tanácsok telekeladásait az OTP fiókjai bonyolították le, s amint azt a jelentés, vala­mint a végrehajtó bizottság egybehangzóan rögzítette: megfelelően. Lassú végrehajtás Áttekintette a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága a személyi telektulajdont szabá­lyozó rendelkezések gyakorla­A IV. ötéves tervidőszak félidejének alkalmával igazga­tói értekezletet tartottak szer­dán a műszeripari üzemek vezetői Budapesten. Az iparág két és féléves fejlődését, ered­ményeit és a feladatokat vi­tatták meg. Az értekezleten Asztalos Lajos kohó- és gép­ipari miniszterhelyettes be­számolójában megállapította: a műszeripari ágazat termelése a tervidőszak első két évében dinamikusan fejlődött. Az 1970-es évihez hasonlítva 1972­ti megvalósítását is, s a többi között megállapította, hogy ez a kívánatosnál lassabban ha­lad. Eddig negyvenhat telepü­lésen írták össze a telektöbb­lettel rendelkező tulajdono­sok névsorát, de mindössze ti­zenhét helyen hívták fel az érintetteket nyilatkozattétel­re, hogy melyik telket kíván­ják megtartani. Végezetül a testület a te­lekgazdálkodás teendőit hatá­rozta meg, s egyebek között kimondotta, hogy a lakásépí­téseknél tanácsi parcellázá­sokkal kell a folyamatos te­lekellátást biztosítani. Figyel­met érdemel, hogy egyre több kétemeletes épületet húznak fel, ezért a telekkialakítást a tanácsok így végezzék, de csa­ládi lakóházépítésnél sem célszerű kétszáz négyszögöl­nél kisebb területet kijelölni. Ugyancsak ésszerű alsó határt szükséges helyben megszabni az üdülőtelkek parcellázása­kor, s a már kialakított terü­letek zsúfolt beépítéséhez ve­zető továbbosztást meg kell akadályozni. Határidő: 1973 vége Ezt követően a zártkertren- dezésről képet adó beszámoló került megvitatásra. E nagy és bonyolult munka végrehaj­tásának határideje 1973 de­cembere, s amint az a végre­hajtó bizottság ülésén elhang­zott, a teljesítés időarányos az összes feladat 89 százalékát teszi ki. A földtörvényre ala­pozódó teendők során ötvenhét községben 6741 hektár nagy­ságú régi zártkertet, 6 vá­rosban és 32 községben 7161 hektárnyi új zártkertet jelöl­tek ki, összesen 89 községben és hat városban 13 902 hektár területen. Fontos eredményként rög­zíthette a végrehajtó bizott­ság, hogy a rendezés gazdasá­gi hatása nagyon kedvező. A területek megművelése sokkal jobb, mint volit korábban, a termelés intenzívebb lett, a szőlők, gyümölcsösök gondo- zottabbak. Sok helyen új te­lepítésekhez kezdtek, nagy­mértékben csökkent a zárt­kerteken belül a megművelet- len terület aránya. Termelési biztonság Elősegítette a zártkertren­dezés a tulajdonosi és terme­lési biztonság növelését, va­lamint a termelőszövetkeze­tek, szakszövetkezetek éssze­rűbb gazdasági körülményei­nek formálását. A négy esz­tendeje kezdett munka né­hány ritka, kivételnek számi­tó mozzanattól eltekintve, megfelelően zajlott le, talál­kozott az állampolgárok egyet­értésével, s az érintettek he­lyeslésével is, hiszen a felleb­bezések száma csekély volt, s ezek többsége is megalapozat­lannak bizonyult. E napirendi ponthoz kap­csolva, a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága foglalko­zott a járási és városi földhi­vatalok egységes elhelyezésé­vel, majd egyéb ügyeket tár­gyalt. Ezek között határozato­kat hozott a testnevelés és a sport állami irányításáról szó­ló törvény megyei megvalósí­tásának szervezeti feladatai­ról. M. O. ben 30 2 százalékkal emelke­dett termelése, a gépipiari ter­melés 21,4 százalékos növeke­désével szemben. A miniszterhelyettes utall arra, hogy elsősorban a fej­lesztés és a licencvásárlások eredményeként az elmúlt két évben a vállalatoknál korsze­rűsödött a gyártmányösszeté­tel. A miniszterhelyettes hang­súlyozta: fontos szerepet tölt be a műszeripar a számítás- technikai programban. „Személyvonat indul Duna­keszi, Göd, Szödliget, Vác, Szob felé a külső B-vágány- ról, a szerelvény a dömösi át­kelés megállóhelyen is meg­áll’’ — hallani naponta több­ször is a Nyugati pályaudvar Állomás Dömösön — aluljáróval — Naponta négy szerelvény hozza, illetve viszi a kirándu­lókat és a dömösieket — mondja Darvassy Endre, a MÁV Budapesti Építési Fő­nökségének főépítésvezetője. Az egyetem rektora tanul tovább, nem azt a tár­gyat választja, ami az apa hi­vatása. GENERÁCIÓK nevel­kednek ebben az intézetben, azok, akik a kiépítetlen tája­kon utakat építenek, házak­kal tűzdelik tele a pusztákat, hidakat emelnek, és új konst­rukcióikkal, kísérleteikkel, tu­dományos munkájukkal bevé­sik nevüket Szibéria naponta változó, a rohamos fejlődést tükröző valóságába. Sági Agnes (Következik: KÉPEK, ARCOK, EMLÉKEK) ! megafonjából. A Dunakanyart [ és a Pilist kedvelő turisták | örülhetnek, hiszen ez azt je­lenti, hogy a dömösi átkelés­nél elkészült a megálló — mint ahogyan be is számol­tunk az avatásáról. — Amikor télen megkezdtük a pályaépítést, bizony húztuk a szánkat, minek építünk négy vonat miatt megállót, de ahogy múltak a hetek, s be­köszöntött a tavasz, egyre jobban a szívünkhöz nőtt a táj, s ma már én is azt mon­dom, kár lett volna az ország egyik legszebb kirándulóhe­lyén megszüntetni a vasúti megállót. Korábban azért ju­tottak a MÁV vezetői erre az elhatározásra, mert a régi megálló balesetveszélyes volt, a gyalogosok csak a síneken át juthattak az országúira, il­letve a komphoz, s lassította a forgalmat, hogy emiatt a másik vágányon tilos jelzést kaptak a szerelvények. A forgalom gyorsítására és a balesetveszély elkerülésére két megoldást találtak: vagy megszüntetik vagy átépítik a megállót, mégpedig két pe-' ronnal, aluljáróval. Hosszas vita után az utóbbi mellett döntöttek. Széthúzott sínek — Tudomásom szerint Bu­dapest—Szob között éppen Dömössel szemben volt az utolsó, még nem korszerűsí­tett vonalszakasz... — Igen: 2,4 kilométernyi kanyarulatot, azaz ívet kellett a megállóval egy időben át­építenünk. Nemcsak korsze­rűsítettük a pályatestet, ha­nem a hidászok és a felsőve- zeték-építők segítségével „széthúztuk” a síneket. A hegy tövében ugyanis — mivel a közút és a vasút nagyon szűk helyre szorult — a két sínpár között csupán 3,6 méteres tá­volság volt, holott 100—120 ki­lométeres sebességnél fél mé­terrel távolabb kell lenniük a vágányoknak egymástól. Már csak azért is, mert az ív miatt a közúthoz hasonlóan a vas­úti pálya' is ferde síkban épül (a külső sínszál hét centimé­terrel magasabbra kerül), te­hát a vonatok befelé dőlnek. Ez a félméteres pályamódosí­tás nem különösebben nagy ügy, a Dunakanyarban azon­ban harcolni kellett a centi­méterekért. A hidászok a * sziklákat bontották, kotrók­K. N. Harc a centiméterekért Befejeződött a szobi vonal r ekons trukci éj a Dinamikusan fejlődött a műszeripar i 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom