Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-20 / 142. szám

VÁC I UAPLO A PEST MEGYEI H í R t A P KÜIÖNKIAOÁSA XVII. ÉVFOLYAM, 142. SZÁM 1973. JŰNIUS 20., SZERDA Földművelőkből - ipari munkások Új üzemcsarnok épül a HAGY romhányi telephelyén Megszokták a fegyelmet — Tisztaság a gépek körül — Még nem megy könnyén PÉLDÁS MUNKÁT VÉGEZTEK Kitüntettek negyvenkét önkéntes rendőrt Tanácskozás a DCM művelődési termében MÁS NEVET! A frissen mázolt cégtáb­lák láttán értesültünk ar­ról, hogy a vasút közelében levő váci kisvendéglőt, mi­vel a Széchenyi utcában található, Széchenyi ven­déglőnek keresztelték. A hely nem méltó a név­hez, s félő, hogy a többi, neves személyről elneve­zett utcában található ven­dégfogadó hasonló sorsra jut. A névengedélyező bizott­ság hallassa most is a sza­vát, ne csak az utcanév­változtatások alkalmával. (— pr —) A vasútvonal mentén Gyomirtás, vegyszerre! Vác Város Tanácsának ter­melés- és ellátásfelügyeleti osztálya értesíti a lakosságot, hogy a MÁV a vasútvonal te­rületén június 20. és 25. között vegyszeres gyomirtást végez, Hungária-Viratol nevű, mér­gező hatású növényvédő szer­rel. Július végéig a vasúti síntől négy méteren belül a kezelt növényekből takarmányozni vagy legeltetni tilos. A nö­vényvédő szer a méhekrc is veszélyes. Délutáni térzene Csütörtökön, június 21-én, délután öt órától, a jármű­javító üzem főbejárata előtt, térzenét ad a dunakeszi Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pont fúvószenekara. Idősebb Bezeczki Imre majdnem fél évszázada, 1926 óta készíti és szállítja a ve­vőknek a szikvizet Mária- nosztrán. Régen, a felszabadulás előtt, sajátja volt a szikvízüzem, ha a parányi helyiséget és a töltőgépet egyáltalán üzemnek lehet nevezni. Később a ter­melőszövetkezetben dolgozott, onnan ment nyugdíjba. Most, S0 éves korában, mint gebi- nes szódás, még ellátja a fa­A városi szakmaközi bizott­ság javaslatára és támogatá­sával, a városi TS már évek óta megrendezi az üzemi dol­gozók részére a városi szak- szervezeti labdarúgó-bajnok­ságot. A bajnoknak a szakma­közi bizottság díszes vándor­serleget és érmeket ad. 1972- ben a Híradás üzemi csapata nyerte el a kupát. Az idén nyolc csapat vetél­kedett, hetenként, a bajnoki pontokért. A tavaszi forduló Négy éve, 1969-ben telepe­dett le a Nógrád megyei Rom- hányban a váci Híradástech­nikai Anyagok Gyára: az egy­kori urasági kastély szobái­ban rendezték be a munka­termeket. Az eltelt négy év változá­sait példázta az a hat brigád­vezető is, aki a romhányi te­lephelyen dolgozókat képvi­selte a gyár szocialista bri­gádvezetőinek idei tanácsko­zásán. ízes beszédük jelezte összetartozásukat, egyébként otthonosan mozogtak az anya­gyárban. — Amikor megalakult a telep, sokan jöttek olya­nok is munkát vállalni, akik korábban sohasem dolgoztak gyárban. Én magam már addigra meg­szoktam a gyári fegyelmet, ugyanis azelőtt a cserépkály- hagyárban dolgoztam, de a többieknek bele kellett szok­niuk a gyári rendbe —mond­ja Zagyvái Lászlóné tekercse­lő, a Cél brigád vezetője. — Sokszor támadt vita. Az új telephely munkásnőivel kez­detben azt kellett tudomásul ] lut, az üzleteket és az egyéni I fogyasztókat. — Jövőre abbahagyom — mondja. — Ezen a kis gumi­kerekű kézikocsin szállítom a vizet, de már a felső presszó­hoz nagyon nehezen tudom felhúzni. Pedig minden más­nap meg kell másznom a jó­kora emelkedőt. Legjobb ve­vőm az útépítő vállalat, mely a falu melletti kőbányába a múlt hónapban is több mint ezer üveg szódát szállított. befejezése után az alábbi sor­rend alakult ki: 1. Forte 13, 2. Hajógyár 11, 3. Izzó 7, 4. öntöde 7, 5. Gu­migyár 7, 6. Híradás 6, 7. Ta­nács Építő 3, 8. DCM 2 pont­tal. Kár, hogy az utolsó fordu­lóban a Híradás csapata nem állt ki, így a Gumigyár játék nélkül jutott két ponthoz. Reméljük, hogy a tavalyi bajnok az őszi fordulóig vál­toztat visszalépési szándékán. (b-i) | vétetni, hogy a gyárból, a munkapaaoK mellől nem le- ! hét felkelni, és hazaszaladni, bogy: „főnők, mindjárt visz- szajóvök, mert meg kell etet­nem az állatokat, locsolnom kell a náztájit”. — Ma már ilyen gondok nincsenek. Mindannyian megszoktuk, hogy a gyár, az gyár, ott iparkodnunk keli, már csak azért is, mert normásán dolgo­zunk. Azt pedig teljesítenünk kell, hogy meglegyen a keresetünk — Kapcsolóink a beszélgetés­be Sára Jánosné lemezeiő, a Vasas brigád vezetője. A két romhányi brigádve­zető középkorú, mint ahogy a telephely leegtöbb munkás­nője is az. Szinte valameny- nyien az ipari munkások nyugdíja miatt léptek be a gyárba, kisebb-nagyobb ház­táji földdel is rendelkeznek. — Nekünk például másfél hold kukoricánk, 300 négy­szögöl szőlőnk, 400 négyszög­öl veteményünk vén, de tar­tok 40 kacsát, húsz libát és vagy száz csirkét is — sorol­ja Zagyvainé. — Nekem is van kukorica­földem, hétszáz négyszögölön termesztek ribizlit ós málnát, és harmados cukorrépát is vállaltam, mert jól jön a cu­kor a háztartásban — erősíti kolléganője szavait Sára Já­nosné. — Igaza volt a titkár elv­társnak, amikor arról beszélt, hogy eleinte milyen sok baj volt velünk. Persze, mindány- nyiunknak otthon járt az eszünk, a háztájin meg az ál­latokon. Most mér megszok­tuk a fegyelmet. Váltott mű­szakban dolgozunk, jut idő a földmunkára, az állatokra is. Igaz, hogy a kapálás meg gyü­mölcsszedés nem tesz jót a kezünknek, utána sokkal ne­hezebben megy a tekercselés meg a lemezelés, mert ehhez könnyű kéz kell. A brigádvezetők értekezle­tén sok szó esett az anya­gyárral kapcsolatban, ami a romhányiakat is érdekelte. Steiner Iván termelési fő­mérnök például az üze­mek tisztaságáról beszélt. Megengedhetetlen, mond­ta, hogy a tízórait vagy a vacsorát a munkaasztalo­kon, a munkadarabokra terített papírlapokon fo­A vácrátóti botanikus kert- ben hétköznap-vasárnap egyaránt sok a látoga­tó. Népes kirándulócsoportok várják a reggeli nyitást a ka­pu előtt. Türelmetlenül les­kelődnek át a rácsokon, arcu­kon a leendő élmény izgal­mával. Senki sem csalódik. A ha­talmas park mindenből a leg­gyönyörűbbet nyújtja, amit csak a természet formában és színben megteremtett. Több mint tizenötezerféle növényben gyönyörködhet a látogató, ám e bőségből csu­pán egy töredéket képes meg­látni, megismerni első alka­lommal. Hosszú napok kelle­nének ahhoz, hogy a trópusi gyűjteményt, az egynyári és sziklakerti növényeket. a so~ sem látott, különös fákat, a fantasztikus formájú és a színskála egész terjedelmé­ben virító bokrokat megis­merhessük. gyasszák el a munkások, különösen akkor, ha az üzemrésznek külön étke­zőhelyisége van. — Romhányban nem ez a gond — kapcsolódik a felszó­laló szavaihoz a Cél brigád vezetője. — Nálunk nincs ét­kezőhelyiség, öltözőink is olyan szűkek, hogy egy szek­rényben sokszor hárman tart­juk a ruháinkat. Mi nem is tudunk máshol enni, csak a munkaasztalokon. Sokan fél­nek is, hogy elmaradnak, nem teljesítik a normát, ezért evés közben is dolgoznak. Nehéz, paraszti munkához szokott a kezünk, nekünk nem megy olyan könnyen a munka, mint a váciaknak. Ha elkészül az új üzemcsarnok, akkor bizto­san megváltozik a helyzet. Most is sokan vagyunk egy- egy teremben, tizenöten-hú- szan, akkor majd kevesebben leszünk, és ott rendes, tágas öltözőnk, ét­kezőnk is lesz, ígérik, hogy augusztus 20-ra el­készül. Szeicz János szakszervezeti titkár vitaindítójában kitért arra is, hogy azzal még nem válik valaki munkássá, ha munkakönyvébe azt bejegy­zik. Néhány évet el kell töl­tenie az iparban mindenkinek ahhoz, hogy valóban a mun­kásosztály tagjává váljék. A romhányi munkásnők most válnak azzá. Bányász Hédi Elhunyt Nagy János A KIOSZ váci székházának "homlokzatára kitették a feke­te zászlót: elhunyt Nagy Já­nos. a helyi csoport elnöke. Több éven keresztül tagja volt a városi népfrontbizott­ságnak. Nemrégen köszöntöt­ték őt kelmefestő és vegytisz­tító kisiparosságának 50. év­fordulóján. A könnyűipar ki­váló dolgozója, a szakma ki­váló mestere, A társadalmi munkáért emlékérem igazolta közéleti tevékenységének el­ismerését. 72 évet élt. Teme­tése csütörtökön, délután fél öt órakor lesz, a vác-alsóvá- rosi sírkertben. A sétautalc mellékén várat­lanul bukkannak elő a cso­dák. Elámulva szemlélhetjük a vízesést, a tavakat és a szö- kőkutat, s e természeti szép­ségeket még romantikusabbá teszik a sziklák és a romok. A kert gyönyörködtetve terjeszti az ismereteket. A mikor ott jártam, meleg *nyári nap ragyogott, s a hűvös utak mellett szinte nyújtózkodtak a bokrok. Csend volt. a látogatók meg- illetődve, halkan beszélget­tek. Ám. az egyik tisztáson hangos kacagás és kutyauga­tás harsogott Kíváncsian te­kingettünk, s mintha valami mesébe csöppentünk volna, olyasmit láttunk. Berregő filmkamerák kí­sértek egy futó, karcsú lányt, akit két óriási, csaholó, fol­tos kutya követett. A kis tisz­tás sarkában, egy bokor sö­Megteltek a széksorok a DCM kultúrtermében, Vác város és a váci járás önkén­tes rendőreinek idei tanács­kozásán, Az immár hagyo­mányossá váló találkozón ott volt Nagy Sándor, a járási pártbizottság titkára,Máté Im­re, a városi pártbizottság osz­tályvezetője, Pataki József, a munkásőrség városi parancs­noka, s Pucher Gyula, a vá­rosi tanács és a járási hivatal 'képviseletében. A Pest me­gyei Rendőr-főkapitányságot Méhész Pál rendőr őrnagy képviselte. Gáspár Márton rendőr al­ezredes, a váci rendőrkapi­tányság vezetője köszöntötte a megjelent önkéntes rend­őröket, a vállalatok, termelő- szövetkezetek, társadalmi tes­tületek képviselőit. Daróczy György rendőr őrnagy mon­dott ünnepi beszédet. Üdvözölte azokat, akik ön­feláldozó, áldozatkész mun­kájukkal hozzájárultak, hogy városunk és járásunk terüle­tén a közbiztonság, a közrend még jobb legyen. A bűncselekmények száma csökkent 1972-ben, az előző évhez viszonyítva. Sajnos, még mindig akadnak olyan esetek, amikor az ismeretlen tetteseket nem sikerül lelep­lezni a bűncselekmények el­követése után. Nőtt a sza­bálysértési esetek száma, sok a jogosítvány nélküli és az it­tas vezető. 1973 első öt hó­napjában, sajnos, megnöve­kedett a közúti balesetek szá­ma. Az önkéntes rendőrök sok­szor példás munkát végeztek a közrend, a közbiztonság A fiatalok is emlékezhet­nek arra, amikor leszerelték a dunakeszi vasútállomás épü­letének homlokzatáról a Du­nakeszi név mellől az Alag elnevezést. Addig a vasúton innen Dunakeszi, a vasúton túl Alag volt. A két faluból nagyközség lett, Dunakeszi néven. Alag régen csak egy ver­senypálya volt, a mellette épült istállókkal, pihenőhe­lyekkel, az alkalmazottak la­kásaival. Később több lett az alkalmazott és a telepen kí­vül is kezdtek családi háza­kat építeni. A község megnö­vekedett észak felé, s ma már a telep díszes, nagy bejárata egy mellékutcából nyílik. ★ Homokkal leszórt, széles úton, kellemes, hűvös ligeten át érünk a központi épületig, melyen széles, fekete betűk hirdetik: Magyar Lóverseny Vállalat. A telep vezetője Ká­noki Ferencné. tétjében, torzonborz alak fi­gyelt, a tündérre leskelödve. — A palacsintás királyt forgatjuk — mondta a stáb egyik tagja. Egy készülő film egyik je­lenetének felvételét láttuk. Beléptidíj nélkül nézhettük Detre Annamáriát és a go­nosz vadorzót, Harsányi Gá­bort. A régi főépület előtti tér szikrázott a verőfényben, ős­régi fák ölelték körül. A fák, amelyek alatt immár negyed­szer hangzanak el két nyári estén a komoly zene legszebb dallamai. Az idei vácrátóti nyár ün­nepi eseménye lesz . július 4- én, amikor Haydn A teremtés című oratóriumát hallgathat­juk meg, és augusztus 11-én, az Állami Hangversenyzene­kar napján, amikor Ferencsik János vezényel a Mozart-es- ten. gazán szép élményekkel gazdagodhat e parkban a zenét s a természet adta szépséget egyaránt szerető kö­zönség. Csankó Lajos megszilárdításában. Hanusz István fóti önkéntes rendőr például fegyveres, körözött személyt fogott el. Gólya Ist­ván szabadságligeti csoport­ja Dunakeszi környékén el­fogott öt víkendházbetörőt. A rádd Faludi János egy gyilkos elfogásához nyújtott hathatós segítséget. Sasvári László filmvetítéseket tart önkéntes rendőri csoportok részére. Daróczy György a jövő fel­adatairól szólva, egyebek kö­zött említette a társadalmi tulajdon fokozott védelmét. Fontos a fiatalkorúak figye­lemmel kísérése, a bűnözéstől való visszatartásuk. Szükség esetén fokozottabb mérték­ben lehet alkalmazni az iga­zoltatást, fokozni kell a járőr- szolgálati tevékenységet. — A közös érdeken túl, sa­ját magunk, családunk nyu­galmáért, biztonságáért is tesszük, amit teszünk — fe­jezte be tájékoztatását a ta­nácskozás szónoka. Ezután Gáspár Márton Trampó Antalnak és Bagi Lászlónak átnyújtotta a 15 éves szolgálat után járó ki­tüntetést. Negyven önkéntes rendőr kapott 10 éves szolgá­latért járó elismerést. Egy je­lenlévőt a Pest megyei, ti­zennyolcat a váci rendőrkapi­tányság részesített pénzjuta­lomban. A vállalatok, terme­lőszövetkezetek, társadalmi szervek és tanácsok áldozat- készségéből 153 önkéntes rendőr kapott megérdemelt pénzjutalmat. Négyen csalá­dostul üdülhetnek egy-egy hétig a verőcei Expressz-tá- borban. Papp Rezső — Vállalatunk a Széchenyi István által létesített Magyar Lovasegylet utóda. Alagon, il­letve most már Dunakeszin 1880 óta van telepe, amit ma már három részre lehet osz­tani — mondja —, a diploma­taistállóra, a versenytelepre és az üdülési telepre. — Mi az, hogy diplomata­istálló? — Tizenhárom -jól képzett lovat tartunk arra a célra, hogy az országunkban élő külföldi diplomaták szabad idejükben a lovaglás szenve­délyének hódolhassanak. A tizennegyedik ló a kedven­cünk. ★ Megnézzük az istállót. Min­den ló külön helyen. Leghíre­sebb az Izidor, ö a tanító- mester. A trénernek csak azt kell mondania: „Izidor, ez a vendég kezdő”, vagy: „Izidor, ügetés!” Izidor mindig tudja, mit kell tennie. A kedvenc a Góbi. Születési helye Mongó­lia. Bizony, nehéz Góbinak megszoknia az éghajlatot, meg a zárt istállót. — És mi az üdülési telep? — A verseny telep 10 ga­lopp- és 3 ügetőistállóból áll, 277 férőhellyel, de jelenleg csak 265 lovunk van. Az üdü­lési telepre utaljuk be azokat a lovakat, melyek a verseny után idegileg elfáradnak, ki- kapcsolódásra van szükségük. Külön padikokban töltik ide­jüket, mely azt jelenti, hogy annyit mozoghatnak és any- nyit pihenhetnek, amennyit akarnak. ★ A telep 309 hold területen épült. Egyik legszebb helye a pihenőház, széles, nagy te­rasszal, négy vendégszobával, a tréner szobájával és egy kö­zös társalgóval, nagy, bőrhu- zatú fotelokkal, széles kan­dallóval, szobrokkal, Széche­nyi István arcképével. Előtte erdei tisztás: ott fogadják a vendégeket. ■M. Gy. Köszönetnyilvánítás. Ezúton mon- dunk köszönetét mindazoknak a rokonoknak, ismerősöknek és jó barátoknak, akik drága jó felesé­gem, illetve szeretett édesanyánk temetésén megjelentek, sírjára ko­szorút, virágot helyeztek és ezzel szívünk fájdalmát enyhítették. Doór család. Még ellátja a falut A szódás NYOLC CSAPAT Félidő a bajnokságban ÉRMEK ÉS VÁNDORSERLEG GYÖNYÖRKÖDTETVE TANÍT A vácrátóti kertben Versenyíelep és lóüdülő Izidor, a tanítómester Pihenőház, négy vendégszobával 1 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom