Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-20 / 142. szám
1973. JÚNIUS 20., SZERDA FEST SIECVKf <J€ivtap Program hosszabb távra Megyei tanácsi vezetők a Könnyűipari Minisztériumban Keserű Jánosné miniszter vezetésével az ágazati irányítás érvényesüléséről tanácskoztak kedden a Könnyűipari Minisztériumban a megyei tanácsok iparirányító elnökhelyettesei és ipari osztályvezetői. A megbeszélésen részt vett Buda Gábor, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese is. A könnyűiparhoz tartozó csaknem SOO önálló gazdálkodási egységből 119 közvetlen tanácsi irányítással működik, s 575 az ágazaton belüli szövetkezetek száma. A lakosság ellátásában különösen nagy szerepet játszik a tanács irányításával működő, illetve szövetkezeti bútor-, nyomda-, konfekció- és cipőipar. A miniszter bevezetőjében elmondotta, hogy a népgazdasági igények kielégítése és a lakosság jobb ellátása érdekében tartalmasabbá és sokrétűbbé kell válnia a minisztérium és a területi szervek kapcsolatának. A minisztérium az eddigi közös munkáról felmérést készített, és hosszabb távra dolgozott ki programot. A miniszter utalt arra, hogy az V. ötéves terv időszakában intenzív fejlesztési programot kell végrehajtani, s ehhez számítanak a közép- és kisüzemekben rejlő tartalékok feltárására, fejlesztési lehetőségeikre, és arra, hogy a vidéken még fellelhető szabad munkaerő bevonásával, körültekintő felmérések alapján hoznak majd létre újabb könnyűipari üzemeket. A tanácsok vezetői kérték a minisztérium segítségét a hatékonyabb üzem- és munka- szervezéshez, és a minisztérium felügyelete alá tartozó nagyüzemekben, mintaszervezésre kijelölt vállalatoknál szerzett tapasztalatok átadását szorgalmazták. A miniszter ezzel összefüggésben is felhívta a figyelmet a vállalatok és a tanácsok közötti kapcsolatok fontosságára, a kölcsönös informáltság szükségszerűségére. Ezen túlmenően a minisztérium vezetői rendszeresen ellátogatnak a megyékbe, részt vesznek a megyei testületeknek az ágazati kérdéseket tárgyaló tanácskozásain, tájértekezleteket szerveznek egy-egy fontos könnyűipari közgazda- sági, fejlesztési téma megvitatására, és több megyében együttesen tartanak komplex vizsgálatokat. dik, hogy ne kelljen otthon mosni. Virjics Grigorij Jakovlevics szovhozában bevezettek a diszpécserszobába. Bemutatták, hogy gazdaságuk bármelyik pontját pillanatok alatt utolérik. A szovhoz szíve ez a szoba. Éjjel-nappal működik. Különösen, amikor vetnek vagy aratnak. Innen veszekednek, hogy menjen gyorsabban a munka, innen intézkednek, hogy azonnal küldjék ki a mezőre a hiányzó alkatrészt, itt jelentkezik a járási pártbizottság, hogy nekik több tej vagy tojás kell, szó sem lehet a beküldött számokról... Nem is mezőgazdasági, hanem ipari központhoz hasonlít. Mint ahogy törekvéseik sem távoli falvakra emlékeztetnek. Virjics Grigorij Jakovlevics mondotta, hogy egyszer már elkezdték az uszodájukat építeni, de a központ leállította: nincs itt az ideje, és a megkezdett, előre be nem tervezett, engedély nélküli építkezést félbe kellett hagyni. De a szovhoz elnöke esküszik rá, hogy addig nem megy nyugdíjba, pedig már nagyon itt lenne az ideje (32 éve elnökösködik), amíg fel nem építi övéinek az üdülőt, az uszodát, meg nem lesz a két tó, az egyik az embernek, a másik a halaknak. És meglesz, mondják, akik Ismerik, mert amit ez az elnök 17 éve, amióta itt, ebben a ga.darágban elnök, >a fejébe vett, abból nem engedett. Annyi az energiája, jellemzik, hogy néha sok is. Hozzáteszik: energia, szigorúság nélkül nem is lehetne APADÓ TANYAVILÁG Marad-e szőlő a csemői homokon? Eredmények és kérdőjelek a Szabad Föld Tsz-ben Kié lehetett hajdan ez a ház? — elfeledtem megkérdezni. Pedig derék épület, emelettel, a bejáratnál öreg platán, s a nem túl tágas udvar tele mindenféle fával, úgy emlékszem, fenyőcskékkel is. Egyszóval kirí a pusztából, mert nevezhetem-e másnak — természetesen mindenfajta él nélkül — ezt a csemői tájat, amelyet a legenda szerint még valami haragvó török aga átkozott el Szaharává. Az a ház, amely aligha lehetett agrárproletáré, most iroda; a Szabad Föld Termelőszövetkezet vezetői és adminisztrátorai töltik itt munkaidejük java részét. Az egyik hűvös teremben üldögélünk néhányan, s igyekszünk megfejteni... mit is? A jelent? A jövendőt? Negyedszázados múlt A mát, persze, szigorú adatok tükrözik, jóllehet kérdőjel ebből a tükörből is visz- szanéz reánk. Molnár László a megalakulás, 1960 tavasza óta, tehát 13 esztendeje elnöke a gazdaságnak. Ha azonban a jogfolytonosságot tekintjük, voltaképpen negyed évszázados, az idén jubilálhatna — némi erőszaktéte- ménnyel — a szövetkezet, hiszen 1948-ban I-es típusú tszcs volt, amelyet 1949-ben alakítottak át III. típusúvá. (Hogy miért, azt már ne firtassuk, de hogy oktalanul, azt a történelem tanúsítja.) Két év múlva fel is oszlik a szövetkezet, volt tehát kiesés, mondom, csak nagyon körülményes jóakarattal lehetne megünnepelni azt a jubileumot — nem is készülnek ilyesmire. Tanyavilág, méghozzá alaposan szétszóródott. — Évente 8—12 család elhagyja a tanyát — mondja az elnök —, s behúzódik a városba. Melyik városba? Csemőért úgyszólván évszázadokig versengett Nagykőrös és Cegléd; miként a megyei levéltárban egy csemői pedagógusnő dolgozatában olvasom, a vármegye hozott is — még a XIX. században — salamoni ítéletet a pörben. Mint önálló község mindössze jó két évtizede létezik Csemő. Vagyis ezekről a tanyákról két közeli városba is költözhet az ember, hacsak nem kél kedve még távolabb állni. Átlagéletkor: hatvan — öt-hat esztendeje nagyon keresték még a tanyákat, most már azonban a termelőszövetkezetnek ajánlják fel — így az elnök. — Mi meg is vesz- szük, lebontjuk az elaggott házakat, s lassan alakulgatnak a táblák. De most már előbbrejutni. így érhették csak el, hogy építőgárdájukkal lakásokat építettek saját dolgozóiknak, hogy orvosaik, tanáraik kötődnek hozzájuk, mert kezdeményezéseiket nemcsak anyagiakkal támogatják. A vezetők is ott vannak az előadásokon, legyen az egészségügyi felvilágosítás, filmvetítés, ismerkedés valamelyik nép életével. Nem is egy elnök levelet ír Omszkba, a népművelőket képző iskolába, küldjenek a faluba népművelőt. Megírják: adnak lakást, 100 helyett 160 rubelt fizetnek, kedvezményes áron étkezhet, csak jöjjön, vállalkozzon valaki az ő községük művelésére. S az sem ritka, hogy saját falujukból küldenek fiatalt: tanuljon ösztöndíjjal, és jöjjön vissza, várják. MEGKÉRDEZTÉK tőlem a Zarja Kommunizmus kolhozban: láttam-e már ilyen feneketlen sarat. Sarat már láttam, válaszoltam, de ilyen egybe-végeláthatatlant még nem. Csak azt csodáltam, hogy az autó nem süllyedt el benne, vagy bennünket nem marasztott ott, amikor kiszálltunk. Ez a sár azonban csak még értékesebbé tette szememben a sok emeletes házat, a szép tiszta iskolát, a sport- és művelődési házat, mert ezek mutatják, nem a sár uralkodik felettük, ők szállnak sikerrel szembe, lépésről lépésre, minden akadállyal. Sági Agnes (Következik: APÁRÓL FIŰRA) nagyobb a kínálat, hogysem pénzzel bírnánk ... Nyilván ez a folyamat is belejátszik abba, hogy az átlagos életkor meglehetősen magas: 55—60 között jár. (Az országos átlag 42 esztendő a szövetkezetekben.) Maga a tsz — tán így is van rendjén — meglehetősen vegyes képet nyújt. Büszkeségük akad, hogyne akadna: a 15 hektáros meggyes, ez az egybefüggő új telepítés, amely most fordul termőre; s a búza, amely tavaly — hektáronként — 24 mázsás hozammal fizetett. Ez minden túlzás nélkül gyönyörű eredménynek mondható, meg is kérdem Osgyá- ni Ferenc főmezőgazdászt, miként csinálták. — Műtrágyáztunk alaposan, s jól megválasztottuk a helyet, hova vessük el a magot — válaszol szinte magától értetődően az ifjú főmezőgazdász. Bár mindent így megválasztottak volna! Sajnos, máig ható rossz emlék az az 58 hektárnyi, még a második ötéves tervben telepített nagyüzemi szőlő, amely éppen a rosszul megválasztott terület miatt pusztult el, ki is szántották. (Ilyesmi, persze, Bács-Kiskun- ban, végig a Duna—Tisza közén előfordult, nem véletlenül kellett kiadnia a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak külön selejtezési rendeletet ebben a témakörben.) Most aztán voltaképpen nincs is közösen művelt szőlejük, minden úgy történik, miként azelőtt, vagyis amióta B. Tóth Ferenc, lassan egy évszázada, az első szőlőtőkéket duggatni kezdte a török elátkozta homokon. (A század eleji párizsi világ- kiállításon pedig már aranyérmet nyert a csemői bor.) Tehát a hagyományos, családi művelésű, úgynevezett kisüzemi szőlők uralják a termelőszövetkezet meglehetősen széles határát, mégis közös szőlőnek mondanak 85 hektárnyit, mert részes módszert alkalmaznak benne, s háztájiként tartanak nyilván 50 hektárnyit. Ez utóbbinak a termését szintén a szövetkezet dolgozza föl, s értékesíti saját borozóiban, hét bormérőjében. Juhügyben igen — szőlőben nem — Mennyi jövedelmet ad a szőlő? — Nyolcmillió forintot, míg a növénytermesztés 1,5—2 milliót; az állattenyésztés tavaly hozzávetőleg hatmilliós árbevétellel zárt, húsbaromfival foglalkozunk. Igaz, nem mindig szerencsésen. Tavaly libaprogramba kezdtünk, de beütött a libainfluenza: 12 ezer állott hullott el, másfél millió forint volt a kárunk. Most a Pestvidéki Bíróság előtt van az ügy, a Baromfiipari Vállalatok Trösztjének kecskeméti gyárát pereljük szavatossági kár címén. Van 250 anyajuhunk is, érdemes vele foglalkozni. — Az idén mind a szőlőre, mind a juhra kormányhatározat jelent meg. Van-e hatásuk a szövetkezet elképzeléseire? — Juhügyben igen: 250-ről 500-ra kívánjuk növelni az anyaállományt, s tervezzük egy 300 férőhelyes juhhodály építését. Egy-egy tejesbárányért 6—700 forintot kapunk, ez már szép pénz. Megvan a tenyésztési háttér: 250 hektárnyi rét és legelő. Szőlőügyben viszont óvatosak: talán ama rossz emlékezetű telepítésben van a magyarázat, de újabb nagyüzemi ültetvénybe nem kívánnak belevágni. Gondolom, a 160 dolgozó tsz-tag személyes jövedelmének tekintélyes részét nem a közös, hanem a háztáji adja ezen a tájon, miként ez az ország sok más vidékén is így van. (A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának titkára, dr. Novobáczky Iván, úgy fogalmazott, a tsz-szövetségi titkárok minapi balatonfüredi értekezletén, hogy országos átlagban a tagság jövedelmének fele származik a közösből s fele a háztájiból.) Mindenesetre nem alábecsülendő az a 22 ezer 341 forint sem, amit tavaly — átlagosan — a közösből kaptak kézhez a tagok, annál inkább nem, mert 1970-ben még mindössze 15 ezer 500 forint volt ez a summa. Ezerhektáros gazdaság Egy új fogalommal is megismerkedtem Csemőn: a „lemondott szőlőterületekkel". Nyilván nem a szőlők mondtak le, hanem róluk a gazda, sokszor már nem is szóban, hanem azzal, hogy befektették a koporsóba. Bérlő e tőkékre nincs, s szövetkezet sem formál rájuk igényt, legföljebb szántóként tudná ezeket a tulajdonossal egyetemben elaggott szőlőket hasznosítani. (Ami szintén nem csemői specialitás: a télen Csengődön láttam hasonlóan elárvult, „senkinek sem kell” szőlőket.) Az alig néhány aranykoronás homokon, ez az ezerhektáros gazdaság természetesen a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek kategóriájában leledzik. Ezen a címen évi másfél millió forint külön állami dotációt, költségvetési juttatást kap a Szabad Föld Tsz, amely azonban így is nehezen képes a bővített újratermelésre. S a jövő ? Hogyan tovább? Fölmerült a terv: egyesülni az ugyancsak csemői Rákóczi Termelőszövetkezettel. Kikalkulálták, hogy amennyiben ez a házasság megtörténik, inkább lehet majd nagyüzemet csinálni, ám azt is, hogy az induláshoz 50 millió forint kellene. Az ugyancsak csemői Üj Elet Termelőszövetkezetet most szanálni kell; amennyiben a három gazdaság egybeolvad... nos, nehéz jóslásokba bocsátkozni, vajon mi történik akkor? Mindenesetre a Szabad Föld Tsz tagsága úgy látta, nincs szükség az említett egyesülésre — 240 emberből 218 a „házasság” ellen szavazott. Hogy milyen okok játszottak közre, annak elemzése messzire vezetnek, ezt nem is volt alkalmam föltérképezni, mindenesetre tisztelem annyira a szövetkezeti demokráciát, a titkos szavazásnak a tsz-ekben meglehetősen fiatal intézményét, hogy így fogalmazzak: ők tudják, ők intézik saját sorsukat. De meg nem állom a kérdést: — Mi lesz itt 10 év múltán? — Nem lesz munkaerő — hallom, s még ezt is: — Alkalmatlan ez a föld szőlőre, gyümölcsre ... — Száz éve jó volt? — Más a nagyüzem... Lehet, bár — laikus fejjel — nem egészen értem. — Nagy beruházások kellenének — mondja Molnár László, az elnök. — Például? — Csatomáztatni kéne. A Soós birtokos filléres napszámosokkal kidobatta az árkokból a homokot, rajtunk csak egy átfogó vízrendezés segítene. Persze úgy, hogy Nyársapát, Kocsér is részt venne ebben, ez a munka csak együttesen oldható meg. Takaros portán Átballagunk egy szomszédos tanyára, Fehér Endréhez. Takaros tanya, körülötte jól ápolt szőlővel, fóliasátorral — egyszóval meglátszik a gondos kéz nyoma. — Az egyik tanyát, 1000 négyszögöl szőlővel együtt 50 ezer forintért adták el a minap — mondja Fehér Endre, s úgy néz rám, hogy szeméből kiolvashatom: „ugye, nevetséges összeg?’’. Keresztényi Nándor Hazaérkezett Cservenka Ferencné szovjetunióbeli előadóútjáról Kedden hazaérkezett a Szovjetunióból Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára és Kocsis Tamás, az MSZMP Központi Bizottsága agitációs és propaganda osztályának munkatársa. Mindketten június 12-től előadásokat tartottak az SZKP Központi Bizottságának felkérésére. Cservenka Ferencné Moszkvában és a Kirgiz SZSZK-ban tartott előadásokat a magyar népgazdaság néhány időszerű kérdéséről. Moszkvában nagyüzemi munkások előtt beszélt, Kirgiziában pedig több szovhoz dolgozóinak. Meglátogatta a köztársaság fővárosában, Frunze ban a Kirgiz Tudományos Akadémiát is, ahol az Állami Tervhivatal munkatársainak nyújtott tájékoztatást. Fogadta előadóútja alkalmából T. Iszubaliev, a Kirgiz Kommunista Párt Központi Bizott- ságánk első titkára, s az elvtársi, baráti beszélgetés során átnyújtotta Cservenka Ferenc- nének a lenini nemzetiségi politika megvalósításáról, a Kirgiziában élő nemzetiségek életéről szóló művét. Az előadások mindegyikén a szovjet dolgozók nagy érdeklődést tanúsítottak hazánk gazdasági élete és általában szocialista építőmunkánk iránt Felelős A ligha van még egy kifejezés, amelyet többször használnánk ennél. Szavakban mindennek akad felelőse; személy vagy testület, vállalat, intézmény, hivatal. A gyakorlatban sok mindennek nincs felelőse. Az sem ritka, hogy nem is lehet. Ellentmondás? Igen. Tápláló forrásai különbözőek. Szanálni kellett a Pest megyei Zöldség- és Gyümölcsfeldolgozó Vállalatot, mert hitelképtelenné vált, jelentős fejlesztésialap-hiá- nya volt, vesztesége 3,9 millió forintra rúgott. A Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál részesedési- alap-hiány keletkezett, csökkent a jövedelmezőség, állandósultak a pénzügyi nehézségek. Két példa, azonos tartalommal, de nagyon is eltérő következtetésekkel. Az építőipari vállalatnál ugyanis bűnvádi eljárás indult egy személy ellen, tizenkét embert pedig az igazgató kártérítésre kötelezett. A gyümölcsfeldolgozónál a gondokat — döntő részben — nem személyekhez köthető mulasztások, hibák okozták. A gazdasági környezet változása, a piaci helyzet gyors megfordulása teremtett zátonyt, amelyen hajójuk megfeneldett. Hasonló esetek nemcsak a gazdasági életben lelhetők meg, hanem az államigazgatásban ugyancsak. Tatárszentgyörgy községben a gazdálkodási előadót kellett azonnali hatállyal elbocsátani, mert magáncélra vett kölcsön közpénzeket; a felelős nyilvánvaló volt. Bugyi nagyközségben a tanács költségvetési üzemének födémdaruját kölcsönadták a termelőszövetkezetnek, a daru, használat közben tönkrement; a felelős korántsem nyilvánvaló. Baj van az egyéni felelősségvállalással, s baj a felelősség megállapításának lehetőségeivel, körülményeivel. Sommás megállapítás, részletezésre szorul. S űrűn a kiválónak látszó vállalat, gyár belső szervezetében is meghökkentő lazaságokat fedezhetünk fel — csupán egyet, az anyagelszámoltatást említsük —. nem még ott, ahol a kiválóság látszata sincsen rrjeg. Ott bizony, áttekinthetetlen sokszor az anyag, félkészáru, alkatrész útja, sorsa, zavaros a bizonylati rendszer, a belső ellenőri státus ugyan betöltött, de a revizor valójában igazgatói titkár — mert így több a fizetése — vagy a főkönyvelő segédje ... Forma szerint természetesen mindezért a gyár, a váHalat igazgatója felel, valóiában — amikor a do’gok mélypontra jutnak, s kívülről megkezdik a vizsgálatot — az évek alatt felhalmozódott mulasztásokról, ballépésekről kideríthetetlen, kik, mikor, hogyan követték el. A tanácsoknál az elnök a gazdálkodási fegyelem beV _______________________ tartásának felelőse, de: megbetegedett, iskolán volt, helyettessel kényszerült 1 megoldani ezt meg amazt a feladatot, túlterheltek a szakigazgatásban dolgozók s így tovább. Ez utóbbira csak egyetlen, de erős fényű példát: a közelmúltban 140 különböző egyesület került tanácsi felügyelet alá, s ezek működését, gazdálkodását rendszeresen ellenőrizni kellene. Kellene, de kivel? Az ellenőrzési létszám ugyanis egyetlen fővel sem gyarapodott. Tagadhatatlanul vannak esetek, amikor az indokolatlan elnézés, a társadalom zsebét apasztó „megértés”, sőt, némi barátság, komaság miatt a meglevő felelősnek sem koppintanak az orrára, vagy megússza egy ejnye- ejnyével. A felettes felettese legtöbbször nem is értesül erről, a közvélemény — különösen a községekben — annál inkább. Elgondolkoztató, hogy qzekben az ügyekben a tényleges anyagi kárnál jóval nagyobb az erkölcsi, politikai károkozás — hitelrontás! —, s ezért nem szabadna a jószívű községi, nagyközségi elnökök, járási hivatalvezetők ilyesfajta eljárását szó nélkül tudomásul venni. Mert tények tanúsítják, hogy azokon a helyeken, ahol az ellenőrzés mulasztásokat, visszaéléseket — például jogtalan kifizetéseket — állapított meg. de elmaradt a felelősségre vonás, a hibák ismétlődnek! B izonyos értelemben tehát az álhumanizmus takarja el a felelősöket, segíti újratermelni a felelőtlenségeket, de csak szubjektív okokkal nem magyarázhatunk minden gondot. Ahhoz, hogy növekedjék a személyes felelősség mértéke, megállapítható legyen a mulasztások forrása, a rossz gazdálkodás minden ^ eleme, a mainál szilárdabb '1; szervezeti keretekre, a párhuzamosságok megszüntetésére, a hatáskörök világos szétválasztására van szükség, egyebek között. Mert még sok másra is. Ma az ellenőrzés — a szó legtágabb értelmében vett elszámoltatás — gazdasági és társadalmi gyakorlatunk ■ leggyengébb pontja, s mivel az, nem képes időben feltárni jelenségeket, nem tud megelőzni olyan dolgokat, amelyek egyébként elkerülhetőek lennének. Nem ad okot a megnyugvásra az a tény, hogy az ellenőrzések mennyisége a legtöbb területen növekedett. Anélkül, hogy az ellenőrzések gyakoriságának jelentőségét lebecsülnénk, a gyakorlati tapasztalatok alapján mégis azt kell mondanunk, hogy az ellenőrzés értelmét a tartalom, a mélység, a kiterjedtség, azaz a minőség adja meg, s éppen ezt a minőséget téveszti ma még szem elől az ellenőrzés szervezete. Mészáros Ottó __________J i i
