Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-19 / 141. szám
I Kereskedelmi fejlesztés, ellátás Június 22-én Vácon, a járási hivatal tanácstermében, a negyedik ötéves terv kereskedelmi fejlesztésének időarányos, járásbeli végrehajtása és a kereskedelmi ellátás további feladatainak koordinálása céljából a községi tanácsok vezetői, az élelmiszeripari, mező- gazdasági, kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek vezetői megbeszélést tartanak. Hasonló megbeszélés zajlott lé egy évvel ezelőtt, melyen a problémák nagy részét azonnal orvosolni tudtak. Remélhető, hogy ugyanolyan sikerrel zárul majd az idei megbeszélés is. VÁC l UAPLÖ *****^ ** —",|11*1 5S5B S SS SS—' 55BSB —«■■■■ n ■ - . A PEST MEGYEI H í R t A P KÜIÖNKIAOÁSA XVII. ÉVFOLYAM, 141. SZÁM 1973. JÚNIUS 19., KEDD Még jobban fokozódjék a minőségi munka A közelmúltban tartotta a zeneiskola évzáró koncertjét, melyen az intézet növendékUIUIOS [RTCK Baktár a lovarda helyén Az idősebb váci lakosok emlékeznek ma már csak a hajdani budapesti főút mellett levő, kétemeletes kaszárnyára: a húszas-harmincas években huszárok és lovastüzérek kiképzőhelye volt. Udvarán hatalmas lovarda foglalt helyet, fűrészporos kövezetén gyakorlatoztak, lovasbemutatókra készültek. Mindig látványt jelentett, amikor a ló vontatta jármű- esoport meg a huszárcsapat végigkocogott a kanyargós főútvonal sárga keramitburkolatán. tehergépkocsik, viszik-hozzák a mintadarabokat. Hatvanmilliós értéket őriznek itt. A tűzoltóság a gyakori ellenőrzés egyikén sem talál kifogásolni valót: ikézifecskendők, homoktartályok mindenfelé. Nemcsak a tárolt anyag gyúlékony: a tetőzet belső szerkezete is fából készült, fél évszázaddal ezelőtt. Nyugdíjasok, környékbeli emberek 24 órás váltással veszik át itt a szolgálatot: Szed- lacsek, Arany, Saáry, Léder- majer, Szamosfalvi, Vida ... Előre meghatározott beosztás szerint őrködnek féltő gonddal a rájuk bízott vagyonra. Az épület körül nagy park és kert. Csend és nyugalom a Burgundia utca jellemzője. ★ Mif>Qn idősebb ember sétált errefelé. Bács-Kiskun megyéből érkezett. Bemutatkozott az ügyeletes őrzőnek, s hosszan nézte az épületet. — Itt szolgáltam a harmincas években — tűnődött. — Arra a megfékezhetetlen deresre ma is jól emlékezem. P. R. Az egykori kaszárnya épülete ma a fegyveres erők klubjának otthona. Udvarán ott van ma is a hatalmas lovarda, de máshol található a bejárata s merőben más célokat szolgál. Az alsóvárosi Burgundia utca falusi képre emlékeztet, földszintes, színesre meszelt házaival, kertes udvaraival. A szociális otthonnal szemközti oldalon tágas kapu: a Csepeli Vas- és Acélművek váci mintaraktárának bejárata. A félkör alakú, vörösre festett falú, hatalmas épület belsejében szinte elvész az ember. Hossza nyolcvan, szélessége harminc méter, sok kialakított utcával, magasra polcozott anyaggal. Az öntöde fából készült mintadarabjait tárolják, őrzik itt nagy mennyiségben. Óriá- sok gyermekeinek játékaira emlékeztetnek a hatalmas fakockák, a színes mintacsoportok. Valamennyi gondosan megszámozva, védőanyaggal befestve, óva a szuvasodás, a korhadás ellen. Hétköznap nem csendes a raktár: Csepelről érkeznek a Kézilabda Első vereség — idegen pályán Salgótarjáni Építők—Váci Híradás 11:9 (3:4) Váci Híradás: Virágh, Székely (1), Rácz (1), Kékesi, Sári, Kohlmann (3), Sasvári (3). Csere: Seres, Petre (1), Tírná.. A Híradás Berczelly és Együd nélkül utazott Salgótarjánba. Nagyon óvatosan és meglehetősen feszült hangulatban kezdődött a mérkőzés. Mindkét csapat „kóstolgatta” egymást, tagjaik igyekeztek a kulcsembereket a játékból kikapcsolni. A Híradás próbálta szokott játékát mutatni, de a magassági fölényben levő salgótarjáni csapat azt többször meg tudta akadályozni. A második félidőben, sajnos, inkább salakbirkózás folyt a pályán, elsősorban a salgótarjáni csapat részéről, amit a játékvezetők nem minden esetben akadályoztak meg, s így fordulhatott elő: a labda nagyon ritkán került két-há- rom váci játékos kezébe anélkül, hogy az ellenfél ne követett volna el szabálytalanságot. A játékvezetők egyetlenegy hétméterest sem ítéltek a Híradás javára, de ellene igen. A körülményeket figyelembe véve, a csapat jól védekezett az első félidőben, támadásszövései is jók voltak, a második félidőben azonban támadásai kevésbé bizonyultak eredményesnek. Ezzel a mérkőzéssel befejeződött a Híradás tavaszi szereplése. A csapat 15 pontot gyűjtött, és a tabella 3. helyén végzett. Őszi szereplését augusztus 12-én kezdi, hazai pályán, a Beloiannisz ellen. b. cs. Tavaszi búcsú - győzelemmel Váci Fonó-MMG 19:11 (8:4) Váci Fonó: Kovács, Dapyi (2), Toldi (6), Török G. (4), Veres (2), Szabó (1), Szalontai (1) . Csere: Török S., Vértesi (2) , Nábelek, Pápa (1), Király. A játékidő elején a vendégek játéktaktikája megzavarta a Fonót, s a vendégek 3:1 arányú vezetést szereztek. A Fonó két vonaljátékos szerepeltetésével, valamint gyors indításaival azonban később teljesen felborította a vendégek védekezését, és már a félidőben 8:4 arányú vezetésre tett szert. A lelkes, sportszerető Fonóközönség végig biztatta kézilabdacsapatát, s nem utolsósorban Vértesi Jánost, aki a sportkör kérésére, rövid pihenő után, ismét pályára lépett. A játékidő második részében kissé elfáradt a Fonó, a vendégek ezt kihasználták, de a váci csapat így is nyolcgólos különbséggel nyerte a mérkőzést. T. S. vonószenekara, növendék vo- nás-ikamarazenek'ara játszott, szünet után pedig az év folyamán legjobb eredményeket elért tanulók közül hatan adtak elő versenyművekből egy-egy tételt, a Musica Humana zenekar közreműködésével, külön is bizonyítva tehetségüket, rátermettségüket, különböző hangszereken az orktatás, színvonalát. A jubileumi év zárása kapcsán az intézet számos egyéb sikeréről lehet beszámolnunk. Időszerű a beszámoló annál is inkább, mivel egy korszak ért véget az iskola életében. Az első évek munkáját, küzdelmét a különböző tanszakok létrehozása jelentette, a megfelelő növendéklétszám- mal, azután következhetett a stabilizálódás időszaka, melyben nagyon hamar helyhiány okozott gondokat. A Madách 'Művelődési Központ, sok-sok egyéb funkcióján túl, segítséget tudott nyújtani, a kezdettől hosszú ideig. Az új épületbe 1971 nyarán költöztek be. Két év alatt a "tanárok és a diákok megszerették az új helyet, az új körülményeket, és fokozott erővel folyt a munka. Zenekari, kamarazene-fesztiválokon. a szokásos növendék- koncerteken, az idén első ízben rendezett, egész éven át tartó házi fúvósversenyen, az iskola fennállásának jubileumi és Kodály-emlékrendezvé- nyein, valamint a szakfelügyelői meghallgatások során lehetett lemérni, hogy melyik diák mennyit tud hangszerén, általában milyen az oktatás szakmai színvonala. A sikereket egyrészt a közönség tapsai jelezték, másrészt a szakfelügyelői véleményekből tudunk róluk. Ez volt az eddigi legkiemelkedőbb év, az idén lehetett a legjobb produkciókat hallanunk, technikailag és művészileg egyaránt. Az utóbbi időben szinte rendszeressé vált, hogy minden évben egy vagy két tanulónak sikerül bejutnia valamelyik zenei szakközépiskolába vagy a Zeneművészeti Főiskolára. Az átlagszínvonalat tekintve, megnyugtató a tudat, hogy elérkezettnek látszik az idő: a mennyiségi fejlődésen túl (500 növendék) még jobban fokozódjék a minőségi munka, mégpedig a sokat emlegetett Kodály-módszer és -elképzelés szellemében, nem megelégedve azzal, hogy a gyermek szépen eljátszik valamely nehezebb népdalt vagy egy még nehezebb előadási darabot, hanem olyan útravalót, olyan zenei élményt adni neki, melynek hatására évek múlva is legyen kedve elővenni hangszerét, és a számára kedves darabot akár kottából, akár hallás után eljátszani, ha társas zenélés keretében, annál jobb. Meglehetősen kemény, idegi, szellemi, sőt fizikai fá- I radságot igénylő munkát végez az a zenetanár, aki ezt a célt akarja elérni, ugyanis a hozzá vezető utat — egyebek között — , nélkülözhetetlen skálázások és száraz techni- kai gyakorlatok nehezítik. Amiért érdemes mégis végigjárni, az — a cél szépségén kívül — az előbb említett „egyebek között” található: a gyermeki tekintetben fölvillanó esztétikai öröm, a szép érzete, amikor ezt halljuk egy kiváló koncert után: „Ugye, jól sikerült?” A cél tehát egy lehet: minél több hasonló élményben részesülni! A feladatok teljesítéséhez és fokozottabb sikeréhez kérik a kiemelkedően jó munkát végző zenepedagógusok azt a közösségi támogatást, a közismereti iskoláiktól és a szülőktől, amely nélkül az intézmény elképzelései nem valósulhatnak meg. A külföldi és hazai látogatók egyaránt e szavakkal léptek ki az iskola kapuján: ...... bárcsak nálunk is lehetne ilyen!” E vélemény elsősorban a tanácsi segítséggel létesült intézmény gyakorlati elismerésének realitását és dicséretét jelenti, hisz ez intézményekben a tanévben is 56 rendezvényt tártottak. Re ndezvényeivel a zeneiskola jelentős részt vállalt a város közművelődési tevékenységében. öröm látnunk, hogy a város dolgozói, lakosai egyre fokozottabb érdeklődéssel figyelnek a zeneiskolában történtekre, mintegy kifejezve az intézmény eddigi működésének elismerését. Jó lenne, ha, az igényeknek megfelelően, a már elkészült tervek alapján, a hangversenyorgona is elkészülne, mellyel még inkább tartalmasabbá tehetnék a dolgozó emberek szabad idejét. Kíváncsian várjuk a zenei intézmény további fejlődésének eredményeit. Abrahám Balázs EGY ÜZEM - EGY ISKOLA Tanévzáró és tanteremavató ünnepség Az Egy üzem — egy iskola mozgalom keretében szép ünnepségre került sor a vác-al- sóvárosi Gábor József általános iskola évzáróján. Mint arról olvasóinkat már tájékoztattuk, a Forte gyáriak kommunista szombaton megdolgozott munkabérüket felajánlották a tanintézetnek, a gyár Esze Tamás brigádja vállalta, hogy egy új tantermet épít, társadalmi munkában. Szavukat valóra váltották. Az évzáró ünnepségen dr. Lukács Ferenc tanácselnök méltatta a Forte gyáriak nagyszerű közreműködését. Góts Sándor, aki oroszlánrészt vállalt a társadalmi munkából, díszes serleget, pénzjutalmat kapott. A tanács 25 ezer forintot biztosított a tágas, új helyiség berendezésének beszerzésére. Vásárhelyi József igazgató köszönetét mondott a gyár Góts Sándor átveszi a serleget dolgozóinak önzetlen munkájáért és a városi tanács segítéséért. * (p.) Az Esze Tamás brigád Zárdái felvételei A rádió már felfedezte Hangok a balparii Dunakanyarról A Dunakanyar természeti szépségeit a század elején a képzőművészek fedezték fel. Az utóbbi időben a sajtó munkatársai villantottak fel egykét megkapó képet erről a tájról. A televízió messze világító reflektorfényei még nem érték el, de június 14-én 3 óra 10 perctől 4 óráig hat rádióriporter feltérképezte. Petress István vezető riporter nem tagadta meg önmagát. Az ötvenperces műsor nagy részében a közlekedés (ha nem is közúti, hanem MÁV-, hajó- és kisvasúti) problémáit fejtegette riportertársaival és riportalanyaival. A megmaradt időben hangot adott a muzeológusoknak, a kereskedelem szakemberének és a báj leedvéért, egy kiránduló gyermeknek. Tervszerű volt-e, vagy véletlenül sikerült, nem tudom, de a lakosság ellátásával foglalkozó szakember azzal fejezte be gondolatait, hogy fel kellene számolni azt a közhiedelmet, mely szerint a Dunának csak jobb partja van és a Dunakanyar csak Szentendrétől Dobogókőig terjed. A rádió már felfedezte a bal oldalt is, Zebegénytől Verőcéig, de elfeledkezett Vác barokk tereiről, Szödliget horgászparadicsomáról, Göd üdülőtelepéről, munkásmozgalmi múltjáról és a főváros szép kertű előszobájáról, Dunakesziről. M. Gy. Háromszázból harminchat Már 300 telektulajdonos tölti a hétvégeket a /óti tó környékén. A Főt és Vidéke ÁFÉSZ élelmiszerüzletet nyitott a telepen. A villamosítás befejezése attól függ, hogy minden telektulajdonos befizeti-e hónap végére a közműfejlesztési hozzájárulást (eddig 36 fizette be!), mert anélkül nem tudják az üdülőtelep villamosítását folytatni. ELOSZOR ES NEGYEDSZER Diákok a gyárban Nyáron az üzemek kitárják kapuikat a dolgozó lányok és fiúk előtt. Sokan most indulnak először, hogy saját keresetüket vigyék haza, sokan már az elmúlt év vagy évek tapasztalataival kezdik az idei nyarat. Az üveggyűrűző A dunakeszi konzervgyárban ötnegyedes üvegben zöldborsó halad a futószalagon. Sípos Judithoz lépek, ki a gimnázium második osztályát végezte. — Kedden kezdtem — mondotta: — Már negyedik éve dolgozom a konzervgyárban, most két műszakban. Szerencsém van, az üzem mellett lakunk. j — A tavalyi keresetből mit vett? — Az 1700 forintból ruhákra és apróságokra jutott. — Most mire költi a pénzt? — Július 28-ig dolgozom. Szeretném megkeresni a kétezret. Ha sikerül, filmfelvevőgépet veszek. Utána Balaton- boglárra megyek, ifjúsági építőtáborba, majd újabb két hét nyaralás következik, a szüleimmel. Beszélgetésünk közben is szorgalmasán gyűrűzte az üvegeket. — Nehezen megy? — Igen. itt még nem dolgoztam, és csak tegnap óta gyakorlom. Egy kislány állt tanácstalanul a futószalag végén. Boros Margit, a dunakeszi 2. számú iskola hetedik osztályából. A többi között — Első munkahelye? — Igen, a szomszéd néni szólt, így jöttem el. — Mi az, ami megkapta, amikor bejött az üzembe? Széttárja kezét: — A nénit néztem, hogy milyen ügyesen teszi rá az üvegre a fedőt. Érdekes az is, ahogyan a hosszú futószalag viszi előre az üvegeket. — Meddig dolgozik és mire költi keresetét? — Augusztus 20-ig szeretnék. A pénzből téli ruhát veszek, és szüleimnek ajándékot. A kislány, aki az előbb még a futószalag mellett kissé tanácstalanul és társtalanul állt, a többi közé vegyült, s rövidesen társat talált. Így már könnyebb! S. L. Jutalomkirándulás Kosdiak Debrecenben A kosdi Naszály hegy alja Termelőszövetkezet a dolgozó nők részére háromnapos jutalomkirándulást szervezett: a kirándulás teljes költségét a termelőszövetkezet fizeti. A különautóbusz negyven kosdi leányt és asszonyt vitt a nagy történelmi, irodalmi, mezőgazdasági múlttal rendelkező Debrecenbe. Száz hold málna szedése vár rájuk a kirándulás után. — Figyelem! A váci DCM lakótelep XII — XI. jelű épületek kábel- hálózatát 1973. Június 1 5-vel feszültség alá helyezi a Nógrád megyei Állami építőipari Vállalat, (x) — Figyelem! A Vác, Tölgyfa út kábelhálózatát 1973. Junius 15-vel feszültség alá helyezi a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat, megyei Állami Építőipari Vállalat. (x) I I
