Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-17 / 140. szám
1973. JÚNIUS 17., VASÄRNAP rial «cctei <c/Ctrlíip 5 Jó reggelt, Nag ykáta! Este hattól reggel hatig tart a szolgálata Balogh Jánosné- nak. Állunk a kiskapuban, s együtt élvezzük a friss kenyér semmihez nem hasonlítható illatát. Kerékpáros tűnik fel a sarkon, kék munkaköpenyben és szandálban. — Ez Széchenyi Zoltán, a kókai gépkocsi pilótája. Mindjárt rakodnak. Négy óra után. A piaci kőasztalok elhagyatottak, mindössze két idős asszony rakja ki a portékáját. özvegy Kamarás Sándomé alaposan megpakolt kerékpárról rakodik. — Palántát, zöldséget, meg salátát hoztam,. de csak olyan hitvány, kacsának valót, egyötvenért vagy forintért adom darabját. Hatvanéves, az ura után kap egy kevés járadékot a tsz-től, a többit magának kell megkeresnie. — Nem egyforma a piac. Általában a csütörtöki a legerősebb. Van úgy, hogy kihozzuk Jóval elmúlt vasárnap éjfél, mikor Budapestről elindultunk, hogy felfedezzük az éjszakai s az ébredő Nagykátát. Sülysáp után csak néhány, a fényszórótól bénult nyállal s egy-két elbitangolt macskával találkoztunk. Nagykáta határában, szinte egyik pillanatról a másikra térdmagasságban alig átlátható ködfüggöny terült elénk. ben kopott aktatáska. A mál- házóirodában a pléhvel borított asztalon hever a napi posta — alig félzsáknyi. A postáról majd nyolckor jönnek érte, hétfőn ez mindig így van. Más napokon már éjjel kettőkor elviszik. A zsák mellett az új- ságköteg: Az állomáson levő újságosbódé példányai. A változáshoz mindössze öt percre volt- szükség, az állomás területének minden pontja megélénkül, odakint a bejárat előtt fékeznek az Ikarusok, valósággal ontják az embereket. Percenként érkeznek az autóbuszok Tápiószentmár- tonból, Monof felől s a többi környékbeli községből. Az ingázók kora hajnalban kezdik a „műszakot”. Nem álmosak. A szemaforok annál nagyobbakat pislognak. Fél négy. A ház előtt a CT 09-58 rendszámú Trabant startra készen áll. Az ajtófélfára akasztott hőmérő 16 fokot mutat. Dr. Borbás Antal ügyeletes orvos álmosan, de készségesen áll rendelkezésünkre. — Viszonylag nyugodt volt az éjszaka. A mentőt, itt van a szomszédban, csak egyszer kellett igénybe venni. Beteghez is csak egy esetben hívtak, egy szabadságon levő kiskato- nát vakbélgyulladás-gyanúval beutaltam a ceglédi kórházba A másik szobában felcsörög a vekker. — Most kel fel a feleségem, a negyedötös vonattal utazik Sülysápra, ott dolgozik az ÁFÉSZ-nél. Bordás doktor négy éve praktizál, ebből egy éve Nagy- kátán. Minden negyedik ünnepnap éjszakáján ügyeletes. Szívesen »csinálja, annak ellenére, hogy itt a szolgálati lakásán helyben nem tud minden beteget kellően ellátni. — Szerencsére a Telefongyár jóvoltából már épül az új, orvosi lakással egybeépített rendelő. Azt ígérték, hogy öt hónapon belül elkészül. Ebből egy hónap már letelt. — Négy órakor indul Rókára, az első kocsi — mondja Balogh Jánosné, a Sütőipari Vállalat helyi üzemének portása, és egyben éjjeliőre —, süteményt meg némi kenyeret szállít. — Hogy telt az éjszaka? — Csak úgy, mint máskor. Egy óra után megérkezett a fehér-brigád, előttük meg a kenyeresek jöttek munkába. Én csak január óta ülök ebben az üvegkalitkában, előtte a fehér-brigádban dolgoztam, süteményeket, túróst meg mákost csináltam, de besegítettem a kiflibe, meg a zsömlébe is. Itt a portán sokkal fárasztóbb, többnyire olvasok: újságot, vagy könyvet. Nem nagyon történik itt semmi, sok látnivaló sincs éjszaka, rám- zörgetmi sem szoktak. A hajnal az nagyon szép, de akkor szokjam elálmosodni. az árut, azután ugyanúgy hazavisszük, olyan nagy a felhozatal. Sajnos, a telet már nem bírom, izületes a karom, meg a lábam. Ha lenne a járadékon kívül 7—800 forint havi jövedelmem, a piac tájára se néznék. A másik asszony Mahunka Andrásáé. Egyetlen mozdulattal a kőasztalra emeli a napraforgómaggal teli műanyag zsákot, aztán mellé tesz egy papírcsomagot. Mosolyog. — Ez a mellékes. Hímzések vannak benne, magam csinálom szabad időmben. Veszik néha, amikor fizetés van. Eres, barna kezével végigsimít az egyiken. Majd leszedi a targoncáról a hagyma- és a karalábékötegéket. — Akik munkába mennek, előbb még kiszaladnak venni valamit a főzéshez. Mifelénk nagyon frissek az emberek. Kezét napellenzőnek tartva — bár a nap még nem süt, de élesednek már a fények — körülnéz. Elégedett. Fél ötre a Magyar—Koreai Barátság Tsz tanyájára érkezünk, éppen a fejés kezdetére. Még mielőtt a tehenészet területére lépnénk, előbb előírásszerűén fehér gumicsizmát és köpenyt öltünk magunkra. — Tavaly negativizáltuk a szarvasmarha-állományunkat — mondja magyarázólag Gre- nyó József főállattenyésztő, aki alighanem egyszerre ébredt az etetőkkel. — Vas megyében vásároltunk 100 előhasi üszőt. Most 200 tehenünk van, jövőre előreláthatóan 300 lesz, 1975-re pedig már 400. A korszerű tehenészetben a két tehénistálló mellett külön istállója van a tenyésztett bikáknak, a 92 elválasztott borjúnak, s megint külön az ellő teheneknek. A négy fejőnő egyike Brekii József né. Egy teljes sort, 50 tehenet fej végig az automatával. Ám ezzel még nem ér véget a munkája: elmossa, fertőtleníti az edényeket, azután hazamegy, s délután négykor bejön újra: fél ötkor kezdődik a második fejés. A kétszeri fejés eredménye napi 900—950 liter tej. — Azért ennyi csak — mondja a főállattenyésztő —, mert a tehenek 60 százaléka ellés előtt most le van apasztva. Az éves átlagunk egyébként 2400 liter. Öt óra. Az utcákon még alig jár valaki, néha ugyan hallatszik távoli morgás, talán egy gépkocsi megy az országúton. Tejbolt. A rolló lehúzva. Egyszer körülnézni sincs időnk, amikor pöfögve teherautó fordul az utcába, aztán váratlan kanyarral ráfut a kis földhíd- ra, amely a betonutat köti ösz- sze a bolt bejáratával. Itt a tejes! — Banai Pál frissen ugrik ki a vezetőfülkéből, ö a legvidámabb ember, akivel ezen Hajnali három óra. A Kossuth Termelőszövetkezet csibekombinátjának kapuján sokáig nyomjuk a csengőt, mire hárman is kimerészkednek, három nő. — Éppen etetjük a csibéket — mondja a háromtagú éjszakai műszak egyik tagja men- tegetődzve, Balogh Matild baromfitenyésztő szakmunkás. A kombinát három épületében nevelik a csibéket. A középsőbe, a legkorszerűbbe megyünk. Nappali világítás, laboratóriumi tisztaság — az épület két szárnyában való- színűtlenül apró csibék ezrei a jó szagú faforgács almon. Mediterrán klíma — a 30 fok feletti egyenletes hőmérsékletet olajtüzelésű kazánok biztosítják. — Most 44 ezer csibénk van, két nappal ezelőtt kerültek hozzánk, közvetlenül azután, hogy a tojásból kibújtak. Itt 52 napig neveljük önét, ennyi idő alatt éppen elérik a ránia- nivaló súlyukat. — Kéthetes korukig, így most iá, baromfiindítót esznek — veszi át a szót a másik szakmunkás, Nagy Rozália —, későb pedig a kaparóláncos önetetőn baromfinevelő tápot Hasonlóan fejlődnek az ivás- ban: most kúpos itató, két hét múltán a túlfolyós önitató oltja majd örökös szomjukat — Amíg nagyon kicsik — mondják szinte egyszerre —, addig kétszer-háromszor elég ha etejűk őket 12 óra alatt, később azonban már állandóan csipegetnek. Három óra után néhány perccel a vasútállomás a csend birodalma. A peronon néhány ember lézeng álmosan, kezükÉppc.n etetik a csibéket... A telet már nem bírom. az éjszaka-hajnalon összeakadtunk. — Egy pótkocsival már leakasztottam odébb, a másik boltnál — mondja, s azzal már nyúl is fel az első kék ládáért. Azután a tejeskannák'at keríti sorra. — Hoztam összesen 156 láda, meg néhány kanna tejet és kevés kakaót. Egy órakor kelt fel Cegléden, kettő és három óra között már rakodott. Csaknem négy esztendeje tejkihordó. Ezen a vonalon pontosan két és fél éve jár. Azelőtt Jászberény látta el tejjel Nagykátát, most a Ceglédi Tejipari Vállalat. — Tíz órát dolgozom naponta. Az éjszakázást nehéz megszokni, viszont mindennap otthon ebédelek a saját asztalomnál. Fél hat. A MÉK-telep raktárosa, Boti István serényen intézkedik az udvaron. — A hétfő nem a legerősebb napunk, mert vasárnap nem dolgoznak a mezőgazdasági egységekben. Tegnap a Nagy- vásártelepnek szállítottunk tököt és paprikát. Az tény, hogy sok a láda, de árut nem sokat látunk... — Hajnalban Pestre ment a kocsi, a Bosnyák térről hoz árut, amellyel az itteni boltokat ellátjuk. Minden percben visszaérkezhet. Pándról jött be 10 ezer csomag főzőhagyma, azt majd oda visszük, ahová a központ irányítja. Ma szedik az uborkát és a paprikát. Retek, paradicsom meg tök már van bent a raktárban. Fontban hat órakor nyit az ABC-áruház a Fő téren. Az első vevő Bella László olajkazánfűtő a szomszédban levő Vegyesipari Szolgáltató Ktsz zacskóüzemében. Tizenegy félliteres tejről kór közületi blokkot. — Én szoktam vásárolni a védőételt, mert én jövök be legkorábban. Már ötkor fűtök, hiszen a szövetkezeten kívül a fölöttünk levő 14 lakásba is mi szolgáltatjuk a meleg vizet. A pénztárgép mellett Juhász Béláné állva üti be a tételeket. — Sajnos, ülve nem tudok dolgozni — mondja két pénz- átvevés között —, mert úgy a nagyobb élelmiszereket nem tudom átrakni a másik kosárba. Márpedig tőlünk vásárolják a tanyaiak a kétkilós kenyereket. ★ Az égen egyetlen felső sincs. A pár nappal ezelőtt lehullott esőt már elnyelte a föld, vagy felszippantotta a rendre korán kelő nap: sugarában finomszemű por szitál. Meleg lesz, mondja komájának mellettünk egy munkába siető. Meleg és ahogy ezen a vidéken lenni szokott: szorgalmas, dolgos nap. Jó reggelt, Nagykáta. Fehér Béla—Kertész Péter ötven tehenet tej... Egy pótkocsival már leakasztottam ... fSwKnwík j Ülve nem tudok dolgozni.., Gábor Viktor felvételei /. 4 f L » * *
