Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-16 / 139. szám
1973. JÜNIUS 16., SZOMBAT rest HEGYEI kKÍvIop BEFEJEZTE MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS (Folytatás az I. oldalról) teherbíró képességével nem számoló beruházásokat célzó törekvéseknek. Javításra 16 milliárd A lakásfenntartási tevékenységgel kapcsolatban a többi között ezeket mondotta: — Az építőipar 1971-hez képest valamivel több épületfejlesztési munkát végzett, de az igények kielégítéséhez nem volt elegendő. A vitában elhangzott képviselői észrevételekkel kapcsolatban megállapította, hogy a negyedik ötéves terv lakóházjavítási előirányzata 16 milliárd forint volt, s ez 60 százalékkal több, mint ami a harmadik ötéves tervben volt. Felhívta a figyelmet arra is: az új lakások karbantartását tehát úgy kell megszervezni, hogy idő előtt ne kerüljön sor felújításukra. Bondor József a továbbiakban a lakásépítési költségek és az építőipari árak alakulásával foglalkozott. — Az árak stabilizálására a minisztérium eddig is jelentős intézkedéseket tett és fog tenni a jövőben is. Az építési munkák jelentős részét a hatósági megkötésekkel kialakítható árformába soroltuk, a szabadárat, a munkák rendkívül kis körére, a felújításokra korlátoztuk, s ezzel a szabadáras munkák aránya az eddiginél erőteljesebben korlátozódott, a 30—35 százalékról 10—12 százalékra csökkent. Könnyűszerkezetes komplex program Az építőipar műszaki fejlesztési feladatairól szólva a miniszter hangsúlyozta, hogy kevés a munkaerő, ezért az építési folyamatok iparosítása az egyik legdöntőbb követelmény. Ennek szolgálatában állnak a házgyárak, ezt segíti a paneles építkezés. Elmaradt viszont a kiszolgáló létesítmények építése. A köny- nyűszerkezetes komplex prog* ram többek között ezen a helyzeten kíván javítani. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter a közművesítésről szólva hangsúlyozta, hogy fejlesztik a kapacitást és olyan közművesítési technológiákat kísérleteznek' ki, amelyek a városi rekonstrukciók során alkalmasak a forgalom zavarása nélkül funkciójuk teljesítésére. Ugyancsak hangsúlyozta, hogy a termelés gazdaságosságának javítása érdekében döntő szempont a tartalékok kiaknázása és ennek egyik leggazdagabb lelőhelye a jó üzem- és munkaszervezés. Megállapította azt is, hogy a szervezésfejlesztésről szóló párt- és kormányhatározatok felgyorsították és intenzívebbé tették ezt a munkát. Minőségi követelmények Befejezésül a miniszter a következőket mondotta: — Ügy vélem, hogy a népgazdaság 1972. évi fejlődéséhez az építő- és anyagipar dolgozói is hozzájárultak. A következő időszakban a minőségi követelményeket is magasabb színvonalra emeljük és ennek megvalósítására minden erőnkkel törekedni fogunk. Bondor József felszólalása után Béki Ferencné (Pest m. 13. vk.) az üllőd Kossuth Tsz szocialista brigádvezetője vett részt a vitában. vezetők szemléletbeli változására is szükség van. — Egységes egészként kell tekinteni a termelőszövetkezetben és a háztáji gazdaságokban rejlő lehetőségeket — mondotta. — Javaslom, hogy a TOT legyen a gazdája e fontos probléma megoldásának. Ezután a tanácsok és a társadalmi szervek szerepével foglalkozott a képviselőnő a program megvalósításában; felhívta a figyelmet arra, hogy sok községben megoldatlan a tej felvásárlása, nagyobb gondot kell fordítani a tejbegyűjtő hálózat kiszélesítésére. — Tudják, hogy kormányunktól nagy segítséget kaptunk a szarvasmarhaprogram komplex kidolgozásával, tudjuk: nagy áldozatot, anyagi befektetést jelent e program megvalósításának állami támogatása. Választókerületem mezőgazdasági dolgozói nevében ígérem, hogy a program sikeres megvalósítása érdekében minden lehetőséget felhasználunk. Meggyőződésem, hogy az 1973-as népgazdasági év zárásakor a költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés komoly eredményről fog beszámolni — mondotta befejezésül Béki Ferencné. A további felszólalások Utána szólásra következett: Szabó István (Hajdú-Bihar m., 18. vk.), a TOT elnöke, dr. Nezvál Ferenc (Zala m., 9. vk.), nyugalmazott miniszter, dr. Molnár Béla (Budapest, 66. vk.), a Kertészeti Kutató Intézet igazgatója, Mohácsy Barna (Somogy m., 9. vk.) mező- gazdasági mérnök. Szünet után Apró Antalnak, az országgyűlés elnökének elnökletével folytatódott az ülés. Felszólalt Sándor József (Békés m., 12. vk.) járási hivatali elnök, Palóczi Lajosné (Szabolcs m., 9. vk.) agronómus, Vincze József (Bács m., 19. vk.) soltvadkerti tsz-elnök, Csapó Ernő (Budapest, 40. vk.), a Villamoskészülékek Gyárának művezetője. Végül Apró Antal — mivel több hozzászóló nem jelentkezett — lezárva a törvényjavaslat vitáját, megadta a szót Faluvégi Lajos pénzügyminiszternek. A pénzügyminiszter válasza Béki Ferencné felszólalása jelenlegi formájában nem elég ösztönző, nettj oldja meg a tártás problémáit. A termelő- szövetkezetek á támogatás számos formájával segíthetnének tagjaiknak. Ehhez azonban a többi között a tszFaluvégi Lajos a felszólalásokra adott válaszában hangsúlyozta, hogy a vitában felmerült észrevételeket és javaslatokat a Minisztertanács legközelebbi ülésén részletesen megtárgyalja, megteszi a szükséges intézkedéseket, s ezekről a felszólaló képviselőket is tájékoztatja. A mezőgazdasági kérdésekkel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a beruházások ütemének és minőségének kérdését összefüggéseiben kell áttekinteni. A következő időszakban, különösen a következő évi terv összeállításakor érvényesül majd az a szándék, hogy a jogos igények alapján, a beruházásoknál valamelyest lendítsenek a fejlődés ütemén. A gyenge adottságú termelőszövetkezetekkel kapcsolatban hangsúlyozta: az a feladat, hogy az érintett üzemekkel együtt olyan gazdasági akciókat kell kibontakoztatni, amelyeknek eredményeként, az adottságoknak megfelelő gazdasági szerkezetet tudjanak kialakítani. Az iparral kapcsolatos felszólalásokra válaszolva bejelentette: a kormánynak az a törekvése, hogy a műszaki, technikai haladást, a fokozott gépcserékkel is elősegítse, és erre terven felül másfél milliárd forint hitelt biztosítottak. A pénzügyminiszter részletesen foglalkozott a beruházási terv teljesítésével. Egyetértett azzal a felfogással, hogyha a népgazdasági terv végrehajtásában egyik-másik területen lemaradás mutatkozik, akkor ott az eszközök rugalmasabb átcsoportosításával kell segíteni. Bejelentette: a kormány elhatározott szándéka, hogy az oktatás fejlesztésére a nemzeti jövedelemből az eddigieknél is nagyobb anyagi erőket fordít. Ez természetesen csak néhány ötéves terv során valósulhat meg. A bérkérdésekről szólva a pénzügyminiszter kitért a köz- alkalmazottak és az intézeti kutatók bérezési problémáira. Közölte, hogy a kormány elgondolásai között szerepel, az 1974—75-ös évek során, mindkét kategória bérének rendezése. Hasonlóképpen napirenden van az egységes bérrendszer bevezetése. A pénzügyminiszter válasza után az elnök szavazást rendelt el. Az országgyűlés az 1972. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben, a benyújtott eredeti szövegben megszavazva elfogadta. Az országgyűlés ezután, a napirendnek megfelelően, áttért az interpellációkra. Interpellációk H KOVÁCS SÁNDOR Győr-Sopron megye 1. választókörzetének képviselője, a Győri Vagongyár üzemvezetője, a közúti közlekedésben részt vevők jobb tájékoztatásának ügyében jegyzett be interpellációt. Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, az ülésszakról hivatalosan távol volt, ezért a ház szabályainak megfelelően a választ 30 napon belül írásban adja meg. ■ DR. KAPOSVÁRI JÚLIA, Budapest 23. választó- kerületének képviselője, egyetemi tanársegéd, az építésügyi, valamint az egészségügyi miniszterhez intézte kérdéseit: Mit kívánnak tenni a kórházakban, egészségügyi intézményekben, a lakások céljára elfoglalt helyiségek felszabadítása ügyében. Számítása szerint ugyanis a budapesti kórházak és klinikák ágyszámát így több mint százötvennel lehetne gyarapítani. ' Dr. Szabó Zoltán egészség- ügyi miniszter válaszolt a kérdésre, Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter nevében is. Elmondotta, valóban, mintegy száz család lakik gyógyintézeti és kórházi lakásokban annak ellenére, hogy már nem egészségügyi dolgozó. Bejelentette, hogy ezeknek a lakásoknak a felszabadítása már megkezdődött. 1966 és 1971 között 200 lakást szabadítottak fel, és ebből 54-et a fővárosban. A kiköltözők jelentős készpénz-kártalanítást kaptak. Ma már sajnos, csak cserelakással oldható meg a kérdés. Erre a célra viszont t tanácsok évente csak meghatározott számú lakást biztosítanak. A miniszter ígéretet tett, hogy a pénzügyminiszterrel és az építésügyi miniszterrel közösen megvizsgálják a kérdést, milyen hathatós intézkedést tehetnének a lakások gyorsabb felszabadítása érdekében. A választ mind az interpelláló képviselők, mint az országgyűlés elfogadta. Az interpellációk után az országgyűlés nyári ülésszakát Apró Antal zárta be. Az ülésszak Pest megyei képviselők a tananyagcsökkentésről - Abonyi vélemény a szabad időről — Anyasági segély differenciáltan? Béki Ferencné, a vecsési 13- as választókerület országgyűlési képviselője a törvényjavaslat vitájában pénteken a szarvasmarha-tenyésztési program jelentőségéről és az abból adódó feladatokról szólt Méltatta a szarvasmarha-tenyésztés fontosságát a lakosság és a népgazdaság szempontjából, majd így folytatta: — A program megvalósítása során célul tűztük ki, hogy nagyüzemeinkben a tehénállomány mintegy fele tejhasznosítású, 30—40 százaléka pedig húshasznosítású legyen 1985- ig. E cél elérésének feltételei adottak, ki tudjuk alakítani a szakosított, tiszta profilú, iparszerű termelést biztosító szarvasmarhatartó telepeket. A tehénállomány 46 százaléka azonban a háztáji gazdaságokban van és ezen a területen lótok nehézségeket. Szólt ezután a háztáji állománynak az elmúlt tíz évben tapasztalható csökkenéséről, s okairól. — Ha a szarvasmarha-állományunkat hathatósan növelni akarjuk — mondotta —, akkor az eddiginél több segítséget kell adni a háztáji gazdaságoknak. Megoldásra vár például az otthon nevelt vemhes üszők értékesítése. — Az anyagi érdekeltség kiterjesztésének feltétele, hogy a termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok érdekei az eddiginél jobb összhangba kerüljenek. A termelőszövetkezetek legyenek anyagilag érdekelve a háztáji szarvasmarha tartásának támogatásában. A továbbiakban Béki Ferencné elmondotta, hogy az egyéni gazdaságokban az állami támogatásnak nincs meg az a hatékonysága, mint a nagyüzemekben, a támogatás Tagnap már az ülésszak előtt megkezdődött a vita a Parlament folyosóján. Az okot Raffaí Sarolta írónő csütörtök délutáni felszólalása adta, amelyben a tanulók túlterheltségével foglalkozott. Bánáti Gézáné tanár, Pest megye 21. választókörzetének képviselője, aki tagja volt a kari próba, a különtárgyak órája és a sportfoglalkozás. — Ugyanakkor mi, felnőttek, zömében már negyvennégy órás munkahétben dolgozunk — jegyzi meg Magyar Sándor technikus, a megye 20. választókerületének ország- gyűlési képviselője. — Sajnos, a túlterheltség nem csupán az általános iskolák jellemzője — teszi hozzá Kovács Sándor, a Nagykőrösi Konzervgyár igazgatója, a 10. választókörzet képviselője. — Itt van például az emelt színtű iparitanuló-oktatás. Amellett, hogy a gyerekeknek három esztendő alatt szakmát kell tanulniuk, el kell végezniük ez idő alatt a gimnázium első két osztályának az anyagát is. De vajon jut-e erejük, energiájuk minderre egyidősben? 2,5-ös tanulmányi átlaggal vettük fel a jelentkezőket. Még ha 5-ös tanulmányi átlagú fiatalok jönnének hozzánk ipari tanulónak, azok számára is gondot okozna a vári Termelőszövetkezet elnöke, a megye 9. választókerületének képviselője. — A kérdés csak az, hogy mikor jut ideje a szólöknek a gyermek nevelésére? Azokra a családokra gondolok, ahol az apa és az anya is dolgozik, s mindketten általában este kerülnek haza. Szó, ami szó, időzavarban van nemcsak a gyerek, hanem a szülő is. No, persze, azért kell lennie megoldásnak. A kérdés valóban bonyolult, mert nemcsak a válaszadás nehéz, hanem a megoldás is. Egy azonban biztos: az eddiginél többet kell tenni a diákok túlterheltsége csökkentésének az érdekében, s az iskoláknak a jelenlegi oktatás- centrikusság helyett egyre inkább a nevelés, a tanulnitaní- tás bázisává kell válniuk. Bizonyos értelemben ehhez a témához kapcsolódik az a beszélgetés is, amelynek központjában dr. Stark Janka igazgató-főorvosasszony, a megye 19. választókerületének képviselője álL Bánáti Gézáné történelem- és énekoktatás tananyagcsökkentésével foglalkozó bizottságnak, tárgyilagosan közli: — Az általános iskola ötödik osztályos diákjának heti harmincegy órája van. Ahhoz, hogy jól felkészülhessen a következő napra, egy órát vesz igénybe az írásbeli feladatok elkészítése, két órát pedig a tanulás. Azaz a heti harmincegy iskolai órához odahaza még tizennyolc órát kell készülnie. Egy ötödikes diáknak tehát heti negyvenkilenc óra a munkaideje és ebben még nincs benne az őrsi óra, a szakköri foglalkozás, az énekKovács Sándor — Alig hiszem — mondja Kalmár János, a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzemi Vállalat főmérnöke, Pest megye 26. választókörzetének képviselője. — A mi vállalatunk példájából indulok ki: 2,3— Kalmár János szakma elsajátítása mellett a gimnázium két osztályának elvégzése. így aztán sem a szakmát nem tanulják meg úgy ahogyan mi szeretnénk, sem a gimnáziumi tananyagot. Már a beszélgetés eddigi menete is azt bizonyítja, hogy az oktatással kapcsolatos párt- és állami intézkedések helyesnek és szükségesnek bizonyultak. A téma azonban lényegesen több a tanulók túlterheltségének csökkentésénél. Szorosan kapcsolódik a „ki nevelje a gyerekeket” kérdés is: a szülő. vagy az iskola? — Ez is, az is — jelenti ki határozottan Bánáti Gézáné. — Csak egymást segítve lehet eredményes a munkánk. — Ez igaz — gondolkodik el Győré Sándor, az abonyi SágOr. Stark Janka Rózsahegyi György rajzai — Orvos vagyok, tehát optimista — mondja derűsen képviselőtársainak. — Ahogy az orvos mindig gyógyítani akar, az ország választott ve- zetőtestülete is állandóan javítani kívánja az ország lakosságának az életét. Most például azokkal a készülő intézkedésekkel, amelyekkel az alacsony nyugdíjak emelésével, valamint az anyasági segély összegének növelésével kapcsolatosak. Vegyük például az anyasági segély kérdését. Legutóbb az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságában arról vitáztunk, hogy egységes legyen-e az anyasági segély emelésének összege vagy pedig differenciált. A gyakorlat ugyanis arra mutat, hogy a kvalifikáltabb munkakörben dolgozó anyák többsége nem veszi igénybe a hároméves gyermekgondozási szabadságot, mivel az számukra sokkal jelentősebb anyagi veszteséget jelent, mint a kisebb keresetű asszonyoknál. Pedig — s ez a dolgok lényege — az ő gyermeküknek éppen úgy szüksége lenne három esztendőn át az anyai gondozásra, mint a kisebb keresetűek esetében. Döntés még nem született, a vita tovább tart. Az idézetteken kívül még számos érdekes beszélgetés színhelye volt pénteken is a Parlament folyosója. Dr. Palotai Sándor orvos, a megye 15. választókerületének képviselője a dabasi járás termelőszövetkezeteinek villamosításához kért segítséget dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztertől. Bánáti Gézáné azért a gyors segítségért mondott köszönetét Ilku Pál művelődésügyi miniszternek, amit a váci Musica Humana zenekar hangszereinek vásárlásához nyújtott. Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, a magyar néphadsereg politikai főcsoportfőnöke, Pest megye 29. választókerületének képviselője Szurdi István belkereskedelmi miniszterrel tárgyalt a szünetben. És sorolhatnám még hosz- szan az érdekes beszélgetéseket, amelyek hasznos kiegészítői voltak az országgyűlés nyári ülésszaka tanácskozásainak. Prukner Pál í i
