Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-13 / 136. szám

VÁCI UAPLfl A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVII. ÉVFOLYAM, 136. SZÁM 1973. JÜNIUS 13., SZERDA Tanévzáró ünnepély Egy-egy huszonháromezer tanulóra forintot költöttek Átadták a kiváló gépiparista okleveleket A váci középiskolák közül elsőként a Lőwy Sándor Gép­ipari Szakközépiskolában tar­tottak tanévzáró ünnepélyt. A tágas udvaron több mint fél­ezer tanuló sorakozott fel. In­duló szólt, hozták s a Him­nusz hangjai közben felvon­ták a zászlót. Puscsizna József igazgató köszöntötte a tantestület tag­jait, a diákokat s az ünnepé­lyen megjelent szülőket. El­mondta, hogy az 1972/73-as tanév eseményekben gazdag -volt. Elnyerték a KISZ Köz­ponti Bizottságának vö­rös vándorzászlaját, si­keres volt a diákparla­ment, megemlékeztek Petőfi Sándor születésének 150. évforduló­járól, s az egykori tanintézet falai között vizsgázó Madách Imréről. A régimódi kályhák helyett a múlt télen először üzemeltették a korszerű gőz- j fűtést, tovább szépült az isko- ' la udvara. Örvendetes, hogy a beiratkozott 556 tanuló közül 552 kap bizonyít­ványt az év végén. Az iskolában folyó elméleti és 1 gyakorlati oktatás, politikád munkával párosulva, biztosi- ' tékot jelent az életre való felkészüléshez. Az iskola tanulmányi átla­ga 0,1-del javult a múlt évi­hez képest. A legjobb átlagot elérő osztály a Csendes Csa- báné osztályfőnök vezette II/o és a Ill/a, melynek élén Bors Károly állt. A KlS'Z-mumka tartalmas, sokoldalú volt ebben a tanév­ben is. Szeptembertől verti­kális felépítésű alapszerveze­tekben működnek majd az if­júsági szervezetek. 160 tanuló jelentkezett az új művelődési központ építéséhez: hétezer órát vállalt, s előreláthatólag 11 ezret teljesít. Népgazdaságunk 12 és fél millió forintot áldozott ebben a tanévben a Lő- wy Sándor Gépipari Szak- középiskolára ! ez ta­nulónként 23 ezer forin­tos átlagot jelent. ötvennyolc önkéntes részve­vője volt a díjmentes hegesz- tőtamfolyamnak. Elvégzői az üzemekben hegesztő szak- I munka végzését is vállalhat- 1 ják. A FAGYLALTARUS \f argitka egy alföldi köz- ségben lakott, mely elég nagy ahhoz, hogy falunak ne­vezzük, de ahhoz meg kicsi, hogy város legyen. Oda ment férjhez húszéve­sen, tele bizakodással, tenni- akarással. Nemsokára anya lett, és szaporodtak a háztar­tás gondjai is. Pár év múlva, amikor a fia már nagyobbacs­ka volt, elment fagylaltot árulni. Mozgóárusnak alkalmazták. A cukrász bevezette a műhely­be, megmutatta neki, hogyan készül a fagylalt, majd a sötét folyosón rámutatott egy fehér kocsira. — Ez lesz a magáé. Két té­gely megy bele — mondotta —, azt megtöltjük 16 kiló fagyi­val, dézsákba rakjuk, és sós jéggel körültömködjük. A töl­cséreket ezekből a dobozokból kell kiszednie. Azokból is vi­gyen ki jócskán, nehogy hama­rabb fogyjanak el, mint a fagy­lalt. A törékeny nö hol a kocsit, hol társnőjét nézte, aki nála sokkal erősebb volt, mégis mindig azon panaszkodott, hogy nehéz mesterség az övé, az utak gödrösek, a kocsi lö­työg, még a tégely is eltör­het. — Ha már vállalkozott erre a feladatra, csinálnia is kell — gondolta. Czép, fehér kötényeket ké- szítéit magának, nagy zsebeket varratott rájuk, hogy sok aprópénz férjen beléjük. Ügy számított, ha nehéz is lesz, majd megszokja, hiszen mások sem haltak bele. No, meg a férjé is segít majd, el­végre szükség van a nagyobb keresetre. Meg is indult az árusítás, és délre már elfogyott az első ra­komány. Egy kis izomlázat ér­zett a cípekedéstől. Nem kellett reklám, a gye­rekek úgy körülfogták a ko­csit, hogy tovább sem tudott menni vele. Sőt, a rázós út­kereszteződésben az átkelést is segítették. Egy parasztember mégis feljánlott neki egy nagy csengőt a nyári szezonra. Ré­gen is használták azt, miért ne válna be most is? Be is vált. Csengetése két utcányira is elhallatszott. Még az asszonyok is kiszaladtak, amikor a csengő hangját meg­ismerték. Margitka szerette az embe­reket, mindenkihez szólt vala­mit: a jó szót nemcsak a ba rátság, hanem az üzlet is meg­kívánta. 11 ivatali munkája után a ■*-*- férje is segített neki. Előbb, persze, orvosi vizsgán volt, nehogy a segítés „sza­bálytalan” legyen. Akkor már közösen nézték a plakátokat, hogy hol lesz valamilyen ren­dezvény, hová kell vinni fagy­laltot, melyből, mikor vásár volt vagy cirkusz érkezett, nyolc tégely is elfogyott. A cukrász olyankor elége­detten mosolygott: ö is tudta, mennyi munkája volt vele. Valakinek aztán nem tet­szett, hogy az árusítás és az elszámolás is rendben megy. Elvégre az ördög miért alud­jék mindig? Bepanaszolták, hogy Margitkának már a férje is mért ki fagylaltot. A férjét főnöke ezért megleckéztette, és félre nem érthetően tudtára adta, hogy amit tesz, nem egyeztethető össze hivatali munkájával. A főnök kérlel­hetetlen maradt. Nem lehetett meggyőzni a segítés szükséges­ségéről. A nyár gyorsan elszaladt. Az ősz beálltával már a fagylalt sem volt annyira kapós. A csengő is visszakerült régi gazdájához, egy nagy adag fagyi kíséretében. Margitka fe­hér kis kötényei pedig beke­rültek a szekrénybe. Az áru­sítás során nagyon sok tapasz­talatot gyűjtött össze, mert a következő nyáron már a téesz- be járt ki, paprikát szedni. Nem vállalta többé a fehér kocsi tologatását. A zóta Szobrai többször el- látogatott régi községébe. Ott laknak a szülők és a roko­nok. Legutóbb, mikor meg­látta, a cukrász már messziről üdvözölte. Üt ja a cukrászműhely előtt is elvitt. Benézett a nagy- kdpun: a kocsik az udvar sar­kában álltak, porosán. Nem hogy sózott jég. de tégely sem volt már bennük. Gazsi János Puscsizna József igazgató elismeréssel szólt az iskola If­jú Gárdájáról, amely négy serleget hozott a városi és a megyei versenyről, s részt vesz augusztus 15-én a Vá­cott megrendezésre kerülő or­szágos döntőin is. Tizennégy diák elnyerte, jó tanulmányi átlaga, műhelygyakorlata és tár­sadalmi munkája révén, a kiváló gépiparista okleve­let. Molnár Gyula műhelyoktató A gépipar kiváló dolgozója kitüntetés, Belányi László ta­nár MHS-érdemérem tulajdo­nosa lett. A tanintézet vezetője be­széde végén sikeres szakmai gyakorlatot, kellemes vaká­ciót kívánt a diákoknak. Papp Rezső A pályaválasztókért Fokozott törődés a DCM-ben Huszonöt szakmunkástanulóból csak öt ment más üzembe Az Országos Pályaválasztási Tanács üzemi szekciója nem­rég fejezte be az ország 18 üzemében annak vizsgálatát, hogy a gyárak, vállalatok mi­ként segítik elő a munkaerő­utánpótlást, hogyan segítik a pályaválasztókat? A szekció sok új tapasztalatot szerzett. A Magyar Gördülőcsapágy Műveknél, Debrecenben, pél­dául csak az idén 45 ezer fo­rintot fordítottak a szakmun­kástanulók üzemi tanműhe­lyének fejlesztésére. A gyár pályaválasztási megbízottja, Hajdú megye negyven közsé­gében, 70 általános iskolát ke­resett fel, hogy tanulókat to­borozzon. Az Egy üzem — egy iskola társadalmi mozgalom keretében az MGM jelentős segítséget nyújtott a város négy általános iskolájának, po­litechnikai szakköröket hozott létre, melyekben a diákok megismerkedhettek jó néhány szakmával, még tanulóéveik­ben. Az üzem a vakáció ide­jén néhány hetes munkára ezekből az iskolákból fogadja a gyerekeket, s a brigádok Is mindig készek arra, hogy a munkájukról tudósítsanak. Nem sajnálta a költségeket a jászberényi Lehel Hűtőgép­gyár sem. Hív a Hűtőgépgyár címmel 22 perces színes filmet készített, amelyet a Jászság 14 községében vetítettek a pálya- választás előtt álló általános iskolásoknak. Az idén tavasz- szal 1500 nyolcadik osztályost fogadtak, szüleikkel együtt, egész napos üzemlátogatásra. Nincs is gond náluk az isko­Álma-vágya volt: egy ötös találat kifizetése Tizenkét lottótárgynyeremény Nyugdíjba ment Nagy István, a váci lottóiroda vezetője. Vár­nagy Béla, az OTP-fiók igaz­gatója búcsúztatta a megérde­melt pihenéshez érkezett mun­katársat. Nagy István 1955 óta vezet­te a Széchenyi utcai irodát. Több volt, mint hivatását tel­jesítő szelvényárusító. Tanács­osai szolgált a hozzáfordulók­nak. Csendre, rendre intette azokat, akiket elragadott a já­ték izgalma. Szelvények ezreit juttatta a vásárlókhoz és fo­rintok tízezeréit fizette ki a boldog nyerteseknek. Többször említette, hogy vá- gya-álma egy váci ötös lottó­találat kifizetése. 19 év alatt egyszer sem került rá sor, de örömmel adott hírt a négyes találatokról, a szerencsés 13-\-l- es szelvényekről is. Nagy István meghatódva mondott köszönetét a baráti búcsúztatásért. Azt kívánta, hogy utóda sok nyereményt fizessen ki a színes cédulákra. S most már nem ő értesítet­te olvasóinkat sem arról, hogy a tárgynyereményhúzáskor kiknek kedvezett a szerencse. Utóda, Falusi Róbert megbí­zott irodavezető adott tájékoz­tatást arról, hogy a legutóbbi lottó-jut alomsorsol ás kor a kö­vetkező 12 (19. heti) szelvényre húztak ki tárgynyereményt: 1 960 294 (villanyvarrógép); — 2 270 990 (televízió és ezer forint); — 2 420 075 (kétezer forintos éléskamra-utalvány); — 2 440 957 (kilencezer forintos Ki mit választ utalvány); — 2 446 417 (kétezer forintos vá­sárlási utalvány); — 2 558 251 (kilencezer forintos Ki mit vá-'1 laszt utalvány); — 6 645 286 (kétezer forintos éléskamra­utalvány); — 6 668 126 (auto­mata mosógép); — 8 204 913 (rádió); — 8 229 238 (kétezer forintos vásárlási utalvány); — 8 668 336 (kétezer forintos vá­sárlási utalvány) és 8 668 614 (televízió, ezer forinttal). Kérik a nyertes szelvények tulajdonosait, hogy mielőbb — legkésőbb június 16-ig — je­lentkezzenek a Széchenyi utcai lottóirodában. (p.) láztatással: a fiatalság szíve­sen megy a gyárba dolgozni. Az üzem népszerűségéhez hoz­zájárul az egész megyében pél­dás lakásépítési akciójuk is. A gyári lakótelep lakásainak 80 százalékát fiatalok kapják. A Kaposvári Ruhagyár az elmúlt években csak fiúkat szerződtetett szakmunkásta­nulónak, az 1972/73-as tanév­re azonban már hatvan lányt is fogadott. A pályaválasztás előtt is gyakori vendégek vol­tak az általános iskolások, s ilyen alkalmakkor fiatal tech­nikusok vezették az üzemláto­gatást. Kaposvárott az ipari tanulók tanulmányi segélyt kapnak, kedvezményes ruha­vásárlást és térítésmentes üdültetést biztosít számukra az üzem. A Dunai Cement- és Mész- mü hat tanműhelyben és a hozzá tartozó szociális létesít­ményekben fogadja a szakmát tanuló fiatalokat. A pályavá­lasztókat felkeresik az üzemi megbízottak az iskolákban, és osztályfőnöki órán ismertetik a lehetőségeket. A fokozott tö­rődés eredménye: az 1970-ben végzett huszonöt szakmunkás- tanulóból mindössze öt ma­radt náluk, az 1972-ben vég­zett huszonöt fiatalból viszont csak öten mentek más üzem­be. A Dunai Cement- és Mész- műben a szakmunkástanulók ösztöndíjára évente 147 ezer forintot fordítanak. A diósgyőri Lenin Kohásza­ti Művek a melegüzemi szak­mákban 137 tanulóval kötött társadalmi tanulmányi szerző­dést. Szerződtek szakközép- iskolásokkal is, közülük tizen- ketten már olvasztárként dol­goznak az Acélműben, huszon- hatan pedig az idén végzők közül érkeznek a diósgyőri gyárba. Társadalmi ösztöndíj­ra az LKM-ben tavaly 552 ezer forintot fordítottak, az idén megemelték ezt az összeget 800 ezer forintra. Ott alakítot­ták meg az országban elsőnek a vállalati pályaválasztási ta­nácsot is. amely tervszerűen és átgondoltan foglalkozik a ko- hászszakmunkás-utánpót- lással. K. É. Vöröskereszt-tauíotyam Verőcén A feladatokat beszélik meg Hétfőtől a verőcei Express táborban tart háromnapos tan­folyamot, a Magyar Vöröske­reszt Pest megyei vezetősége a városi és járási titkárok, va­lamint az üzemi és területi Vö­röskereszt-szervezetek csúcs­vezetőségeinek titkárai száma­ra. Hétfőn délelőtt dr. Gaál Lászlóné, a Pest megyei KÖ­JÁL főorvosa nyitotta meg a tanfolyamot, majd Bori Ru- dolfné, a Magyar Vöröskereszt szervezésmódszertani osztá­lyának vezetője tartott elő­adást arról, hogy mi a csúcs­vezetőség szerepe a Vöröske­reszt IV. kongresszusán hozott határozatok végrehajtásában? Délután ebből a témából tar­tottak konzultációt. Kedden Hajdú Ferencné, a Magyar Vöröskereszt osztály- vezetője, a csúcsvezetőségek egészségnevelési tevékenységé­ről beszélt. Délután a 60 részt­vevő a verőcei Gorka kerámia­múzeumot és a zebegényi Sző­tt yi múzeumot tekintette meg. Ma, szerdán, a tanfolyam be­fejező napján, délelőtt kerek- asztal-konferencia lesz az al­koholizmus károsító hatásáról, valamint a Vöröskereszt szere­péről az alkoholizmus elleni küzdelemben. A konferencia vendégei: dr. Hardi István ideggyógyász, Pintér Gyula rendőr alezredes és dr. Frisch­mann Edgár, a megyei fő­ügyészség munkatársa, vala­mennyien a megyei alkoholiz­mus elieni küzdelem társadal­mi bizottságának tagjai. A tanfolyám utolsó előadá­sát dr. Horváth Istvánná tart­ja arról, hogy mi a csúcsveze­tőségek feladata a véradók szervezésében. b. h. Nyolcvanöt véradó az öntödében Nyolcvannyolcan jelentkez­tek és nyolcvanötén adtak vért a KAEV 7. számú gyárában, a váci öntödében a legutóbbi ön­kéntes véradónapon. Annyian, ahány tagja volt 5—6 évvel ez­előtt az öntöde üzemi Vörös­kereszt-szervezetének. Az el­múlt évek legjobban sikerült véradónapján a jelentkezők 20 százaléka nő volt. Megyei serdülő atlétikai bajnokság Nagykőrösön rendezték meg Pest megye 1973. évi serdülő atlétikai bajnokságát. Sajnos több más, ugyanakkor rende­zett verseny sok 57—58-as szü­letésű sportoló távolmaradá­sát okozta, ezért nem egy ver­senyszámban csupán ketten álltak rajthoz. A Váci Híradás versenyzői 12 első, 12 második és 4 har­madik helyet szereztek. Ed­zők: Csákvári Éva. Tóth Zsu­zsanna és Tóth István. TÖMEGSPORT A HAGY követendő kezdeményezése A Híradástechnikai Anyagok Gyárának szakszervezeti bizottsága és sportköre házi vasasnapot rendezett a városi stadionban. A több mint 250 benevezett versenyző, valamint családtagjaik igen kellemes élmény­nyel lettek gazdagabbak. Atlétikában, magas- és távolugrásban, súlylökésben, 100 méteres, 400 méteres és 4x100 méteres váltófutásban, kocogóversenyben (200 méteres távon, 3 kor­csoportban), valamint kispályás labdarúgásb an mérhették össze képességeiket a szocialista brigádok tagjai. Igen hasznos kezdeményezésnek tartjuk a vasAsnapot, mivel egyre növekvő tenden­ciát mutat a szívmegbetegedések aránya. A HAGY jól sikerült rendezvényévelf mely a megyében az első volt, további ha­sonló megmozdulásokra hívjuk fel a város valamennyi üzemét. Magosin Dezső, a HAGY KISZ-titkára Fiúk: 1957-es születésűek: 110 gát: 2. Fodor László 22,7. 1500 m: 4. Zsidek B. 4:40.4. — Magasugrás: 1. Pál Zoltán 155, — Távol: 4. Pál Zoltán 5,19. — 3000: 1. Zsidek B. 10:20.8, 4. Simon József 11:26.4. — 300 gát: 2. Hllatky Miklós 47.5. 1958- asok: 100 gát: 2. Botlik Béla 20.6. — — 100 sík: 2. Kurdy Ferenc 12.6. — 1500 m: 1. Barazutti László 4:49.6, 3. Mester Attila 4:59.4. — Gerely: 4. BotlikB. 31,38, 5. Baksza Béla 29,22. — Magasugrás: 2. Baksza Imre 155. — Súly: 2.* Dölle Miklós 11,78. 400 m: 1. Botlik B. 57.7, 5. Bégány 63.5. — 300 gát: 3. Botlik Béla 49.0. — Diszkosz­vetés: 3. Süveg János 26,90. — Távol: 2. Kurdy Ferenc 578. 1960-asok: 300 m: 2. Szikora Gyula 45.1. — 1500 m: 1. Hirth Jenő 5:04.8, 2. Bolka Elemér 5:06.6, 5. Librecz Csaba 5:10.2. — Diszkosz: 1. Szikora 21,52. — 80 gát: 6. Librecz Csaba. Lányok, 1957-esek: 100 gát: 1. Turányik E. 19.9^2. Csernus M. 20.9. — Távol: 1. Csernus M. 483, 100 m: 1. Tu­rányik 13.9. — 600 m: 3. Imre Katalin 2:04.9 — 400 m: 4. Kővári Gy. 60.01. 1959- csek: Gerely: 1. Oroszi Zsuzsa 24,38. — Súly: 1. Oroszi Zs. 9,80. — Diszkosz: 2. Oroszi Zs. 21,62. S. Cs. Köszönetnyilvánítás. Ezúton mon­dok köszönetét rokonainknak, fér­jem jó barátainak, ismerőseinek, a MAV-szertár és -csónakház tag­jainak, akik drága jó férjem te­metésén részt vettek, sírjára ko­szorút helyeztek s szívem bánatát enyhítették, özv. Burján Zsig- rnondné és családja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom