Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-10 / 134. szám

PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLEP1 JÁRÁS XVII. ÉVFOLYAM, 134. SZÁM 1973. JÚNIUS 10., VASÁRNAP Négyszáznyolcvanezer pár gyermekcipő Csökken az önköltség, megszilárdul a technológ iai fegyelem Ösztönző versenyfeladatok - Hetvenöt százalékuk brigádtag Több mint kétszáz ember­nek ad munkalehetőséget a Ceglédi Cipőipari Vállalat, amely keresett holmit, gyer­mekcipőiket készít. A keres­kedelemnek erre az évre 480 ezer pár kis lábbelit ígért. Ahhoz, hogy a tervet telje­síthessék, elegendő számban képzett szakmunkásokra, meg­felelő anyagellátásra és jó gé­pekre van szükségük. Mivel a munkáslétszám és a gépellá­tás körül az utóbbi években sok minden nem volt rend­ben, a következőikben e kettő javítására törekednek. A következő két évre szó­ló távlati tervüket az ered­ményességre törekedve alakítják ki, módosítják a vállalati ' ügyrendet és megváltoztatják a szerve­zeti felépítést is. Erre az évre is már úgy ké­szítették tervüket, hogy az üzemrészeknek ne kelljen sű­rűn technológiát változtat­niuk. Ettől az intézkedéstől mennyiségben és minőségben egyaránt javulást tárnak. A munkaversenyt úgy szervez­ték meg, hogy az önköltség csökkentését, a terv teljesítést és a technológiai fegyelem megszilárdítását szolgálja. S mert a változtatásnak máris van látszata, annak is köszön­FELFRISSULT A PIAC Zöldségből, gyümölcsből javult a felhozatal Szakértő által vizsgált gombát árulnak Primőrdömping várta a vá­sárló háziasszonyokat pénte­ken a ceglédi piacon. Az asz­talokon és a földre terített ponyvákon üdezöld zöldség,, szép szemű földieper, frissen szedett ropogós cseresznye csa­logatta a vevőket. A hét eleji és a csütörtök éjjeli kiadós eső­nek volt köszönhető, hogy ész­revehetően alacsonyabbak let­tek az árak, mint az elmúlt héten. A gyümölcssoron szinte min­den helyet a szamócával telt kosarak foglalták el. A na­gyobb szeműnek 18—20, az ap­róbbnak 12—14 forint volt ki­lója. Olcsóbbodott a cseresz­nye is, a szebbet 15—16 forin­tért mérték. Piszkéből is töb­bet hoztak a termelők most, 4—5 forintért kínálták literét. A sátga- és fehérrépának 3—4, a reteknek 2—4 forint volt csomója. Tartja az árát a zöldpaprika, a hegyesnek 1,50 —2, a húsos fehérpaprikának 3,50—4 forint volt darabja. Lassan vége lesz a saláta sze­zonjának, ezt mutatta az ára is: egy forintért szép, nagy fe­jű salátát lehetett kapni. Az uborkát még drágállták a vá­sárlók: 15—18 forintért kínál­ták kilóját. A káposztának, karfiolnak még primőr ára volt, olcsóbb lett viszont a ka­ralábé, aminek az elmúlt heti­piacos napon még 4—5 forint volt csomója, most pedig leg­több helyen 3 forintért lehetett vásárolni. A zöldborsónak is lement az ára, áltáléiban 6 fo­rintért kínálták kilóját. A tejpiac egy-egy árusa előtt majdnem sorba álltak a vevők, kevés volt a felhozatal túró­ból, tejfölből, tojásból egya­ránt. A túrónak 26—28 forint volt kilója, a tejfölnek 3,50—4 forintért mérték decijét. Reg­gel hét órakor még mindössze kétkosámyi tojást láttunk, mindkét helyen 1,60-ért mond­ták darabját. Gomolyasajt is volt már a ceglédi piacon, és a gombaárusok sorában csiper­két meg májusi pereszkét is mértek. A következő napokban még több gombát várnak, mert a meleg, párás időben jól fejlő­dik. Valamennyi gombaárus asztalán ott volt a napi dá­tummal ellátott ellenőri la­pocska, szavatolva az áru jó fajtáját és engedélyezve az árusítását. A gombát Cegléden bögrével mérik. Ezen a piaci napon 5 forint volt egy adag. Cs. I. Kisgrafikák, megfejteden technikával Kiállítás Michel Fingesten rézkarcaiból Ma, vasárnap, érdekes gra­fikai kiállítás nyílik a ceglédi Kossuth Múzeumban. A ceg­lédi kisgrafika-barátok köre rendezésében, egy egészen ritka technikával dolgozó gra­fikusművész alkotásai kerül­nek a nagyközönség elé. Az alkotóművész, Michel Finges­ten, harminc éve halott: egy olaszországi tábori kórházban hunyt el, a második világhá­borúban. Fiatal kezdőként Bécsben tanult, ahol többek között Oscar Kokoschka volt a mestere. A gazdasági válság idején kivándorolt Amerikába, majd Európába visszakerülve, Münchenbe indult, ahol a Franc von Stuck iskola tanít­ványa lett. A világhírről álmo­dozó ifjú nem tudott nyugodni, ismét hajóra szállt, s négy éven át Kínában, Japánban kóborolt. 1913-ban Berlinben telepe­dett le, s kapcsolatos került Berlin legnagyobb litográfiái műintézetének tulajdonosával. Rézkarcaival, könyvillusztrá- rióival híres, felkapott művész lett. A berlini ex libris egyesü­lettel harminc éven át, 1943-ig kapcsolatot tartott, s eddig még megfejthetetlen technikát alkalmazva készítette kis pél­dányszámban műveit. A ceglédi kiállításon eredeti alkotásaiból álló gyűjteményt láthatnak a ceglédi múzeumlá­togatók, egy budapesti gyűjtő jóvoltából. hető, hogy az év első felében, a múlt évihez képest, kisebb volt a munkásvándorlás a vál­lalatnál. A jó munkára ösztönöz a brigádok egészséges verse­nye és az anyagi jutalma­zási rendszer kialakítása. Általában meghatározott feladatok pontos végrehaj­tásáért, azok túlteljesíté­séért adnak jutalmat: évente 30—40 ezer forin­tot fizetnek ki. A versenyfeladatok megoldá­sában a szocialista brigádok tevékenysége figyelemre mél­tó. A dolgozok hetvenöt szá­zaléka tagja a szocialista címért küzdő brigádoknak, s köztük már egyik-másik az arany-, illetve az ezüstkoszo­rú tulajdonosa. Ebben az év­ben négyen váltak a könnyű­ipar kiváló dolgozójává. Eszes Katalin Abonyi finálé Ma,' június 10-én este, az abonyi művelődési ház szín­háztermében, járási műkedve­lő csoportok, népi táncosok és dalosok vetélkedőjével és be­mutatóival véget ér a ÍV. abonyi kulturális napok ese­ménysorozata. A műsorban nagykátai, törteli és tápiósze- csői csoportok is bemutatkoz­nak. A legjobban szereplőknek a díjakat a nagyközségi tanács elnöke adja át, a vetélkedő értékelése után. Albertirsa m Anyagi segítség a lakásépítőknek Anyagi segítséget nyújt la­kásépítő tagjainak az albertir- sai Szabadság Termelőszövet­kezet. Erre a célra anyagi alapot létesített, amelynek el­osztásáról a tsz vezetősége hoz alkalmamként döntést. Az alapból egy-egy dolgozó 30 ezer forintot igényelhet, s ha házaspár jelentkezik köl­csönt kérni építkezéshez, akár 50 ezer forintot is kaphat. Tapasztalatcserén, Vas megyében Korszerű üzemben járlak A ceglédi nyomda dolgozói a minap.a reggeli vonattal Bu­dapestre utaztak, s a Nyugati pályaudvaron már várta őket a Vácról érkezett társasgépko­csi: a két Pest megyei nyomda ötven munkatársa kétnapos útra indult. Székesfehérváron és Veszp­rémen keresztül érkeztek Szombathelyre. A Vas megyei Nyomda Vállalat dolgozói ba­rátsággal fogadták az Alföld­ről és a Dunakanyarból érke­zett szakmai küldöttséget, melynek tagjai a vendéglátók kalauzolásával megtekintették az öt évvel ezelőtt épült mun­katermeket. A Pest megyeiek érdeklő­déssel szemlélték a korszerű, tágas épületet: olyanra Vácott és Cegléden majd csak a kö­vetkező ötéves tervek vala­melyikében lehet gondolniuk. A munkatermek megtekinté­se után baráti beszélgetés kö­vetkezett a nyomda kultúrter­mében. A szombathelyiek el­mondták, högy öt év alatt két és félszeresére nőtt a létszá­muk, a következő időszakban újabb épületrésszel bővül munkahelyük: ott kap majd helyett az ofszet-gépberende­zés. Éjszaka Bük-fürdő moteljé­ben kaptak szállást, reggel megmártóztak a gyógyvízben, majd Kőszegre, utaztak, ahol hosszan gyönyörködtek a pom­pás hegyvidékben s a város sok történelmi emléket őrző épületeiben, a festőd szépségű tájban. Papp Rezső SZŐNYEG A FALRA — A vevők bejelentései alapján tettek feljelentést az egyik ceglédberceli húsbolt vezetője, Z. Pál ellen, akit a községi tanács szabálysértési bizottsága 250 forint bírság megfizetésére kötelezett a vásárlók megkárosítása miatt. VIRÁGOK — No, nézd csak, megin­dult a rózsabokor! Itt jön fekete lakktopánban, sö­tétkék rakott szoknyában. Ott meg a másikl Azon rö­vidnadrág van és jókora fehér flastrom a bal térdén. Közelebb érnek, s kide­rül, nem is rózsabokrok, hanem gyerekek. Törzsüket eltakarja a virágözön. Szirmok közül előbukkanó, nevetős tekintetük a bizo­nyíték, hogy észrevették a meglepetésemet. Iskolába igyekeznek, vi­szik a virágot, viszik a ne­vetést, a vidámságot. Hát hogyne: a tanévben ez a nap az utolsó tanítási nap! A virág a tanítóknak, a ta­nároknak szól, a vidámság pedig egy kis előrejelzés már a szünidőre. Baktatnak az óriás rózsa­csokrok az iskola felé, s hamarosan eltűnnek az öreg épület falai között. M. Orbán Edit, az Albertirsán élő művész tanár már több tárlaton felkeltette az érdeklődést szép gobelinjeivel. Július közepén, Nagykőrösön, közös kiállításon vesz részt férjével, Miklosovits Lászlóval. A feleség faliszőnycgeit, a férj grafi­káit állítja ki. Felvételünk a művésznőt szőnyegszövés köz­ben mutatja be. Apáti-Tóth Sándor felvétele A Kakasoktól a Tokajkáig Barangolás százados szőlőkben OLLÓÁGAS SZELEMEN, ZSÚPTETŐ A BORHÁZAKRÓL TANULMÁNY KÉSZÜL ollóágas szelemenes, zsúpte­tős, a népi építészet szép re­meke. Folytatva kószálásunkat, átvágtunk a jelenlegi és a jö­vendő négyes főút betonsáv- ján, és A- berti határának par­tos része felé haladva, elér­tük a nevében és látványában egyaránt kedves Tokajkát. Ö adja a környék legjobb bo­rát, s ennek magyarázata a cukrot, zamatot adó déli ve­rő. A magasabb fekvés és az égtáj szerinti hasonlóság, to­vábbá a bor tüze adatta a be­céző Tokajka nevet ennek a résznek. Innen szemlélődve, szép látvány a lapályon nyug­vó falu, tornyaival. Kissé to­vább barangolva, feltárul a Dolina, amely ez esetben völ­gyet jelent, feltöretlen, ligetes legelőket, amelyeken semmi sem zavarja a táj csendjét. Idilli a környék, csak ritkán töri meg némaságát a község­beli majálisozók harsány szó­rakozása. A műúton elsuha­nok, a dombvonulat gerincét távolból tekintve, nem is sej­tik, mily szépségek rejtőznék ott. Valamikor ezek a szőlők az öregek kedvenc tartózkodási helyei voltak, de ünnepekkor és vasárnap délutánokon meg­élénkült a környék, kiballag­tak az ünneplőbe öltözött gaz­dák. Ilyenkor, nyárelőben, harmatos poharakban csillo­gott a pincehideg ital, cite- ra szólt és nótás kedvű fér­fiak dalolgattak, bölcs boroz­gatással múlatva az időt. A régi paraszti élet tűnő nyomait fürkészi, örökíti meg ez a néprajzkutató fiatalem­ber, hogy tudjunk majd róla' valamit akkor is, ha a kaka- sokbeli szép borház öreg pré­se sem kell már másnak, csak a múzeumnak. Xamasi Tamás x A kunyhó jól bírja az időt, bár száznál több évet szám­lál. A gazda felesége nagy szakértelemmel meszeli, föl­des padozata homokkal fel­hintve. Fenn, a gerendákon, sorjáznak a szerszámok, meg egy házilag összerótt gyü­mölcsszedő létra látható. A pince lejárója előtt motívu­mok pazarló bőségével díszí­tett, fából faragott présmatu­zsálem silbakol, rajta az év­szám: 1877. Lázba jön az ifjú igazgató, kémé a múzeumnak, de a gazda váltig bizonygatja, jobb ez még ma is, mint a vasból való. Így hát egyelőre nem születik egyezség, de an­nak nincs akadálya, hogy ne készüljön néhány színes dia­kép, a ritka darabot megörö­kítendő. Kása András egyedül bíbe­lődik a négyszáz négyszög- öles szőlővel, nincs segítsé­ge. Fia Örkényben tanár, ve- je Pesten orvos, rájuk nem számíthat. A község zártker- teklké nyilvánította ezt a részt, a szőlők zömét megmunkál­ják, de itt is látszanak fájdal­mas foghíjak, lerontott épüle­tek vályogfalának alaktalan maradványa, a kiszántott sző­lők parlagon hagyott nyoma, megannyi csúnya' seb a táj testén. A mi gazdánk büszke lehel szőlőbeli hajlékára, amelyben egy fehérre meszelt szobács- ka is megbújik hátul, fara­gott kanapéval, dáfcóval, egy kis delelésre, meghálásra. Kí­vülről is takaros az építmény, közöket. Tanulmányban dol­gozza fel a pilisi és az albert- irsai szőlőgazdálkodást és a szőlőben építményeket. Esz­tendőre megjelenik erről szó­ló írása a Pest megyei mú­zeumok évkönyvében. A vének még tudják, a ha- tárrésizek nevének eredetét. A Kakasok azt jelenti, hogy amikor a parcellák kimérése folyt, minden porta után egy- egy kakas dukált ajándékba a földesúrnak. A Kenderháti szőlők a kenderföldek végéig nyúltak. A Rákóczi sízőlők néveredete 1906-ra utal: a nagy fejedelem hamvait akkor helyezték hazai földbe, amikor ezt a részt szőlőknek eladták. Az Öregszőlők az első telepí­téseket jelzi, a Három Rózsa az egykori csárdás kikapós ‘lá­nyainak állít máig sem fakuló emléket. A Kakasokban most egy lé­lek sem jár. Nagy az örö­münk, amikor meglátjuk, hogy az egyik takarosán rendben tar­tott borház ajtaja nyitva. A sok furfanggal fabrikált zár­ban benne a hatalmas kulcs. Hangos jó napottal köszönünk be, és a homályból, a hordókat rejtő pince nyolc lépcsőnyi mélységéből Kása András, a gazda felel vissza. Előbb csak kalapja tűnik föl, majd az egész ember, kezében demi- zsonnal tömzsi pohárral, jobb­ját kézfogásra, a megbuggyan­tott poharat kínálásra nyújt­ja. A dűlő homokjával küszkö­dik a kerék, a betonútról le­kanyarodva. A jármű zaját felváltja a csend, amint meg­állunk. A közelből hallani a rigók füttyét. Odvas fa kér­gén harkály kopácsol. A vén­séges vén diófák lombsátra alatt lilába tűnik a délután, a tájból a szőlők nagy, zöld foltjai és régi borházak ved­lett, sárga falai ragadják meg az erre először járó utas te­kintetét. A Kakasokban vagyunk AZ- bertirsa határában. Évszárad­nál régebbiek ezek a szőlők, némelyik kunyhó megrokkan­va viaskodik az enyészettel. Az 1768-ban tartott urbáriális összeírás szerint, akkor már szőlőt műveltek a község szor­galmas lakói. Az 1793-as Bál- la-féle térkép pontos rajzát adja a ma is meglevő dűlők­nek, pasztáknak. A népi épí­tészet, a szőlőművelés hagyo­mányai nagyszerűen tanulmá­nyozhatók itt, az utolsó órák­ban, amiko’- a változó idők és emberek már-már sorsukra hagyják a megroppant prés-_ házakat, kiszántják a görcsös gyökerű tőkéket. Kísérőm. Novák László, a nagykőrösi Arany János Mú­zeum igazgatója, 4 albertirsai születésű, nagy otthonossággal kalauzol. Ismeri a szőlősker­tek minden zugát, az említésre méltó épületeket, a gerendák­ba vésett évszámokat, gondo­san számontartja a cifrán dí­szített, öreg préseket, más esz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom