Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-20 / 116. szám
»73. MÁJUS 29., VASÁRNAP fí*T »ec ret kMirlap A Borba, a Jugoszláv Dől- f gozók Szocialista Szövetségének központi lapja cikket közölt Pest megyében járt munkatársa tollából a ráckevei járás délszláv lakta községeiről, el- ! fősorban Lórévről. E cikket — lényegtelen rövidítéssel — az alábbiakban közöljük. Miért Ijórév, vagyis eredeti magyar jelentése szerint ló rév ennek a Duna menti, Csepel - szigeten fekvő, Budapesthez közeli falunak a neve, vagy miért Lovra, ahogyan a szerb lakosság többsége nevezi, senkisem tudja pontosan megmondani. — 1976-ban lesz 700 éve, hogy fennáll e hely, amely Csarnojevity bejövetele óta, egészen 1924-ig teljesen szerb lakosságú volt — mondották a helyi tsz-elnök irodájában egyszer szerb-horvátul, máskor magyarul, mivel a társaság vegyes volt. Az asztalon kávé, cseresznye - pálinka illatozott, melyet szép, fiatal szerb lórévi lányok szolgáltak fel. Mellettük szőke fiatalasszony ült: a Külkereskedelmi Minisztériumból jött velünk egy pesti, hosszú hajú, egyetemista szerb fiúval, aki már perfektül beszél magyarul. A háziak mindannyian szer- bek voltak: a falu vezetői (tsz-elnök, helyi tanácselnök és titkár), s velük három magyar (a könyvelő, az agronó- mus és a jogi tanácsos). A falu utcáin szép rendes házakon láttuk a szerb cirill- betűs és a magyar feliratú utcanévtáblákat: Dundity és Csárnojpvity. összesen 870 szerb él itt, és az egész lakosság száma 400, magyarokkal, németekkel és néhány bolgár családdal. Házigazdánk tréfásan mi . figyelmeztetett, hogy gyorsan fogyasszuk el a cseresznyepálinkát, mert délben kezdődik a szesztilalom. Másnap, vasárnap volt ugyanis a helyi tanácstagok választása. Sokat beszélgettünk még azért a Magyarországon élő szerbekről, életükről és a mezőgazdaság terén bekövetkezett változásokról. A házigazdáink, Becsejity Lyubomir, Radasin Bogolyub és Nedelykovity Szvetozár (a már említett funkciókkal) a mi nyelvünkön, de magyar nyelven is szakemberként mondtak el néhány adatot. ízes kifejezésekkel beszélő, nyíltszájú, hatalmas termetű, jóhumorú embert mutatták be nekünk: Szvetozár Tyoszity személyében. A csepeli ipari kombinát dolgozója volt sok éven át és most visszatért ide, a falujába. Egészségi állapotára hivatkozva tért vissza, de a helyiek azt állítják, hogy akkor jött, amikor a legjobban ment a tsz-ben. Lórév — Lovra most igazán jól él. Az új gazdasági mechanizmus, amely 1968-ban kezdődött, a tsz-nek nagy önállóságot adott a tervezésben. Ma úgy dolgoznak, mint a sajátjukban. Jól gazdálkodnak, csak ázt termelnek, ami fontos, szükséges. 719 hektár földön 37 ember dolgozik a 101 tagból, a többi nyugdíjas, rokkant. Cukorrépa-, kukorica- és búzatermeléssel foglalkoznak. Egyre inkább erősödik a szarvasmarha-tenyésztés. Két kombájnjuk, két kukoricaszedő gépük, 12 traktoruk és egy kis furnérüzemük van. A lórévi tsz elérte, hogy tagjainak az évi családi jövedelme (beszámítva a háztáji jövedelmet) 60 ezer forint. A kis lórévi tsz vetélkedhet bármely modem termelő- szövetkezettel az épületeket illetően. Felbecsülhetetlenül nagy munka folyik az építkezés terén, amit nekünk is megmutattak. Nem volt időnk megnézni a szerb-horvát telpülést is. mint például a horvát lakta Tökölt, a szerb Szigetcsépet. Megnéztük viszont Kovint, hivatalos magyar nevén Ráckevét, ahol Bajron Sándor plébános, a pravoszláv pópa bemutatta a régi templomot, a gyönyörű Teodor Gruntouity-freskókkal. A mai templom 1487 óta áll. A lórévi gyerekek az általános-1 iskola negyedik osztályát befejezve Ráckevén, vagy Budapesten, a szerb- horvát általános iskolában folytatják tanulmányaikat. Az oktatás Lóréven szerb-horvát nyelven folyik a magyar nyelv kiegészítő tárgy, míg máshol — Szigetcsépen és Tökölön — fordítva. — Erről a vidékről sokan elmentek már közülünk, különösen az első világháború után — beszélték el a lóré- viek. — Akik itt maradtunk: szerbek, horvátok, magyarok és mások, jól megértjük egymást. Rlagoje Lazity (Fordította: Budisin Vidoszava> A nívódíjas párttitkár MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK A Mechanikai Művekben találta meg az „igazit' — Van nekünk egy nívódíjas párttitkárunk: Jaksi. Öt ajánlom a riport alanyának. Évtizede pártmunkás, fiattal, agilis, szerény — indokoja javaslatát Koller Tamásné, a Méchanikai Művek pártbizottságának titkára. — Hol találom Jaksi elvtársat? A pártirodában végig hullámzik a nevetés: — Bocsánat, ez a beceneve — magyarázza Kollemé. Különben Andó Albert Jakabnak hívják, lakatos csoportvezető a Jegában. Most már ovatce leszek: — A Jega minek a beceneve? A válasz még nagyobb nevetés: — Az nem becenév: így nevezik a legújabb termékünket, a nyugatnémet licenc alapján gyártott háztartási szagelszívó berendezést. Ahol ezeket készítik, azt hívjuk Jega-üzem- nek. — És a nívódíj? — Az is komoly. A gazdasági vezetés a múlt év elején pályázatot hirdetett a gyárban a termelés és munkaszervezés ésszerűsítésére. A pályázatra három alapszervezeti titkárunk is benevezett: Dobrovicz- kxj Antalné, Andó Albert Jakab és Simomts János. „A gazdasági és politikai munka koordinálása az olajtüzelésű berendezések gyártásánál” című közös pályamunkájukat a vezérigazgató 5000 forintos nívó díjjal jutalmazta. Ilyen bemutatás után. határozottan kíváncsi lettem a nívódíjas párttitkárra. Vándorlással kezdődött Barna fiatalember Andó Albeit 'Jakab.- Tizenkét- éves korában vesztette el- édesapját, aki öt gyermekére kettős vezetéknevén kívül egyebet sem, hagyott. — Én voltam a legidősebb, továbbtanulásról tehát szó sem lehetett. Az általános iskola után lakatos ipari tanuló lettem. Két év múlva szabadultam s beléptem a Landler Jenő Járműjavító Vállalathoz. Szabad ég alatt dolgoztunk, s a hólapát éppúgy hozzátartozott a szerszámkészlethez, mint a subler vagy a kalapács: azzal vágtunk magunknak utat a hóban a javításra váró vagonokhoz. Hat hónap után meguntam a hideget, meg a lapátolást, elmentem a „Prékóba”. szemléletből. Ezt a törekvést kell egyengetnie és támogatnia a pártnak, a népfrontnak, a tanácsnak, a KISZ-nek, az egész társadalomnak. Okos és átgondolt intézkedésekkel, jó szóval, és még valamivel: a tanyán élők meghallgatásával. A tanyaiak azt igénylik, és joggal, hogy sorsukról ne nélkülük döntsenek. Hallgassák meg őket és engedjék dönteni abban, hogy feladják-e ezt az életformát és beköltöznek-e a faluba, városba, vagy sem. A válasz e kérdésre nem lesz egyértelmű és nem lesz gyors. Az öregeket és a középkorúa- kat, de még sok fiatalt is számtalan szál és gyökér köt a tanyai élethez még akkor is, ha városon élni kényelmesebb (nem biztos, hogy jobb!). A TANYÁS MEGYÉK E folyamat hosszú és viszonylag lassú, ezért a tanyán élők életkörülményeinek javításáért igen sokat kell tenni. Anyagiakban és szellemiekben egyaránt. Állami intézkedések éppenúgy kellenek ide, mint a társadalmi összefogás, amely ezeket az intézkedéseket alátámasztja. Az intézkedésekre, a társadalmi összefogásra vannak már példák eddig is. A tanyás megyék erejükhöz képest hol nagyobb, hol kisebb intenzitással próbáltak és próbálnak e gondokon segíteni. Pest megye is a tanyás megyék közé tartozik. A nagy- kátai, ceglédi, dabasi, monori járások területén terül el a megye tanyavilága. Pest megye különleges helyzete még tetézi a gondokat, hiszen nemcsak a tanyák gondjaival kell törődni, de az agglomeráció szorításával is birkózni kell. Mégis, az említett járások területén a megye lakosságának igen jelentékeny része él külterületeken, tanyákon. Lehet, hogy rosszabb körülmények között, mint más tanyás megyékben. A megyék erőfeszítései nem múltak és nem múl-’ nak el nyomtalanul sem anyagi, sem szellemi hatásukat illetően. Vannak már tanyai kollégiumok, persze különböző színvonalon, vannak jól és jobban felszerelt iskolák, letéti könyvtárak, bekötő utak és villamosított tanyai területek. A közéleti vérkeringésbe is belekapcsolódik a tanya embere. Érdeklődik, figyeli az ország és a világ dolgait, tanácstagot választ és gondolkodik a maga helyzetéről és életéről is. A jelölőgyűléseken mégiscsak feltornyosultak gondjaik, felszínre jöttek jogos kérelmeik. E gondok folyamatos megoldása átgondolt, központosított intézkedések sorozatát követeli. Csak ez segíthet és gyorsíthatja meg az átmenetet, az életforma' megváltozását. KULTURÁLT ÉLETFORMA FELE A tanyai nép zöme megváltoztatni kívánja életét,- de nem biztos, hogy mindegyik úgy, hogy falu- vagy városlakóvá válik egyszerre. Ügy igen, hogy környezetét, élet- körülményeit az új társadalom igényeinek megfelelően alakítsa át. Akikre pedig már nem hat az idők szava, nem tudnak kilépni a múlt zárt, örökletes világából, azok sajnos nem tudnak lépést tartani. Ezzel is számolnunk kell. De a társadalmat semmiképpen nem érheti szemrehányás, ha segíteni próbál rajtuk. Minden reményünk meg lehet arra, hogy ez utóbbiak lesznek kevesebben. A társadalom mozgásának iránya, a szocialista fejlődés azt mutatja, hogy a tanya a kulturált, a tartalmas életforma felé tart. Olyan hasznos átmeneti települési alakzattá válik, ha útját megfelelően és okosan támogatjuk, amelyből a szocialista társadalomnak csak haszna származhat. Antalfia Jenő Budaörsi vagyok, ez a gyár volt legközelebb hozzánk. Mintha így lett volna megírva, itt is hat hónapig dolgoztam. Aztán jött a profilváltozás, leálltunk a traktorekegyártással, s egy csomó munkás feleslegessé vált. Akik fél évnél rö- videbb ideje dolgoztak a Prés- és Kovácsoltárugyár- ban, azokat elbocsátották. Ezt nevezték ,,racizásnak”. Az EMAG volt a következő állomásom. Itt sem bírtam tovább egy évnél. Minden negyedévben két hónapot lődörögtünk, a harmadikban aztán jött a hajrá: napi 16—20 óra munka. Nekem ez sehogysem tetszett: 1956 júniusában beléptem a Mechanikai Művekbe. Ha minden jól megy, innen megyek nyugdíjba. Előiskola a KISZ-ben — Huszonnégy év múlva — figyelmeztetem. — Amikor eljön az ideje — bólint. — Azért az a vándorlás nem volt egészen haszontalan — teszi hozzá. — Nem is árt, ha a fiatalok kipróbálnak néhány munkahelyet. Valamit mindenütt tanul az ember, hiszen ahány gyár, annyiféle profil, annyiféle feladat, szakmai fogás. Aztán, ha megtalálja az „igazit”, a neki legmegfelelőbb munkahelyet, kollektívát, annál inkább megbecsüli a jót, annál jobban ragaszkodik hozzá. Ipari tanuló korában lett DISZ-tag, s elsők között lépett be a KISZ-be 1957-ben. Rövidesen az alapszervezeti vezetőség tagjává választották. — Én voltam a legfiatalabb KISZ-es családapa — meséli nevetve. — Hogy-hogy? — Tizenkilenc évesen nősültéin, és egy év múlva megszületett az első lányom. Most 16 éves, s ha végigmegyüink az utcán, az idegenek össze vezérigazgató. Nekem éppen végszóra, mert azonnal válaszol: — Az aktív szenes és a kvarcionizátoros szagelszívókat bemutatjuk most a BNV-n, s a vásárral egy időben néhány kijelölt üzletben 2980 forintért már kaphatók. A direkt elszívású, kürtös típust kizárólag az NSZK-nak gyártjuk, erre belföldön neon is lenne Igény. A másik két típusból is szállítunk az NSZK-ba, késztermékkel fizetünk ugyanis a gyártáshoz szükséges import alkatrészekért. Otthon és tanulás A vezérigazgató elbúcsúzik, s nekem eszembe jut valami: „Egy év múlva megszületett az első lányom”. Ahol első van, ott többnek is kell lennie. — Van bizony, egy négyéves is. A család zsamóka — és kedvence. Ö már a társasiház- ban született, ami 1968-ban épült. Addig a lakáshiány miatt nem lehetett szó másik gyerekről. — Milyen a lakás? — Két és fél szobás öröklakás, a budai hegyek lábánál, 170 ezer forintért. — Hogy jött ki ennyiből? — Sók-sok vállalati segítséggel — elhiszi már, hogy én innen megyek nyugdíjba?! —■, és 1500 óra társadalmi munkával. Ennyit dolgoztam rajta nyolc hónap alatt. Közben marxista—leninista esti egyetemre jártam. Harminchat éves, lakatos- csoport-vezető, nívódíjas párttitkár, boldog családdal, gyönyörű otthonnal: mi hiányzik még? — A marxista egyetemi végzettséghez legalább középfokú- aüákraat vképesités,' hogy- biztosabban álljak a lábamon. Még az idén jelentkezem a mecha- niikaiműszerész-ípari szakközépiskolába. Nyíri Éva Változatlan helyen - más szolgálatban A tanácsválasztás után Mikebudán A hivatali szoba ajtaján a táblán ez állt: „Elnök”. De csak az új tanács megalakulásáig. Kicserélték. „VB-tit- kár” — ez áll az új táblán. Odabent a szobában azonban nem változott semmi, helyén maradt az eddigi bútorzat, és az íróasztalnál továbbra is Márkus Béláné ül, aki kilenc esztendővel ezelőtt lett Mike- buda elnöke. Társadalmi elnök A függetlenített tanácselnöki állás ugyanis ebben az ezer lakosnál alig többet számláló községben megszűnt, s helyette társadalmi elnök került a község élére. Ami azt illeti, volt már Már- j kusné, mielőtt elnökké választották, vb-titkár is, hét éven át Mikebudán. Tizennégy esztendős korában kezdett dolgozni az államigazgatásban. Miikebuda Albertirsa távoli : külterülete volt, és a tanácsok - megalakulása után gyér lakossága ügyeit Márkusné in- j tézte a tanácsházán. Termé- i szetes volt tehát, hogy amikor 1952. január fejével önálló községgé alakult Mikebuda, az új tanácshoz helyezték. Öt esztendővel később vb-titkár- rá, 1964-ben pedig elnökké választották. A régi falu A község magját akkor hat uradalmi cselédház képezte. Huszonegy vertföldes padló- jú szobában ugyanannyi család élt. Három-négy „lakáshoz” tartozott egy konyha. Most kevesebb a lakás ezekben a kívül-belül kitatarozott házakban, de minden lakásnak van külön konyhája, és a szobák padlója parkettás lett vagy hajópadlóból készült. Ezek mellé az egykori cselédházak mellé épült azóta utcasorba sok új ház, de a lakosság zöme még mindig a szétszórt tanyákon él. Megjött as ipar Nagy gond volt Mikebudán is foglalkoztatást biztosítani asszonyoknak, lányoknak. Két esztendeje Márkusnénak végre sikerült ipartelepet szerezni a községbe. Megállapodott a sámfát, fapapucsot gyártó budapesti Bőrfa Vállalattal, és átengedte műhelynek azt az egykori gazdasági épületet, amely a művelődési ház meg- épültéig kultúrterem volt és azután üresen maradt. Otve- nen dolgoznak most ott, de már áll a Bőrfa által épített új üzemház, rövidesen meg is nyílik az új üzem. Az új tanácstörvény szerint nem szükséges, hogy a kinevezett vb-titkár egyben választott tagja is legyen a tanácsnak. Márkusáét ennek ellenére jelölték, és megválasztották tanácstagnak. Ezzel ismerték el a mikebudatak a község érdekében kifejtett eredményes munkáját. Sz. E. A MAGYAR HAJÓ- ÉS DARUGYÁR DARU- ÉS KAZÁNGYÁREGYSÉGE li szerelésre keres: minősítéssel rendelkező ív- és lánghegesztő szakmunkásokat, szerkezeti és géplakatosokat, villanyszerelő szakmunkásokat, festőket, mázolókat. A felvett dolgozóknak, ha megfelelnek, 4-6 hónapi belföldi munka után kiküldetést biztosítunk az NDK-ba. Jelentkezés: Magyar Hpjó- és Darugyár Daru- és Kazángyáregység, üzemgazdasági osztály, munkaerőgazdálkodás, Kómán Györgynél. Bp. XIII., Meder u. 9. Telefon: 204-120/35. 4 ) 4 «* jugoszláv újságíró szemével „Szerbek, horvátok, magyarok jól megértjük egymást" A BORBA CIKKE LÓRÉVRŐL súgnak mögöttünk: „Ez is kereshetett volna korban magához valót!” 1964-ben felvételét kérte a Magyar Szocialista Munkáspártba. Akkor már 12 esztendeje dolgozott az ífjúsági szervezetben, és négy éve volt a lakatosok csoportvezetője. A taggyűlés döntése egyhangú volt: a kommunisták közt a helye. Három éve az élen — Akkoriban egy alapszervezet volt a gyárban, s abban az időben alakultak meg a pártcsoportok. Az egyiknek én lettem a bizalmija. Hatvanhétben gazdasági felelős, később szervező titkár, három éve pedig titkár lettem a 9-es alapszervezetben. — Kik tartoznak ehhez a pártszervezethez ? — Az alkatrész- és a szerelő gyáregység kommunistái, jelenleg huszonheten. Most, hogy az év elején profilváltozás volt nálunk, s a munkásokat átcsoportosították, a párt- szervezetekben is volt egy kis mozgás: mindenkit az új munkahelye alapszervezetéhez igazoltak át. — Profilváltozás? Mi lett a Mecalor olajkályhákkal? — Vidéki gyáregységeinkben készülnek: Abonyban és Marcaliban. — És itt? — Nem maradtunk munka nélkül — nyugtat meg nevetve. — Három típust gyártunk a Jega szagelszívókból — direkt elszívásost, aktív szónré- tegest és kvarcionizátorost —, valamint itt készülnek a Jega típusú fürdőszobakályha-alá- tétek. — A magyar vásárlók mikor és mennyiért vehetnek elszívókból? Míg Andó Albert Jakab a válaszon gondolkodik, *,vendég” érkezik a pártirodára: törzsvendég, dr. Sátor János
