Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-10 / 107. szám

1973. MÄJUS 10., CSÜTÖRTÖK PEST HEGYEI 'k/űrla Huszonöt éves az Országos Mentőszolgálat Jubileumi ülés és nemzetközi kongresszus Az Országos Mentőszolgálat fennállásának 25. évfordulója alkalmából szerdán reggel a TIT Bocskai úti stúdiójában emlékülést tartottak, amelyen dr. Schultheisz Emil egész­ségügyi miniszterhelyettes kö­szöntötte az ünneplő mentő­ket. Megjelent az ülésen dr. Pesta László, az országgyűlés egészségügyi és szociális bi­zottságának elnöke és dr. Da­rabos Pál, az Orvos-Egészség­ügyi Dolgozók Szakszerveze­tének főtitkára. Dr. Bencze Béla, az Országos Mentőszol­gálat főigazgatója áttekin­tette a mentők negyedszáza­dos működését és felvázolta további feladataikat. Ezután dr. Vajas Károlynak, az Or­szágos Mentőszolgálat ügyve­zető igazgatójának a Munka Érdemrend arany fokozatát, számos mentőnek pedig egyéb kitüntetéseket nyújtottak át. Az Országos Mentőszolgálat Pest megyei szervezetének dolgozói közül dr. Speidl Gé­zává, a váci állomás gazdasági vezetője miniszteri elismerés­ben részesült. A 30 évi men­tőszolgálat után nemrég a gö­döllői állomásról nyugalomba vonult Kovács János gépko­csivezető, valamint az ugyan­ezen az állomáson 30 éve dolgozó Fábián János főápoló és Finszter Antal, a szobi ál­lomás garázsmestere jubileu­mi emléklapot, valamint a dr. Oravecz Béla-emlékplakettet kapta. Rajtuk kívül még több Pest megyei mentő részesült főigazgatód elismerésben és valamennyi kitüntetett juta­lomban, jutalomszabadságban. Az emlékülés után megnyi­tották a VI. nemzetközi rmen- tőkongresszust. Hasonló kong­resszust 1958-ban már tar­tottak Budapesten. Dr. Ben­cze Béla, az Országos Men­tőszolgálat főigazgatója nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott a szervezet 25 éves működéséről. A négynapos tanácskozás során csaknem 200 szakmai előadás hangzik el. NAPIRENDEN: a költségvetési és a felügyeleti ellenőrzések tapasztalatai A megyei tanács végrehajtó bizottságának ülése Szerdán ülést tartott a Pest megyei Tanács végrehajtó bi­zottsága. Elsőként több előter­jesztést vitatott meg és foga­dott el, amelyek a későbbiek- I ben a megyei tanács ülésének napirendjére kerülnek. Ezt követően rátért az 1972. évi gazdasági felügyeleti és pénz­ügyi revízió tapasztalatairól szóló jelentés megtárgyalására. Mind az írásba foglaltakból, mind a szóban elhangzottakból elsősorban az állapítható meg, hogy 1971-hez mérten javult az ellenőrző munka, amit egyebek között bizonyít az el­lenőrzésre fordított idő növe­kedése, a vállalati felügyeleti vizsgálatoknál a teljeskörűség elvének érvényesülése. Válto­zatlanul gond, hogy viszony­lag továbbra is magv az ellen­őrzés alól mentesített egységek száma, s a mentesítés megadása nem a gazdasági munka színvonalától függ, hanem Szolgálat: újévtől szilveszterig Ma 25 éve, hogy megalakult az Országos Mentőszolgálat és Pest megyei szervezete is. Dr. Gyurasza Miklós, a megyei szervezet vezető főorvosa, a jubileum előtti napokban, a mentők mindennapi munká­jával ismertetett meg. Beül­tünk a fehér mentőautóba. Pontosan hét óra volt: az URH-rádió reccsent: — Jó reggelt kívánok! A váltás megtörtént. Kocsi, rá­dió, rendben. A ceglédi állomás jelentke­zett, és utána ábécé-sorrend­ben, utolsóként a szobi, a má­sik tizenkét állomás szóról szóra ugyanilyen jelentést tett. Mentő az íróasztalnál A dabasi mentőállomás iro­dájában fiatalasszony, Orosz Lászlóvá ül az íróasztal mel­lett. Hivatalos címe, rangja: gazdasági vezető. Bérelszámo­lás, üzemanyag-nyilvántartás a feladata, meg az „esetnapló” vezetése. Pontosan feljegyzi mikor, hová, miért ment a mentőautó. De reggel héttől délután négyig tulajdonkép­pen diszpécser, a munka irá­nyítója is. Szolgálatvezető csak a nagyobb állomásokon van, ahol négynél több a men­tőautó. Délutántól reggelig azután itt is valamelyik ügye­letes mentő veszi fel a telefont, vagy a mikrofont, szükség sze­rint. — Itt éreztem át — mondja —, milyen szép a mentő fel­adata, pedig azelőtt alig is­mertem. Az én munkám is szép, hiszen, ha nem is me­gyek balesethez, vagy a bete­gért, nekem kell gondoskodni róla, hogy minél előbb érte menjenek. Közvetve, de én is mentek. — Hogy mi volt itt az író­asztal mellett legizgalmasabb élményem? Április 5-én reg­gel történt. Két kocsi egyszer­re indult betegszállításra, az egyik Inárcsra, a másik Űj- hartyánba. Két perc múlva rádión jelentkeztek. A csár­dánál, szemük láttára, tö­megszerencsétlenséget oko­zott egy tehergépkocsi, két személyautóval ütközött össze, öt ember megsérült, orvost és segítséget kértek. Még volt itthon egy kocsi, azonnal a szakrendelőbe küldtem, és te­lefonáltam a sebészi »orvos­nak, kértem menjen ki. Itt a bejegyzés — mutatja a naplót —, egy ember a helyszínen meghalt, négyet kórházba vit­tek. Fél nyolc. Cseng a telefon. Dr. Deák Ferenc dabasi kör­zeti orvos egy asszony szállí­tását kéri budapesti gyógyin­tézetbe. Aztán dr. Kozma Fe­renc Örkényi körzeti orvos idős, súlyos beteg asszony kór­házba szállítását kéri, de azonnal. Oroszné intézkedik. Mentő a volán melleit Megyünk Monor felé. A rá­dióban megszólal a váci állo­más, keresi valamelyik kocsi­ját. Jelentkezik is nyomban az egyik, és átveszi az utasí­tást, menjen Kosára, egy kar­ját tört kisgyerekért. Húsz­huszonöt perc múlva ugyanaz a kocsi jelenti, már át is adta a gyereket a kórházban, újabb utasítást kér. Nincs semmi, bevonulhat. — Ma nincs frontbetörés, egész nap kevés lesz az ese­tünk — jegyzi meg Gyurasza főorvos. Valóban, a mentőket más­nap reggelig a több száz be­tegszállításon kívül, 18 vajú­dó anyához és ugyanannyi bal­esethez hívták a megyében. Halálos baleset, súlyos sérü­lés sem történt. Nagyon ritka az ilyen nap. A monori mentőállomáson korra és szolgálati időre egy­formán fiatal gépkocsivezető­vel beszélgetek. Füri Imre 30 éves, és csak három éve dol­gozik a mentőknél. Kérdezem, gondolt-e rá, milyen szép hi­vatás segíteni a bajba jutot­takon. — Megmondom őszintén, amikor beléptem, még nem. De itt munka közben annál inkább. A mentősofőr is képzett el­sősegélynyújtó, társával, az ápolóval együtt dolgozik min­dig. Irány Gödöllő. Útközben az éteren át a szigethalmi men­tőállomás hangja szólal meg. Mind a két kocsija úton van, Délegyházán egy eszméletlen férfi fekszik, segítséget kér­nek. Ráckeve rádióutasítása: menjen érte a betegszállítá­son L acházán levő kocsi. Aztán, egy idő múlva a rác­kevei kocsi közli, nem eszmé­letlen, csak részeg az az em­ber, már tegnap is agyonitta magát. Nem veszi fel. A szál­lított két beteg nyugalma fontosabb. Küldjenek érte másik kocsit, nincsen halálos veszélyben. A főorvos a mik­rofon után nyúl, de nem szól semmit, csak helyeslőén bó­lint. Aztán hozzám fordul: — Ilyen heveny alkoholmér­gezés nem gyakori. Mégis sok a munkánk a részegekkel. El­esnek, összetörik magukat, vagy balesetet okoznak. Mentő harminc esztendeje Gödöllőn Fábián Jánossal beszélgetünk. Rangja: fő­ápoló. Minden megyében csak egy ilyen rangos mentő van. Jövő február elsején lesz har­minc éve, hogy szolgálatba lépett. — Nem választottam ezt a pályát, kényszerűségből bele­csöppentem. Havi 25 pengő volt a fizetés, de én gyerekfejjel, 18 éves voltam, mégis elvál­laltam. Pedig a szolgálat új­évtől szilveszterig, pihenő és szabadság nélkül tartott egy­folytában. — Én tudom csak igazán, mit fejlődött az utolsó 25 év­ben a mentőszolgálat. Akkor 30—to, most 60—80 kilomé­teres sebességgel robog ve­lünk az autó. Aztán, milyen remek gyógyszereink vannak az esettóskában. Hát még a felszerelésünk! Nem kell már mesterséges légzéssel bajlód­nunk, biztosabb és gyorsabb az eredmény a lélegeztető ké­szülékkel. Hát még a vákuum­matrac! A gerinc- vagy me­dencesérült azelőtt a kínok- kínját szenvedte a kocsiban, most a testét a matraccal rögzítjük és nem érez fáj­dalmat. — Mi volt az első esetem? Emlékszem rá, súlyos tbc-be- teget vittem kórházba, mind­járt az első napon. Nagyon rossz állapotban volt, szinte haldoklott, azóta sem tudom elfelejteni. A legmegrázóbb él­mény? Egy ötéves szívbajos kislányt vittünk kórházba, az anyja kísérte. A gyerek út­közben elvesztette az eszmé­letét, én persze, azonnal élesztgettem, az anyja pedig zokogva könyörgött, hagyjam meghalni a kislányát, mert már annyit szenvedett sze­gényke ... És a hála? — Akiken segített, felgyó­gyulásuk után megköszön­ték-e? — kérdem még a fő­ápolótól. — A sok esztendő alatt egy- kettő felhívott telefonon. Na­gyon ritkán az is előfordult, hogy valamelyik személyesen megkeresett. Nem mondom jólesett, de hát mi nem vá­runk köszönetét, sem hálát azért, mert a kötelességünket teljesítjük. Oroszné szerint évente két- háromszor megtörténik, hogy valaki bejön a dabasi állo­másra, érdeklődik, ki segített rajta bajában, mert köszöne­tét akar mondani neki. Egyébként évente egyszer közvélemény-kutatást is tar­tanak a fehér autó volt uta­sai között. Kérdőívet küldenek többüknek, mondják el, ho­gyan bántak velük a mentők. — A válaszokat közvetle­nül az országos szolgálat fő­igazgatójához küldik, így hát tartalmukat nem ismerem. De panasz aligha lehet bennük, különben vizsgálat indulna és fegyelmi eljárás. Szokoly Endre az ellenőrzésre hivatott tanácsok létszámproblé­máival magyarázható. Annak ellenére, hogy a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága határozatban rögzítette a nagyközségi tanácsok felada­tait az ellenőrzés feltételeinek megteremtésében, e tanácsok jelentős része ma még nem látja el ellenőrzési teendőit, sőt, sok helyen a feltételek ki­alakítását sem kezdték meg. Elsősorban ennek tudható be, hogy több nagyközségben az ellenőrizendő egységeknek csak töredékénél került sor el­számoltatásra, sőt, olyan tele­pülés is akad, ahol egyáltalán nem végeztek számonkérést. Megállapítható, hogy még mindig nem sikerült kellő mó­don érvényt szerezni ellen­őrzések tervszerűségének, s az is, hogy a nagyközségekben sok a formális vonás, a tanácsok vezetői nem fordítanak elegendő figyelmet a költ­ségvetési revíziók megtar­tására, azok színvonalára, holott így a legfontosabb fel­adat, a gazdálkodás segítése szorul háttérbe. Az ellenőrzé­sek jelentőségét egyetlen tény is jól érzékelteti: tavaly kezd­te meg tevékenységét a me­gyei tanács revizori részlegé­nek tagjaként' a műszaki el­lenőr, s fél év alatt — a helyszíni ellenőrzések során — a beruházási, felújítási és kar­bantartási munkáknál a kivi­telezők által leszámlázott, de a valóságban el nem végzett munkákért, mennyiségi elté­résekért, jogtalan egységár felszámításáért összésem 2,1 millió forint jogtalan kifize­tést állapított meg revizortár­saival együttműködve. A költségvetési revíziók — amint azt a végrehajtó bizott­ság a vita során megállapította — több általánosítható tapasz­talatra vezettek. Így egyebek között arra, hogy leltározások megszervezése és végrehajtása sok kívánnivalót hagy maga után, a nagyközségi és községi tanácsoknál a belső ellenőrzés megszervezése még kezdetle­ges, a műszaki ellenőrzések többnyire formálisak, nincse­nek hatással a beruházás, fel­újítás megvalósítására, költsé­geire. Ide tartozik az is, hogy a helyi tanácsok felújítási tervei sűrűn megalapozat­lanok műszaki tekintet­ben, s ez pótlólag újabb pénzösszegek felhasználá­sát teszi szükségessé. Lényeges jellemzőket tárt fel a tanácsi vállalatok fel­ügyeleti gazdasági ellenőrzése is. Így egyebek mellett azt, hogy a vizsgált vállalatoknál a gazdálkodás hatékonysága, jövedelmezősége nem javult kellő mértékben, sőt, néhány helyen romlott, nem jut meg­különböztetett figyelem az ön­költség csökkentésére, több vállalatnál a megalapozatlanul végrehajtott bérfejlesztés a tartalékalap igénybevételéhez, részesedési alaphiányhoz ve­zetett. Fontosnak tartotta a végrehaj­tó bizottság azt a tapasztalatot is, hogy a vállalatoknál még mindig hiányoznak a fejleszté­si döntésekhez szükséges, a külső gazdasági kapcsolatokat s az adott belső lehetőségeket egyeztető komplex tervezési módszerek, ritkán kerül sor gazdaságossági számításokra, nem készülnek több választási lehetőséget tartalmazó előter­jesztések. A teendők sorába tartozik az is, hogy korszerű­síteni kell a vállalatok műkö­dését meghatározó szabályza­tokat — elsősorban a közép­vezetők feladatainak egyértel­mű meghatározását segítve ez­zel is —, s elengedhetetlen gá­tat vetni a reprezentációs költ­ségek növekedésének. Az 1972-ben végzett költség­vetési revíziókról és vállalati felügyeleti gazdasági ellenőr­zésekről szóló beszámolót a végrehajtó bizottság elfogadta, s határozatokat hozott az ellenőrzés színvonalának további növelésére, a sze­mélyi felelősségre vonás eddigieknél szigorúbb al­kalmazására, s különösen a műszaki ellen­őrzés megjavítását j-elölte meg sürgős feladatként. Végezetül a megyei tanács végrehajtó bizottsága egyéb ügyeket tárgyalt, s ezek sorá­ban határozatot hozott arról, hogy az állami tulajdonban levő és a Művelődésügyi Mi­nisztérium, valamint a megyei tanács kezelésében álló mű­velődésügyi rendeltetésű in­gatlanok kezelőjének kijelölé­sével kapcsolatos hatáskört a megyei művelődésügyi osztály­ra ruházza át. A végrehajtó bizottság ülé­sének végén dr. Mondok Pál tanácselnök meleg szavakkal méltatta a május elsején nyu­galomba vonult Szöllösi Sán­dor tanácselnök-helyettes te­vékenységét, aki több éven át áldozatos munkát végzett a megye fejlesztése érdekében, s az Elnöki Tanács megbízá­sából átnyújtotta Szöllösi Sán­dornak a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. M. O. Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke szerdán fogadta Moncef Jaafar rendkívüli és megha­talmazott nagykövetet, a Tu­néziai Köztársaság új magyar- országi nagykövetet, aki átad­ta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál i jelen volt Cséterki Lajos, az í Elnöki Tanács titkára, Garat Róbert külügyminiszter-he- '■ lyettes, Nagy I^ajos, a Külügy­minisztérium protokollosztá- lyának vezetője és Pesti End­re vezérőrnagy. A nagykövet megbízóleve­lének átadásakor beszédet mondott, melyre Losonczi Pál válaszolt. Az Elnöki Tanács elnöke szí­vélyesen elbeszélgetett a nagy­követtel, aki ezután a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. Magyar^ sgyiplomi kooperáció Gyóravertás Alexandriában Az Alexandriai Textilművek gyáregységeként kedden fel­avatták Egyiptom és egyben e Közel-Kelet első ruhagyárát, amely magyar—egyiptom kooperációban, a Csepel Vas­es Fémművek, a Május 1. Ru- hagyár és a Pannónia Külke­reskedelmi Vállalat közremű­ködésével létesült. Az avatá­son jelen volt Mohammadien Szalem iparügyi miniszter, dr. Randé Jenő kairói magyar nagykövet, valamint a koope­rációban részt vevő magyar i vállalatok vezetői. Erkki Antero Haukipuro sajtótájékoztatója Elutazott hazánkból a finn küldöttség A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériumban szer­dán délelőtt tartotta záró meg­beszélését dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter és Erkki Ante­ro Haukipuro finn mezőgazda- sági és erdészeti miniszter. A találkozón részt vett Paul Georg Jyrkänkallio, Finnor­szág budapesti nagykövete. A tanácskozás után a finn miniszter — aki a hernádi Március 15. Tsz-t és a Pilisi Parkerdőgazdaságot is felke­reste — sajtótájékoztatón szá­molt be magyarországi láto­gatásának tapasztalatairól és az újságírók kérdéseire vá­laszolva beszélt a két ország mező- és erdőgazdaságának további együttműködési lehe­tőségeiről. A finn mezőgazdasági és er­dészeti küldöttség szerdáin délután elutazott hazánkból. Az MTA közgyűlésének harmadik napja Szerdán, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia közgyűlésének harmadik napján megtartott osztályüléseken és tudományos tanácskozásokon sok száz tu­dós vett részt. Ülésezett a föld- és bányá­szati tudományok osztálya, a műszaki tudományok osztálya, a gazdaság- és jogtudományok osztálya. Délután az energetika új út­jai és lehetőségei című komp­lex témának külön tudomá­nyos tanácskozást szenteltek. A genetika időszerű kérdé­sei állottak az érdeklődés köz­pontjában a szerdai napon. Az akadémia dísztermében nagy számban gyűltek össze e prob­lémák iránt érdeklődő orvo­sok, biológusok, állatorvosok, állattenyésztők és más szak­mák képviselői, az agrár-, az orvosi és a biológiai osztály közös tudományos tanácskozá­sán. A tudományos osztályok közgyűlési munkája csütörtö­kön délelőtt fejeződik be. Ek­kor a filozófiai és történettu­dományok, valamint a mate­matikai és fizikai tudományok osztálya tart osztályülést, és befejezik a műszaki osztály tu­dományos tanácskozását az energetika új útjairól és lehe­tőségeiről. Délután pedig zárt ülésre ül össze a közgyűlés a vári kongresszusi teremben, hogy megtárgyalja az elnök­ség és a főtitkár beszámolóját, megválassza az ’akadémia új tagjait és tisztségviselőit, és meghatározza a közeljövő fel­adatait. Elegendő lesz az üzemanyag A Nehézipari Minisztérium kereskedelmi főosztálya érté­kelte, hogy az ÁFOR miként gondoskodott az elmúlt két év­ben a lakosság kőolajfeldolgo­zási termék ellátásáról. Megál­lapították, hogy lépést tartottak a gépjár­müvek számának rohamos növekedésével, 1972-ben csaknem 166 ezer tonna motorbenzint értékesí­tettek, 20 ezer tonnával többet, mint az előző esztendőben. Megnőtt tavaly a szuperben­zin-fogyasztás is. Harmincezer tonnával haladta meg az 1971. évi forgalmat, s több mint 20 százalékkal emelkedett az egyéb motorolajok, zsírok fel- használása is. Az idén a gép­járművek számának további jelentős növekedésével szá­molnak, ugyanakkor figyelemé veszik az ide­genforgalom fejlődését is. Ennek megfelelően az idei ter­vekben már 180 ezer tonnányi motorbenzin, 142 ezer tonna szuperbenzin és 11 ezer toron? motorolajzsír szerepek i á i I Átadta megbízólevelét a Tunéziai Köztársaság új nagykövete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom