Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-08 / 105. szám

1973. MÁJUS 8., KEDD HlCtt ‘^/Ortan Két ülésszak között Mfigoldódik a közvilágítás Kerepes-Kistarcsán Kerepes iskola-óvoda közötti útszakaszra is. Mindez együt­tesen — a tervkészítéssel együtt — négyszázhatvanezer forintba kerül. Már hozzákezdtek A levél kézhezvétele után beszélgettünk Kovács István­ná képviselővel, aki elmon­dotta: — Minden tekintetben ki­elégítőnek tartom a közleke­dés- és postaügyi miniszter válaszát, annál is inkább, mert szinte a levél érkezésé­vel egy időben már hozzá is kezdtek a megjelölt munkála­tok elvégzéséhez. Választóim nevében is köszönöm dr. Csa­nádi Györgynek a gyors intéz­kedést. Prukner Pál Magyar vízmű Tanzániában Hazaérkezett Afrikából a magyar vízügyi küldöttség, amely Mlinganóban felavatta azt a vízmüvet, amelyet a ma­gyar kormány Tanzánia füg­getlenségének 10. évfordulója alkalmából adományozott az országnak. Az óránként 10 köbméter ivóvizet nyolgáltató létesítményt Breinich Miklós, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese ünnepélyes keretek között adta át I. Eli- nawinga vízügyi miniszter­nek. Huszonöt esztendő A cél: a korszerűbb honvédelmi felkészítés Beszélgetés Szászi Béla őrnaggyal, az MHSZ Pest megyei titkárával Az 1973-as év a százezernél is több aktivistát szám­láló Magyar Honvédelmi Szövetség jubileumi eszten­deje. Negyedszázada, 1948. február 29-én, a népi de­mokratikus átalakulás utolsó, a hatalom kérdését el­döntő szakaszában, a Magyar Partizán Szövetség és a Magyar Partizánbarátok Szövetsége egyesülésével jött létre az MHSZ jogelődje, a Magyar Szabadságharcos Szövetség. A hadseregen kívüli honvédelmi felkészítés szervezete azóta több fejlődési fokozaton jutott túl, neve is többször megváltozott, a tartalma, lényege azonban változatlan maradt. A 25 év során - megtett útról, a ma eredményeiről és gondjairól beszélgettünk Szászi Béla őrnaggyal, az MHSZ Pest megyei titkárá­val. — Elődünk, a Magyar Sza­badságharcos Szövetség — joggal elmondhatjuk — a szo­cialista átalakulásért, a prole­OSZTONZO PÓTLÉK Elérték a nyugdíjkort - tovább dolgoznak Az általános iskola 8, osztályát elvégzett IPARI TANULÚKAT i az 1973/74-es tanévre FELVESZÜNK: KŐMŰVES, ÁCS és V'.l/'NYSZERELÖ SZAKMÁBA. A vidékieknek szállásról, teljes ellátásról aondoskodunk. A tanulmányi eredménytől függő ösztöndíjat az ács és a kőműves szakmában társadalmi c:-’*"ndünt is fizetünk. Jelentkezni lehet: a PROSPERITÁS KSZ munkaügyi osztályán, Budapest IX., Viola u. 45. munkásai viszont a nyugdíj jogosultság megszerzése után is szívesen maradtak mun­kahelyükön. A tanácsi ipar­ban, múlt év végén összesen százhu&zonnégyen érték el a nyugdíjkorhatárt és közülük kilencvenöt maradt meg ál­lásában, éspedig hatvan munkás,' harmincöt alkalma­zott. A kereskedelemben lénye­gesen kisebb arányban vá­lasztották a tovább dolgozást Ennek oka kétségkívül az, hogy bár többségük jövedel­me a forgalomtól függ, s így lényegében a munkáskategó­riába tartoznak, mégsem .ré­szesülnek, ahogy aasMiüpari munkások bét-, hanem csak az alkalmazottaknak járó há­romszázalékos ösztönző nyug­díjpótlékban. Ezért azután, a kereskedelem 176 nyugdíjas korú dolgozója közül csali 64, a forgalom után díjazott nem ment nyugdíjba, míg a forgalomtól független, fix jö- vedélműekből 17. Tehát mind­össze 81 nem a nyugdí jazást választotta. A munkáltatói jogokat gya. korló helyi tanácsok a peda­gógus- és egészségügyi szak­emberek hiányára való tekin­tettel arra törekszenek, hogy az ezeken a területeken dol­gozók minél nagyobb szám­ben vegyék igénybe az ösz­tönző nyugdíjpótlékot. Ami­től különben az ezekben a munkaágazatokban dolgozók sem idegenkednek. Múlt év végén 250 pedagógus érte el a nyugdíjkorhatárt, de mind­össze 23 vált meg a kated­rától, vagyis 227, tehát x 89 százalékuk változat­lanul dolgozik tovább. Még nagyobb a munkában maradt idős egészségügyi dol­gozók aránya. Kilencvennyolc százalékuk, 181 közül 178 nem vonult nyugalomba, éspedig 39 orvos, valamint 139 kö­zépkáder. Sz. E. Szabad szombat az államigazgatásban Folyamatos a félfogadás Mint ismeretes, az állam- igazgatási, valamint egyes ál­lami és társadalmi szervek dolgozóinak átlagos heti mun­kaidejét ez év június 1-től 44 órára kell csökkenteni. A munkaidő rövidítését létszám­növelés és többletbér igény- bevétele nélkül, az ügyintézés zavartalanságának és folyama­tosságának biztosítása mellett kell megvalósítani, a munka­idő-csökkentés miatt a dolgo­zók bére nem csökkenhet. A közszolgálat körében a mun­kaidő-csökkentést úgy kell végrehajtani, hogy a kormányzás és az állam- igazgatás igényeinek meg­felelően a hivatalok fel­adataikat a szombati mun­kanapokon is betöltsék. Ennek keretében a lakossági és vállalati igények kielégíté­sében fennakadás nem lehet; a lakosság ügyeinek intézésére fordított (félfogadási stb.) időt csökkenteni nem lehet, és azt a lakosság igényeinek megfe­lelően kell meghatározni. A munkarendet úgy kell kialakí­tani, hogy a dolgozók szabad szombatjukat kéthetenként felváltva vegyék igénybe, és így a szombati munkanapon a dolgozói létszám mintegy fele munkát végezzen. A munka­idő-csökkentés a dolgozók munkaidejét úgy változtatja meg, hogy átlagban a kétheti 88 órás munkaidőt a dolgozók­nak kéthetenkénti egy szabad szombat biztosításával 11 nap alatt kell teljesíteniük. A dol­gozók munkaidejét — a kéthe­tenkénti szabad szombat biz­tosításával együttjáró munka­idő-csökkentésen túl — minden héten pénteki munkanapon egy órával, a szombati munkanapon pe­dig fél órával keli csök­kenteni. A minisztériumok és az Or­szágos Tervhivatal, valamint az országos hatáskörű szervek, a tanácsok és egyéb intézmé­nyek a munkaidő-csökkentés utáni új működési rendjét a miniszterek, az Országos Terv­hivatal elnöke, az országos ha­táskörű szervek vezetői, a ta­nácsoknál a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke egyidejűleg úgy szabályozzák, hogy az államigazgatási mun­ka folyamatossága a szombati napokon is biztosított legyen. tárdiktatúráért folytatott harc egyik jelentős szervezett ere­je, bázisa volit. Soraiban tö­mörítetté mindazokat, akik munkájuk mellett, ha kellett, készeik voltak fegyverrel is harcba szállni a munkáshata­lom vívmányainak védelmé­ben, akikre póriunk, dolgozó népünk minden időben szá­míthatott. Tevékenysége is e cél szellemiében alakult, a kor történelmi körülményei, adott­ságai határozták meg. Vezetőd az egykori illegális mozgalom, az antifasiszta ellenállás ki­próbált, tapasztalt harcosai köréből kerültek ki, tömegbá­zisát zömében fiatalok — 18 év körüli fiúk és lányok —al­kották. A szervezet fő felada­ta az önkéntesek katonai ki­képzése volt, mai szóhaszná­lattál élve: az „egyes harcos kiképzés”. A nyári. táborok­ban — a megyében ilyen Al- sógödön volt — a fiatalok megtanulták és gyakorolták a fegyveres harc alapelemeit, közvetlenül megismerkedtek a katonai hivatással. Sokan az itteni élmények hatására lép­tek be később néphadsere­günk tisztikarába. • A szövetség igen rövid idő alatt népszerűvé vált, és tekintélyt vívott ki magának, különösen a fiatalok körében. Mi volt a titka ennek a gyors sikernek? — Mindenekelőtt az, hogy célkitűzéseiket és a megvaló­sítás formáit tekintve min­denben megfelelt a kor igé­nyeinek. A lehetőségekhez ké­pest messzemenően kielégítet­te a fiatal korosztálynak a nagy eszmék szolgálata, a nagy tettek véghezvitele irán­ti őszinte vágyát, lelkesedé­sét. Sokuknak új és új terü­leteken tette lehetővé, hogy kipróbálják képességeiket. A gépkocsivezető-képzés, de eb­ben az időben különösen a motoros tanfolyamolt, a rá­diós körök, nem is beszélve a repülésről és az ejtőernyős sportról — hogy csalt néhány példát említsek — nem vélet­lenül vonzották az ifjúság nagy tömegeit. • Mégis mi indokolta a szer­vezet többszöri átszervezését, nevének megváltoztatását? Mi­lyen célok érdekében született meg végül Is a Magyar Hon­védelmi Szövetség? — Az alapvető okok a tör­ténelmi és társadalmi viszo­nyok. illetve, ezzel párhuza­mosan, a honvédelmi felké­szítéssel szemben támasztott követelmények változásában keresendők. A párt és a kormány honvédelmi polili­LEGELTETESI BIZTOSÍTÁS Kedvezőbb feltételek A szarvasmarha-program­nak köszönhetően nemcsak ál­lami és termelőszövetkezeti gazdaságokban, hanem a ház­táji és az egyéni gazdaságok­ban is megnőtt az állatállo­mány. Az Állami Biztosító a meg­változott igények kielégítését tartotta szem előtt, amikor módosítottá a legeltetési biz­tosítás feltételeit. Eszerint a fizethető kártérítési ősz- szegek felső határa maga­sabb a réginél. A korábbi feltételek alapján növendékmarhánként legfel­jebb 1000 forint, tehenenként 3000 forint kártérítés kifize­tésére volt lehetőség. Az új legeltetési biztosítás alapján növendékmarhánként — ko­ruktól függően — 1500—3500, tehenenként 4500 forintot té­rít a biztosító. A legeltetési biztosítást az egyéb módozatú állatbiztosí­tás mellett is meg lehet köt­ni: ebben az esetben mind­két biztosítás alapján jár a kártérítési összeg. A kockázatviselés tartama az első közös kihajtás napján kezdődik, s az utolsó őszi kö­zös behajtás napján ér véget. A biztosítást a legeltetési bizottságnál, ahol pedig annak feladatkörét a termelőszövet­kezet vette át, a tsz-nél lehet megkötni- A biztosítás díja a fűbérrel együtt esedékes. kajának részeként, a mozga­lomnak mindig sikerült meg­találnia azokat a tevékenysé­gi formákat, amelyek talál­koztak a tömegek, a fiatalok igényeivel, mégpedig úgy, hogy alapvető tartalmuk vál­tozatlanul honvédelmünk erő­sítését szolgálta. Ez az a szál, mely a jogfolytonossá­got jelzi a Magyar Szabad­ságharcos Szövetség és a Ma­gyar Honvédelmi Szövetség közötti időszakban is. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1967. június 20-i állásfoglalá­sa alapján, a kormány az év augusztus 8-i határozatával hozta létre a Magyar Honvé­delmi Szövetséget, mely fel­építését, szervezetét és irányí­tását tekintve tervszerűbb, céltudatosabb és magasabb színvonalú honvédelmi felké­szítő munka végzését tette le­hetővé. Olyan felkészítést, amely ma már — a hadi­technika forradalmának ko­rában — nélkülözhetetlen. • Melyek a megyében az MHSZ honvédelmi felkészítő- nevelő munkájának színterei? — Nálunk is, mint az or­szágiban bárhol, a szervezet klubokra épül, amelyek min­denhol működnek, a legkisebb településtől kezdve az üzeme­ken, tsz-eken keresztül a vá­rosokig. A mi esetünkben a községi klubok szerepe a meg­határozó. Legtöbb a lövész­klub; ezek keretében és irá­nyításával folyik tulajdonkép­pen az általános honvédelmi előképzés. Az ő feladatuk a többi között, hogy segítsék a honvédelmi ismeretek iskolai oktatását. Az abonyi lövész- klub például 3, az érdi 7 isko­lát patronál sikeresen. Sor­rendiben és jelentőségben má­sodik a tartalékosklubok háló­zata, amely a tartalékos állo­mány rendszeres továbbképzé­sét, összekovácsol tságát hiva­tott tervszerűen biztosítani. A rádiósklubok nemcsak az elektronika iránt érdeklődők­nek nyújtanak sokoldalú lehe­tőséget „hobbyjuk” folytatásá­hoz, de komoly, a KPM által rendszeresített rádiótávirászí és nemzetközi forgalmazási vizsgára is felkészítik a vállal­kozókat. Ugyancsak ide tarto­zni a f iatalok között igen nép­szerű rádió-iránymérő (régeb­ben „rókavadász”) képzés. A modellezőklubok a legnépe­sebbek, általában 40—50 főt tömörítenék. De elsősorban az úttörők körében még ennél is nagyobb a vonzásuk. A váci klub például a járás csaknem minden iskolájában vezet alap- és középfokú modellező tanfo­lyamokat, A nagykőrösi klub­tól indult ki országosan a rá­dió-távirányításúmodell-ve- zetők képzése; a képzés bőví­tése közvetlenül kapcsolódik a honvédelem érdekeihez. Nép­szerűek könnyűbúvárklub­jaink is, sajnos sok jelentke­zőt — felszerelés hiányában — nem tudunk fogadni. Nemrég repülőklubunk is alakult. Nép­gazdaságig is jelentős mun­kát végeznek a megye több pontján működő gépkocsiveze­tő-bázisaink. Tavaly csaknem ezer hivatásos és majdnem ugyanennyi nem hivatásos gépjárművezetői engedélyt ad­tak ki a nálunk tanulóiknak. • A közelmúltban zajlott le a 25 éves évfordulóval kapcso­latos megyei ünnepség. Milyen események jelzik a továbbiak­ban a jubileumi évet? — Több községben verse­nyek és vetélkedősorozat kez­dődött, hogy ezáltal is mind többen megismerjék munkán­kat, céljainkat. E rendezvénye­ken adjuk át hosszabb ideje tevékenykedő aktivistáinknak az elismerő okleveleket, em- lékpláketteket. Az ünnepi han­gulat, az eredményeikre való visszatekintés várhatóan újabb lendületet ad majd klubjaink munkájának, hogy még ered­ményesebben felkészülhesse­nek az elkövetkezendőkben rá­juk háruló, a mainál bonyolul­tabb, igényesebb feladatok megoldására. Hiszen az elmúlt 25 év mindnyájunkat kötelez. Mészáros János Az országgyűlés idei tava­szi ülésszakán Kovács István­ná, Pest megye 1. választókör­zetének országgyűlési képvi­selője interpellációt nyújtott be dr. Csanádi György közle­kedés- és postaügyi miniszter­hez a Kerepes—Kistarcsa kö­zötti M—3-as főközlekedési út közvilágításával kapcsolatban, mivel — mint elmondotta — ezen a szakaszon az utóbbi négy évben százharmincnégy közlekedési baleset történt. Az . interpellációra válaszolva dr,. Csanádi György ígéretet tett arra, hogy az M—7-es után az M—3-as főközlekedési út kor­szerűsítésére is sor kerül, de addig is a világítás, a járdák és a gyalogosközlekedés biz­tonságának megjavításával igyekeznek enyhíteni a gondo­kon. * A helyszínen Az interpellációt s az arra adott választ követően, a kö­zelmúltban dr. Csanádi György levélben kereste meg Kovács Istvánná képviselőt, részlete­sen beszámolva a megtett in­tézkedésekről. „Visszatérve az M—3-as fő­iközlekedési út Kerepes—Kis­tarcsa átkelési szakaszával kapcsolatos parlamenti inter­pellációjára, szíves tudomásá­ra hozom, hogy a közvilágítás megjavítása érdekében — te­kintettel arra, hogy ennek megoldása tanácsi feladat — interveniáltam dr. Mondok Pál elvtársnál, a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottságá­nak elnökénél. Dr. Mondok Pál utasítására — valamennyi érdekelt fél be­vonásával — helyszíni bejá­rást tartottak, ahol meghatá­rozták a teendő intézkedéseket és felmérték annak várható költségeit is. Ezek teljes átkelési szak a jHMMpJ gításánák megoldása* rnijStegy kétmillió-százezer forintba ke­rülne.” Csak a legfontosabbakat A közlekedés- és postaügyi miniszter levelének további részéből kiderül, hogy a kivi­telezéshez szükséges hitelfede­zet 1973-ban nem áll a me­gyei tanács rendelkezésére, .így az idén csak a baleseti veszély szempontjából legkri­tikusabb három szakasz köz­világítása kerül megoldásra. Ugyanakkor még az idén el­készítik a teljes átkelési sza­kasz közvilágítási terveit is, ami önmagában százezer fo­rintba kerül. A kistarcsai és a zsófialigeti HÉV-állomás közti szakaszon új hálózatot építenek és sor kerül a transzformátor cseré­jére is. A Kerepes HÉV-állo- máshoz vezető gyalogátkelő­hely megvilágítására új lám­patesteket szerelnek fel. És ti­zenöt új lámpatest kerül a Ez év eleje óta ösztönző nyugdíjpótlék jár a nyugdíj­korhatárt elért, de a munka­helyükön maradó dolgozók­nak. Hányán vették igénybe ezt a kedvezményt? — ezt vizsgálta meg a megyei tanács munkaügyi osztálya Pest me­gye tanácsi vállalatánál és a helyi tanácsok alkalmazot­tai körében. A most befejezett vizsgálat eredményéről az­után dr. Rév Jenő, az. osz­tály vezetője részletes jelen­tésben tájékoztatta a Mun­kaügyi Minisztériumot A pótlékra vonatkozó ren­delkezés célja azzal, hogy a nyugdíjkorhatárt átlépettek- ^qéjLájöicülséget biatokít g.to- vábftSolgozásra, az idős, dol­gozók anyagi helyzetének javítása mellett a munkaerőhiány csökkentése volt. Éppen ezért a rende­let hatálybátéptekor a válla­latok megvizsgálták saját munkaerőhelyzetüket és általában úgy találták, hogy szükségük van a ta­pasztalt, nagy gyakorlat­tal rendelkező, idős mun­kavállalóik tovább fog­lalkoztatására. Természetesen csak azok jö­hetnek számba, akiknek egészségi állapota megenge­di, hogy még dolgozzanak. A jelentés megállapítja, hogy az ipari munkásak kö­zül a nehéz fizikai munkát végzők és kedvezőtlen mun­kakörülmények között dol­gozók a rendeletben oiztosi- tott kedvezmények ellenére is többnyire nyugdíjazásukat kérték, és legfeljebb az évi meghatározott óraszámban vállalnak további munkát. A korszerűen gépesített és ezért magasabb jövedelmet biztosí­tó tanácsi ipari vállalatok, például a PEMU, és a PEVDI

Next

/
Oldalképek
Tartalom