Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-06 / 104. szám
1973. MÁJUS 6., VASÁRNAP 8 UH vAii*laP kétségbeestünk. Sehogy • se tudtuk, hogyan csípjük el ezt a rőt dögöt! Kirabolt bennünket minden éjjel. Olyan ügyesen bújt el, hogy egyikünknek sem sikerült fölfedeznie. Csak egy hét múlva derült ki — végre-valahára —, hogy a macskának tépett fülei vannak, és hosszú farkából is hiányzik egy darab. Mondom, ilyen volt ez a macska, aki lelkiismeretének utolsó maradékát is elvesztette már — a csavargó gazember! : Ezért, no meg különösen a vil- lógó szeme miatt Csórónak neveztük el. Mindent lopott: halat, tejfölt, vajat, kenyeret. Sőt, 1 egyszer a kamrában szétszab- ' dalt egy konzervdobozt, amelyben gilisztákat tartottunk. Nem ette meg őket, de ' a szétrombolt doboz köré oda- ■ sereglettek a tyúkoik és egész ; gilisztakészletünket felfalták. S mikorra elérkezett a te- ' temrehívás ideje, a tyúkok kinn feküdték a napon és nyögtek. Mi körülöttük tén- feregtünk átlcozódva — no, de a halászatnak már befelleg- ] zett. ; Majd egy hónapba is bele- tellett, amíg a rőt macska ; nyomára akadtunk. ; i __________ gyerekek se- j I A falusi I gítettek ne- ]----------------1 künk. Egy , sz ép napon lélekszakadva vágtattak be hozzánk, hogy : Csóró hajnalban átviharzott a veteményesen, fogai közt egy sügéres hordócskával. Le- : rohantunk a pincébe és felfedeztük, hogy a kis hordó bizony eltűnt. Tíz kövér sü- ■ gér volt benne, amiket a holtágban fogtunk. , Ez már nem is tolvajlás volt, hanem rablás. Rablás — fényes nappal. Megesküdtünk, , hogy elfogjuk a macskát, meg- ; lakói gaztetteiért. . Rajta is kaptuk még aznap reggel. Az asztalról elcsent egy , jó darab májashurkát és felmászott vele egy nyírfára. Elkezdtük rázni a fát. Csóró , elejtette a hurkát és az éppen Ruvim fejebúbjára esett. A macska fentről vadul méregetett bennünket és fenyegetően berzenkedett. De mivel nem volt számára menekvés, kétségbeesett lé- , pésre szánta el magát. Féléi- ‘ metes fúvással levetette magát ' a nyírfáról, a földre vágódott, J felpattant, mint egy gumilabda és hajrá, a ház felié iramo- ' dott! A mi házunk meglehetősen kicsi. Elhagyott, isten háta : mögötti kert közepén áll. Éj- ; szakánként mindig fölébresz- j tett bennünket a vadalmák koppanása, amint az ágakról ' a deszkatetőre potyogtak. ______________________ í, t" eV í „ v 1 | A házikóban | szerszá---------------------- mok, kör- ( té k, almák, száraz levelek hevertek szerteszéjjel. Csak háltunk benne. Egész nap, kora reggeltől késő estig a megszámlálhatatlanul sok patak meg tavacska mellett lebzseltünk. Halásztunk, tábortüzet gyújtottunk a part menti csa- litosban. Hogy a nagy tóhoz érjünk, apró ösvényt kellett kitaposnunk a magas, dús fűben. A virágok pártakoronái fejünk felett himbálóztak, sárga virágporral szórták be vállunkat. Estefelé értünk haza: fáradtan, napégetten, vadrózsáktól összeszúrkálva cipeltük haza az ezüst színű halak csomóit és minden alkalommal a röl kandúr kalandozásairól szóló történetek fogadtak minket. No. de végül Is rajtavesztett. Bemászott a kazán egyik bú- vólyukába, a ház alá. innen pedig nem volt más kiút. A nyílást elzártuk egy halászhálóval és vártunk. De a kandúr csak nem jött. Mérgesen fútt, mint valamely föld alatti szellem, csak fújt ránk szüntelen, lankadatlan dühvei s anélkül, hogy akár egy csöppet is kifáradt volna Elmúlt egy óra. kettő, három... Már régen le kellett volna feküdnünk aludni, de ő még mindig fújt, tombolt a kazán ház alatt, s mi már-már végére értünk a türelmünknek. Ekkor végre elhívtuk Ljony- lcát, a község cipészének fiát. Ljonyka faluszerte híres volt rettenthetetlen bátorságáról és talpraesettségéről: rábíztuk, csalja ki valahogyan a macskát a ház alól. Ljonyka vett egy selyem ho- rogzsineget és rácsomózta egy napközben fogott koncér farkára, majd behajított.a a halat a búvólyukon át a föld alá. A fúvásnak vége szakadt, szilaj ropogtatást hallottunk — a kandúr megragadta a hal fejét. Ráharapott halálos harapással. Ljonyka pedig lassan elkezdte húzni a zsineget kifelé. Csóró eltökélten szegült szembe, dé Ljonyka erősebb volit, no meg a macska semmi áron sem akarta elereszteni az ízletes ajándék zsákmányt. a nyílás | Egy perc múlva | száján —2í—5----------------- kibukka nt a macska feje: fogai között a koncért szorította. Ljonyka felkapta Csórót a gallérjánál fogva, s felemelte a földről. Először vettük szemügyre, amúgy Lstenigazából. A kandúr lesúnyta a szemét, fülét feszesen szorította a koponyájához, a farkát behúzta. A rablások ellenére, bizony vézna volt ez a tűzvörös, sárgia- folitos csavargó. Ruvim nézte, hosszasan nézegette, majd némi töprengés után megkérdezte: — No, és... most mi legyen vele? — Verjük meg — mondtam én. — Nem használ — felelte Ljonyka. — Már gyerekkora óta ilyen a jelleme. Inkább adjatok neki egyszer enni, rendesen. A macska várt, behunyt szemmel. Megfogadtuk a tanácsot, bevonszoltuk Csórót a kamrába és pompásan megvacsorálitat- tuk: adtunk neki disznósült pecsenyét, sügérkocsonyát, túróslepényt és tejfölt. több mint | A macska | egy óra hosz- ------------------ szat falatozott. Ügy jóllakott, hogy ingadozva jött ki a kamrából, a küszöbre heveredett, pimasz tekintettel nézegetett bennünket és az alacsonyabban égő csillagokat. Megmosakodott, sokáig prüszkölt, aztán mereven feltartott fejjel hengergőz- ni kezdett. Ez biztosan annyit jelent, hogy meg van elégedve, gondoltuk. De már féltünk is, hogy ledörzsöli a szőrt a tarkójáról. A z tán a hátára penderiilt, elkapta a farkát és azt harap- dálta: köpött egyet s a kemencéhez vonult, elnyúlt rajta és dorombolt békésen. Attól kezdve hozzánk szokott, együtt lakott vétünk ■ és nem is fosztogatott többé. Sóit, már másnap reggel páratlanul nemes cselekedetet hajtott végre. A tyúkok felmásztak a kerti asztalra és nagy tolakodás, karattyolás közepette nekiláttak szedegetni a pohánkakásából. A macska a méltatlankodástól remegve, hozzájuk lopakodott és éles csatakiáltással az asztalon termett. A tyúkok kétségbeesetten sopánkodtok és leröppentek. Feldöntötték a tejesköcsögöt és tollaikat hűl lajtva, kiinaltok a kertből. Elől sűrű csuklások között, egy ostoba, hosszúlábú kakas szedte a lábát, bizonyos Kaját neve zetű. A kandúr három lábon vetette magát utána a negyedikkel meg püfölte Kaját hátát. Csak úgy repült a kakasról a toll, meg a pihe. És bensejé- ben minden ütésre valami puffant. kongott — mintha a macska gumikarddal csapdos- ta volna. A kakas ezután révetegen feküdt egy darabig, szemeit forgatta és halkan nyögdécselt. Leöntöttük hideg vízzel — erre felocsúdott. Ettől fogva a szárnyasok sem mertek rossz fát tenni a tűzre. Meglátják a kandúrt és máris kotkodácsolva, lökdösődve iszkolnak... A kandúr pedig úgy jár-kel a házban és a kertben föl s alá. mintha ő volna a gazda, de legalábbis az ispán. Vagy az éjjeliőr. Fejét a lábunkhoz dörzsöli. Vigyázni kell vele, mert a nadrág szárán vörös szőrosomókat hagy. ———--------. nem is hívI bgyebkent I juk többé-------------------- Csórónak. Mi liclstának kereszteltük át. Ruvimnak ugyan némi kételyei vannak: mi azonban egészen biztosra vesszük, hogy a milícia nem veszi zokon. Fordította: Raáb György Anya és gyermeke BARCZl PÁL RAJZA M. VOLFSZON: Kényszerű munkahely D gorral két hónap óta először futottunk össze az utcán. Fejével rögtön az étterem ajtaja felé intett: — Benézzünk, öreg? Ücsör- günk egy kicsit, meg dum- csizunk. A pincémé gyorsan kiszolgált. bennünket, s mire az összes témát kimerítettük, nyolc rubel harminc kopejkát öntöttünk le torkunkon. Ekkor közös erővel, összekapartunk hat rubelt. A pincérnő türelmesen leste erőlködésünket, figyelte ahogy kiforgattuk a zsebeinket. Ujjávalrám bökve, Igor így szólt hozzá: — Itt marad zálogba. A pincémé végigmért, sarkamtól a fejem búbjáig meg vissza — Egyik lábad itt, a másik ott, és hozd a hiányzó pénzt! — mondtam Igornak. — Percek alatt kerítek pénzt, öregem — rikkantotta, és imbolygó léptekkel elhúzta a csíkot. A zenekar valami szomorkását játszott. Én ott ültem az asztalnál és álltam a pincérek, az üzletvezető, a ruhatáros, no meg a szakács szúrós tekintetét. Az utóbbi valamilyen oknál fogva percenként bejött az étterembe, kezében hatalmas húsvágó késsel. Eltelt egy óra: Igor sehol! Az étteremben egyre több a vendég. Az én asztalomhoz is odatelepedett egy fiatal pár. Felálltam és elindultam kifelé, de az üzletvezető utamat állta: — Hova igyekszik? — Felszabadítottam egy új vendég számára a helyemet — mondtam békeszerető hangon. — Akkor hát aló mars, a konyhába! A pincérnő kivezetett * konyhába. Az egyik sarokban, egy hokedlin foglaltam helyet. — No, mi lesz barátocskám? — mondta egy órával később a szakács. — Csak nem munka nélkül fogod itt leélni az életedet? Ha főni kezd a leves, dobd bele ezt a kanál borsot, és sózd is meg ízlésed szerint. Mindent úgy tettem, ahogy parancsolta. — Nagyszerű fickó vagy — mondta elismerően a séf, miután megkóstolta a iőztömet. — Most pedig bontsd fel ezt a csirkét. De előbb kösd magad elé ezt a kötényt, mert még bepiszkítod a ruhádat. S zéttrancsíroztam a csirkét. Tisztítottam halat, segítettem elmosogatni a töméntelen sok edényt. Közben az étterem becsukott. A pincérek sürögve tették záróra utáni dolgaikat, majd hazasiettek. Így én is megköny- nyebbültem. Kivezényeltek az étterembe, ahol kellemesebb dolgozni, mint a százféle ételszaggal teli konyhában. Meg nincs is olyan nagy forróság. Leszedtem a térítőkét, összeraktam az asztalokat, székeket, feltöröltem a parkettát. És végeztem is. Utolsónak az étterem vezetője távozott. Barátságosan kezet rázott velem és eloltotta a villanyokat. Az első éjjel egy tizenkét személyes asztal tetején aludtam. Az üzletvezető nem volt szívtelen főnök, a második éjszakára felajánlotta az irodáját Ott már volt egy széles dívány is. Elsajátítottam valamennyi vendéglátóipari szakmát. Csak az ablaktisztítást nem szerettem, mert a 6zóda kieszi az ember kezét. A kollektíva egyébként szívélyesnek látszott. Amikor pedig végezetül a lépcsőn elkaptam egy vendéget, aki fizetés nélkül akart lelépni, az üzletvezető megdicsért. — Ügy látom — mondta —, egy év múlva már tiszta lelkiismerettel nyugdíjba mehetek. Kinevelődik a méltó utód... E s én teljesen elégedett voltam a sorsommal. Egy dolog keserített csak. Egyszer váratlanul megjelent Igor. —' Öreg, elhoztam a hiányzó pénzt. E pillanattól kezdve |szabad vagy! Szabad? Itt kell hagynom megszokott munkahelyemet? És vajon legközelebb nemegy rosszabb helyen hagynak-e ott, mint zálogtárgyat? Ki tudja? Fordította: Sigér Imre Egy júliusi reggelen két szép autó indul majd el a Városból. Az egyik ebből, a másik abból a végéből; a tulajdonosok nem ismerik egymást, sohasem találkoztak. Ha a most következő rövid történetben a két autó útját egyszerre figyeljük, és a megelőző eseményeket párhuzamosan adjuk elő. azért van. mert e napon a két autó úticélja azonos, e napon a tulajdonosok megismerkednek egymással. Az egyik család kék autón, a másik bordón indul, s a továbbiakban a világos és egyszerű megkülönböztetés kedvéért nevezzük e színek szerint őket: Kék- és Bordó-családnak. A Város két pontján Kék úr is, Bordó úr is jókor reggel kelt, mindketten könnyű nyári öltözetben mentek le a garázsba. Műanyag vödörbe vizet eresztettek, vidám fütyörészés közepette dús. fehér habot dörzsöltek szivaccsal az autóra. Az így megtisztított, ragyogó kocsikban még egy ideig elgyönyörködtek, cigarettára gyújtottak. Egyébként Kék úr egy közúti építővállalat, Bordó úr pedig egy közlekedési üzem megbecsült alkalmazottja: mindketten javakorabeliek és testesek. Kék úrnak egy leánya. Bordó úrnak egy fia van; mindketten sikeres érettségi után állnak és néhány nappal előtte az egyetemi felvételi vizsgáknak. A pa|)ák most átadják a kocsit a gyerekeknek. Kék úr is. Bordó úr is fölmegy reggelizni, ez alatt a nyúlánk, szép gyerekek lecipelik a kirándulás kellékeit az emeletről; elhelyezik a kocsiban a plédet, a gumiágyat. a tollaslabdát, a magnót, a tömött élelmiszeres tasakokat. táskákat és szatyrokat. Odafönt az asszonyok — Kékné szőke és molett, Bordóné barna és karcsú — a férjek elé teszik a reggelit. A táskarádióban kellemes hangú nő ígér egész napra szélcsendes. bakter idegtépő várakozásra kárhoztassa őket. Most pCÚÍj szóljunk a közös úticélról: ez egy hegyi falucska, ennek is külső, úgynevezett páskomi része, ahol szelíd völgyecske hosszában földút húzódik. Az egymással szemközti oldalakon nemrégiben kezdték el árusítani elöregedett gyümölcsöSOROR ANTAL: A természet Iáér ölén felhőtlen, derűs időt. A? asszonyok rendbehozzák a hajukat, végül a gyerekek magukhoz veszik a felvételi vizsgához szükséges egy-egy fontos könyvet, s hamarosan elhangzik a vidám Útra föl! — kiáltás. A gyorsan és jól gyújtó kocsik kigördülnek a frissen locsolt utcára. A két család, noha csaknem azonos időben indult, mégis tizenöthúsz perces különbséggel érkezett meg a közös úticélhoz. Ez a különbség abból adódott, hogy Bordóék még átcsúsztak az út egyetlen sorompója alatt. Kékék orra előtt azonban leeresztették, hogy aztán a lassú tehervonat és a még lassúbb seiket, szőlőskertjeiket a helybeli lakosok. Az olcsó telkekből Bordóék egy hónappal ezelőtt. Kékék pedig csak a minap vásároltak egyet. A vásárlásban mindkét családot egyetlen fő cél vezérelte: a telek magasabb pontjáról, ott, ahol majd építkezést lehet kezdeni, nyíljék szép kilátás a környékre. A választás jól sikerült, a két szemközti, de egymástól kissé távolabb eső telekről elragadó látvány tárult elébük. Most pedig haladnak, jó tempóban tartanak a telkek felé. Bordó úr a kocsiban újfent ecsetelni kezdi a családnak a jó vásárt. — Mindig egy ilyen telekre vágytam. A természet lágy ölére — ahogy mondani szokás. Levegő, napfény, fű, fa, madár és ég. Lélegezni lehet, gyerekek, lélegezni! Orvosi riogatás nélkül is kevesebbet dohányzóm. Tiszta a levegő, tiszta a víz. Mögöttünk marad tonnaszám a por, a korom, a salétromoxid, a szénhidrogén, a kénoxid, az átkozott szén- monoxid. A szennyes víz itt ismeretlen: kutat, forrást, patakot itt még nem ért el a vegyszer: kristály- tiszta vizet ihatsz és locsolhatsz a bőrödre! Igen nagy szó ez az atmoszféra és a.hidroszféra irgalmatlan és világméretű pusztításának korában. Majd meglátjátok, mire ma fölássuk azt a konyhakertnek való darabot, újjászülettek, megint lesz tüdőtök... A másik kocsiban Kék úr is csak dicsérni tudta a családnak, milyen előnyei vannak a vásárlásnak: — Tudjátok: a mozgás! Az urbanizáció tétlenségre kárhoztatja az embert. Sokat, nagyon sokat ülünk. Mozduljon ki az ember, aztán ásóra, kapára! Ez ám az aktív pihenés! Gyerekek, én úgy, de úgy kidolgozom magamat! Majd meglátjátok, mire kivesszük ma azt az öreg körtefát, micsoda étvágyatok lesz, még a vasszöget is megennétek! Nézzétek majd meg, milyen nyugodt, piros pozsgás, jó kedélyű parasztembereket lehet a környéken látni. Ezek soha nem rohannak, ezek élnek a természet lágy ölén ... így beszélgettek útközben, s áztál tervezgettek is, fehér falú házat, bólogató fákat, szőlőlugast. Egy kicsit t » I A. PAUSZTOVSZKIJ: CSÜRÓ FARKAS ILONA: Iskoláztatni kéne a gondokat Sikoltozó szelek közt tébláboló fáim, szétdobált leveleitekkel alszom hétköznap-ünneplőn. Fázom az ünnepek magányától, olyanok ezek a napok nekem, mint belvárosi fényekhez szokott szemeknek külvárosok satnya fénye. Ki tenyészt, ki rendel nekünk ennyi neveletlen gondot? Iskoláztatni kéne őket, legalább a naptárt tudják olvasni, hogy szabadnapunk is lehessen! BOÓR ANDRÁS: Szerelmedről Szerelmsed porhó puszta télben Fekszem alatftp fázva ébren Lopott virág magányos váza Tolvaj -kezektől meggyalázva Akarom pedig jól tudom már Szerelmed tarlós vízverő-nyár \ Mindened az csak nem szerelem Tovalobban — mégis keresem
