Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-30 / 124. szám
1*73. MÁJUS 30., SZERDA PESi MEGYEI <Jiírlap Huszonöt éves a záhonyi vasúti csomópont ÜNNEPSÉG A HATÁRÁLLOMÁSON Ünnepség volt kedden Záhonyban, a vasúti csomópont fennállásának 25. évfordulója alkalmából. Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter mellett megjelent Ny. A. Gundobin, a Szovjetunió közlekedésügyi miniszterének első helyettese és Ny. Sz. Oszipov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa, ott voltak a szomszédos magyar és szovjet vasútigazgatóságok és vasútállomások, továbbá Szabolcs- Szatmár és Hajdu-Bihar megye, valamint a Szovjetunió kárpátontúli területének pártós állami képviselői. Az ünnepséget dr. Mészáros Károly miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója nyitotta meg, majd dr. Csanádi György mondott beszédét. Az ünnepségen Ny. A. Gundobin, a Szovjetunió közlekedésügyi miniszterének első helyettese tolmácsolta a szovjet vasutasok üdvözletét és méltatta a két ország vasútállomásai és dolgozói között kialakult baráti kapcsolatokat. A két ország közlekedésügyi minisztériumának vezetői kölcsönösen kitüntetéseket adtak át a magyar, illetve a szovjet vasút vezetődnek és ■ ! rio íaálkefle qéx ■ dolgozóinak. Németalföldi falióra Felsőpakonyból A f elsőpakonyi TESZÖ V óragyártó részlege mintegy egymillió 300 ezer gulden, azaz 18—20 millió forint értékben szállít németalföldi stílusú faliórát Hollandiába. Képünkön lOrmál ják az ingák hárfadíszeit. Ékes János felvétele Kertészet, állatgondozás és bedolgozás A nők foglalkoztatása Dunavarsányban nem az égből hozza a tüzet, de olaj- és gázégőinek üzembiztonságát szavatolja a Prométheusszal kötött rendszeres karbantartási szerződés TÜZELÉSTECHNIKAI VÁLLALAT SZERVIZFÖOSZTÁL Y Budapest X., Oyömröi úl 140. Telefon: 272-018; 274-092.. ÜZEMBIZTONSÁG KARBANTARTÁS A Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat felvételre keres:- épületgépésztechnikust,- víz- és fűtésszerelő művezetőt,- építőipari kalkulátort,- víz- és fűtésszerelő szakmunkásokat. Jelentkezni lehet q munkaügyi osztályon: Vác, Bartók B. u. 14. Építőipari szövetkezet AZONNAL FELVESZ lakóházépítésre, több éves munkára, Budapesttől 100 km-en belül saját autóbusszal történő csoportos szállítással ASZTALOS, KŐMŰVES, ÁCS, TETŐFEDŐ, TETÖBADOGOS SZAKMUNKASOKAT, BETANÍTOTT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jelentkezés: személyesen (szombat kivételével) vagy levélben: Budapest XVI., Rákosszentmihály, Rákosi út 90. Megközelíthető a metró Őrs vezér téri végállomásától, a 31-es vagy 31v Y-os autóbusszal. Dolgozók a muiikáseliátásról „A jót könnyű megszokni Jöhet a magas szárú cipő — A hűség titka: a gondoskodás Vaimár Rudolf, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár armatúraüzemének esztergályosa öklével odacsap a művezetői iroda asztalára: — Munkásellátás? Jókor kérdezi: tegnap bemegyek a fürdőbe, gyújtanám a villanyt, nem ég! Nyitom a csapot, aztán már ugrottam is félre a hideg zuhany alól. Hideg vízben? Konyákig csupasz jobb karját hosszú forradások szántják végig. Ujjain számlálja a kifogásokat : — Egyszer víz nincs a fürdőnkben, máskor fűtés, most meg áram. Pedig mindössze két éve épült, egyszerre az armatúraüzemmel. Kiadtuk ások pénzt a vízhőmérséklet-szabá- lyozó automatára, és tessék: valamit elfuseráltak benne, mi meg mérgelődhetünk. Próbálná meg csak egyszer hidegvízben mosni az olajat, meg a spent a kezéről, mindjárt megértené, miért vagyok mérges. Mert tudja .meg — teszi hozzá egészen más hangon — a jót könnyű megszokni! — Ezt mire érti, Vaimár elvtárs? Láttam a szemén, hogy meghökkent; azt gondolta magában: „na, ez is-amolyan nagyhangú, követelőző alak lehet”. Pedig ha valaki, én aztán tudom értékelni, mit tesz ez a gyár a munkásakért. Van mivel összehasonlítani. — Harminchatban szabadultam fel a lakatos-bádogos szakmában. Egy évig külföldön dolgoztam, aztán beléptem a MÁVAG-hoz. Napszámosnak. — Miért nem a szakmájában? ... — Ezt a főnökömtől kellene megkérdeznie, ha még él valahol. Meg^zt jg, hpgy mtért fizettek 22 fillért, holott 26 filléres órabérrel vettek fel?! Néhány pillanatig csend lesz, csak a gépek zúgása tör át az iroda üvegfalán. Vaimár Rudolf másodszor ismétli a kérdést, de most inkább önmagának: — Munkásellátás? Azt se’ tudtuk, mi az. Évente hat nap fizetett szabadságot kaptunk, azt is csak az állami nagyüzemekben. Munkaruha? Aki tudott, vett magának, aki nem, az elnyűtt gönceit viselte. Fürdő? Mégforrásítottunk egy vasdarabot, beledobtuk egy vödör vizbe, az volt a fürdő. Ebéd — önkiszolgálással: stanicliból. Tíz deka töpörtyű, egy darab kenyér; meg 7 filléres kis- fröccs, ha volt miből. — Ebéd után? — Jó viccei vannak! — nevet. — Munka után, este. A MÁVAG kapuit műszak alatt jobban őrizték, mint a rabkórházét. Még arra is volt gondjuk, nehogy a munkások ugyanazon a kapun közlekedjenek, amelyiken a tisztviselők. Az akkor volt. most más világ van. Szerencsére. — Mennyi az órabére? — Tizenhárom forint ötven. — A személyi órabére — szól közbe Gallina . József üzemvezető. — De mennyi jön cséb cséb cséb BIZTOSÍTÁSI ÉS ÖNSEGÉLYZŐ CSOPORT MINDEN MUNKAHELYEN ki egy órára, ha elosztja a havi keresetét? — Kerek húszas. Mondtam, hogy most más világ van, nem ? Aztán hajtom is ám magamat — teszi hozzá magyarázatképpen. — Mikor volt utoljára gyári beutalóval üdülni? — Sajnos, már régen; tavaly nyáron, Parádfürdőn. A szeme körül elmélyülnek a nevető ráncok: megint lépre mentem. — Bejártam ám ungot-ber- ket: a kékestetői obszervatóriumtól Bükkszékig! Nekem ne mondják hiába, hogy „ismerd meg hazádat!”. No, faggassa mos már a fiatalabbakat, Majnámét, meg ezt a Varga Jancsit például, talán többet tudnak panaszkodni. Kicsit hátrább tolja a széket, és figyel. Hátha olyasmi hangzik el, amit ki kell igazítani ... Amit lehel, megtesznek Az ISG — a kollektív szerződésnek megfelelően — évente 360—380 ezer forint értékű munkaruhát oszt ki a'munkásoknak. A kihordási idő csökkentésére vonatkozó kéréseket — anyagi okokból — jelenleg nem tudják teljesíteni, de megteszik, amit lehet. A kollektív szerződés módosításának múlt havi vitáján szóba került például, hogy sok a trombózisos megbetegedés a munkásnők között. A vszt javaslatára ezért úgy döntöttek, hogy még ez évtől magas szárú bőrcipőt adnak a gépmun- kásnőknek és a sorintézőknek. Az intézkedés mintegy 300 munkásnőt érint; a cipők párja 360 forint, kihordási ideje két év lesz. Három lánynak — Mit szól a magas szárú cipőhöz, Majnámé? — Jöhet! — mondja elégedetten Majnár Mártonná betanított gépmunkás. — Saját zsebemből úgysem bírtam volna megvenni — teszi hozzá csendesen. Tizenkét esztendeje, hogy megözvegyült, három gyereket nevelt egyedül. Három lányt. — Aztán annak mindnek külön szoknya kellett, nem úgy, mint Csicsóné lányainak — toldja meg nevetve. — Negyediknek anyámat is én tartottam a 900 forintos hivatal- segédi keresetből, meg a kis özvegyi nyugdíjból. Volt, hogy tíz forint jutott egy napra kosztpénznek. Rövid, erős ujjait összekulcsolja az ölében. — Azért ember lett mindegyik gyerekből. A legidősebb közgazdasági technikuínot végzett, jelenleg bedolgozó, mert nem tudja óvodában elhelyezni a hároméves unokámat. A középső gyors- és gépírást tanult, aztán kereskedelmi dolgozó lett. Pénztáros egy nagy húsüzletben. A legkisebb most végzi a nyolcadik osztályt, és mindenáron vegyész szeretne lenni. Már fel is vették a Pet- rik János Vegyipari Szakközépiskolába. Csak aztán bírjam anyagiakkal — teszi hozzá aggodalmasan. — Nincs az üzemnek ösztön- díjalapja az itt dolgozók gyermekei továbbtanulásának támogatására? Gallina József előbb gyorsan feljegyzi az ügyet, aztán válaszol: — Hogyne volna! Holnap majd szóba hozom az illetékeseknek. A nyári szünidőben meg behozhatná a kislányt dolgozni az üzemi laborba, Majnámé. — Bíró elvtárs már megígérte, hogy segít elintézni. — Ez tehát rendben van. Nos, halljuk a panaszokat: mi nem stimmel a munkáseliátás körül? Majnámé hosszú gondolkodás után, tétován felel: — Hát... talán a tisztító- szerek ... egy darab szappant és egy doboz VIM-et kapunk havonta ... a szappan kevés, a VIM még sok is; nagyon tönkreteszi a kezet... a Flóra kézmosópor pár fillérrel kerül többe, és sokkal finomabb, mint a kőporos VIM. — Más panasz? Majnár Mártonná tiltakozva rázza a fejét: — Én csak jót tudok mondani. A legkisebb lányomat tavaly nyáron üdülni vitték. Karácsonykor 400 forintos ruhautalványt kaptam a szak- szervezettől. Sokat dolgozom, de kétezernél inkább többel viszek haza, mint kevesebbet. Flancolásra nem telik, de egy-két szelet tortára az unokámnak jut belőle ... „Ha elfogy, veszek” Noha a hőmérséklet még mindig a fagyosszentekhez igazodik, Varga János egy szál munkásnadrágban, atlétatrikóban ül mellettünk. Szép is lenne, ha fázna, fiatal létére! Júliusban lesz hat esztendeje, hogy barátja hívására idejött. Előzőleg megjárt néhány munkahelyet, szakmát akart tanulni, de sosem sikerült. Itt is kipróbált néhány munkakört, míg betanított esztergályos lett. Többször jelentkezett szakmásító tanfolyamra, egyikből sem lett semmi: kevés volt a jelentkező. Nem keres rosszul, mondja, az órabére felmegy 17 forintra is, de szakmával mégis csak más. Gallina József felfigyel: — Ha holnap reggel behozza a papírt, még elfogadjuk a jelentkezését az argonhegesztő- tanfolyamra. Elsősorban a hegesztők közül toboroztunk, de ha vám kedve hozzá, kitanulhatja. Varga Jánosnak van kedve hozzá. Az armatúraüzem nagy fejlődés előtt áll, jól jöhet még a szakképzettség. — Mi a véleménye a mun- kásellátásról? — terelem a tárgyra a szót. — Megkapjuk, ami jár — — mondja tömören. — Munkaruhát, tisztítószert, akinek jogos, védőfelszerelést, üdülési beutalót, közlekedési és étkezési hozzájárulást — ami hirtelen eszembe jut. ' Nem mondom, a mi fürdőnkben is akad hiba: elég gyakori a csőtörés. A tisztítószer nekem is kevés, pláne, ha öntvényekkel dolgozom, de ha elfogy, veszek. A munkaruhát évek óta ki sem váltottam, mert kapok az önkéntes tűzoltószervezettől is. Üdülni is voltam már, Gárdonyban, ha rajtam múlna, akár évente szívesen megismételném. A többlelet felezik Az ISG-ban évente 200 ezer forintot tesz ki a dolgozóknak fizetett közlekedési költség- visszatérítés. A háztól házig szállított munkásoknak a Volán Vállalattól bérelnek autóbuszokat, évente mintegy hat- milió forintért. Évek óta sok — jogos — kifogás merült fel az üzemi koszt minősége ellen. Hiába, az 5,50 forintos nyersanyagnormából jobbat, változatosabbat nem lehetett biztosítani. A módosított kollektív szerződésben június elsejétől 2 forinttal emelik a nornát; ennek a felét a vállalat, felét pedig a dolgozó fedezi. Az utóbbinak így ezentúl 3 forint 40 fillérjébe kerül majd a kétfogásos üzemi ebéd. A gyári és a SZOT-üdülőkben évente 500 felnőtt és gyermek, a Magnezitioari Művek gyenes- diási üdülőjében 25 gyerek üdülhet. Példamutató a védett kort elért, a vállalatnál húszéves munkaviszonnyal rendelkező dolgozók anyagi megbecsülése: öt évvel a nyugdíjkorhatár előtt 10 százalékos béremeléssel honorálják hűségüket. Azt hiszem, ez a magyarázata annak, hogy ebben a sok gonddal-bajjal, gyakori profilváltozással, olykor értékesítési gondokkal küszködő, néhány éve még válságos helyzetben levő vállalatnál olyan népes a törzsgárda: a dolgozók 70 százaléka öt éve vagy még régebb ideje hűséges a gyárhoz. Nyíri Éva Dunavarsányban jóval több, mint másfélezer nő vállalhat munkát — ám közülük csak hozzávetőlegesen ezer, aki dolgozik, s ennek a számnak csak kis hányada a lakhelyén. A helyben kínálkozó munkalehetőségek közül elsőként kell említeni a Petőfi Termelőszövetkezetet, ahol , csaknem száz nőt foglalkoztatnak, főleg a kertészetben, állattenyésztésben és a melléküzemekben. Legtöbbet a melléküzemekben, ahol szigetelő paplant készítenek , és műanyagot darálnak.' Figyéleái«? méltó, hogy a dolgozó nők közül sokan töltenek be vezető funkciót a közös gazdaságban, van közöttük elnökhelyettes, háztáji bizottsági elnök, tsz- vezetőségi tag, számviteli vezető és nő a pártszervezet titkára is. A^negyében több telephelyivel és felvevőrészleggel rendelkező Texgraf Háziipari Szövetkezet központja és varrodája Dunavarsányban van. Itt — javarészt a termelésben — hatvan nő dolgozik. Régi hagyomány a kesztyű varrás; nagy mennyiséget készítenek belőle _e54BOCti^._5U(jglaljbSáJbt ad a nőknek a felsőruha- és a fehérnemű-készítés is, A nők foglalkoztatottságát a községben azonban a bedolgozás jellemzi. Egyrészt az említett háziipari szövetkezet nyújt munkalehetőséget, szám szerint száz asszonynak, másrészt felvevő helye van még a faluban a BUDAGANT-nak, a Hahselyemárugyárnak és a délegyházi táskaüzemnek is. Az utóbbiaknál mintegy kétszáz asszony dolgozik. Mégis: a leányok és asszonyok nagyobbik része naponta bejár dolgozni Budapestre, üzemekbe és hivatalokba, nemcsak a korlátozott számú helyi munkalehetőség, hanem az otthoni szerényebb kereseti lehetőségek miatt is. A cél azonban itt Dunavarsányban, és másutt is az, hogy helyben biztosítsák a munkát és a megfelelő keresetet minél több nőnek. Ennek érdekében a Petőfi Tsz a jövőre üzembe lépő, 640 férőhelyes, korszerű tehenészeti telepén főként asz- szonyokat alkalmaz, s a háziipari szövetkezet a következő tervidőszakban bővíti duna- varsányi telephelyét, egyre -több asszony és leány munkalehetőségét megteremtve. K. J.
