Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-27 / 122. szám
PEST meg vei MÍ6*top 1973. MÄJUS 27., VASÁRNAP Folytatódnak az ásatások Pilisszentkereszten Gertrud sírja és környéke A kutatót az Akadémia rendes tagjává választották Mélyfúrási kutak, thermálkufak fúrását és javítását, aknák építését vállalja a Vízkutató és Fúró Vállalat ceglédi üzemvezetősége. Cegléd III., Rákóczi út 72. • Telefon: 83-14. Telex: 22-4804. ronáló partner a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság is. Munkatárs a Szentendrén működő megyei múzeumi központ igazgatója és munkatársai; támogatják megyei vezetőink. Gerevich László akadémiai tagsága, nemzetközt elismerésének fokozódása, a Gertrud-síremlék iránt most újra felcsapódó nagy érdeklődés azonban arra int, talán meg kellene vizsgálni, nincs-e szükség a távlati és közeli fejlesztés anyagi és szervezeti meggyorsítására. P. V. Finálé amerikai módra. Nincs olyan hosszú, forró nyár, amelyik egyszer véget ne érne. Tizenhárom folytatás után Mark Daniels filmje is befejeződött. Méghozzá pontosan úgy, ahogyan vártuk, happy enddel, Clara és Ben egybekelésével. Illetve nem is egybekelésével, hanem csak egy erre vonatkozó, de határozott utalással. A fehér- menyasszonyos, szmokingos, orgonazúgásos esküvőt, amely pedig legjobban illett volna a film világához, még a közönség vélt igényeit mindenben kiszolgáló rendező is nyilván giccses túlzásnak érezte. ElMűvelődési házak a kiváló címért Akiknek nagyon nehéz A megye másfél száz művelődési otthona közül — mint megírtuk — mindössze tíz nevezett a kiváló címért folyó versenybe. A tízből nyolcról már beszámoltunk olvasóinknak: mit tettek, mire jutottak a verseny kezdete óba eltelt másfél esztendő alatt. Mindössze kettőről — a Százhalombattáiról és a solymáriról — nem irtunk eddig s nem véletlenül. Mindkét intézményben ugyanis már a harmadik igazgató van az eltelt másfél esztendő óta. Ez a gyakori vezetésváltás kétségkívül nem válik hasznára egyetlen intézmény munkájának sem. Új lend ül eltel Százhalombattán Ügy tűnik, hogy Százhalombattán a Dunai Kőolajipari Vállalat Barátság művelődési 'Tiázának . jhuhTóaját* érte i£ey4- sebb veszteség a Vezetők gyakori cseréje következtében. Tavaly augusztus óta Takács Péter személyében értő szakember irányítja újra a művelődési ház munkáját. Négy klub, két szálékor, ugyanennyi tanfolyam és egy művészeti csoport tevékenységére alapozva hódította vissza a művelődési ház korábbi törzsközönségét, amely egyre jelentősebben bővül a mind tartalmasabb egyéb rendezvények hatására. A Barátság művelődési ház fenntartója a Dunai Kőolajipari Vállalat, de a fenntartók népes sorában megtaláljuk a városi tanácsot, az Építők Szakszervezetét, valamint a DKV építésén dolgozó hat legnagyobb kivitelező vállalatot is. Ez azt jelenti, hogy egyetlen félév alatt majd negyed- millió forintot biztosítottak a fenntartók együttesen arra, hogy naponta élettel teljen meg a művelődési ház s a DKV dolgozóin kívül a város lakói is olyan otthonra találjanak, ahol kielégíthetik művelődési és szórakozási igényeiket. A siker e1érhető Fél esztendő alatt majd hatszáz programot rendeztek ebben a művelődési házban, s e rendezvényeket több mint huszonháromezren látogatták, ami már nem rossz arány, figyelembe véve a város tízezer lakóját. Ez azt is jelenti, hogy a Barátság művelődési ház a háromszori vezetésváltás ellenére is még versenyben maradt a kiváló címért s ha az esztendő hátralevő hét hónaD- jában nemcsak, hogy megtartják jelenlegi eredményeiket, hanem sikerül még továbblépniük — ennek ma már adottak a feltételei —, eljuthatnak a sikerig. Solymáron még sok a tennivaló Persze, hozzá kell tenni az is, hogy nem lesz könnyű dolguk, hiszen olyan vetélytársaik vannak, mint például az abo- nvi művelődési ház vagy a ba- gi művelődési központ, amelyekben egyetlen hónapra sem mutatkozott megtorpanás az elmúlt másfél esztendő alatt. Előnyük azonban mégsem behozhatatlan. A solymári Apáczai Csere János művelődési háznak azonban már sokkal nehezebb a dolga. Amíg Százhalombattán augusztus óta újra sikeres a vezetés, itt augusztus végén távozott az igazgató, majd az idén január 31-én a második s a jelenlegi mindössze március elseje óta vezeti-irányítja a munkát. Lényegesen szerényebb keretek és anyagi lehetőségek között. Annak ellenére, hogy a községi tanács a tavalyi harmincötezer forintos támogatását az idén ötvennyolcezer forintra emelte, ez az összeg még mindig nem elegendő arra, hogy tartalmas, sok színű programokat lásson a közönség a község művelődési .otthonában. Kezdeményezés ugyan már történt, hogy a PE- MÜ segítse a művelődési ház tevékenységét, ez azonban csak a közös fenntartásról szóló szerződés megkötése után válhat igazán hathatóssá. Pillanatnyilag nagyon nehéz elképzelni, hogy ez a művelődési intézmény az esztendő végéig kiheveri a gyakori vezetésváltás következményeit, s reálisan pályázhat a kiváló cím elnyerésére. Jelenleg mindösz- sze a férfikórus, az ifjúsági klub és a bélyegszakkör működik rendszeresen az alkatmi rendezvények mellett. E három tartás művelődési közösség munkája még nein elegendő ahhoz, hogy a művelődési ház eredményesen zárja az évet. Persze, a hátralevő hét hónap még nem kevés idő s ha jól sáfárkodik vele a művelődési ház új igazgatója, a jelenleginél lényegesen előbbre juthat s ha a kiváló címért folyó versenyben nem is sikerül még eredményt elérniük, megalapozhatják a további évek közművelődési tevékenységét. A kárvalló mindig a közösség Egy biztos: a százhalombattai és a solymári művelődési ház esete figyelmeztető példa kell, hogy legyen a megye többi művelődési intézményének. A legjobb szándék is semmissé válhat a gyakori vezetés- váltás következtében, hiszen egy-egy igazgató távozása gyakran hónapokra függeszti fel a már munkába lendüli klubok, szakkörök, tanfolyamok tevékenységét, esetleg azok feloszlásához vezet. A közművelődés vezetőinek körültekintőbb kiválasztásával, nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülésével kerülhetjük el elsősorban a gyakori változásokat, amelyek legfőbb kárát minden esetben egy egész közösség — város vagy falu lakossága — látja. Prukner Pál Tovább tanuljon- vagy keressen a munkásgyerek ? Gödröt ásni kiíizetődőbb — Adjuk vissza a szakmunkás rangját Azt szoktuk mondani: a tudományos-technikai forradalom korszakában élünk. Azt is, hogy korunkra mindinkább jellemző a koncentrált társadalmi termelés, a munka fozokott társadalmasítása, a növekvő szakosodás, a komplex szervezés. A termelőmunkában mind nagyobb lesz a magasabb felkészültséget igénylő szellemi munkaműveletek száma. Mindez már ma is növekvő követelményeket támaszt a munkásokkal, mérnökökkel, technikusokkal szemben, s méginkább így lesz a jövőben. Vajon lépést tartunk-e a növekvő követelménnyel? És méginkább: lépést tudunk-e tartani a jövőben? Felkészülnek-e feladataikra azok, akik rövidesen a helyünkre állnak? Az utóbbi években arra figyelmeztet a statisztika, hogy csökken az egyetemeken, főiskolákon tanuló fizikai munkásgyermekek számaránya. Üj fogalom született: a hátrányos helyzetű tanuló. És új feladat: segíteni, hogy leküzd- hesse a továbbtanulása útjában álló szellemi-anyagi akadályokat, pótolhassa hátrányát. Segíteni, mo6t már nemcsak az egyetemi, hanem a középiskolai továbbtanulás megkönnyítése érdekében is. Róluk van szó: a társadalom j— számát és történelmi szerepét tekintve — legfontosabb vezető osztályának gyermekeiről, a munkásgyerekekről. Továbbtanulás — vagy mielőbb kereső foglalkozás? Ez a kérdés. Adatok a budai járásból: az 1969—70-es tanévben 2225 gyermek végezte el az általános iskola nyolcadik osztá-, lyát. Gimnáziumban tanult tovább 16, szakközépiskolában, technikumban 16,8, más iskolában 5,6 százalékuk. Szakmunkástanuló lett 46,5 százalék. Nem tanult tovább: 14,3 százalék. A Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárában érdekes felmérést végzett az üzemi pártbizottság gazdaságpolitikai bizottsága. Kérdőívem egyebek között az alábbi kérdésekre keresett választ: „Szükségesnek tartja-e, hogy a tehetséges munkásgyerekek közép-, illetve felső oktatásban vegyenek részt? Mi átérve saját gyermekét illetően?” Az első kérdésre — egy-két kivétellel — mind a 120 megkérdezett fizikai dolgozó igennel felelt. A második kérdésre adott válaszok viszont több kategóriába sorolhatók. Az egyik: „A gyermekeim kicsik, még ráérek dönteni”. A másik „típusválasz”: „A tervem az, hogy az általános iskola elvégzése után a gyerek mielőbb vállaljon munkát". Ezzel a szándékkal főleg azoknál a szülőknél találkoztunk, akik családiház-építésbe kezdtek. A harmadik csoport így válaszolt: „A gyerek tanuljon vasipari vagy egyéb szakmát”. Sokan nyilatkoztak viszont úgy, hogy gyermeküket feltétlenül szeretnék továbbtaníttatni középiskolában. Végül még egy kategória: „Akinek van hozzá tehetsége, az inkább tanuljon, mint dolgozzon”. TV-FIGYELŐ jában semmi hitele, meggyőző ereje nincs. Idézzük fel például a záró képsort. Varner és Clara a házuk előtt állnak, amikor váratlanul megjelenik Ben és bejelenti, hogy Clar.a meghívására jött, vacsorára. Karját nyújtja a lánynak és az elképedt Varner előtt bevonulnak a házba. Elképzelhető-e ez? Nem a bevonulás persze, hanem Varner meghökkenése. Elképzelhető-e, hogy ez a nagyon okos ember váratlannak érezze ezt a fordulatot, hogy ne tudta volna, mi baja lányának, aki nemrég sírva borult a vállára? Mi nézők már ré- ges régen felfedeztük, hogy Clara szerelmes Benbe, hiszen ez valósággal ordított a lányról. Varner ne vette volna észre? Nem vehette: így kívánta a rendező. Mert képzeljük csak el, mi történt volna, ha Varner korábban felfedezi ezt a szerelmet. Ahogyan megismertük, nem nézte volna tétlenül. Valamit csinált volna. Vagy harcol ellene vagy belenyugszik. De akármelyik megoldást választja, a film egész menete átalakul és esetleg elmarad a happy end. A rendező ezt a kockázatot nem vállalhatta, s ezért a nagyon okos, tapasztalt Varnert ebben az egy dologban, Clara és Ben ügyében, ostobává tette. Csakhogy ennek így nincs emberi hitele, nem igaz. Ez csak egyetlen mozzanat a hosszú filmben és sok ilyen akad. Ha sorravennénk őket, kiderülne, iparosmunkának sem olyan nagyon elsőrendű ez a Daniels-film. Hogy sokaknak mégis tetszett? Hát persze. Csupa látványos elemből szerkesztették össze. Két fiatal ember szereti egymást, de a világ akadályokat állít eléjük: mikor nem tetszett ez? Mikor nem tetszett az izgalmas, fordulatos cselekmény? Mikor nem néztünk szívesen érdekes és különleges embereket a képernyőn? Hogy közben igen gyakran elfeledkeztünk arról, milyen hevenyészve szerkesztették össze ezeket, az önmagukban csakugyan tetszetős elemeket? Mit csináljunk, így történt. De azért most, a befejezés után elgondolkodhatunk ennek a túlságosan hosszúra nyúlt filmnek néhány képtelen ellen tmon dásán. 0. L. : kerülte hát, de csak úgy, hogy senkinek ne lehessenek kétségei: az a pompás esküvő azért meglesz, ha most még nem is tudja bemutatni. így ért hát véget ez a hosz- szú amerikai film. Hogy nem méltó a Nobel-díjas laulkner írásainak szelleméhez, e hasábokon is megállapítottuk már. Nem igazi művészet, hanem ! csak közönséges iparosmun-! ka. Annak se a legjobb fajtá- ; jából való. Gondoljunk csak ! a fináléra, az utolsó, befejező folytatásra. Mennyi képtelen- ! séget halmozott össze ebben j az egy részletben is a rende- ' ző! Hány olyan megoldást, } mozzanatot, amelynek való-1 hatalmi érdekkörébe vonni és szövetségesévé tenni. Ebben a túlzás nélkül világtörténelmi politizálásban fő szerep jutott I itt a gótikus templomokat építő francia cisztercita rendnek, amelynek 111. Béla király a XII. század második felében Magyarországon több települési helyet adott, a központot Pilisszentkereszten, ahol már vagy két évszázada volt építmény, de mint egy régi-régi francia oklevél bizonyítja, az a „züllésnek indult” bencések kolostora volt. III. Béla tehát 1184-ben kolostorukat a cisztercitáknak adta át. A ciszterciták a jelek, leletek és következtetések szerint vidám, változatos és kulturált életet éltek. Ebben az időben fejlesztették minden bizonynyal az ő hatásukra a pilisi malmokat; feltárult, hogy a cisztercita kolostornak csatornarendszere is volt, tehát a higiéniai berendezést tökéletesen megoldották. Gerevich professzor birtokában vannak Újabb leletek: kitűnően megmunkált földművelő szerszámok Pilisszentkeresztről. A királyné sírja A ciszterciták érdeme volt az is, hogy hatásukra jött hazánkba az akkori legnagyobb építész, Villard de Honnecourt, korának Leonardója. A híres szobrász és . építész fennmaradt vázlatkönyvében Magyar- országra utaló feljegyzések is vannak. Az album rajzai és az ásatások, kutatások eredményei összevetve végül is szenzációs eredményt és bizonyítást hoztak. Ma már nyilvánvaló, hogy Villard mester a pilisszentkereszti monostor építői közül való lehetett. A kora gótikának e remekét Villard készíthette munkatársaival. A legjelentősebb, hogy Pilisszentkereszten épült Me- jani Gértrud^pftéke, korsója. Meráni Gertrud élete, halála legnagyobb nemzeti drámánk, Katona József Bánk bánja révén eléggé ismert. Itt most csak annyit, hogy a 26 éves Gertrudot 1213 őszén a pilisi erdőkben, vadászat közben a főurak lemészárolták és véres fejét a hadjárata közben Halics felé tartó urának, II. Endre királynak küldték el. Gertrud földi maradványait aztán a szerzetesek a pilisi ápátságban földelték el. Ezt krónikák és oklevelek egyaránt tanúsítják. A tulajdonképpeni bizonyítás teljességét azonban Gerevich László kutatásai és a pilisszentkereszti ásatások újabb leletei adják. Villard albumában láthatók vázlatok azokról a padlócsempékről, amelyeket tavaly találtak meg. Előkerült egy páratlan mészkő király fej töredék, amely a francia gótika klasszicizmusának jellegzetes alkotása, az 1220—1230 körüli évek stílusában. A szoborfejet a hasonlóakkal Chartres-ben és Reims-ben hasonlította ösz- sze Gerevich professzor. Ezenkívül olyan oszlopfejezetek, lábazatok, ívdarabok is előkerültek, amelyek alapján Meráni Gertrud síremlékének rekonstruált rajzát, franciaországi összehasonlítások alapján, el lehetett készíteni. A kutatások más szempontból is túlmutatnak a pilisi tájon, Pilisszentkereszten is. A Villard-rajzok és stílusjegyek arra utalnak, hogy a nagy francia szobrász-építész akkori fiatal magyar művészek tanítómestere is lehetett. A patronálok A munka folytatódik. Az ásatások idén sem szünetelnek és ki tudja, milyen meglepetéseket tartogat még a föld mélye itt, a Dunakanyarban. Bár egy valami még rendezésre vár. Az ástatásoknak vannak támogatói, jut rá némi anyagi keret is. A Magyar Tudományos Akadémia a központi állami keret ideosztott részét. Gerevich professzor és munkatársai útján, megfelelően hasznosítja. A kutatók által hálásan emlegetett patA közelmúlt napokban adták hírül közlemények, tudósítások, hogy Gerevich Lászlót, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját rendes I taggá választották. A régészet tudós professzorának megválasztása külön öröm megyénk számára, hiszen fő munkája az ország központi területein, megyénkben például a Pilisszentkereszten végzett kutatások és feltárások, amelyek bizonyítják,' hogy ez, a középkorban* társadalmilag és gazdaságilag legfejlettebb rész alakította ki túlnyomórészt mindazokat az irányokat, stílusokat, technikákat, amelyek az ország egyéb területein is jelentkeztek. Gerevich professzor munkásságának eredményei és jelentősége számos országban ismert, írásait, tanulmányait több nyelvre lefordították, a Nemzetközi Szláv Régészeti Egyesület egyik alelnöke, így általa megyénk művelődéstörténete és köztörténete vált és válik nemzetközileg is egyre ismertebbé. Középkori ütközőpont A Dunakanyarba zárt hegyvidék története már korábban is foglalkoztatta a tudósokat. Volt feltételezés, amely szerint Pilismarót, Basaharc és Pilisszentlélek háromszögében is összefügő Árpád-kori erőd- rendszert rejt a föld, s esetleg Attila hajdani városát, a ráépült Budát, az egyik első magyar központi várost is azon a vidéken tudhatjuk. Egyes vélemények szerint Attilát nászéjszakáján a halálos orrvérzés itt érte. A honfoglalók, Árpád és vezérei viszont vadászat ’ céljaira fedezték fel maguknak ezt a vadregényes hegyvidéket Anonymus is megemlíti a fejedelem pilisi Vadászatait. Gerevich Lásjíiy'hÓsírzű ét’ék kutatásaival, régészeti feltárásaival nemcsak feltételez, hanem bizonyít is, felszínre hozza a tárgyi, történeti emlékek mögött megbúvó réges-régi szálakat, és így már kialakított egy teljesen új történeti elméletet a középkori Magyar- országról, a pilisi rész tekintetében, főként a XI—XIII. századig terjedő időszak életéről. Gerevich László bizonyításai szerint itt, Magyarország középpontjában találkozása, felezővonala volt az akkori, európai politikai életnek. Magyarország földrajzilag is a bizánci és a német-római császárság határain helyezkedve el, a nyugati és a keleti birodalmak vetélkedésének egy időre érdekes módon a középpontjába került. Ebben természetesen az akkori időknek megfelelően az egyik fő szerepet az egyház, a papság vitte. Politikus papok Magyarországot először Bizánc és a német-római császárság, majd Párizs igyekszik
