Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-20 / 116. szám
PEST UECVEI '&Círlap 1973. MÁJUS 30., VASÁRNAP Jánossy Csapó Györgyi: A békák irály fi Élt egyszer, túl az Óperen- cián és a beváltatlan üveghegyeken, egy elátkozott királyfi. Mocsárban élt, Illa- bársony menták és vidám, villogó kis lidércelt között, akik valamennyien igen megszerették. Néha kiült kuru- tyolni a partra, mert hogy szavamat szavamba ne ölt- sem, valami ismeretlen és régi vétkéért, amit már jómaga is elfelejtett, egy boszorkány békává változtatta. A harag okát már senki sem tudta, de azért ő megmaradt békának. Duzzogós vén banya lehetett az illető, ha eny- nyi ,év után sem tudott megbocsátani. A békakirályfi esténként kiült a partra, ilyenkor a csöndes, hosszú hajú fűzfák eltakarták és gyönyörűséges hangversenyt rendezett a sustorgó nádaknak, versenyre kelt a széllel és az vitte tovább énekét: Mit varrsz? Mit varrsz? Papucso- cso-csot! Papucso-csocsot! Nem volt valami nagy eszmei mondanivalója a dalnak, de- hát a hallgatóságnak ez is szép volt. Különben is a kétkezi munkát dicsőítette, ami már akkoriban is komoly irodalmi erénynek számított. Annál nagyobb bajban lett volna, ha egyszer valóban papucsvarrásra szorítják. De azért nem volt rossz élet a mocsári. Délelőttönként rendben tartotta veteményeskertjét, már ilyenkor nyár elején javában termett a békalencse, délutánonként pedig elüldögélt egy tavirózsa levelén, nézegette a fehér szirmokat, a finoman remegő fényes, sárga porzókat, hosz- szú és bölcs beszélgetést folytatott a világot járt szitakötővel, rántott szúnyogot vacsorázott és este kieresztette hangját a műértő lidércek nagy élvezetére. Ez a jó élet egészen addig tartott, amíg a Királylány meg nem érkezett a tó partjára. Első dolga az volt, hogy a békésen sütkérező, elátkozott királyfit leborította zsebkendőjével. A királyfi nagyon megijedt és csúnyán prüszkölt a Coty-Emerqude- tól, aztán végre eszébe jutott a mese és megkérte a Királylányt illendően. — Csókolj meg engem, szépséges leányzó! És ígérd meg, hogy a feleségem leszel! — Nahát! — mondta a Királylány. — Azt hittem, hogy ezt a hülyeséget már kitörölték a meséből! — Látod, hogy nem — felelte a béka kissé idegesen. Azt persze nem mpndta hangosan, hogy neki is jobb lenne, ha most a királylány szépen visszaéri gélné a mocsárba és mennének mindketten a maguk útján, eltérve a mesétől. — De én most nem lehetek a feleséged — sajnálkozott a Királylány. — Most éppen a Csillagszemű Juhásszal járok. A béka mérges lett. — Az a királylány a mesében nagyon egyedül van, mert két nagyobb testvére elűzte a háztól. Senkije sincs és piszkos kis köténykében mászkál az erdőn. — Akkor az nem én vagyok. Nincs testvérem. A viszontlátásra! — Várj még! Engem valakinek meg kell csókolnia, különben életem végéig béka maradok. Mondd: nagyon szereted azt a juhászt? — Hát igen. Ámbár királyi ősöm tiltja, mert a juhásznak hosszú a haja és hétszám nem mosakszik. Csak akkor vesz tiszta gatyát, ha hozzánk jön a palotába. Igazi hippy ! — tapsikolt a Királylány. — És velem most mi lesz? — Várj a sorodra — mondta a királylány és a zsebkendőjébe csomagolta a békát. — Nem lehet az, hogy mindenkit egyszerre csókoljak meg. — No, de talán!... — dadogott a béka a kölni vizes zsebkendőben és enyhe hányingere volt. — Addig hagyjál szabadon, kérlek! Semmi kedvem a palotában az idilljei- det nézegetni! — Szó sem lehet róla! Lehet, hogy te vagy az igazi, ha más meséből keveredtél is ide. Kapsz egy befőttesüve- get, meg létrát. Nagyon csinos kis levelibéka leszel. — Leányzó! — hörgött a királyfi. — Ezt a csúfságot mered velem megtenni?... Nem ismered hatalmamat! — Ugyan kérlek, mi csúfság van az időjóslásban ? Ha egy ember csinálja és rosszul, akkor királyi atyám fejét véteti. Van már külön meteorológustemetőnk. De egy Szentendrei hetek Asszonyi Tamás érméi------------------------ számú ügy1 A 111 ■es | védi mun----------------------- közösségben dr. Albert Lívia voit az egyetlen női ügyvéd. Rajta kívül még tizenketten dolgoztak az üzlethelyiségből átalakított irodában. A munkaközösség délután négy órától kezdve volt nyitva, de Albert Líviának ezen a napon sürgős periratot kellett elkészítenie, ezért már két órakor bement. Tíz perccel később negyven év körüli, rokonszenves férfi lépett be az utcáról a munkaközösség ajtaján. — Róbert Ernőd vagyok — mutatkozott be a jövevény —, segítségre van szükségem, írásba adott házassági ígéret megszegéséről van szó. Elvállalja az ügyet.? — El. Kérem, töltse ki a meghatalmazást. A férfi kitöltötte az ívet, azután megkérdezte: <— A lopást milyen büntetéssel sújtják? — Egy hónaptól öt évig terjedhető börtönnel. — Megéri — mondta a férfi és megcsókolta a nőt. — Alti csókot ad, az két pofont kap — mondta jéghideg hangon a lány és ütésre emelte a kezét.-------------------- lefogta a nő | A férfi | karját és újra------------------- megcsókolta az üg yvédi kamara tagját. — Bocsásson meg, de én megrögzött, visszaeső bűnös vagyok. — Takarodjon innen! — mutatott a lány az ajtóra. — Megengedi, hogy előbb letöröljem a rúzsát a számról? Elővette a zsebkendőjét, megtörölte a száját, majd megszagolta a rúzs piros foltját. — Christian Dior — mondta szakértelemmel, azután elmosolyodva folytatta: — Ne csodálkozzék, megkérdeztem a szemközti illatszertárban, ahová többször láttam magát bemenni, hogy A világ abLliai Tízéves koromban találkoztam először a színházzal. Akkor kerültem fel vidékről és a sok, váratlanul rám szakadf csoda közt, iskolai jutalomként kaptam egy színházjegyet a Városiba. Félelmes volt minden: a csőröm-, pölő villamos, a Rákóczi út zajgó tömege, a Városi Színház irdatlan épülete, a végeláthatatlan lépcső- és folyosólabirintus, a zsibogó gyerekhad, a terelő tanárnők szigorú kiáltásai, a páholyok és a széksorok bordó bársonya, a meleg, a félhomány, a ruhatár fogasai... Télikabátomat engedelmesen letettem a ruhatárban, azután beültem társaimmal a nézőtérre. A Sevillai borbélyt adták. Akkor hallottam először Rossini zenéjét, akkor láttam először fényszórók tüzében ragyogó színpadot és felnőtteket, akik nó- tázva beszélnek. TáFEHER KLARA: SZÍNHÁZ tottam szememet- számat, kábult voltam és megilletödött. A szomszédom meglökött. „Te, hová tetted a ruhatári céduládat?" ,JMimet?" „Hát a cédulát, te hülye, amire ritajd visszaadják a kabátodat.” „Már miért adnák a kabátot cédulára?” Egy-két tapasztaltabb pesti gyerek vihogott körülöttem. A tanárnő mérgesen ránkpisz- szegett, én pedig egyszerre hideget, meleget éreztem a gyomromban, hasamban. Hol a kabátom? Jézusmária, mi lesz a kabátommal? Mi lesz otthon? Hogyan mondjam meg? Kinn esik a lucskos novemberi eső — még a csontom is didereg a hidegtől. És otthon sincs másik kabátom. Talán sohase lesz már. A színpadon szóltak a vidám dallamok, színek és fények kavarogtak. Bnbennem zihált a rémület. A kabátom... a kabátom ... Először úgy gondoltam, hogy szólok az osztályfőnök tanárnőnek... de még azt is? Az otthoni baj éppen elég lesz, még az iskolai szégyent is? Nem, nem. El kell bujdosni, meg kell semmisülni, igen, meg kell semmisülni... Itt csak a halál segíthet. Taps. Fény. Meleg. A színészek haj- longanak a függöny előtt. Egy bácsi perecet árul, kiszaladok a nézőtérről. Végig a folyosón, már rohanok is el a ruhatár előtt, amikor rám kiabál egy klott kötényes néni. „Hé, állj meg, te kis csúnya szemüveges!... Te, persze, hogy te... Te vagy az a mulya, kétszer is szóltam, hogy itthagytad a ruhatári jegyedet..." És jött a második felvonás. Vidám olasz zene. Feloldódás. És egyszerre minden enyém lett a festett világból, szálltam és fürödtem a dallamokban. Ki tudja; ha akkor nem kapom vissza a kabátomat, ma vígjátékok helyett tragédiákat írnék. milyen rúzst szokott vásárolni. Azt mondtam, ajándékot akarok venni magának. Abban a pillanatban nyílt az ajtó és a kerékpáros postás- fiú expresszlevelet hozott.--------------------- az íroI Az ügyvédnő | asztalra-------------------------------- dobta a le velet és várta, hogy ügyfele elmenjen. — Fontosnak találtam ugyanis, hogy megismerkedjem életkörülményeivel — magyarázta a férfi. — Magának semmi köze az én életkörülményeimhez. Kérem, menjen el végre! — Bocsásson meg, én modern ember vagyok, de mégsem vehetek el valakit feleségül, akiről semmit sem tudok. — Mondja, maga megbolondult? — Nem gondolnám. De mondja kérem, mi a büntetése a kémkedésnek? — Tíz év vagy életfogytiglani. Esetleg halál. — Az életfogytiglaniban kiegyezem. Figyeljen ide. Pontosan három héttel ezelőtt hallottam a bíróságon egy védőbeszédét. Megtetszett, érdeklődni kezdtem maga után. Beszéltem a barátommal, aki ugyancsak ennek az ügyvédközösségnek a tagja. Láttam magát a Madách Színházban is. Egy sorban ültünk. Fáradtzöld ruha volt magán. A lány érdeklődéssel hallgatta a férfit, aztán hűvösen kérdezte: — Miért hazudta ügyfélnek magát? Miért jött azzal a trükkel, hogy házassági ígéret megszegése miatt kér segítséget? — Nem volt trükk. Olvassa el az imént érkezett expresszlevelet. Dr. Albert Lívia felbontotta a levelet. Ez állt benne: „Kö telezem magam, hogy csütörtök déli 12 óráig feleségül veszem, Róbert Ernőd”. — Amint látja — mondta a férfi —, már fél három van és én tizenkét órára ígértem a házasságot. ________________ hogy nem — Látszik, | jogász ------------------------Csak akkor lehetne per az ügyből, ha az, akinek házasságot ígért, a bírósághoz fordulnak. De én nem perelek. — Ez azt jelenti, hogy ..., hogy hozzám jön feleségül? — Talán. Kelemen kartárs nagyon rábeszélt erre a házasságra. — Hogyan? Kelemen elmondta magának? — El. Hogy maga belémsze- retetti Én is szereztem kémjelentést magáról — mondta mosolyogva Lívia. — Drága — suttogta a férfi, és szorosan átölelte a lányt. Túlságosan szorosan ... — Nono, azért nem kell újabb bűnt elkövetnie. Ingó vagyon rongálása. Majdnem elszakította a blúzomat — Kristályvirág Andorai Mária grafikája BENCZE JÓZSEFPajkos játszóterem Pajkos játszóterem: bodzabozót, vadon, futóka sátorban ifjúságom dalol. Vén fekete szeder, te festettel bajszot kamaszként először nékem tündér-maszkot. Pipámból füstölgőit diófa levele, sebesre csípte fel eperszin nyelvemet. Búzavirág-kacajt csengett a domboldal, játszottunk kuncogva a felnőtt gondokkal. Kába nyári tűzben örökre elégtünk, mire a mesékből csalódva megtértünk. Hol van a királylány? Csákóm se korona, isten-szakállával nagyapa se fogad. Testünk titkát akkor, csak a játék kérte, megbilincselt szívvel a mesének vége. VIHAR BÉLA: Alkony Kétágú tornyával, szint szarvát tartó tehén áll a templom a hegy mögött, s a kicsiny házak, mint borjak, hasa alá tolakodnak. Gördül már a nap az égen lefelé, jő a pásztor, és lengő sugárpálcájával az este aklába tereli be lassan a várost. SZÜTS LÁSZLÓ: Egy csésze tea Vettem egy öreg szamovárt (Készült a múlt század végén Tehát még Csehov idejében) Vettem egy öreg szamovárt Mert arra gondoltam Valaki egyszer feljöhet hozzám Aki nem szereti a presszó-kávét És akkor mivel kínálom ' meg? Valaki egyszer feljöhet hozzám Abból a neutron-szélből Abból a proton-havazásból Amelyben odalent csatangolunk Életünk mágnesen terein Valaki egyszer feljöhet hozzám Meggémberedett éveivel Átázott emlékekben És akkor mivel kínálom meg? Vettem egy öreg szamovárt Hogy mindig legyen nálam Egy kis melegség Egy csésze tea i PALÁSTI LÁSZLÓ: Az ügyfél
