Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-20 / 116. szám
1973. MÁJUS 20., VASÁRNAP PEST tiECvr.t kJCÍHup GYORS BEAVATKOZÁS — SZERVEZÉSSEL Rugalmas, ütemes tervteljesítés A vállalatok, gyáregységek vezetői egyre inkább felismerik, hogyan tárhatják fel az általuk irányított gazdasági egységben rejlő * tartalékokat akár a munka- és üzemszervezéssel, akár szocialista munkaversenyekkel, vagy a technikai színvonal emelésével. De nemcsak felismerik a tartalékok feltárásának módját, hanem alkalmazzák is, s hogy jól, arra bizonyitékok a folyamatosan javuló termelési eredmények. Lenfonóés Szövőipari Vállalat Budakalászon érdekes képet mutatnak a számok: az első negyecievben eiert 255,8 millió lorintos termelési érték másfél százalékkal kévésé ob ugyan a tavalyinál, ennek azonban nem a termeléscsökkenés az oka, hanem az, hogy a továbbfeldolgozó vállalatoknak, például a győri G-rabnak, vagy a Taurus Gumiipari Vállalatnak alacsonyad b áron adták termékeiket, mint egy évvel korábban. A vállarat termelési volumene egyébként 2,5 százalékkal haladta meg a tavalyi első negyedévit, s így 6,6-ról 6,8 millióra nőtt a gyártott szövetek négyzetmétereinek a száma. A külföldi érdeklődés erősen megnövekedett a budakalásziak termékei iránt. Különféle filmnyomott dekorációs anyagokat, bútorhuzatokat, törlőket, törülközőket rendeltek tőlük USA- és NSZK-beli, kanadai, angol és svéd partnereik Eredményes piackutatást folytattak Japánban is, ahol nagy mennyiségű bélésvászon, lepedő és abrosz talált gazdára. A japánok kiemelkedően magas vásárlásainak hatására, a vállalat exportja 89 százalékkal szárnyalta túl a tavalyit, 19,4 helyett ugyanis 36,6 millió forint értékű budakalászi (érmék,, kcrult az említett országokba. Ipari Műszergyár A termelésszervezést Ikla- don, az Ipari Műszergyárban tudatosan végzik. Ennek, és a szocialista munkaversenynek tudható be, hogy az első negyedévben 19,8 százalékkal magasabb volt az egy foglalkoztatottra jutó nyereség, mint egy évvel korábban. Az elmúlt hónapokban sikerült jelentősen csökkenteni a költségszintet, ezen belül az általános költségeket és a selejt- veszteséget. Á vállalatok vezetői ügyeltek a termékösszetétel javítására is. Az Ipari Műszer gyár különböző rendeltetésű, • hazai fogyasztásra is gyártott villanymotorjait Angliába, Olaszországba, Svédországba, Hollandiába exportálják. A legnagyobb vásárlója az NSZK. Bár a vállalat termékei iránt továbbra sem csökken az érdeklődés, az I. negyedévben jelentősen elmaradtak a tőkésexport termékek gyártásával, ugyanis a jugoszláviai OBOT- gyár (amely dollárral fizet), a megrendelt 18 ezer motort lemondta. Ez bonyodalmakat okozott a termelésben, hiszen különböző, eredetileg az év más időszakára tervezett termékek gyártását kellett megkezdeni. Végül is sikerült elérni, hogy a vállalat kapacitása nem marad kihasználatlanul, s az átszervezett program eredményeként a belföldi értékesítés 4,5 százalékkal haladta meg a tervezettet, az eredetileg 9 millió rubelre tervezett szocialista exportot pedig 13 millióra teljesítették. Cz. V. Az idén 85 Gödöllőn három éve épül folyamatosan a Kazinczi-lakóZsonganak az államok. Az alkonyi rötfény fürösztötte szürke falak mögött dönmög- ve eltűnnek a legszorgosabb sárga csíkos dresszes munkások is, hogy hajnalig álomba szenderüljenek. Szedelőz- ködik az ember is, aki ismeri az államok életének titkát, hiszen az övé valamennyi. Titokzatos élet zajlik a szürke falak mögött, á matriarchák államában, ahol a honpolgárok — lehetnek húsz-har- mincezren — valamennyien az anyakirálynő utódai. A kaptárországok ura, tulajdonosa, kissé görnyedt tartasd, szelíd-barna férfi, haza indul a vándortanyáról. Haza a dánosi almáskertek mellől, Örkénybe. iSteÁ*,<8Äik” lagja Az ország egyik legjelesebb méhészének — a „százak” társaságának tagja, azok közé tartozik, akik kizárólag ebből a mesterségből élnek — pályája negyven esztendeje kezdődött. Amikoi' az állástalan fiatal tanító, a gombai tanítócsalád gyermeke, méhészked- ni kezdett, miután leszerelt a katonaságtól. Ma a legjobb iskolák, versenyezve — ki nyeri az idei karnevált. Melyik iskola táncosai járják legjobban a szambát, hogy vonulnak fel, milyenek a ruhák — ezek döntenek. Legesélyesebb a Portela, mely Rio de Janeiro legnagyobb szambaiskolája. 1923-ban alakult, 38 karneválon vett részt, 19-szer nyert, az összes serleg birtokában volt már. Az eső megzavarja a táncosokat, a tömeg szétesik, a nézők fütyülnek, ebből már nem lesz győzelem. A Portela elnöke sírógörcsöt kap, összeesik, szirénázva fut végig a felvonulás útján a mentőautó. Az 1973-as karnevál győztes szambaiskolája a Mangueira lett, fölkapja őket a reklám , hulláma, műsort készít róluk a televízió, riportokat az újságok — ez pénzt jelent. Zászlójuk rózsaszín alapján ezüstösen villog a dob, felette aranylón a korona, mely egy évig a valóságban is az övók. Persze, nemcsak Rio de Ja- nieróban, hanem Rec ifében, Bahiában, sőt tíz év óta először Sao Paulóban is teldíszített- utak várják a szambistá- kat. Mindenütt ezrek és ezszakemberek között tartják számon, az általa szerkesztett kaptárt — mely határainkon túl is tért hódít — róla nevezték el. Négy évtized eredménye ez. No, és az asszonyé, aki harmincegy éve Be ne Imre felesége, életének és munkájának társa. A méhészetből megélni ugyan elég nehéz, inkább csak jövedelemkiegészítésre szolgál. Benéné például, aki május elsején kapta meg az ezüstjelvénnyel kitüntetett kiváló méhész címet, a mintegy ezer méhcsaládot birtokló Örkényi, pusztavacsi, táborfalvai, buckái, hernádi méhészek csoportjának elnöke. — Kik a csoport tagjai? — kérdem. , — Akad köztük erdész, tsztag, katonatiszt; mindenféle hivatásé, szakmájú ember. A méhészkedés köti őket össze — mondja az asszony. S hogy miféle teendői akadnak a környékbeli' méhészek bizalmából választott tisztségviselőnek? Szerződést kötni az Örkényi ÁFÉSZ-szel a méz értékesítésére, megszervezni a közös vándoroltatást. Hétszáz vagon export A méhészet azonban nemcsak kereseti forrás, s nem csupán kedvtelésből űzött foglalatosság. Az Országos Méhészeti Szövetkezeti Vállalat igazgatójától, Kocsis Sándortól hallottam a minap, hogy a magyar méhészet évenként négymillió dollár értékű devizát termel, anélkül, hogy önálló földterületet kötne le, nyersanyagot, munkabért igényelne. Az utóbbi húsz esztendő során 270 ezerről 630 ezerre gyarapodott a méhcsaládok száma, s az egy-egy család által gyűjtött méz’meny- nyisége — átlagosan — négy kilogrammról tizenhét kilóra. Negyvenhat vagon 1952-es export helyett tavaly hétszáz vagon magyar méz jutott az osztrák, NDK-beli. holland, NSZK-beli, francia, algériai és japán vásárlókhoz. Az alma és a méhek Az almáskert gazdája, afnely mellé Bane Imre vándortanyája települt, a Dánósi Állami Gazdaság, a környékből és Budapestről kétezer méhcsaládot invitált meg. Ügy tartják; legapróbb háziállatunknak elsőrendű szerepe van abban, hogy a fákról — mint tervezik — 650 vagon alma kerüljön piacra, zömmel a határokon túl, exportminőségben. S a méhészek is jól járnak, hiszen a közeli akácerdők már illatoznak, hamarosan megkezdődhet a méhek legnagyobb munkája — náluk ez számít aratásidénynek — az akácméz- bordás. — Örkényben nincs gyümölcsös, akácos, hogy már az idény elején elvándorolnak? — tudakolom Bene Imrétől. — Hogyne lenne — válaszol —, csakhogy itt nem élünk meg. Epilógus A Reuter pénteken délután jelentette Rio de Janeiróból: „Brazília északkeleti részének egyházi vezetői terjedelmes dokumentumban gyilkossággal, elnyomással, a politikai foglyok kínzásával, kolonializmussal és a gazdasági élet manipulálásával vádolták az ország katonai vezetőit. A dokumentum utalva a szegénységre, a gyermekhalandóság magas szintjére és a munkanélküliségre, rámutat, az úgynevezett brazil gazdasági csoda valójában arra szolgál, hogy a gazdagot még gazdagabbá, a szegényt még szegényebbé tegye. A dokumentumot, amelyet három érsek és 10 püspök írt alá, a hatóságok azonnal betiltották.” telep. Eddig már 400 lakásba költöztek be az új lakók, s ebben az évben újabb nyolcvanötöt fognak átadni az építők. Gárdos Katalin felvétele Cservenka Ferenmé előadása Pest megye jogászainak A Magyar Jogász Szövetség és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Pest megyei szervezeteinek jogi szakosztályai Budapesten, a Pest megyei pártszékház nagytermében közös szakosztályi ülést tartottak. Az ülésen a megye bírái és ügyészei, valamint ügyvédek és jogtanácsosok, a jogász szövetség megyei tagjai vettek részt. A megjelent nagyszámú érdeklődőnek a népgazdaság néhány időszerű kérdéséről Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára tartóit előadást. A tájékoztatót különös figyelemmel hallgatták végig a résztvevők, hiszen annak anyagát- napi munkájukban tudják majd hasznosítani. A megye első titkárának egyébként ez volt a harmadik tájékoztatója a megye jogászai számára. — Nyilván kicsiny a terület, kevés mézet lelnek a méhek... — A méh legelő éppen elegendő lenne, hanem a mé- heimk elpusztulnának. Rendelet írja elő, hogy virágzáskor nem szabad permetezni, megfér hát a kemizálás és a méhészkedés, azonban a gazdáit ezt nem tartják be. A nagyüzemi gazdaságok egyébként jelentik a tanácsnajk, ha permeteznek. Hadd erősítsem meg pártatlanul — illetve, mint gyümölcskedvelő, mégis az érdekelt szemszögéből — a méhész érvelését. A Szovjetunió — tízmillió méhcsaláddal a méhészet terén is nagyhatalom — egyes köztársaságaiban a méhészet kiadásainaik 70 százalékát a mag- és gy ümölcs- termelés bevételéből fedezik, Grúziában például 7—14 rubel fizetendő a méhcsaládok béreként. Árait szabnak a méhek ebbéli munkájáért Olaszországban, az USA államaiban és Kanadában is. A rovarállam élete — A fűz nyűik először, azután a mandula, a cseresznye, a meggy, a szilva, az alma. Ami nektárt innen hordanak a méhek, az táplálékul kell nekik, a családfejlesztéshez — mondja a- méhész. A szürke kaptárfalak mögött titokzatos élet pezsdül ilyenkor, az akácvirágzást megelőzően. A bogarak — mint a méhészek nevezik a derék hártyás szárnyúakait, amelyeknek egyébként semmi közük a kitinpáncélos valódi bogarakhoz — a rajzáshoz készülődnek lassan. Az anyakirálynő naponta ezernél is több petét rak. A dolgozók — méltán illeti őlket e név, hiszen kifejlődésüktől megállásuk nincs — egyre nagyobb távolságokat tesznek nektár után, hogy jellegzetes táncukkal jelezhessék társaiknak, ha gazdag mézlelőhelyre — például sárgán virító repcetáblára — találnak. Gyűlik a méz, egyelőre táplálékul az utódok számára. Az utódok három nap után kelnek ki a petéből, hat nappal később befejezik lárvaéletüket, gubót szőnek, bábruhának. A kifejlett fiatal méh első napjainak munkája: a lépsejtek tisztogatása, virágpor- és mézhordás, az apró lárvák táplálása, húsznapos korukban őrt állnak a bejáratnál, majd csak ezután fogják őket — hat- kilenc hetes életük nagyobb részében — mezei munkára. A sejtekben már fejlődik az új királynő, melynek a kaptár uralkodó-anyja átengedi a lakosztályt, maga pedig a nép jó részével új helyet keres, hogy új államot alapítson, s népesítsen be alattvalókkal. A méhész néhány nap múlva a mérleget lesi: mennyi akácméz gyűlik? (Tíz dekával kezdődik egy család napi gyűjtése, s főidényben akár a nyolc kilót is elérheti.) Később azután, június elején a méhállam életét figyeli, várja a rajzást, az új család alakulását. Apor Zoltán Párhuzamosság N em bővelkedünk anyagiakban. A fejlesztés, a termelés növelése, a kommunális szolgáltatások javítása pénzt követel; jól meg kell fontolni, hová, mire jusson a forintokból. E megfontolás még nem erősségünk. A Vízkutató és Fúró Vállalat kapacitásának csupán hetven százalékát használja ki, több nagy értékű berendezést kényszerűen pihentetnek a ceglédi telepen, amely országosan gazdája az átlagosnál nagyobb mennyiségű fúrásoknak. Többre lenne képes a vállalat? Természetesein. Évente hat-hétszáz mélyfúrásra van igény az országban, ebből a vállalat 250—300 munkahelyen dolgozik^. berendezései teüesit- méhyéből futná többre'Is, de nincs megrendelés. Nincsen, ugyanis rajtuk kívül további kétszáz — nem tévedés, kétszáz — különböző vállalati részleg, szövetkezeti csoport, ügyes maszekokat bújtató áltársulás foglalkozik mélyfúrással, hajszolja a megrendelést. Ezeknek az egységeknek a többsége évente két-há- rom fúrást csinál... A következmény: drága munka, szakszerűtlen feltárás. a kutak idő előtti romlása, a vízkészletekkel való pazarló gazdálkodás. Miközben tehát nagy értékű társadalmi eszközök állnak kihasználatlanul, a másik oldalon ugyancsak társadalmi értékek pocsékolódnak el. A kár többszörös. Mert e párhuzamosságnak semmi köze a versenyhez, az egészséges munkamegosztáshoz, a társadalmi erőforrások ésszerű — azaz hatékony — decentralizációjához. T arisznyánkat — sajnos — könnyen megtömhetjük hasonló példákkal. Csupán még egyet említek. Rövidesen befejeződik a sikeres próbaüzem a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalatok Trösztjének érdi kovácsológyárában. Üj üzem, korszerű, nincs semmi baj vele. Mindössze annyi, hogy a kényszer szülte — mert mind az alkatrészellátást, mind a gépgyártást sorozatosan lehetetlen helyzetbe hozta a kovácsolókapacitások hasznosításának szervezetlensége —azaz a társadalmi anyagi eszközöket arra kellett fordítani, ami szervezéssel, előrelátó tervezéssel megtakarítható lett volna. A tröszt nem tehetett mást, amit cselekedett, azt jól tette. Ám, valójában — nevezzük nevén a dolgot — mások helyett lépett, olyasmit vállalt, ami nem feladata, nem hatásköre. Ritkák az ilyen és hasonló esetek? Sűrűek. Rávilágítanak arra, hogy ugyan rendkívül sok a teendő az üzem- és munkaszervezésben a vállalatoknál, az úgynevezett gazdasági mikroszinten, ám javítani tökéletesíteni való igencsak akad a közép- meg az ágazati irányításban is. A kelleténél jóval kevesebb szó esik az ágazati kapcsolatokról, a népgazdaság különböző területeinek, az ipar egyes csoportjainak minél zavartalanabb együttműködéséről. Nyersen hangzik, de sajnos, igaz, hogy a bal meg a jobb kéz elvéti a ritmust, s ha ez megtörténik, akkor kapkodni kezd... E kapkodások, átmeneti megoldások, az áthidalások sok pénzbe kerülnek. Természetesnek tartjuk, hogy a lakásnak elegendő egy villanyvezeték, ment mi célt szolgálna a vele párhuzamosan futó drót? Logikus, hogy a meglevő út melle nem épül egy párhuzamos másik, s a- házias^- szany sem főz két, gáztűzhelyen. Egyszerű tapasztalatok tanították meg az embert arra, hogy mi a szükséges, mi a fölösleges, s bár e tapasztalatok a termelés körében bonyolultabbak, kuszáltabban észlelhetők, de: vannak! Hasznosításuk mégis nehézkes. Akadnak, akik úgy vélekednek, hogy a szigorú központi irányítás, a tervutasításos gazdálkodás lehetetlenné tenné a párhuzamosságokat. Gyatra föltételezés ez, hiszen sokszorosan megcáfolta az élet, példákat sorolni az ötvenes évek tapasztalataiból aligha szükséges. Nem ott van a baj, hogy ma az irányítási rendszer közvetett — sőt, ez a lehetőségek sokaságát teremtette meg —, hanem ott, hogy a végrehajtás színvonala, a megvalósítás minősége marad el a lehetségestől, a kívánatostól. Nem vitatjuk, mert igaz: további tökéletesítésre szorul a közgazdasági szabályozó- rendszer, s sor is kerül erre az ötödik ötéves terv kezdetekor. M a elsősorban arra törekszik valamennyi gazdasági egység, hogy nyereséget érjen el, de ennek módja nem mindig egyezik az össztársadalmi érdekekkel. Nem a célt s az utat kell tehát szemügyre venni, hanem o módszereket, amelyeket az út megtétele közben, a cél felé haladva alkalmazunk. Semmiféle érdek nem indokolhatja ugyanis a minden áron, vagy a sokszoros áron való célba érkezést, s ezért a feladat teljesítése vagy elmulasztása után elengedhetetlen a kérdés: mibe került ez a társadalomnak? S e kérdésnek akkor és úgy lesz igazán érteimé, ha társul hozzá egy másik, ha arra is megadjuk a választ, hogy ki, mi miatt került többe valami, mint kellett volna, s ha a válasznak mind erkölcsi, mind anyagi értelemben súlya, következménye lesz. Mészáros Ottó 1 Virágzik az akác — legelőn a mézaratók Haszna a mezőgazdaságnak is rék vonulnak, persze, azért a legcsodálatosabb a riói... Ahol óriási szakadék tátong a táncolok és a nézőik között, a neonfény megvilágítja a táncosok fáradtságtól ráncos arcát, a gyönyörű ruhákon a favellák porát. A környező keresztutcákban lézengő emberek, rendőrautók. Idén is több mint 160-an haltak meg karneválkor — nem éppen végelgyengülésben. A szambisták fáradtan ülnek az út szélén, a lábuk mozog a szamba ritmusára, a sötétben összefolynak a színek, s csak hangfoszlányok érkeznek: „üdvözöljük a szambát, Ezt a nagyszerű dalt, A nép zenéjét, A meleg ritmust...” A refrént már az utcasarkon Is éneklik: „Szent Kristóf itt van velünk, Együtt énekel velünk!” Aztán eltelik még két nap, s már csak a piszok marad az utcán. A csillogó-villogó ruhák, a ritmus bűvöletében égő szambisták eltűntek, vége az áltatásnak, újra szembe kell nézniük irdatlan szegénységükkel. A giccsálomvilág szertefoszlik. a turista zavarban van, mint aki illetéktelenül meglesett valamit. Tamás Ervin
