Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-18 / 114. szám

PEST HECt 1973. MÁJUS 18., PÉNTEK \JCtrSap PÁÉV (I.) Az üzemi demokrácia fórumai 1972 elején a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat pártbizottsága széles körű fel­mérést — valóságos közvéle­ménykutatást — folytatott a párt tömegkapcsolatairál, a tömegszervezetek és tömeg- mozgalmak munkájáról. Amint ez már történni szokott, a megkérdezettek — mintegy 250 kommunista és pártonkí- vüli, fizikai munkás és gazda­sági vezető, műszaki és admi­nisztratív alkalmazott — szó­ba hoztak számtalan, a kérdés­sel látszólag semmiféle össze­függésben nem levő gondot, problémát. Egyebek között a vezetők és a munkások kap­csolatát, a bírálatok, alulról jövő észrevételek sorsát, az üzem- és munkaszervezés fo­gyatékosságait. Kertelés nélkül A munkások nem diploma­ták, szeretik nevükön nevezni a dolgokat. Kertelés nélkül adták tudtul amiatti rosszallá­sukat, hogy némely magasabb beosztású vezető, ha meg is lá­togat egy-egy munkahelyet, gyakran szóba sem áll velük, nem is köszön a munkások­nak. Többen kifogásolták azt is, hogy vannak kommunista gazdasági vezetők, akik a tag­gyűlésen is gazdasági vezető­ként nyilatkoznak, viselked­nek. Mások viszont azt tették szóvá, hogy gyakran hiába hívták fel — gyűléseken, ter­melési tanácskozásokon — a vezetők figyelmét a hibákra, észrevételeikre választ nem kaptak, azokat semmiféle in­tézkedés nem követte. A pártbizottság — noha tisz­tában volt vele, hogy a fenti problémák az üzemi demokrá­cia fogyatékosságait jelzik — nem mondta, hogy „nem az én asztalom”. Ellenkezőleg: épp­úgy levonta a szükséges ta­nulságokat, mint a vállalat új gazdasági vezetői. Harmincöt munkahely A Pest megyei Állami Építő­ipari Vállalat hosszú éveken át a legjobbak közé tartozott az iparágban. A hetvenes évek kezdetére azonban — külön­böző okok miatt, amelyeket most nem részletezünk — ne­héz helyzetbe jutott. Illetékes szervek úgy ítélték meg, hogy a gazdasági nehézségek leküz­dése, a jobb üzem- és munka- szervezés csakis új vezetéssel biztosítható. így került — vi­szonylag rövid időn belül — új feketével nem táncol. Észre­vette ezt a császárnő, odasie­tett a mérnökhöz, s ő maga kérte föl Rebougast. Történet 1941-ből: A Casa Lohner cég újsághirdetésben „árja kifutófiút” keresett fel­vételre. Az egyetemisták üzle­te elé vonultak, s beküldtek egy néger, kisfiút, akit nemso­kára kipenderítettek az aj­tón. Erre az egyetemisták megszállták a boltot, a rend­őrség kivonult, az egyetemis­ták elmondták a hirdetés tör­ténetét és a rendőrség hagyta, hogy porig zúzzák az üzletet. A legújabb kor néhány mondata már szatírikusabb az előzőeknél. Herman Tavares de Sá könyvében egy ügyvéd így nyilatkozik: „Munkám so­rán gyakran kell eljárnom kormányhivatalokban és ami­kor tényleg gyorsan akarok valamit elintézni, vagy kijár­ni, mindenféle színű embe­rekkel kell érintkeznem. A portás rendszerint koromfe­kete, az előjegyzö már kissé világosabb, az alacsonyabb hi­vatalnok kávébarna. Es ahogy a magasabb régiókba kerülök, egyre világosabbak lesznek az arcok. Amikor végre elérek egy fehér hivatalnokhoz, ak­kor tudom: ő az, aki az ügyemben dönt." Hogy milyen a lelki alkata ennek a népnek, arról beszél­jen illetékesebb, mint e so­rok írója. Jorge Amado, a vi­lághírű brazil író, erről így nyilatkozott: — Lelki alkat tekintetében Brazília népe más, mint a spanyol Latin-Amerika népei. Ott fehérek, indiánok és meszticek (indián és fehér szülők leszármazottja) élnek. Nálunk viszont a faji összeté­tel a kubaihoz hasonló: a ke­veredés főleg feketék és fe­hérek között történt. A spa­nyol Amerikában a spanyolok tragikus és az indiánok szo­morú lelki vonásai sok tekin­tetben rányomták bélyegüket az utódokra. Hozzánk viszont a portugálokkal együtt sok mór került, meg afrikai feke­ték, akik szeretnek vidáman élni, imádják a zenét, a tán­cot és a dalt. Igen, a brazilok vidámak. Még a szegények is. Vidámak, jóindulatúak, hirtelen tűzbe jövők. És akkor jobb, ha az ember őrizkedik tőlük. Sao Paulóban egy hét alatt kél kisebb baleset járt halállal. Az autók tudniillik összekoc­cantak, a vezetők erre kiug­rottak a volán mögül — és lelőtték egymást. A pisztoly­golyók öltek. A brazilt meg­lökheted, félretaszíthatod — ha azt mondod bocsánat, min­den elintézett, mosolyog rád, hogy semmi sem történt. Ha azonban erről megfeledkezel, könnyen kellemetlen helyzet­be kerülhetsz. Az indulat itt könnyen vezethet szicíliai vérbosszúhoz. Pernambuco ál­lam Exu nevű városkájában ennek méretei is kiérdemlik az összehasonlítást Szicíliával: az Alencar és a Sampaio csa­lád 1949 óta rendszeresen ritkította egymás sorait, s a rövid statisztika nyolc halá­los áldozattal és három sú­lyos sebesülttel számol, A rendőrség salamoni ítélete — az eayik családot kilakoltat­ták a városból. Tamás Ervin (KÖVP'mr'ZTK-- rroci­NAGYÜZEM) den rendben! Megtörtént, hogy a termelési egységek vezetői felkészületlenül mentek a ta­nácskozásra. A dolgozók pedig — már aki nem szaladt az el­ső busszal, vonattal hazafelé — Inkább az órát figyelték, mint az elhangzottakat. Volt eset, amikor a hozzászólások kizárólag szociális kérdéseket érintettek — a tanácskozás amolyan panasznap lett —, a termelési problémákról szó sem esett. Több helyülbt meg­történt, hogy amelyik felvetés­re a tanácskozás vezetői hely­ben nem tudtak megfelelni, az örökre válasz nélkül maradt. Fontos javasltatokat, észrevéte­leket nem követett semmiféle intézkedés. Mindez még azok­nak is elvette a kedvét a fel­szólalástól, a bírálattól, akiket különben érdekeltek a válla­lat, a közösség dolgai. A gazdasági és pártvezetés felvette a harc'ot a formális, semmitmondó termelési ta­nácskozások ellen. Idézem a 14/1973-as számú igazgatói utasítást,: „A termelési egységek veze­tői a negyedévi termelési ta­nácskozás vázlatát — az azt megelőző műszaki konferencia anyaga alapján — minden esetben kötelesek a területileg illetékes társadalmi szervek képviselőivel megtárgyalni.” Radikális megoldás a gazda­sági vezetők felkészületlensége ellen! „A termelési tanácskozás­ról ... 3 példányban jegyző­könyvet kell készíteni, ebben — egyebek között — rögzíte­ni a hozzászólások lényegét, az azokra adott választ, illetve azt is, ha helyben nem tudtak válaszolni ...” Nincs többé elsikkadt panasz, bírálat, fel­vetés! „A jegyzőkönyvekből két példányt a vállalati megbízot­tak útján 48 órán belül az il­letékes termelési főegységhez (építési csoportvezetőséghez, főépítésvezetőséghez, osztály­hoz) kell továbbítani. A termelési egység vezetője a beérkezett jegyzőkönyv egy példányát a követelmények elbírálása után — de legké­sőbb 3 napon belül — köteles a szakszervezeti bizottságnak megküldeni; az érdemi dön­tésről a beküldő termelési egység vezetőjét és az szb-tit- kánt köteles írásban tájékoz­tatni. A kollektíva tájékoztatá­sa pedig a következő termelési tanácskozáson az egység veze­tőjének a feladatta.” Megvan a lehetőség A jegyzőkönyv — mondhat­ná valaki — még nem de­mokrácia! Igaz: a jegyzőkönyv — forma, amit meg kell tölte­ni tartalommal: a dolgozók ésszerű javaslataival, bírála­taival. Aztán ezekkel foglal­kozni kell, intézkedni, vála­szolni rájuk. Az igazgatói uta­sítás mindezt előírja. Tehát biztosítja a lehetőséget az üze­mi demokrácia gyakorlásához. A lehetőséggel élni a dolgo­zók — mindenekelőtt a kom­munisták — feladata. Nyíri Éva Ülést tartott az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács Lázár György munkaügyi minisz­ternek, a tanács társelnöké­nek elnökletével csütörtökön ülést tartott. Első napirend­ként megtárgyalta az iskolai testnevelés és diáksport hely­zetére és fejlesztésére vonat­kozó javaslatokat. Napiren­den szerepelt a belkereske­delmi és könnyűipari mi­nisztériumnak a gyermekjá­tékgyártás és -forgalmazás helyzetéről szóló előterjesz­tése is. Felkérték az illeté­keseket, hogy készítsenek át­fogó tervet a játékgyártás jobb feltételeinek kialakításá­ra, jó minőségű, megfelelő árszínvonalú és választékú játékok forgalmazására. Végezetül - a tanács megtár­gyalta és elismeréssel vette tudomásul a Bábolnai Állami Gazdaság és a Tiszai Vegyi­kombinát beszámolóját az if­júságpolitikai feladatok végre­hajtásáról. Újítók kitüntetése Csütörtökön az élelmiszer- ipari dolgozók szakszervezeté­ben dr. Kazareczki Kálmán mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes kitün­tette az újítómozgalomban élenjáró élelmiszeripari dol­gozókat. Ebben az iparágban az elmúlt esztendőben 6000 javaslatot gyűjtöttek be, s ezeknek felét már hasznosítot­ták a gyakorlatban. Az újítá­sok és a találmányok 80 mil­lió forint hasznot hoztak. A bensőséges ünnepségen 85-en kaptak kitüntetést, kö­zülük öten a kiváló feltaláló, tizenhatan pedig a kiváló újí­tó kitüntetés arany fokozatát. Jubileum élőit Kétezren Pest megye első szövetkezeteiben Abonyban lesz a központi ünnepség Negyed évszázada éppen, hogy — 1948. május 19-én —s Magyar Kommunista Párt ag­rárpolitikai bizottsága alktáva- ülést rendezett, amelyen ki­mondatott: a magyar mező- gazdaság tőkés útjának „lehe­tősége lezárult". Nehéz meg­lelni azt a napot, de még azt a hónapot, sőt, akár az eszten­dőt is, amelyhez pontosan hozzáigazíthatnánk a most ké­szülődő jubileumot, de vitat­hatatlan, hogy az 1948-as esz­tendő volt az, amelynek folya­mán — főként nyáron, de még inkább ősszel, átnyúlva 1949-be — az első mezőgazda- sági szövetkezetek, így a mai értelemben vett termelőszövet­kezetek elődjei megalakulgart- nak. (A föltétel: az 1947-es országgyűlési választások, il­letve az 1948 tavaszán lezaj­lott ipari államosítások voltak — ez utóbbiakra, a negyedszá­zados jubileumra, a közelmúlt­ban emlékeztünk.) Dánszentmiklós példája Beszélünk időnként néhány „ősszövetkezetről”, amelyek már a fölszabadulás után meg­alakulnak: a sarkadi, a vas­szilvágyi, Pest megyéből a dánszentmiklósi szövetkezet tartozik ebbe a meglehetősen szűk körbe. Mi történt pél­dául Dánszentmiklóson ? Az 1923-ban Dános-pusztából ala­kult község határában 200 hold gyümölcsöse, s 55 hold szőleje volt a Ceglédi Taka- rékpénztár Egyesületnek. A földreform idején úgy határoz­tak, hogy maradjon együtt ez a terület, műveltessék szövet­kezeti formában. így alakul meg 1945. május 28-án a Dán­szentmiklósi Gyümölcsterme­lők Földművesszövetkezete, amelynek forgótőkéjét a belé­pettek részjegyeiből gyűjtik, s úgy döntenek, hogy minden tag évi 100 napot köteles dol­gozni a közös gyümölcsösben. Időközben azonban az akkori szövetkezeti központ bérletbe adja a földet, amely bérletet csak 1948-ban veszik vissza, amidőn egyéni földjeiket is beviszik a tagok, s egyesülve a szomszédban működő, úgyne­vezett Wekerle-közösséggel, megalakítják a III. típusú Mi­csurin Termelőszövetkezetet. Jóllehet a kezdetek 1945-re nyúlnak vissza, mai formájá­ban mégis negyedszázadosnak nevezhető ez a gazdaság is. A megyei pártbizottság összefo­gásával készülő megemlékezé­sekre, így a tervezett kiállítás­ra talán elküldik azt a doku­mentumot, amelynek fényké­pét leltem föl egy brosúrá­Elvégezték 108 holdon A ráckevei Árpád Tsz az év \ elején egyesült a ráckevei i Aranykalásszal. Juhász Jó­Ékes János felvétele zsef brigádvezető szőlészeti brigádja 108 hold szőlőn vé­gezte el a metszést. ban. „A volt Muzsik uraság kastélyát társadalmi munkával helyrehozta a Közösen Terme­lő Szövetkezet (III. tip.) és át­adta a falu lakosságának nap­közis óvodának” — íme a föl­irat, s a képen bizonyára a társadalmi munkások csoport­ja látható. Abony és Csemő A Pest megyei Levéltár hű­vös kutatótermében króniká­kat forgatok. A falvak életét dolgozta föl az elmúlt évek­ben néhány lelkes patrióta, többnyire helybéli pedagógus, s természetes, ■ hogy a terme­lőszövetkezetek történetét is bemutatják ezek a krónikák. Dr. Czuczor László tanár Abonnyal foglalkozik, ő írja: „1948-ban a 25 holdnál na­gyobb haszonbérieteket a ter­melési célra alakult szövetke­zetek használatába kell átadni. A rendelet végrehajtása nyo­mán alakultak meg a külön­böző típusú termelőszövetke­zeti csoportok”. Pontos kimu­tatást is közöl az 1948—50 kö­zött megalakult közös gazda­ságokról. Eszerint a Lenin Tsz-nek 44, a Kossuthnak 46, az Üj Világnak 44, a József Attilának 24, a Petőfinek 11 tagja volt, összesen 1191 hol­dat mondhattak magukénak. Mivel a Kossuth és a Lenin Tsz jogelődjeként szerepel, így a mai abonyi Ságvári Endre Termelőszövetkezet bízvást 25 esztendősnek mondható. Egy másik füzet: Nagy Zsu­zsanna helytörténeti munkája Csemőről. Az. önálló község csak 1952-től eredezteti létét — korábban Nagykőrös és Cegléd versengett a területért —, így hát az első szövetkeze­tek ennél korábbiak. Igen, mert 1948-ban az egykori ag­rárproletárok megalakítják — 355 taggal — a Táncsics, s 27 taggal a Május 1. Tsz-t. A megyében: minden hatodik Természetesen lehetne tal­lózni mind ezekben a króni­kákban, mind — faluról falura járva — a helyi iratokban. Tá- piószelén a levéltár egyik munkatársának elmondották, hogy a faluban már 1945-ben megalakult a Juttatottak Ter­melő, Beszerző és Értékesítő Szövetkezete, amely 1948-ban alakult át földművesszövet­kezetté, de közben zöldség- és gyümölcstermelő szakcsopor­tok működnek azon a földön, amit nem osztanak ki, hanem a visszavárt hadifoglyoknak tartanak fönn. Hasonlóképpen sokszínű, változatos másutt is az indulás összképe. Ez a sok­színűség érvényesül a szövet­kezeti típusodban is. Kovács z.oíian, az t. szád-rest megyei Mezogazaasági Szövetdezecek Szóvetségéned titkára így fog­lalja össze a három típus lé­nyégét: — Az első típus volt a leg­lazább, ez csak közös géphász- nálatra, vegyszerek beszerzé­sére szorítkozott, a föld műve­lése egyéni módon történt. A második típust nevezték táb­lás szövetkezetnek, ami annyit jelentett, hogy a területet táb­lákba vonták. össze, s a tagok az átlagtermés után, a bevitt holdak alapján részesedtek. A harmadik típus jellemzője a munkaegységrendszer volt. Azért Kovács Zoltánt kér­dem e tudnivalókról, mert nem mindennapi dokumentum van a birtokában. Egy olyan kimu­tatást őriz, amelyen pontosan fölsorolják az ország és Pest megye mezőgazdasági szövet­kezeteinek legfontosabb ada- | tait 1948—49-ből. Ebből kitű- | nik, hogy 1948-ban az ország­nak minden hatodik termelő- szövetkezeié Pest megyében működött! Részletesebben: 584 volt az országban — ebből 92 Pest megyében. Az országos 95 447 holdnyi szövetkezeti földterületből 14 924 hold me­gyénkben volt. A tagság orszá­gosan 12 907-re rúgott — 2038 ebből megyénkben élt. Tanul­ságosak a további adalékok is, így a szociális megoszlás, illet­ve a párthoz való tartozás szá­mai. Eszerint abból a kétezer- egynéhány tagból 861 volt a nincstelen, 635 az újgazda, 408 a régi gazda, végül mind­össze tíz a középparaszt. (Or­szágosan is csak 128 középpa- raszt lépett akkor még szövet­kezeti útra.) És a párttagság? Nyplcszázhuszonegy MDP-tag, 163 parasztpárti, s a 38 kisgaz­dapárti szövetkező. Közös ügy Kitűnik ezekből az adatok­ból is, hogy főként a volt ag­rárproletárok, illetve a föld­höz igen, ám fölszerelésekhez már nem juttatott újgazdák következtek elsőként, úgy is mondhatnánk, gazdasági kény­szer vitte erre az útra az elő­őrsöket. Miként kitűnő köny­vében, a Két agrárforradalom Magyarországon című törté­nelmi áttekintésében Orbán Sándor írja: „Hazánkban ... nem közvetlenül ... a paraszti parcella korlátolt üzemi és ter­melési lehetőségeinek szétfe­szítésével indult meg a közös gazdálkodás, hanem... a szo­ciális problémák keresték a megoldás útját...” .. .Ezekben a napokban tu­catnyi megyebéli szövetkezet kapja meg a kiváló címet. Jól­lehet, többségük csak a „má­sodik forradalom”, vagyis 1959—61 táján alakult, az itt vázolt kezdetekre ők is — az egész szövetkezeti parasztság vethet egy jelképes pillantást. De bízvást elmondhatjuk, hogy az élelmiszer-gazdaság zömét kitevő termelőszövetkezetek múltja és sorsa valamennyi magyar állampolgár életnívó­ját befolyásolja, közös ügy te­hát a jövendőjük is. A las­sacskán megkezdődő emléke­zések — köztük az Abonyban rendezendő megyei központi ünnepségen is — során bőség­gel kínálkozik majd alkalom ennek érzékeltetésére. Keresztényi Nándor i 1 i A j főkönyvelő, új főmérnök és új j igazgató a váilaiat élére. Ha most tehát az üzemi de­mokrácia helyzetét, a demok­ratizmus fejlesztésére tett in­tézkedéseket vizsgáljuk, egy­ben az új vezetési stílust is mérlegre tesszük. Kezdjük az idei vállalati intézkedési tervvel, amely az igazgatói utasítások — ez is újdonság! — sorában az első volt 1973-ban, s amelynek vég­rehajtása ellenőrzésével a re­vizori csoportot bízta meg Molnár János igazgató. Az intézkedési terv két cso­portba sorolja a feladatokat: szociálpolitikai és gazdaságpo­litikai teendőkre. A szociálpo­litikai kategóriában az oktatás, a vállalati lakásépítés és a tö­megkapcsolatok javítására irá­nyuló feladatokat találjuk. Az utóbbi érdekében az igazgató elrendelte, hogy a vezetők rendszeresen tájékoztassák a dolgozókat a vállalat termelé­si-gazdasági célkitűzéseiről, működéséről, a gondokról és eredményekről, és kérjék ki a munkások véleményét e kérdé­sekről. Utasította a gazdasági vezetőket, hogy minden szin­ten tegyék rendszeressé az üzemi négyszög tanácskozásait. A gazdaságpolitikád teendők sorában az alábbi feladatok szerepelnek: szervezeti intéz­kedések, tervezés, szervezés­hatékonyság, gazdálkodás és fejlesztés. Ragadjuk ki ezek közül is a legfontosabbat: az intézkedési terv elrendeli a vállalati üzem- és munkaszer­vezés komplex feladatait ellá­tó szervezeti egység létrehozá­sát. Nem kell különösebben bizonygatni az üzem- és mun­kaszervezés fontosságát olyan vállalatnál, amelynek építési területe a Csepel-szigeten kí­vül három járásra és három városra terjed ki, s amelynek munkásai — jelenleg — 35 munkahelyen dolgoznak! Az üzemi demokrácia gya­korlati érvénye$ü lésének van­nak közvétien fórumai — ter­melési 1 tanácskozás, újító- értekezlet, szocialista brigád- vezetők megbeszélése, brigád- értekezilet, üzemi gyűlés, stb. — és van képviseleti fóruma, például a műszaki konferencia. Érdemben Ezek közül a termelési ta­nácskozások tehetnek legtöb­bet az üzemi demoíkrácia él- mélyítéséért, fejlesztéséért. Csakhogy itt sem volt min-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom