Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-13 / 110. szám

1973. MÁJUS 13., VASÁRNAP PES1 MtC.lt» KhJűrlap MINDENNAPI KENYERÜNK A sütőipar gondjai Mindennapi kenyerünk, pék­süteményünk — mindennapi szükségletünk. A pék munká­ja csak gyors, pontos, jó mi­nőségű lehet, mert termékét állandóan ellenőrzi a vásárló, a késés, a „selejt” rögtön nagy felháborodást vált ki. A sütőiparnak tehát állandóan fejlődnie kell, a termelésnek korszerűsödnie, az igényeket nagy választékkal, jobb mi­nőséggel kell kielégíteni, s mint minden gazdasági te­vékenységnek, nyereségesnek is kell lennie. E feladatmeg­jelölő mondat egyszerűnek látszik, pedig sok ellentmon­dást rejt magában. Ezekről a feszültségekről szólunk a Pest megyei Tanács II. szá­mú Sütőipari Vállalatának példájával. Igény és gazdaságosság Elöljáróban: ez a cég látja el sütőipari termékekkel Gö­döllőt, a gödoüoi es a mo- nori járás községeit, mint­egy 220 ezer lakost. Három üzemük Gödöllőn, kilenc, il­letve 16 a járásokban mű­ködik. Üj beruházásuk: a vecsesi kenyérgyár, amely a múlt év utolsó negyedétől na­pi 7,6 tonna kenyeret ad. A negyedik ötéves terv hátrale­vő időszakában új gödöllői kenyérgyárat és kistarcsai üzemet ,építenek. Még egy adatot az elemzések előtt: 1971- ben 22 szakboltjuk volt, tavaly már 24. Az igény és a gazdaságos kielégítés között feszült az első ellentmondás. A termék- összetétel vizsgálatával mu­tathatunk rá legjobban e tényre. Megállapítható, hogy a vállalat kenyértermelése csökkenő, míg a süteménysü­tés fokozódik. Természetesen nem a kenyér iránti igény lett kisebb, hanem a vállalat te­rületén új üzemekben kezdő­dött a munka, így a galgámá- csaí tsz-ekben, tavaly pedig Püspökhatvanban. Ezért már 1972- ben üzemszervezési fel­adat volt, hogy a kenyérter­melés csökkenését, kisebb gazdasági értéket képviselő sütemény-előállítással ellen­súlyozni lehessen. Ez azon­ban nem sikerült teljes mér­tékben. A termékösszetétel-változás a gazdaságosság szempontjá­ból nem volt előnyös a válla­latra, mert a sütemény mun­ka- és bérigényesebb termék, s néhány alapanyagnál — pl. dió, mák — komoly áremel­kedés is volt. Nézzük tovább, egyáltalán a termékek mek­kora nyereséget biztosítanak a vállalatnak? A kenyértermelést dotálja az állam, a fehér kenyérre 29 százalékos, a félbarna kenyér­re 39, a két- és háromkilósra 43 százalékos támogatás jut. A kenyérsütés nem hoz nye­reséget, mivel a dotáció csak a fix árig egészíti ki a költ­ségeket. Nyereség a sütemé­nyeknél érhető el, különösen a szabad árasoknál, valamint a morzsagyártásnál. Üzem- és munkaszervezési felada­tuk tehát a süteményterme­lés fokozásának elősegítése. Az igény és a gazdaságos kielégítés között feszül az első ellentmondás. Az előbbi elemzés bizonyította, hogy nem a gazdaságosság, hanem az igények jobb kielégítése szabja meg a vállalat gazdál­kodását. A munkaerő minősége Az igény és a munkaerő között feszül a második el­lentmondás. A II. számú Sü­tőipari Vállalat szakmunkás- problémával küzd. Különösen a sütemény gyár tás — itt kap­csolódik össze a két ellentmon­dás — igényei jól kvalifikált szakmunkásokat. Különösen Gödöllőn, Pécelen, Aszódon nem tudták biztosítani a meg­felelő munkaerőt, csak nyug­díjasokkal és betanított női munkásokkal lehetett dolgoz­ni. A szakmunkás-hiánnyal ösz- szefügg a képzés gondja is. Az éjszakai munka a viszony­lag jó kereseti lehetőség el­lenére nem vonzza a fiatalo­kat. Szinte lehetetlen a beis-. folyik a süteménykészítés Mo- kolázás, holott két év óta j noron, Aszódon, egy-egy gö- a tanulóknak 250 forint tár- i döllői, illetve péceli üzemben, sadalmi ösztöndíjat fizet a vállalat, s tervezik, hogy ezt az összeget a következő tan­évtől 400 forintra emelik. Az előző bekezdésben leír­tuk, „a viszonylag jó kereseti lehetőség” — ez a helyzet nem régi keletű. Korábban a vállalatnál nagyon alacsony bérszínvonal volt, még 1970- ben is az évi átlagkereset 25 179 forintot tett ki. A bér- fejlesztés a tavalyi évig „saját erőből” történt, 1972-ben 3 százalékos preferenciát kap­tak, hogy felzárkózhassanak az ipari átlaghoz. A Központi Bizottság novemberi határoza­tának bérpolitikai intézkedései a sütőipart is kedvezően érin­tették, minden érdekelt meg­kapta a kötelező 4, illetve 8 százalékot. A bérfejlesztések eredményeképpen csökkent a fluktuáció. Nagyon fontos összetevője a hatékony munkának a mun­kaerő minősége. Nézzünk né­hány adatot a Sütőipari Vál­lalat alkalmazottainak kép­zettségéről. A vállalatnak öt­ven alkalmazottja van, közü­lük 11-nek nincs megfelelő képesítése, viszont hosszú munkaviszonyuk miatt meg kell tartani őket. Sok jól kép­zett vezető is dolgozik a vál­lalatnál, közülük négyen egye­temi, ketten felsőfokú techni­kumi bizonyítvánnyal rendel­keznek. Íme az igény és a munkaerő között feszülő ellentmondás még ilyen sokféle ellentétpárt rejt magában. Az ellentéteket fel kell olda­ni. Milyen tervek készülnek a II. számú Sütőipari Vállalat­nál? Egyik lehetőség a helyzet megváltoztatására: a fejlesztés. Csakhogy a vállalat saját fej­lesztési lehetőségei korlátozot­tak, mert a kapacitásnövelés csak állami lumtáá Útján'Va­lósulhat meg. A saját fejlesz­tési alap és az amortizáció a kopás pótlására, gépbeszerzés­re, szállítóeszközre stb. sem elég. Csak a gyártási eljárások korszerűsítésével, gépesítéssel tudják termelékenyebbé tenni a termelést. Ezek a feltételek biztosíthatók az új üzemeknél, így Vecsésen, Gödöllőn és Kis- tarcsán is. Eredmény, hogy már jó körülmények között Fejlesztés és szervezés A változtatás másik , olcsó, de hatékony módszeré: az üzem- és munkaszervezés. Milyen szervezési tervek ké­szülnek a vállalatnál? Csak távirati stílusban: Vecsésen a süteményüzem kialakítása, morzsatermelés szabályozása, a pilisi új üzem termelésének átszervezése, az aszódi üzem­ben a perec- és a linzerké- szités megszervezése, a men- dei kenyértermelés kialakítá­sa, morzsacsomagaló-részleg megszervezése stb. A fejlesztés és a szervezés sok mai gond megoldását se­gítheti. Mindennapi szükségletünk a kenyér és a péksütemény. A pék munkája csak gyors, pon­tos, jó minőségű lehet, mert termékét állandóan ellenőrzi a vásárló. De az sem árt, ha a vevő tudja, hogy milyen gon­dokkal küzdenek mindennapi kenyerünk előállítói. Milyen megoldatlan, vagy a megoldás felé haladó ellentmondások nehezítik munkájukat. Igaz, így sein válik megmagyaráz- hatóvá a késés, a „selejt”, csupán érthetőbbé. S az értés nyomán a vásárló követelése sokkal segítőbb lehet, a sür­getés a sütőipar folyamatos fed esetésére iránvulhat, s a ..felháborodás” több racioná­lis elemet tartalmazhat. Helyi és központi támogatás köze­pette. megértő hangulatban a pékek is jobb munkát végez­hetnek. Fóti Péter Első számú segítők A taggyűléseken vagy veze­tőségi üléseken elhangzó érté­kelések többnyire általános­ságban elemzik az egyes tö­megszervezetek és mozgalmak munkáját. Csak ritkán vagy egyáltalán nem térnek ki vi­szont az ott dolgozó kommu­nisták munkájának minősíté­sére. Holott ez adna igazán lendületet, segítséget. Önállóan A tömegszervezetek ugyanis nem egyszerűen végrehajtói, közvetítői a párt politikájának, hanem önálló tevékenységet folytatva, segítik felszínre hoz­ni a különböző ellentmondáso­kat, megoldásokat adnak, kez­deményeznek, jelzik a tapasz­talt jelenségeket a pártnak. Ez­zel egyúttal kifejezik és védel­mezik a soraikban található dolgozók érdekeit, igényeit. Másrészt a tömegszervezetek és mozgalmak a párt számára bizonyos értelemben harci te­rületet is jelentenek, mivel tagjaik, tömegeik megnyerése újra és újra szükséges. Ezért a párttagok által a tömegszer­vezetekben végzett mindenna­pos munka az élet követelmé­nye. A tömegszervezetek tagjai felkészültségben, politikai és élettapasztalatokban, aktivi­tásban, áldozatvállalásban ter­mészetszerűen különböznek egymástól. Párton kívüli tag­jaik nem minden, kérdést ítél­nek meg ugyanúgy, nem min­den esetben foglalnak állást ugyanolyan módon, mint a kommunisták. Ez természetes és nyilvánvaló. Ebből követke­zik, hogy tevékenységüket, ál­lásfoglalásaikat a pártszerve­zetek nem ítélhetik meg a pár­ton belüli normák, követelmé­nyek szerint. Az egységes né­zet és az egységes cselekvés itt Megfiatalodik a régi gyár Évi 25 millió fégla. alagcső Hetvenöt éves az idén a százhalombattai téglagyár. A gyármatuzsálem fejlődése a felszabadulás után jelentósen meggyorsult. Többszöri átépí­tés eredményeként, 1949-ben má.r 10 millió darab tégla hagyta el a kemencéket. Az utóbbi húsz évben végrehaj­tott korszerűsítés és gépesítés nyomán, a jelenleg 100 embert foglalkoztató üzem 25 ftüllió különböző tégla, alag'cső és válaszfalpadló gyártására ké­pes évente, mégpedig országo­san is a leggazdaságosabb költségráfordítással. A háromnegyedszázados üzem rövidesen megfiatalodik: a következő ötéves tervben mintegy 81 millió forintos re­konstrukciót hajtanak végre. minden esetben csak a kom­munisták ■ folyamatos meggyő­ző munkájának, politikai és ideológiai tevékenységének ha­tására alakulhat ki. S erre mind a teendők meghatározásakor, I mind a végzett munka értéke­lésekor a pártszervezeteknek megfelelő gondot kell fordíta­niuk, hiszen a tömegszerveze­tek pártirányításának ez az egyik legfontosabb eleme. Politikai felelősség A tömegszervezetek és moz­galmak önállóak, a demokra­tikus centralizmus elve alap­ján épülnek fel, tevékenysé­gükben realizálva a párt poli­tikáját. Ennek érvényre jutta­tása az ott dolgozó kommunis­ták számára fontos kötelesség. A pártszervezetek számára is szükséges, hogy megismerked­jenek a tömegszervezetek el­gondolásaival, irányelveivel, döntéseivel, mert enélkül a pártirányítás egyoldalú marad. Az egyoldalúság azonban az ellenkező végleten is jelent­kezhet. Az utóbbi időben szá­mos pártalapszervezet a terü­letén működő tömegszerveze­tet, mozgalmat valamiféle „melléje rendelt’.’ szervként fogja fel. Ügy vélik, hogy an­nak irányításáért minden vo­natkozásban az illető tömeg- szervezet vagy mozgalom fel­sőbb szerve felelős, s maguktól minden ilyen feladatot elhárí­tanak. Ahol így gondolkoznak, ott nem értik azt az elvet, hogy a pártirányítás alapve­tően az azonos szintű pártszerv feladata. A helyi politikai irá­nyításért tehát az adott terüle­ten tévékenykedő pártszerve­zet felelős. Az irányítás nem lehet mechanikus, mivel a tömeg­szervezetek között a feladat és a funkció tekintetében sok különbség van. Kell is, hogy legyen, mivel mindegyikük valamilyen sajátos feladatkör ellátására jött létre. Egy azo­nosság természetesen van kö­zöttük, s ez a. párt .politikájá­nak elfogadása és vállalása. Ezt azonban az emberek más- más csoportjai vagy rétegei körében, a megfelelő eszkö­zökkel képviselik és valósít­ják meg. Ez természetesen azt is je­lenti, hogy nem elégséges ál­talában igényelni segítségüket a pártszervezet által hozott határozatok megvalósításához, hanem arra kell törekedni, PP O volt a huszonharmadik — A beosztásom? Péterffy Domonkos megva­karja a feje búbját: — Könnyebbet kérdezzen. Gyakorlatilag főművezető va­gyok, hiszen én irányítom csaknem az összes karbantar­tók — asztalosok, mázolok, kőművesek, ládajavítók s az „udvarosok” egy részének — munkáját, de a műszaki osz­tály állományába tartozom, s a bérjegyzéken kiemelt cso­portvezetőként szerepelek. A ,,melegedő" 1945-ben lépett be asztalos­nak a kistarcsai Fésűsfonó­gyárba. ö volt a 23. dolgozó. — Siralmasan festett az üzem. Tulajdonosa, amit le­hetett, leszerelt és kőszegi gyá­rába „mentette át” a szovjet csapatok elől. Azt a néhány öreg gépet, ami itt maradt, megette a rozsda. Nem volt fűtés, nyersanyag, megrende­lés, semmi. Az emberek zsák­darabokba burkolt kézzel, láb­bal dolgoztak a kitört ablakú, hideg műhelyekben. Aki el­gémberedett. az bejött néhány percre a ..melegedőbe”: egy kis kuckót neveztünk ki an­nak, amit vaskályhával fűtöt­tünk. Hetekig, hónapokig ka­parták a rozsdát a streigan- fonoda „itt felejtett” gépei­ről. Én ez alatt az ablakokat „üvegeztem”: a tetőnyílások- bó! kiszedett, drótozott üveg­gel. deszkával, kartonpapír­ral, mikor mi volt. Azt a na­pot, amikor az első gépek megkezdték a kártoltfonal gyártását a feltépett textil- és kötöttáru-hulladékokból, so­sem fogom elfelejteni. A gyár végre újra élni, lüktetni kez­dett. Mintha ez a lüktetés von­zotta volna őket, egyre töb­ben kopogtattak a gyár ka­puján. — A kerítésen kézzel fes­tett tábla állt: „Itt mindenki szervezett munkás”. No, ha mindenki az, akkor ideje szak- szervezeti bizalmit választani, mondták az illetékesek. így lettem én az első bizalmi, majd, amikor egyesültünk egy kisüzemmel, a helyi szakszer­vezeti csoport titkára. Az is maradtam 1950-ig, amikor a minisztérium utasítására sze­mélyzeti vezetőt kellett beállí­tani. Ekkor személyzeti veze­tő lettem. Egy kis kitérő következett ezután, 1951-ben: két hónapa tartalékos tiszti továbbkép­zőn, s ugyanennyi a Völgy ut­cai pártiskolán. Mire vissza­ment, új feladat várt rá: a csúcspártvezetőség titkárának választották. Mozgalmai évek — Emlékszik a kasfia szö­vetre? — kérdi váratlanul Pé­terffy Domonkos. — Én ne emlékeznék? Aki­nek kasha szoknya és kék ingblúz volt az első báli ru­hám?! — Nos, kezdetben ahhoz gyártottunk fonalat. Később kaptunk nyersanyagot, gépe­ket, a munkáslétszám is meg­szaporodott. Több mint öt évig voltam párttitkár. öt­venhat tavaszán — házépítke­zés miatt — kértem a felmen­tésemet. Nem adták ingyen: csak úgy, ha elválallom a szervező titkári tisztséget, meg az asztalosműhely csoportve­zetői munkakörét. Akkor is szervező titkár volt, amikor — néhány héttel az ellenforradalom leverése után — az MSZMP szervezéséhez kezdtek. Elsők között lépett be a munkásőrségbe. Nyolc évet szolgált becsülettel, mi­előtt leszerelt. — Meg kell adni, mozgal­mas évek voltak: munka, ház­építés, munkásőri szolgálat, pártoktatás — egy Időben. Há­rom éve elvégeztem a marxis­ta—leninista esti középiskolát Az egész család Hűsége, szorgalma nem ma­radt észrevétlen. Az első — a szakma kiváló dolgozója — kitüntetést egymás után kö­vette a többi: kétszer nyerte el a könnyűipar kiváló dolgo­zója címet, párttagságának 25 éves jubileumán megkapta a Szocialista Hajáért Érdem­érmet. Fiatal lány siet el az ablak előtt, Péterffy Domonkos hosszan utánanéz. — Beosztottja? — kérdezem. — Otthon — mondja nevet­ve: — a lányom. — Ö is itt dolgozik? — Meg az egész dinasztia' A feleségem huszonöt évi mu'-ka után innen ment nyug­díjba három esztendeje. A lányom cérnázó, a vőlegénye a tmk-ban dolgozik. — Mikor lesz az esküvő? — Amint befejezzük az át­alakítást a családi házon: jú­liusban. — Most is tagja a csúcspárt- vezetőségnek? — A legutóbbi választás óta nem: mint az 1. sz. alapszer­vezet titkára, igy is részt ve­szek a csúcsvezetőségi ülése­ken. Bocsánat — ugrik fel hirtelen —, mást úgysem mondhatok, s el kell men­nem. Herczeg Istvánná, a csúcs­pártvezetőség nőfelelőse, be­szélgetésünk tanúja, nevetve néz utána: — Csak a legfontosabbat fe­lejtette el: a Munka Érdem­rendet. Kitüntetés méltóbb helyre még nem került, ne­kem elhiheti: huszonöt éve dolgozom vele. Április 4-én vette át, s úgy látszik, még maga sem hiszi el. Az egész gyár együtt örült vele. Nyíri Éva hogy „testre szabott” felada­tokat kapjanak, amelyek egy­bevágnak jellegükkel, tevé­kenységi körükkel. Alkalmaz­kodni kell tehát az adott tö­megszervezet vagy mozgalom szervezeti formáihoz, alapsza­bályához, munkamódszereinek sajátosságaihoz, a tagság ösz- szetételéhez, érdeklődési kö­réhez, stb. Az alkalmazkodás természetesen nem .jelenthet politikai vagy világnézeti en­gedményeket. Elsősorban ar­ról van szó, hogy nem szabad mechanikusan átvenni és al­kalmazni ezekben a szerveze­tekben a párt szervezeti el­veit és munkamódszereit. Tervezés és összehangolás A pártszervekre hárul a tömegszervezetek és tömeg-! mozgalmak tevékenységének összehangolása is. Gondoskod­ni kell arról, hogy a tömeg­szervezetek tevékenysége kapcsolódjék az adott időszak legfontosabb politikai fel­adataihoz. Másrészt munká­jukban ne legyen felesleges párhuzamosság, ismétlődés. Az összehangolást legjobb a munka tervezésekor, illetve a fontosabb akciók kidolgozá­sakor elvégezni, mert ezzel mindjárt elejét lehet venni az átfedéseknek. Nincs arra szükség, hogy ugyanazok _ az emberek ugyanazt a témát háromszor-négyszer tárgyal­ják meg, más-más testület­ben. Ez nem teszi jobbá, ha­tékonyabbá a párt vezető sze­repét, a tömegszervezetek pártirányítását. A pártszervezeteknek első számú segítői a tömegszerve­zetek és -mozgalmak. Olyan természetes szövetségesek, amelyek minden szinten részt vesznek a politika kialakítá­sában, a kérdések eldöntésé­ben, a határozatok megvaló­sításában. A helyes a'i>pon folyó' pártirányítás az' égjük fő feltétele annak, hogy e szerepüket minél jobban be­töltsék, s ezáltal még hatéko­nyabban érvényesüljön a párt vezető szerepe. Dr. Szabó Imre, az MSZMP KB alosztály- vezetője Ifjúsági nagygyűlés a VIT jegyében Országjáró diákok a Papszigeten Tegnap délután megkezdő­dött a KISZ Pest megyei bi­zottsága rendezésében az or­szágjáró diákok Pest megyei találkozója. A háromnapos program színhelye a szentend­rei Papsziget kempingje. A mintegy kétszáz résztve-' vöt három nap alatt változa­tos, színes program várja. Szombaton este bállal kezdő­dött a találkozó. Vasárnap honvédelmi versenyeket, tájé­kozódási futóversenyt és aka­dályversenyeket rendeznek, majd este 20 órakor Ifjúsági nagygyűlésre kerül sor, ame­lyen részt vesz Páricska Zol­tán, a KISZ Központi Bizott­ságának osztályvezetője is. A nagygyűlés a VIT jegyében zajlik. Ezt követően hazánk­ban tanuló külföldi diákok, a találkozó vendégei szórakoz­tatják a résztvevőket, A tá­bortűzzel egybekötött kultu­rális műsorra meghívják a hazánkban állomásozó szov­jet csapatok Komszomol-szer- vezetét is. Az országjáró diákok Pest megyei találkozójának részt­vevői holnap a Kossuth La­jos Katonai Főiskolára láto­gatnál?, ahol környezetisme­ret! vetélkedőre kerül sor. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom