Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-26 / 96. szám
rial NICXI s^CtrSop 1973. ÁPRILIS 26., CSÜTÖRTÖK Irena Sijatowa I kamarakoncertje ’ Bulgáriából átutazóban hazafelé kedden este jól sikerült koncertet adott a Lengyel Kultúra kamaratermében Irena Sijatowa lengyel zongora- művésznő. Műsorán romantikus művek, Chopin, Schubert, Balakirev darabjai szerepeltek. Sijatowa nálunk nem tartozik a legismertebb művészek közé, de hazájában nagyon népszerű és külföldi hangversenyein is igen szép sikereket aratott. Budapesti kamarakoncertje azt bizonyítja, hogy ez a siker és elismerés teljesen megérdemelt: Sijatowa figye- lemreméltóah eredeti alkatú zongorista. A romantikából nem a nőies, szelíd líra ér- deikli, hanem a végletesség és a szenvedélyesség. Még Chopin tolmácsolása is az erőt és a határozottságot hangsúlyozza, anélkül persze, hogy interpretálása a muzsika karakterét megiváltoztatná. A közönség a koncert után melegen ünnepelte a lengyel zongoraművésznőt. — só — Dél-Pest megye okmánytára Megnyitás előtt a Pest megyei Levéltár nagykőrösi fiókja A megyei és a városi levéltárakat 1950-ben államosították, és akkor a Pest megyei Levéltárhoz kapcsolták Nógrád megyét is. Anyagát Budapestre, a megyei tanácsiházára szállították. Ott azonban nem volt elegendő hely, s így Nagykőrös városának addig odahaza őrzött irományai Kecskemétre kerültek, Bács-Kiskun megye levéltárába. , A levéltárakat 1968. január elsejével a megyei tanácsok alá rendelték, Nógrád megye irományai hazatértek, s már lett volna hely a nagykőrösi akták részére is, csakhogy a város tanácsa ismét falai között kívánta őrizni a múlt írott emlékeit. Elhelyezésükre megfelelő helyiséget is ajánlott fel, mégpedig a városi bíróság épületének a Toldi Miklós Élelmezésipari Szakiskola által lefoglalt, és az iskola épülő új otthona elkészültével megürülő részében. A Pest megyei Levéltár a helyiségeket alkalmasnak találta, s a megyei tanács végrehajtó bizottsága még 1970-ben határozatilag hozzájárult, létesüljön Nagykőrösön megyei fióklevéltár. A megnyitás, határidejét — hiszen a helyiségeket át kellett alakítani — 1975. december 31-ben szabta meg. Ez az építkezés azonban — teljesen szokatlan módon — a határidőnél sokkal hamarabb elkészült. Nyoicszáz folyóméter irat Dr. Lakatos Ernő, a megyei levéltár igazgatója munkatársaival a helyiségekből egy-egy kutató- és kiállítótermet, három hivatali szobát, egy szolgálati lakást alakított ki,’ valamint az iratanyag elhelyezésére tíz raktárhelyiséget. A födémet hatalmas vastraverzek tartják most, mert fölötte az emeleten is iratraktár van, tehát nagy súlyt, négyzetméterenként 10 mázsa terhet kell tartani. A fióklevéltárat, amit a meFővárosi színházi esték Testvérek A Testvérek Illyés Gyula második Dózsa-drámája. Az elsőt még az ötvenes években írta, bemutatója 1956 februárjában volt a Nemzetiben. Akkor egyetlen drámai formára esküdött a színházi világ, arra. a megjelenítési szerkezetre, amelyet a századvég dramaturgiája dolgozott ki. Illyés másfajta drámát írt; a hagyományoktól távolodva, az epikus színházhoz közeledett. A kritika nem tudott mit kezdeni ezzel az építési technikával. A jeleneteket összekötő nagy drámai ívet nem volt képes felfedezni. Sietett hát a Dózsát könyvdrámának kikiáltani, amelynek nem sok keresnivalója van a színpadon. Volt azonban az akkori kritikának ennél jóval lényegesebb kifogása. Illyés Dózsája nem eléggé, nem igazán forradalmár: kissé egyszerűsítve ebben a súlyos vádban összegezhető minden akkori bírálat. Ezek a kritikák egyaránt sematikusan kezelték a drámát és a forradalmár alakját; nem volt igazuk. De a drámát több mint tíz esztendeig egyetlen szánház sem tűzte műsorára. Mígnem a szegedi szabadtéri játékok néhány éve, 1971-ben, az ország legnagyobb színpadán ismét bemutatta a drámát. Az előadás egészen kivételes sikert aratott Bebizonyosodott, hogy Illyés drámája nem könyvdráma, hanem ízig-vérig színpadi munka. Dózsa alakja pedig hiteles, meggyőző rajza egy olyan forradalmárnak, aki egyetlen pillanatra sem tud és nem is akar elszakadni a valóságtól, az élettől, az emberektől, tehát a világ realitásaitól. A szegedi Dózsa-előadás előkészületei közben azonban kiderült, hogy még valaki elégedetlen a drámával, igaz, egészen más okok miatt, mint a kritika: maga a szerző. Akkoriban többször beszélgettem Illyés Gyulával; szavaiból egy új Dózsa-dráma körvonalai bontakoztak ki. A költő az ötvenes években írt drámájának problematikáját utóbb nem érezte elég modemnek, Dózsa alakjának ábrázolásához egy új megközelítési módot keresett. A meglepően gyorsan elkészült Testvérek az új Dózsa-dráma. Először a pécsi színház mutatta be, az elmúlt évad egyik legszebb ünnepévé avatva a premiert, s néhány napja a budapesti Nemzeti Színházban is láthatjuk. Mi a? új ebben a darabban? Első Dózsa-drámájában a költő a parasztvezér életének eseményeit követte végig, Nándorfehérvártól, Budán és Cegléden át, egészen a temesvári csatáig, az utolsó, a végső vereségig, a bukásig, tehát Dózsa felemelkedéséig és megdicsőüléséig. A parasztvezér életének és a na>gy háborúnak az eseményei természetesen az új drámában is helyet kaptak. De a második színpadi konstrukció "elemzőbb, gondolatibb, filozofiku- sabb. A régebbi, az első dráma Dózsa és a felkelt nép nagyságát, dicsőségét mutatta fel. Űj drámájában két kérdést vizsgál a költő: miért állt Dózsa a parasztok élére, és hogy érdemes volt-e ezt a küzdelmet vállalnia. Dózsa sorsának alapkérdései ezek. Ha nem tudunk rájuk válaszolni, nem értjük A két Dózsa testvér, Gergely (Kálmán György) és György (Sin- jkovits Imre). meg sem a vezért, sem lázadó parasztjait, nem értjük meg a kort. Gondoljuk csak el: Dózsa, az addig teljesen ismeretlen és szinte koldusszegéniy végvári katona egyik pillanatról a másikra a magyar hadak fővezére lesz. Olyan megbízást kap, amely jog és szokás szerint az ország leggazdagabb földesuralt illetné. A végvári kapitány gyorsan ívelő karrier küszöbéhez érkezik; néhány év múlva az ország leggazdagabb birtokosai közé emelkedhet, vármegyék ura lehet. Az akkori idők jól ismerik a katonai felemelkedésnek ezt a típusát; Hunyadi János is így tűnt ki az ismeretlenségből. Dózsa jól tudja ezt. S mégis, nem e szédítő karrier felé indul, hanem élére áll a lázadó parasztoknak. Miért? Illyés Gyula első Dózsa- drámája ezt a szembeállítást elkerülte. A Testvérek ennek a kérdésnek a vizsgálatával kezdődik. Az akkori hatalmasok, az ország gazdái nyilván árra számítottak, hogy Dózsa, az ismeretlen végvári kapitány megilletődik majd' a karrier lehetőségiétől és engedelmes szolgájuk lesz. Dózsa azonban képtelen erre. Olyan romlottsággal találkozik a fő- uraik körében, amelytől elborzad. A Testvérek jó néhány tényt sorol fel ebből a bűnlajstromból, az ország és a nép olyan semmibevevéséről, amely valóban Ijesztő; ezekről a tényekről tudnunk kell, hogy igazak, megtörténtek, dokumentálhatók. Dózsa emberi nagyságát bizonyítja, hogy még a hatalmas vagyon érdekében sem tudta a romlottságot vállalni, s ez vezette végül is a meggyötört parasztok közé. De helyesen cselekedett.-e? S nemcsak a kezdet-kezdetén, hanem később, amikor a háború kegyetlen törvényei szerint, a bíráskodással, a halálos ítéletekkel is azonosulnia kellett. Dózsa katona volt. tudta, mi a háború, ezek a kérdések talán eszébe sem jutottak. De ott volt mellette az öccse, Gergely, aki akkor éo- pen a krakkói egyetemre készült. a parasztháború miatt azonban, mint annyian egyetemista társai közül, ott maradt György mellett. Ö hozaGábor yiktor ieivétele kodik elő minduntalan ezekkel a kérdésekkel. A Testvérek tulajdonképpen nem más, mint a két Dózsa fiú, György és Gergely vitája. Nem akármilyen vita ez: összecsapásuk egyik pillanatában Gergely kést emel bátyjára. Néhány sorban természetesen lehetetlen ezt a vitát leírni; meg kell nézni az előadást. Annál inkább, mert nyilvánvaló, hogy a két testvér, a két Dózsa fiú vitájában nemcsak a hajdani parasztháborúról esik szó, hanem áttételesen mindenféle forradalomról. A mienkről is természetesen, árról, ami 1945-től mostanáig Magyarországon lezajlott. Illyés történeti drámáját rendkívül időszerűvé éppen ez a mának szóló üzenet teszi. Az üzenet persze nem egy-két mondat, nem is egy vagy két részlet, hanem az egész mű, maga a dráma. A dráma, amelynek lezárásáról, összefoglalásáról még nem beszéltünk. A befejezés változást hoz. Az addig vívódó, kételkedő Gergely a halál küszöbén nem vállalja a számára felkínált szabadulási lehetőséget, nem gyalázza meg Dózsát és a forradalmat. A bosszút lihegő, tajtékzó urak meglepődnek. De ez a fordulat csak az ő számukra váratlan. Gergely kétségei, vívódásai ugyanis — erre az egész dráma bizonyság — sohasem tagadták a parasztháborút, magát a lényeget. Gergely nem egy elképzelt, egy „ideális”, soha nem létező forradalomért vállalja a halált, hanem azért, ami György vezetésével 1514 nyarán lezajlott. A vívódó Dózsa-fiú a dráma és az élet utolsó perceiben a forradalom egészévéKazonosul. A Nemzeti Színhá? remekműnek járó tisztelettel és alázattal vitte színre Illyés drámáját. Vadász Ilona és Marton Endre kristályosán tiszta és aszketikusan egyszerű rendezése, Sinkovits Imre erőteljes Dózsája, Kálmán György kétkedő Gergelye, Moór Mariann kedves Julinké ja hatásos és meggyőző előadásban juttatta el a közönséghez az Illyés-dráma nagy gondolatait. Ökrös László oszleggyei levéltár nagykőrösi tályának is neveznek, a korszerűbben rendezték be szerelték fel. Nemcsak a legmodernebb az ország többi fióklevéltára között, hanem némely megyei levéltárral is vetekszik. Vasállványain kétezer folyóméter irat fér el. Jelenleg 800 folyómétert tesz ki a benne őrzött irományanyag. Tavaly ősz óta két irányból teherautó- számra hordták az aktákat, mert nemcsak a nagykőrösi levéltárat költöztették vissza Kecskemétről, hanem a megyei levéltárban levő számos okmány másodpéldányait is oda vitték Budapestről, valamint a ceglédi járás valamennyi községének régebbi és újabb keletű irományait. A későbbiek folyamán egész Dél-Pest megye levéltára lesz a nagykőrösi. i Kincseket érő akták Kétségtelen azonban, hogy a legértékesebb benne a Nagykőrös egykori mezőváros, később rendezett * tanácsú és újabban járási jogú város történelmi fejlődésére vonatkozó iratanyag. A mezővárosok irattára nagyon hiányosan maradt fenn, Nagykőrösé viszont a XVI. századtól csaknem teljes egészében, és így egyedülállóan nagy a jelentősége a magyar mezővárosok múltját kutató történészek számára. Város- és gazdaságtörténeti szempontból egyaránt fontosak a török hódoltság korából fennmaradt tanácsülési jegyzőkönyvek és a város latin meg magyar nyelvű számadásai. Továbbá, a budai basával és alárendeltjeivel törökül folytatott iratváltás kötegel. Megvan a körösi Arany János Gimnázium irattára, a múlt század elejéről hiányosan, a század közepétől — Arany János tanárkodása idejéből — azonban a mai napig teljes egészében. Rendkívül jelentősek a város egyesületeire vonatkozó emlékek. Szerepelnek ezek között az egykori céhek, majd az ipartársulatok okmányai mellett a legkülönbözőbb kulturális és sportegyesületek irományai is. Nagyon értékes továbbá, a város belterületéről, határáról készült sok régi, XVII. és XVIII. századból származó kéziratos térkép- gyűjtemény. Avatás szombaton Feljegyzésre méltó, hogy Nagykőrös levéltárában kutatott Galgóczy Károly, a város szülötte, a múlt század neves történésze, aki Pest megye monográfiája mellett Kőrösét is megírta. A mi századunkban Erdei Ferenc és Majláth Jolán foglalkozott a város történetével, s kutatott levéltárában, amíg az Nagykőrösön volt. Most, hogy újra ott van a történészek számára oly jelentős forrásanyag, május 2-án megnyílik a levéltár ajtaja a kutatók előtt. Előbb április 28-án, szombaton, azonban sor kerül ünnepélyes felavatására. Az avatóbeszédet a megyei tanács képviseletében Borbély Tibor, a megyei tanács művelődési osztályának helyettes vezetője tartja. Szokoly Endre VÁC Petőfi Sándor- emlékkiá Ili lás A váci párt- és tömegszervezetek székházában április 28-án délután 17 órakor Balassi István, az MSZMP városi bizottságának osztályvezetője nyitja meg a Petőfi Sándor- emlékkiállítást. A költő életútját — a kiállítás anyaga alapján — Mátyás Ferenc költő ismerteti. Közreműködik Ben- kő Péter, a Thália Színház művésze. HEJI FILMJEGYZET Látszólag ok nélkül Jean-Louis Trintignant, a Látszólag ok nélkül című film főszereplője Végre egy, a műfaj szabályait tiszteletben tartó, jól megcsinált, végigizgulható krimi! A kritikushoz talán nem illő lelkendezést mentse, hogy az utóbbi hetek kriminek szánt filmjeiből többnyire csak a sűrű unalom és a bosszantó ötlettelenség áradt. Ez a film, melyet Ed McBain Tíz plusz egy című regényéből Philippe Labro írt és rendezett, mintha egy kicsit kárpótolna ezekért a műfajra csak szégyent hozó alkotásokért. Pedig a Látszólag ok nélkül sem épül holmi világmeg- váltóan új ötletre, s még csak fordulataira sem mondhatjuk, hogy soha nem látottak-olva- sottak. Labro viszont tud valamit, ami ebben a műfajban elengedhetetlen: tud úgy elmondani egy történetet, hogy végig megőrzi annak feszültségét, és a megoldást oly módon tartogatja az utolsó percekre, hogy logikája következetességével még a krimiben jártas nézőt is képes meghökkenteni. A krimi ugyanis elsősorban logikai játék; afféle kitalálósdi egy bűntett elkövetőjének személyét, indítékait, az elkövetés módját illetően. A rossz krimik éppen ettől az érdekfeszítő játéktól fosztanak meg bennünket, hasonlóan ahhoz, mint ha három nappal karácsony előtt valamely kedves hozzátartozónk azt kérdezné: — Találd ki, mit kapsz karácsonyra? — s mielőtt a szánkat kinyitnánk, vagy agyunk egyet fordulna, már orrunk elé is dugja a meglepetésnek szánt ajándékot. Az ilyesmi nemcsak, hogy rossz játék, hanem rossz vicc is. Labro viszont nem esik ebbe a hibába. Az igaz, hogy a kellékekkel és a vonzó helyszínekkel nem fukarkodik (a Cote d’Azur gyönyörű üdülőhelyein játszódik a történet, irigylésre méltóan szép környezetben, az átlagon jóval felüli mértékben csinos lányok futkorásznak lenge, vagy semmilyen öltözékben, van autós üldözés, pisztolypárbaj, verekedés, titokzatos gyilkosságok egész sora, szívós-makacs detektívfelügyelő, „meg minden”), de a sablonosnak tűnő kellékekből végül is egy lélektani alapokon nyugvó krimi kerekedik, élő figurákkal, némi akasztófahumorral, szerelemmel, és a happy end teljes hiányával. Carella felügyelőt pedig nem kisebb színész, mint Jean-Louis Trintignant játssza, és a lányok alakítói is neves fiatal sztárok: Dominique Sanda, Carla Gravina, Stephane Audran. Közöny Rövid időn belül a másodül nagy „irodalmi” filmjét is műsorra tűzték Luchino Visconti rendezőnek. Az előző, a Thomas Mann-novellából készült Halál Velencében szinte egyértelmű, bár rangos kudarc volt. Visconti nemcsak, hogy nem találta meg Mann művének legfontosabb gondolatait, hanem amelyekre rátalált, még azokat is kiforgatta, megmásította, s az irodalmi remekműnek a halvány árnyéka is alig jelent meg a filmen. Most, az újabb irodalmi alapú film, a Közöny, esetében sem beszélhetünk sikerről, de annyit megállapíthatunk: Albert Camus regényéből és regényhőséből kevesebb veszett el a megfilmesítés során, mint Thomas Marínéból. Elégedettek nem lehetünk, de olyan egyértelmű elutasításra sincsen ok, mint a Halál Velencében esetében volt. A Közöny, vagy eredeti címén: Az idegen, egyike a század irodalmi alapműveinek. Camus először ebben fogalmazza meg — nem tételesen, hanem az ábrázolt figurában, annak cselekedeteiben, tehát az esztétikum szférájában — az egzisztencializmus lényegét. Anélkül, hogy hosszú, s ide nem illő fejtegetésekbe bocsátkoznék, erről csak annyit: Camus és hőse, Meursault, úgy vélik, hogy a világ eleve értelmetlen; értelmetlen benne az emberi lét és annak minden mozzanata, eseménye, cselekménye; bármit tehetünk, s annak az ellenkezőjét is, mert mélyebb oka, magyarázata, értelme úgy sincs semminek; a lét nem más, mint létezés, kényszerű és céltalan valami; értékes, mély, tartalmas kapcsolat ember és ember között nem jöhet létre, vagy, ha igen, annak sincsen perspektívája, stb"., stb. Ez, persze, igen szárazon és tételesen hangzik, s a Közönyben sehol nem is kerül ilyen megfogalmazásra — mindenesetre nagyjából ezek olvashatók ki a műből, amely egy látszólag értelmetlenül elkövetett gyilkosság miatt börtönbe, majd a nyaktiló alá kerülő, a világ iránt közömbös, közönyös, a világban tökéletesen idegenül mozgó férfi, Meursault történetét mondja eL Viscontinak a Közöny megfilmesítésében néhány dolog sikerült, néhány — alapvető — nem. Sikerült a légkör, a nyomasztó algériai nyár, a vad hőség, a színek, a hangulatok felidézése. Sikerült megragadnia néhány lelkiállapot rajzát. Nem sikerült xnszont a filmvásznon is megmutatnia, miért, s hogyan lett olyan ember Meursault, amilyen lett, mik az indítékai, miért lő le egy arabot, mi az oka látszólagos közönyének. Nem sikerült tehát az egzisztencialista gondolati mag kibontása. És nem sikerült a szereplőválasztás sem. Marcello Mastroianni ugyan kiváló színész, de alkatilag olyannyira rokonszenves, hogy neki még fokozottabban nem hisszük el Meursault egész közömbös, idegen lényét. Ez a szerep egyszerűen nem neki való. r Es az isten megteremté... a kávéházi énekesnőt. S valószínűleg csak ő tudja, mi köze ennek a kilométeres címnek ehhez a gyenge jugoszláv filmhez, amely egy harmadrangú énekesnő és egy jóravaló me- lósfiú sivár szerelmét és zátonyra futott házasságát meséli el unalmasan és érdektelenül, hosszan. Takács István . * f
