Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-12 / 85. szám

4 ~&Ortap 1973. ÁPRILIS 13., CSÜTÖRTÖK Betegek és könyvek Két kórház és a művelődés A beteg „ráér” olvasni. A kórházakban, szanatóriu­mokban. sokan olyanok is irodalom barátok lesznek, akik egyébként ritkán vesznek a kezükbe könyvet. A művelődés, a kulturális nevelés nem kevésbé jelentős helye lehet tehát az egészségügyi intézmény is. A váci kórházban és a visegrádi szanatóriumban néztük meg, hogyan gondoskodnak az egészségügyi dolgozók és a betegek olvasás iránti igényének kielégítéséről. Pályázat Országos népművészeti pá­lyázatot hirdetett a Nyíregy­házi Városi Tanács Vb műve­lődésügyi osztálya és a Nép­művelési Intézet a szakkörök­ben és egyénileg alkotó ama­tőrök részére, hímzett és szőtt textíliák, használati és szo­borigényű fafaragások, ková­csolt vasak, kerámiák készíté­sére. A pályázaton részt vehet miniden amatőr, A pályamunkák beküldésé­nek határideje 1973. május 15. A beküldőknek fel kell tüntet­ni nevüket, pontos címüket. Megkezdődött a III. országos kollégiumi konferencia Pest megyei küldöttek a tanácskozásról Szerdán a Fővárosi Művelő­dési Házban megkezdődött a 111. országos kollégiumi kon­ferencia. A középiskolás és a szakmunkásképző intézetek ■kollégiumainak és diákottho­nainak háromnapos tanács­kozásán az ország vala­mennyi középfokú bentla­kásos intézményéből mintegy 400 delegátus — diák és fel­nőtt vezető — vitatta meg az időszerű nevelési kérdéseket. A tanácskozás első napján megjelent Keserű Jánosné, könnyűipari miniszter és Nagy Imre munkaügyi miniszterhe­lyettes is. A konferencián két refe­rátum hangzott el. Szűcs Ist­vánná, a KISZ Központi Bi­zottságának titkára egyebek közt beszámolt arról, hogy i jelentősen előrehaladt az i új típusú kollégiumi ne­velés kibontakoztatása, a diákotthonok kollégiummá fejlesztése. Dr. Bencédy Jó­zsiéi, a Művelődésügyi Mi­nisztérium közoktatási főosz­tályának vezetője egyebek közt az ifjúsági törvény és az MSZMP Központi Bizottsá­gának tavaly júniusi hatá­rozatának végrehajtásáról be­szélt. A Pest megyei kollégiu- i mókát népes küldöttség képviselte a tanácskozá­son. Ott voltak a váci, az aszódi, a nagykátai és nagykőrösi kö­zépiskolás, valamint a váci és szigethalmi szakmunkásta­nuló-kollégium és a fóti Gyer­mekváros küldöttei. Részt Ismeretes, hogy a váci kór­ház új intézmény, 1970-ben ad­ták át rendeltetésének. Sajnos, vett a tanácskozáson Ober- czán József, a Pest megyei Tanács művelődésügyi osz­tályának munkatársa, álta­lános felügyelő, Sarkadi Ist­ván, a nagykőrösi Arany Já­nos középiskolás kollégium igazgatója, megyei szakfel­ügyelő és Molnár Lajos, a vá­ci szakmunkástanuló-kollé­gium vezetője is. Az országos konferencia jelentőségéről és tapasztalatairól velük beszél-' gettünk. — A tanácskozás számomra mindenekelőtt azért fontos — mondotta Molnár Lajos —, mert alkalmat ad arra, hogy saját munkánkat összevessük más kollégiumok tevékeny­ségével. Az eddigi tapaszta­latok szerint úgy látom, kol­légiumunk munkája jól il­leszkedik az országos irányvo­nalhoz. Sarkadd István az országos konferencia napján tíz Pest megyei középiskolás kollé­gium munkáját értékelve, egyebek között kijelentette: — Az elhangzott értékelé­sek a Pest megyei kollégiu­mokra teljes egészében érvé­nyesek, mind az eredmé­nyek, mind a tennivalók te­kintetében. Dicsérendő ered­mény, hogy javul a tanulmá­nyi színvonal, Obere zán József egyebek közt azt hangsúlyozta, hogy a kollégiumok a demokra­tikus formák kialakításában valamivel megelőzték az is­kolákat. Ma öt szekcióban folytatja munkáját a tanácskozás. ö. L. ' a tervezésnél nem gondoskod- I talk arról, hogy elegendő szo- i ciális helyiséget építsenek, a könyvtárról nem is szólva. Most a kórházban csak orvo­si szakkönyvtár van, s az öt­százötven dolgozó, illetve a négyszázhatvan beteg nélkülö­zi az olvasnivalót. Jelenleg ... A fenti helyzetbe ugyanis az illetékesek nem nyugodtak be­le. Sem a kórház, sem a szak- szervezeti bizottság költségve­téséből nem futotta arra, hogy valahol, egy helyiségben, né­hány könyvszekrény beszerzé­sével könyvtárat létesítsenek. Lengyel Erzsébet, az SZMT váci járási könyvtárának ve­zetője, a járás üzemi szakszer­vezeti könyvtárának „gondno­ka” a városi pártbizottság se­gítségét kérte. És Balassi Ist­ván, a pártbizottság osztályve­zetője eredményesen járt közbe a városi tanácsnál. — ígéretet kaptunk — tájé­koztat —, hogy még ebben a félévben a tanács a kórház rendelkezésére bocsátja azt az összeget, amelyből hét könyv- szekrényt, egy kölcsönzőasz­talt és egy folyóiratállványt vásárolhatunk. Minikönyvtár osztályonként Visszük a hírt a kórházba. Csöge József szb-titkár el­mondja: úgy tervezték, hogy á kórházzal szemben épült nő­vérszállás társalgójában ren­deznek be a könyvtárait. Az egyik nővér — társadalmi munkában — vállalná a könyvtáros feladatának ellátá­sát is. Ha megvásárolják a szekrényeket • és az SZMT könyvtárából leszállítják a mintegy ezernégyszáz kötetet — ennyi fér el egyelőre —, ak­kor az osztályokon „mini­könyvtárakat” rendeznek be, Dr. Korona Árpád igazgató- helyettest, az idegosztály ve­zető főorvosát is felkerestük az újsággal. — Nagyon örülünk— mond­ja —, hogy sikerül végre meg­oldást találni. Csaknem ezer ember hiányolta az olvasniva­lót. Pedig a betegeiknek lélek­tanilag nagyon sokat jelent a könyv. Eddig úgy segítettünk / magunkon, ahogy tudtunk. Én például otthonról rendszeresen' behoztam a szépirodalmi köny­veimet és azt kölcsönöztem az osztályomon fekvő betegek­nek . 12 ezer kötet A visegrádi szanatórium a fővárosi tanács kórháza, az itt dolgozók érdekképviselete azonban a megye szakszerve­zeti szerveire hárul. Amikor Lengyel Erzsébettel arról ér­deklődünk, hogyan gondos­kodnak a csaknem négyszáz betegről, illetve egészségügyi dolgozóról, büszkén mutatják a 12 ezer kötetes könyvtárat. Az ajtón kis tábla: kölcsön­zés naponta 11—12 óra között. Hogy milyen keresett a könyv, azt bizonyítsa egy statisztikai adat: tavaly 19 746 kötetet köl­csönöztek innen. Pathó Gyuláné napi három órában könyvtáros: — A szanatórium költségve­téséből évente 20 ezer forintot költünk új könyvek vásárlásá­ra, az állomány felfrissítésére. Idén megemelték ezt az ösz- szeget, 26 ezer forintot kapunk. Az a baj, hogy nagyon szűkén vagyunk... Tervek — művelődési teremre Dr. Hun Nándor igazgató főorvos is nagy barátja a könyveknek: — Ismerjük a könyvtár gondjait, sőt elképzeléseink is vannak, hogyan segíthetnénk. Az emberek, ha nem olvasnák, akkor tévét néznek. Én azt szeretném, ha sikerülne a be­tegeket és dolgozókait egyaránt a tévé mindenhatóságáról le­szoktatni, hogy időt szentelje­nek a kultúra más területednek is. Létesítenénk az intézmény­ben egy „művelődési házat”: olyan teremre gondolok, ahol a könyvkölcsönzés melletit zenei rendezvényeket, író—olvasó ta­lálkozókat tarthatnánk. Azt hiszem, a kertben levő épületet átalakíthatnánk a kultúra templomává. Idén elkészülnek a tervek, a megvalósítás, a ki­vitelezés azonban a jövő fel­adata lesz. Soós Ibolya Kurázsi mama tanításai A Madách Színház új rendezésiben és szereposztásban állította színpadra a XX. századi drámairodalom egyik leg­nagyobb alakjának, Bertolt Brecht Ku­rázsi mama című művét; A darab al­címe: Krónika a harmincéves háború­ból. Brecht halhatatlanul bölcs és bátor paraboláinak, tanító-felrázó szándé­kú műveinek egyike ez a dráma, s ta­lán a legtovább képes lesz hatni az egymást váltó nemzedékekre, mert a nagy tanulság és tanítás egy család, s legsűrítettebben egyetlen ember, a csa­ládfő Kurázsi mama tragédiájában je­lenik meg. A bemutató után, már a színház min­dennapos közönségével láttam az elő­adást. Tizenéves fiataloktól még járó­képes, hetvenes évjáratbeliek ültek a nézőtéren, vagyis hatvan évjáratnak három nemzedéke. A zseniális brechti gondolatok már az első jelenetekben ielszikráztak, s ebben a magas ívelésben tették mind világosabbá a darab mon­dandóját, a régi történet általánosan érvényes, a mához is, hozzánk is szóló tanulságát. A mondanivaló érzékletes felmuta­tását a színház kitűnő együttese egyen­letesen emelkedő játékával segítette, mind jobban kiemelve a mostani elő­adás két nagy alakítását; a közönség egy részének reagálása mégis meghök­kentően lanyha volt. nem is minden je­leneteit nyugtázott a szenvtelen, udva­rias taps. Már a második rész közepé­nél pergett a játék, amikor nem lehe­tett nem megsejteni: több új tanulságot rejthet magában színpadnak és közön­ségnek ez az egymásra reagálása. Szociológusok nem túl nehéz munká­val, tudományosan is bizonyíthatnák, ami bennem is fölsejlett közben, ma­gyarázatot keresve kortársaim az egy­más mellett ülő három nemzedék rea­gálására. Mert mi más lehet az oka ennek az egészen az utolsó jelenetekig megőrzött, majdnem szenvtelen, lany­ha tapsnak, ha nem a ml századunk új élményeinek-tanuiságainak, melyek mellett olyan harmatosain, ártatlan-ro­mantikus játéknak tűnik a színpadon zajló dráma? Sokan vagyunk, akik át­éltük a II. világháborút, megismertük a frontok iszonyú csatái, emberveszte­ségei mellett emberfajunk érthetetlen rövidzárlatnak látszó elaljasodását, el- álilatiasodását, mely megszülte a kon­centrációs táborokat, haláltáborokait, melyek szöges drótkerítései mögött, a krematóriumokban tízmillió európait öltek meg. Aztán kiderült, hogy azok a hihetet­len szörnyűségek nem egy múló rövid­zárlat eredményei voltak, hiszen a tö­meges kivégzések és emberkínzások megújulva folytatódtak a koreai háborúban, aztán Algériában, Kon­góban, Indonéziában s Vietnamban. Német katonák millióinak elállatiaso- dása után Henri Alleg, algériai újság- szerkesztő Vallatás című. nálunk 1958- ban kiadott kis könyvéből értesülhet­tünk francia katonák szadizmusáról, s Mark Lane, amerikai ügyvéd: Ameri­kaiak elmondják... címen, 1971-ben megjelentetett könyvében olvashatjuk, szemünket {íitetlenkedéssel meregetve, hogyan nyomorították vérengző, fene­vadakká a vietnami bevetésre szánt fiatal amerikaiakat, érettségizett és főiskolát, egyetemet végzett férfiakat a kiképzés pár hónapos dresszúrájá- ban, s hogy a kínvallatások éppen olyan embertelenek, gyalázatosak, csak ragadozó vadállatokhoz hasonlíthatóak voltak a Vietnam népe ellen tiz éven át folytatott háború utolsó percéig, mintha Hitler hóhérlegényei végezték volna. És ismerjük mór a vietnami há­ború befejezése után közölt számada­tokat: Egyesült Államok az indokínai háborúra 140 milliárd dollárt fkb. 4,2 billió forint) fordított (ez pl. 16,8 mil­lió kétszobás lalkás értéke), s hogy a háború v áldozataiból a polgári szemé­lyek aranya 90 százalék (ugyanez az első világháborúban 5, a másodikban 48, a koreai háborúban 84 százalék volt), s hogy 1965-től 1973-ig az Észak- Vietnamra ledobott bombák 450 hiro- simai atombomba hatáserejének felel­tek meg, s hogy ebben az időpontban az Indokínára ledobott 12 millió bom­ba éppen háromszorosa annak, amit a második világháború éveiben a szövet­séges haderők ledobtak a hitleri Né­metországra, s Európa hadszíntereire. Nincs hát semmi meglepő abban, ha a mai nézőközönséget a Kurázsi mamá­ban elénk állított háború éppen csak megborzolja. A háború és embertelen­ségeinek mai léptékei mellett az 1618 —1648-as harmincéves háború kicsiny csetepaténak látszik, s hogy Kurázsi mama sorban mindhárom gyermekét elveszti, mégsem tanul semmit, mint­ha már ez sem tudna megdöbbenteni- fölrázni bennünket, hiszen lám! ... De hadd ne ismételjük el az imént elmon­dottakat. Az utolsó jelenetekben, s a darab végére a jó együttes, mégis megteszi a hatását a brechti gondolatokkal. Kü­lönösen két kiemelkedő alakítás segít ehhez: Psota Irén és Nagy Anna. Az 6 játékuk gyümölcse, hogy az addigi ud­varias tapsokat hevesen felcsattanó, egyre hosszabb s a végén vastaps vált­ja fel. Psota Kurázsi mamája olyan színészi teljesítmény, hogy ezért egy­magáért is érdemes volt felújítani ezt a darabot. Nagy Anna a néma lány sze­repében talán legnagyobb alakítását produkálta. Sorolhatnánk még Márkus László papjának kitűnő megformálását, a két Kurázsi-fiút, Papp Jánost és Ka- locsay Miklóst, valamint Horesnyi László szakácsát, Bencze Ilona Yvette- jét. Szénást Ernő őrmesterét. Árva János zsoldosvezérét. S feltétlenül di­csérnünk kell Vámos László rendezését. Nemes Nagy Ágnes szép fordítását. Csányi Árpád díszletét. Köpeczi Bócz István jelmezeit Paul Dessau kísérő­zenéjét. Az elismerést mindannyian megérdemlik. Gergely Mihály Vjacseszláv Tylhonov és Bibi Andersson, A svéd asszony főszereplői HETI FILMJEGYZET A svéd asszony Jurij Jegorov rendező szov­jet—svéd koprodukcióban ké­szült filmje arra példa, mi­ként lehet egy ízig-vérig ka- landíilm önmagán túlmutató, a műfaj átlagos színvonalát jóval meghaladó. A svéd asszony ugyanis, történetét és az előadásmód stílusát tekintve is, csaknem a klasszikus kalandfilmsémá- kat követi. Adva van egy bá­tor, jóképű, leleményes hős, akire nagyon bonyolult fel­adatot bíznak, olyant, amely­nek végrehajtása nemcsak hogy bonyolult, de állandó életveszélyt is jelent. Ez a hős — miközben kiválóan végre­hajtja a feladatot, s közben nem kevés kalandba, idegfe­szítő szituációba keveredik — összetalálkozik egy szép asz- szonnyal, aki először csak se­gítője a feladat végrehajtásá­ban, majd, annak rendje és módja szerint, egymásba is szeretnek, s ettől fogva közö­sen dolgoznak a hős számára életfontosságú és életveszélyes feladat tökéletes és teljes vég­rehajtásán. Nos, mindez benne van Je­gorov filmjében, hiszen a da­liás Viktor Krimov, a fiatal szovjetállam különmegbízottja Üllő vág) A hét másik kétrészes film­je a bolgár—NDK—szovjet koprodukcióban készült, az 1933-as lipcsei perről szóló Üllő vagy kalapács című al­kotás. Érdekes film, s nemcsak a téma folytán. Elkészítését ugyanis már önmagában is in­dokolta volna a Dimitrov-per negyvenéves fordulója, hiszen ez a per tette először nyilván­valóvá a világ előtt, milyen természetű is a Németország­ra éppen rátelepedni kezdő nemzetiszocialista hatalom. A film azonban tovább megy en­nél, noha a per eredeti doku­mentumaihoz, jegyzőkönyvi szövegeihez pontosan ragasz­kodó hűséggel idézi fel Dimit­rov küzdelmét az igazságért, és azt a folyamatot, amelynek eredményeként végül is vádló lett a bűnösnek kikiáltottból. (Ebben a feladatban igen jól helytáll á Dimitrovot alakító kitűnő színész, Sztejan Gecov). Az Üllő vagy kalapács nap­jainkban készült, s mint ilyen­ből, nem hiányozhat belőle az a négy évtizedes tapasztalat sem, amelyet a nácizmus és a fasiszta módszerek mibenlété­ről a lipcsei per óta szerzett a nem akármilyen feladattal utazik Svédországba: ezer mozdonyt kell rendelnie a svédektől, akik hajlandók szállítani, megtörve ezzel a Szovjet-Oroszország élleni tő­kés gazdasági blokádot. S ezenközben találkozik a szép svéd özveggyel, Britt Sagne- liussal, akivel egymásba sze­retnek. Igen ám, de ebben a filmben azért lesz tartalma- sífbb a séma a szokottnál, mert Krimov nem egyéni cé­lokért vállalja a veszélyeket, hanem hazája érdekében, és a veszedelmek is egy ádáz fe­hérgárdista emigránscsoport ellenakciói miatt következnek be. A svéd asszony tehát mint­egy társadalmi szintre emeli a kalandot, egy új társadalmi rend élethalálharcát vázolva fel az érdekes, izgalmas cse­lekmény hátteréül és alap­jául. Hogy ez jól sikerült, ab­ban a lendületes forgató- könyv, és a két főszereplő, a / Klimovot játszó, nálunk is jól ismert Vjacseszláv Tyihonov, s a Bergman-filmek állandó hősnője, a Brittet játszó Bibi Anders son kiváló alakítása is közrejátszik, Jegorov nagy ru- tinú és feszültségteremtő erői­vel rendelkező filmalkotói munkája mellett. f kalapács világ. A Reichstag felgyújtása körüli szégyenletes boszor­kányper, amely előre elterve­zetten a kommunistákat ne­vezte meg tettesként, hogy ez­által leszámolhasson a német haladó erőkkel, csak kezdet, s valójában igen szelíd kezdet volt a fasiszta borzalmak ké­sőbbi szériájához képest. Azok viszont, akik erről a perről csak történelemórák szűksza­vú tananyagaként hallottak, ezt a kezdetet sem ismerik eléggé. S az Üllő vagy kala­pács érdekessége mindenek­előtt talán ebben rejlik. A fa­sizmusnak már az egyik leg­első önleleplező megnyilvánu­lásában is ott volt az a ve­szély, az a métely, ami ké­sőbb, kiteljesedése idején csak fokozódott, a téboly tökéletes­ségéig. Erre figyelmeztet a film azzal is, hogy bemutatja azokat a manipulációkat is, amelyeket a per felmentő íté­lete után Göring kezdeménye­zett Dimitrov elpusztítására. A szélesen epikus sodrású film helyenként felizzó drá­mai összecsapásai segítenek a tényanyag élményszerű átélé­sében, noha valamivel gyor­sabb tempó bizonyára hasz­nált volna a filmnek. A fogoly ítéletre vár Mire képes az olasz igazság­szolgáltatás, ha valaki a kar­mai közé kerül? Mindenre, ami középkori, rossz, ostoba, gonosz, nemtörődöm és em­bertelen —» állítja Nanni Loy nagyon keserű végkicsengésű filmje, A fogoly ítéletre vár. A történet az egyszerűnél Is egyszerűbb: egy derék olasz mérnök, aki hosszú évek óta Svédországban dolgozik, ott is nősült, s ott született szép két fia, szabadságát rég látott szülőhazájában kívánja tölte­ni. Ám a határállomáson ki­emelik a kocsiból, és ettől kezdve me^bilincselten, más foglyokhoz láncoltán bolyong iszonyúbbnál iszonyúbb bör­tönök cellái és elkülönítő­fülkéi között, anélkül, hogy bárkitől megtudhatná, tulaj­donképpen miért tartóztatták le, ml ellene a vád, s egyálta­lán, miért hurcolják végig a börtönélet minden poklán? Giuseppe Di Női, a történet szenvedő hőse, végül is elme­gyógyintézetben köt ki, ahol kiderül: a vád tévedésen ala­pult, nem ölt meg senkit, sza­bad, oda megy, ahová akar. Lényegében még bocsánatot se kérnek tőle, amiért az ideg­összeomlás, sőt az őrület ha­táráig hajszolták — merő té­vedésből. Takács István i

Next

/
Oldalképek
Tartalom