Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-11 / 84. szám

\ 1973. Április ii„ szerda re 9i MEcret k/CítIop Gyarapodás - gondokkal Helytáll az ötvenévesek szövetkezete A gazdálkodási verseny élén: Püspökhatvan Hozzávetőleg éppen egy esz­tendeje, hogy ebben a megle­hetősen szűkre szabott iroda­épületben ünnepséghez ké­szülődött a szövetkezeti törzs­kar és néhány meghívott ven­dég. Akkor versenyzászlót adott át a püspökhatvani ter­melőszövetkezet elnökének, Jakus Lászlónak a Termelő- szövetkezetek Országos Ta­nácsának egyik vezetője, s úgy hallom, az igyekvés az­óta sem hagyott alább: az Észak-Pest megyei Mezőgaz­dasági Szövetkezetek Szövet­ségének hatókörzetében első helyezést értek el a tavalyi gazdálkodási versenyben. Mi több, 7 százalékkal jobb a szövetkezet pontszáma az egy esztendővel korábbinál, s 20 százalékkal magasabbak ezek a pontszámok a második he­lyen álló vácszentlászlói gaz­daságéinál. Sejtem, hogy roppant nehéz az effajta eredményösszevetés, hiszen a tényezők, mindenek­előtt az adottságok jelentősen különböznek. Természetes te­hát, hogy még jó néhány ok­szerűen működő közös gazda­ságot föl tudnék sorolni a me­gyének ezen az északi táján, olyanokat, amelyek joggal büszkélkedhetnek sikereikkel és termékeikkel. Másfelől az is igaz, hogy Püspökhatvan határa sincs holmi laborató­riumi üvegbura alatt — az időjárás megpróbáltatásait ez a tée6z sem kerülte el tavaly. Segítenek a nyugdíjasok is — Főleg az esők miatt volt sok gondunk — emlékezik Ja­kus László, s ezzel rá is tér­tünk a dilemmák szerepére. Mert volt és van elegendő be­lőlük, de annál inkább dicsé­rendő az a versenyhelyezés! Megítélésem szerint a leg­főbb baj: a tagság életkora. Bizony, a nyugdíjasokkal egyetemben 55 év fölött jár a korátlag, de nélkülük is eléri az 50 esztendőt, továbbá 30 éven aluli tag ritkaság a szö­vetkezetben. Ez a tény ugyan még nem a mát, sokkalta in­kább a jövendőt kérdőjelezi meg, de hát lehet-e szövetke­zeti vezető, aki nem gondol az elkövetkező évekre?! Jakus Lászlónak is fő a feje amiatt, hogy e»hagyományosan kiváló állattenyésztő nép egyre hűt­lenebb lesz a mezőgazdaság­hoz. Alapjában ez a „hűtlen­ség” persze beleillik az or­szág, s a világ fejlődésének fő gazdasági áramlatába, vagyis abba, hogy mind kevesebben állítják elő a lakosság élelmi­szereit, ám ez a folyamat csakis olyan ütemben célsze­rű, amilyen mértékben nagy teljesítményű gépek tudják helyettesíteni az emberi mun­kát. Folytatván tűnődésemet: köztudott, mennyire drágák ezek a masinák, úgyszólván — még állami támogatással is — megvehetetlenek. Tehát mi marad hátra? Nem más, mint­hogy maradjon a munkaerő, legalábbis ne fogyjon ekkora ütemben ott, ahol az adottsá­gok megvannak a színvonalas gaz dáikodáshoz. A püspökhatvani termelő- szövetkezet kiterjedése nem valami nagy, hiszen 1800 hold mindössze a közösen művelt szántója, ezen tevékenykedik a 380 ember, a tagság, amiből azonban rögvest levonandó a 160 nyugdíjas. Levonandó? Nem egészen: sokan vállalnak ugyanis közülük munkát, azt hiszem, ez az egyik legfőbb helyi tartalék. Mivel az árbe­vétel 60 százalékát az állat- tenyésztés nyújtja, tekintsünk szét ebben a témakörben. Megbukott a kettős mű.zak Az állatokhoz akad munka­erő, itt ugyanis 3—4 ezer fo­rint a kereset, igaz, 10 órásak a munkanapok, továbbá ün­nepnapjuk sincs ezeknek az embereknek, akik, lám, meg­buktattak egy hasznosnak lát­szó kezdeményezést. A kettős műszakot igyekezett bevezet­ni a vezetőség a tehenészet­ben; erről a próbálkozásról országszerte hallani eleget, ám a kézenfekvő ötlet — mi tagadás — másutt sem hono­sodik meg valami viharos gyorsasággal. A püspökhatva­ni állatgondozók is azt hitték, nem érettük, hanem ellenük van ez a szisztéma, ezért ve­tették el, jóllehet abban iga­zuk volt, hogy ily módon megoszlott, sőt olykor el is veszett a felelősség. Mikép­pen? N>s, elő-előfordult, hogy a másik műszakra hárították át egyesek a tennivalókat, így aztán nem nehéz elképzelni, mennyi cívódás forrásává le­hetett a kettős műszak. Jakus László bizakodik, de szinte 'azon nyomban meg is cáfolja önmagát: — Talán majd az új generá­cióval megvalósíthatjuk azért ezt az önkimélő módszert. Per­sze az is igaz, hogy a fiata- labbja már nemigen megy el az istállókba... Megtudom, hogy ma köny- nyebb 12 forintos órabérért la­katost, esztergályost találni, mint 18—20 forintért állatgon­dozót, vagyis olyan valakit, akitől nem kémek semmiféle szakmai bizonyítványt. Hová tűntek a püspökhatvani fiata­lok? Ikladra, Budapestre, és így tovább — irányuk tehát az ipar. Napjában órákat utaz­nak, megkeresnek havi kétez­ret, idehaza kínálnák nekik két és fél ezret, de nem hajlandók visszatérni a szülőfaluba. A paryikapalánták kikeltek már a melegágyban, ebből a zöldségből nincs apadás, ma­rad a tavalyi 15 hold. A cu­korrépát elvetettéit, mégpedig 110 holdon, vagyis viszonylag tekintélyes földeken. És ezt miként tudják megművelni ? Egyelés nélkül, s vegyszeres gyomirtással — a területnek a 40 százaléka hagyományos mű­velésű már csak. Jól jövedel­mez a répa. . Kenyér, tej, étkezde — Ha emlékezetem nem csal, éppen egyesztendős lehet a termelőszövetkezet péksége. Hogyan vált be? — Nagyon jól! Soha nem tudjuk az igényeket kielégíte­ni, még a harmadik faluból is járnak hozzánk kenyérért, sőt, Nógrádból is autóval, ötszörö­sére nőtt a péksütemény-fo­gyasztás, hasznot még nem hoz a sütöde, inkább az erkölcsi hatása nagy. A számok ugyan­is ezt mutatják: egymillió 100 ezier forint volt a pékség tava­lyi forgalma, de a nyereség mindössze 57 ezer forint, ami fél százaléknak felel meg. Maga a beruházás viszont másfél millió forintra rúgott, igaz, kaptunk 600 ezer forint állami támogatást hozzá. így vagy úgy, mindenképpen hasznos ez a téesz-pékség, bár lenne több a megyében és az országban. Az értékesítést mégsem végzik közvetlen mó­don, az ÁFÉSZ adja el a por­tékát. Ugyanez a szisztéma a tejjel; napi kétezer liter a te­henészet produktuma, s mióta — mindössze egy esztendeje — jut friss tej a falusiaknak, na­ponta 3—400 litert megiszik Püspökhatvan népe. A szűkebb közösség, a téesz-tagság javá­ra lesz a sütöde mellett épülő étkezde, amely másfél millió forintba kerül. — Miből van erre pénz? — A téesz idei fejlesztési alapja hétmillió forint — vála­szolja az elnök. — Ebből már elköltöttünk kétmilliót gépek­re; elmondhatom, hogy lénye­gében minden gépünk új. Ügy- szintén kétmillió forintba ke­rül egy 150 férőhelyes borjú­nevelő, útrendezésre egymilliót szánunk. Tervek - térítés nélkül Mindebből kitetszik, hogy a püspökhatvani szövetkezetre nem érvényes, amit a megye­béli téesz-zárszámadás összké­pének elemzésekor kellett megállapítanunk, hogy tudni­illik aggasztó a felhalmozás és a személyi jövedelmek ará­nya. (Vagyis sok helyütt rom­lott ez az arány: inkább föl­élik, kiosztják a jövedelmet, mintsem beruházásokra tennék félre.) Az építkezéseket kétségkívül leegyszerűsíti s valószínűleg olcsóbbá is teszi, hogy a gaz­daságnak 30 tagú építőbrigád­ja van. Ez persze, nagyon he­lyesen, nem pusztán a szövet­kezetnek dolgozik, hanem o falu gyarapodásához is hozzá­járul. Most építik például a fogyasztási szövetkezet ABC- áruházát, s a még vakolatlan új házak is jórészt a brigád kezenyomát viseli^. A tavaly óta kibővült szö­vetkezeti irodaház egyik szo­bájában Bogár Imre építész- technikus most is tervrajzokon dolgozik — lakóházak tervraj- . zain is. Éppen az imént tár­gyalhatott egy megrendelővel, mert ezekkel a szavakkal fo­gadja az elnökölt: — Nem hitte el az egyik ta­gunk. hogy a terveket ingyen adjuk... Keresztényi Nándor Az Osztrák KP küldöttsége Budapesten Az MSZMP Központi Bizott­sága ' meghívására Budapestre érkezett Ausztria Kommunista Pártjának küldöttsége Erwin Scharfnak, az OKP politikai bizottsága tagjának, a’ közpon­ti bizottság titkárának vezeté­sével. A küldöttséget a Keleti pályaudvaron Pulim Árpád, a Központi Bizottság titkára és Cyenes András, a KEB tagja, a Központi Bizottság külügyi őszit ályáinak vezetője fogadta. Magyar berendezések szovjet stúdiókban Csaknem az összes szovjet rádió- és televízióstúdiókat magyar elektroakusztikai be­rendezésekkel szerelik fel — közölte keddi, moszkvai sajtó- értekezletén Nagy László, az Elektroimpex Külkereskedel­mi Vállalat vezérigazgatója. Az Elektroimpex kedden nagyszabású árubemutatót nyitott Moszkvában, amelyen a magyar, elektronikai be­rendezéseket gyártó cégek mutatják be új termékeiket. Világviszonylatban egyedül­álló, s így a szovjet szakértők körében is feltűnést keltett a Finommechanikai és Elektro­nikus Műszergyártó Szövet­kezet ábramegfigyelő tablója, amely a televíziós felvevőgép elé állított tárgyat egyidejű­leg egy tetszőleges méretű tablóra vetíti ki, s ezzel min­dennemű programozást szük­ségtelenné tesz. Megkülönböztetett érdeklő­dést keltett Moszkvában a VBKM, a Villamos Berende­zés és Készülék Művek foto- cellás távolugrás-, magasug­rás-, hármasugrás- és síug­rás-eredményjelző készüléke. A szakemberek véleménye szerbit ez a készülék az első és egyetlen „tévedés- és csa­lásmentes” automata ered­ményjelző az ugrószámok te­rületén, amelyet egyidejűleg mutatunk be Moszkvában és Kölnben, a nemzetközi sport­felszerelés! kiállításon. A szakszervezet és a tanácsok munkája Küldöttség utazott a JNDK-ba Dr. Soós Gábornak, a me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettesének vezetésével kedden szakértői küldöttség utazott a Jemeni Népi Demokratikus Köztársa­ságba, ahol gazdasági, keres­kedelmi, műszaki-tudományos együttműködési megállapo­dásokról tárgyainak. A NAGYOBB LÉLEGZETŰ, hosszabb távú feladatok vég­rehajtása során bizonyos idő­közömként az elvégzett munka felmérésére, s ennek nyomán a további tennivalók megha­tározására megállunk. Megál­lunk, így szoktuk mondani, valójában azonban megál­lásról szó sincs, ha akarnánk sem tudnánk megállni, mert az élet megy tovább. A rész- felmérésre, a részösszegezésre rendszerint a maghatározott feladatok félidejénél kerül sor, vagy esetleg az eltelt első év után. Néha a nagy lendületű befejező szakasz megkezdése előtt. A két év ezekbe a „ha­gyományos” kategóriákba va­lahogy sehogysem illeszthető bele. Két év? Miért éppen két év? S mégis, a tanácstörvény végrehajtását figyelemmel kí­sérve nagyon logikus és elfo­gadható, hogy két év elmúltán álltunk s állunk meg felmér­ni: milyen eredményeket sike­rült elérni, s melyek azok a területek, amelyekre a jövő­ben jobban oda kell figyel­nünk. Egy év után legfeljebb az első lépésieket, a próbálko­zásokat, tendenciákat regiszt­rálhattuk, ezt meg is tettük, s jó érzéssel nézhettünk előre. A két év már jelentős ered­ményeket mutat. Miként azt legutóbb a megyei tanács ülé­se is megállapította: a tanács- törvény végrehajtása Pest me­gyében jó úton halad. NEM KÖNNYŰ munkáról van szó pedig, „filozófiai sí­kon” így szoktuk ezt meghatá­rozni: az államélet, a szocia­lista demokrácia továbbfejlesz­tése. S itt — itt is — a kívánt eredményeket csak úgy lehet elérni, ha mindenki, akinek köze van hozzá, megteszi a magáét Márpedig a Közalkal­mazottak Szakszervezetének — amely soraiba tömöríti a taná­csok dolgozóit is — első pil­lantásra is sok köze lehet. Mit tud hát segíteni ebben a mun­kában a szakszervezet? Fogal­mazhatunk múlt időben: mit tudott tenni,. konkrétan a szakszervezet Pest megyei bi­zottsága? Sokat. És az ered­mények kézzelfoghatóak. „TÖBB FRONTON” KEZD­TEK MUNKÁHOZ. Mindenek­előtt széles körű propagandát fejtették ki a tanácstörvény megismertetésére. „Több fron­ton” dolgoztak: közreműköd­tek abban, hogy megismerjék maguk a tanácsi dolgozók, akiknek a törvény ismerete létkérdés, hiszen ők alkalmaz­zák, valósítják meg azt. Réteggyűléseket, ankétokat, vetélkedőket szerveztek a szakszervezeti tagoknak, az igazságügyben, a földhivaita- lóknál, a közművelődésben, a társadalombiztosításban, a ta­nácsi intézményekben és más munkahelyen dolgozóknak, hogy részben mint a tanács- törvényt végrehajtó, a végre­hajtásban segítő dolgozók, részben mint állampolgárok Ma kezdődik az út törő vezetők országos konferenciája Hely a gyerekeknek Április 11—13 között Budapesten több mint 400 kül­dött vesz részt az úttörővezetők V. országos konferen­ciáján, amelyen megvitatják az Üttörőszövetség mun­kája fejlesztésének főbb útjait. A konferencián sokol­dalúan foglalkoznak az Üttörőszövetség politikai nevelő­munkájával, az iskola és az úttörőcsapat kapcsolatá­nak fejlesztésével. Az úttörővezetők V. országos kon­ferenciájára 10 külföldi testvérszervezettől várnak küldöttséget. A konferencián tizenöt Pest megyei úttörővezető vesz részt. A ráckevei járást Grá- nicz Erzsébet kisdobosvezető, a Pest megyei kisdobos-szak­bizottság tagja képviseli. Gránicz Erzsébet a kiskun- lacházi általános iskolában ta­nít, 1968 óta dolgozik a gyer­mekmozgalomban. Nemcsak a kisdobosmozgalom problémái­val, hanem az úttörőélet kér­déseivel is foglalkozott. — Nagyon örülök, hogy kép­viselhetem járásunkat az úttö­rővezetők konferenciáján. A hétéves munkám során megis­mertem a ráckevei járást is és főleg a kiskunlacházi kisdobos- és úttörőélet sajátosságait, po­zitívumait és természetesen a mozgalmi élet során felmerü­lő gondokat, akadályokat is. El kell mondanom, hogy a ráckevei járás hátrányos helyzetben van, ugyanis a já­rás területén mindössze két úttörőszoba áll a kisdiákok rendelkezésére. Nyilvánvalóan ez a körülmény befolyásolja az úttörőmunka eredményessé­gét, hiszen a foglalkozásokat azokban a tantermekben kell megtartani, ahol délelőttön­ként tanítanak. Az igazán lel­kes, elhivatott úttörővezetők teremtenek ennek ellenére is aktív életet, így például Döm- södön, Szigetszentmiklóson és üunaharasztin. A KISZ-es ifi­vezetők nagyon sokat segíte­nek a pedagógusoknak a gyer­mekmozgalom fellendítésében. Itt egyetlen példát említenék járásunkból, Szigetszent már- tonban a KISZ-es ifivezetőkre mindig számíthatnak az általá­nos iskola pedagógusai. _ Ha szót kapnék a kon­ferencián, feltétlenül szólnék a próbarendszerről. Vélemé­nyem szerint a különböző mozgalmak és akciók, vala­mint a jelenlegi próbarendszer elválik egymástól. Egyetlen példát említenék: az évfordu­lók, események méltó megün­neplése nem kapott helyet 'a próbarendszerben. Így ezek kampánymunkává válnak és a kisdiákok túlterheléséhez ve­zetnek. A több éves, a gyer­mekmozgalomban végzett munkám alapján azt is sze­retném elmondani, hogy a jö­vőben még nagyobb hangsúlyt kellene fordítani az érzelmi nevelésre. Ehhez azonban meg­felelő körülményekre volna szükség. — Az előbb már emlí­tettem a járási úttörőház, il­letve úttörőszoba gondját. Is­merve a kiskunlacházi embe­reket, ki merem jelenteni, hogy az úttörők érdekében, bármi­kor hajlandók lennének társa­dalmi munkát végezni, közös erőből létrehozhatnánk egy úttörőházat községünkben. Bí­zom benne, hogy ez a gondunk is hamarosan megoldódik és a legközelebbi úttörővezető kon­ferencián még több eredmény­ről számolhatok be. A.É. ismerjék meg azt, s hogy a to­vábbiakban közreműködjenek megismertetésében. A megyei bizottság részt vett a szervezeti változások zökkenőmentes végrehajtása*, ban is. A járási hivatalod^ nagyközségi és közös községi tanácsok létszámának megha­tározásában, a létszámcsök­kentésekből származó bér­megtakarítások felhasználásá­ban, a felszabadult munka­erők elhelyezésében, az új em­berek bérbesorolásában, a szervezeti tagozódás kialakítá­sában. ÜJSZERŰ FELADAT VOLT a tanácsok szervezeti és mű­ködési szabályzatának elké­szítése. Ezek kidolgozásában —- különösen a községekben, ahol nagyobb segítségre volt szük­ség — szintén konkréten köz-; reműködöitt 'a szakszervezet Különösen nagy figyelmet fordított és fordít a szakszer­vezet a közalkalmazottak — s ezen belül a tanácsi dolgozók — szakmai és politikai kép­zésére, és a munkakörülmé­nyekre, hiszen a tanácstör­vény megszabta feladatokat csak megfelelő személyi és tárgyi feltételek mellett lehet eredményesen végrehajtani. A megyei tanács továbbképzési intézménye ötéves programot alakított ki a tanácsi dolgozók szakmai továbbképzésére, a tananyag összeállításánál a szakszervezet is közölte — eredménnyel — javaslatait. Eddig az intézményben 800 dolgozó vett részt 1—4 hetes oktatáson. Jelentősen nőtt a közszolgá­lati dolgozók politikai képzett­sége is az elmúlt két évben.' Az elmúlt tanévben 271, az idei tanévben 186 tanácsi dol­gozó kezdte meg a tanulást politikai iskolán. A szakszer­vezet mindezt oly módon is támogatja, hogy figyelemmel kíséri a tanuláshoz szükséges körülmények — szabadság, helyettesítés — biztosítását. Egyes fontosabb témakörtat jobb megértéséhez ankétokat^ tapasztalatcseréket szervez. A MUNKAKÖRÜLMÉ­NYEK egyik legfontosabbika a munkahelyi demokrácia, a munkahelyi légkör. Az nyil­vánvaló, hogy a demokratikus vezetési mód, a dolgozók aktív bevonása a vezetésbe csak erősíti a vezetők tekintélyét, felelősségét, elősegíti a veze­tők és a dolgozók együttműkö­dését, fokozza az egyéni és a kollektív felelősséget, a telje­sítményt, hatékonyabbá teszi a testület tevékenységét. Mindez nyilvánvaló, vannak is eredmények e téren, de még tennivaló is akad jócskán. Itt lehet szólni a munkahelyi ve­zetők és a szakszervezeti szer­vek együttműködéséről is, an­nál is inkább, mert az állami, államigazgatási munka moz­galmi eszközökkel való segí­tése nagymértékben függ et­től. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ez az együttműködés többségében megfelel a követelményeknek. A TANÁCSTÖRVÉNY vég­rehajtása folyamatos feladat. Tovább kell erősíteni elsősor­ban a helyi tanácsokat, to­vábbi segítséget kell nyújtani nekik. A jövőben jobban kell számolni a fiatalokkal és az arra érdemes dolgozó nőkkel — a vezető beosztásokban is. A kívánatosnál bonyolul­tabb a hatósági munka szabá­lyozása is, sok, és gyakran szinte áttekinthetetlen jog­szabály jelenik meg. Ennek a kérdésnek az ésszerű egysze­rűsítése hatékonyabbá tenné a tanácsi dolgozók munkáját, és kedvezőbb lenne az állam­polgároknak is. Ügy tűnik, hogy a tanács- törvény végrehajtásában .a nehezén — a kezdeti éveken — túl vagyunk, de a további munka sem könnyebb! A ha­tósági munka színvonalának további emelése, az állampol­gárok ügyeinek törvényes, az eddiginél is gyorsabb intézése, a tanácsi dolgozók képzettsé­gének folyamatos növelése, a munkafeltételek és munkakö­rülmények korszerűsítése, a hivatástudat elmélyítése, a tö- megpolitikai munka kiszélesí­tése mind olyan terület, amely megállás nélküli, újabb és újabb erőfeszítéseket kíván. Deregán Gábor \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom