Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-10 / 83. szám

1973. Április io., kedd fLS9 MEG kJúHap A közösség ál Beszélgetés Miíjer Péterre!, a MEDOSZ Pest megyei titkárával A Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének Pest megyei bizottsága a közelmúlt­ban vizsgálta az üzemi demokrácia érvényesülését, a szakszervezeti jog- és hatáskörök gyakorlását. A tapasz­talatokról beszélgettünk Major Péterrel, a MEDOSZ Pest megyei titkárával. — Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta — kezdte a beszélgetést Major Péter — a vállalati önálló­sággal párhuzamosan nőtt a dolgozók beleszólása az üzem életébe, részvétele a vezetés­ben és az ellenőrzésben. Az üzemi demokrácia érvényesül­het közvetlenül: termelési ta­nácskozásokon, munkaértekez­leteken, szocialista brigádérte­kezleteken, ahol a részvevők maguk mondják el vélemé­nyüket; illetve érvényesülhet közvetve, a szaikszervezet he­lyi szerveinek képviselete út­ján. Nos, tapasztalatainkat ér­tékelve azt kell mondanom, hogy az új gazdasági mecha- nizmus szellemében néhány helyen mintha eluralkodott volna a nyereségszemlélet, a mindenáron való haszonszer­zés, s az ember háttérbe szo­rul. A megyei bizottságunkhoz tartozó 67 alapszervezetben, gazdaságban, üzemben, intéz­ményben az új irányelveknek megfelelően módosították a a szakszervezeti szervek jog- és hatáskörét, ezt írásban rög­zítették, ám a gyakorlatban nem léptek előre. • Hallhatnánk konkrét pél­dákat? — Az állami és erdőgazda­ságok többségében nincs külö­nösebb gond, a víztársulások­nál, a szövetkezeti közös épí­tőipari vállalatoknál azonban nem érvényesül megfelelően az üzemi demokrácia. Előbb pozitív példákat mondanék: a Herceghalmi Kísérleti Állami Gazdaságot vagy a Mezőgaz­dasági Gépgyártó és Szolgál­tató Vállalatot említeném. Itt kedvezőek a tapasztalatok. Sok a gondunk viszont a Felsőba- bádi Állami Gazdasággal, a Nagykőrösi Állami Gazdaság­gal, ahol nem tartanak igényt eléggé a dolgozók véleményé­re. A termelési tanácskozáso­kat, a szakszervezeti taggyűlé­seket megtartják, de például nem hívnak össze szocialista brigádvezetői értekezleteket, nem támaszkodnak a törzsgár­da tagjainak tapasztalataira a tervek kidolgozásakor. Ugyan­ezt mondhatnám a Dunaka­nyar Vízgazdálkodási Társu­latról, a Nagykátai Járási TÖ- VÁL-ról, vagy a Pest megyei 6-os számú Építőipari Válla­latról. • A felsorolásból ügy tű- rűik, hogy elsősorban azokon a helyeken van baj az üzemi demokráciával, ahol nincsenek középirányító szervek, s az in­tézmény vagy a vállalat köz­vetlenül a minisztériumhoz vagy a tanácshoz tartozik . • • — Hadd mondjam el az ürö­mi Agrocoor Szövetkezeti Kö­zös Vállalat példáját. Meg­alakulásakor létrehozták az igazgatósági tanácsot, válasz­tottak szakszervezeti bizottsá­got. Mégsem kérik ki a szak- szervezet véleményét a gazda­sági vezetők minősítésénél. Pe­dig a szakszervezeti bizottság­nak ott is — mint bárhol má­sutt — véleményezési joga van. Nincs olyan középirányí­tó gazdasági szerv — ez nehe­zíti munkánkat —, amely partnere lehetne a megyei bi­zottságnak. • A negativ példából követ­kezik a kérdés: hogyan érvé­nyesül a megyei bizottsághoz tartozó üzemekben, gazdasá­gokban a szakszervezet egyet­értési, véleményezési és döntési joga? — A választott szakszerve­zeti szervek egyetértési joguk­kal élnek a legeredményeseb­ben. Folyamatosan ellenőrzik a kollektív szerződések, a válla­lati munkavédelmi szabályza­tok és intézkedési tervek be­tartását, a munkaverseny szer­vezését. A véleményezési jog­gal már nehezebb élni. Az em­berek még a testületben sem szívesen mondanak véleményt, nehogy kiszivárogjon. Nem­igen írják le a kellemetlen dolgokat sem, hiába hangsú lyozzuk, hogy a szépítéssé nem segítik a gazdasági veze tést. Ez — sajnos — szemlé- / letbeU gond és nevelés kérdé­se. Az is gyakori hiba persze, hogy a szakszervezeti tanács­ülésre meghívott gazdasági ve­zetők a beszámolót követő azonnali hozzászólásukkal be­folyásolják a tagok önálló vé­leménynyilvánítását és állás- foglalását. Megyei bizottsá­gunknak különös gondot kell fordítani arra a jövőben, hogy a testületeket felkészítse: min­dig határozottan és tárgyilago­san foglaljanak állást. — Nem egyértelmű a dönté­si jog érvényesülése sem. A szociális és kulturális alap fel­osztásáról a szakszervezet dönt, mégis megtörténik, hogy nem rendeltetésének megfele­lően használják feL S el kell mondanom azt is, hogy a szak- szervezeti tanácsok nem szá­moltatják be az szb-ket, s a taggyűléseken sem kérdezik meg: hogyan használták fel a szociális és kulturális alapot. S a döntésről szólva szeretném még hangsúlyozni: a szakszer­vezeti szervek ritkán döntenek úgy, hogy fegyelmit adnak egy tisztségviselőnek, aki rászol­gált erre, vagy az sem fordul elő, hogy valakit visszahívja­nak, mert nem felelt meg vá­lasztói bizalmának. Pedig ez­zel nemhogy kisebbedne, ha­nem nőne a választott testület rangja... • Non beszéltünk m vétó­jogról. — A kifogásolási jog alkal­mazására a megyében az utóbbi időben két esetben ke­rült sor. Az egyik akkor tör­tént, amikor a péceli mező- gazdasági szakiskolát átszer­vezték ,s ennek következtében jó néhány embert elbocsátot­tak. A szakszervezeti bizottság vétót emelt: az évek óta ott dolgozó,, becsülettel helytálló embereket nem engedte az „utcára tenni”. Meg is volt az eredménye, mert a dolgozók továbbra is kapták a fizetésü­ket és mindenkinek segítettek megfelelő munkahelyet keres­ni. A másik eset a Dunaka­nyar Vízgazdálkodási Társu­latnál történt, ahol a gazdasá­gi vezetés a dolgozók hátrá­nyára akarta módosítani a nyereségfelosztás elvét • Az üzemi demokrácia köz­vetlen fórumain, a termelési tanácskozásokon, a szakszerve­zeti taggyűléseken nött-e az aktivitás, hozzászólnak-e, ér­deklődnek-e a vállalat élete iránt a résztvevők? — A korábbi időszakhoz ké­pest jelentős javulás történt. Nincs szándékomban szépíteni a tényleges helyzetet, ezért azt mondom, hogy szerintünk job­ban kellene tájékoztatni a tag­ságot, a dolgozókat ahhoz, hogy aktívabbak lehessenek. Az a tapasztalatunk, hogy néhány munkahelyen, mielőtt a szakszervezeti testület gya­korolja valamelyik jogát, te­hát egyetért, véleményez, dönt, vagy vétót emel, nem kéri ki a tagság véleményét. Csak utólag informál. így előfordul­hat, hogy állásfoglalásával nem a dolgozókat képviseli. Ezt megfordítva kellene csi­nálni: a taggyűlésen megbe­szélni a szakszervezeti tagság­gal, hogy a testületnek miben kell állást foglalnia, s az ott kialakult véleményt kellene képviselnie az illetékeseknél. Esetleg szavazással döntsék el, hogy milyen álláspontra he­lyezkedjenek. Ez a tény nö­velné a választott szervek te­kintélyét is, hiszen a gazda­sági vezetők tudnák, hogy a tanács, illetve a bizottság vé­leménye az egész kollektíva állásfoglalását jelenti. Soós Ibolya Választási gyűlések a megyében (Folytatás az 1. oldalról) \ A felszólalásokra Tausz Já­nos válaszolt, majd a válasz­VISEGRÁD Újra találkoznak az asztalosműhelyben t-ÍU.. Összehangolt fejlesztés — versenyben az igényekkel A régi gond fokozatosan megoldódik A megye középtávú fejlesz­tési terve szerint 1975-ig a 151 községből megközelítően száz­ban már vezetékes vizet ihat a lakosság. E nagyarányú munka csakis úgy valósulhat meg, hogy a települések áldo­zatkészsége társul az állami segítséggel, a költségeknek ugyanis mintegy hatvan száza­lékát, másfél milliárd forintot a lakosság teremt elő a vízmű­társulások keretében. Fontos fejezete a vízveze­tékhálózat és vízműrend­szer fejlesztésének a Duna­kanyar regionális vízmű fokozatos kiépítése. Az igények rohamos növeke­dését egyebek között igazolja, hogy bár például az érintett térség központjában, a Duna- menti Regionális Viz- és Csa­tornamű Vállalatnak is otthont adó Vácott a napi víztermelés már meghaladta a 26 000 köb­métert, a tényleges szükségle­teknek csak nagy nehézségek közepette tudnak eleget tenni, így kerül sor több más mel­lett az ún. déli vízmű kiala­kítására, amely naponta 8000 köbméter víz többletként való megtermelését teszi lehetővé, s erőteljes feltáró, illetve fej­lesztő munka folyik a terület más településein is. A tizenegy település víz­gondját enyhitő, majd távla­tokban teljesen megoldó rend­szer létrehozásához természe­tesen nemcsak a lakosság ad hatalmas részt, hanem az ál­lam is, így a negyedik ötéves tervben az Országos Vízügyi Hivatal 120 millió forinttal se­gíti a célok elérését Ebből az összegből — amely célcsopor­tos beruházásként kerül fel­használásra — 90 millió az ivóvízellátást, míg 30 millió forint a csa­tornázást, szennyvízelve­zetést szolgálja. 1978-ig, az ún. első szakasz kiépítésének befejezéséig ösz- szesen 320 millió forintot köl­tenek a Dunakanyar regionális vízmű munkálataira. Ráckevei Erzsébet beszédét mondja. Mellette dr. Wild Frigyes országgyűlési képviselő. Gárdos Katalin felvétele Tegnap délután, közvetlenül műszak után, választási réteg- gyűlést tartottak a visegrádi Faipari Ktsz asztalosműhelyé­ben. Asztalosok, gépmunkások, enyvezők, esztergályosok és fa­szobrászok vitatták meg a köz­ség eredményeit, gondjait. Az elnökségben helyet foglalt dr. Wild Frigyes, a Magyarországi Német Dolgozok Demokratikus Szövetségének főtitkára, a szentendrei járás országgyűlé­si képviselője, Bella György, a Hazafias Népfront járási bi­zottságának alelnöke és Rácke­vei Erzsébet, Visegrád tanács­elnöke. Jung Andrásáénak, a ktsz főkönyvelőjének megnyitó sza­vai után Ráckevei Erzsébet mondott beszédet A többi kö­zött arról szólt, hogy a köz­ség 25 választókörzetében mintegy 400 választópolgár vett részt a jelölögyűléseken. Kettős jelölésre egy körzetben került sor. Az elhangzott 82 felszólalásból 43 közérdekű kérdés, kívánság volt, ezekre a felszólalók még az április 15-i választás előtt feleletet kapnak. A felszólalások során Vaik Viktor építésztechnikus a je­lenlevő országgyűlési képvi­selőtől azt kérte: járjon el an­nak érdekében, hogy a tervbe vett Dunakanyar-program ne húzódjon el nagyon. Szólt Vi­segrád régi, megoldatlan gondjairól. Szükséges lenne a tervezett televízió-reléállomás megépítése, mert rossz a tele­vízióvétel. Nagyon sok a gond a telefonnal is, valósággal képtelenség veszély esetén idő­ben értesíteni a mentőket vagy a tűzoltókat Szilas István fa­szobrász, tanácstagjelölt felve­tette: régen esedékes a faipari szövetkezet nagyobb helyre költöztetése, mert a jelenlegi nem éppen korszerű. A zsúfolt munkaterületen rendkívül ne­héz például az idei 8 millió fo­rintos terv teljesítése. Ennek ellenére a réteggyűlés előtt ígéretet tett, hogy a 12 tagú Petőfi szocialista brigád — amelynek tágja — 110 száza­lékra fogja teljesíteni a tervét. Az elhangzottakra elsőnek a tanácséin üknő válaszolt, p- rnondta, még idén elkészül az elektromos hálózat rekonst­rukciójának terve, és a követ­kező négy évben sói- kerül a hálózat átépítésére is. Héjj Miklós, a múzeum igazgatója — hivatkozva a Művelődésügyi Minisztérium döntésére — be­jelentette, hogy a múzeum há­rom éven belül kisajátítja a Faipari Ktsz területét, s ezt követően, az V. ötéves tervben új otthont kap a szövetleezet. Dr. Wild Frigyes országgyű­lési képviselő megígérte, hogy a televízió és a telefon ügyé­ben újra megkeresi az illetéke­seket, majd javasolta, két hó­nap múlva találkozzanak újra, az asztalosműhelyben, ahol be­számol fáradozásai eredményé­ről. Ezt követően került sor az április 20-i első tanácsülésein megválasztandó népi ülnök je­lölésére. A réteggyűlés részve­vői Szilas Istvánt egyhangúan jelölték népi ülnöknek. K. P. KISKlIVLACnAZA Hangot kaptak a község legfontosabb kérdései A megye egyik legrégibb te­lepülésének, a 700 éves Kis- kunlacházának a lakossága ed­dig ás tevékenyen kivette ré­szét a választási előkészüle­tekből. A 63 jelölőgyűlésen 257 felszólalás hangzott el a köz­ség életének legfontosabb kér­déseiről. Az előkészületek foly­tatásaként rendezte meg teg­nap esté a művelődési ház nagytermében a Hazafias Nép­front községi bizottsága a falu választóinak gyűlését. Az elnökségben helyet fog­lalt Kovács Antalné, a Haza­fias Népfront Pest megyei Bi­zottságának titkára. Szabó Jó­zsef, a Ráckevei Járási Hiva­tal elnöke, Klamó József, az MSZMP ráckevei járási bi­zottságának osztályvezetője és Dékány Sándor, a Hazafias Népfront járási bizottságának titkára. Tudnivalók a szavazásról Megjelentek az utcákon a Hazafias Népfront választási plakátjai a szavazás módjának technikai tudnivalóiról. A sza­vazóhelyiségek április 15-én általában reggel 6 órától dél­után 6 óráig tartanak majd nyitva, a helyi körülmények ismeretében azonban az ille­tékes választási elnökség a sza­vazó körök reggel 5 órai meg­nyitását is elrendelheti. A nyitvatartási időt a szavazat­szedő bizottság is 1 meghosz- szabbíthatja egy órával, ha a névjegyzékbe felvettek egy­ötöde — vagy ennél többen — 18 óráig még nem adtai le vok- sát. Délután 6 óra előtt csak akkor lehet a szavazást lezár­ni, ha a névjegyzékbe felvett valamennyi állampolgár sza­vazott, vagy csak olyan válasz­tó voksa hiányzik, akiről nyil­vánvaló: megjelenése elhárít­hatatlan okok miatt — például elutazott — nem is várható. A választási szervek mun­káját nagymértékben meg* könnyíti, ha a névjegyzék­be felvettek már a reggeli vagy a délutáni órákban leadják szavazatukat. A választójogosultaknak kül­dött értesítésben annak a sza­vazókörnek a címe szerepel, ahova az illető tartozik. (Erről egyébként az utcákon kifüg­gesztett hirdetményekből is meggyőződhet.) Jó, ha ezt az értesítést mindenki magával viszi, és átadja a szavazatsze­dő bizottságnak; voksolhat azonban enélkül is. Személy- azonosságát azonban feltétlen igazolnia kell: a szavazatszedő bizottság visszautasítja azt a választót, aki nem tudja ma­gát a szavazás lezárásáig sze­mélyi igazolvánnyal vagy ki­vételesen más, hitelt érdemlő okirattal igazolni. A szavazóhelyiséget felkere­sők a szavazatszedő bizottság­tól — kilétük igazolása után — egy borítékot és egy szavazó­lapot kapnak, s beléphetnek a függönnyel vagy más módon szeparált fülkébe. A fülkében egyébként egyszerre csupán egy választó tartózkodhat — kivéve természetesen azt az esetet, ha az illető írástudat­lan vagy testi fogyatékossága miatt segítségre szoruL A szavazólapon a választó- kerület — jelölőgyűlésen elfo­gadott — egy vagy több ta­nácstagjelöltjének neve szere­pel, több jelölt esetén ábécé sorrendben. Ha a választókerületnek csupán egy jelöltje van, a ráadott voks esetén a sza­vazólapot változatlanul kell hagyni. A jelölt ellen nevének áthúzá­sával lehet szavazni. Ha a sza­vazólapon két vagy három je­lölt neve szerepel (háromnál több tanácstagjelöltet egyetlen választókerületben sem állítot­tak), cikkor közülük csak egyet lehet választani. Ezért a sza­vazónak félreérthetetlenül meg kell jelölnie, hogy ki njterte el bizalmát. Ez esetben a kivá­lasztott nevet meghagyja a szavazólapon, a többit pedig áthúzza. Valamennyi név tör­lése az összes jelölt ellen le­adott érvényes szavazat; ér­vénytelen azonban a voks, ha azon égy névnél több marad; az 'a szavazat is érvénytelen, melyről nem lehet megállapí­tani, hógy kire adták; s az is, amelyet nem hivatalos szava­zólapon adtak le. A szavazólapot még a fül­kében kell borítékba tenni, majd a szavazatszedő bizott­ság előtt elhelyezett urnába dobni. A lakásukon fekvő betege­ket, a járóképtelen válasz­tókat a szavazatszedő bi­zottság két tagja mozgó­urnával keresi fel. Ehhez azonban az szükséges, hogy néhány nappal a válasz­tás előtt értesítsék a helyi ta­nács választási csoportját vagy legkésőbb a választás napján a szavazatszedő bizottságot. A gyűlést Kontár László, a községi tanács elnöke nyitotta meg, majd Kovács Antalné mondott beszédet Először bel­politikai életünk nagy esemé­nye, a választás jelentőségé­ről beszélt, és a többi között hangsúlyozta, hogy megye- szerte az utóbbi hetekben je­lentősen fokozódott a politikai aktivitás. A továbbiakban ká- emelite az előadó: a kibontako­zó szocialista nemzeti egység nemcsak lehetővé, hanem szükségessé is teszi, hogy az államhatalom mind nagyobb mértékben támaszltodjék a dol­gozók részvételére a közös feladatok megoldásában. Áttekintve az ország, Pest megye fejlődését, az elmúlt két esztendő azon változásai­nak a jelentőségét méltatta Kovács Antalné, amelyek a legutóbbi tanácsválasztás óta Kiskunlacházát gazdagitattak. Ebben az időszakban épült fel egy 160, a községhez tartozó Arporkán pedig egy 60 szemé­lyes óvoda, egy másaikat 30 hellyel bővítettek. Csaknem másfél millió forint értékben járda épült, s megkezdődött az új bölcsőde tető alá hozása. Még ebben az évben vagy a közeljövőben hozzákezdenek egy új iskola építéséhez, és to­vább javítják az úthálózatot. Gond, tennivaló, persze, még bőven akad — nagy szükség lenne például új mozira —, de ha összefogva dolgozik a falu népe, a közös munka meghoz­za az eredményt. A gyűlés után Gál Róza ta­nárnő vezetésével a művelődé­si ház 12 tagú irodalmi szín­pada mutatta be Petőfi-műso- rát. ö. L. Vízrendezés Földrobbantásos módszerrel rendezik a Gombás-patak Vác feletti, mintegy 2 kilométeres szakaszát. A kivitelező KÖVI- ZIG, valamint az Ár- és Bel­vízvédelmi Központi Szervezet újszerű munkamódszerének nemcsak az az előnye, hogy olcsóbb a hagyományos, kotró­gépes mélyítésnél, hanem az is, hogy a legnehezebb tere­pen is beválik. Hazánkban mindeddig csak rövidebb sza­kaszokon. sikeres kísérletként alkalmazták. A munka, amelyet előrelát­hatóan a második negyedév­ben be is fejeznek, a környező területek talaj- és vízrendezé­sének óvek óta húzódó prob* léniáját oldja meg. i l tógyűlés Tibád Ferencné zár­szavával ért véget. S. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom