Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-08 / 82. szám
rest lltOf I 1913. ÁPRILIS 8., VASARNAP K^Ciriap JO PARTNER A HŰTÓHAZ Málnafák a régi szőlőhegyen ÉRDEMESEBB FELDOLGOZNI A TERMÉST Széles völgy választ el bennünket a szemközti Somló- hegytől, amelyen hajdan szőlősorok tiltottak égnek; nem, nem a Balaton táján vagyunk, hanem csak itt, Váctól, de voltaképpen a fővárostól is alig órányira; Rád és Penc határában. A riportút és e sorok papírra vetése között alkotta meg a szőlőtermesztés föllendítésére hivatott határozatát a kormány, így nem kérdezhettem meg a szövetkezet vezetőitől, csak most, utólag tehetem; vajon e határozat alapján, a kibővült állami támogatással élve, merő idealizmus lenne megkísérelni ama somló-hegyi szőlők föltámasztását?! Jártam sokkalta meredekebb tájakon — például a Rajna völgyében —, ahol az emberi akaraterő impozáns tanújelét mutatják az újonnan ültetett hegyi szőlők — vajon miért ne akadna mifelénk is vállalkozó erre?... Hagyomány és telepítés '... De hagyjuk — egyelőre — a szőlőt, akad itt el nem feledett növény: a málna. Lám, szemben a Somlóval — tán ez is szőlőhegy volt valaha — embermagassagra nőtt málnatövek bizonyítják a szövetkezők lendületét Nem is málnatő, egyenesen málnafa ez már — hovatovább, megszűnik a hajlongás szüret idején. A Mailinge nevű angol fajta, s még néhány társa máris állva megszedhető, valamelyest ez is hozzásegít a fogyó munkaerő kedvre derítéséhez. (Másfelől „lehozzák” a földre a gyümölcsöt: van már törpealmás, s újabban diósövény, hogy ne kelljen létrára mászni a termésért.) Rákóczi János, a rádi termelőszövetkezet brigádvezetője most is jókedvű, annak ellenére, hogy esőt szomjú- hoznak a földek. — Szépen mutatnak a rügyek, lesz itt 50 mázsás átlagtermés is — vallja, majd elmagyarázza, hogy brigádjának tavasz eleji tennivalója: támberendezést adnak a málnásnak. Harminchat hold málna van itt egyetlen tagban, az idén fordul termőre. Rádon 56 hold intenzív, nagy hozamú málnása van az Üj Élet Tsz-nek, Pencen 27 hold, ám ez régebbi, Nagymarosi fajta, amit egy-két év múltán kidobnak, fölcserélnek. Folyamatos mun. ka ez, az ősszel is elültettek 35 holdat, ami majd 1975-ben ad először gyümölcsöt. Laczkovich Miklós, a szövetkezet elnöke elmondja, hogy a tájon nemcsak a kiveszett szőlő volt nagy múltú, de a málnának is megvannak a hagyományai. Emlékszik, a harmincas években mindenesetre volt már Rádon málna; az elnök ebben a falucskában született, s a szomszédosban, Pencen lakik Főmezőgazdásza a szövetkezetnek, Pápay György éppen fordítva: Rádon lakik, de Pencen született. Segített a feldolgozó Így aztán 3400 hold a mai összterület, csakhogy a körülmények roppant nehezek, mégha 10—1.1 aranykoronával nem is tartozik a kedvezőtlen adott- ságúak kategóriájába ez a föld. Adóssággal vette át az egykori penci szövetkezetét a rádi tsz, ráadásul Pencen alacsonyabb volt a személyes jövedelem, amit hozzá kellett igazítani a magasabb rádihoz. Ez sikerült is, tavaly 22 ezer ■forint volt az átlagkereset. Ám az elöregedést tükrözi a nyugdíjasok aránya: 300 dolgozóra 198 nyugdíjas jut, ami, persze, nem jelenti azt, hogy a nyugdíjasok már nem dolgoznak. Éppen a málnaszüret idején számítanak elsősorban rájuk, miként a családtagokra, sőt, az iparban dolgozókra is. Az igazi „húzás” azonban az volt, hogy földolgozót építettek, s rögvest megjavult a gazdaságosság, nagyobb lett a nyereség. — Mennyivel? — firtatom. — Tavaly 10 vagon málnánk termett, vagyis ezer mázsa, amiért kétmillió forintot kaptunk volna, ha alapanyagként értékesítjük. De szörpöt csináltunk belőle, s ily módon tízmillió forintos bevételre tettünk szert. Ez, persze, hozzávetőleg csupán egynegyede a teljes árbevételnek. Vissza a feladóhoz — szörpnek Laczkovich Miklós elmondja, hogy hét-nyolc éve még előfordult: szédetlen maradt a málna. Az árakkal volt a baj, ma már 20,50 forintot fizet a Dunakeszi Hűtőház a gurulós málna egy-egy kilójáért. A tagok kiválóan értenek ahhoz, mi menjen a hűtőházinak, mi maradjon a szörpüzemnek. így aztán tavaly II. osztályú árut nem is adtak el. De segít a hűtőház abban is, hogy még kiválogatja a beküldött portékát, s ami nem alkalmas fogyasztásra, visszaküldi — szörpnek. Pápay György még arra emlékezik, milyen nehéz volt a feldolgozót létrehozni. 1967- ben történt ez. a mai MÉM egyik jogelődjében, a volt Földművelésügyi Minisztérium ban értetlenkedtek a szak. emberek: „Talán úgy képzelik, hogy majd Pesten termesztik a málnát, s maguk dolgozzák föl?" Később azon ban engedélyezték ezt a miniüzemet, amelyet hirtelenjében afféle manufaktúrához hasonlíthatnék tán leginkább. Adókonfliktus — Az új telepítés mennyivel növeli meg az idei termést? — Tavaly 1240 mázsát vártunk, s lett 1000 mázsányi, vagyis támadt kiesés. Az idei tervünk 1820 mázsa, persze, kérdőjelek akadnak. Ezek közül talán a legnagyobb: a jövedelemnövekmény-adó. Legutóbb az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának egyik ülésén volt alkalmam hallgatni a képviselők érvelését ez ellen az adónem ellen. Az a paradox helyzet áll ugyanis elő, hogy — miként a főmezőgazdász fogalmaz — „jó termés esetén agyonnyomja a tszt ez az adó!” Igaz ugyan, hogy ez az adónem a legfőbb forrása azoknak a pénzeknek, amelyek a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek megkülönböztetett költségvetési támogatására jutnak, mégis meggondolandó lenne valamiféle módosítása. Oly képpen lehetőleg, hogy a kézi munkaerőt igénylő ágazatok — zöldség, gyümölcs — ne vallják kárát. Az adónem okozta konfliktusok egyik alfejezete: a tag úgy szeretné, ha a gyereke által szedett málna díját is neki könyvelnék el, ami ellentétes a szövetkezet érdekeivel, hiszen ily módon több adót kell fizetnie. Másfelől érthető a nyugdíj előtt álló tsz-tag szándéka is: több jövedelmet akar kimutatni. Június 20. táján kezdődik, s vagy másfél hónapig tart a málnaszüret; ha nagyon meleg van, száraz az idő, annak nem örülnek — a többszöri eső több termést eredményez. A málna meghálálja a sok műtrágyát, tavaszi gond, hogy nem kap a szövetkezet kénsavas kálit, amit nem is lehet mással helyettesíteni. Még van egy kérdésem a szövetkezet vezetőihez; nem lenne érdemesebb a feldolgozót saját értékesítéssel kiegészíteni? — Ez olyan üzlethálózatot kívánna, amihez nincs pénzünk — válaszolják. — De amiként a hűtőlház, úgy a szörpjeinket megvásárló Budapesti FÜSZÉRT is jó partnerünk. Elégedett a szörpünk minőségével és többet is vásárolna, csak legyen. Keresztényi Nándor Megvalósuló javaslatok BUDAKALÁSZ KAPJA AZ IDÉN Budakálászon az 1971-ben megtartott jelölőgyűléseken a választópolgárok 227 közérdekű javaslatot tettek, ezekből a tanács két év alatt 197-et megvalósított. A röviddel ezelőtt elfogadott négyéves ciklusprogramban is — amint azt Karsai Miklós tanácselnök elmondta — kizárólag a lakosság érdekei dominálnak. Az elmúlt két esztendőben feltűnő volt a nagyközség gazdálkodásában, hogy a községfejlesztési és a költségvetési bevételek mellett valósággal eltörpültek a kiadások. A különbözetet a tanács, a lakosság ' teljes egyetértésével, elsősorban a nagyközség ivóvízhálózatának megépítésére tartalékolta. — Az idei költségvetési évben — és ez már a választások után megalakuló új tanácsülés feladata — az első és legfontosabb teendő Budaka- lászon a víztársulat szervezése és megalakítása lesz. A Pomáz és Vidéke ÁFÉSZ-szel karöltve az idén minden bizonnyal megnyílik az ÁFOR-kút Ugyanebben, a koprodukcióban tervezik egy 2,1 millió forint költségű ABC-áruház felépítését az új lakótelepen, összefogással politikai és kulturális centrum építését is elkezdik még az idén. A tanácselnök elmondta azt is, hogy a már szép hagyományokkal rendelkező, társadalmi munkával történő járdaépítéshez anyagköltségre további 350 ezer forintot biztosít a tanács. Megkezdik az intézményes szemétszállítást, ennek előfeltételeit már korábban biztosították. Korszerűsítik a Barátpatakot, megépítik a Csalogány utcát, és a szociális követelményeknek nem megfelelő lakótelepek felszámolása érdekében három CS-lakást építenek. * 11 Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Petrich Gézának, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárának 60. születésnapja alkalmából, eredményes munkássága elismeréseként a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést dr. Po- linszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes adta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál dr. Nagy Miklós, a Központi Bizottság osztályvezetője is. SZODUGET Egy körzet két jelöltje ti Sződligeten, a 29-es körzetben két jelöltet állítottak a jelölőgyűlés résztvevői. Mindkét jelölt élvezte a megjelentek 50—50 százalékának bizalmát. Közös tulajdonságuk: mindketten nők, fiatalok, fizikád dolgozók. Várszeginé... Várszegi Sándorné Tiszadorogmán született 1943-ban. Tizenegy év óta él Sződligeten. Az itteniek, kivált az idősebbek, megszerették a segítőkész fiatalasszonyt. Ma is gyakran hallani: „Nézze csak Rózsikám, jól van-e megcímezve ez a levél, mert én már nem látom szemüveg nélkül!". Eleinte kézbesítőként dolgozott, ma már ben,t van a postán és egyre fontosabb feladatokat lát el. Munkatársai közül bárkit helyettesíteni tud. A környéken senki sem lepődött meg, amikor a 29-es körzet egyik tanácstagjelöltjévé választották — csak őmaga. Most, amint erre terelem a szót, többször is elmondja: nem számított rá, azt sem tudja miért jelölték őt — csak gondolja. Talán azért, mert eddig úgyszólván senld sem tudott olyan gonddal-bajjal hozzá fordulni, amin ne segített volna. Persze, ezek nem, nagy dolgok, csak apró szívességek voltak," amit — úgy gondolja — bárki más ugyanígy megtett volna: az idősebbek helyett feladta a pénzt, kitöltötte a lottót, vagy a hivatalos iratot, mindig volt egy-két perce, hogy beszélgessen az emberekkel. — Ha megválasztják, hogyan fog dolgozni? — Igyekszem becsületesen teljesíteni választóim kívánságát. Mik is ezek a kívánságok? Ugyanazok, mint az enyémek. Kapjon a falu töhb húst. a hentes legyen udvariasabb. Aztán van úgy. hogy hón a nőkig sincs orvosunk, csak helyettesek vannak. Legyen állandó orvos, akit ismer és szeret, tehát bízik benne a falu. S még egy régi hosszúság, amit ideie lenne megszüntetni: hetenként kétszer kellene elvinni a szemetet, de vagy viszik, vrsv sem. Ha viszik, nem mindenünnen. csak felibe-hRrme'üVba. porn akilelölt helyre, hanem egy szén — legalábbis réCTen az volt — fiatal Vísor-dőbe. Pihenőhelyből szemétteleoet csináltak. — Ha engem választanak tanácstaggá, akkor úgy dolgozom, hogy ezek a gondok megszűnjenek r ...és Váradiné — Kezdem megismerni a tanácstagok munkáját. Egyelőre csak tv-ből, a rádióból, az újságból. Történetesen, ha nem engem választanak meg, akkor is hasznos volt számomra a jelöltség, hiszen új és izgalmas feladatot ismertem meg — válaszol kérdésemre Váradi Imréné, a sződligeti 29-es körzet másik tanácstagjelöltje. Váradiné az OTP-üdülő gondnoka. Három szobát, hatalmas kertet tart tisztán és rendben. Mielőtt férjez ment, betanított tekercselőként az Egyesült Izzóban dolgozott Ott formálódott egyénisége, ott kapott ösztönzést közéleti érdeklődése. Nagyon jól érezte magát az Izzóban, ma is vágyik vissza. Csak a gyerekek miatt nem tudta vállalni a három műszakot, ezért helyezkedett el itthon. — Én Pócsmegyeren születtem 1943-ban, a férjem sződligeti. Öt és a szüleit jól ismerik a faluban, s így engem is. Igyekszem jó és tisztességes munkával viszonozni a bizalmat, ha megválasztanak. — Munka lesz bőven. Főleg a fiatalasszonyok helyzete rossz itt, mégpedig az óvoda miatt. Évente csak 15—20 gyereket tudnak felvenni. Holott Sződligeten nagyon sok a gyerek, tele van velük az utca. Ha az anya dolgozni akar, akkor a gyerekét kénytelen 500—600 forintért magánosnál elhelyezni. — Az otthonmaradást a gyerek sínyli meg, az óvodában jobban tudnak vele foglalkozni, jobban fel tudják készíteni az iskolára. Emellett szorgalmazni fogom, hogy a járdát ne csak a belső körzetekben csinálják meg, ha-, nem a külső részeken is, itt van néldául a Határ út. nyáron lábszárközépig ér a por, ősszel a sár. — Aztán szükség volna — főleg nyáron, az üdülőknek —, egy olcsó, házi ételeket főző étteremre, amelyikből néhány hét múlva nem lesz kocsma. Mert ami most van, az ilyen. — Ha engem választanak — ismétlem — mindent megteszek, hogy ne csalódjanak bennem. Acs Jenő Fokozatok hadállásait a nézet, miszerint a „kutatóknak nincs gyakorlati érzékük”, a vállalatok pedig „türelmetlenül csak a gazdasági eredményekre figyelnek.” A viták lényege legtöbbször e nézetek körül sűrűsödik, s azért, mert nincs hagyománya, kialakult rendszere az intézetek és a termelőüzemek kapcsolatának. Valójában ugyanis csupán a gazdasági reform 1963-as bevezetése nyitott kaput a szoros, anyagilag is tényezővé emelt kapcsolatoknak, s öt esztendő aligha elégséges a megcsontosodott gyakorlat fölszámolásához. Az eredmények kétségtelenül jelentősek. A megye valamennyi nagy gyára, vállalata az alkalomszerű kapcsolatok helyett egyre inkább a rendszeres, hosz- szabb időre szóló, szerződésben rögzített együttműködésre tér át a kutatóintézetekkel. A tudományos intézetek viszont — s ebben örvendetes kezdeményező szerepet vittek megyebeli intézmények, így egyebek között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem kutatóhelyei is — fokozatosan meglelik eljárásaik, kutatási eredményeik alkalmazásának hasznát, nemcsak anyagi, hanem egyéb értelemben szintén. Ez a kedvező, mindkét oldalon ma már jellemzőnek tartható alapállás az erkölcsi biztosítéka annak, hogy a tudomány — gyári, vállalati értelemben is — temelőerővé váljék. Az erkölcsi biztosítékok mellé azonban szervezeti kereteknek és anyagi eszközöknek ugyancsak fel kell sorakozniuk. A mi a szervezeti kereteket illeti, itt néhány példás kezdeményezéssel már gazdagabbak vagyunk. Több textilipari vállalat például közös összefogással adott megbízást a textilipari kutatóintézetnek a szintetikus szálak korszerű földolgozása né- s hány bonyolult kérdésének tisztázására. E közösködés nemcsak az anyagi lehetőségeket növeli, hanem módot nyújt az ésszerű koordinációra, s ezzel a gazdasági hatékonyság növelésére. Ilyen és hasonló esetekben sokat segíthetnek az irányító hatóságok, elsősorban a minisztériumok, információk megadásával éppúgy, mint a kutatás- szervezés támogatásával. Ami pedig az anyagiakat illeti, ott elsősorban a vállalati vezetés nagyobb megfontoltságára, előrelátására van szükség. Arra, hogy ne sajnálják a pénzt a kutatási megbízásokra, adják ki nyugodtan, természetesen megkövetelve érte a kellő munkát. Ma ugyanis a pénzügyi lehetőségeknek csak töredéke jut ilyen célra, s ez, távlatokban, nem kecsegtet különösebb eredményekkel. Jó, hogy viták vannak tudomány és termelés kapcsolatának mikéntjén, mindennapi gyakorlatán. Ám a viták csak akkor érnek valamit, ha nem megakasztják, hanem előresegítik a változásokat. Mészáros Ottó mj apjaink sokat vitatott 11 Kérdése o tudomány és a termelés kapcsolata. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tudománypolitikai irányelvei a többi között kimondották; „A bővített újratermelési folyamatban növekszik a szellemi munka, a tudományos tevékenység részaránya, a kutatás legtöbb eredménye a nemzeti jövedelmet növelő tényezőként vehető számításba, s az egész társadalmat szolgálja.” Mindebben természetesen fokozatokat keli megkülönböztetnünk. S e fokozatok mibenlétén folyik a vita. Mindkét oldalon. A tudósok, kutatók oldalán, s a fölhasználók, alkalmazók táborában is. Néhány éve még értetlenkedést, méltatlankodást váltott ki az az intézkedés, hogy a tudományos intézetek bevételeik egy részét termelővállalatoknak végzett kutatásokkal teremtsék elő. Ma például a Pest megyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalatnál tízéves szerződés rögzíti a kölcsönösen előnyös együttműködését a kémiai kutató- intézettel, szoros kapcsolatban állnak a textilipari és a bőripari tudományos intézménnyel, félmillió forintos megbízást adtak a szervesvegyipari kutatóintézetnek, hogy dolgozza ki a vállalatnál keletkező káros, szennyező vegyipari anyagok semlegesítésének módszertanát. Említhetjük o Híradástechnikai Anyagok Gyárát, ahol már nem is rendszeresen vendégeskednek, hanem közreműködnek a kutatóintézetek munkatársai a ferrit- és nyomtatottáramkör-gyár- tás sokféle kérdésének tisztázásában, a Pest megyei Műanyagipari Vállalatot, ahol a saválló szivattyúk gyártásának megteremtésében éppúgy kellő szerepet játszottak a tudományos kutatók, mint a legújabb termék, a Pemüflon előállításának megszervezésében. A nagy termelési teendők mellett jut idő és energia arra is a Nagykőrösi Konzervgyárban, hogy részesei legyenek a mezőgazdasági gépkísérleteknek — mind anyagi, mind egyéb értelemben —, iparágra kiterjedő kutatási feladatokat oldjanak meg, a kutatókkal összefogva kövessék nyomon az új vegyszerek hatását. F ölsorolt példáinkból talán megérezhető, hogy napjainkra a tudomány és a termelés kapcsolata természetesebbé vált — legalábbis a múlthoz viszonyítva —, a kutatók jelenléte, eljárásaik minél előbbi, gyártásbani alkalmazása korántsem akkora esemény, mint volt egy évtizede. Miért akkor a bevezetőben említett vita? A fokozatok mibenlétén. Azon, hogy — némileg leegyszerűsítve — ki igazodjék kihez? Gyár a tudományos intézethez vagy megfordítva? Vitatható, azaz felülvizsgálatra szoruló kérdés ez? Igen. Napjainkban ugyanis még mindig erősen tartja f t