Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-05 / 80. szám

rest MEcrn 1973. április b.. péntek kJCivIup A felszabadító hősökre emlékezett Pest megye A tököli koszorúzás! ünnepség 4 (Folytatás az 1. oldalról) |á járási hivatal vezetője, Dé- \kány Sándor, a Hazafias Nép­front járási titkára, Barizs tMihály járási munkásőrpa- srancsnok, Dudás László, a "KISZ ráckevei járási bizott­ságának munkatársa helyez­tek el koszorút, s megkoszo­rúzták az emlékművet a ha­zánkban ideiglenesen állomá­sozó szovjet alakulatok kép­viselői is. A műyelődési házban ren­dezett ünnepi nagygyűlésen dr. Simkó József mondott ün­nepi beszédet, majd a tököli nemzetiségi művészegyüttes bemutatta legújabb műsorát. Mint korábban hírt adtunk «■óla: Szigetszentmárton a kis tközségek kategóriájában el- myerte a községfejlesztési és rszépítési versenyt. Április 4- •én délelőtt, a helyi művelő­dési házban Tomano József, a Hazafias Népfront községi el­nöke ünnepélyesen átadta a (60 ezer forintos jutalmat Pász­tor Jenőnek, a Szigetszent- jmártoni Községi Tanács el­mükének. Pásztor Jenő beje­lentette: a versenyt azzal nyerték meg, hogy nem egé­szen egy év alatt 16 kilomé­teres vízhálózatot építettek. Tavaly községfejlesztésre ösz- szesen 17 millió forintot for­dítottak. A most megnyert összeg hovafordításáról az új tanácstestület dönt. Azt terve­zik, javasolják majd: fordít­ják ezt az összeget a község központjának kialakítására, közpark építésére. Váci járás Pattogó indulók köszöntöt­ték szerda reggel Főt kisalagi részén az ébredő embereket. A zenés ébresztő után úttö­rők, KISZ-isták, munkásőrök, ünneplő ruhás kisialagiak a te­metőbe vonultak, hogy az ott nyugvó szovjet hősök sírján elhelyezzék a kegyelet virá­gait. A nagyközségi pártbizott­ság nevében Rajkó Lajos, a kisalagi pártszervezet titkára, a nagyközségi tanács nevében Czibók Istvánná, a tanács vég­rehajtó bizottságának tagja koszorúzott. A váci járás kiemelt ünne­pi nagygyűlését Foton, a Gyer­mekvárosban rendezték. Az el­nökségben foglalt helyet Csen- terics Sándor, a Dunamemti Hőerőmű igazgatója, a megyei pártbizottság tagja, dr. Olajos Mihály, a járási pártbizottság titkára és dr. Barna Lajos, a Gyermekváros igazgatója, a Hazafias Népfront Pest me­gyei Bizottságának alelnöke is. Katona Béla, a Hazafias Népfront községi bizottságá­nak titkára köszöntötte a dísz­termet zsúfolásig megtöltő fó­tiakat, majd Kalmár János or­szággyűlési képviselő, a Duna­keszi Járműjavító főmérnöke mondott ünnepi beszédet. Az ünnepség utáni műsor­ban felléptek a Garat János általános iskola úttörői és a körzeti zeneiskola kamaraze­nekarának tagjai. Nagykőrös Metsző hidegben, esőben, mégis 2500—3000 ünneplő je­lenlétében zajlott le Nagykő­rösön, a Szabadság téren az április 4-i ünnepség, amelyet a hagyományos megyei felsza­badulási váltófutás színesített (Részletesebben lapunk 6. ol­dalán a sportrovatban.) Délelőtt 10 órakor a ma­gyar és a szovjet himnusz el­hangzása után Fülöp Dániel, az Arany János gimnázium tanulója elszavalta Radnóti Miklós: Nem tudhatom... cí­mű versét, majd Szűcs Zoltán, a városi tanács elnöke nyi­totta meg a nagygyűlést. Ezen Kovács Sándor, a konzervgyár igazgatója, a város országgyű­lési képviselője mondott ünne­pi beszédet. Utána Harsányt András, a városi tanács művelődési osz­tályának vezetője átnyújtotta a felszabadulási váltófutásban elért győztes csapatoknak a vándorserlegeket, illetve a sportérmeket. Az MSZMP Pest megyei Bi­zottsága, illetve a városi párt- bizottság képviseletében dr. Orosz Zoltán alezredes, a pol­gári védelem Pest megyei törzsparancsnoka és Takács Jenő, a városi pártbizottság titkára, a megyei sportvezetés nevében Barna József helye­zett el koszorút a felszabadulá­si emlékművön. Szentendre Szentendrén, a Hősök terén, a hirtelen ősziesre fordult idő­járás ellenére is mintegy fél­ezren gyűltek össze, hogy le­róják kegyeletüket a szabad­ságunkért életüket áldozó szovjet harcosok emlékműve előtt a városi ünnepség kere­tében. A szovjet és a magyar him­nusz elhangzása után az új KISZ-tagok tettek fogadal­mat. Az ifjúsági mozgalom munkájába most bekapcsoló­dó fiatalokat Hegedűs István, a papírgyár igazgatója, az MSZMP szentendrei végre­hajtó bizottságának tagja kö­szöntötte. Ezt követően a szentendrei politikai és társadalmi szer­vek, valamint íaz üzemek és intézmények képviselői helyez­ték el az emlékműnél a ke­gyelet koszorúit. Koszorút he­lyezett el dr. Maróthy László, az MSZiMP városi bizottságá­nak első titkára, Veszelics Gergelyné tanácselnök-helyet­tes, Bicskei Tivadar, a Haza­fias Népfront szentendrei bi­zottságának elnöke, Kazai Bar­na, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola parancsnoka, továb­bá az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli had­seregcsoport képviselői, vala­mint a Vasbeton- és Beton­áru gyár, a Papírgyár, a Kézi­szerszámgyár, a Kocsigyár, a Mathiász Termelőszövetkezet és a KIŐSZ helyi csoportjá­nak képviselői. A hagyományokhoz méltó ünnepség az Intemacionálé hangjaival zárult. Ifjúsági gyűlés Tápióbicskcn A szabadságharc 1849. áp­rilis 4-én lezajlott tápióbics- kei győzelmes csatájának he­lyén emlékmű áll. Szerdán a nagykátai járás fiatalsága itt lelkes hangulatú ifjúsági gyű­lésen emlékezett meg a két jubileumról, a csata 125. és a felszabadulás 28. évforduló­járól. Mintegy 1500 fiatal gyűlt össze az emlékmű kö­rül, amelyhez feldíszített mo­torkerékpárokon Nagykátáról és Tápióbicskéről emlékező lángot hoztak az ifjúság kép­viselői. A megjelentek között ott volt a járás több vezető­je, közöttük Pataki Márton, az MSZMP járási bizottságá­nak első titkára és Készt Jó­zsef, a járási hivatal elnöke. A Himnusz hangjai után Kovács János, a KISZ járási bizottságának titkára nyitot­ta meg a gyűlést, majd Árpási Zoltán, a KISZ Pest megyei bizottságának titkára mon­dott ünnepi beszédet. Hang­súlyozta: 1848 méltó örökösei, megvalósítói és továbbfolyta- tói mi vagyunk. Nekünk, fia­taloknak ma az a dolgunk — mondotta egyebek közt —, hogy részt vegyünk a szocia­lista rend felépítésében, a mindennapok munkájában. Ez napjaink forradaJmiságának lényege. Ezután a legifjabb KISZ-esek ünnepélyes fogadalomtétele következett, majd Pataki Már­ton méltatta a járás ifjúságá­nak áldozatkész munkáját, amelynek segítségével épült fel a tápiósági ifjúsági ház, a ÁPRILIS 11-13 Űttörővezetők V. országos konferenciája Április 11—13 között Buda­pesten több mint 400 küldött vesz részt az űttörővezetők V. országos konferenciáján, ame­lyen megvitatják az Úttörő- szövetség munkája fejleszté­sének főbb útjait. A konferencián sokoldalúan foglalkoznak majd az Úttörő­Kórusok ünnepi seregszemléje A felszabadulás ünnepe rendeztek kórustalálkozókat. tiszteletére Vácott és Pécelen Háromnapos sorozat Vácott Vácott háromnapos volt á hangversenysorozat, melynek során a gyermekkórus-talál­kozóval a váci úttörőkórus tízéves fennállását kívánták méltó módon megünnepelni. Az első program április 3-án hazánk felszabadulásának ün­nepségéhez kapcsolódott. A Konstantin téren hat váci ál­talános iskola énekkara, vala­mint a meghívott devecseri úttörőkórus és a lengyel Lut- nia fiúkórus énekelt. Ezután a jelenlevő kórusok közös éneklése következett, a 700 tagú énekkar Bogányi Tibor vezényletével Bartók-, Karai­éi Kodály-műveket adott elő. A lengyel fiúkórus a váciak­kal együtt énekelte magyarul Kodály Nagyszalontai köszön­tőjét. Szerdán, a találkozó máso­dik napján, három énekkar lépett színpadra jubileumi hangversenyen a zeneiskolá­ban. Elsőként a devecseri út­törőkórus műsorát hallottuk, Adorján József vezényletével. Az ő szereplésük cserelátoga­tás volt; két évvel ezelőtt a váciak vendégeskedtek náluk. Az énekkar a régi és mai kó­rusművészet népszerű alkotá­saiból, Cherubini-, Vecchi-, Lassus-, Kodály- és Bárdos­művekből szólaltatott meg né­hányat. Lengyel népdalcsok­rot is hallhattunk tőlük. A 100 tagú váci úttörőkórus Bo­gányi Tibor vezényletével ma­gyar szerzők műveiből éne­kelt. Különösen tetszett mű­sorukból a Bartók—Bárdos szvit magyar népdalokra és Kodály Egyetem-begyetem gyermekkarának friss, lendü­letes előadása, valamint Ka­rai József Tavaszi kantátája, Károlyi Amy és Weöres Sán­dor verseire. A zeneszerző is megjelent a hangversenyen, s kantátájának igényes, virtuóz zongorakíséretét ő maga ját­szotta, majd pedig Szabadság, szállj közénk című művét ve­zényelte. A műsor második felében Tizenegy bemutatkozás Pécelen Pécelen, a Szemere Pál Mű­velődési Házban rendezett szerdán a gödöllői járási Pe- tőfi-emlékbizottság dalosta­lálkozót felszabadulásunk 28. és a költő születésének 150. évfordulója tiszteletére, ti­zenegy kórus részvételével. A gyermekkórusok közül elsőnek a kartali általános is­kola énekkarát, majd az aszó­di I. számú általános iskola énekkarát hallhattuk. Az aszódiak Bartók Legénycsúfo- lóját még sem erővel, sem tempóval nem győzték, Ko­dály Lengyel László című mű­vét azonban már igen szíve­sen, kedvesen mutatták be. Az ikladi általános iskola énekkara Beethoventől Békés megyei népdalcsokorig terje­dő változatos műsort adott elő. A péceli úttörő-énekkar tiszta hangú szólistáival, a tú­rái szép énekléssel tűnt ki. A második részben felnőtt­kórusok adtak számot tudá­sukról. Ez a férfikórusoknak sikerült a legjobban. Igen hangulatosan, jó dinamikával énekelték az isaszegiek Petőfi Szülőföldemen című megzené­sített versét; tetszett a péce­liek előadásában a Szabadság, szerelem férfias hangvétele. A dalostalálkozó legjobb pro­dukciója — Kodály Esti da­lának tolmácsolása — a bági Erkel Ferenc vegyes kórus nevéhez fűződik. Az ikladi vegyes kórus finom, lágy hangjai a Lement a nap a maga járásán című dalban érvényesültek szépen. A zsám- boki asszonykórus népdalfü­zére éppen a dalok összekap­csolásánál volt gyenge. A találkozó ötlete jó volt, kár, hogy a művelődési ház: kicsinek bizonyult. Örvendetes, hogy sok — ál­talában ritkán hallott — Pe- tőfi-versre írt dallal ) ismer­kedhettünk meg. Az megint más kérdés, hogy ezek zöme — tisztelet a kivételnek! — muzsika tekintetében messze alatta maradt a szövegnek. Mivel nem versenyről volt szó, a hallgatóság nem vette jó néven, hogy azonos dalt énekelt több kórus is. A mű­vek skálája tehát nem volt elég széles, a bemutatás szín­vonala annál inkább. Dalos Gábor tápiószelei piactér és most épül a tápióbicskei művelő­dési ház. Áz ünnepélyes fogadalom­tétel után több száz galamb repült a résztvevők lelkes tapsa közben a honvédszobor mellől a magasba, majd a já­rás és a községek képviselői koszorúkat helyeztek el a bicskei csata emlékművének talapzatára. A nagygyűlés után MHSZ- bemutatók következtek, s dél­után sportversenyekkel feje­ződött be a találkozó. Tudományos napok A Magyar Agrártudományi Egyesület szervezésében állat­orvosi tudományos napok kez­dődtek csütörtökön a Magyar Tudományos Akadémián, ahol mintegy 200 szakember az ál- latjárvány-védelem legújabb kutatási eredményeit vitatja meg, s kicseréli a gyakorlat­ban szerzett tapasztalatokat. A kétnapos eseménysorozaton 12 előadás foglalkozik a különfé­le betegségek megelőzésével és gyógyításával. szövetség politikai nevelő munkájával, az iskola és az úttörőcsapat kapcsolatának fejlesztésével. Az úttörővezetők V. orszá­gos konferenciájára tíz külföl­di testvérszervezettől várnak küldöttséget. került sor a lengyel Lutnia fiúkórus produkciójára Ed­ward Jozajtis vezényletével. A jó hírű kórus valamennyi műsorszámában megcsodál­hattuk az együttes kifinomult, csiszolt hangzását, szép, stílu­sos éneklését. A lengyel kórus tegnap es­te önálló hangversenyt adott Lengyel zeneszerzők művein kívül Praetorius-, Palestrina-, Lassus-, Morley- és Mozart- művekkel örvendeztették meg vendéglátóikat. Korda Ágnes Túl az írott jogon T öbb, mint három esz- deje hozta meg hatá­rozatát a párt Köz­ponti Bizottsága a nőpoli­tika feladatairól. Kormány- intézkedéseik követték az állásfoglalást, s napjaink­ban, amikor a köznapian nőhatározatként emlegetett dokumentumokról esik szó bárhol, eredmértyek, tettek sorát képesek felmutatni. Tény, hogy a nőkkel való törődés, élet- és munkakö­rülményeik javulása soha nem volt olyan gyors a megyében, mint a legutób­bi három évben. Első ízben készült átgondolt program mind az ipari üzemekben, mind másutt a megoldás­ra váró feladatokról, s e programok tekintélyes ré­sze már megvalósult. A tennivalók azonban nem korlátozódnak csupán arra, amit az írott jog rög­zít. Fontos teendő volt a nők bérezésének felülvizsgá­lata, a kellő korrekciók végrehajtása. Külön terv szerint valósították meg ezt a Csepel Autógyárban, a Nagykőrösi Konzervgyár­ban, hogy csupán a. megye két legnagyobb üzemét em­lítsük. . Ám miféle tervbe fért volna be az — egyet­len példára hivatkozva —, hogy a Dunakeszi Jármű­javító Vállalatnál társadal­mi munkát szerveztek, s annak segítségével bővítet­ték a bölcsődét, így eny­hítve a kisgyermekes anyák gondján? A járműjavítóban hatszáz főt tesz ki a női dolgozók száma, ez a tel­jes létszámnak húsz száza­lékát sem éri el, mégis, „ügyet” csináltak és csinál­nak helyzetük javításából. Olyan ügyet, amelybe a társadalmi munkával bőví­tett’ bölcsőde is szervesen beilleszkedik, holott sem­miféle írott jog nem köte­lezhet erre. Ma pontosan itt, a köte­lezően megtett, s az azon túl megtehető között húzó­dik a határvonal, s míg jó néhány helyen túllépték azt, másutt megtorpantak előtte. 1 kiadón, az Ipari Mű­szergyárban a három és fél ezer foglalkoztatott­nak ötvenöt százaléka a nő. A szakmunkások között azonban csupán 16—17 szá­zalékra rúg, alacsony a felsőfokú végzettséggel ren­delkezők aránya is, úgy- ahogy elfogadható a közép­iskolát befejezetteké. Az írott jog megvan ugyan vál­lalati kötelezettségeket ille­tően a szakképzésben, de az IkLadon végzett, sokrétű, az egyéni törekvéseket és a vállalati érdekeket minél jobban egyeztető munka nem gyömöszölhető be az írott jogok, tehát a kény­szerűen, kötelezően megtett intézkedések közé. A szem­lélet, a közfelfogás lénye­ges változása húzódik meg a műszergyáriak idetartozó tevékenysége mögött, az a vezetői álláspont, hogy az írott jog sem érvényesül automatikusan, s még ke­vésbé az, ami nincs papí­ron. Azaz törődni kell az előírt és a lehetséges teen­dők helyes arányával, ele­gyíteni azokat, ily módon is bizonyítva a nődolgozók előtt, hogy a gondjaik iránt tanúsított figyelem nem puszta hivatali, munkaköri kötelesség. Visszatérve a korábban említett Nagykőrösi Kon­zervgyárhoz: azt semmiféle írott jog nem határozza meg, hogy milyen mérték­ben gépesítsenek. Mégis, a gyárban azokat a területe­ket vették előre, s az üte­met ott gyorsították, ahol — mint a gyárban némi él­lel, idézőjelesen mondták — a tipikus női munkát váltatták fel a berendezé­sek. E tipikus női munka valóban megkívánja az idé­zőjelet, ugyanis rengeteg félreértés, félremagyarázás forrása, s nem is elsősor­ban Kőrösön. Az írott jog ugyan meghatározza, me­lyek azok a munkakörök, ahol nők nem foglalkoztat­hatók, ám egyetlen jogsza­bály sem képes arra, hogy kimondja, egyik vagy má­sik gyárban mi módon te­hető könnyebbé a tipikus női munka, e sokféle kap­tafára ráhúzható fogalom. Ezt csak a gyári közösség teheti meg, s elsősorban azzal, ha eloszlatja a ti­pikus női munka mítoszát, ha fölfedezi, tudomásul veheti, hogy ilyen megosz­tás egész egyszerűen nin­csen. Tapasztalható ugyanis napjainkban némi értetlen­kedés, sőt, némely esetben ellenállás, amikor a nők helyzete kerül szóba. A vá­lasz legtöbbször az, hogy: rendeztük a béréket, felül­vizsgáltuk a nők által be nem tölthető munkakörö­ket, betartjuk a törvényes túlóraszámot. ' Ügy hang­zanak ezek a válaszok, hogy mögülük kiérzi az ember a méltatlankodást; mi megtettük azt, amit a rendelkezések előírtak, mi kellene még? A z a többlet, az a fino­mabb érzék, amely képes fölfedni az írott jogból sarjadó, törvények, rendelkezések betűibe már nem foglalható teendőket. Egyenesebben szólva: az a politikai tudat, amely a nő­politikát most már — ép­pen az eredményekre, a haladásra alapozva — ki­emeli a kötelező intézkedé­sek túl egyenes vonalú medréből, s közös feladattá, valami módon mindenkit érintő cselekménysorrá ala­kítja. Ami persze nem megy egyik napról a má­sikra, de tenni kell érte, s nem azt tartani, hogy ez a munka befejezett, mivel a rendelkezéseknek érvényt szereztek. Az ilyesfajta, kollektív megértésre már vannak példák — így egye­bek között az, hogy a leg­több helyen ma vita nélkül hagyják jóvá az egyedül­álló, két- vagy több gyer­mekes anyáknak adandó pótszabadságot a kollektív szerződés megfogalmazása­kor —, de még csak pél­dák, s nem általánosan jel­lemző esetek. Tágítani a kört, gyarapí­tani a segítők táborát po­litikai kötelesség, társadal­mi szükség. Olyan feladat, amely erkölcsileg minősít egy közösséget, bizonyítva, mire képes akkor, ha már nem sarkallják jogszabá­lyok, írott rendelkezések. Ez utóbbiak betartása az állampolgári fegyelem vizs­gája. Az íratlanok érvénye­sítése az emberségé. Mészáros Ottó I é

Next

/
Oldalképek
Tartalom