Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-22 / 94. szám

1973. ÁPRILIS 23., VASÁRNAP PISI MEGYEI xJCfriap Cak szépet írtak, mondtak *“* már a szocialista brigád- mozgalomról; okkal. Mégis, bár nagy hiba lenne kicsinyí­teni a közös kirándulások, színházlátogatások, családos összejövetelek fontosságát, az alapvető kérdés az marad: mi a közösség, a szó szoros értel­mében vett közösség igazi mércéje, összetartó ereje? Rengeteg mindent lehetne felelni erre, s mindegyik vá­laszban rejtene igazság, végső soron azonban a kétségek sem tűnnének el. Hiszen majd’ va­lamennyi gyárban, vállalatnál lelni arra példát, hogy jó kö­zösségek napok alatt összeom­lottak, szétszóródtak, mert ki­álltak öt meg őz próbát, de nem viselték el a hatodikat, a tizenegyediket. Ezért vélem fontosnak azt, amit nagyon egyszerűen így fogalmazott meg Tóth András a Mechani­kai Művekben: legyen tisztá­ban a saját erejével. Tóth karbantartó. Lakatos, hegesztő a szakmája, a válla­lat kiváló szocialista brigádja címet elnyert közösség vezető­je, a dolgokat értő, minden iránt érdeklődő munkás. Tár­sai szerint szigorú, vezetői, fö- löttesei szerint igényes ember. Mégis, ennyire egyszerűen fogná fel a közösség mibenlé­tének mércéjét? Ne kapkodjuk el az ítélkezést. Tóth András ugyanis bonyolult dolgot feje­zett ki, magas mércét állapí­tott meg. Mert valóban egy közösség akkor kovácsolódiik igazán azzá, ha képe6 — alkal­mas! — megmérni önmagát, erényeivel és gyengéivel, a sokféle ember közötti összeüt­közések kihatásaival egyetem­ben. Ez az, amire még jó né­hány brigád erejéből nem fut­ja, s ami — ha úgy adódnak a dolgok — hamar eloszlatja az illúziók ködét, amely az ösz- szetartó szálak gyengeségét takarta. IDest megye ipari és egyéb vállalatainál a szocialista brigádtagak száma meghalad­ja a harmincötezret. Egy olyan, Létszámban közepes üzemben, mint Vácott, a Hír­adástechnikai Anyagok Gyárá­ban, a dolgozók több mint egyharmada brigádtag, de má­sutt ennél nagyobb arány is lelhető. Most már az a kér­dés, hogy a tudati fejlődés miként követi nyomon a mennyiségi gyarapodást, hi­szen — például — jó dolog, hogy egyetlen helyen, a Nagy­kőrösi Konzervgyárban az arany fokozatot elért brigá­dok tábora mintegy negyven közösséget fog össze, de az csak egyedi vizsgálódással dönthető el, milyen önismere­ti fokra jutott az egyik, s mi­lyenre a másik brigád. Fönnáll annak a veszélye ugyanis, hogy míg másokat — a többi brigádot, a versenytár­sakat, a gyári közvetlen és közvetett vezetőket — jól megismer és számomtart a sa­ját akaratból szerveződött kö­zösség, addig szem elől té­veszti — önmagát! Ebből az­után keserves dolgok kereked­hetnek, s kerekednek is, nem ritkán. A szocialista brigádmozga­lom ereje, nagyszerű fejlődése ad alapot arra, hogy az első hallásra esetleg furcsa, de a gyakorlatot tekintve nagyon- is helyénvaló követelmény­nyel fellépjünk, s most már, általános érvénnyel ismételjük meg Tóth András bevezetőben említett szavait: a brigád le­gyen tisztában a saját erejé­vel. Befelé fordulásra szóló biz­tatás lenne ez? Értelmét vesz­tené a brigádmazgalom, ha elzárkózna. Az önismeret ép­pen a kitárulkozás, a teljes nyíltság forrása, annak bizto­sítéka, hogy a közösség annyit vállaljon, amennyit maradék­talanul elvégez, s azt vállalja, amire képes. Mert erre nincs séma, nincs valamennyi bri­gádra érvényes mérce. Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál mond­ták el, hogy náluk — az ér­tékeléskor — nem egyik és másik brigádot hasonlítják össze, hanem a közösséget ko­rábbi önmagával, eredményei­vel. Jó ez? Bizonnyal akad az értékelési rendszerben finomí­tásra szoruló részlet, ám a tö­rekvés iránya helyes. Ritka az olyan munkahely, ahol tökéle­tesen azonos munkán, teljesen azonos körülményeik között dolgozik két vagy több brigád, s ezért teljesítményük torzítás nélkül vethető össze. Még ak­kor is marad egy tényező: a brigádok tagjainak különbö­zősége, hiszen egészen más várható ed a gyermeket neve­lő anyák alkotta közösségtől, mint attól, amelyben jórészt lányok, független fiatal embe­rek dolgoznak. T ehet-e, szabad-e ilyesfajta lépésre, haladásra biztat­ni a szocialista brigádokat? Ügy ítélem, igen, sőt, nagyon- is szükséges. Éppen mert erő­teljesen fejlődtek ezek a kö­zösségeik, mert sokat tettek és tesznek, képessé váltak arra is, hogy nyíltan szembenézze­nek saját gyengéikkel, azzal, mi lakik az egyik, s mi a má­sik emberben. Ment nemcsak erények, pozitív vonások al­kotják jellemét, s befolyásol­ják tevékenységét, vélemé­nyét, hanem negatívumok is, s mi tagadás, ez olykor csak későn — a közösség számára legalábbis meghökkentő, vá­ratlan módon — derül ki. Az igények növeléséről van szó tehát, az önmagukkal szemben támasztott mérce megemeléséről. Megtehetik. Van erejük, s lehet jogos önbizalmuk hozzá. Mészáros Ottó • Az ülnök Dr. Borsos János, megyei tanácsvezető bíró: — Bulin József? Jól ismerem. 1956-ban ülnökösködött nálam először. Azóta rengeteg közös ügyünk volt. Már a kezdet kezdetén is jól tudtunk együtt dolgozni. Szi­lárd politikai meggyőződésű, precíz, lelkiismeretes ember. Mintha vele született adottságai lennének a helyes ítélet alkotásához... E szakmára születni kell Többször láttam dolgozni mintakészítő asztalosokat. Mesterségüket nem hiába so­rolják a legmagasabb ren­dűek közé. Kézbe véve az ön­tőmintaraktár egy-egy féltve őrzött darabját, első látásra szinte hihetetlennek tűnt, hogy fából készült. A fantasztiku- sabbnál fantasztikusabb for­mák szinte egy játékos szob­rászképzelet teremtményeként hatnak. Pedig e szakmában — legalábbis ami a végső célt, magát a mintát illeti — igen kevés szerepe van a fantáziá­nak, histen a munkadarab minden méretét szigorú törvé­nyek szabályozzák. Annál több találékonyságot, türelmet, majdhogynem átélést kívánnak a megvalósítás, a készítés mű­veletei. El is mondták nem­egyszer a mesterek: erre a szakmára születni kell. A bírói emelvényen Hulin József tanult szakmá­ja szerint mintakészítő aszta­los. Most a tanácsvezető mel­lett ül a bírói emelvényen. Csak mint háttérzajt hallom a mondatokat: „A tárgyalást megnyitom... a vádlott Nagy János maglódi lakos, 1927-ben született... két gyermeke van... a vád: emberölési kí­sérlet ... Tanúnak szólí­tom ...” Már a tanú beszél. Nem em­lékszik tisztán a kérdezett ese­ményre. Közben Hulin Józse­fet, az ülnököt figyelem. Hosz- szan nézi a tanút. Arca nem árul el érzelmeket. Szemüve­gének csilianása jelzi, hogy le­néz, jegyez valamit, majd is­mét feltekint. A homlokán ke­letkező ráncokból olvasni le­het: erősen koncentrál. Azon gondolkodom, vajon hányszor hajolt így, ráncba húzódó hom­lokkal egy-egy bonyolultabb munkadarab fölé, talán perce­ken, talán órákon át, töpreng­ve a megoldás lehetőségein... „Van kérdése a tanúhoz?’’, ál­lítja meg a képzelet sodrát a bíró hangja. „Igen” — szólal meg az ülnök. Nem erős han­gon, de határozottan. Miköz­ben beszél, kézmozdulataival is nyomatékot ad mondaniva­lójának. Kérdése arra mutat, hogy benne él az ügyben, kö­veti, közben értékeli, rendsze­rezi a hallottakat Pedig ez nem könnyű, hiszen a tanú egyik mondata sokszor ellent­mond a másiknak. A válasz mégis újabb adalékot szolgál­tat a bűncselekmény körülmé­nyednek tisztázásához... Kis házban - csendes műhely Hulin József ülnök: — Gö­döllőn lakom, most egy ví- kendházban, mert átalakítják a lakásunkat. 1949 óta élt a család egyszoba-konyhában. Közben két kislányunk fel­nőtt, leérettségizett, munkába állt, majd mindkettő férjhez ment. 1970-ben, a Gödöllői Gépgyárban egyhuzamban el­töltött 13 év után mentem nyugdíjba. Előtte a honvéd­ségnél dolgoztam mint mű­helyfőnök. Feleségem nem dol­gozik, háztartásbeli. Az 1460 forint nyugdíj 42 évi szolgálat után nem sok, ezért nemrég engedélyt kértem, hogy javító munkát végezhessek. A mosó­konyhában rendeztem be egy kis műhelyt, és ott dolgozga­tok. A gyárban üzemi bizott­sági tag, pártcsoportbizalmi vol­tam. 1958-ban választottak meg először népi ülnöknek, azóta minden évben legalább intenciói szerint naponta meg kell forgatni, hogy mindennap más-más oldalán feküdjön, mígnem a füstre kerül, hogy magányosan töltse el idejét zöldcsütörtökig, amikor hatal­mas fazékba jó egynéhány to­jás társaságában megfőzik, ki- íagyasztják. Zöld üstökű tavasztörpék S ha már említést tettünk Zöldcsütörtökről, térjünk visz- sza gondolatban kis időre a piacra, ahol a vén nyúlárust hagytuk. Itt mindjárt meggyő­ződhetünk arról, miért nevezte el a népnyelv a húsvétot meg­előző hét közbülső napját zöld- csütörtöknek. (Lehet ugyan, hogy ebben a szabad termé­szet megújulásának is volt né­mi szerepe.) Ez idő tájt, ha kis szerencsénk van, faképnél hagynak bennünket a csípős­goromba szelek, lágyabb fu­vallatok lengenek. S a piaci árusoknál mint zöld üstökű tavasztörpék: zömök, piros hó­napos retkek könyökölnek a lécrekesz peremére, szikár fe­hér hagymák, szikrázó har- matcseppekkel ékszerezett zöld salátafejek, haragos pa­raj, sápadt spárga, nyúlánk uborka kínálják magukat. Frissek, jó ízűek és nélkülöz­hetetlenek az ünnepi ebédhez. : Velük együtt teljes a kompozí­ció, az ízek harmóniája. * Etekajánlat az ünnepi asztalra Az ám! El ne mulasszuk va­lamiképp néhány ünnepi kreá­ció fölemlítését. S a húsvéti étekajánlathoz kit is hívhat­nánk segítségül illetékesebbet, mint a néhai hírlapírót, Ma­gyar Eleket, aki Inyesmester néven jutott az ételköltemé­nyek alkotóinak külön Par­nasszusára. íme, a húsvétva- sárnapi ajánlatok: bárányle­ves, csípős tárkonnyal; szopós bárányka combja zsemlesár­ga színűre rántva vagy éppen szalonnával tűzdelt bárányge­rinc, roston pirított borda, ecetben-olaj ban fürösztött sa­látával. Húsvéthétfőre tavaszi rántott csirke az ajánlott étel, az idei liba cobákja sem utol­só falat. S ne feledkezzünk meg a diós-, mákospatkóról sem. Szagos vízért karcolt tojást Húsvét másnapján azonban a családi háborítatlanság csen­des örömét háttérbe szorítja a falun és városon egyaránt dí­vó igen kedves népszokás: a locsolkodás. Elindulnak a kis lurkók a toronyházakból, kis­kertkapuk mögül, mérges ku­tya őrizte tanyákról, zsebük­ben a szagos víz. Olyik község­ben — így Galgamácsán —la­kodalmat játszanak, vőféllyel, menyasszonytánccal, amint dukál. Mire fölcseperednek, betéve tudják a népi szertar­tást. S hamarosan eljön az igazi lakodalmak főidénye: a május. Érlelődnek a lagzik, nem egy legény indul utoljára locsolkodni, nem egy leány festi, karcolja utolszor a ra­gyogó színű, virágmintás himes tojást, mielőtt a pártát főkötő­vel cseréli föl. Kikelethirnökök Az ünnepek arra valók, hogy egy kis felhőtlen meseváró boldogságot lopjanak a gond­hordozó hétköznapok közé. Húsvét: tavaszünnep. Tavaszi szél áraszt megújult vizeket, zöld csillagfelhő akadt fenn a kopár faágakon: rügyek pat­tannak, tavaszi kék az ég, ró­zsaszín és fehér menyasszony­ruhát öltöttek a gyümölcsfák. Éretlen és gyermeteg, ravasz­durva felnőttjászmák közepet­te jó, ha meg tudunk őrizni némi kölykös csodalátást, népi hagyományt^ Jön a nyuszi. Talán a piacon vett eleven kisnyulakat sem lopják el ké­sőbb a fürtös fejű fiúcskától. Indulunk locsolni. Ki mo­hos mélyű kútból húzott friss vízzel, ki parfümmel — hol mi szokás. A locsolkodás, a hí- mes tojás a bőséget, terme kenységet jelképezi. A. Z. egy hónapot itt töltök a me­gyei bíróságon. Előfordult már az is, hogy egy nagyobb ügyet három hónapig tárgyaltunk. Dr. Korpási Gyula megyei tanácsvezető bíró: — Csak a legjobbakat mondhatom Hu­lin Józsefről. Sok tárgyaláson bizonyult már hasznos mun­katársnak. Minden esetben tü­zetesen átnézi a teljes per­anyagot, készül a tárgyalásra. Nagy türelemmel mérlegeli a körülményeket, gyakran él a kérdezés jogával. Nemegyszer felhívta a figyelmet egy-egy olyan momentumra, ami vé­gül segített a döntés kialakí­tásában. ítéletalkotása meg­fontolt, megbízható... Hatszáz tárgyalás Hulin József: — Nem is tu­dom pontosan, talán már hat­száznál is több tárgyalás áll mögöttem. Egytől-egyig bűn­ügy. Az eddigi legnagyobb büntetés, melynek kiszabásá­ban részem volt, nyolc év börtön. Tudom, súlyos bünte­tés, ha az embert hosszú idő­re megfosztják szabadságától. Éppen ezért mindig arra tö­rekedtem, hogy megkülönböz­tessem az egyszerű bűnöst a társadalomra veszélyes bűnö­zőtől. Az említett esetben — súlyos gazdasági bűncselek­ményről volt szó — például tiszta lelkiismerettel szavaz­tam meg az elsőrendű vádlott büntetéseként a nyolc évet. Ügy éreztem, ezzel tartozom azoknak, akiket oly gátlástala­nul megcsalt, meglopott, s azoknak, akiket magával ránt­va a bűnbe, talán egy életre tönkretett. Dr. Borsos János: — A népi ülnökök a hivatásos bíróval azonos jogokat élveznek. Te­hát szavazataik is azonos ér­tékűek, mind a bűnösség, mind a büntetés mértékének megállapításakor. Nem gya­kori, de előfordult már olyan eset, mikor — elsősorban a kiszabandó büntetés súlyossá­gában — nem alakult ki a ta­nácsban egységes álláspont, sőt a bíróval szemben az ül­nökök véleménye „győzött”, s tulajdonképpen ők hozták meg az ítéletet. Az árulkodó bajonett Hulin József: — Többszö- előfordult, hogy ítélethozatal­kor vitatkoztam a tanácsve­zetővel. Néha csak megérzé sek. kételyek nyugtalanítót tak, máskor pedig az életta­pasztalat, a munkahelyemen, környezetemben látottak, hal­lottak és a bűncselekményt elkövető indítékainak összeve­tése késztetett szólásra. Ha­tározottan emlékszem egy esetre, egy gyilkossági kísér­let tárgyalására. A jegyző­könyvben a:z állt, hogy szó­váltás közben a vádlott kést rántott és megszúrta áldoza­tát... A szándék megítélése ezek szerint: nem előre meg­fontolt. A tárgyi bizonyíték vizsgálatakor vettem észre, hogy az említett fegyver nem egyszerű kés, hanem egy há­zilag frissen kiköszörült ba­jonett. Ilyet pedig csak az hord magával, aki tudatosan készül valamire. Később egyéb bizonyítékok is az én észrevé­telem helyességét igazolták, s a bűnös a megérdemelt, sú­lyosabb büntetést kapta. Ismét ajánlják Emberek fölött ítélkezni nem könnyű. Sokat kell érte vállalni. Állandó harcot a lel­kiismerettel, önfegyelmet, mely kordában tartja az el­fogultságra hajlamos gondo­latokat. Az ítélkezők is em­berek. Jó tulajdonságaik, hi­báik vannak. Mégsem csak képletes az, hogy az emelvé­nyen ülnek a tárgyalóterem­en, egy kicsit mindenkinél magasabban. Azt is jelzi ez, hogy az ott ülők a társadalom szempontjából feddhetetlenek. Olyanok, akikben nemcsak mások bíznak, hanem ők is bíznak másokban. Az ember nem tudja megkerülni önma­gát akkor sem, mikor ember­társai cselekedeteit teszi mér­legre. A Pest megyei Bíróság nagyra értékeli Hulin József 15 éves népi ülnöki tevékeny­ségét. Ezt azzal is kifejezésre juttatta, hogy nevét ismét felvették a választásra jelölt ülnökök listájára. Munkájára az elkövetkezendő négy év­ben is számítanak. Mészáros János Vizeseik tüze Ha kell:1 1 ^ ' is Acélszerkezet Budaörsről Víztorony Yecsésről Széles körű, sok ágra bomló tevékenységet folytat a Víz­ügyi Építő Vállalat, s jelezve a vízgazdálkodás növekvő sze­repét, az utóbbi években gyor­san bővítette munkáját. A víz­ügyi mélyépítési teendők mel­lett fokozatosan felsorakoztak más lehetőségek is, s ezek ki­használása volt az egyik for­rása annak, hogy a termelési érték öt év alatt 270 millió fo­rinttal növekedjék, s tavaly 639 millióra rúgjon. A VIZ ÉP — az ésszerűség jegyében — erőteljes vertikalitásra tö­rekszik, s ennek jegyében fejlesztette nagy léptek­ben vecsési üzemét, valamint budaörsi főépítésve­zetőségét. E két egység a szak­ipari tevékenységben, vala­mint a speciális szerkezetek és berendezések elkészítésében nyújt nagy segítséget, s a munka jelentőségét érzékel­teti, hogy a vecsési központi gépjavító üzem termelési ér­téke már meghaladja a száz­millió forintot. Budaörsről irányítják a szakipari munkákat, így a fű­tés- és elektromos szerelést, a különböző vízügyi berendezé­sek fölállítását és üzembe he­lyezését, ugyanakkor kotró alkatrészeket, acélszerkezete­ket és többféle szerelvényt is készítenek. A vecsési közpon­ti gépjavító üzem elsőrendű feladata a vállalat földmun­ka- és építőipari gépeinek ja­vítása, felújítása, de több más mellett itt készítik a vizesek tüzet is, azaz a 150—500 Mkcal/óra teljesítményhatár közötti gáztüzelésű kazánokat, amelyeket főként vállalatok­nak, megrendelésre gyártanak. Fontos feladatot látnak el a közművesítési program­ban a vecsésiek azzal, hogy ötven, hetvenhét és százötven köb­méter tárolóképességű, acél- szerkezetű víztornyokat állíta­nak elő, s ezek mind közsé­gek, mind ipartelepk vízellá­tásának zavartalanságát lehe­tővé teszik. Hírüket is növeli, eredmé­nyeiket is gyarapítja két olyan szerkezet, amelynek bölcsője ugyancsak a vecsési üzem. Az egyik a Szedar tí­pusú szennyvízszivattyú, amely darabos szennyeződési tartalmazó mindenféle folya­dék továbbítására alkalmas, a másik pedig a 0,5 köbméte­res kotróra szerelhető kőmar­koló. E berendezés — amint azt a gyakorlati próbák iga zolták — fölveszi a versenyt a hasonló külföldi termékek­kel, s ugyanakkor előállítása jóval olcsóbb. Nem csupán érdekességet hanem magas technológiai köve­telmények teljesítéséit is jelentette a VIZÉP munkájában azok­nak a borkombinátoknak az elkészítése, amelyek minden tekintetben megfelelnek a korszerűség elvének. A szőlő­feldolgozó, bortároló és borpa­lackozó egységeket magába foglaló komplexum vasbeton tárolóiban 24 000, erjesztőtar­tályaiban 10 000, izotermikus tartályaiban pedig 600 hekto­liter bor fér el, a palackérlelő tárolókban pedig 230 000 üveg kaphat helyet. E modem léte­sítmény meglelhető a Buda­pesti Kertészeti Egyetem min- taszőlészetében éppúgy, mint a felsőbabád! és a szigetcsépi állami gazdaságban. Aminit az utóbb említett pél­dák érzékeltetik, á VIZÉP nemcsak két jelentős egységet működtet a megyében, hanem fontos építési munkákat is vé­gez. Egyebek mellett a vállalat alakította ki s adta át rendel­tetésének a szentendrei és a váci szennyvíztisztító telepe­ket, ez utóbbit a közelmúltban. Lengye* műszaki és gazdasági napok Április 24. és 27. között Bu­dapesten, valamint Miskolcon és Nyíregyházán rendezi meg a Lengyel Külkereskedelmi Kamara a lengyel műszaki és gazdasági napokat. Lengyel szakemberek, tudósok, köz­gazdászok és konstruktőrök tartanak előadásokat a len­gyel ipar és műszaki élet fel- készültségéről, hogy tevékeny­ségük jobb megismertetésével elősegítsék a két ország kö­zötti kereskedelem bővülését. Ideiglenesen leállítják a Báthory expresszi A MÁV vezérigazgatósága közli, hogy a gyér utasforga­lom miatt a Varsó—Budapest között közlekedő Báthory exp­resszi ideiglenesen leállítják. A vonat Varsóból április 25- ről 26-ra, Budapestről 26-ról 27-re virradó éjjel indul utol­jára. Budapest—Varsó közötti forgalomban a Budapest Kele­ti pályaudvarról 6 órakor in­duló és visszafelé 22.57 óra­kor érkező Polónia expressz a menetrend szerint továbbra is közlekedik. k Azért brigád!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom