Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-18 / 90. szám

1973. ÁPRILIS 18., SZERDA PES1 MEG sJCírlap Két falu és a háztáji (I) Kertekben fóliasátrak SZENTLŐRINCKÁTAI EREDMÉNYEK - DILEMMÁKKAL Fóliasátrak a szentlőrinckátai kertek alatt. „A termelőszövetkezeti ta­gok háztáji gazdaságai és a termelőszövetkezeti közös gazdaság szerves egységet al­kotnak a szövetkezet kereté­ben” — írja egyik cikkében Erdei Ferenc. S ezen az egy­ségen, a szövetkezeti szektor komplexumán belül sajátságos munkamegosztásnak kell -ér­vényesülnie — szögezi le —, hiszen a fejlődés útját nem fogjhatjuk úgy fel, mintha — addig-ameddig tűrve a háztá­ji gazdaságokat — belátható időn belül kizárólagossá tehet­nénk a nagyüzemi termelést. Az elv világos. Mármost: hogyan fest mindez a gyakor­latban? A választ a nagyikátai járás két termelőszövetkeze­tében kerestük. Ezekben a szövetkezetekben a mezőgaz­daság egy-egy kritikus ágaza­tában, a zöldségtermesztés­ben és a szarvasmarha-te­nyésztésben mutattak föl igen szép eredményt a háztáji gaz­daságok. Ontják a zöldséget Gyöngyházfényben ragyog a falu: Szentlörinckáta. Amed­dig az emelkedőnek futó út­hajlatból belátni, áttetsző fólia borítja lágy hullámokban mindenütt a kerteket, csak a háztetők piroslanak elő az opálos derengésből. A déli órákban kitakarják az ágya­sokat, a melengető napon harmatos-zöld saláta levele- sedik, húsos paprika sárgul. A községben hagyománya van a kertészkedésnek, de a fólia alatt fejlődő primőr zöldség termesztésének kurta még a múltja, öt esztendeje kezdődött... 1968-ban a ter­melőszövetkezet hozzákezdett a fóliás kertészkedéshez. A tagok kíváncsian várták az eredményt. Az új termesztési mód bevált. S a követkéző esztendőben már csaknem va­lamennyi kertben kifeszítet­ték az első fóliasátrakat. Felvirradt a háztáji gazdál­kodás napja. Ám ez időből egy-egy fokot évről évre for­dítani kellett a közös gazda­ság kormánykerekén. A zöldségtermesztés gondjai ismeretesek A zöldségnövé­nyek túlnyomó része munka- igényes, a kétkezi munkás pedig egyre kevesebb. S ha van is munkaerő, költséges. Néhány szántóföldi zöldségnö­vény — a borsó, a bab, a pa­radicsom — megművelése, be­takarítása gépesíthető, de a gépek sem két krajcárba ke­rülnek. A háztájiban gazdálkodó nem kíméli magát, munka­erejét nem órabérhez méri. A házikertek, itt Szentlőrinc- kátán ontják a zöldséget. És a közös gazdaság ?!... A termelőszövetkezet tehát — nagyon helyesen —, szem előtt tartva a fogyasztók ér­dekeit, támogatja a háztáji gazdálkodást. S hogy miként? Beszéljen erről az Üj Világ Tsz üzemgazdásza, Gyetvai Balázs. Sorolja: — Egy tételben vásároljuk meg a közös gazdaság és a háztáji számára a fóliát, s így a tagok is nagyüzemi áron jut­nak hozzá. Beszerezzük a ta­goknak szükséges műtrágyát. Ezért ugyan nem kedvezmé- nyes árat fizetnek, de helybe hozzuk. Egy táblában adjuk ki a tagoknak járó burgonya- földet, a gépi talaj előkészítést elvégezzük, jó minőségű vető­gumót szerzünk be, krumpli­szedéskor kiszántjuk a ter­mést, hogy megkönnyítsük a munkát — természetesen té­rítés ellenében. A gazdaság dolgozói felesben használhat­nak takarmányt. A termelőszövetkezet min­denesetre komoly segítséget nyújt a háztáji gazdálkodás­hoz. A legutóbbi közgyűlésen — az 1972-es esztendő ered­ményeit Összegező zárszám­adáskor — azonban arról is szó esett, hogy nem ártana, ha a tagság is jobban szivén vi­selné a közös gazdaság fejlő­dését. A szentlőrinckátai Oj Világ Tsz nem tartozik a legvagyo­nosabb gazdaságok közé, de a kedvezőtlen adottságúak kö­zé sem. Több mint ezer ka- tasztrális holdon termeszte­nek gabonát, s tavaly is, ta­valyelőtt is jó termésátlaggal zárták az aratást. Szépen ter­mett háromszáz hold kukoricá­juk is. Bőséggel hozott a kasszába a gyümölcs, a dinnye. Van 445 szarvasmar­hájuk — ebből 183 tehén, a j többi növendékállat, hízómar­ha —, felneveltek tavaly 75 000 jércét, hodályaikban háromszáz anyajuhot tartanak, sertést is tenyésztenek. Ered­ménnyel zárt a tsz három boltja, hentesüzlete, vágóhíd­ja. A számadás azonban veszteséglistát is tartalmaz. S erre nemcsak az időjárás, a peranoszpóra miatt jegyeztek be néhány tételt. Cukorrépá­ból például azért takarítottak be az utóbbi évek átlagához mérten legkevesebb termést, mert a tagok közül jó néhá- nyan késve végezték el az egyelést, a gyomirtást a vál­lalt területen. Elhanyagolták a paradicsomot is. Az ok? Nehéz esztendő előtt — Még soha nem mutatko­zott meg olyannyira a háztá­ji munkaerőelvonó hatása, mint az elmúlt évben. Ez az év volt az, amikor minden ) egyes tsz-tag meggyőződhetett róla, hogy így tovább nem szabad dolgozni —mondta a közgyűlésen Kókai Márton, a gazdaság elnöke. Miféle lehetőség kínálko­zik az érdekek összehangolá­sára? Komoly dilemmája ez a termelőszövetkezeti vezetők­nek, de még a tagoknak is. A gazdaság nehéz esztendő elé néz. Az idén kell törleszteni azit a hitelt, ami nélkül való­színűleg mérleghiánnyal zár­ták volna az elmúlt eszten­dőt. Fontos dolog a háztáji zöldségtermelés is. A tagoknak szépen jövedelmez a háztáji. Meg is dolgoznak érte. Szinte csak a kaputól a lakásajtóig vezető ösvényt nem borítja fó­lia, a küszöbnél már a ker­tészet kezdődik. S a kétszáz­négyszáz négyszögöles ker- tecskékben februártól tél kez­detéig alig van megállás. Ha­nem a közösben végzett mun­káért járó fizetség sem csu­pán zsebpénz, hiszen a tsz több mint nyolcmillió forin­tot fizetett ki tavaly tagjái- nak, s — 304 dolgozó tag átla­gában — az egy emberre jutó havi jövedelem 1907 forint, a napi kereset pedig 98 forint volt. Feltételekhez kötni , a támogatást! Nos, ebben a helyzetben kell a gazdaság kormánykere­két néhány fokkal ismét el­fordítani, vagyis: — Végképp meggyőződhet­tünk arról, hogy a munkaerő­I helyzet (ami nem javul, hi­szen egyre több tagunk megy nyugdíjba) halaszthatatlanná teszi a gépesítést és a kemizá- lást a növénytermesztésben, szőlészetben — mondja az el­nök. A termelőszövetkezet ter- másszerkezete már korábban is sokat változott. A munka­csúcsok egybeesése miatt ugyanazt nem termeszthetik, * mint a háztájiban. — Többször is elmondták, hogy félreértés ne legyen, nem haragszunk a háztáji fóliás termesztésre — folytatja Kó­kai Márton. — Az elmúlt év­ben 1 200 000 forintért vettünk a háztáji gazdaságok részére fóliát, segítjük tagjainkat. A háztáji zöldségtermesztés ki­fizetődik, tagjaink előnyös helyzetben vannak, bővében a víznek. Értenek is a kertesz- kedéshez. Ontja a háztáji a zöldséget; salátát, paprikát, paradicso­mot, káposztát. Újabban korai hajtatású retket, meg szamó­cát is termesztenek a szentlő- riackátaiak. S az áruval vo­natra ülnek, piacra hordják. Éjszaka odavannak, nappal gyengébben megy a munka. „Feltűnően sok tsz-ünkben a fáradt ember” — mondja az elnök. Tálán itt kell keresni — legalábbis részben — a megol­dás nyitját. A termelőszövet­kezet üzemgazdásza szerint — maga is szívvel-lélekkel kertészkedik —, aligha piacoz- nának a falubéíiek, ha akadna vállalat, amelyik méltányos árért megvásárolná a termést. Vásárol tőlük az Óbudái KÖ­ZÉRT, a Heves megyei Mf'.K, a Hatvani és a Budapesti Kon­zervgyár, de csak az áru egy részét viszik el. Ha lenne ilyen vállalat, netántán Pest megyé­ben ... Ez már félig-meddig megoldaná a gondokat. S ta­lán, ha valami módon a fize­tésen fölül is érdekeltté ten­nék a tagokat a közös gazdál­kodásban, például feltételek­hez kötnék a háztáji támoga­tását — ez. kínálná a megol­dás másik felét. Akad ilyen módszerre példa. De ez már a következő írás témája. f Apor Zoltán Július 30-tól Országos honismereti diáktábor Július 30 és augusztus 11 között. Szabolcs-Szatmár me­gyében rendezik meg a hete­dik országos honismereti diák­táborozást A találkozó színhe­lye a vásárosnaményi Esze Tamás ifjúsági tábor lesz. A táborozás előkészületeit máris megkezdték, hogy az ország minden részéből érkező fiata­lok jól érezzék magukat és eredményes munkát végezhes­senek. E táj tárgyi és szelle­mi néprajza egyaránt igen gazdag. A fiatalok nyolc szak­csoportban, megfelelő szak­emberek irányításával kutat­ják, gyűjtik a települések, a szövetkezetek történetét, a népköltészeti, zenei, szellemi és történelmi emlékeit. Eköz­ben elsajátítják a honismereti kutatás, feldolgozás legjobb formáit, módszereit. Megpezsdült a határ ­A verőfényes, meleg idő ha­tására — szinte átmenet nél­kül — véget ért az egyhetes „áprilisi tél”. A déli órákban már 15 fok fölé emelkedik a hőmérséklet, és ennek hatásá­ra olvad a hó, amely pár nap­pal ezelőtt még több centimé­teres vastagságban borította a hegyeket. Általános vélemény sze­rint több haszonnal, mint kárral járt a szeles, csa­padékos időjárás, mely meghozta a várva-várt esőt. Az utóbbi két hét alatt 30—35 milliméternyi csapadék áztatta meg a földeket. Ezzel ugyan nem szűnt meg, de lé­nyegesen enyhült a talaj­aszály. Egyedül az elvetett ku­korica sínylette meg a hide­Tavaly nyáron kezdték el 'építeni Zsámbokon az isko­lai napközi otthont. A helyi Petőfi Termelőszövetkezet 200 ezer forintot, a 21-es Épí­tőipari Vállalat, valamint a Pest megyei Állami Építőipa­ri Vállalat faanyagot, gépe­ket, szállítószalagokat, s eh­hez értő szakembereket adott A GYEREK ÁLLT vagy in­kább rogyadozott a fal mel­lett. A feinőttes szabású kis­kamasz öltöny gyűrött, szennyesen lógott rajta, nyak­kendője félrecsúszott. Tiszta kisfiúarca szürkére sápadt, szeme megtört. Szánalmasabb és visszatetszőbb volt a lát­ványa, mint a felnőtt része­geké. Merthogy részeg volt. Nem lehetett több 10—11 évesnél — elkeserítő volt, ahogy húsvét hétfő delén ilyen esetten, tehetetlenül markolászta a falat. Két ha­sonló korú társa aprópénzt szedegetett a földről, amit a szerencsétlen kis srác pár pil­lanattal előbb tétován szét­szórt. Tavalyi emlék ez a kép. Rossz ízű, lehangoló. Mások is panaszolják: ezen a napon valatni nincs rendben a gye­rekek körül. Disszonáns je­Számolnak a szárazsággal get, mivel a talaj erősen le­hűlt és félő, hogy emiatt hiá­nyosan kel a vetés, sőt esetleg újra kell vetni egyes táblákat. A télies idő virágzásban talál­ta a fákat, fagykárt ugyan nem szenvedtek, mivel azon­ban a hideg időben leállt a méhjárás, egyes helyeken elmaradt a virá­gok beporzása. A télies időt felváltó szép tavasz megpezsdítette a ha­tárt. Az esetleges további szá­razságra gondolva, több he­lyen ideiglenes tárolókba ve­zetik a patakok bő vizét, míg másutt visszaduzzasztják a vízfolyásokat, hogy minél több öntözővizet tartalékolhassa­nak a következő hetekre, hó­napokra. az építési munkálatokhoz. A teljes egészében társadalmi összefogással épülő napközit az idén augusztus 20-án sze­retnék átadni a gyerekeknek. A két építőipari vállalat azért segít a községnek, mert onnan nagyon sokan járnak dolgozni ezekhez a vállala­tokhoz. lenségek rontják a locsolko- dás kedves hagyományának jókedvét, derűjét. Gyereke­ket itatnak le a felelőtlen /endéglátók. beláthatatlan és veszélyes következmények le­hetőségét idézve fel. — egy pici nem Art­hat — mondják a locsolko­dásra érkezett gyerekeknek, és megtöltik a likőrös, boros poharat. Nem gondolnak rá, hogy a gyerekek nem egyet­len helyre látogatnak el ilyen­kor. Valóban ne gondolnának rá? A gyerekek kettes, hármas csoportokban szinte házról házra, lakásról lakásra jár­nak. Idegenekhez is. Ez a másik visszatetsző jelenség, torzulás a húsvéti ünnepen. Vállalkozó szellemű srácok aZt hiszik, így szokás, régen is így volt. Fogalmuk sincs a húsvéti népszokásokról, tra­díciókról, úgy vélik, a sza­gosvízért pénz jár cserébe. Nincs verses mondóka, nincs tavaszünnep, hímes tojásra nem várnak. Föl sem érik ésszel, hogy közönyös felnőt­tek közreműködésével egysze­rűen koldussá teszik magu­kat erre a napra. Eltűrt kol­dussá, akinek jókívánságai­ra, a hagyománynak eleget te­vő locsolkodásra — hiszen is­meretlenek, idegenek — való­jában nem is tartanak igényt. De mert kidobni szé­gyen lenne, ám ajándékra nem ítélik méltónak, hát ap­rópénzzel és gyűszűnyi ital­lal kifizetik őket. És a gyerekeknek nem is több a vágya. A sok-sok gyű­szűnyi ital esetleg feinőttes, férfias részegséget hoz, a fo­rintokból, ötösökből — ha igazán ügyeskedik valaki, és sok helyre betolakszik — te­temes összeg gyűlhet össze. Tulajdonképpen szörnyű, ami ilyenkor a gyerekekkel történik. Szörnyű, amikor ki­pirult arccal számolgatják az utcasarkon, mennyit is keres­tek már. Nem örülnek, ha ' véletlenül mégis csokoládé- nyuszit vagy tojást kapnak, eluralkodott rajtuk a pénz­szerzés mohósága. A GYEREKEK FELNŐT­TEKTŐL KAPNAK jóváha­gyást arra, amit tesznek. Nem aggódnak az anyák, apák emiatt a furcsa húsvéti szo­kás, megalázó kolduskodás miatt? Cs. M. SZEBERÉNYI LEHEL: Játékhoz öltözve (Részlet a szerző készülő, Sarkadi Imréről szóló művé­ből.) Mondjak, Úgy érkezett Pestre, mint a dervisek. Debrecenből jött fel Darvas hívására, huszonnégy évesen; az akkori közlekedési viszonyoknak megfelelően: vonat tetején, fékező fülkékben, mel­lékvágányokon vesztegelve. De végül is megérkezett, az Upor-házba, a paraszt- párt étkezőjébe. Az asztaloktól minden­ki őt nézte: ki ez a fura figura, honnan keveredett? Valami gombtalan, durva, vedlett, szürke katonaposztó lógott raj­ta (katona sose volt), derekán kötéllel összefogva, mely rojtosan lecsüngött. Tar koponyájának mintha különös ké­pessége lett volna összegyűjteni és szét­sugározni a fényeket, máris vidám lám­pásul szolgált, derengést hozott a sötét étkezőbe. E személyi jegyekhez, melyek oly éles vésettel maradtak meg egyesek em­lékezetében, végig makacsul hűséges volt, mint Péter bácsi a csizmájához; s miként néki a szandál állott furán, aho­gyan a kékesszüke pántozat a lötyögő pantalló alól mosolyra derítőn kikuk­kantott, Imre a színházi függönyök előtt mutatott szerencsétlen külsőt a frakk­féle és más ünnepi gúnyákban. Szenve­dett tőle, mintha spanyol csizmát kel­lene húznia, s befelhozták a dicsőség pillanatait; Cannes-t, a Kossuth-díjat, a Körhintát. Kényszerű parádéban (elég, ha vasal- tan, nyakkendősen, lenyalt fürtökkel) elvesztette magát. Lényének lénye il­lant el, mint Sámsonnak hajával ereje veszett. Mintha önmaga szobra lenne, nem is kőből, hanem bronzból, mely. nek csak a kongó héja van. Ma sok fiatal Ölt magára avitt cúccokat, többnyire pózból, művi úton előállítva az avittságot. Imre utált min­den pózt és feltűnősködést, s egyképp utálta a skatulyaöltözék, s vele a beto- kosodott kispolgári illem konformját, a szabályosság léleknyíró, léleknyomorító abroncsait. Szabad lélek volt, de nem fenegyerek. Úgy rendezte be életét — ha lehet a berendezés szót egyáltalán hasz­nálni —, hogy. ez a szabad lélek ne nyomorodj ék bele valamiféle cserépbe, kedvire terjeszkedhessen l-ombja, gyö­kere, napfény-ragyogtatta, eső-verte erős koronája A szabad lélek volt néki a kincsek kincse, mindeneknél előbbre- való, legparányibb gesztusait is ennek rendelte; mint cerberuszokat állította maga köré. Minden éberség idd irá­nyult, s egyetlen korlátot engedett csak: a lelkiismeretét. Ez volt nyesőollója, mely értő kézben sose korcsosít, a fej­lődésnek nyit utat. Éltető eleme, legsajátabb közege pe­dig a játék volt. Miiként hal a vízből, ember a levegőből vonja ki maga szá­mára az éltető oxigént, e szabad lélek a játékból szíttá két tüdőre a maga oxi­génszükségletét. A jelmondat, melyet mindig csibész szemhunyorgatással han­goztatott — „vigyázz, fiú, tevékenysé­ged nehogy munkává fajuljon” —, csak látszólag volt a zsonglőrködő szellem mókázása, nagyonis fontos életelvet bújtatott, a szabad lélek számára kötele­ző életelvet, melyet minden dolgában a végső leheletig parancsnak tekintett, tudván tudva: meg nem szívlelése a béklyókat jelentené, és fulladásos halá­lát okozná a Fél tettnek. Napokon át egyfolytában tudta verni az írógépet, de menten abbahagyta, mihelyt nyűgnek, sótlan munkának érezte, s nem röpítő, szárnyakat adó játéknak, melyet fölöt­tébb élvez, mint boritalnál is mámorí- tóbbat. Innen tán. hogy terjedelmesebb műve nem maradt, mert terjedelme­sebb műveknek szürke oldalait is ki kell tudni ülni, amikor bizony a tevé­kenység munkává fajul. Így csapta oda nemegyszer a befejezéseket, midőn a dolog nem ment egy lélegzetre, s elő­dugta fejét a játék mámorától idegen unalom. Játék és játék! Mindenben; legkivált az írásban, e mindent feloldó nagy sze­relemben. A Játék egy volt vele. Szomorúságok­ban ringató, örömökben röpítő. Hozzacl főzött a játékhoz. De­hogy pózból, dehogy eredetieskedésbőL miként hitték, akik nem ismerték. Ha­nem, hogy jól érezze magát, kezét-lábát kedvére nyújtózta thassa; ha jólesik, bakugrással is mulattathassa magát. Hogyan is lehet istenigazából játékba feledkezni a jólvasaltság, felgombozott- ság, nyakravaló masnik merev páncél­zatában? Gyermekek életét mi keseríti meg jobban, mint. ha untalan ruhájuk­ra kell ügyelni, melyben mozogniok se szabad ? Imre ruhatára zsebes ingekből, bő zubbonyokból, melegítőkből, pulóverek­ből, durva és életlen zsáknadrágokból, kötött sapkákból állott. Csupa célszerű, fagombos holmi. Lil maga varrta, ma­ga kötötte valamennyit. Az első farmergátyót Imre vi­selte Budapesten. Nem dörzsölte nap­szám síkárkefével a térd tájon. Magától kopott ki. Igaz, a „dühöngő ifjúságot” is ő írta meg elsőnek a világon. Ha nem ma­gyar, a hivatalos tőzsdén is elsőként jegyzik, Áprilisi télfiiralé Elkészül a zsámbokí napközi JEGYZET Hímes tojás helyett... t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom