Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-14 / 87. szám

4-ytirlap 1973. ÁPRILIS 14.. SZOMBAT Kulcskérdés a diák és tanár bensőséges munkakapcsolata Befejeződött a III. országos kollégiumi konferencia Pénteken befejeződött a harmadik országos kollégiumi konferencia. A mintegy 400 küldött három napon keresz­tül tanácskozott a középisko­lás kollégiumok és iskolák időszerű nevelési kérdéseiről a Fővárosi Művelődési Ház­ban. A konferencia harmadik napján megjelent Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettes és képviseltették magukat a különböző iskolafenntartó ha­tóságok is. Elsőként a szakmunkáskép­ző, a gimnáziumi és szakkö­zépiskolai szekciók vezetői számoltak be a plenáris ülés­nek a csütörtöki szekcióviták legfőbb tapasztalatairól, majd | Szűcs Istvánná, a KISZ KB ! titkára foglalta össze a tanul­ságokat. A továbbiakban a i KISZ központi bizottságának | titkára foglalkozott a kollé- | giumi tevékenység tartalmá- I val. Emlékeztetett arra, hogy j a közösség erősítésének leg- ! főbb tényezője az együttesen j végzett munka. A kollégiumok I alkalmasak arra, hogy az if- ; júság megszerezz^ az életben ! ; nélkülözhetetlen társadalmi,1 politikai gyakorlatot is. Ama kollégiumainak éppen ezért az • eddigieknél sokkal inkább kezdeményezőnek kell len- niök. A demokratizmust, az önigazgatást nem lehet sza­vakkal elintézni, erre a min­dennapos munkában kell már AZ EGÉSZ ORSZÁGBÓL Nyílt nap a gödöllői egyetemen Lassan régi hagyománnyá válik a gödöllői agrártudomá­nyi Egyetem mezőgazdasági gépészmérnöki karán, hogy ilyenkor, a tanév vége felé, a kar kilép a nyilvánosság elé, hogy szakmai nyílt napon is­mertesse meg a nyilvánosság­gal munkáját, törekvéseit. mérnöke, Szekeres István, a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsának főmérnöke és Szendrö Péter adjunktus. A nyílt nap az aulában ren­dezett vidám diákmulatsággal, a gyűrűavatóval fejeződött be. ifjú korban megtanítani a kö­zépiskolásokat. Ezután Gosztonyi János mű­velődésügyi miniszterhelyettes tartotta meg zárszavát. Mél­tatta azoknak a pedagógusok­nak az áldozatos munkáját, példaadását, akik több évtize­des tevékenységükkel a kollé­giumi nevelőmunka gyakor­latában értek el kimagasló eredményeket. Hangsúlyozta, hogy a jövőben az eddigiek­nél nagyobb megbecsülésnek kell öveznie e nevelő tanárok tevékenységét. A kollégiumi munka egyik továbbfejlődésé­nek kulcskérdése a diákok és pedagógusok bensőséges mun­kakapcsolata, a bizalom, az, hogy partnereivé váljanak egymásnak. Bejelentette, hogy minden elhangzott javaslatot érdem­ben mérlegelnek és a Művelő­désügyi Minisztérium a KISZ központi bizottságával és a Munkaügyi Minisztériummal közösen állásfoglalást dolgoz ki a vitában elhangzottak ösz- szegezéséről, s ezt még a je­lenlegi tanévben az ország va­lamennyi középiskolás kollé­giumába eljuttatják. A háromnapos konferencia felhívással fordult az ország diákotthonaihoz, kollégiumai­hoz. A felhívás egyebeik kö­zött hangsúlyozza: a politikai tevékenység, a jő tanulás, a fi­zikai munkavégzés, a kultu- rálódás, a szabad idő okos eltöltése, az egészséges élet­mód a diákok közös ügye. A közösség életrendjét megha­tározó fő tevékenységet, a ta­nulást, az elméleti és gyakor­lati ismeretszerzés egysége­ként kell értelmezni. Megkell teremteni azokat a lehetősége­ket és formákat, amelyek ré­vén az iskolában szerzett is­mereteket elmélyíthetik, ön­képzés útján tovább bővíthe­tik és a gyakorlatban alkal­mazhatják. Ha a diákok ké­pessé válnak arra, hogy a kol­légiumok belső életében cse­lekvőén részt vegyenek, meg­teremtik annak lehetőségét, hogy a tágabb környezet, a társadalom életében is felelős­séggel részt vehessenek. Ilyenkor kinyílnak a tan­székek és a laboratóriu­mok ajtói az ország min­den tájáról érkező vendé­Könyvek — műalkotásokról A Szépművészeti Múzeum anyagából gek előtt. Az idei szakmai nyílt napot tegnap, pénteken délután rendezték meg a gépészmér­nöki kar végzős hallgatód. Vendégek az ország minden megyéjéből érkeztek, összesen mintegy háromszázan. A leg­több vendég azokból a mező- gazdasági üzemekből, tsz-bői és állami gazdaságokból, aho­vá majd az idén végző mérnö­kök kerülnek. A nyílt nap programjában a vendégek több előadást hall­gattak végig. Az egyetem au­lájában rendezett megnyitót dr. Mikecz István egyetemi tanár, a kar dékánja vezette be, méltatva egyebek közt a mezőgazdasági nagyüze­mek és az egyetem egyre szorosabbá váló kapcsola­tainak jelentőségét. Referátumot Sári Mihály, az MSZMP Szolnok megyei Bi­zottságának osztályvezetője tartott a mérnökképzés aktuá­lis kérdéseiről. Felszólalt a tanácskozáson Szontágh An­dor, az Állami Gazdaságok Országos Központjának fő­Egyik legrangosabb kép­tárunk, a Szépművészeti Múzeum anyagáról számos érdekes mű jelent meg. Végh János XVI. századi táblaké­pek című kötete 48 német táblaképet tartalmaz, melye­ket a szerző a Szépművészeti Múzeum anyagából, valamint más magyar gyűjtemények­ből válogatott össze. A Harasztiné Takács Ma­rianna: Rubens és kora című munkájában a Szépművészeti Múzeum flamand festményeit mutatja be, a könyvet 18 szí­nes tábla egészíti ki. Gent hon István: A romantikától a posztimpresszionizmusig cí­mű munkájában a Szépmű­vészeti Múzeum XIX—XX. század francia festményeit tárgyalja. A múzeum tulajdonában lé­vői bronzból készült kis lovas- szoborról bizonyítja be G. Aggházy Mária — a Leonar­do lovasszobra című könyv írója —, hogy az a reneszánsz művészfejedelemtöl, Leonar­do da Vincitől származik. Ember Ildikó: Tiepolo cí­mű munkájában a XVIII. szá­zadi velencei festészet kima­gasló alakját, Giovanni Battis­ta Tiepolot mutatja be, akiről eddig magyar nyelven még nem jelent meg önálló könyv. Ezt a hiányt pótolja a most megjelent mű 52 illusztráció­val. Pataky Dénes: Pissarro című tanulmányából megis­merhetjük Camille Pissarro életútját, aki az impresszio­nisták első nemzedékének legidősebb tagja, és egyben két olyan úttörő művész taní­tómestere, mint Gauguin és Cézanne. Nyolcvan dolgozat Az idén a szegedi Orvostu­dományi Egyetemen rende­zik meg az országos orvostu­dományi diákköri konferen­ciát. A 12-én kezdődött háromna­pos tanácskozáson a hallga­tóknak csaknem 80 tudomá­nyos dolgozatát ismertetik. A konferencia ma, szombaton dél­után díjkiosztó ünnepséggel zárul. FŐVÁROSI SZÍNHÁZI ESTEK Dohányon vett kapitány Egész generáció nőtt már fel azoia uäai.iAüäii, mióta először mutatták be, szinte kirobbanónak mondható si­kerrel a Dohányon vett kapi­tányt. Muzsikája, dalai válto­zatlanul éltek ugyan, s köz­ismertek maradtak, különö­sen a méltán leghíresebbé vált Szabadságdal. Am mégis­csak más egy darab muzsiká­ját ismerni, s más az egé­szét. Ezért is választott sze­rencsés kézzel a Fővárosi Ope­rettszínház, amikor csaknem negyedszázad után ismét mű­sorára tűzte. Legelőször a Nemzeti Szín­ház játszotta nálunk az 1948—1949-es évadban ezt a háromfelvonásos daljátékot, de már akkor is, nem sokkal később műsordarabja lett az operettnek, amely azért mé­giscsak jobban otthona lehet e kedves játéknak. Igaz ugyan, hogy talán nem is volt egyet­len olyan színháza sem az or­szágnak, amely akkoriban ne mutatta volna be. Még a deb­receni Nagyerdő nyári színpa­dán is felcsendült Vlagyimir Vlagyimirovics Scserbacsov — szinte slágerszámba menő — dalainak muzsikája. nem fosztva meg a darabot erzeimességétől, mégsem nagyja az érzelgősség kísértő veszélyébe csúszni. A humor­ral ugyanígy bánik: borsosán pikáns is, ha kell, de nem enged többet egy-egy csipet­nél. A címszerepre kitűnő vá­lasztás volt az Operaház fia­tal énekesét, Berkes Jánost szerződtetni. Színészi egyéni­ségével, kulturált énekesi teljesítményével egyaránt igen rokonszenvesen vonul végig mind a három felvoná­son. Kellemes társa — fő­ként énekben — Bujdosó Má­ria, Ljuba, a szerelmese sze­repében. Találóan jellemzett alakítás Kertész Péteré (a cár keresztfia) és Konrád An­talé (Anton bojárfiú). Ottho­nos magabiztossággal, a mű­faj nagyszerű ismeretével, bővérű humorral játszik, éne­kel Zentay Anna és Pagonyi János. A cárt Hadics László a darab kívánta kissé roman­tikus jegyekkel, ízes jókedv­vel állítja elénk. A nagyszá­Iván, a dohányon vett kapitány és Ljuba (Berkes János és Bujdosó Mária). (Gábor Viktor felv.) mű együttes egésze jól szol­gálja feladatát. A díszlet — Fábry Zoltán munkája — mint valami nagy képeskönyv lapjai foglalják színes keret­be a hangulatos előadást. Lőkös Zoltán A színház jegyében Minek köszönhette akkori nagy népszerűségét ez a mű, amely bizonyára napjainkban is sokakat vonz? A szövegkönyv és a zene kellemes, hatásos találkozása az egyik legfőbb magyarázat, mint általában minden ilyen jellegű produkciója. A szerzőnek, Nyikolaj Afre- dovics Adulejnek — mond­hatnánk hattyúdalaként meg­írt — darabja (a ma­gyarországi bemutató utáni esztendőben, 1950-ben. hunyt el) a népmesék igazságérze­tének ihletettségével beszél el egy talán volt, talán nem volt, de mindenesetre többé-ke- vésbé hiteles történelmi keretbe ágyazott histó­riát Ivánról, a jobbágy-, fiúról, akit gazdája még cse­csemőként dohányért vásárolt meg. Később maga Nagy Pé­ter cár váltja meg ugyancsak í dohányért, hogy az első orosz flotta legszebb hajóján tegye kapitánnyá. Közben persze amíg idáig jut a fiú, mérhetet­len szorgalommal, titokban lé­ha fiatal gazdája nevében, s an­nak megaláztatásait tűrve sajátítja el a szükséges ten­geri tudományokat. Kit ne kapna meg ez a szív- melengető történet, amelyet ráadásul ízesen fűszereznek bájos pillanatok és a harsá­nyabban fogalmazott humor jelenetei? Miközben kitűnően szolgál mindehhez Scserba­csov zenéje, időnként a da­rab talajából kikelve önálló életre is kap, hogy olyan nagyszerű termést hozzon, mint a már említett Szabad­ságdal, amely ezúttal is vas­tapsot vált ki. A darabnak e kétségtelen zenei csúcsához pompásan illeszkedik a többi betét is, az egész dinamikus, érzelemgazdag muzsika. Nem hiába lett az inkább szoná­táiról ismert zeneszerzőnek ez az egyetlen operettje (s egy­ben ugyancsak utolsó nagy alkotása — 1952-ben hunyt el) olyan nagy siker — világ­szám. A mostani felújítás tovább gazdagította a daljáték nagy hagyományait. Stílusosan és hatásosan aknázza ki a ben­ne rejlő előnyöket a vendég­rendezőként a szomszédos Operaházból „átrándult” Bé­kés András. A sokoldalú ren­dező kezenyomán szinte pe­zseg a színpad, ismert ötle­tességéből számtalan apró részletre futja. Nagymérték­ben az ő érdeme az is, hogy Szakonyi Károly A színház jegyében című műsorával meghitt, őszinte beszélgetésre, közös játszásra hívja ismeret­ied nézőit a budapesti irodal­mi Színpadra. A beszélgetés, az együttjátszás alkalom arra, hogy — az író szándéka sze­rint — megismerjük, vagy jobban megismerjük őt, egy­mást, önmagunkat. Művészien kimunkált, finom hangú novelláiban első pillan­tásra úgy tűnik, mintha nem mondana ki nagy dolgokat, nehéz igazságokat. Mindenna­pi helyzeteket, sorsokat tár elénk, de novelláit elolvastán, könyveit becsukván döbbe­nünk rá: a legfontosabb dol­gokról beszélt. Következetesein kutatja az emberi sorsok, kap­csolatok törvényszerűségeit, a magány, a félelem, a társta- lanság, az egymásra-nem-talá- lás, az egymás elvesztésének okait, a miértekre a választ. Az ember az ő világában na­gyon is ember, akinek örök tu­lajdonsága, hogy nyújtja a másik felé a kezét, tétován és bizonytalanul vagy kétség- beesetten, de mégis bízón. És a kinyújtott kéz megtalálja a másikét. Szakonyi ismer minket. Ez derül ki ebből az összeállítás­ból is. Ami bennünket met, mi pedig még jobban megismer­jük a drámaírót, akinek siker volt első színpadi műve, az Életem, Zsóka, s világsiker az Adáshiba. A színház jegyében című összeállítás az ismert Szako- nyit adja, de valami mást is. Felerősödik hangjában a ne­mes, kesernyés humor és a groteszk. A színházról vall, ahol „esténként több száz em- i berhez szólhat az iró, a szavak ereje azonnal lemérhető, s ez igen fontos..de természe­tesen úgy vall a színházról, hogy közben az emberről be­szél. Az öreg pincérről (Kerthe­lyiség), aki hisz az emberben, minden gyarlósága ellenére is; a magáramaradt asszony­ról (Főidőben), aki minden reménytelenség ellenére is meg fogja találni igazi társát; az egymást csak felületesen ismerő utcaszomszédokról (Szószerinti, akik nagyon ne­hezen viselik el, tulajdonkép­pen unják és utálják egymást, de egymás nélkül, magányosan talán már élni sem tudnának. önvallomásból, rövid karco­latokból, dramatizált novellák­ból, jelenetekből és egy fel vo- násosból áll egységessé össze a kétórás műsor. A humor a Ha itthon maradnál című egvf elvonásaiban, a játék a Dring és Drong című jelenet­ben fagy valami félelmetes grimasszá, megmerevedett mozdulattá. Az előbbiben a vakbéloperációból felgyógyu­ló férj nyűgösködése mögött a társ végzetes meg nem értése húzódik. A magányosságot nem feltétlenül az egyedüllét jelenti, ember, emberek mel­lett is lehet valaki nagyon, igazán magányos. A Dring és Drong a múlt soha vissza nem térésének groteszk, drámai elégiája. Összességében az író hangját, művészetét teljesen megértő, ahhoz méltó rende­zésnek (Jurka László) lehe­tünk tanúi, s ugyanezt mond­hatjuk a színészekről is. Sza­konyi a magyar nyelv minden szépségét, finomságát bemuta­tó szövegét szépen mondja Verdes Tamás. Teljes átélés­sel adja át szerepének magát a Dring és Drong jelenetben Baracsi Ferenc, kiemelkedő alakítást nyújt. A Szószerint című jelenet hibátlan minia­tűr, nem utolsósorban Monori Lili, Baracsi Ferenc és Szilá­gyi István játéka miatt. Az egyfelvonásos két szereplője Bodnár Erika és Löte Attila. Részleteiben kidolgozott, hite­les alakítások. Az est sikeré­hez jelentős mértékben járult hozzá Buday István és Som­hegyi György. Meluzsin Mária bohócjelmezei eredetiek, szé­pek. Deregán Gábor Fílmankét Nagykőrösön Napjainkban játsszák a mo­zikban a Magyar ugaron cí­mű magyar filmet. Nagykőrö­sön is sokan megnézték már. Ezért hétfőn délután három órai kezdettel qnkétot rendez a filmről a Pest megyei Mozi­üzemi Vállalat. Az ankéten részt vesz Kovács András, a film író-rendezője is. I i í

Next

/
Oldalképek
Tartalom