Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-09 / 57. szám
1973. MÁRCIUS 9.. PÉNTEK PEST HEGTE« írlap A megye tsz-einek és fogyasztóinak szolgálatában Hűtőház Dunakeszin Legyen tél vagy nyár, itt egyenletes a hőmérséklet: mínusz 25 fok. Dolgozói számát tekintve | kis vállalat, termelési értéke, jövedelmezősége azonban a Magyar Hűtőipar legnagyobb gyárai közé emeli a Dunakeszi Hűtőházat. S nem véletlenül, hisz a tervezett, nem egészen tízmillió forinttal szemben 17,7 milliós' nyereséget értek el. Vajon minek köszönhető ez a gyors felfutás, s a kimagasló eredmény? Kérdésünkre Szabó József igazgató a következőket válaszolta; Előkészítették — Mindenekelőtt a beruházás alapos előkészítésének, a Magyar Hűtőipar fejlesztési koncepciói alapján ugyanis már 1967-től megkezdte a bogyós gyümölcsök céltudatos telepítését. Szerződéseket kötött a környék termelőszövetkezeteivel szamóca, málna, egres, ribizke stb. termesztésére, melyhez szaporítóanyagokat, növényvédő szereket is adtak. A szövetkezetek pedig vállalták, hogy a termőre fordulástól számítva 10 évig a hűtőiparnak adják el terményeiket. Az alapanyagot tehát jóval a hűtőház felépítése előtt biztosították számunkra. — A beruházáshoz ugyancsak nagyon körültekintően, előrelátóan fogtak hozzá. A hűtőipar, külföldi piackutatás nyomán, olyan könnyűszerkezetes hűtőház építésével bízta meg az olasz Termomeccanica céget, amely az olaszok legújabb terméke. Ily módon sikerült elérni, hogy jelenleg a világ legkorszerűbb hűtőháza a dunakeszi. Annál inkább, mivel az 1,2 millió normál kilo- kalóriás francia rotációs kompresszortól, az amerikai folyamatos gyorsfagyasztón át, az angol és NDK-beli emelővillás targoncákig, a svéd és a dán műszerekig, továbbá a magyar Élelmiszeripari Berendezés- és Gépgyártó Vállalat termékeiig minden berendezésük világ- színvonalú. Veszteség nélkül — Munkánk technikai feltételei tehát adva voltak. Az volt további feladatunk, hogy jó munkáskollektívát alakítsunk ki. Ez viszonylag nehezebben ment. Akadt, akitől tavaly meg kellett válnunk, mások nevelését, formálását pedig szocialista brigádokra bíztuk. Ezek az intézkedések nem voltak hatástalanok. Munkánkat zökkenőmentesen végeztük, pedig előfordult, hogy egyetlen délután 150 vagon málna érkezett be, amelyet azonnal, egyetlen szem veszteség nélkül hűtöttek le dolgozóink. No, persze, a jóindulat kétoldalú. Nemcsak elfogadunk áldozatokat, hanem cserébe szórakozási lehetőségeket teremtünk. Építettünk egy tágas üzemi konyhát és éttermet, melyet esténként tévészobára, asztalitenisz-„csar- nokra” és klubhelyiségre lehet függönyökkel elválasztani A klubban van büfé, és a KISZ-esek társadalmi munkátúlteljesíteni. A hozzávaló gyümölcsből előreláthatólag nem lesz hiány, s a Dunakeszi Konzervgyárral is megállapodtunk, hogy szilvát és lecsót tartósítunk számukra őszig. A hűtőház 1100 vagonos kapacitását igyekszünk a lehető legjobban kihasználni, s az év végéig szeretnénk több mint 2200 vagonnyi halat, húst, baromfit, tejet és gyümölcsöt tárolni. Czibor Valéria 1848-cal kezdődött Általános, egyenlő, közvetlen, titkos Hazánkban a választási rendszer története 1848-cal kezdődik. Az 1848. évi V. törvény az első, amely a népképviseleti elv alapjára helyezkedett. A rendi képviseletet felváltotta a kétségtelenül szélesebb, de valóságos nép- képviseletnek távolról sem minősíthető burzsoá képviseleti rendszer. E törvényre is jellemző a vagyoni cenzus. Szavazati joga csak olyan 20 éves, bevett egyházhoz tartozó, önjogú férfinak volt, aki városban meghatározott értékű földdel, vagy házzal, községben pedig egynegyed úrbéri telekikel (általában 6—12 hold), vagy ehhez hasonló kiterjedésű birtokkal rendelkezett. A ház- és földtulajdonosokon kívül a legalább egy segéddel dolgozó iparos és kereskedő, illetve megfelelő földbirtok- vagy tőkejövedelmet húzó férfi szavazhatott. A vagyoni és jövedelmi cenzusnak csak azokat nem vetették alá, akiknek főiskolai végzettségük volt. Az ellenforradalom visszavonta 1874-ben született a XXXIII. törvény, amely figyelembe vette a választók által fizetett adó nagyságát, s ezzel még szűkebbre vonta a választók számát. Az eredmény az volt, hogy számuk 890 ezerről 581 ezerre esett le. Osztálytartalmára jellemző volt, hogy a választójogból kizárPolitika és magatartás Különösen érdekes volt Kádár János látogatása a Lőrinci Fonóban, amelyről tegnapi lapunkban számoltunk be. Azért volt különösen érdekes, mert a műhelyekben, üzemrészekben — amerre ment — egyszerre megszűnt mindenféle protokolláris szabály, s a fesztelenség légkörében inkább családi diskurzus kerekedett, mintsem „hivatalos” beszélgetés. De érdekes volt azért is, mert a nemzetközi nőnapot megelőző délutánra esett a látogatás olyan gyárban, ahol többségben nők dolgoznak. Márpedig a nők nem mennék a szomszédba témáért, ha kedvük szottyan a beszélgetésre. Ott aztán volt is beszélgetés. Olyan emberi természetességgel, közvetlenséggel, az egyenrangúak nyíltságával beszélgettek, hogy el is felejtették: a Központi Bizottság első titkára van körükben. Ok talán légióként nem is a rangot, hanem az embert, a közvetlen modorú, természetes viselkedésű munkásembert látták a párt első titkárában. Milyen szerencse, hogy e két fogalmat: rangviselés és természetes emberi modor — nem lehet nálunk kétfelé választani. Mert hiszen mi összegező- dik ebben a politikát képviselő és kifejező egyéni magatartásban? Az egész munkáshatalom lényege: a munkás- osztály nem uralkodik, hanem hatalmával szolgálja az egész népet. S még egy: az őszinte, természetes szó, amely kifejezi a munkáshatalom tiszta szándékát és tiszta lelkiismeretét. Hogy az őszinte beszédnek, az őszinte szónak milyen nagy az ereje, azt immár majdnem két évtizede, az ellenforradalmat követő évtől jól tudjuk. Ám azt is tudjuk, hogy az emberek mennyire vágynak az igaz beszédre, s mily hálásak az őszinte szóért. A Lőrinci Fonóban lezajlott látogatás és a gyűlés légköre, az .asszonyok magatartása, véleménye a leghívebb hitelesség erejével bizonyította, hogy a hatalmi tisztséget gyakorló ember életközelsége, egyszerűsége testesíti meg a gyakorlatban a politikát. Azt, amit vallunk, hogy nálunk a munkáshatalom viszonyai között a különböző tisztség és rang — szolgálatot jelent. A nép szolgálatát, Hogy mitéppen kell érvényesíteni ezt a szolgálatot a gyakorlatban, azt számos tisztségviselő kiválóan bizonyítja az élet minden területén. De itt a gyárban ebből mégis olyan ízelítőt kaptak a dolgozók, amit aligha felejtenek el egyhamar. Ez persze egyben jelzés is: a tisztségviselők számára jelzés: csak így lehet, csakis így — nálunk másképpen nem lehet funkciókat, vezető munkaköröket betölteni! Mert hogyan is festene ez a politikai igény ott, ahol a szolgálat helyett úrhatnámság, fölényeskedés, nyegleség jelentkezik egy-egy tisztségviselőnél? Nagyon rossz hatást keltene és kelt ott, ahol ilyesmi jelentkezik. Mert a munkáspolitikából eredő magatartást az emberek igen jól ismerik. S tapasztalati ismereteik birtokában azt várják minden választott és kinevezett vezetőtől, hogy a politika megjelölt elvei szerint éljen, viselkedjen, dolgozzék. Ahol ennek az ellenkezőjét látják, ott igen gyorsan megszólják, s ha szemtől szembe talán nem is mindenütt merik, de háta mögött igencsak megjegyzik: „A nép szolgálatának elvét hirdeti, de közben úgy tesz- vesz, mintha a nép volna őérte!” Találkozni ilyen rossz ízű és hatású helyzetekkel? Igen, találkozni ilyesmivel, ha nem is gyakran. Mert mitagadás, vannak emberek, akiket ma is megszédít a hatalom, vagy megzavar a siker. Ezért óvott annyira a párt X. kongresszusa mindenkit attól, hogy az elért sikerek birtokában letérjenek arról a tiszta, becsületes magatartást igénylő útról, amely a nép szolgálatát jelenti. Mégis találkozni vezetőkkel, akik megengednek maguknnk olyan viselkedést, hangot, modort a beosztottakkal, alárendeltekkel szemben, ami nem éppen a nép szolgálatába szegődött, e szolgálatot teljesítő ember stílusa. Sokkal inkább az úrhatnám-nyárspolgár viselkedését reprezentálja. Persze, előfordul az is, amikor a közvetlenséget és a vezetői jószándékot egyes beosztottak értik félre, és azt hiszik, hogy a rend, a fegyelem, a munka követelése az parancsolgatás, az erély pedig nagyképűség. Ilyenkor, sajnos, előfordul, hogy a vezetők a könnyebb ellenállás útján haladnak, és csakhogy ne érje őket rossz szó, szemet hunynak alapvető dolgokban: megtűrik a rendet, lenséget, a fegyelmezetlenséget, nem kérik számon a precíz, pontos munkát. Bizonyítani sem kell, hogy egyik eset sem a párt politikája, nem a munkáshatalom igénye szerinti viselkedés és magatartás. Ahol ilyesmik jelentkeznek, ott a környezettel is baj van, a párt-, társadalmi, tömegszervezet vezetőségével is, mert elnézik ők is, és eltűrik a párt politikájától eltérő, gyakran annak érvényesítését akadályozó vezetői magatartást, életvitelt. Miért kell erre felhívni a figyelmet? Azért, mert, ha szórványosan is, de az itt-ott jelentkező önteltség, gőg árt a párt, a munkáshatalom politikájának, éppen úgy, mint a felületesség és a liberalizmus. Mindkettő árt az emberek hitének és bizalmának. Ezért mindenhol és minden fokon, ahol ez a tőlünk idegen voná- sú magatartás jelentkezik, szükséges ellene határozottan fellépni. Hangsúlyosan leszögezzük: elszórt jelenségekről van szó, de akkor is időben és komolyan szóvá kell tenni. Szóvá tenni olyan politikai mozzanat fényében, mint amelyet a Lőrinci Fonóban a párt első vezetőjétől láttunk. Mert nekünk elismert erényeink egyik legszebb vonása: a nép szolgálatának vallása, vállalása és gyakorlása. Az őszinte szó és beszéd, a természetes emberi magatartás, amely e szolgálatot személyenként és szinte percenként kifejezi, a miniszternél és a művezetőnél, a tanácselnöknél és a tsz-bri- gádvezetőnél, egyaránt elengedhetetlenül szükséges politikai igény. Politikánk e nagyszerű vonását még elmélyültebbé kell tennünk az élet minden eresztékében. Mert hiszen ez eszménk, népünk, célunk elengedhetetlen érdeke. S ennek látható és érzékelhető vonásait a napi gyakorlat mutatja mindenütt, ahol vezetők és beosztottak élnek és dolgoznak. S. J. 1 J i I val megkeresték a wurlitzerre I valót is. Ez már csak azért is jelentős itt, rpivel sokan a családtagjaikat is elhozzák. A lehető legjobban — Az idén megpróbálunk még eredményesebben gazdálkodni. Terveink szerint termelőüzemünkben az év végéig 367 vagonnyi bogyós gyümölcsöt kell fagyasztanunk, de > ezt szeretnénk 150 vagonnal | egység, amelynek szilárd alapja, hogy a munkásosztály az összes dolgozó osztályok érdekeit védi és képviseli. Ez az a nemzeti egység, amelynek programja a szocializmus felépítése Magyarországon. A választási rendszer jelentősége indokolja, hogy a Magyar Népköztársaság Alkotmánya is külön fejezetet szentel a választások alapelveinek. Választási rendszerünk két elemből tevődik össze: a választójogosultságból és a választási eljárásból. A választó, jogosultság együtt jelenti az aktív (ki választhat) és passzív (ki választható) választójogot. A választási eljárás szabályai pedig arra adnak feleletet, hogyan történik a választás előkészítése, lebonyolítása és a választás eredményének megállapítása. A választási eljárás szabályai között külön fejezetet alkotnak azok, amelyek a választások lebonyolításának törvényességét hivatottak biztosítani. A szocialista választási rendszer a tényleges népképviseleti elvből kiindulva, reálissá teszi a választóknak azt a jogát, hogy választott és nekik felelős, bármikor visszahívható küldöttek útján gyakorolják hatalmukat. A burzsoá választási rendszerrel szemben ez a szocialista választási rendszer alapvető jellegzetessége. Ilyen választási rendszer csak azokban az országokban születhet meg, ahol megdőlt a kizsákmányolok uralma, és a dolgozó nép maga vette kezébe sorsának intézését. Nemcsak a szavazás, a jelölés is Nálunk a választójog a szocialista demokratizmus és a Választás alapelveinek megfelelően általános, mert minden nagykorú magyar állampolgárt megillet (kivéve az értelmileg és erkölcsileg fogyatékos személyeket, például elmebetegeket, bűnözőket); egyenlő, mert minden választásra jogosult állampolgárnak egy szavazata van; közvetlen, mert — a törvényben meghatározott kivételektől eltekintve — minden állampolgár személyesen szavaz; titkos (a titkosság megsértését a törvény bűncselekménynek minősíti). Választási rendszerünk alapvető elvei közé tartozik még: a választások népfrontjellege, az egyéni választókerületi rendszer, a tanácstagok beszámolási kötelezettsége, valamint a visszahívási jog. A választásokra való készülődés egyik legjelentősebb aktusai a jelölőgyűlések. Lényegük, jelentőségük az, hogy a választáson belül nemcsak a szavazás, hanem a jelöltek meghatározása is a választó- polgárok közvetlen közreműködésére épül. Ilyen demokratikus jelölési módot egyetlen burzsoá országban sem találhatunk. Most újra választásokra készülünk. Az 1971. évi választásokig az országgyűlési képviselők és a tanácsok tagjainak választása egy időben történt. Ettől az időponttól kezdve választásra kétévenként kerül sor; a helyi tanácsok (négyéves ciklusra történő) választását két év múlva az ország- gyűlési képviselők (ugyancsak négy évre történő) megválasztása követi. Április 15-én a helyi tanácsok tagjait választjuk, most arra készülünk. A választás minden államban jelentős politikai esemény. Éppen ezért különösen nagy jelentőségű, hogy a mi választási rendszerünk a szocialista demokratizmuson alapul és azt juttatja kifejezésre. Dr. Ben esik Mihály, a Pest megyei Tanács monori járási hivatalának elnöki ták azokat, akik gazdai hata- j lom alatt álltak. Lényegében ez a törvény maradt hatályban egészen a monarchia széthullásáig. A Tanácsköztársaság a választójog területén is forradalmian új szocialista szabályozást vezetett be. Mindenki kapott választójogot, aki a társadalomnak hasznos munkát végzett. Az 1919. áprilisában megtartott választásokon több mint 4 millió szavazó vett részt. Az ellenforradalom a dolgozó népnek ezt a vívmányát is visszavonta. A Bethlen- kormány választójogi rendeleté például már csak a nagyobb városokban hagyott titkos választójogot. A választójogot 10 évi állampolgársághoz, 2 évi egy helyben lakáshoz, viszonylag magas iskolai végzettséghez kötötte. A nők választójogosultságához megkívánt életkort 24 évről 30 évre emelte fel.. „...senki a világon el nem hinné“ A rendeletnek ezeket a reakciós alapelveit vette át az 1925. évi XXVI. törvény, melynek alapján még a magyarországi választások történetében is hírhedt 1931-es és a Gömbös—Sztranyavszkyféle 1935-ös választásokat rendezték. Ilyen választásról mondotta egy interpelláló képviselő: „Ha azt, amit végignéztem, le tudnák festeni, úgy, ahogy Magyarországon lefolytak, senki a világon el nem hinné, hogy a választásokon azt lehessen megcsinálni, amit itt a közigazgatás csinált. A törvénysértéseknek, a jogtalanságoknak, hogy úgymondjam a bestialitásnak olyan eseteit produkálták, amelyeket még a magyar közigazgatásról sem lehetett elképzelni.” A felszabadulás előtt választói törvények sorát az 1938. évi XIX., gyökeréig reakciós törvény zárta le. A törvény ugyan általánossá tette a titkos szavazást, de a kettős szavazás rendszerével a választójogosultsághoz szükséges életkor, egy helyben la- kási kötelezettség és az iskolai végzettség felemelésével az ebből keletkező „veszélyeket” tökéletesen ellensúlyozta. A közigazgatási, rendőri, csendőri gépezet- is messzemenően hozzájárult ahhoz, hogy az e törvény alapján rendezett választásokon a kormánypárt vitathatatlan többsége mellett a legszélsőségesebb nyilas-fasizmus is benyomuljon az országgyűlésbe. Külön fejezet az alkotmányban Alkotmányunk életbelépése előtt a választásokra vonatkozóan az 1945. évi VIII. törvény volt az alapvető jogszabály, melyet az 1947. évi XXII. és az 1949. évi IX. törvény módosított, illetve egészített ki. Az 1945. évi VIII. törvény alapján tartottuk Magyarországon — a Tanácsköztársaság idejét kivéve — az első demokratikus, szabad választást. Arra, hogy a törvény milyen szélesen vonta meg a választójogosultak körét, jellemző, hogy az 1945. november 4-én megtartott választáson 5 millió fölé emelkedett a jogosultak száma, és több mint 4 700 000-en le is szavaztak. Az 1949. május 15-én megtartott választásokon már több mint 6 millió a választásra jogosult. Ezen a választáson a Magyar Függetlenségi Frontba tömörült pártok már mint szövetséges osztályok szövetséges pártjai indultak, s e szövetségen belül kifejeződött a munkásosztály vezető szerepe. A dolgozó osztályok egységes fel- sorakozá3ából megszületett végre demokratikus nemzeti egységünk, mely minden építő erőt magába foglal, mely egységes frontot alkot a volt uralkodó osztályok minden maradványa ellen. Ez az a nemzeti
