Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-04 / 53. szám
8 1*1 * T ßlhi'YEl 1973. MÁRCIUS 4.. VASÁRNAP ^ ^^^^N'»WWONN.>AW''\>XVX'^VXW*^*XSXSX'iXs.\.N^ FOLYOIRATSZEMLE Az új Kritika egy éve ^WWWWWWWWWWWWWWWWWWWV.VW v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\V\\W\\\\\‘ tűm a Kritika szemelvénye® összeállítása a Lukács-nekrológokból. Dózsa György halálának ötszázadik évfordulója alkalmából a lap érdekes véleménysort közölt — Kispista István tollából — a ceglédi Dózsa-szoborról, Somogyi József szobrászművész alkotásáról. Élénk visszhangot és érdeklődést váltott ki az olvasók körében Révai Józsefnek néhány kiadatlan levele (Bartók Béláról). Vértes György közleménye Szántó Judit József At- tila-emlékeiről, az Illyés — tükörben című összeállítás amely 70. születésnapja alkalmából véleményeket, kritikái közölt a költő munkásságáról életművéről. T öbb pártdokumentumot ií közölt első évfolyamában a Kritika. Pártdokumentumok a kritikáról címmel egy összeállítást a tavaly októberi számában; itt látott napvilágot A pedagógusok helyzetéről című elemzés, az MSZMI Központi Bizottsága által felkért munkaközösség kollektn munkája, s a Kritika közölt: elsőként teljes terjedelméber az MSZMP KB mellett működő kultúrpolitikai munka- közösség állásfoglalását irodalom- és művészetkritikánk néhány kérdéséről. A Kritika fennállásának egy esztendeje alatt a magyar irodalmi-képzőművészeti, zened életnek csaknem valamennyi időszerű kérdésébe beleszólt — felelősségtudattal, értően, igényesen. S tegyünk ehhez hozzá egy nagyon fontos határozót: közérthetően. S ok vélemény hangzott már el eddig is a Kritikáról. A legtöbbször talán azt mondták róla, hogy „bátor” lap, mert a kulturális és a művészeti élet elevenen élő, gyakran fájó, ellentmondásos problémáit tárja fel, 6zéles spektrumban vizsgálódva, olykor-olykor felelős személyek érzékenységét sem kímélve. „Bátor” lap? Véleményem szerint nem ez a jelző a legjobb. Azt mondanám helyette, hogy pártos folyóirat — mert a párt politikájának a szellemében, a javítás, gyógyítás szándékával közelíti meg a hibákat, ha rájuk tel; s egész eddigi tevékenységével azt bizonyította, hogy legfőbb feladatának a szocialista irodalom igazi értékeinek védelmét, népszerűsítését tekinti. Vitáiban az a cél vezeti, hogy a nézetek tisztázódjanak, s a kultúra munkásai közös erővel munkálkodjanak. T. I. (Illusztráció Hubay—Vas—Ránky szakája c. musicaljéhez.) Egy szerelem három éj- j JÁNOSSY CSAPÓ GYÖRGYI Az utolsó sárkány és nőnek a sárga virágok a távoli fényes mezőkön. S a barlang rőt közepét se koszorúzza régi sárkányok mosolya. Ilyeneket gondolt döcögő hexameterekben a Hegyi Sárkány és nagyot sóhajtott. Sóhajára porig égtek a fák és a füvek körülötte. Az állatok félig megsülve menekültek a Város felé, ahol az emberek végre valami hasznát is vették a sárkánynak, csak meg kellett fűszerezni a vadakat és kész volt az ebéd. A Hegyi Sárkány szomorúan bámulta a kősziklát. Az volt az egyetlen, aki kibírta kénes leheletét, de talán éppen ezért volt olyan hallgatag és óvakodott a kritikától. Ám egy napon nagyot gondolt. Hiszen emberek még vannak, ha a sárkányokat megölték is, minek őrizze hát hiába titkait, gondolta, vásárol értük békés, boldog öregséget, derűs nyugalmat. Szép spi- rálalakban letekeredett a Város széléig, ahol leheletétől lángra kaptak a házak, eleven fáklyaként szaladó emberek jajgatása kísérte útját, üszők és zsarátnok, piros parázs és fekete hamu. Rémülten fordult vissza. Másnap küldöttség jött, persze illő távolból köszöntve a sárkányt. Hétsingszakállú agg vezette őket, s megkötözve egy Ifjút és egy leányt löktek maguk elé. — Ne pusztítsd el a Várost, Hegyi Sárkány! íme, lerójuk adónkat, amelyről megfeledkeztünk. Tied a legszebb szűzlány, s a legderekabb ifjú. A Hegyi Sárkány rettenetesen elcsodálkozott. Ugyanis egyáltalán nem élt emberhússal, és nem tudta, hogy ezt a hülyeséget ki terjesztette el róla. A szolgaságtól pedig undorodott. A sárkányok senkit nem szolgálnak, s úgy gondolta, hogy az emberek is így vannak ezzel. De mégse mondott nemet. Tetszett neki a szép pár, és arra gondolt, hogy Itt az alkalom, boldoggá tenni mindenkit. Óvatosan köréjük tekerldett, visz- szafojtotta lélegzetét, hogy meg ne égesse őket. Fiai és leányai lesznek, akik birtokba veszik az ő elárvult kincseit, akik tudják majd a varázsigét, és elviszik az emberek közé, mert az ő fejük felett nem gyullad meg a tető. De reggelre kissé megváltozott a véleménye. Csak két használhatatlan holttestet talált a katlanban. Az ifjú megölte a leányt, majd sajátmagát. A Hegyi Sárkány életében először érzett fájdalmat. Óriási könnyei vízözönként hullottak a Városra, az emberek rozoga tutajokon menekültek, lovak és disznók fulladtak az árba. odavolt a termés és bűzös leheletével jött a járvány. No, és a küldöttség. — Kevésnek találtad adónkat, ó Hegyi Sárkány? Nézd, itt hozzuk Városunk legszebb tizenkét szűzét, s legvitézebb tizenkét Ifjút! — Kéremszépen — mondta a sárkány — én nem élek emberhússal! — De igen. Mi nagyon jól tudjuk, t Püspöki Mihály: Egy régi farsang 4 v, |"i zekben a napokban jele- í Ili nik meg — mire e sorok £ az olvasó elé kerülnek, ^ talán már el is fogyott — az 4 új Kritika második évfolyamá- ^ nak második száma. | Egy folyóirat életében egy | esztendő igen rövid idő; 4 jószerivel ennyi kell, amíg ki- ^ alakul a profilja, amíg felve- ^ szí az igazi kapcsolatot az ol- ^ vasókkal, amíg tudomására ^ jutnak a közönség „visszajelzé- í sei”. Mert ha az embereknek | kell a lap, ha tetszik az újság, | akkor olvasói keresik a kap- 4 csolatot a szerkesztőséggel, el- ^ mondják véleményüket, közük ^ javaslataikat, gondolataikat. ^ Ügy véljük, az új folyóirat ^ méltán lett népszerű, művelő- ^ déspolitikai, kritikai írásai < méltán keltettek széles körben J visszhangot. A lap rövid idő ^ alatt a magyar kulturális élet ^ fontos fóruma lett. Ha futólag ^ áttekintjük egy esztendei mun- 4 káját, megértjük, miért. ^ agy súlyt adott a lapnak, ^ hogy első számának első ^ cikkét Kádár János, az 4 MSZMP Központi Bizottságá- 4 nak első titkára írta, Emléke- 4 zés Veres Péterre címmel. E ^ cikkben Kádár János elisme- ^ réssel és tisztelettel ír a poli- ^ tikus íróról és gondolkodóról. £ akinek nézetei — noha a párt 4 sokszor éles elvi vitákat foly- | tatott vele — segítették a szo- | cialista közgondolkodás alakú- $ 4 lását. A Kritika első számának ^ ^ emlékezetes — és a magyar ^ ^ irodalom hagyományainak ^ £ ápolása miatt igen fontos — 4 í* vitaírása volt Illés Endrének f ^ Diófát ültetni című cikke. A ^ 4 magyar irodalom eddigi alko- ^ | tásait — a kezdetektől napjain- ^ ^ kig — összefoglaló könyvsoro- ^ 4 zat tervét vázolta fel benne. ^ 4 A cikk élénk vitát váltott ki az 4 4 irod almi életben, igen sokan ^ ^ szóltak hozzá, mondták el vé- ^ ^ leményüket, kiegészítő javas- ^ ^ lataikat. Ezekkel a publiká- ^ f, dókkal a Kritika hozzájárult 4 ^ ahhoz, hogy a megalkotandó 4 ^ nagy sorozat a lehető legtelje- 4 sebb legyen, A Kritika vitacikkei, doku- \ 'í mentum-összeállíitásai ugyan- } ^ csak nagy figyelmet keltettek 4 a hazai sajtóban, s egy-egy $ 4 alkalommal a külföldiben is.; ^ így a vita, amely Heti zsűri 4 ^ címmel folyt, s amelyben kép- 4 ^ zőművé-szek, műkritikusok, új- 4 ^ ságírók mondták el vélemé- j ^ nyűket az állami képvásárlá- \ 4 sok jelenlegi rendszeréről, a j ^ másik, amely a szocialista kul-! . ^ túráról és szórakozásról szólt, ! J Ebben az eszmecserében írók, \ kritikusok, közéleti emberek ] ff fejtették ki nézeteiket a szó- ; ff cialista kultúra jelenlegi hely- j . f, zetéről. Emlékezetes dokumen- : Túl kilenc országon, kilenc vad határon, túl a szikrás, éles üveghegyeken, túl a tüskés vadrózsaerdőn már egyedül élt a Hegyi Sárkány. Sokszor berepülte a világot, ismerte a titkos kincseket, a bűvös erejű drágaköveket, tudta a varázsigét, amelyre a föld mélye kitágul, parancsolt a szélnek és a napnak, parancsolt az éjnek, a hajnalnak, de már régóta egyiket sem tette meg. Amikor utoljára röpült körbe a világon, mint egy céltalan, megtébo- lyodott parittya, rádöbbent, hogy egyedül van. Nincs több sárkány a világon. Ö az utolsó. Némi nosztalgiával gondolt az elmúlt időkre, amikor még össze-összejöttek egy kis ultipartira, néhány pohár borra, amikor a hősökről beszélgettek. A hősök ugyanis nemrégiben jelentek meg a földön, aranyszőrű táltosokon nyargalásztak, és fő foglalkozásuknak az tűnt, hogy irtották a sárkányokat. Levágták a fejüket, kinek mennyi volt, elvitték az aranykoronákat, és a sárkánykörmök hegyét (biztos, ami biztos) az éppen uralkodó királynak, aki mindezért adott egy királylányt, esetleg egy fél országot. Hát biznisznek nem volt rossz. Már ebből is látnivaló volt, hogy milyen állapotok uralkodtak. De hová tűntek a bölcs borozások! Pókháló legyint csak az ablakon szeretni tudnám azt a gőgös aorázam lányt. Belészareknesadtem. Elhatároztam, hogy megpróbálkozom Takács Julcsával. S ezért, az _íKövetkező vasárnap estére, ió előre előkészítettem magamat a próbálkozásra. Nagy- íirtelenjében magamhoz szedtem annyi lélekerősítőt a Sánta Berci vinkójából, hogy amikor kilódultam a táncterembe, akkor már semmit sem szégyelltem. A legényekre várakozó lányok sorfalán végignézve, egyenesen Takács Julcsához közeledtem. Már a nyelvemen volt a lány neve, hogy felkérem a táncra, amikor az szikrázó szemekkel sziszegte az arcomba : — Menj a szemem elől, mert szemen ‘köplek! Első pillanatban felágaskodott bennem az önérzet, de aztán elmosolyodtam. — Mért haragszol rám, Juli? — Tudod te azt! — villogott rám a lány szeme. Derékom kaptam a lányt, s a vihogó lányhad előtt ‘táncoltatni kezdtem Takács Julcsát. S közben beszéltem. Dőlt belőlem a szó: feldicsértem a gyűlöletet lövellő szemét, az utál- «>zásra biggyesztette száját, sőt még az orrára is dicsérő megjegyzést tettem. 0 azonban csak feszelgett, A harmadik fordulónál megtört Takács Julcsa. Még egy ideig kötözködött, tiltakozott a könyörtelen hódítás ellen, de aztán lehajtotta pántlikagarmadával ékített fejét, s elpirult. Én pedig, megbódulva a győzelemtől és a világosszőke hajzuhatagból áradó kellemes illattól, még vadabb támadásba mentem. Magamhoz szorítva sergettem, forgattam, majd a tánc után valósággal kivonszoltam az udvarra, s egy félreeső sarokban csókolni kezdtem. A nagy egymásbaszerelmes- kedésünket goromba káromkodás vágta ketté. Kiskapus Ádám állt fölénk, miközben kinyitott bicskával bömbölt a lányra. — Tehát ezért küldted visz- sza a kalárist?! — Azért, mert hitvány vagy! — vetett szikrát a lány szeme. Kiskapus Ádám tovább dühöngött. — Rendben van — fújt dühödtem — De most már tudni akarom: én vagy ő? — mutatott rám vésztjóslón. Válasz helyett még jobban hozzámsimult Takács Julcsa, Én pedig, felbátorodva a döntéstől, a toporzékoló legényre szóltam: — Mit akarsz még? Cirkuszt?! ... Tajtékzó átkozódással kotró- dott el Kiskapus Ádám. Mi pedig, el nem telve a ránkszakadt nagy szerelemtől, elindultunk haza, a csillagsátoroí éjszakában.---------------------------- napok Az elkövetkező ban úgj--------------------------- jártam ke ltem odahaza, minit az alva járó. Megszerelmesedve tillegtem a ház körül, s folyton í kertünk túlsó végén levő Takács-portát figyeltem. S hí megbillent Takács Julcsa tö- rökös-virágos szoknyája, akkor már nem bírtam magammal. Mihelyst elérkezett a; este, az udvarlás ideje, nyargaltam hozzája. Háromnapokra, a farsan: utolsó bárom napjára úgy ké szülődtünk, mint más ünnepr< sohasem. Édesszülém főzte < kocsonyát, sütötte a fánkot Nagy ünnep volt számunkra ; háromnapos táncmulatság Vasárnap estétől szárazszer dáig szólt a muzsika, s aki az végigtáncolta, az elmondhatt: magáról: Legény vagyok, sze retőt tarthatok! S azon a .nevezetes vasárna] délután én is elindultam : farsangi bálba. Kucora Ja niéknál már vártak a cimbo rák. Bent a „tiszta” szobába: karélyban ülték körül az asz talt, miközben az öreg Kucor; János a piros kadart töltöget te. nagy buzgalommal. Engem is az asztal mell ültették. Kiskapus Ádár szomszédságába. Rozika, a Ja V. i U/irfo mórt óv7Aririfif iic vrz^l rvrr y — Nehogy aztán engem is ff vásárra adjatok! ^ Kényszeredetten mosolyod- ff tam el. Rozika pedig, élvezve | a fonák helyzetünket, kilibbent / a hátsó szobába, majd egy is- 4 kólái csoportképpel tért vissza. ^ Kiskapus Ádámhoz lépett. ff — Nézd, Ádám — pillogott ff felém dévajkodva —, látod-é, f, hogy milyen szép lányok vol- ff tunk mi már az iskolában is! Kíváncsian vizsgálni kezd- ff tűk a képen egymás mellé pré- 4 seit arcokat Rozika- pedig, 4 megtartva a hatásos szünetet, 4 rábökött az egyik arcra és hoz- ff zám fordult. 4 y — Tudod-é, hogy ki ez a 4 lány? f Tagadólag ráztam meg a fe- ff jemet. j — A szeretőd — csippentett ff a szemével Kucora Rozika. —ff A Takács Julcsa! 4 y Jobban szemügyre vettem a < megmutatott arcot, de az arc- í ból nem láttam mást, mint egy ^ szétfolyó, hosszúkás ábrázatot, ^ melyet egy éktelen nagy orr ^ csúfított el. Kucora Rozika pe- 4 dig mintha egészen más ábrá- 4 zatot látott volna, hamis ártat- 4 lansággal megjegyezte: — Ugye, itt is milyen szép ^ Takács Julcsa?! z y Kirobbant a társaságból a 4 röhögés. Egymásnak dőlve rö- ^ högtek a cimborák, én meg, el- ^ fehéredve a röhögésben benne £ vibráló gúnytól, hideglelősen ^ kapaszkodtam meg az asztal 4 lapjában. | y Elrontották számomra a far- 4 sangi mulatságot. Három na- ^ pon át csaik támasztottam a ^ falat, s valahányszor Takács ^ Julcsára néztem, a szemem elé ^ minduntalan elémtolakodott az ^ iskolai csúfkép: a fejletlen 4 gyermeklány kiforratlan, torz ? arcmása. 4 y Odább pedig, néhány méter- ^ re tőlem, Takács Julcsa állít, ^ szélütötten. Halottfehér arcán 4 végig-végigszántott a megaláz- 4 tatás minden kínja és fájdal- ma, miközben — árulta a pet- ^ rezselymet. '/----------------- farsangi mu- J I Ama régi latság óta har- £--------------— minc-egyné- { há ny esztendő múlt el. Takács J Julcsa férjhez ment, én pedig; megházasodtam. Néhanapján,; amikor összetalálkozunk az < utcán, a megcsúfoltak büszke- í ségével hordozza végig rajtam. ; megbocsátani nem tudó, éles 1 tekintetét, melyre én mindig j lehajtom fejem szégyenemben, i — első farsangva- I lyj/. ) sói'napjan a oaiiia derei kocsmájában repes^ieduK a ievegju A kecsselaou kocsmaasziai mellett, egymásba kapaszaou- va nyirvaaoit.uk a szeoDnal szebb nótáikat, s nagyon oaa voltunk a nótáik okoz la, hue- hagyo.i hangulattól. A nagy búslakodásban, amikor mar az ötöcüK. liter karoos vedeléaenéi tartottuna, az egyik cimboránk, a mindig fennhéjázó Kiskapus Ádám, a ro2anaringbokrétas kalapját csapta az asztal közepére. — Ezt nézzétek meg! — kiál. tóttá kevélyen. — Ezt a bokrétát Takács Julcsa tűzte a kalapomhoz. Megütközve kaptuk fel fejünket. Kucora Jani kománk szólt elsőnek. — Te, Ádám! — kumrnan- tott szét kétoldalt a dever- nyáró cimborahadra —, szeretővel, édes szőlővel nem tanácsos eldicsekedni. mert megdézsmálják. Kiskapus Ádám azonban tovább hebvenkedett. — Nincs olyan legény á faluban, aki a Julcsámat eisze- rethetné! — Nono! — hümmögött Jani kománk némi kételkedéssel a lianghordozásábam. — Próbáljátok meg! — jött a fennhéjázó biztatás. — A győztesnek, ha sikerül, egy liter bort fizetek. , Belém bújt az ördög. ; — Kezet rá, pajti! Elképedve meredt rám Kiskapus Ádám. Nagy, kerek, bikaszemeiben az öklelő düh lángja parázslóit fel, ami azt mutatta: megbánta az elhamarkodott, fenegyerekes het- venkedést. Mivel azonban az adott szóval játszani nem lehetett, így fogait megcsikordít- va, fölmordult: — És, ha a fogadást elveszíted?... — Akkor az ötszörösét fizetem.--------------- mindenki tudMá snap ta a faluban az ------------'— eseményt. Ügyszólván, szájról, szájra járt a hír, hogy liter borért vásároltam meg Takács Julcsát Kiskapus Ádámtól. Én pedig, kijózanodva a vasárnap esti boros állapotból, ugyancsak elszégyelltem magamat, amikor az anyám a következő szavakkal állított föleim: — Ó, te szégyentelen, nem sül ki a szemed? Lánykupec lett belőled? Csak úgy, ukk- mukk, megvásárolod a lányt, mint a lócsiszár a kehes lovat? Uramisten, mit kell megérnem! *Lángbaborult orcával hallgattam. — Most aztán mit fogsz tenni, te mákvirág? Szótlanul vontam meg a vállamat. — Ügy?! — tette csípőre anyám a két kezét. — Ha elkelt, egye meg a fekete fészkes fene, majd megveszi tőled is valaki? Indulatba jöttem. — A szeretője tette csúffá — válaszoltam ingerülten. — Kiskapus Ádám bocsátotta áruba a szeretőjét, nem én! — De te megvetted?! — Megvettem ...! Megvettem, mert nem bírtam elviselni a hangoskodását. A vége az lett, hogy jóanyám tudtomra adta: Kiskapus Ádámnak kitették a szűrét. Takács Julcsa visszaküldte az ajándékba vett gyöngykalárist, s most már rajtam a sor, hogy a lány tisztességét helyreállítsam. Míg a Takács család meg nem neheztel ránk. Kényelmetlen helyzetbe kerültem. Szégyentől égő arccal kerültem édesszülém neheztelő tekintetét. 6 arra gondoltam: inkább nekimegyek a Zagyvának, mintsemhogy a részeg fejjel kötött fogadást beváltsam. Aztán mégis másként döntöttem. Kosárfonás közben magam elé képzeltem Takács Julcsa karcsú alakját, a hosz- szúkás, tojásdad arcát, és az enyhén kihajló sasorrát, ami szinte büszkévé, megközelít- hetetlenné tette. Erősen hajlottam arra, hogy
