Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-29 / 74. szám
W*T «EC VE I <JCír!ap 1973. MÁRCIUS 29.. CSÜTÖRTÖK Petőfi Sándor- dalostalálkozó A gödöllői járási Petőfi-em- lékbizottság április 4-én, Pé- celen, a Szemere Pál művelődési házban járási Petőfi Sándor-dalostalálkozót rendez. A két részből álló program keretében előbb a gyermekénekkarok — a kartali, ikla- di, túrái, aszódi és péceli általános iskolások —- majd pedig a járás felnőtt kórusai -r- az isaszegi férfikar, a vérségi asszonykórus, a csömöri Petőfi Sándor férfikar, az ikla- di vegyes kórus, a zsámboki asszonykórus, a bagi Erkel Ferenc vegyeskar és a péceli Petőfi Sándor férfikar — mutatják be sok színű programjukat. Előadások, kulturális szemle Változatlanul színvonalas programokkal várja a szentendrei József Attila művelődési központ az érdeklődőket. Ma este hétórai kezdettel Csiszár Imre tart előadást a Magyar dráma kezdete címmel Katona Józsefről és Madách Imréről. Holnap Beethoven művészetével ismerkedhetnek a zenebarátok Kovács Lajos zenei illusztrációkkal kísért előadásában. Április elsején pedig az úttörő kulturális szemle keretében a város és a járás vers- és prózamondói, valamint irodalmi színpadai mutatkoznak be a közönség előtt. ______ AGRÁRVETÉLKEDÖ Az albertirsai Dimitrov és Szabadság, valamint a cegléd- berceli Egyetértés termelőszövetkezet az idén is megrendezi a már hagyományos agrárvetélkedőt a három gazdaság fiataljai részére. Az idei vetélkedőre április 7-én az albertirsai Móra Ferenc művelődési házban kerül sor. Játékvezető: Koválik Károly, a Magyar Rádió és Télevízió riportere. Az izgalmasnak ígérkező játék után a Generál együttes szórakoztatja majd a részvevőket. A Korányi rádió megkezdi adását... Búcsúzz a tegnaptól Kultúra a gyógyítás szolgálatában „Köszöntjük kedves hallgatóinkat. A Korányi rádió megkezdi mai adását..Hetente háromszor hangzik fel a bemondó, jelen esetben egy szentendrei kislány (egy a betegek közül) kedves hangja az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet rádiójából. Biblioterápia A szanatóriumba utalt betegek számára a kényszerű szabad idő itt, Budakeszi és a főváros határán nem telik el haszontalanul. — Valaha elsősorban a távolibb, elhagyatottab vidékekről érkeztek hozzánk betegek, közülük sokan itt ismerkedtek meg a fogkefével, de még inkább a könyvekkel, a rádióval, televízióval — mondja dr. Hutás Imre, az intézet igazgató-főorvosa. — Megbosz- szulta magát, ha az orvos nem gondoskodott arról, hogy betegeit lekösse, ugyanis akkor ők gondoskodtak maguknak „kellő” elfoglaltságról. Az is előfordult, hogy itták, kártyáztak. Egy idő után a betegek fáradtakká, fásultakká váltak, amit nagyrészt a kihasználatlan kényszerpihenő okozott. Ma a társadalom minden rétege megtalálható a beutaltak között, az ország különböző részeiből, természetesen Pest megyéből is. Egyre kevesebb a tbc-s és egyre több a másfajta tüdőbetegség. — Sok ágyhoz kötött betegünk van, számukra egy jó könyv, vagy a rádió — nem túlzás — valóban életmentő lehet. Mi a biblioterápia lényege? A beteg ember sajátos pszichéjéből adódik, hogy azt hiszi, az ő baja a legnagyobb, az ő problémája, helyzete a legszerencsétlenebb. Ha olvasni kezd, jobban át tú'djá fogni gondolatilag és érzelmileg is az élet minden megnyilvánulását, szépségét, rútságát, s egyéni baja háttérbe szorul. Ez röviden a lényeg. — Az olvasásnak — a gyógyító hatás mellett — nagy szerepe van kulturális vonatkozásban is. A jó könyvekkel megpróbáljuk egy kicsit irodalmi, esztétikai ízlésüket is formálni. Két könyvtárosunké, Matavovszky Tibornéé és Benedek Endrénéé a fő érdem ebben a munkában. Az intézet 56 katasztrális holdon fekszik, a hatalmas, gyönyörű park levegőjét szomjasan szívja be az ember. A két könyvtáros és rendszerint egy-egy segítő a betegek közül minden héten bejárja ezt a hatalmas területet, hogy a súlyos betegekhez is eljusson a könyv, s ezen keresztül a szépség, a romantika, a más. Száztizezer kötet — Száztízezer kötetes könyvtárunkat sok beteg keresi fel — mondja Mata- vovszkyné, a könyvtár vezetője. — Nagyon sokan közülük itt szerették meg az olvasást. Kedvelt időtöltés a rejtvényfejtés is. Könyvtárunkból nyílik egy kis klubszoba, ez egyúttal a stúdiónk is, innen sugározzuk saját műsorunkat. Gyakran be-bekuk- kantanak ide a zenerajongók is, hogy a több száz lemez közül kiválogassák, meghallgassák a kedvükre valót. Rendszeres nálunk a filmvetítés, s egy egészségügyi fel- világosító kiállítást készítünk elő a IV. egészségügyi kongresszus, s egy képzőművészeti kiállítást a főváros egyesítésének 100. és Korányi halálának 70. évfordulója tiszteletére. Máshol is jól beválna A magyarországi szanatóriumokban, kórházakban kevés helyen van megfelelő könyvtár. S ahol van is, többnyire éppen csak, hogy van. (A megyei Semmelweis-kórházban Túrái népszokások KÖNYV AZ ALSÓ GALGAVÖLGY „FŐVÁROSÁRÓL’ A PEST MEGYEI MŰZEUMJ FÜZETEK hatodik köteteként hímzéses díszekkel borított kis füzet hagyta el a nyomdát. A megkapó kis könyvben Schram Ferenc neves kutatónk a túrái népszokásoka1 dolgozta fel és gazdag levéltári anyaggal is alátámasztotta a szokások múltját, történetét. A szerző korábban Vác népének szellemi kultúrájáról írt figyelemreméltó tanulmányt. Hatalmas alkotása, az újabban előkerült boszorkány- perekből összeállított kétkötetes gyűjteménye 1970-ben jelent meg és külföldön is méltó sikert aratott. Ezek mellett nagy gonddal jegyzetelte ki a levéltárak mélyéről a népi konyha feledésbe merült receptjeit és sok régi ételkülön- legesség korszerű felújítása neki köszönheti létét. Több csokorra való világi és vallásos népi dallamot jegyzett le és mentett meg a feledéstől. É SOKOLDALÚ NÉPRAJZI SZAKEMBER most a túrái népi szokásokból állított össze egy kötetet. Ügy tartják számon Túrát, mint az alsó Galga- völgy fővárosát, legforgalmasabb községét. Lakói, főleg az öregek, jól emlékeznek a múltjukra és eleven forrásai a maguk történetének. A néphagyomány megőrizte még a híres Csörsz-árka mondát, sőt azt a hitet is, hogy a falu népe egy tatártól származott, aki a hévízi út melletti házban lakott. Schram Ferenc érdekes módszert követett könyve anyagának gyűjtésénél: a hatvan- hetvenévesek gyermek- és fiatalkorát igyekezett feltárni a visszaemlékezések alapján. A gyűjtött szokások legnagyobb része így a századfordulói állapotokat tükrözi, amikor azok még a gyakorlatban is éltek. Munkája lényegében a század- forduló körüli Túra szokásvilágának a rekonstrukciója, de azt is vizsgálja, hogy azóta milyen változások következtek be. AZ EMBEREK FOGLALKOZÁSÁT ILLETŐEN Túra parasztközség, de vasutasközség is, mert több mint ezren dolgoznak a vasútnál. Korábban szinte népviseletként hordtak vasutas ruhát. Konyhakertészetük régóta kiemelkedő értékű, amely a század- fordulón vagyonosodásukat is elősegítette. Itt is megindult a faluról való menekülés egészségtelen folyamata, legalábbis mintegy másfél ezren máshol keresik kenyerüket. A NÉPSZOKÁSOK A SZÁZADFORDULÓN még gazdag változatokban éltek, de ma már a gazdasági és társadalmi átalakulás nyomán a viselettel együtt lassan halványulnak, legfeljebb emlékeznek még rájuk. Az elsorvadó szokások helyébe azonban széles- körben elterjedő új szokások lépnek. Régen például csak az előkelőbbeknél állítottak karácsonyfát vagy ünnepelték meg a szilvesztert; ma már ezek általánossá váltak. Schram a népszokásokat olyan rendben írja le könyvében, ahogy azok az emberi élet, vagy a naptári év és hét eseményeihez, időpontjaihoz kapcsolódtak. A gazdag gyűjteményt csak szemelvényekben is nehéz lenne áttekinteni. A szokások egy része az egész országban, sőt Európa-szerte ismert, de Túra mégis tartoga1 olyan részleteket is, amelyek máshol más értelemben élnek A szokások célja is változatos- szórakozás, a jövő kifürkészé- se vagy befolyásolása, valamilyen reális eredmény elérése (pl. patkányűzés), elfogadható eljárás biztosítása a társadalmi érintkezéshez (pl. névadás, udvarlás, étkezés, gyógyítás, öltözködés stb.). A KÖZSÉG TÖRTÉNETÉRE is kitér a munka, szinte a teljesség igényével. Több mint 750 éve ismerjük történetileg a község nevét és azóta minden fontos országos esemény valamilyen formában a tu- raiak életében is okozott rezzenéseket. A feldolgozás módszere ebből a szempontból is példamutató más pátriakutatók részére is. Érdekes kölcsönösség alakult így ki a falu és a szerző között. Schram Ferenc leírta a turaiak részére elődeik történetét, ahogy azt okiratokban, könyvekben olvasta, a turaiak pedig elmondták neki, hogy maguk mire emlékeznek a múltjukból és hogyan, milyen szokásokkal éltek vagy élnek még ma is. E kölcsönös egymásra hatás nemcsak a helyismeretet bővíti, teszi teljessé, hanem az emberek társadalmi öntudatát, közösségérzetét is formálja, növeli. HÁNY KÖZSÉG VAN MÉG Pest megyében, amely nem ismeri saját történetét, vagy szokásait!? Ezért is csak dicséret illeti Túra nagyközséget, amiért anyagilag is elősegítette a könyv kiadását. Még könnyebb lenne a jövőbeni ilyen munka, ha az adatgyűjtést helytörténeti szakkörök vállalnák, s amelyek rendszeresen foglalkoznának községeik történetével, szokásaival. Sok helyen van már eredményes kezdeményezés, kísérlet és a szakkörök, az egyéni kutatók és sok értékes helyi adattal egészítették ki a népünk megismerését szolgáló forrásokat. Tárkány Szűcs Ernő [ például az orvosi könyvtáros társadalmi munkában kölcsönöz a betegeknek — nem mondható megoldottnak a kérdés. Az orvos-egészségügyi szakszervezet Pest megyei bizottsága már többször kísérletezett azzal, hogy lendítsen az ügyön, a megyében a tennivalók, és ezzel összefüggésben az eredmények zöme azonban még hátravan.) Pedig a könyvtárakra szükség lenne. Ez a véleménye Benedek Endrénének, a Korányiintézet könyvtárosának is: — Nálunk az intézeten belüli kulturális elfoglaltság belenőtt a betegek „szabad idejébe”. ök maguk is nagyon fontosnak tartják a könyvet, a filmvetítést, a lemezhallgatást, a rádiót. Voltak olyan betegeink, akik például a hét végén hazavitték a Korányirádió műsortervét, hogy a feleségük vagy férjük segítségét kérjék a szerkesztéshez. Zene — kívánság szerint Eddig a szakemberek véleményét hallottuk. Miként vélekednek minderről a betegek? A kedves arcú, 19 éves lány négy hónappal ezelőtt került az intézetbe — Budakesziről. — Én inkább a rádiónkat hallgatom, s ezen belül Is elsősorban a kívánságműsort. El sem tudom mondani, milyen jó érzés az, ha kapok valakitől, vagy küldök valakinek egy-egy dalt. Operától a táncdalig — ki-ki ízlése szerint — mindenfajta zenét kérhet, küldhet, hallgathat. Leköt a mi rádiónk műsora. Nagyon sok zeneművel itt ismerkedtem meg... A könyvet ajánlják A szintén 19 éves, tahitót- falui fiatalember a könyvekről beszél. — Januártól vagyok a szanatóriumban, de az eltelt idő alatt többet olvastam, mint otthon — nem túlzás — egy év alatt. Itt van időm, nyugodtan tehetem. A fantasztikus regényeket és az útleírásokat szeretem a legjobban, de szívesen elolvasok minden olyan könyvet, ami iránt felkeltik az érdeklődésemet. S itt ajánlják a könyvet, s azokat valóban nyugodtan elolvashatom. Valahogy könnyebben, gyorsabban telik az idő ... Nagyon számon tartom s várom a filmvetítéseket is. Minden héten van bemutató, és én eddig még egyről sem maradtam el. Hogy melyik filmet láttam utoljára? Ha jól emlékszem, ez volt a pontos címe: Búcsúzz a tegnaptól! Szabó Éva Mandzsettagombnyi Mini Dózsa-antológia A Dózsa-évforduló alkalmából 120 oldalas Dózsa-an- tológiát adott ki a szegedi nyomda miniatűrkönyv-klub- ja. A száz példányban készített kis kötet mandzsetta- gomb nagyságú — 18x22 milliméteres —, súlya mindössze két gramm. Többek között az 1514-es parasztfelkelés szegedi és a város környéki eseményeit tartalmazza a krónikaírók egykori feljegyzései alapján. Közreadja Juhász Gyula, Móra Ferenc, Tömörkény István és mások Dózsával kapcsolatos verseit, illetve prózai írásait. A kötet borítóján és lapjain Derkovits Gyula Dózsával kapcsolatos metszeteinek több kicsinyített mása látható. A minikönyvet Péter László, az irodalomtudományok kandidátusa, a Somogyikönyvtár főmunkatársa szerkesztette. HETI FI LM JEGYZET A munkásosztály a paradicsomba megy Gian Maria Volonte, A munkásosztály a paradicsomba megy című Eiio Petri-film főszereplője. Lélekölő, kíméletlen egyhangúsággal mozgó, s mégis eszeveszett gyorsaságú, mindig csak ugyanazt a háromnégy mozdulatot ismétlő munkára kényszerítő futószalag mellett állnak a munkások, és a fülsiketítő zajban egyikük, Lulu, ordítozva meséli éjszakai álmát: egy nagy falat látott, amit ledöntöttek, s rajta túl valamiféle sejtelmes-ködös táj volt, akár paradicsominak is nevezhető szépségű. Ezzel a remekül megcsinált, filmes eszközök szempontjából is bravúros, ugyanakkor az egész film mondanivalóját összefoglaló jelképiségű képsorral ér véget Elio Petri olasz rendező tavalyi camnes-i nagydíjas filmje, A munkásosztály a paradicsomba megy. Ám addig, mire ide eljutunk, Petri és vele egyenrangú alkotótársa, a Lulut játszó Gian Maria Volonte, már végigvitt bennünket az olasz munkásosztály jelenlegi helyzetének egész problémakörén. Melyek ezek a problémák? Elsősorban is az az alapvető ellentmondás, amely munkás és tőkés között minden kapitalista államban fennáll, de Olaszországban még azzal is mélyül, hogy az ország viszonyai miatt az északi és a déli iparosodott - ság aránya, meg az északi és déli munkások közötti képzettségi különbségek sajátos feszültségeket teremtenek. Aztán a másilk fő gond a hajszolt munkatempó. Nemcsak úgy általában, hanem konkrétan; a filmben percenként tűnnek fel időelemzők, ellenőrök, akik minden másodpercet hasznos — azaz profitot termelő — munkára akarnák felhasználtatni a munkással. Orruk előtt ott a mézesmadzag: ha többet dolgozol, többet keresel. Csakhogy — s ez a harmadik nagy probléma — a munkások többsége nem látja be, hogy az ő több munkája aránytalanul nagyobb tőkés profitot is termel. A következő gond: a különböző szakszervezetek, meg a szélsőbaloldali diáikszervezetek egymás között is szétránci- gálnák a munkásokat, akik — egy sztrájk keserű tapasztalatai alapján — megtanulják, hogy még az egységes fellépés sem mindig sikerül, illetve, hogy ez a nagy egység is visz- szájára fordítható, ha a tőkések úgy akarják (a sztrájkvezéreket visszaveszik ugyan a gyárba, de sokkal rosszabban fizetett, s egyik vagy másik munkás hibája miatt az egész szalagot sújtó keresetcsökkenéssel fenyegető munkára teszik őket). Ez talán úgy hangzik, mintha Petri valamiféle szakszervezeti, vagy osztályharcos po* litikai tanfolyamot csinált volna filmjében. S ez így is van. De ez csak az egyik vonal. Pontosabban: a fővonal, de olyan megjelenítésben, hogy ez a fajta didaktikus cél a film nézése közben úgyszólván eszünkbe sem jut. Petri — az utóbbi időben szinte egyedülálló módon — megtalálta annak a módját, miként lehet egy film ízig-vérig politikus alkotás, miként jelenhet meg benne konkrétan egész sor politikai-ideológiai kérdés, és énnek ellenére, vagy ezzel együtt, vagy talán éppen ezért, miként emelkedhet filmművészeti alkotássá, elkerülve a száraz tanfilm, a tézis-sorjáz- tató alkotás veszélyeit. Petri filmje elsősorban mint sodró erejű, művészi hitelességében maradéktalanul meggyőző filmalkotás hat. A trükk — ha itt egyáltalán trüklkről beszélhetünk — egyszerű: olyan figurát talált, Lulut, akihez minden lényeges mondanivalóját kötni tudja. Lulu ugyanis amolyan örömmelós: ésszerűen dolgozik, a munkára koncentrál, a legjobb melós az üzemrészben, aki ráver, nem csak mert erre kényszerül, hogy fizethesse a részleteket, a lakást, kocsit, hanem mert ilyen, alkatilag is. Nem okos, de 'nem is képzett. Ezért eshet bele minden nagy hangú blöffölés vermébe (a diákok „mindent és azonnal!” követeléseinek anarchista-kispolgári szólamait igazi forradalmiság- nak nézi stb.) Lulu mindaddig örömmelós marad, amíg a hajszolt tempóban el nem kapja a gép a kezét, s le nem tépi egyik ujját. Voltaképp ez a baleset indítja el az események zuhatagát, s nyitja fel a szemét. Azét a Luluét, aki távolról sem angyal: zavaros családi ügyei, brutális szek- szuális élete egyáltalán nem növelik iránta a rokonszen- vünket. De ezt sem Petri, sem Volonte nem is akarja, ök látleletet készítenek, nem érzelmekbe csimpaszkodó, megható nrnnkástörténetet. És a látlelet, kegyetlenségével, nyers komikumával, kíméletlen tanulságaival együtt is, precíz és felrázó erejű. Mindemellett akad néhány pont, ahol vitatkozhatnánk Petri értelmezéseivel {például a kommunisták beállításával), de a film egésze mégis lenyűgöző. Ez az alkotás egy kicsit visszaadta a cannes-i díjak értékét, és — nem is kicsit — igazolta: a nyíltan politikus filmnek van létjogosultsága, de igazán csak akkor hathat, ha művészi ereje azonos szintű politikai erejével. Orvosok a tűzvonalban Alighanem az első vietnami filmet láthatjuk ezzel a bemutatóval. S ez mindenképp ünnepi pillanat, hiszen egy nép élethalálharca közepette sok mindenre tudott figyelni inkább, mint a filmművészet megteremtésére és művelésére. Azóta már fegyvernyugvás van Vietnamban, de a film még a harcok idején készült, s ezt a korszakot és egyik érdekes problémáját idézi-taglalja. Nevezetesen azt, hogy mi a fontosabb: a hátországbeli tudós kutatómunká, vagy a frontvonalban nyújtott közvetlen segítség? A film, melyet Ky Nam rendezett, sok finomsággal és mély humanizmussal mutatja be ezt a konfliktust. Kirajzolódik a harcoló ország képe is, és ez különösen hitelesíti a történetet. Tengeri farkas Látványos, színes, kétrészes NSZK—román film, Jack London elbeszélései alapján. Aki szereti a kalandos, izgalmas tengeri történeteket, az feltehetőleg jól szórakozik majd ezen a különben eléggé terjengős, túlbonyolított, és sok ismert sablont alkalmazó filmen. Takács István i i %
