Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-25 / 71. szám
8 fest HEGYEI 'zJCíAap 1973. MÁRCIUS 25.. VASÁRNAP ALBERTS BELS:* Nyomtatott levél I í 'm™ Cs. Nagy András rajza \\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^^ Az új fodrász B orostás voltam, a hsamat is le kellett voma már vágatnom, amikor megszokott fodrászüzletem mellett elhaladtam. Sütött a nap és a borbély, akinek eddig állandó vendége voltam, az ajtóban állt. Üdvözöltem és tovább akartam menni. — Most ráérek — állított meg, s kezével befelé mutatott. — Köszönöm, de szakállt növesztek! — S határozott léptekkel továbbsiettem. Meg kellett volna mondanom neki, hogy útjaink elváltak, én már nem megyek be abba a fodrászipari üzembe, amelyben ő dolgozik, mert nem bírom hallgatni szakértő kritikáját és jóslatait a futballmérkőzésekről. Elég volt. Negyedórával később találomra benyitottam egy fodrászüzletbe és megkérdeztem a szabad borbélysegédet: — Bocsánat, ön futbáll- tzakértő? — Nem, kérem — csodálkozott. — Nem vérmesen lelkes szurkolója valamelyik csapatnak? — Dehogy vagyok! — ön az én emberem. Haj- Vágás, fejmosás, borotválás! A géppel végigszántott a fejemen és megvető hangon mondta: — Én képtelen vagyok megérteni azokat, akik folyton a vasárnapi meccsek fordulatain kérődznek. Lehetetlen alakok! Megértőén bólintottam. — Vannak olyan emberek — folytatta — akik egy sikerült, vagy sikertelen rúgásról órákig tudnak beszélni. Reggel például, amikor a helyiérdekűn Szentendréről beutaztam Pestre, egész úton egy jogtalan tizenegyes, vitáját kellett végighallgatnom. Tessék mondani, nincs építőbb probléma, mint egy tizenegyes? A gép a halántékom körül járt és én megint bólintottam. C H| őst ollóval dolgozott és I tovább beszélt: — És Ül azt tetszene látni, hogy mi van nálunk, amikor véletlenül egy futballista jön be nyiratkozni. Körülrajongják, agyonkérdezik, dicsérik. Rossz hallgatni! Mert kérem, ki egy futballista? Olyan ember, mint a többi, legfeljebb kevesebbet dolgozik, mint más. Ezután, miközben megmosta a fejemet, az őrjöngő drukkerekről is beszélt. Borotválni kezdett. Halkan mondta: — Tetszik látni, annál a harmadik széknél a kartársamat? Az órákig tud beszélni egy gólról — És elkezdte kifejteni: — Pedig mi egy gól? V égre, amikor munkája befejeződött s ezzel szenvedésem is megszűnt, gyorsan fizettem. Ö pedig igy búcsúzott: — Legyen máskor is szerencsém. Elhiheti, én sohasem fogom önt meccsekkel untatni. Mert mi is egy meccs? És elkezdte magyarázni. Palásti László Bemutatjuk szerzőinket , KERÜLÖM A FORMÁLIS BEMUTATKOZÁST. i Valamiféle „visszatekintés” nagyképűség; a célok fo- galmazgatása pedig megnyugtatóan „bölcs” gondolatokat kívánna. (Huszonhat éves vagyok, Albertirsán lakom). Verseimet elsősorban azoknak szánom, akik velem együtt naponként szeretnének „csalás nélkül szétnézni könnyedén”. Akiket a magány szorításaiból csak az őszinte szó szabadít fel. Manapság sokat beszélnek fiatal kortársaim arról, hogy kevés a publikációs lehetőség, de vajon megírtuk-e már legjobb műveinket, amelyeket várnak tőlünk? Major János Hazámnak exkluzív Árokparton vadszeder aszúsodik vénáimban iszonyú sirokkó, reflexeimben a sokkoló aszály ostromállapota, fogaim között zabla; a Dunántúl bazalthegyei. A délibábos Hortobágy lovainak vad nyihogása örvénylik fölöttem, Szabolcsból tanyai kollégiumok, hitviták, babonák, boszorkányperek — hazámnak exkluzív szenzációi. wwwwwwwwwwvwww,. tak. Órák hosszat lekötötték a figyelmét; játszott velük a csűr mögött. Kibontotta a hüvelyt, megtöltötte félig puskaporral, föléje rakta a golyót, aztán meggyújtotta. Nagy durranás hangzott, s a puskapor a golyót a magasba röpítette! Csak az a kár, hogy nem maradt egy ágyú sem, amivel a verebeket riaszthatta volna! De faragott magának egy géppuskát, azzal szaladgált az erdő szélén és mindenkit lelőtt, aki útjába került ... Egy napon a postás szürke borítékot dobott a levélszekrénybe. Anya bontotta fel és magában olvasta. A KISFIÚ nem értette; miért van a levél nyomtatott betűkkel írva? Meg is kérdezte az anyjától, de nem kapott feleletet — Meg akarok tanulni én is olvasni! — makacskodott. — Én is el akarom olvasni apa levelét...! — Ez tőle az utolsó levél... nem kapunk többet... — Miért? Hol van apa? — Apa? Apa már a győztesek között van... És sírt A kisfiú nem értette, de nagyon szomorúan indult az udvar sarkába t Fordította: Antalfy István ■^VCC^N\\\VCS>NVNVWNVVCÄ\\\VNVV\\VCÄ\\VÄ\\\\\\Vv\\\VO)\^^ Kikötő Homlokodon aranysarló a Hold ragyog szemedben őrtüzek hunyorgó csillagok A kék horizonton mikor fölkel a Nap hajlik rád szivárvány hajnali sugarak Elnézem hosszan ahogy két árva sirály köröz a Kikötő sziklás partjainál B. BRIKER ÉS A. VISNYEVSZKIJ: ALAPELV RAKOSY GERGELY: nak is egy a vége: velem egy nevűeket nem alkalmazhatok. Ez alapelvem! — De hiszen mi nem vagyunk rokonok! — Nem tesz semmit. — Már miért ne tenne? Nekem ira. taim vannak... Tessék, nézze meg... Támbovból jövök. Apám Pável Iváno- vics f;ánov! — Oh, Pdvljusa! Hát miért nem szóltál előbb? Drága kis- öcsém! — öleli át lel_ kendezve a fiatalembert. — Hát egyenesen Támbovból jössz? Miért nem irtai előbb a te nagybácsidnak, te kópé? — Semmit sem értek ... — Dehogynem, kis- komám! Rokon vagy Pávljusa! Keblemre pajtás! — És most mi lesz a teendő? — kérdi kurtán a fiatalember, — Mi lenne, kis- öcsém? Minden el van intézve. — De hiszen a rokoni kapcsolat... Azt mondjuk, csak névrokonok vagyunk. De ez most másodlagos, beszélj magatokról, anyádról, a mi Másenykánkról. — Köszönöm, anyám jól van ... csakhát ő nem Mása. — Már miért ne lenne Mása? — Mert ő Tátyjá- na Nyikolájevna Ivá- novná. — Szóval Tánya, és nem Mása? .. Az igazgató hirtelen felugrik, magára kapja a zakóját. — Bocsásson meg fiatalember, hiba csúszott a dologba... — Mehetek a személyzetishez felvételre? — Nem — mondja az igazgató. — Rokon nevűeket nem alkalmazhatok... Tudja, pusmogni kezdenének. Nálam az alapelv — sérthetetlen! ... Fordította: Baraté Rozália A könyöteövek világa v\\\\\\v\\\\\\\v^^^^ v! alami tervezett kirándulás kapcsán (ami végül is elúszott a ködbe), Z. nagy gesz- tikulálások közepette kijelentette, hogy magnót is hoz. — Neked van magnód? — kérdezte G. A rádiósok előszeretettel nevezték a Rádiót Sorvasztónak. G. már ezerszer, tízezerszer hallotta, észre sem vette. De akkor hirtelen az jutott eszébe, hogy érdemes lenne az'efféle elnevezések gyökereit kikutatni. Voltak egynémely tapasztalatai. Vácott az egyik épületszárnyat Lordok Házának nevezték a rabok. Semmi különös. Ugyanolyan cellák, ugyanolyan billenthető ablakok, ugyanolyan rácsok, ugyanolyan szalmazsákok, ugyanolyan alumínium lavórok, ugyanolyan kiblik, ugyanolyan magas lábú, cseppnyi tetejű, semmire-nem-jó, idétlen asztalok, el. barnúlt hokedlik, ugyanolyan tömör, vasalt ajtók, ugyanolyan ridegfekete „kutyákkal”, ugyanolyan ideg. borzolóan cirpelő cirklikkel. Semmi különös. Csak éppen az itteni rabok halálra ítéltek, vagy életfogytosok voltak, ök maguk nevezték el börtönrészlegüket Lordok Házának. G. egyik unokahuga szövőgyárban dolgozott, tizenöt év óta egyhuzamban. A gyárat az idők során modernizálták, már ami a gépeket illeti. (Más minden maradt a régiben: a Dante poklára emlékeztető öltöző, mosdó — és, hogy az éjjeli műszakban még egy pohár szódavizet sem lehetett kapni.) Egyre újabb, egyre csodásabb, egyre gyorsabb gépek érkeztek — az már szinte természetes, hogy egy tökéletes gépből többet kell ellátnia a szövőnőnek. („Elvtársak, a rohanó élet követelményeihez a mi gyárunk is viszonyulni akar töretlenül ...”) G. unokahuga ekkorára bizony már egy kissé törődött volt (A törődöttség is többféle. Vagy időszakos, vagy befejezett.) egtöretett! G. unokahuga kissé törődöttségével is már ebbe az utóbbi kategóriába tartozott (Igazi jó melós volt mindig, szívós, hajtós. makacs, mint egy kemény, fogós kopó, soha nem nyafogó, ha sűrű volt az erdő, arra gondolt, lehetne sűrűbb is, ha sok volt a bogáncs, kullancs, azt mondogatta magában, lehetne még több is, és hajtott rendületlenül tovább.) Nemhiába, ami csak prémium, jelvény, jutalom és díszoklevél létezett a gyárban, mind megkapta. Nemhiába: felruházkodott, régi nagy, sötét dobozos Orion rádióját kicserélte egy kis, lapos, világos dobozó Videotonra, tévét vett, fiókos könyvT M állványt — a polcokat egyszer s mindenkorra helyükre tett díszsorozatokkal —, nem is könyvek: könyvszobrok! —, a fiókokat harisnyákkal, zoknikkal és alsóneműkkel töltötte meg, és, mert a Gázművek szerint csaknem két évtizedes, gyászszínűre égett resója a cserére még nem érett meg, vett saját költségén egy hófehér zománcos gázresót. És ez még nem minden. A Tűzoltó utca egyik mellékutcájában volt a lakása. — A Tűzoltó utca mellékutcája! Aki ismeri a Tűzoltó utcát, annak kár is többet mondani, aki meg nem,, annak úgyis hiába. — Szoba, konyha, természetesen gang és a gang végén a közös vécé. ■ izenhárom évi dédelgetés után aztán az asszony végre belevágott: a konyha fele fürdőszoba-vécé lesz. De hát ezt elhatározni, és véghez vinni, nagy különbség. Engedélyt kivárni! — Ez önmagában ésszel felfoghatatlan hosz. szú ideig tartott. Ha egyáltalán észszel felfogható az, hogy évtizedekig tartó embertelen körülmények önköltségén történő megszüntetéséhez hatósági engedély kell! Pecsét kell! Határozat kell! — Kivitelező szakembert felhajtani. A felhajtott szakembert lekenyerezni, hogy ne fél év múlva, hanem egy kicsit korábban kezdjen neki. Kinyomozni a boltot, ahol valóban van kád. Megkenni a boltvezetőt, hogy a valóban létező kádkészletből valóban adjon is el egyet, ha másként nem. hát IKKA- utalványra. IKKA-utalványt szerezni. Aztán megindítani a hajszát a mosdókagyló, vécécsésze után. A csövek után. Könyökcsövek! A könyökcsövek utáni hajszába még G. is bekapcsolódott. Meghökkentő, hogy az írótársadalom milyen elképesztő tájékozatlanságot árult el e téren. Legtöbbjük csak kályhakö- nyökcsövenről hallott, s ezzel vége, fogalmuk sem volt az egyéb könyökcsövek világáról. Azt is lehetne mondani : föld alatti világáról, ahová csak összekötők révén, körmönfont jelszók segítségével lehet beférkőzni. „Nem értem — morgolódott G. —, hogyan akartok ti így szocialista realista regényt írni?! Mit csinál a hő. sötök, bemegy egy vasboltba vagy egy cső- és szereivényszaküzletbe, és csak úgy ukmukfukk vesz egy könyökcsovet? Egyetlen hamis pönt, és oda az egész művetek realitása. A könyökcsövek világában bennfentes majd felkiált: Hát én ennek az írónak már azt sem hiszem ed, hogy az Annája szeme kék!... Micsoda, hogy a ti hőseiteket nem érdeklik a könyökcsövek?! Vegyétek tudomásul, hogy nincs ember, aki rövidebb- hosszabb élete 6orán legalább egyszer ne kényszerülne szembenézni a könyökcsőproblémával. Hogy ti ezt megkerülitek, kihagyjátok?! Haha! Nem én mondom, már Hemingway megmondta: az író csak azt hagyhatja ki büntetlenül, amit töviről- hegyire ismer, különben ijesztő rések keletkeznek művében. Szakadékok Vigyázat, egyszerre csak azon veszitek észre magatokat, hogy egy mélységesen mély könyökcsőverem. be estetek, ahonnan nincs többé kiút ... Hogy én egy kissé szét vagyok borzolva? Lehet, de én akár regényt is tudnék írni ezzel a címmel: „A könyökcsövek titokzatos világa”. Persze, azért csak be lehetett szerezni azokat a titokzatos könyökcsöveket. kiszimatolta, hogy egyik óbudai boltban léteznek. Nem rontott ajtóstul a házba. Egy rekkenő nyári dél- akkor már hetek óta az üzlet Q. után körül ólálkodott, a környék kispados k á j ■ kisfiú számára akkor ^ A kezdődött a háború, J AA amikor a kakasokat í *• levágták. Véres nyakkal feküdtek egymás l mellett a csűr mögött, szám szerint heten. Még egy utolsó \ szárny csapás, még egy rángás {az inakban... ; Nem tudta róluk levenni a j szemét. Ez a látvány komi- í kus és ijesztő volt egyszerre, j Hová akartak futni ezek a ka- tkasok fej nélkül...? \ Tudta, hogy a kakasokat a £ molnár úr részére ölték le, í mert a molnár ezért megőrli S a búzájukat. Nem volt mit í tenni — háború volt és a mol- ;nár úr titokban őrölte meg a ; búzát. ; A fiú negyvenháromban köl- ' tözött ki falura, az anyjával. ! Rigából jöttek a nagybácsi- (hoz. Apjára, mint nagy, erős ! emberre emlékezett, akinek (dús haja és meleg keze volt 'Most valahol nagyon messze «lehetett, nem tudta pontosan, ; hogy hol és merre... \ \ ŐSSZEL németek szálltak jmeg a nagybácsi házában. A ! fiú legtöbbször az udvaron [játszott. A németek sok lek- I várt ettek és olykor neki is i adtak, sőt bonbont és csoko- ! Iádét is. Voltaképpen jói méz- : tek ki ezek a német katonák, ; bár a nagybácsi azt mondta, | hogy mind vadállatok és csak- i hamar el fognak tűnni, mint a köd... A következő tavasz egyik napján nem túl messziről erős dörgés hallatszott. A nagybácsi összehívta az egész háznépet, kocsiba ültette őket és kivitte az erdőbe. Néhány nap múlva, amikor visszatértek, orosz katonák üdvözölték őket. Nekik nem volt csokoládéjuk, hanem csak főtt krumpliból adtak kóstolót a fiúnak, aki a kuktájukká szegődött. Az egyik katonától egy csillogó markolatú kést kapott ajándékba; attól kezdve azzal szurkálta fel a tűzhely körül futkározó svábbogarakat és tigriseknek képzelte őket... A nagybácsi házába sebesülteket hoztak és a kisfiú az anyjával a fészerbe költözött át. Hallotta a sebesültek nyögését, és látta, hogyan váltak vörössé a hófehér kötések.. A nehéz kórházszag mindenhová elkísérte. EGYIK NAPON egészség- ügyi gépkocsi hajtott be az udvarra, épp amikor a német vadászgép repült el a ház felett. Ledobott egy bombát, a fák koronája meglibbent és a detonáció felborította a kórházautót. A háznak nem lett baja; egészségügyi katonák futottak * Lett író. 1938-ban született. Regénye: „Egy vizsgáló- bíró”. a kocsihoz, hordágyakkal, kötszerekkel — és velük a fiú. A felborult kocsiban karokat, lábakat látott egymás he- gyén-hátán, átvérzett kötéseket, amitől visszahőkölt és közben egy csizmára lépett. A csizma egy katonához tartozott, aki ott állt, összeszorított foggal és nézte, amint az egészségügyi katonák a hord- ágyakra rakják a sebesülteket. A fiú megragadta a katona kezét, amely meleg volt és puskapor szagú, és erre a kézre hajtotta a fejét. A kéz megmozdult és végigsimított kócos haján. A katona oroszul beszélt, talán nem is a gyerekhez, inkább magában... MÁSNAP a kisfiú egyedül játszadozott az udvaron, amikor öreg, fáradt katona egy Iszonyatosan mocskos, piszkos, véres emberi lábat hozott ki az épületből és a csűr mellett eltemette. Érthetetlen volt és iszonyatos. Egy láb, ember nélkül! Ez a különös élmény nem hagyta nyugodni. És elképzelte, hogy ez a láb feláll, elindul, majd tánclépésben tovább megy ... Még a kórház elvonulása után is erről álmodott Egy láb lépett a szobába. — Mit keresel itt? — kiáltott rá. — A gazdámat keresem... — Elment a kórházzal. — Nem ment el... — mondta a láb. — Elbújt az erdőben ., És még közelebb jött az ágyhoz. A kisfiú ekkor nagyot kiáltott, felébredt és 6Írva fakadt. Az anyja vigasztalni kezdte, magához vette az ágyba s akikor megnyugodott. NÉHÁNY NAP múlva már úgy találta, hogy sok érdekes dolog van ebben a háborúban. Mi minden hevert szanaszét! Üres ampullák, injekcióstűk, de még egy fecskendő is! Micsoda kincsek egy kisfiúnak! Amikor a nagybácsi kiment a szobából és a pipáját az asztalon hagyta, vizet fecskendezett bele. Csodálkozott is később, hogy mitől lett olyan nedves hirtelen a dohány?... Mindez nem lett volna, ha nincs háború... Hát még a patronok! Lép- ten-nyomon a lába elé gurulJ Az igazgatóhoz egy $ fiatalember kopogtat 't, be. f — Elnézést, önök \ keresnek gazdasági í szakembert? £ — Hogy hívják? — kérdezi az igazgató. \ — Ivánov. f — Ivánov? í — Igen. f — Sajnálom, nem \ alkalmazhatom, \ — És vajon miért l nem? — kérdezi el- j képedre a fiatalem- / bér. i — A magyarázat í egyszerű: én is Ivá- '(nov vagyok. \ — No és? \ — Mi az, hogy no ! és? Nem érti? Majd i elkezdődnek az ás- « kálodások, a fúrások, ! figyelgetések. Elősze- j dik a személyi la- í pomat, belefirkál- ! nak. Nos, száz szó-
