Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-24 / 70. szám
1913. MÁRCIUS 24., SZOMBAT MSI MEGYEI c/Cír!ap MG/ - 1972 „Bombázzák” a traktorokat A gödöllői Mezőgazdasági | kájáról. (Ismeretes, hogy az Gépkísérleti Intézet elkészí- intézet alapvető feladata, tette összesítését tavalyi műn- | hogy mezőgazdasági géprendGödöllő — Palotakert” A DÓZSA BRIGÁD „Gödöllő, Palotakert” hirdeti a neonbetűs felirat! (Igaz a fél évtizede felszerelt neonok még egy este sem világítottak, mert az áramkörbe nincsenek bekapcsolva. Erről nem azok tehetnek, akikről írásom szól). A színhely a BKV gödöllői megállója, illetve állomása, mert lehet ennek nevezni, hiszen itt a személyforgalom ellátásán kívül teheráruk továbbításával is foglalkoznak. Á létszám nem nagy: 11 fős. 7 évvel ezelőtt elhatározták, hogy szocialista brigádba tömörülnek. Azóta is évről évre megteszik felajánlásaikat és annak megfelelően végzik munkájukat. A kis kollektíva élén Szántai István forgalmi szolgálattevő áll. Eredményes éveket zártak ez idáig és az erkölcsi elismerés mellett az anyagi sem maradt el., A februári termelési tanácskozás számukra emlékezetes marad: 32 vonali brigád közül a gödöllői Dózsa nyerte él az aranykoszorút. Érthetően nagy izgalommal várják április 4-ét, amikor átveszik a magas kitüntetést. A brigádtagok ott voltak a budapesti fogaskerekű építkezésénél, négy vasárnapon át segítettek. Tartalmas brigádnaplójuk rögzíti minden munkájukat és az eseményeket. Az 1973. évi munkaversenyt Budapest cen tenáriumának és a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete megalakulásának 75-ik évfordulója tiszteletére kezdték meg. Céljuk az élüzem cím elnyerése. A munka mellett szórakoznak, művelődnek. Tavaly voltak Cegléden, a Dózsa-ünnep- ségen, a színház-, mozilátogatás szinte rendszeres, ezeken a családtagok is részt vesznek. El kell mondani még azt is, hogy e jó szellem és a nagyszerű eredmények elérésében a mozgalmi szerveknek, valamint az üzemegység vezetőjének. Ábrahám Józsefnek és a gödöllői állomás irányítójának, a többszörösen kitüntetett Józsa Nándoménak is nagy szerepe van. Cs. J. KIÁLLÍTÁSOK, BEMUTATOK Húsvét előtt az ÁFÉSZ-áruházban Felkerestük Hedrovics Lászlót, a gödöllői ÁFÉSZ-áruház igazgatóját, hogy feltegyünk néhány húsvét és nyár előtti kérdést. — Melyek lesznek a legkö. zelebbi események az áruház „életében"? — Március 26-a és április 1-e között üveg- és porcelánkiállítást, valamint autóápo. lási cikkekből bemutatót rendezünk az AMFORÁ-val, valamint a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalattal közösen, húsvét alkalmából. Ugyancsak áprilisban kívánunk egy bútor- és lakberendezési kiállítást bemutatni, ahol különböző műszaki árucikkek is lennének. — Szokatlan, hogy egy áruház ennyi bemutatóval jelentkezik ...' — Pedig még több is szerepel terveink között. Áprilisban, de legkésőbb májusban — közeleg a nyár — kempingcikkek kiállításával szeret, nénk felhívni a vásárlók figyelmét néhány újdonságra, továbbá egybekötnénk mindezt egy divatbemutatóval is. Végül pedig — mivel az áruházban élelmiszerüzlet is van — ugyancsak májusban szeretnénk a korszerű táplálkozás propagálására egy kóstolóval egybekötött kiállítást rendezni a Mirelit Vállalattal közösen. Erre annál is inkább nagy szükség van, mert a lakosság nagyon keresi a külön, féle mirelit árukat. A kiállításon a felhasználás módozatain kívül új cikkeket is bemutatunk. — Hogyan alakult az iáéi forgalom? — Március 1-ig, a tavalyi esztendőhöz viszonyítva majdnem 13 százalékkal magasabb volt az áruház bevétele. Persze, ebben az is közrejátszik, hogy a környékről is nagyon sokan felkeresik az áruházat, s ez egyre inkább így van, hiszen választékunk minden eddiginél nagyobb. — Hogyan állnak a húsvéti felkészüléssel? — Áruházunk mind a tíz osztálya felkészült. Sokféle árut beszereztünk, amelyekre várhatóan nagy lesz a kereslet. Az illlatszerosztályon is bő lesz a választék, gyermekjátékokból pedig többféle új áruféleség is érkezett. szereket alakítson ki, tovább fejlessze a termelési ágazatok technológiáit kutatással és kísérletekkel. Feladata továbbá, hogy új gépeket próbáljon ki, vizsgálja működésüket.) Az intézet az elmúlt esztendőben 6 kiemelt fontosságú kutatási, 97 egyéb, tudomá nyos jellegű, 47 géprendszer és telepvizsgálati,' 220 gépvizsgálati, valamint összesen 234 egyéb jellegű témakörben, 604 jelentést készített. A vizsgálati eredményeket a jelentéseken és a kiadványokon kívül gyakorlati bemutatókon ismerhették meg az érdeklődők. Tavaly az intézet négy országos és több mint félszáz tájjellegű bemutatót szervezett. A feladatok végrehajtásához 21,3 millió forintos költségvetési keret állt az intézet rendelkezésére, ezen felül rendelkeztek még több mint 22 millió forintos központi kerettel is, ez pedig további lehetőségeket nyújtott a kutatások ki- szélesítéséhez. Ezek után pedig lássunk néhány példát az elmúlt év eredményeiből... A komplex géprendszerek vizsgálata során az intézet kidolgozta a zöldborsótermesztés stabil borsó- fejtésre alapozott technológiájának korszerűsített változatát. Az új betakarítási technológiával jobb minőségű munkára nyílik lehetőség, ugyanakkor balesetvédelmi szempontból is jobban megfelel a követelményeknek. További eredményeik közül kiemelhető a dohánytermesztés, a csonthéjas gyümölcsbetakarítás és a kötött talajok burgonya termesztési géprendszerének kidolgozása és üzemi ellenőrzéseinek elvégzése. Képünkön az intézet egyik legújabb kísérletének eszköze, a traktorfülke szilárdságvizsgáló berendezés látható. A különböző típusú traktorok fülkéit élőiről, oldalról, majd felülről „bombázzák” egy kétton- nás súllyal, majd saját súlyánál kétszeresen nagyobb nyomás alá állítják a traktort. Célja: olyan traktorfülkékre van szükség, amelyek súlyosabb baleset esetén is megvédik a vezetőt. A képen éppen egy amerikai gyártmányú IHC-traktor látható az ütéspróba után. Készül a szolgáltatóház Az aszódi Vegyes KTSZ 1951-ben alakult, tizenhat helybeli kisiparos fogott össze. Akkor, az esztendő végére már 53-an voltak. Kizárólag mint szolgáltató szövetkezet dolgoztak a lakosság igényeinek kielégítéséért. A fordulópont 1967-ben következett be — s bár a szolgáltatások fejlesztése ma is egyik fő célkitűzésük —, akkor kezdtek másfelé is figyelni. Ma 24 részlegben tizenhárom féle szolgáltatást végeznek, ugyanakkor az ikladi Ipari M lőszergyárnak tekercseléseket csinálnak, egy budapesti szövetkezet részére pedig présmunkákat végeznek. Tavaly kezdték el az ülőbútorgyártást, főleg exportra dolgoznak, erre az évre már teljesen le van kötve a kapacitásuk. (Svájcba, Hollandiába, Dániába és Svédországba exportálnak székeket. Az igen keresett fonott székeket pedig a tápéi háziipari szövetkezettel gyártják közösen.) Előreláthatólag május 1-én újabb fordulat következik a ktsz életében. Ekkor kezdődik meg a munka a jelenleg még épülő új, modern szolgáltatóházban, melynek a . Gödöllői Építőipari KTSZ a kivitelezője. Az új létesítménybe költözik majd a cipész és a női szabó részleg, s mivel a Gel- kának nincs szervize a nagyközségben, a rádió- és televíziójavítást is az új szolgáltatóházban szeretnék megvalósítani. Nagy előre lépés: mosoda is lesz, méghozzá olyan, ahol ha a vendég úgy kívánja, odaállhat és maga kimoshatja ruháit. Ha pedig nem akarja, a mosoda dolgozói készségesen elvégzik a munkát — hozott mosóporral is. „Szokatlan volt a sok gép” Húsz éve Ikladon... Fejlesztési alapból... A gödöllői városi tanács fejlesztési alapjának elosztásakor gondolt az egészségügyi és szociális ellátási ágazat „kielégítésére” is. A tervekben szerepel a városi kórház fűtésének rekonstrukciója, ebben az esztendőben megrendelik ehhez a terveket. Ugyanakkor tervezik, hogy bekötnek a kórházba egy telefonalközpontot is. A város idős lakóinak gondjain kívánnak enyhíteni az öregek napközi otthonának kialakításával. Erre a célra a tanács 80 ezer forintot irányzott elő. További 20 ezer forinttal pedig a városi úttörők balatonlellei táborát támogatják. „Hamarosan húsz éve lesz, hogy először lépte át a gyár küszöbét, az első nap hozzánk került, azóta is itt dolgozik — mondja László Istvánnéról Hosztafi Béla üzemvezető, miközben az iratok között lapozgat. — Háromszor kapott kiváló dolgozó kitüntetést, húsz éve szakszervezeti bizalmi. Mindenhez ért. A nagy pontosságú alkatrészekhez éppúgy, mint az emberekhez.^ Ha megbízzuk őt valamivel, azt a feladatot már ki is húzhatjuk a tennivalók sorából, mert biztosak lehetünk benne, hogy időre elkészül. Erős asszony. Apja cselédember volt, őt is dologszeretetre nevelték otthon. A negyedik elemi után abbahagyta az iskolát — várta a munka. Jóformán gyerekként kezdett a földekre járni — napszámba, nyaranta pedig, aratás idején, hétfőn reggel indult, szombat este érkezett a környék falvaiból. Saját földjük nem volt, élni pedig kellett valamiből. Gyorsan peregtek az évek. 1940- ben férjhez ment, aztán sorban születtek a gyerekek. Három fiú. Amikor a legkisebb megszületett, férje már a fronton volt. Jöttek a tábori levelezőlapok a hírekkel, aztán negyvennégyben az értesítés: „...tudatjuk önnel, hogy férje...” Amikor özvegyen maradt a három gyerekkel, elhatározta, hogy Budapestre megy, ott vállal munkát, a téglagyárban. A gyerekek Kartalon maradtak szüleinél, mialatt ő dolgozott. Mindegy volt az istállóban az alvás, a hideg, a szilikózis, mert a pénz kellett. Ott is szerették őt. A felszabadulás után sztahanovista lett. „1953-ban egy nap munkások jöttek Kartalra. Ikladra, a gyárba toboroztak embereket. Nekem az egyik rokon szóit, azt mondta, hogy a gyárban már meg is íratta Pestre a kikérőmet. December elsején léptem be az Ipari Műszergyárba. Az első napokban — nem tagadom — egy kicsit féltem. Szokatlan volt a sok gép, meg az állandó zaj. De ezt is meg lehetett szokni.” Megszokta, meg is szerette a gépeket. Megtanult rajtuk dolgozni, mégpedig nem is akárhogy. „Tized meg század i milliméteres pontosságú alkatrészeket bízunk rá” — mondja az üzemvezető. A szeme már nem a régi. Szemüveget használ és ha apróbb munkadarabot kell készítenie, a vastagabb szemüveget teszi fel. De akárhogy is van, mindig megbízható, pontos munkák kerülnek ki a kezéből. Megszerette az üzemet is. Csak egy olyan esetre emlékszik, hogy itt akarta hagyni a munkatársakat, és áthelyeztetni magát máshová. Évekkel ezelőtt egyszer meg- zsémbelt valamiért a művezetőre és kérte áthelyezését. Brigádja, a Március 15. szocialista brigád 1966-ban alakult. Lászlóné két éve vezeti őket. Gyakran járnak kirándulni, és az üzem környékének parkosítása, rendbetétele is önként vállalt feladatuk. Tavaly nyáron a brigád egyik tagja házat vett Aszódon. Az öreg ház vakolásából, csino- sítgatásából valamennyien kivették a részüket. 1972-ben oklevelet kapott a brigád, idén az ezüstkoszorús címet pályázták meg. „Nem is reménytelenül — szól közbe az üzemvezető. — Nyolc éve nem teljesítettek 100% alatt, összeszokott gárda. A legfiatalabb brigádtag, egy 19 éves lény is több mint öt éve lépett közéjük. Két műszakban dolgoznak, ha kell, háromban. Olyan ez a brigád, amilyen a vezetőjük — megbízható.” „Szakszervezeti bizalminak még abban az évben választottak meg, amikor idejöttem. Azóta is szívesen csinálom.” Neki nem sokan segítettek annak idején. Mindent, amit elért, szorgalmának, két keze munkájának köszönheti. Egyedül nevelt föl három gyereket, adott szakmát a kezükbe és szerzett megbecsülést magának mindenhol, .ahol helyt kellett állnia. Szocialista brigádvezető és ezüstjelvényes törzsgárdatag. Az aranyat decemberben kapja meg. Húsz éven át dolgozott a gyárnak ugyanabban a műhelyében, és jövőre innen megy nyugdíjba is. A SZOT László Istvánné- nak a nemzetközi nőnapon a Szakszervezeti munkáért kitüntetést adományozta. B. P. Tanácstag „...ki kell lépni a passzivitásból” — Ügy gondoltam, ha lakást csak annak árán tudok kapni, hogy elhagyom Budapestet, hát legyen. Akkor már a gyerek is megvolt. 1965-ben kaptam meg a lakást, itt Gödöllőn. Szávai Tibor a Gödöllői Gépgyár dolgozója, immár nyolc esztendeje. Legelőször műszaki titkár, majd vevő- szolgálati csoportvezető volt, 1970-től pedig osztályvezető. — Igazán nem nagy szavak, amelyeket most mondani fogok: érdekelt Gödöllő jelene és jövője. A település dinamikus fejlődése idekerü- lésem idején kezdődött el. Ha valami bántott, hát beszéltem róla ... Elsős volt' a fiam, szülői értekezleten fölszólaltam, hogy igazán el tudnánk a festést intézni, akár mi, szülők is! 1971-ben Szávai Tibort ta- ■ nácstagnak jelölték- lakóhelyén, a Munkácsy lakótelepen, a 16-os körzetben. — Több okból is szerencsém volt. A körzetem a lakótelep egy része, jobbára ennek a gyárnak a dolgozói lakják. Jóformán mindenkit ismertem, mert műszaki titkár „koromban” rengeteg emberrel kerültem érintkezésbe a gyáron belül. Szerencsém volt azért is, mert kedvező ciklusban I lettem tanácstag. Hogy miért? Előzőleg már sokszor szóvá tették a lakók, hogy miért nem kezdődik el már ott a parkosítás, sőt, egyéni akciókkal is kezdtek már valamit csinálni. Amikor Szávai Tibor tanácstag lett, akkor indította a tanács a parkosítást a Mun- kácsy-lakótelepen. Az ő dolga már csak annyi volt, hogy a gyár útján köveket szérezzen. — Így megalapoztam „sikereimet”, egy megindult akció útjából nekem már csak az akadályokat kellett elhárítanom. A munkálatok végeztével minclen olyan lett, ahogy szerettük volna, ahogy egy lakótelepnek ki kell néznie. A munka nagyobb része viszont most következik: meg kell óvni a parkot. Ez pedig nemcsak a tanácstagnak, hanem mindenkinek kötelessége. A saját gyermekemet is büntetem, ha rongálja, a máséra is rászólok, ha kell. Játszóterünk van, de a kicsinyeknek. Egy tizenéves gyereknek nem kell tér a lakótelepen, szabad idejében nem ott kell élnie, hanem a szabadban. Kétszáz métert kell csak mennünk, és „vidéken” vagyunk, ahová más a fővárosból indul el minden vasárnap reggel. Szávai Tibor céljairól, elképzeléseiről beszél. Fiatal, határozott ember, szilárd véleménnyel. — Alapvető célunk, hogy átalakítsuk az embereket. Sok panasszal nem fordulnak hozzám, sokszor csak akkor keresnek meg, ha például valamilyen segély keli. Ezért mondom, hogy ki kell lépni a passzivitásból, hogy könnyebben mehessünk előre. Körzetében előtte sok-sok panasz volt az ellátásra a szolgáltatásokra. Elkészült a szolgáltatóház, azzal sok minden megoldódott. — Fiatal a lakótelep, fiatalok az emberek, a gondok Is mások ... Nemegyszer tartottam már tanácstagi beszámolót a gyárban, mert itt jobban lehet mozgósítani a polgárokat. Szeretek nyüzsögni, intézkedni, segíteni az embereknek. Az lenne jó, ha mindenki megpróbálna így élni. Es ne legyünk olyanok, ha észrevesszük, hogy valaki sok társadalmi munkát végez, akkor mindig annak a nyakába zúdítsunk mindent. Tagja a városfejlesztési állandó bizottságnak is, ott pedig sok a tennivaló. Megvitatják, mi kell a városnak, mi a célszerű, mi a gazdaságos. A bizottságban aktiv munka, folyik, egy bizottsági ülés este nyolcig is eltarthat. — Lassan befejeződik majd a lakótelep építése, beáll a rend, amit nem' zavar majd az építkezés. A közoktatás vonalán szeretnénk akkor majd többet segíteni, óvoda, iskola kell, ahhoz pedig társadalmi összefogás. Minden esetben a város érdekeit kell előtérbe helyeznünk, a lehetőségek végesek, s azokat is a közérdeknek kell alárendelni. — Még lenne egy kívánságom is: szeretném, ha a városnak egy igazi, nagyon jó kórusa lenne. Ezt pedig nemcsak azért mondom, mert magam is ott énekelek! Szávai Tibor neve már felkerült a tanácstagi jelölőlistára. Irta és " beállította: « Fehér Béla A felvételeket készítette: Ékes János i l
