Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-22 / 68. szám

Mai jelölőgyűlések Csütörtökön, március 22-én, este hat órakor tíz váci vá­lasztókörzetben tartanak jelö- lőg’yülést. A Diófa utca isko­lában a 64-es, a Népekbarátsá- ga úti óvodában a 75-ös, a Diófa úti iskolában a 68-as, a Fonógyár ebédlőjében a 48-as, a Fegyveres Erők Klubjában a 47-es választókörzet lakói je­lölnek tanácstagot. A 49-es körzet a Fonógyár kultúrter­mében, az 53-as a Mártírok úti általános iskolában, az 58-as és a 69-es a Bácskai úti általános iskolában, valamint a 77-es az ipari tanuló-intézetben tartja meg jelölőgyűlését. Vetélkedő a VIT jegyében A Tízszer 10 a tizedik VIT- re elnevezésű vetélkedőt a vá­ci fegyveres erők klubjában rendezték. A járási szintű szellemi torna első része, a selejtező, délután lezajlott, majd folytatódott a döntővel a 10 legjobb részvevő bekap­csolódásával. A zsűri elnöke, Bitter Attila a Pest megyei KISZ-bizottság munkatársa volt, taigjai: Bán­falvi Jenőné (járási pártbi­zottság), Berkó Árpád (járási hivatal), Brandt János (járási KISZ-bizottság) és Spielen­berg László (Nagymaros). A hat óra hosszat tartó küzdelem nehéz feladat elé állította Baranyi József játék­vezetőt, a zsűrit s nem utol­sósorban a versenyzőket, A négy első helyezett: Rajki László (Kösd), Bősze Valéria (Fót), Orosz Károly (Dunake­szi) és Nádi er Irén (Szob). Bősze Valéria n. helyezett. Vasas István felvétele Csornád Nevet és szobrot kapott a művelődési ház Csornádon, ahol a falu egy­kori lelkészénél, Esztergályi Mihálynál Petőfi többször megfordult, ünnepséget tar­tottak. Az újonnan rendbe­hozott művelődési házat Pető­fi Sándorról nevezték el, s előcsarnokában leleplezték a költő mellszobrát. Az ünnepi beszédet Zimmermann György tanácselnök tartotta. SZÓD Önkéntes véradónap Ma, március 22-én, önkéntes véradónapot rendez a Magyar Vöröskereszt sződi szervezete. A Szőnyi Tibor Kórház vér­ellátó osztályának munka­társai a községi tanácsházán várják a véradókat. Március 23: Tudományos ülés a kórházban A váci Szőnyi Tibor Kór­házban március 23-án tartják meg az új esztendő második tudományos ülését. Ez alka­lommal dr. Sas Géza egyete­mi docens vitaindító előadása hangzik el, A thromboembó- liás szövődmények megelőzé­se, felismerése, és korszerű ke­zelése címmel. Ingysnes jogi tanácsadás Ma, március 22-én, délután öt órakor ismét lesz ingyenes jogi tanácsadás Vácott, a Le­nin úti párt- és tömegszer­vezeti székházban. A jogi kér­désekre dr. Török Ferenc, a Váci Járási Ügyvédi Munka- közösség tagja válaszol. „...de tenni, tenni kell!” A jelölt jegyzetfüzete Az 51-es választókörzet ta­nácstagi jelölőgyűlése este 6 órakor kezdődött a Mártírok úti általános iskola egyik tan­termében. A szomszédos tan­teremben, ugyanebben az idő­ben a 46-os körzet választói gyülekeztek. Az udvaron el­igazító állt. . — Az ötvenegyesek ide, a negyvenhatosok a másik te­rembe fáradjanak be. Jó hangulat A Földvári téri, azaz az öt­venegy es választókörzet lakói mintha sűrűbben érkeztek volna. A tanterem összes pad­ját elfoglalták már 6 óra előtt, s a falak mellett is sokan áll­tak. Amikor Szokol István, a jelölőgyűlés elnöke felállt, több mpit száz választópolgár hallgatta szavait. Időközben is sokan jöttek még. A jelölőgyű­lésen részt vett dr. Gerencsér Arpádné, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője is. A jó hangulatot, a választó- polgárokkal való közvetlen kontaktust a Forte pártbizott­ságának titkára, Kiss László teremtette meg, amikor a régi választások kortesbeszédeinek hangzatos, de üres ígérgetéseit karikírozta. Az anekdotának számító kortestrükkökön és szónoki parádékon ma már csak mosolygunk. A ma választópolgárának Váci Mihály Még nem elég című versének nagy igazságai kellenek. A verset az iskola egyik nyolcadikos úttörője szavalta el, s annak egyik sora így hangzik: „...de ten­ni, tenni kell!” Űj életünk né­hai nagy krónikása a cselek­vésre, életünk tudatos szépí­tésére buzdítja örökbecsű so­raival a ma emberét. S meny­nyire illettek e gondolatok a város egy kis közösségének ünnepi aktusához, amikor ma­guknak képviselőt választa­nak, akivel együtt szűk kör­nyezetük gondjait, életük ap­ró, de el nem hanyagolható bosszúságait fogják megolda­ni, egyszóval tenni fognak. Elmondta Kiss László, hogy az elmúlt ciklusban mivel gazdagodott Vác városa, és még mi várható a negyedik ötéves terv hátralevő idejé­ben. Láttam, az embereket ér­dekli városuk örvendetes gya­rapodása, de azt is észrevet­tem, várják az alkalmat, ami­kor elmondhatják véleményü­ket saját körzetük, lakóhelyük problémáiról. S hogy több volt a kritika a jelenlegi állapo­tokról, mint az elismerő szó, az nem azért volt, mert az elégedetlenek gyülekezetére tévedtünk be, hanem azért, hogy még,jobb legyen az, ami már most sem kimondottan rossz. Lakótelepi gondok Koncz József: — Sokat gon­dolkoztam, senkinek sem ju­tott eszébe, hogy a játszóté­ren a mászóka és a hinta alá nem betonalapok kellenek, hanem homok? Hiszen ha a kisgyerek leesik róluk, össze­zúzza magát a betonon. Az­után klub is kellene a fiata­loknak. , Sokak véleményét tolmá­csolhatta, mert élénken he­lyeselték szavait. Gabányi József: — Négy éve alszom Vácon. Igen, jól értet­ték az elvtársak, korán reg­gel utazom a munkahelyemre, és este érek haza. Ennek el­lenére néhány észrevételem nekem is lenne, s ezek egyút­tal legyenek útra valók jelöl­tünk batyujában. Először egy helyreigazítás az előttem fel­szólaló lakótársamnak. Azt azért nem mondhatjuk, hogy egyetlen játszótér van a Föld­vári téri lakótelepen, mert három van. Ami viszont na­gyon, fontos: 1969 óta -még nem' alakultak meg a telepen a lakóbizottságok. Miért fon­tos ez? Azért, mert rájuk há­rulna a feladat, hogy az em­bereket a lakótelepi közösségi életre neveljék, hogy ezt a szép új városrészt a magun­kénak érezzük egy kicsit. Tennivaló bőven akadna. Saj­nos, nem mindenki tudja még, hogyan kell viselkednie egy ilyen Közösségben. Nagyon so­kan a hulladékot a konyhaab­lakból a drága pénzen megte­remtett, parkosított területek­re szórják. Piszkos a lakóte­lep. A múltkoriban a felesle­gessé vált szalmazsákot az emeleti lakás ablakából dob­ták le. Még egyszer kérem, végre legyen lakóbizottság! Urbán Dezső: — Életet keserítő apróságok ezek. A gyerekeknek focipálya kellene,1 mert kirúgják a park füvét. Egy helyen társadalmi munkában terepet rendeztünk, hogy magas drótkerítéssel kö­rülvett kis pályát építsünk. Most a laza talajon teherau­tók járnak keresztül, megsem­misítve munkánkat. Pedig csak néhány betonoszlop kel­lene, hogy elzárjuk az utat. Olajcsere a betonon — Az építőmunkásokat szállító autóbuszok a lakóte­lepen parkolnak — mondta egy férfi, akinek a nevét nem értettem. — Vezetőik naponta millió cigarettacsikket söpör­nek az úttestre. Sőt, az olaj­cserét is ott végzik a betonon. Elkeserítő, de mit tehet az ember. A munkások a drága pénzen ültetett díszcserjéket naponta tapossák, mert úgy állnak a buszok, hogy csak a növényzeten átgázolva száll­hatnak be az emberek. Az élelmiszer ABC-nek nincs szeméttárolója, A hulladékot VÁCI UAPLfl A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVII. ÉVFOLYAM, 68. SZÁM 1973. MÁRCIUS 22., CSÜTÖRTÖK NAPIRENDEN: A TÁRSADALMI MUNKA Sokat segített önzetlenül a lakosság Három és fél millió az idei előirányzat 4 A váci városi tanács vég­rehajtó bizöttsága, a pénz­ügyi, terv- és munkaügyi osz­tály jelentése alapján, megvi­tatta az 1972-ben végzett tár­sadalmi munka eredményeit, és meghatározta az idei fel­adatokat. Mint ismeretes, a tanácsülés egy évvel ezelőtt három millió forint értékű társadalmi mun­kát irányzott elő 1972-re. Az elgondolást támogatta a nép­frontbizottság s a részletes tervet megkapták a tanácsta­gok, á társadalmi és a tömeg­szervezetek, a tanács szakigaz­gatási szervei. Az értékelés végeredménye alapján, a városban ténylegesen el­végzett társadalmi munka 3 millió 672 ezer forint volt, negyedmillióval több az előző évinél. E túlteljesítés mögött találha­tók a város teljes területére kiterjedő társadalmi munka­végzések, az üzemi, vállalati és intézményeken belüli ter­vezett, végül a lakosság által kezdeményezett munkák. Megyei viszonylatban is kiemelkedő a deákvári vá­rosrészben, Guba János tanácstag körzetében, a Hanusz - utcai úttest-, jár­da- és parképítés, mely­nek összértéke 415 000 fo­rint. A Kis utcában elkészült 180 négyzetméter, a Sövény utcá­ban 600 négyzetméter lap jár­da. A 2-es főközlekedési útvo­nal melletti üzemek 16 ezer p<ap ír dobozba rakják ki, a guberálók a doboz miatt a szemetet kiöntik, s a szél pe­dig azt szétfújja. Még a hozzászólások előtt bemutatta Szokol István a Hazafias Népfront jelöltjét, Kovács Jánosnét. Korábban egy kis váci választókörzet ta­nácstagja volt, ezenkívül me­gyei tanácstag is. A Híradás­technikai Anyagok Gyárának tekercselője, 1945-ben született Vácott. A gyűlés részvevői közül so­kan ismerték, főleg, akikkel most a Földvári téri lakótele­pen $gy házban lakik, s azok, akikkel egy gyárban dolgozik. Rövid idő alatt sok jót hallot­tunk róla. Hogy szorgalmasan, kitartóan dolgozott választói érdekében, s hogy a munkahe­lyén is megbecsült dolgozó. Az emberek elfogadták, java­solták. A jelölt előtt jegyzet­füzet volt, amelybe sorra fel­jegyezte a körzet problémáit. Szó helyett tett Dr. Monori Balázs, a városi tanács vb-titkára: — Sok minden szóba került, ami a városi tanácsot is érinti. Többek között a hőközpont is. Csak annyit mondhatok, szak- igazgatási szervünk olyan megállapodást kötött a kivite­lezővel, hogy a hőközpontnak a fűtési szezon kezdetére el keli készülnie. Nem ígértem meg azonban a sokak által igényelt lakótelepi vagy Föld­vári tér közelében épülő étter­met, szórakozóhelyet, csak a következő ötéves tervre. Ez a lakótelep erősen fejlődik. Épülő lakásaink zöme oda­kerül. ezért ott készül el majd egy 16 tantermes iskola, vala­mint a körzeti orvosi rendelő is. Szavazásra került a sor. Egyhangú volt. Az 51-es vá­lasztókörzet tanácstagjául Ko­vács Jánosné kerül a szava­zólapra. Ö csak ennyit mon­dott: — Köszönöm a bizalmukat. Kérem, segítsenek a munkám­ban. Ígérem, mindent megte­szek, hogy megelégedésükre tevékenykedjem. (bognár) négyzetméter területet rendez­tek, illetve parkosítottak. A városgazdálkodási vállalat ke­zelésében levő épületek kar­bantartását 120 ezer forint ér­tékű társadalmi munkával se­gítette a lakosság. Az üzemeken balüli, nem a termeléssel összefüggő társa­dalmi munkák értéke csaknem egymillió forint. Dolgozott önzetlenül, el­lenszolgáltatás nélkül a lakosság, óvodák csinosí­tásán, kórházi udvar kar­bantartásán, piactér, vá­sártér korszerűsítésén. A legszebben virágosított út­vonal a Palmiro Togliatti utca volt. 1973-ra három és fél millió forintos értéket határozott meg a tanács végrehajtó bi­zottsága. A kiemelt feladatok végrehajtása — művelődési központ, kollégium, 16 tanter­mes iskola, lakótelepi parko­sítások — előtérbe kerül. A virágos Vác mozgalom­ban törekedni kell a ker- tesítésre, a parkosításra, a parkok karbantartására és gondozására. Végül javaslatot tett a vég-, rehajtó bizottság 23, a tavalyi (társadalmi munka során ki­magasló eredményt elért sze­mély jutalmazására. P. R. Toborzo az aulában Érdekes dekoráció fogadja á Géza király téri gimnázium előcsarnokába lépőt: színes újságok sokaságával ragasz­tották tele a hatalmas üveg­ajtót. A budapesti Műszaki Egyetem, a katonai főisko­lák, a Miskolci Nehézipari Egyetem lapjai szolgáltatnak figyelmet keltő olvasmányt, főleg a továbbtanulást ter­vező negyedikesek számára. A LEGTERMÉSZETESEBB ? Az életmentő edző Meglepődött, amikor a már­cius 15-én történtekről érdek­lődtem. — Semmi különöset nem tettem. Csak azt, amit minden évben többször is. Kihúztam a vízből két fiút. A harmadikat a négyesünk mentette ki. — De ha nem siet a segítsé­gükre ... — Ezt azért tehettem, mert éppen a vizen voltam a mo­torcsónakkal. — De ön annyiszor volt ép­pen kéznél. — Talán azért, mert mi többet tartózkodunk a Dunán, mint bárki más. — Kérem, mondja el, ho­gyan történt? — Messziről láttam, hogy egy csónak úszik a Duna kö­zepén, s valaki ül rajta. — De hárman voltak. — A másik kettőt akkor vet­tem észre, amikör közelebb értem. Úsztak. Az egyikük be­lekapaszkodott a csónakomba, a másikat elsodorta a víz. Az evezőt nyújtottam neki, az utolsó erejével elkapta, ö már „készen” volt, ha nem érkezik segítség, feladta volna a küz­delmet. — Hány fokos volt a víz? ' — Négy-, vagy ötfokos lehe­tett. Egészen elgémberedett a kezem, amíg behúztam őket a hajóba. — Aztán gyorsan a partra? — Igen. Mondtam neaik, hogy rónánjanaa a lurüooe, s jo meieg vízzel zuhanyozza­nak le. — Tudja a nevüket? — Nem. De nem is lénye­ges. Azt mondták, váciak. (Az életmentés a Magyar Hajó- és Darugyár hajóállo­más melletti evezős klubházá- val majdnem szemben zaj­lott le.) — Mit talált a csónakban? — Egy hatszemélyes túra­kenu volt. A fiúk azt mond­ták, sok mindenük a vízbe ve­szett. Egyebek között fényké­pezőgép is, teleobjektívvel. — A kenut hol fogták ki? — Majdnem Sződligetig le­vitte az ár. Én vontattam visz- sza. Szerencsére, egy műszőr­més ballonkabát még benne maradt. Valahogyan fennakadt a hajóban. — Amikor a fiúk egy kicsit magukhoz tértek, megköszön­ték, hogy kimentették őket? — Nem, erre nem emlék­szem. De ez nem is lényeges. (Helyettük mi köszönjük meg az evezős szakosztály ed­zőjének, Ribári Zoltánnak életmer. tő tetteit, és éppen azért ajánljuk a városi tanács vezetőinek figyelmébe, mert e gyakori tevékenységét a vi­lág legtermészetesebb dolgá­nak tartja.) B. J. A döntetlenért is meg kellett küzdeniük VÁCI HÍRADÁS—LENINVÁROSI MTK 0:0 Váci Híradás: Ferencsik, Molnár I., Néder, Jeszenszky, Szunyogh, Pálin­kás I., Dudás, Fedor, Kriska, BecLnarik, Pálinkás II. Lenin városi MTK: Dohány, Brener, Zumpf, Ba­kos, Homródi, Tóth, Frits, Hais, Vajda, Druzsin, Pogány. A mintegy 1660 főnyi közön­ség győzelmet várt csapatától, annál is inkább, mert ősszel Leninvárosból mindkét pon­tot elhozta a Híradás gárdá­ja. A közönség reményeit azonban a vendégcsapat szét- foszlatta gyorsabb és ötlete­sebb játékával. A Híradás já­tékosai között ezen a mérkő­zésen nem volt meg az össz­hang, magas és pontatlan lab­dákkal próbálkoztak, átgon­dolás nélkül. Izgalmat csak két-három nagyszerű kapura- lövés jelentett, amit Feren­csik nagy bravúrral védett. A leninvárosi kapusnak is akadt dolga néhányszor, Bednarik és a két Pálinkás jóvoltából* de az ő kapuja is bevehetet­lennek bizonyult ezen a na­pon. A második félidőre kissé feljavult a Híradás, nagyon akartak a játékosak, de a szoros emberfogással . játszó leninvárosiak megakadályoz­ták őket a góllövésben. A mérkőzés hajrájába több sza­bálytalanság csúszott be. Egy alkalommal a sárga cédula is előkerült a jól bíráskodó Bir- kóczi játékvezető zsebéből, amit a leninvárosi Brenernek, mutatott fel. A végeredmény igazságos­nak mondható, viszont a 0:0a Leninvárosnak volt kedve­zőbb. Ahhoz, hogy a Váci Híradás megtartsa előkelő he­lyét, a mezőnyben jobb já­tékra lesz szükség az elkövet­kezendő mérkőzéseken. L. A. \ < s

Next

/
Oldalképek
Tartalom