Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-21 / 67. szám

1973. MÁRCIUS 21., SZERDA z'r'<JCíriisp 7 BIMBÓS KEL ÉS PADLIZSÁN Zöldségtermesziési körkép — tavasz elolt Hármas szereposztás: nagyüzem, szakcsoport, kiskert A leckét betéve tudjuk: ne légy falánk, táplálkozz egész­ségesen, fölvilágosult ember­hez illően. A szalonnáirüstök, a töltöttkáposzta-estebéd egye­nes következménye a szíwko- szoru-érelmeszesedés, a magas vérnyomás, a nyúlfarknyi élet. Vitamin kell, tsok zöldség meg gyümölcs. S a refrén: de háta magyar ember... Már Galeot- to Marzio, Mátyás király tör­ténetírója említést tesz arról, hogy a magyarok féktelen hab­zsolok: mindent zsírosán, vas­tagon megborsozva falnak az udvarnál. Manapság pedig szinte alig akad ember, akit a szükség mértékletességre kény­szerít. Mindenekelőtt való, hogy alaposan megtömjük ben. dónkét — állapítják meg re- zignáltan egynémely konyha­tudósok. Nos, hát valóban kár lenne belénk az érvelés? Megátalko- dottan igyekszünk betegre en­ni magunkat, ahelyett, hogy a könnyű, vitamindús étkeket részesítenék előnyben? Gyaní­tom, nem így van. A dolgok nyitja inkább abban lehet: több kerti zöldség kellene, hogy a piacon a háziasszony olcsón megvehesse. Az európai középmezőnyben Hívjuk segítségül korunk legtájókozottabb s leghívebb krónikását, a Központi Sta­tisztikai Hivatalt! Lássuk csak, mint alakul a honi zöldségfo­gyasztás! Röviden: országos át­lagban agy-egy állampolgár 84 kiló zöldséget fogyaszt, de eb­ben már a konzerv is benne foglaltatik. (A Pest megyei át­lag lényegesen jobb:. 85—90 ki­logramm, konzerv nélkül.) A KSH nyilvántartásából az is kitűnik, hogy az összehasonlí­tás alapján az európai közép­mezőnyben foglalunk helyet. Azám, csakhogy ettől még semmi okunk a megnyugvás­ra. Nézzük, milyen elosztásban eszi meg a maga nyolcvannégy kilós zöldségfejadagját áz a bizonyos statisztikai átlagál­lampolgár! Ezt is nyilvántart­ják: május elsejétől október végéig kél el a piacokon a zöldség 70,8 százaléka, s a no­vember elsejétől számított fél esztendőben a fennmaradó ki­sebb hányad. Miért? Mert az emberek megunták az egész­séges táplálkozást? S miért vesz — az, utóbbi három év statisztikája szerint — mind­össze két kiló primőr árut, pa­radicsomot, paprikát, uborkát, salátát, hónapos retket, zöld­hagymát, karalábét ilyenkor, tél utolján, tavasz elején? Mert nem szereti? A zöldségtermesztés mező- gazdaságunk egyik próbaköve. Nem véletlen, hogy kormány- program, állami támogatás ösztökéli fejlődését, s nem egy földolgozó vállalat önnön ér­dekében részt vállal a kocká­zatból, igyekszik a termelőesz­közök beszerzésével is segíteni a gazdaságokat. Az utóbbi idő­szakban kétségtelenül tapasz­talható is fejlődés, Pest me­gyeben például 1 év alatt 5,4 százalékkal nőtt a nagyüzemi zöldségkertészetek területe. A feladat megoldásáig azonban sok víz lefolyik még a Dunán. (Bár az öntözőberendezésekben folyna!) A terme' őszövetkeze­tek legnagyobb próbatétele: a gépesítés. Az úgynevezett komplex növényápoló-termés- betakarító gépsorok nem két krajcárba kerülnek! S a tete­jében ezek a masinák úgyszól­ván még nem egészen tökéle­tesek. A gépesítés pedig meg­lehetősen sürgető teendő, tud­niillik, valamennyi zöldség­növény igen munkaigénye s Kétkezi munkás pedig mind kevesebb akad. A fogyasztó javára Mindent összegezve tehát megállapodhatunk abban hogy jó lenne siettetni ezt a fejlő­dést, mert míg ezt nem visz- szük keresztül annak réndie- módja szerint, akár ne is be­széljünk táplálkozástudomáiny- ról. Nagy fölfedezése volt— ál­lapíthatjuk meg tárgyilago­san — az illetékeseknek, hogy meglátták a kiskertmozga­lomban rejlő lehetőségeket. S gyanítom, nem tett rossz lóra sem a Pest megyei Mezőgaz­dasági Szövetkezetek Termék­értékesítő Közös Vállalata, sem az általános fogyasztási szövetkezetek, amikor fölka­rolták a háztájiban, víkend- telkeken kerté,szkedőket. Ja­vára válik ez mindkét félnek, de elsősorban a fogyasztók­nak. Az említett kezdeményezés még nagyon friss, de máris kellő érdeklődést keltett min­denfelé. a megyében. A ker- tészkedők jörésze kötött szer­ződést termékeinek értékesí­tésére az említett cégekkel, s nem egy vidéken kertészeti szakcsoportok alakultak. Ezek száma pillanatnyilag tizenegy, 1600 tagjuk összesen 3400 hol­don gazdálkodik. Ha'már csi­náljuk, csináljuk jól — ez a szándék vezethette őket, ami­kor az ÁFÉSZ-ek pártfogolá- sával megalakulva elhatároz­ták, hogy ezentúl támogatják egymást: közösen vásárolnak magot, palántát, műtrágyát és gyomirtót, s nem egy helyütt gépet is. A szakcsoportok tag­jai — köztük tsz-tagok, munkásemberek, városi al­kalmazottak alapszabály­zatot, pénzügyi tervet készíte­nek, közös fejlesztési alapra gyűjtik a pénzt, s közgyűlésen döntenek közös dolgaikban. Mintakertek A kertbarát-mozgalom, a társulásokból alakult szak cso­portok tevékenységének első, s legalapvetőbb tapasztalata: gazdaságosan megtermelhetik mindazt a zöldségnövényt, gyümölcsöt, ami a termelő- szövetkezetek nagyüzemei kertészeteiben nem kifizetődő. Persze, a kiskertben is kor­szerű, modern gazdálkodás hozhat csak eredményt. S hogy a legújabb termesztési módszereket, eszközöket meg­ismerhessék az apró birtokok gazdái, ehhez megint csak segítséget nyújtanak — jól fölmérvén saját érdekeltsé­güket is — a fogyasztási szö­vetkezetek. Miben nyilvánul meg ez a segítség? Soroljuk: mintakerteket létesítenek — mint például a nagykőrösi, a dömsödi, a gödöllői, a szobi és a zsámbéki ÁFÉSZ. Gondos­kodnak a vetőmag, a facseme­te, a növényvédő szer, a mű­trágya, a permetezőgépek, a kéziszerszámok beszerzéséről, s mintegy 40 millió forint me­zőgazdasági kölcsönt nyújta­nak a szakcsoportoknak és a velük szerződőknek. Az ÁFÉSZ-ek közvetítésével tá­mogatja a MÉK a primőr­termesztést, meghitelezve a szükséges fóliasátrak, kerté­szeti berendezések, palánták árát. A kölcsönt terményben törleszti a kiskert tulajdono­sa. A MÉK illetékesei fölmér­ték, hogy a tanácsok egyre több állami tartalékföldet, vagy a tsz-ek által gazdaságo­san nem művelhető területet parcelláznak ki — új keletű kifejezéssel szólva — hobby- kertnek. S hogy mi minden termelhető meg ezeken a 200—300 négyszögöles telke­ken? A szövetkezeti közös vál­lalat az idén 130 vagon primőr­áru átvételére szerződött a gazdaságokkal. Ebből 30 va­gon a kiskertekből származik! Ezekután kíváncsi lenne az ember, vajon mekkora terüle­tű kiskert található a megyé­ben, hiszen ebből már bizo­nyos piaci prognózist is ké­szíthetnénk. Sajnos, ez az, amit még nem mértek föl a megyei illetékesek. A jelek mindenesetre biztatóak. A kiskerttulajdonosok szemszö­géből nézve is, hiszen ha ügyesen gazdálkodnak, az amúgy nem olcsó fóliasátor ára is igen rövid idő alatt megtérülhet — akár egy esz­tendő múltán. Egy-egy fólia­sátor alatt — fűtés nélkül — három termés is betakarítha­tó. A megye egy-egy részében termőtájak alakulnak ki. Ki ne ismerné a vecsési káposz­ta, a fóti paradicsom, vagy éppen a Naszály-hegy vidé­kén, s a Szentendrei-szigeten termesztett eper, málna, ribiz- ke hírét. Nyilvánvaló, hogy e tájakon szakértő emberek kertészkednek, s nyugodtan rájuk lehet bízni a gazdasá­gossági számvetést. Ha majd a bőség... — Szerencsére akadnak a kezdők segítségére sietők. A mezőgazdasági könyvhónap során, az Agrártudományi Egyesület rendezvényein a kerti titkok ismerői — egye­temi oktatók, gyakorlati me­zőgazdászok — igyekeznek helyes útra vezetni a gyü­mölcstermesztők és zöldség­kertészek benjáminjait, akik olyan zöldségfajtákkal ismer­kedhetnek, ami ma még in­kább csak piaci kuriózum, ilyen a fényeslila padlizsán, az aprócska bimbós kel, a dísztökfélékhöz tartozó, de ki­tűnő ízű patisson, a rebarbara póréhagyma, miegymás. S ha majd az illatos gyü­mölcsből, harsogó frissességű zöldségből, bőséggel kerül a piacra, akkor teljes sikerrel győzhetnek meg bennünket a táplálkozástudomány jeles képviselői a vitamindús ét­rend minden előnyéről. Apor Zoltán f / < m Itt Mtttt < <• / v <>•.' > ■» f ' < Az idén: másfél milliót építésével. A dabasi ivóvíz és csatornázási társulat meg­bízta a Dunavölgyí Vízgazdálkodási Vállala­tot Dabas szennyvízcsatorna hálózatának ki- Az idén másfél millió forintot fordítanak a hálózat bővítésére. Ekés János (elvétele Bejáró nők KÉ TLAKI A A Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár 1-es számú, Sorok­sári úti gyára megalapítása­kor a környező községeknek a fővárosban munkát kereső la­kóira számított, elsősorban Pest megyéből verbuválták a munkaerőt. Ahogy nőtt a gyár, egyre többen vállaltak itt munkát budapestiek is. — Valamikor csak vidékről éltünk — mondja Garaguly Sándorné, a szakszervezeti bi­zottság munkatársa —, most pedig csak a dolgozók 35 szá­zaléka bejáró. Nem bánnánk, ha nagyobb lenne az arány, mert létszámhiánnyal küz­dünk. Behozta a lánya A textilüzem hagyományo­san nőket foglalkoztató szak­ma. A három műszak, a napi ingázás, a család ellátása ép­pen elég gondot ad a bejáró asszonyoknak. Garagulyné el­mondja, hogy a megye szélé­ről, Mókádról is járnak ide. A Szabadság szövődé irodá­jában jövünk össze néhány an, itt legalább értjük egymás szavát. Krassai Istvánná és Krassai Ibolya makádiak, Gyarmati Boldizsárné Ócsárol utazik. Hallottam, hogy a gyárban dinasztiák dolgoz­nak, gondoltam, Krassainé is behozta a lányát. Kiderült, hogy éppen fordítva történt. Krassai Ibolya a gyárban volt ipari tanuló, szövőnőnek tanult Vonzotta az ipar, a fő­város. Krassainé a helybeli termelőszövetkezetben dolgo­zott, ám nem találta meg a számítását. A lánya hívta — és Krassainé azóta — egy éve — a szövődében fűzőnő, a lá­nyával együtt. Az apa a Bu­dapesti Vegyiművekben dol­gozik, így a család valameny- nyi felnőtt tagja bejáró. — Nagyon megszerettem ezt a munkát — mondja Krassai­né —, most már igazán nem mennék vissza a termelőszö­vetkezetbe. Igaz, ha délelőttö­Villanyszerelő, víz- gáz- és fűtésszerelő, kőműves, ács, vasbetonszerelő, asztalos, tetőfedő, bádogos, lakatos, festő, parkettás, burkoló, útkövező, Qutinord szakismerettel rendelkező kőműves és ács N szakmunkásokat, kompresszorkezelőket, nehéz- és könnyűgépkezelőt, gépkocsivezetőket, betanított munkásokat és segédmunkásokat (16. évet betöltött fiúkat is), rakodókat, kubikosokat AZONNAL FELVESZÜNK Jelentkezni lehet: a PROSPERITÁS KSZ munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45. sek vagyunk, fél háromkor kelhetünk, hogy hatra itt le­gyünk. — Bizony, a közlekedés nem a legjobb — erősíti a hallottakat a lánya is. — Meg­történik, hogy a HÉV késik, ilyenkor elmegy a buszunk, ami Makádra visz. Nemegy­szer egy órát is várhatunk emiatt. „Nem volt könnyű" Gyarmati Boldizsárné nem panaszkodik a közlekedésre. Ócsárol 45 perc alatt beér. Sokan — mondja —, akik Pestről járnak, többet utaz­nak naponta. Gyarmatiné szintén itt tanulta a szakmát, törzsgárdatag már. Tizenkét évig állandó éjszakás volt, egészségi állapota miatt ke­rült le a gépről, most kontrol­iőr. Ö a lányát hozta be, aki a kikészítőben dolgozik. — Mi három műszakban dolgozunk — mondja Kras­sainé. — Nagyon jól jön az éjjeli pótlék. Aztán meg pén­tek délután jövünk utoljára, s a legközelebb csak hétfő éj­jel, ha délutánosak vagyunk. Három napig otthon vagyunk. Rámfér, mert a kisebbek is­kolásak még. Gyarmatiné sajnálja is, hogy most nem dolgozhat gépen, nagyon szeretett szőni. Amint az egészségi állapota megen­gedi, ismét visszamegy a gép­re. Huszonöt évi munkavi­szony után ugyanis negyven­nyolc éves korában mehet nyugdíjba, s ez nagy kedvez­mény. Hát a munkakörülmények? Elsősorban Krassainét fagga­tom, hogyan szokta meg a szabad levegő után az üzem légkörét, a zajt. — Nem volt könnyű — vá­laszolja őszintén. — Kaptunk füldugót, de nem szeretjük, nem használjuk. Most ugyan ezt a szövődét már parkettáz- zák, kisebb lesz a zaj, mert a gépek kattogását a parketta nem veri úgy vissza, mint a beton. Megveszik Azt mondják a vidékről be­járókról, hogy kétlakiak. Sza­bad idejükben a ház körül, a kertben dolgoznak, megter­mesztik, ami a háztartásban kell. Baromfit, disznót tarta­nak. .. — Nem tartunk ml otthon semmit, nincs arra idő, hogy a kerttel vagy állatokkal fog­lalkozzunk — tiltakozik Gyar­matiné. — Elég a család, meg a háztartás. Itt vásárolunk Pesten mindent, s cipeljük haza... A gyár formálja, változtat­ja az embert. Aki egyszer megérzi, megszokja a levegő­jét, nehezen hagyja el. Ezek az asszonyok, ha vidékről jár­nak is be, inkább ipari mun­kások. Már nem tudnak és nem is akarnak másképpen élni. Soós Ibolya Nyárra készülnek - lefoglalt szobák Idegenforgalmi szerveink még csak ezekben a napokban kötik a megállapodásokat a különféle utazási irodákkal, de a Balaton partján máris több száz külföldi turista gondoskodott nya­ralóhelyéről. Több kempingben állandó tá­AZ EGYESÜLT DUNAMENTI TSZ, GOD BANYAÜZEME SZALUT magánosoknak, szövetkezeteknek és közületeknek - 40 km-es körzeten belül — BANYAHOMOKOT, BÁNYAKAVICSOT, KVARCOS VAKOLÓHOMOKOT. Értékesítünk továbbá DÚSÍTOTT TŐZEGET IS. Vállalunk gépi földmunkát, oince- és alaptömbkiemelést, gépi rakodást és szállítást. Megrendelhető: GÖD, tsz-központ ügyintéző: Vargányi Géza Telelőn: Göd 59. borrészt tartanak fenn a cseh­szlovák nagyüzemek, bányák szervezett üdültetésben részt vevő csoportjainak. A legna­gyobb keletjük a keimping- faházaknak van. A fa- és műanyag házakban rendelke­zésre álló több mint ezer fé­rőhelyet már csaknem az egész idényre kibérelték a külföldiek. Megállapodást kötöttek egy osztrák szakszer­vezeti csoporttal, amely a fi­zetővendéglátó-szolgálat ffla- gánnyaralói iránt \ érdeklő­dik. A balatongyöröki villák­ba kéthetes váltással, turnu­sokban érkeznek majd az oszt­rák turisták. Az NDK-beli üzemek dolgozói is nagy szám­ban igényelnek magánházak­nál szállást. // Sztráda" néven új típusú autórádió so­rozatgyártását kezdték meg Székesfehérvárott, a Finom- mechanikai Vállalatnál. A nyomtatott áramkörös, három hullámsávos készülék kis mé­rete és másfél kilós súlya folytán a kisautók rádiója lesz. A „Sztráda” autórádióból 4000-et készít az idén a szé­kesfehérvári gyár. i l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom