Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-18 / 65. szám
8 i'fc.vr uta fl z/ú'rlap 1973. MÁRCIUS 18., VASÄRNAP 1 TÓTH-MÁTIIÉ MIKLÓS: Beajánlás L__ étteremben két pohár sör meg egy feltét nélküli babfőzelék mellett tárgyalták meg pillanatnyi helyzetüket. Természetesen kitért arra is, hogy írt a Nagy Színház igazgatójának. — Ha esetleg — nyögte —, szólnál néhány szót az érdekemben ... Hiszen ismersz, tisztában vagy a képességeimmel... Perc Adorján szigorúan ránézett — Elég! Ne többet! Ezt kérned is felesleges! Neked már régen Pesten lenne a helyed. Olyan tehetséggel, amilyen neked van, megdöbbentő, hogy ilyen szemét módon gazdálkodtak. De te vagy a hibás, már régen szólhattál volna...! Üristen, belezöldülök, ha rágondolok, hogy te szerződés nélkül, amíg körülöttem az a temérdek marhahólyag ... ! De sajnos, öregem, az élet más, mint az iskola. Itt el is kell tudni adni az árut és te sose voltál vigéc. Na, persze, erről nem tehetsz, nem azért mondom, csak nagyon elkeserítő... Várj, hadd térjek magamhoz! — Még egy konyakot... — kockáztatta meg Sziráky, mire Perc Adorján elkeseredve legyintett. — Nem bánom! Annyira megdöbbentett az állapotod, hogy most egyszerűen muszáj inni. Igen, muszáj. Ezt másképp nem lehet elviselni. Szegény öregem, hát ez valami rettenetes... De most már vége! A hónod alá nyúlok és a megérdemelt helyre teszlek. Vedd úgy, hogy már a zsebedben a szerződés! Szirákyval aznap madarat lehetett volna fogatni. Áldotta a percet, melyben összetalálkozott Perc Adorjánnal. És szégyellte magát, hogy sokszor karrieristának tartotta és hajlott azok véleményére, akik patkánynak jellemezték. Sosem szabad a szóbeszédre adni. Most legalább saját maga győződhetett meg minden rágalom valótlanságáról.-L. s Perc Adorján valóban I - szavát állta. Már más- J nap beszélt az igazgatóval. — Kérlek, dirikém — kezdte —, nem szeretek személyes problémákkal előhozakodni, de most kénytelen vagyok. A múltkor ugyanis elkapott egy Sziráky Ede nevű kolléga és azóta nincs nyugtom ettől a fickótól. Állandóan rágja a fülem, hogy beszéljek az érdekében. — Ki az a Sziráky? ; — Színész. Amolyan jámbor mesterember a pályán. És most azt vette a fejébe, hogy ide szerződik... Állítólag írt is neked ... — Ja, igen — bólintott az igazgató —, most már rémlik valami. — Gondolhatod —■ ráncolta a homlokát Perc Adorján —, nekem milyen kellemetlen. Valamikor évfolyamtársak voltunk a főiskolán és hát persze, ez elég jogcím, sajnos, hogy belecsimpaszkodjanaik az emberbe... És hogy mondjam meg egy fellegekben járó szerencsétlen kis flótásnak, Bemutatjuk szerzőinket A RAJZOLD — Miklosovits László linómetszete Első önálló kiáUításöma 1970 januárjában a cégiéi Kossuth Múzeumban rendeztem. A közeimúlitban a VI. miskolci országos grafika biennálén, majd a III debreceni nyári tárlaton kaptak helyet grafikáim. Szeretem az irodalmat. Ha tehetem, szívesen és sokat olvasok. így különös öröm. hogy az utóbbi időben számos megbízást kapok könyvborítók, illusztrációk készítésére. Eddigi eredményeim szerények, de úgy érzem, minden kis előrelépésért tisztességgel dolgoztam. Gondjaim akadnak, de nem sorolom, mert végül Is azzal bíbelődöm, amit mindig is szerettem volna csinálni. Nem feledkezhefem meg azokról az emberekről, aikik bizalommal kísérték eddigi munkámat, s így nem szeretnék megfeledkezni kőnyomkéről sem. akinek széles érdeklődési köre. mesterségsze- retete, embersége mindmáig példa előttem. NAGY TERVEIM nincsenek. Szeretném munkáimban a legjobbat adni magamból, mind jobban folytatni amit elkezdtem. Miklosovits László Miklosovits László grafikus- művész második önálló kiállítása április 15-ig tekinthető meg a nagykőrösi Arany János Múzeumban. MONORI DEZSŐ: Egy hír margójára (A Laci bácsi mesél című sorozatból) Darázs repült írószobámba a kitárt ablakon; itt mászkál a padlón, ha tetszik, el is taposhatom. Dehogy taposom, él hívatlan szárnyas vendégemet — örülök, hogy jelenlétével megtisztel engemet; másszon csak leterült kendőmre, majd meglobogtatom, s kirázom a szellős világba; hadd menjen szabadon; szivárványos négy szabad szárnyát rezgetve minden búm-bánatomat bocsássa székiek, s tegye víggá magányosságomat; tegye szabaddá szívem húrjait, hadd zengjenek új éneket, szépítsék a felettem elmúlt, s tán még jövendő éveket, — fuss hát e nyílt szobafogságból, repülj, te fuilánkos darázs; s légy hús, közömbös, fásult szíveket lángragyújtó parázs! Az újság megszokott helyén rövid hír közli: Bárányos Ervin nyugalmazott kihágás! bíró 76 éves korában meghalt. Megtudtam, hányán gyászolják és mikor lesz a temetése. Magam elé idéztem Ervint, a fiatalt, a megfontoltat és keresem emlékeim között azokat a történeteket, melyek megmaradtak emlékezetemben. Kutatom-keresem, de csak azt tudom, munkáján és családján kívül más nem érdekelte. Abban a korban egy közalkalmazott nem politizálhatott, tette, amit mondtak neki. Az okát, a miértjét semminek sem kereste. Az aktákat sorba rakta, pecsétet ütött rájuk, hogy „Lássa X. Y., vagy Bemutatandó 15 nap leteltével”. Utána, ha meghozta a határozatot, kellően megindokolta a büntetés mértékét, az enyhítő és súlyosbító körülményeket. Fekete klottból haja is fekete Az eléje kevXXXXXXXVXXXXVxXXXVvVÍ.MCOxVxSVvVvVxXV.Vv'x'xVvXVsXXXX'vVvXXXX'XxXxXXVXVxXXXXVvN.VvVvXX’xN könyöíkvédőt hordott, a rul volt és leginkább fényien. rülő embert szigorú-szúrós szemmel méregette, hivatalos hangja volt és kimért. Nem tűrt ellentmondást, csak formaságból kérdezte meg: Megértette az ítéletet? Választ nem várt, nem adctt rá időt. Ügyfelét kinézte az irodából. Leginkább így: — Kérem a következőt! — mondta a gépírónőnek. \ Zárkózott természete miatt kevesen barátkoztak vele. Szótlansága közismert volt. Kerülte a kártyázókat és a részegeket, nők között pedig egyedül érezte magát. Legtöbb megyei összejövetelről éppen ezért hiányzott Jóval a felszabadulás előtt történt. Akkor az egyik Pest környéki városban voltam polgármester-helyettes — ma Budapest egyik kerülete —, Bárányos Ervin pedig kihágási bíró. A szokásos üdvözléseken kívül alig váltottunk szót egymással Tudtam róla, hogy van, munkáját jól végzi, legfeljebb a kiszabott pénzbírságokat panaszolták, akik protekciót reméltek nálam De nem avatkoztam Bárányos munkájába. Ha valakinek fáj a büntetés, megfellebbezheti a megyéhez. Mondják meg azok, kinek van igaza és bírja-e fizetni, vagy, ha nem, van-e ideje leülni az átváltoztatott pénzbírságot. Az embereket nem szoktattam magamra, anélkül Is volt mit tenni. A különböző pártok, meg a gazdasági helyzet figyelmet követelt tőlem. A polgármester sem nézett jó szemmel maga mellett, hiszen őt a vagyonos osztály emelte posztjára, engem meg a munkás- és a polgári radikális pártok képviselői. Most mégsem térhettem ki egy kérdés elől. Egyik szomszédos község főjegyzője hívott fel telefonon, és megkért az ügy kivizsgálására. Részleteket nem közölt, így summázta kérését: — Bárányos Ervin kihágási bíró halálra ítélte egyik asszonyunkat, és most itt ájuldozik a szobámban. Három nap múlva kell menni neki a saját kivégzésére. Annyira meglepett a bejelentés, hogy nevetni is elfelejtettem. Először azt hittem, hogy ugraszt valaki egy másik emberre hivatkozva, mégis megígértem, hogy utánanézek az ügynek, csak küldje hozzám az asszonyt, másnap reggel. Gondoltam, jó hecc lesz, valamelyik asszony üldözési mániában szenved, és járatja a bolondját avval, akihez eljut. Nem árt néha egy kis kikapcsolódás, meghallgatom azt a bolond asszonyt. Tettem-vettem, aztán, hogy megszolgáljam a fizetésemet, de közben egyre csak az asszonyra gondoltam. Latolgattam, szóljak-e Bárányosnak, vagy se. Amilyen „hivatalos” ember hírében állt, föltételeztem róla, hogy elönti a méreg, és a bíróságon kér megának elégtételt a rosszhírű rágalomért. Végül úgy döntöttem, hogy közlöm vele a közlendőket, aztán tegyen, amit akar. Ma Is előttem van, ahogy belépett az irodámba. Fényesedé ruhája hasonlított a temetkezési vállalat halottkísér éjéhez. Közömbös tekintettel nézett rám, és lát. hatóan megütközött jókedvemen, amit nem titkoltam előtte. — Jöjjön, barátom, elmondom, hogy mit híresztelnek magáról... Nahát, ez igazán érdekes — nevettem hozzá kedvemre. — Váram a hírt — felelte a legnagyobb nyugalommal, de udvariasan. — Telefonon értesítést kaptam, hogy maga halálra ítélt egy asszonyt — tovább nem folytattam, mert nevetni kellett. Nehezen csillapodtam. Ez így igaz — mondta Bárányos izgalom nélkül. De most rajtam volt a sor, hogy csodálkozzak Furcsán nézhettem a nyugodt emberre. — Mit beszél nekem itt összevissza? — feleltem később, szinte mérgesen. Hát mégis igaz lenne a hír? — Nem tehettem mást — felelte még mindig nyugodtan Bárányos. á » I 1914-BEN születtem Zala- ] egerszegen. Grafikáimmal el- ] só ízben a Zala megyei képző- ] művészek tárlatán (1966) mu- 1 tatkoztam be. A budapesti 1 Képző- és Iparművészeti Gim- 1 náziumban tanultam, Üjvári < Lajos festőművész tanítványa- ] ként. További tanulmányaim szüleim korai elvesztése miatt 1 félbeszakadtak. Szakkörökben, ■ könyvekből, szétágazó élmé- ] nyékből továbbra is képeztem i ; magam. Sorsom sem kényez- 1 : tetett él. A gyermekkor szép- i sége, a szülőföld varázsa után i j alkalmam volt tájakat, embe- ] • rek sokaságát, az emberi cse- i j lekedetek jó és rossz típusait i i megismerni. E tapasztalatok- ! bői származtatom eszmei, gon- ■ ! dolati egyszerűségre, tisztaság- • ; ra való törekvésemet. ; j A vidéki, falusi életmód sok 1 ; hátránnyal jár, de nekem al- ! kaimat adott a népművészet- í hez való közeledésre, a termé- J szettel való kapcsolatra, elrhé- í lytilít munkára, csendre. Ható- i ; dik éve élek Albertirsán, ez ■ \ idő alatt képzőművészeti kiál- í lítások szervezésével, mun- í kaimmal tevékenyen bekao- csolódtam a környék rién-mű- í velési-kulturális munkájába, j szerepeltek képeim a Dél- í Pest megyei Stúdió és a Nagy J István Csoport kiállításain. '/f 1968 ŐT A rendszeresen részt í veszek a Pest megyei TárTato- j kor, 1969-től a Fiatal Kéoző- ^ művészek Stúdiójának kiállí- £ tásain. Három éve a Képző- művészeti Alap tagja vagyok. hogy a Nagy Színház végül is 1 nem szeretetotthon, ide nem ; lehet csak úgy bekéredzked- i ni... Még azt hinné talán, fél- í tékeny vagyok...! — Mit akarsz ebből kihoz- ' ni? — nézett rá az igazgató. \ — Idevenni úgysem tudnám, j hiszen arra a két helyre, ami í átszerződések miatt felszaba- í dúl, sejtheted, hogy nem ő jön $ számításba... í — Idevenni?! Ugyan! — til- í takozott Perc Adorján. — ) Eszembe se jutott, hogy erre \ kérjelek... De szeretném, ha \ valahogy finoman, embersége- $ sen utasítanád el... Esetleg J írd meg neki, hogy tisztában í vagy a képességeivel és na- 2 gyón sajnálod, 'amiént státus- ; nehézségek miatt... Mert, kér- \ lek, mégiscsak az osztálytár- ! sam volt! Alapjában véve ren- ! des gyerek, akit csak sajnálni \ lehet, hogy ennyire nincs tisz- í tában a realitásokkal. És néhány nap múlva, ami- ! kor megállapodásuk szerint ! Sziráky felhívta, diadalmasan í így harsogott a telefonba: — Megnyomtam a dolgot, j öregem! A lelkére csomóztam j a fickónak, hogy nekünk úgy j kell egy Sziráky, akár a leve- i gővétel. Kifejtettem a szeren- i csétlennek, hogy micsoda disz- ; nóság, ha tehetséges emberek kallódnak akkor, amikor egy csomó dilettáns, mint a szú rágja, percegteti a színfalakat! Szóval, én mindent elkövettem, öregem, most már csak azon a kőfejűn múlik ... De agyoncsapom, ha nem szerződtet! Esküszöm, hogy agyoncsapom! — Kösz, öregem ... — hebegte Sziráky a könnyeivel küszködve — és én még azt hittem... Nagyon köszönöm és nem is tudom... mlvél... mivel háláljam ezt meg... — őrült vagy! — dörrent Perc Adorján. — Gazember lennék, ha nem tennék meg érted mindent... De most ne haragudj, rohannom kell a rádióba! És fel a fejjél! Jövőre már ott leszel te is nálunk! Szó van róla, hogy előadjuk a Bánkot... Megpróbálom majd elintézni, hogy te légy Petúr! S ziráky sokáig bámulta a visszaakasztott telefon- kagylót és úgy támolygott ki a fülkéből, hogy még a visszapottyant érmét sem tette zsebre. Ennyi jóság teljesen levette a lábáról. És szívében újra több mázsa hit és több tonna remény halmozódott fel pxm'hprpík’ iT*árít.. S ziráky Edének akkor már hét éve nem volt államai szerződése. Amolyan „sza- uad úszó" volt a színészi pályán, alkalmi feladatokboi élt. Kis szerepeket játszott a tv-ben, a filmnél, a rádióban és egy brigádműsorral járta az országot Közben több színháznál ajánlkozott sikertelenül. Utoljára a Nagy Színház igazgatójának írt ezért hát nagyon kapóra jött a váratlan találkozás Perc Adorjánnal. A híres Perc Adorjánnak a Nagy Színház vezető színészével, akivel jó néhány évvel ezelőtt osztálytársak voltak a főiskolán. Nemcsak osztálytársak, barátok is. Sok közös emlék derengett elő a múltból, mint ismerős tárgyak megszokott körvonalai a hajnali ködben. Egy presszóban találkoztak. Sziráky már fizetett és éppen menni készült amikor feltűnt az ajtóban Perc Adorján. Fehér irhabundát viselt, talán a februári latyak ellen- súlyozására, és — inkognitóját védve a kandi rajongóktól — napszemüveget. Ahogy észrevette Szirákyt úgy sietett oda, mintha csali tegnap váltak volna el. Sőt úgy, mintha Sziráky most érkezett volna vissza egy külföldi filmfesztiválról mint a legjobb férfi alakítás birtokosa, és most Perc Adorján elsőnek sietne hozzá gratulálni. — öregem — döngette a hátát —, drága öreg, öregem! Te vén kapcabetyár, te bitang! Így kell összetalálkoznunk, ilyen véletlenül, ilyen esetlegesen?! Hát már elfelejtetted a jó öreg Perc Adorjánt? Hát soha egy telefon, soha egy bekukkantás a Nagy Színházba, hogy legalább a pofádat lássam?! Szégyelld magad! Sziráky csak dünnyögni tudott valamit a szóáradatra, azt is csak azért, hogy meghatottságát leplezze, mert ilyen találkozásra igazán nem számított. Ez a Perc Adorján megmaradt a régi, jó fiúnak. Semmi nagyképűség, semmi lekezelés, csak a régi har- sányság. És mégis hányán fúrják! Na, persze, az irigyei. P erc Adorján akkor már letelepedett Sziráky mellé. — Csak egy pillanatra ülök le — nézte elér- zékenyülve a másikat —, mert 6ajnos, várnak a filmgyárban. De mit bánom én! Dűljön ösz- sze az egész rothadt kóceráj, ha én veled találkozhatom! Úristen, mikor is találkoztunk mi utoljára? — Nagyon régen — mondta Sziráky és sietve két konyakot rendelt. Ingre volt ugyan eldugva kétszáz forint a levéltárcájába, dehát mit számít ilyenkor az ing! A rajtalevő inget is eladná azért, hogy tisztességesen megvendégelje ezt a drága régi barátot. — Csak a kedvedért — emelte a poharat Perc Adorján, mikor eléjük tették a konyakot —, mert, sajnos, vezetek. De hát bánom is én most, ha elkapnak a zsaruk, ha nekimegyek egy hirdetőoszlopnak, ha a viliág összedűl... Semmit se. bánok! A fontos az, hogy látlak végre, te, hűtlen bitang, te! Most pedig beszélj magadról! És Sziráky beszélt. Boldog önfeledtséggel, szinte gyónva mondott el mindent Perc Adorjánnak, valahogy úgy, ERDÉLYI JÓZSEF: Darázsszöktető í 2 i í SIMON LAJOS: í í í Öregek tél után \ - ^ ! Köszönthetjük levett kalap- 2 | : megint a jó, meleg napot. | í ó, fényözön, élet-rügy, ^ hurrá: í < y \ még itt vagyunk, megadatott j) í í ; nézni, hogy a gyökér-szakító J; : tél után mint éled a fa, | i s a léglökéses szárnyú, ^ bátor ^ í madarak hogy húznak haza. ^ ! | í Milyen a boldogító zápor, J ; hogy száll a felhő messzire, ^ ! s már életünktől olyan távol £ \ hogy zeng a gép erős szíve. í ; ^ í Dióért nyögve lehajolni ^ \ doronggal tépett fák alatt, ^ S s megint csak életet remélni, | 5 ha szürke lombok hullanak. í \ \ ^ GYÖRKE ZOLTÁN: | Lyukas zsebemet í í í Lányunk alszik, könnyű az j álma, | ^ mintha lepke száll görcsös ^ \ ágra. ^ \ I | Mosol, pelenka hull a gépbe, ^ í mint dobba csépléskor a í á kéve. í y r | S én öblített gondjaim ^ féltve | í teregetem a szél-kötélre. í y y á Két szárnyával csapkod az ^ abrosz: ^ ^ elszállisz, pelenka-szárnyú ^ Í albatrosz? í ? ? y y í És ha végeznél, vár más í g dolog, ^ ^ a hétköznapokat foltozod. ^ í '■ y y ^ Bevarrod lyukas zsebemet, ^ mosolyod arcomra égeted. í y > ? 2 ^ Gyíkként fusson el tű és \ í cérna. \ y V ^ kedves, engem is tisztíts ; í meg néha ... < V. ' V. ________ ‘
