Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-17 / 64. szám
2 PfST MEGYEI kMíríap 1973. MÁRCIUS 17.. SZOMBAT Közlemény Kádár János és Fock Jenő lengyelországi látogatásáról fókusz Békebefektetés? A gazdasági tárgyalásokon a VÖK küldöttségét Dang Viet Chau pénzügyminiszter vezeti. CSÜTÖRTÖKÖN délután Párizsban, a Kleber sugárúti nemzetközi konferenciaközpontban megtartotta első ülését a VDK es az Egyesült Államok gazdasági vegyes bizottsága. A következő ülést hétfőn tartják. A VDK pénzügyminisztere a tanácskozás megkezdése előtt adott nyilatkozatában elmondotta, hogy a gazdasági vegyes bizottság a vietnami békemegállapodás 8. fejezete 21. cikkelyének értelmében ült össze. Eszerint az Egyesült Államok „hozzá fog járulni a háború ütötte sebek begyógyitásához, a VDK és egész Indokína háború utáni újjáépítéséhez”. ROGERS amerikai külügyminiszter az elmúlt időben többször is hangsúlyozta, elsősorban a hazai szenátorokat igyekezett meggyőzni, hogy az ír. okínának, s ezen belül a Vi>K-nak ígért újjáépítési hozzájárulás „az USA részéről hasznos, bókebefektetés”. A kongresszus mindkét házában — a „héják” és a „galambok” oldalán egyaránt — erősödik ugyanis az ellenállás az „újjáépítési segély” gondolatával szemben. Ezt maga Nixon elnök provokálta ki ellentmondásos politikájával. Nem hajlandó nevén, azaz háborús jóvátételnek nevezni a „segélyt” s így a kormány ürügyet szolgáltat arra, hogy a héják a „kommunistaellenesség segélyezése” miatt háborogjanak. A galambokat viszont az nyugtalanítja, hogy a kormány a „jó magaviselet jutalmaként” helyezi kilátásba a „segélyt” a VDK-nak, másfelől a „vdetnamizélás” további finanszírozásának burkolt formáját kívánja biztosítani Saigon számára, vagyis mindkét irányban az USA indokínai elkötelezettségének” fenntartását szolgálná az, amit Nixon elnök „békebefektetésnek” nevezett. Emellett a törvényhozás minden politikai irányzatánál ellenállást vált ki az a tény, hogy Nixon elnök állami költségvetésében egyetlen dollárt sem tervezett be az indokínai „újjáépítési hozzájárulás” fedezésére, vagyis a kongresszust az elé a népszerűtlen döntés elé állítja, hogy az elnök által már amúgy is könyörtelenül lefaragott hazai szociális kiadások további megkurtítása árán kelljen előteremtenie a szükséges pénzalapokat. ENNEK A HELYZETNEK tulajdonítható, hogy a szenátus demokrata párti többségének vezére, Mike Mansfield, aki egyébként támogatja az indokínai segély gondolatát, a vita elhalasztását javasolta addig, amíg valamennyi amerikai fogoly haza nem tér. De Hugh Scott, a republikánusok szenátusi vezére is a segély- kérdés vitájának elhalasztását kérte, „nehogy veszélyeztessék az amerikai foglyok maradéktalan hazatérését...” Kádár János és Fock Jenő március 14 és 15-i lengyelországi baráti látogatásáról közleményt adtak ki, mely szerint a látogatás során a magyar és lengyel vezetők tájékoztatták egymást országaik belső helyzetéről, a szocialista társadalom építésének sikeres előrehaladásáról. Széles körű eszmecserét folytattak az MSZMP és a LEMP, illetve a két ország együttműködéséről, valamint a nemzetközi helyzet, á kommunista és munkás^ mozgalom időszerű kérdéseiről Megelégedéssel állapították meg, hogy a két párt, a két ország kapcsolatai a testvéri barátság, a szocialista internacionalizmus szellemében minden területen jól fejlődnek. Kifejezésre juttatták, hogy további erőfeszítéseket tesznek az együttműködés sokoldalú fejlesztésére. Hangsúlyozták, hogy a gazdasági kapcsolatok, a termékszakosítás és a kooperációs kapcsolatok bővítése megfelel mindkét ország érdekeinek eredményesen szolgálja a szocialista gazdasági integráció ügyét. A két ország vezetői megelégedéssel állapították meg, hogy jól fejlődik az együttműködés a kultúra, a szellemi éleit területén is. Megállapodtak, hogy fokozott figyelmet fordítanak a még kihasználatlan lehetőségek feltárására, egymás kulturális értékeinek jobb megismerésére és azok kölcsönös népszerűsítésére. A nemzetközi helyzet időszerű kérdéseinek áttekintése kapcsán többek között hangsúlyozták a Szovjetunió kimagasló szerepét a szocialista közösség együttes erejének növelésében, az imperializmus elleni harcban, a haladás és a béke erőinek támogatásában. A két ország a jövőben is határozott erőfeszítéseket tesz az európai biztonság megszilárdítására és a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztésére a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének 1972 januári prágai nyilatkozatában kifejtettek alapján. A tárgyalófelek, az NDK és az NSZK közötti szerződés ratifikálását követően elérkezettnek látják az időt arra, hogy a két államot egyidejűleg felvegyék az ENSZ- be és más nemzetközi szervezetekbe. Támogatják a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak a müncheni diktátum érvénytelenítésére irányuló erőfeszítéseit. A megbeszélések — amelyek a testvéri barátság, az elvtársiasság és a kölcsönös Saigon! suhancok csütörtök délután súlyosan megsebesítették a VDK egyik tisztjét, megértés jegyében folytak — megerősítették a teljes nézet- azonosságot valamennyi megtárgyalt kérdésben. Bécs-EKHT Konzultáció a magyar nagykövetségen Hazánk bécsi nagykövetségének épülete volt a színhelye pénteken az európai haderők és fegyverzet csökkentéséről kezdeményezett előzetes konzultációnak. A szovjet és amerikai delegáció vezetőjén kívül a NATO-országok konzultációs főmegbízotitja vett részt a megbeszélésen, amelyen a dr. Ustor Endre nagykövet vezette magyar küldöttség is jelen volt. Az osztrák fővárosban figyelemre méltónak tartják, hogy a konzultáció ezen a héten felélénkült. aki a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságnak a sai- goni csapatok Dúc Pho-i területszerzési támadásai kivizsgálásával megbízott csoportja kíséretében volt. Az incidensről a Felszabadulás hírügynökségre hivatkozva pénteken adott hírt a VNA. A tudósításból kitűnik, hogy amikor a NEFB kiküldött csoportja és a kíséretében lévő VDK-tisztek a helyszínre érkeztek, a saigoni suhancok brutálisan rávetették magukat a demokratikus Vietnam kato. nai küldöttségének összekötő tisztjeire, és súlyosan megsebesítették Tran Han Ngot, a tolmács szerepét betöltő alhadnagyot. A sebesültet Da Nang- ba szállították, a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság kirendelt csoportja pedig kénytelen volt felfüggeszteni a vizsgálatot, és visszatérni .Da Nangba. A NEFB magyar és lengyel küldöttségének tagjai nyom. ban a helyszínen tiltakoztak a saigoní adminisztráció felbúj- tására elkövetett erőszakos cselekmény miatt. A. B. T. Háromszáz páncélkocsi Washingtonban bejelentették, hogy az Egyesült Államok kormánya „részlegesen” feloldja a Pakisztánnal és Indiával kapcsolatos, két esztendeje érvényben lévő fegyver- szállítási tilalmat. A hír néhány fővárosban komoly felzúdulást keltett, de nem túlzás azt állítani, hogy világszerte legalábbis aggodalommal fogadták. A tilalom feloldása ugyan az egymással nemrég még fegyveresen szembenálló mindkét országra, Pakisztánra is, Indiára is vonatkozik — de ezt senki nem veszi komolyan. A washingtoni döntés nyilvánvalóan Pakisztánt támogató elhatározás, és ez már az első részletesebb információkból is kitűnik. India állítólag valamiféle radarberendezést kap az USÁ-tól. ugyanakkor a Pakisztáni Iszlám Köztársaság —, alighanem első tételként — háromszáz, csapatszállításra alkalmas páncélozott járművet. Veszélyes döntés ez, amelynek politikai és távlati jelentősége sokkal nagyobb pillanatnyi katonai horderejénél. A jelek szerint nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy Washington újra látványosan vállalja a felelősséget a térség nehezen megszerzett egyensúlyának esetleges felborításáért. Az emlékezetes, Kelet- Pakisztán, vagyis a mai Bang- la Desh kiválásával végződött indiai—pakisztáni háborúban az Egyesült Államok — Pe- kinggel együtt — támogatta Ajub Khan véres akcióit. India és a bengáliai nép győzelme után úgy tűnt, Washingtonban kénytelenek voltak megfelelő következtetéseket levonni az események alakulásából. DOLOMIT kőpor murva vegyes darabos 85 Ft 66 Ft/t díjmentes gépi felrakás Magánosoknak és kőzületeknek. Anyagkiadás 6-18 h-ig, fuvarvállalás. ÁSVÁNYBÁNYA, PILISVÖRÖSVÁR Tel.: 291. t—i i ■■■■ ' Ez vált most kérdésessé, egy, mind Pakisztán, mind a szubkontinens egésze szempontjából rendkívül kényes időszakban. Bhutto pakisztáni elnök részben figyelemre méltó reformokkal kísérletezik, részben igyekszik a szupemeakciós szoldateszkát nem magára haragítani. Nemrég például az elnök egy tartományi nyugtalanság elfojtására azt a Tikka Khant nevezte ki, akit rémtettei nyomán „bengáliai mészárosnak” nevez a világsajtó. Nos, a háromszáz amerikai páncélkocsi nem egyszerűen Pakisztánt erősíti, hanem Tikka Khant és a katonai klikket. Azt a csoportot, amely nem is olyan régen borította lángba a szubkontinenst és amely Bangla Desh pakisztáni elismerésének legfőbb akadálya. Szovjet-amerikai gazdasági kapcsolatok Érdemes volna egyszer megkérdezni a külkereskedelem kérdéseiben kevésbé jártasokat: mit jelent az, hogy az Egyesült Államok kormánya — ha a kongresszus jóváhagyja — a legnagyobb kedvezmény elvét alkalmazza a Szovjetunióval való kereskedelemben is? A válaszadók többsége valószínűleg különleges előjogokra, rendkívüli előnyökre gyanakodna. Pedig erről szó sincs. Egyszerűen csak a mulasztottak pótlásának jött el az ideje. A legnagyobb kedvezmény elve ugyanis csak azoknak a jogoknak az összefoglalása, amelyek más Amerikával kereskedő országokat már régóta megilletnek. Így a legnagyobb kedvezmény megadása tulajdonképpen nem kedvezmény azon államok számara, amelyeknek az amerikaiak megadták, hanem elfogadhatatlan megkülönböztetés az ebből kirekesztettekkel szemben. Ez a rbvid „politikai nyelvészkedés” talán érzékelteti, hogy a szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatokban a lehetőségek és a valóság között még mindig nagy a rés. Az Egyesült Államok — a tavalyi ugrásszerű fejlődés ellenére — még mindig csak a hatodik a Szovjetunió tőkés kereskedelmi partnerei között. A legnagyobb kedvezménynek elve a. kapcsolatban egyelőre csak ígéret: van olyan árucikk, amelyre négyszer akkora vámot vetnek ki az USÁ-ban ha szocialista országból érkezik, mintha Nyugat-Európából jönne. A kereskedelmi képviseletek felállítása Washingtonban és Moszkvában még pontosan négy évtizede volna esedékes. Hogy miért kell szinte a fagypontról felmelegíteni a szovjet—amerikai gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokat, azt nem szükséges hosszabban magyarázni. A hidegháború negyedszázada után Washingtonban felül kellett kerekednie a belátásnak: a konfrontáció helyett az együttműködés a kereskedelemben, a gazdasági életben is hasznosabb. Ehhez azonban a vietnami háború keservesen kijózanító hatására, a Nyugat- Európában és Japánban korábban ébredő, rugalmasabb tőke konkurenciájára volt szükség. Érdemes röviden megvizsgálni egy példát, azt az „évszazad üzletének” nevezett megállapodást, hogy az Egyesült ÁlDúc Pho Suhancok súlyosan megsebesítettek egy VDK-tisziet A nemzeti érdekek közös védelme Latin-Amerikában „Nem akarjuk, hogy Panama csillag legyen az amerikai zászlón” — mondotta Torrijos tábornok elnök a Biztonsági Tanács kihelyezett panamai illésén. Torrijos a világ támogatását kérte, hogy országa visszaszerezze az ellenőrzést a Panamát kettészakító, 1903 óta amerikai fennhatóság alatt álló csatornaövezetben. Latin-Amerikában egyre nyivánvalóbb lesz a nemzeti érdekek közös védelmének tendenciája — írta a Pravdában Vitalij Bo- rovszkij. A szerző rámutatott, hogy míg egy évtizeddel ezelőtt az összefogásra szóló felhívások csupán a baloldali erőktől vagy egyes haladó személyiségektől indultak ki, addig manapság már a kormányok hivatalos képviselői is ilyen hangnemben nyilatkoznak. Ezt egyértelműen bizonyítja Rafael Caldera, venezuelai elnök februári latin-amerikai látogatássorozata is. Az általa érintett országokban kiadott közös közlemények mindegyike hangsúlyozta a latin-amerikai egység megszilárdításának, egy új közös politika kidolgozásának szükségességét, hogy szembeszállhassanak minden „imperialista, gyarmatosító és újragyarmatosító politikával”. A cikkíró az egységtörekvés egyik fontos mozzanatának tekinti az Andok- egyezményen alapuló szervezet megszilárdítására és kibővítésére irányuló erőfeszítéseket. A szervezet egyik fő feladata a külföldi töke feletti ellenőrzés megvalósítása és a hazai természeti kincsek védelme. Borovszkij kiemelte, hogy a latin-amerikai változások a világban végbemenő erőviszony-eltolódásokat tükrözik. Az Egyesült Államok nemzetközi politikai és gazdasági pozícióinak gyengülése, a monopóliumok rabló politikájának és a dél-amerikai kontinens népei alapvető érdekeinek mind jobban éleződő ellentéte, valamint a latin-amerikai országok belső fejlődését egyre erélyesebben követelő fellépés, aláássa az imperialisták egykori itteni uralmának bázisát. A gyarmatosítók elavult receptje, az „oszd meg és uralkodj”, mind használhatatlanabbá válik — írta a Pravda kommen tátora. Most, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa Panamában ülésezik, minderre jó példa a Panama-csatorna normális működésének kérdése. Ez csak abban az esetben érhető el, ha a csatornát semlegessé nyilvánítják, ha megakadályozzák itt is bármilyen más ország beavatkozását vagy uralkodó helyzetét. Mert nemcsak Panama küzd a teljes szuverenitásért, valamint azért, hogy a Panama-csatorna a béke és a biztonság övezete legyen a latin-amerikai kontinensen, hanem egész La- tin-Amerika küzd szuverenitásáért, végcélként az egész kontinens békéjéért és biztonságáért. lamok részt vesz a szibériai földgázkincs kiaknázásában. Az egyezményben nincs semmi különleges. Az Egyesült Államok 1972-ben kőolajszükségletének 19 százalékát hozta be külföldről. Ez az arány az előrejelzések szerint a nyolcvanas évek közepére 50—60 százalékra nő. A Szovjetunió hatalmas kőolaj- és földgázkészletei szinte önmagukat kínálják ennek az energiaszomjúságnak csillapítására. A szovjet—amerikai megállapodások alapja viszont csakis a kölcsönös érdek lehet. Vagyis az az elv, amelynek megtagadása annyi esztendőn át — a második világháborút követő két és fél évtizedben — akadályozta a tőkés világ legnagyobb hatalmának és a szocialista országoknak kapcsolatait. Persze, a szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatokat nem lehet valamiféle kőolaj- vagy földgázterületre redukálni. A két ország gazdaságában lappangó lehetőségeket jól mutatja a növekedésnek az az üteme, amely Nixon elnök tavaly májusi moszkvai látogatása nyomán következett be. A két ország egymás közötti kereskedelmi forgalma 1971-hez képest majdnem megháromszorozódott és 1972 végén már elérte azt a szintet, amelyet az októberi kereskedelmi megállapodás csak 1974-re tűzött ki. A legutóbbi adatok szerint tavaly két és félezer amerikai üzletember tárgyalt a szovjet fővárosban. A gazdasági kapcsolatok fejlődésének ez az üteme természetesen része a két ország általános viszonyának. Az elégedettség, amellyel az enyhülést kívánó közvélemény a gazdasági megbeszéléseket kísérte, az ezt tükröző és feltételező általános tendenciának szólt, s kevésbé a két fél gazdasági érdekeit szolgáló különböző lépéseknek. Hiszen Shultz amerikai pénzügyminiszter mostani szovjetunióbeli tartózkodásának jelentősége is jóval túlnőtt a gazdasági kérdéseken. Ezt az is érzékelteti, hogy az amerikai tanácsadó Washingtonból való elutazása előtt igen széleskörű - felhatalmazást kapott Nixon elnöktől, Moszkvában pedig Leonyid Brezsnyev is fogadta őt. A gazdaság elválaszthatatlan a politikától. A vezető szocialista és a vezető tőkés állam gazdasági kapcsolataira ez még fokozottabban igaz. Valamennyi hosszabbtávú megállapodás — amikor az együttműködés alapvető, sőt, mint például a kőolaj- és földgázszállítás stratégiai érdekeket is érint — csakis kedvező nemzetközi légkörben, a békés egymás mellett élés elvei alapján fejlődő államközi viszony keretében realizálható. S éppen e kapcsolatok távlatai jelentenek bíztatást a világ számára.