Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-14 / 61. szám

4 "“sZJCírkip 1973. MÁRCIUS 14.. SZERDA Kéteszfendős jubileum Petőfi Társaság Dőmsődőn Ismeretes, hogy Petőfi szülei Dömsödön is laktak, és maga Petőfi szintéin élt ott egyszer egyfolytában három hónapot. A község múzeumát róla ne­vezték el, tavaly óta szobra is őrzi az emlékét — ennyit elöl­járóban. S most, hogy 125 esztendeje szavalta el és szabad sajtón ki­nyomtatták Petőfi Nemzeti da­lát, Dömsödön ezen a március 15-én csendesen más jubileu­mot is ünnepelnek: két éve alakult meg a Petőfi Irodalmi és Művészeti Társaság. A követelmény: 'uod álomszer etet Megemlékezve azonban ju- tBileumáxol nem hallgatható eL, hogy ez a társaság rend­hagyó. Nincs sem alapszabá­lya, sem tagdíja, tagjait sem elnökség vagy választmány veszi fel, csatlakozhat hozzá korra, nemre, foglalkozásra való tekintet nélkül bárki. Egyedüli feltétel az irodalom és minden művészet szeretete. — A mi társaságunk egyál­talán nem helyi jellegű. Döm- Böd, hogy úgy mondjam, csu­pán a székhelye, de a járás legtöbb községében élnek tag­jai — halljuk Kónya Miklós- nétől, a társaság titkárától. Kónyáné különben pesti lány és okleveles középdskodai tanár. Másfél évtizede került Dömsödre, a férje • agrármér­nök, és már akkor is ebben a községben dolgozott. Ö maga pedig azóta 'az általános isko­la felső tagozatán tanít. — Eleinte nagyon hiányzott a színház. Az irodalom iránt érdeklődők sem találtunk még akkor egymásra. Volt itt azon­ban egy kolléga, lelkes irodar lombarát, Balogh László — most Kiskunlacházán iskola­igazgató —, aki másodállásban vállalta a művelődési ház ve­zetését, és sikerült összehozni az irodalom iránt fogékony helybelieket. Kéthavonta si­keres irodalmi esteket rendez­tünk.. Ilyenkor néha én voltam a narrátor, de' más szerepet nem vállaltam. Balogh után iskolánk igazgatója, Decsov Ferenc folytatta a munkát. Nem, Balogh László nem iro­dalom-, hanem földrajz-bioló­gia tanár. Mi ebben a csodá­latos? Én sem irodalom-, ha­nem fizika-matematika sza­kos vagyok. Orvosnő, pedagógus, lakatos A most kétesztendős társasá­got mégis magyar nyelv- és irodalomtanár, Fejérdy Géza, a ráckevei Ady Endx’e Gim­názium tanára és Dékány Sán­dor, a Hazafias Népfront járá­si bizottságának titkára kezdte szervezni. 1971. március 15-én a járásból mindenfelől kétszá­zan jöttek össze az alakuló­ülésre. Fejérdy lett az elnök, Kónyáné a titkár, és húsztagú intézőbizottságot is választot­tak. Van ebben a bizottságban orvosnő, pedagógus, agrár­mérnök, de tagja Báby József, a járási hivatal elnökhelyet­tese, Fegyó János, a ráckevei múzeum igazgatója, dr. Ko­vács József ikandidátus, a rác­kevei gimnázium volt tanára, és jelenleg a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos munkatársa, s akit talán első­nek kellett volna említeni, hajlobt .korára való tekintettél, Nyerges László nyugdíjas la­katos. Nyerges maga is verselő em­ber és nagy Petőfi-rajongó. Még a harmincas években kez­deményezésére emeltek em­lékoszlopot a Petőfi tölgyfa mellé, ahol a hagyomány sze­rint Petőfi Sándor a „Piroslik már a fákon a levél” kezdetű versét írta. Nyerges László ma is fiatalos lelkesedéssel egyik legtevékenyebb tagja az intéző bizottságnak. A társaság különféle előadá­sokat rendez, s Ilyenkor tag­jain kívül szerepelnek orszá­gos hírű előadóművészek, s rendszerint egy-egy meghívott irodalomtörténész. Tavaly és -az idén legtöbbször Petőfi- kutató. Járási vetélkedő Petőfiről Múlt ősszel felkeresték a Ke­repesi temetőben nyugvó köl­tők, írók sírjait. (Ezt a temető­CEGLÉD, Szabadság NAGYKŐRÖS GÖDÖLLŐ SZENTENDRE ABONY BUDAÖRS DUNAKESZI, Vörös Csillag ÉRD FŐT GYAL KISTARCSA MONOR NAGYKÁTA PILISVÖROSVÁR POMAZ RÁCKEVE SZIGETSZENT­MIKLOS VECSÉS MÁRCIUS 15 —TÖL 21-IG (A filmszínház a Kossuth Művelődést Központban tartja előadásait) 15 —18: Űzött szamuráj* 19 — 2^1: Farkasvér 15: A lovag végakarata 16 —18: Kezed melegével 19 — 21: Űzött szamuráj* 15 —18: A törvénysértő seriff* 19 — 21: Lila ákác 15: Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek* 16 — 18: Lila ákác 19 — 21: A törvénysértő seriff* 15 — 16: A atamán halála I—II. 17 —18: Nászéjszaka a börtönben* 19 — 20: Malomkő 15 — 18: Bolondos újoncok 19 — 20: Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek* 21: Hurrá, nyaralunk 15— 16: Anna ezer napja 17 —18: Két pisze meg az autóstop 19 — 20: A csendőr nyugdíjba megy 14 — 15: Kétéltű ember •> 17 —19: Sacco és Vanzetti 21—22: Csermcn 15 — 16: A nagy mesemondó titka 17 — 18: Anna ezer napja 19 — 20: A Noszty fiú esete Tóth Marival 15: A boldogság madara 16— 17: Tombol a hold 18—19: Melody 15—16: Nápolyt látni és... 17 —18: Farkasvér 19 — 20: Bolondos újoncok 15 — 16: Nászéjszaka a börtönben* 17 — 18: Az atamán halála I—n. 19 — 20: Utazás Jakabbal Éjszakai előadás: 17: A méhek völgye 15 — 18: Charly 19 — 21: Oleszja 16 —18: Eltelt egy itap 19 — 21: Santa Vittoria titka 15 —16: Malomkő 17 — 18: • Napraforgó 19 — 20: Nápolyt látni és... 16 — 18: Emberrablás magyar módra 19 — 21: A katona visszatért a frontról 15 — 16: Napraforgó 17— 18* Nápolyt látni és... 19 — 20: Lázadás a Bountyn I—II. 15 —18: Lázadás a Bountyn I—II. 19 — 21: Forró vizet a kopaszra •Csak 16 éven felülieknek! Jó szórakozást kíván a PEST MEGYEI MOZIÜZEMI VÁLLALAT látogatást idén ^is, és ezentúl minden évben megismétlik.) Az első alkalommal ott volt soraikban néhány ráckevei gimnazista. Azóta hagyomány — mint lapunk is már megem­lékezett róla —: az Ady Endre gimnázium két-két tanulója minden hónapban elzarándo­kol iskolájuk névadójának sír­jához, virágcsokorral. — És mivel ünnepli a tár­saság a Petőfi-esztendő már­cius tizenötödikéjét? — A tagok, mindegyik a saját községében részt vesz az ünnepség előkészítésében, a műsor megszervezésében. Mi, dömsödiek, idehaza. Iskolánk úttörőinek Petőfi irodalmi szakköre szintén részt vesz az ünnepségünkön szavalattal és vetélkedéssel. Az úttörő szak­kör vezetője, Láng Györgyné, máir tavaly is megrendezte a „Ki tűk többet Petőfiről?” já­rási vetélkedőt Akkor 15 is­kola küldte el válogatott csa­patát, ^dén azonban még több. Végül még mond valamit Kónyáné: — Nem sárfészek többé a magyar falu, de azért, aki nem művelődik és nem terjeszti a műveltségét, még ha értelmi­ségi pályán dolgozik is, akkor is belesüppedhet a sárba. Szokoly Endre Az ünnepi könyvhét ebben az évben a magyar könyv ün­nepe lesz: az 1473-ban Hess András alapította budai könyvnyomtató műhelyben ké­szült Chronica Hungarorum — a budai krónika — megje­lenésétől számítjuk a magyar könyvnyomtatás és könyvki­adás kezdeteit. Az 500. évforduló alkal­mából rendezendő ünnep­ségek nyitánya lesz az idei — június 2-től 8-ig tartó — ünnepi könyvhét. Az akció legfőbb célja a könyy és az olvasás népszerűsítése a munkásosztály soraiban, a szo­cialista brigádok, a munkás- szállások lakói, a vonaton és NÉVADÓJÁRA EMLÉKEZIK AZ ASZÓDI GIMNÁZIUM Az aszódi gimnázium és szakközépiskola névadója, Pe­tőfi Sándor tiszteletére jubi­leumi ünnepségsorozatot ren­dez. A program március 3-án kezdődött, amikor az iskola irodalmi színpada klasszikus és mai költőink Petőfiről szóló műveiből mutatott be tar­talmas összeállítást. A mű­sor második felében isko­lánk száztagú vegyeskara adott hangversenyt. Tanulóink megszólaltatták azokat a kó­rusműveket, amelyeket zene­szerzőink (Ádám Jenő, Jár­dányi Pál) Petőfi verseire ír­tak. Igen sikeres volt a dr. Kallós Zoltán kolozsvári nép­dalkutató gyűjtéséből össze­állított népdalszvit. E népda­lok szövege: Petőfi verseinek a nép ajkán élő változata. A hangverseny keretében bemutatták tanulóink azt a nyolc megzenésített Petőfi­verset is, amelyet az év ele­jén meghirdetett iskolai pályá­zatra írtak. Külön ki kell emelni a karvezető tanárt, Bakonyi Árpádot, aki Petőfi Galgapartihóz című versét er­re az alkalomra vegyes karra megzenésítette. A jubileumi ünnepségsoro­zat március 14-én és 15-én ér véget azzal a szava lóver­sennyel, amelyen az ország Petőfi nevét viselő középisko­lái és kollégiumai, yalamint Pest megye közép- és általá­nos iskolái vesznek részt. Kardos Győző igazgató autóbuszon bejárók, között. Elsőrendű feladata továbbá a tanulóifjúság minden rétegé­ben az olvasás iránti igény felkeltése. Az ünnepi könyv­hét programját a helyi társa­dalmi szervek mindenütt közösen, adottságaiknak, szükségleteiknek megfe­lelően maguk állítják ösz- sze. A rendezvények sorában ez­úttal is helyet kapnak az ol­vasást, a könyvet népszerűsítő kiállítások, író—olvasó talál­kozók, rendhagyó irodalom­óráik. Az ünnepi könyvhét programjában rendezi meg a Hazafias Népfront az „Olvasó népért mozgalom” országos értekezletét, s mozgalom indul 500 általános iskola korszerű könyvtárának létrehozására. A magyar könyvnyomtatás és könyvkiadás 500. évét bemu­tató kiállítás színhelyén, a Nemzeti Múzeumban lesz június 2-án az ünnepi könyvhét országos megnyi­tója: a vidéki megnyitó központi ünnepségét június 3-án Deb­recenben tartják. HONVÉDSÍROKNÁL A péceli öreg temetőben Petőfi-szavalóverseny Szentendrén Győztes — a második Szentendrén a Petőfi-ünnep­ségsorozat keretében a Haza­fias Népfront városi bizottsá­ga, a városi tanács művelődési osztálya és a városi-járási könyvtár az általános iskolák hetedik és nyolcadik osztályos tanulói részére szavalóver­senyt rendezett a művelődési ház pinceklubjában. A Lenin úti, a Bajcsy-Zsi­linszky úti és a Rákóczi úti iskolákból összesen tizennyolc felsős lány, illetve fiú neve­zett a versenyre. A versenyzők egy kötelező (ezt öt kijelölt vers közül választhatták ki), és egy szabadon választott verset mondtak el a közönség és a négytagú zsűri előtt. A szigorú zsűri az első dijat nem adta ki. Második s ezzel a Petőfi-szavalóvensény győz­tese Oláh Ibolya, a Bajcsy- Zsilinszky úti általános iskola hetedik osztályos tanulója lett, aki a Szülőföldemen és a Ma­gyar vagyok című vers szép elmondásával bizonyult jobb­nak vetélytársainál. Harmadik Belesics József s a két negye­dik helyezett Gyenge Ilona és Elsik Mária lett. A döntőbe került nyolc sza­való közül az első hat értékes könyvjutalmat kapott. Töprengek, ahogy a tuják, bukszusok, szív alakú emléktáblák és kopjafák felől sírhalmukhoz ér­kezem. Ennyi nyom maradt asz- szonyra, családra vágyó három em­berből, akik utolsó üzenetnek a szu­rony ridegségét kapták mellkasuk­ba? Csupán ennyi nyom maradt a három honvéd­huszárból: már­ványoszlop, jubka, meténg? Növé­nyekké csöndesed- tek, akiket vágtázó lovak hoztak eddig a győztes isaszegi csatából a kétsze­resen is jajgató szekéren? Olvasom a szür­ke oszlop elmosó­dó szövegét: „Az 1848—1849-es sza­badságharcban el­esett három hon- véd-huSzár részé­re emelték honfi­társaik.” Méltó ez a hősökhöz igazo­dó névtelenség, melyet a honfitárs szó jelöl. Csönd van. Nem hallatszik az isa­szegi dombok irá­nyából ágyúszó és puskaropfogás, széncinke trillázik a közeli juharfa hintázó ágain. Bé­ke van és csönd, szorgalmas anyó­kák gereblyéznek a péceli öreg te­metőben. A há­rom honvéd huszár sírhalmán csigaházakra teke- redik a meténgj lazulnak a téglák a márvány súlya alatt. Az emléke­zés főhajtása köz­ben arra gondolok, hogy a péceli gim­nazisták hamaro­san sort kerítenek a sír méltó gondo­zására, ahogy azt rendszeresen te­szik az úttörők Szemere Pál em­lékhelyével, aki Pécel szülötte, s az 1848-as forra­dalmat és szabad­ságharcot előké­szítő nyelvújítás egyik főálakja volt. Losonci Miklós nrf\ T> T? U TZ~ Az Irodalmi Színpad JL JC/JN. bemutatója A SZÍNHÁZ KIS ELŐCSAR­NOKÁBAN hangszórókból ára­dó, monoton hang fogadja az előadásra érkezőt, 1944-es ka­tonai parancsok, rendeletek, hogy a munkaszolgálatos zászlóaljba behívott hány nap­ra való élelmet, milyen ruhá­zatot köteles magával vinni. Aztán hasonlóan személytelen monotóniával: „te-te-maga­meg rtiaga-te — és te-meg- maga”; ez már táborbeli hang, munkára vagy kivégzésre szó­lítja ki az ugyancsak elsze- mélytelenített áldozatokat, a hang ennyit sem árul el. Az egyik faldarabon részlet Peter Weiss drámájából, hogy ismer­jük a társadalmat, mely a ha­láltáborokat szülte, és tudjuk, hogy őrök és foglyok ugyan­annak a társadalomnak a szü- löttei-neveltjei, és az is lehet­séges, hogy őrök és foglyok egymás szerepét is eljátszhat­tál volna. Ez már ellentmon­dásra ingerel, mert emberfa­junk legkétségbeejtőbb rövid­zárlatában, még a fasiszta Né­metországban sem volt minden esetben felcserélhető e két sze­rep. Aztán elveszem a péhztár- ablak előtti kis párkányára ki­tett tájékoztató lapocskát, mely a Töredékkel kapcsolatos leg­fontosabb tudnivalókat közli. Szokatlanul és bosszantóan hiányos a tájékoztató, csupán a Töredék bemutatójának dá­tumát tudhatjuk meg belőle, s hogy a színészek kiket szó­laltatnak meg. S végre a hát­lapom ennyi: „Radnóti halálának dokumentu­mait Dienes András, a Petőfi-kuta- tó már összegyűjtötte. Anyaga el­tűnt a vonatban, ő maga néhány nap múlva meghalt, szívbeteg volt. A Töredék (Radnóti Miklós utolsó hónapjainak krónikája), amelyet a Szépirodalmi Kiadó jelentetett meg, a kutatómunkának rekonst­rukciója volt. Az Irodalmi Színpad előadása nem adaptáció, hanem a krónika továbbgondolásából összeállított »dokumentumjáték-« kíván lenni. A könyv, a vallomásokat szembesítve egymással, mozaikként rakta össze a leghitelesebbnek sejtett krónikát. Az előadáson a személyek szólal­nak meg, az ő nézőpontjaik alap­ján kell összeálinia a történet­nek.” BENN A SZÍNHÁZTEREM­BEN, az előadóművészet temp­lomában, az írásművészet és színészi játék nagy varázslásai­nak szentélyében felhúzott függönnyel fogad bennünket a kis színpad. A színpadon min­den vakítóan fehér, a csupán jelzésszerűen megkomponált faldarabok, a falra felrögzített köpenyek, főfedők, már ezek is egy-egy típust és sorsot jelez­nek, s fehérek a díszletfalhoz lapuló lócák, s a két-három kisebb pad. A hangszórókból tovább ismétlődik az előcsar­nokban hallott monoton szö­veg, de itt, a színpadképpel együtt már többet mond, job­ban megráz, előkészít a ránk váró színészi megjelenítés va­rázslására. Aztán bejönnek a színészek, ki velünk szembefordulva, ki oldalt, ki hátát mutatva meg­áll, s elkezdődik a játék. A tá­borparancsnok alezredes kezdi, a keleti frontot megjárt, elem- bertelenedett, félállati figura. Ó, de ismerős ő sokunknak, akik azokban a szörnyű évek­ben találkoztunk velük, és vi­selhettük embergyötrő-pusztító állatiságukat. Aztán megszólal­nak sorban a munkaszolgálat­ra behívottak, beosztott tisz­tek, keretlegények, és a gon­dolkodásmódjukért, emberi ki­állásukért, vagy zsidó szárma­zásukért halálra szánt embe­rek, akiknek itt már nincs is teljes nevük, B. Béla, D. An­dor, K. Miklós, M. György Iván, M. Lajos, s teljes nevén egyedül Radnóti Miklós. LEV ÉLTÖREDÉKEKET HAL­LUNK, az Otthon, az ottho­niak utáni sóvárgást, katonai parancsokat, és az agyonéhez- tetett foglyok emberi étkekről szőtt álmait, a marhapörkölt és a gulyásleves receptjét, és hogy ezt vagy azt hogyan főzte a mama, elsőnek a mama... a mama mindig először... Dadogássá töredezik a mama f őzt jenek megidézése, s valami ehhez hasonló hiányérzet kezd el kínozni-gyötömi bennünket a játék végén, melyet nem nyugtáz a megszokott taps, csupán egy tenyér verődik ösz- sze zavartan, s a színészek sem jönnek ki, fogadni a nézők kö­szönetét, amint ezt be is jelen­tette az előadást néhány mon­dattal és Peter Weissnek az előtérben olvasható szavai megismétlésével bevezető Ke­res Emil. Pedig azt mondhatjuk, hoz­záértéssel komponálták meg a dokumentumjátékot, s hogy egyes részletek egy-egy színész megjelenítésében igazán döb­benetesek voltak, és olykor fel is kavarta lelkünket a játék, és mégis különös: elmaradt a varázslat, írásművek-doku- mentumok-színészek együtte­sének elbűvölő-felkavaró-meg- rázci varázslata. A felidézett történelem egy­valami nagyot mégis felmuta­tott: egy embert, a költő Rad­nóti Miklóst, aki a pokol­táborban, ezekben a hónapok­ban megírta a magyar és a vi­lágirodalom legdöbbenetesebb s legreménytadóbb költemé­nyeit. Az Ember megszemélye­sítője és megmenekítője volt, s egyik példája, hogy mégis van szabaduláfe állati erede­tünk iszonyatos, bennünket máig kísérő szörnyű örökségé­ből. E csodálatos Radnóti-versek azonban nem hangzanak el a másfél órás játékban, számom­ra teljesen érthetetlenül. Ezért marad el a varázslat, mert hiányzik a dokumentumjáték­ból az a Radnóti-versfüzér, amely lelke lehetett volna, ma­gasba röptető felszámyalása az embernek, aki halálraszántan, szennybe-mocsokba taposva is képes megőrizni emberméltó­ságát, elpusztíthatatlan teremtő tehetségét. Talán nem késő e versek beiktatása. Azzá emel­hetnék a különben érdekes do­kumentumanyagot, amivé meg­menteni még mindig érdemes. A TÖREDÉKET ELÖADÖ SZÍNÉSZEK közül kiemelke­dett Keres Emil és Madaras József, de Baracsi Ferenc, Bo- zóky István, Buday István, Fonyó József, Zámori László és Verdes Tamás is megérdemelte volna elismerő tapsunkat. Nem ők a hibásak, hogy ez a taps elmaradt. Gergely Mihály A könyvhét az idén a magyar könyv ünnepe lesz

Next

/
Oldalképek
Tartalom