Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-11 / 59. szám
1973. MÁRCIUS 11., VASÄRNAP Ptsl UEC sJ£ú‘Sap LÁSZLÓ ANNA: Következetes emberek I 1964 | Madár Csohány Kálmán rajza az óráknál —, attól elvették és csak annyit hagytak meg noki, amennyibe elfért. A többit meg odaadták olyanoknak. mint a Szabóék, Baloghék meg Árendásék, Katonáéit... — Minket miért nem mondtál? Nekünk nem járna olyan ház, mint Sza- bóékn-ak meg a Baloghéknak? — kérdezte közben Panka. — Járna ... csak ... — Hát akkor minket is mondjál hozzá. — Jó. — És aztán — folytatta a sápadt kislány — mindenki azt ehetett, amit akart. A szegények lettek a gazdagok, a gazdagok meg szegények. Cukrászdába jártak, meg fehér kenyeret, kolbászt és sült húst ettek sikkor. Mákos kalácsot meg mazsolásat sütöttek, minden héten. Új cipőben jártak, szép ruhában az iskolások meg az óvodások. Végül egészen suttogóra fogta a hangját, s úgy mondta kisokosán: — Kommünnek hívták ezt, de ne mondjátok hangosan, mert apát elviszi a rendőrség ... .1 ■ zajosan emelkedett fel | A férfi | a lócáról. A gyerekek----------------megszeppentek, egészen elfelejtették szótlan apjuk jelenlétét. Meggyújtotta a lámpát, sárga fénnyel, és 'petróleumszaggal telt meg a szoba. A kis vaskályha csövének nagy árnyéka rajzolódott a falra. A saroklóca mögötti falon a hat gyerek feje idom- talan árnyakat rajzolt. Izegtek-mozog- tak, ahogyan a játék megkívánta. — É n, tudjátok, mit szeretnék? — Mit? — kérdezték Pankától a többiek. ' — Legelőször is egy nagy-nagy, fehér kenyeret és egy nagy tepsi sült húst, amilyet egyszer anyuka sütött, tudjátok, amikor Gézát inasnak adtuk. Kiskunmajsára. Meg mákos kalácsot és krémeseket, olyanokat, amilyeneket egyszer a Stefánia melletti cukrászdában láttunk az ablakban, amikor a klinikára mentünk vizsgálatra. Következtek a kívánságok, ennivaló, ruha, naív okoskodással, mindegyik kívánságnak a középpontjában: fehér, kenyér, sült hús, meg mákos kalács. Nagy István a megviselt asztalra támaszkodva nézte a gyerekeket. Sokáig, szótlanul, bódultán. Nem hallotta tovább a játékot, amelyben az élet rettenetes panasza hullámzott. Nézte a lámpát, érdekesen mozgó lángját, amely körül most apró tündérek sorakoztak, a cilinderen belül szép táncot jártak. Nevető, csilingelő kacagásé úri tündérek. Jóllakottak, szép piros arcúak. Egy szürke ruhás ember lépett le a lámpabél égő kanócáról, és feléje fordult : — Maga elmehet, priuszos egyének az én gyáramban nem kellenek. Kérjen kenyeret azoktól, akiket tizenkilencben szolgált... — ----------------- magát gömyedten, | U ira látta I megalázottan kijön" ni a gyárkapun — ahová többé nincs visszaút. Réveteg tekintete a kék húszpengősre tévedt, jövő munkájának előlegére. Ho’nao már indul: Revenues, Kunágota, Battonya. Gyümölcsfacsemetéket árul. S ezek itt maradnak... a teremtőisten szabad prédájára. Miért is kínozza őket? Talán jobb lenne elpusztítani valamennyit, és befejezni az életet. Egy munkáscsalád tragédiájáról cikkezne a világ. Észre sem vette, hogv már régen gverekein nvugszik a tekintete, szúrós szeme, mozdulatlan némasága ijesztő körülötte. A megrettent gverekek még nem látták aoiukat ilyen különösnek. Nvomasztó, baljós végzet telepedett a szobára. — Apukám, rosszul van? — kérdezte ijedt cémahangon a kis Palika. Nagy felrezzent súlyos gondolataiból. Elöntötte a forróság, mélységes szánalom szakadt rá, réveteg hangon válaszolt. — Máncám, kislányom. Fektesd le a gyerekeket, elmegyek anyátok elébe. , Elvette az asztalról a húszpengőst, és szó nélkül kifordult az ajtón. ...- i sokáig állt felesé| Az ember | gével az újságnyi----------------------- ablak törött sze, ménéi. Hallgatóztak. Egészségesen alvó gyereklélegzést lehelt a szoba. Csöndesen húzta el a reteszt egy rossz kés élével. Meggyújtotta a lámpát. Egymásután pakolták le az asztalra a há- i rom darab kétkilós zsemlyeveknit, hosz- szú.szál kolbászokat, egy tányérra -íőtfc húst, disznósajtot, a másikra meg tö- pörtyűt. Középen helyeztek el egy vas- i tag papírt, rajta húsz krémes. Az asztal sarkára tették a kis piros fazekat, Nagyné vacsoráját. Amikor szépen elrendeztek mindent, Nagy István gyöngéd-kérő hangon köl- i tögette az alvókat: — Gyerekek, gyerekek, keljetek fel vacsorázni! Többször nem ismételte. Fáradt, fehér arcok emelkedtek fel a lócákról. Álmos, pislogó, érthetetlen tekintetek bámulták az asztalt. Az álom lassan felengedett, helyét adott az értelemnek, amely az éhes ; gyomrot azonnal az ételekhez láncolta. Az asztalhoz ugráltak. Csak Palika maradt meg a két ki. sebb lány. Palika nézte a többieket, némán szopta az ujját. Nem értette, mi történt. A lefekvés előtti szép mesék történeta ; és Manca megjegyzése keveredhetett i fejében, mert bizonytalanul kérdezte: — Mi az, kommün van? — Micsoda butaságot beszél ez a gyerek! — szólt Nagy. Lázasan-örömködő tekintetét a petróleumlámpa körül mosolygó, összevissza imbolygó és fecsegő gyerekein pihen- j tette. Talán sohasem érezte magát ilyen i nagyszerűen, mint most. sáskaétvágvú i gyermekei között. Erőltetetten kráko- i gott: — Most már jöhet a . . Kolauch és i i á rendőr . Megvacsoráztattaim a gye- j rekeimet. í Igaz, ma Is rengeteget dolgoznak. Dehát Tamás nem dolgozik rengeteget?! És én?! A foglalkozás neve önmagában nem jelent minőséget. Láttam én már takarítónőt, aki nagyszerűen, imponálóan töltötte be a helyét. És láttam futtatott professzort, aiki sarlatán volt. Vargáék elegánsak. A viselkedésükben is. Pompás a fellépésük. Ez egy orvos körül mítoszt teremt. A betegek hamar megszédülnek. Nem veszik észre, hogy a másik orvos, aki olyan, mint egy köznapi ember... az esetleg jóval többet tud. Az előkelő orvosnak tekintélyes összegeket dugnak. Kötelezőnek érzik a komoly summát. A mi igazgatónk azért is morog, ha virágot hoznak a gyerekek. Egy doboz csokoládét vagy fél kiló kávét elfogadni a legszigorúbban tilos. Vargáék évről évre, nem, inkább hónapról hónapra gyarapodnak, nekünk meg változatlanul semmink sincs. Nyolcezer gyűlik össze havonta nagynehezen, ha agyontörjük magunkat, legfeljebb kilencezer. A fiúk még nem keresnek egy fillért sem, viszont a költekezéshez értenek. örülhetünk, hogy győzzük a hónap végéig, ha kihúzzuk valahogyan a következő fizetésig. Nincs nekünk semmink. Nézd, mire a családi ház luxusvillává nő, a lakói felsőbb kasztba kerültek. Nem szokás használni ezt a szót, pedig kifejező. Külön Kaszt az bizony! A levegő is más körülöttük. Még szó szerint is. Világéletemben tárgyilagos voltam, most sem állítom, hogy éreztették ' velünk ... Erre nincs szükség, éreztük mi magunktól is... A fiaim már tavaly leszakadtak, és nekik volt igazuk. Kérdeztem, miért nem tartanak velünk, előbb azt felelték: unalmasak a csajok. Faggattam őket, mivel a Vargáék lányai, meg kell hagyni: csinosak is, okosak is. Végül a fiúk kibökték a valódi okot. „Nem a mi közegünk” — mondták. — Ezzel beértem, ebben minden benne van, bőségesebben úgysem lehet megfogalmazni, Három hónapja annak talán ... Hazafelé indultunk Vargáéktól... Késő este baktattunk a villasoron Tamással ... sehol egy lélek, de autó autó hátán... Zöldövezet. Egyszer csak megszólal Tamás: „Többé ide nem jövünk! Elég volt!” Én rábólintottam, mert uyanazt gondoltam, ugyanabban a pillanatban. Egy idő után mesterkélt az emlékek dédelgetése... Hol van már a mi közös fiatalságunk?! Olyan, mintha regényben olvastuk volna. Persze, még jó néhányszor hívták bennünket. Telefonálgattak utánunk. „Köszönjük, most nem érünk rá... kedvesek vagytok, de azt se tudjuk, hol áll a fejünk...” Űrügyekre hivatkoztunk. Elhitték mindet. Abból látszik, hogy ... hogy amikor leégett a villájuk, nekünk telefonáltak rögtön. És azt kérdezték: nálunk alhatnak-e aznap éjszaka? Kitalálhattam volna valamit... Vidéki rokont, effélét ... De nem kenyerünk a hazudozás. Nem a mi formánk. Matra«*>kat rakhattam volna a földre, összetolhattam volna az ócska karosszékeinket ... Csakhogy ők annyival különbhöz szoktak! Például még az ágynemű is... Náluk nylonköltemények, nálunk muzeális darabok ... Anyáin adta nászajándékul... Egyszóval ... Kereken megmondtam: a mi lakásunk alkalmatlan erre, menjenek szállodába, az ő erszényükből telik. Hédi hápogott, furcsán válaszolt __sértően ... A szava ira nem emlékszem pontosan, csak a magaméra... búcsúzóul... Mondtam: zseb- revágom a sértést, harag nélkül, megértem, hogy feldúlta őket a tűzeset... Mi következetes emberek vagyunk és ezen nem lehet változtatni. Alaptermészetünk a következetesség. Vargáék gyönyörűen haladnak. Tavasszal vettek családi házikót, zöldövezetben. A kert szinte nélkülözhetetlen a két kislányuk miatt. Korábban mindig sápadtak voltak, folyton megfáztak Öröm látnunk, mennyire megerősödtek fél év alatt! Nem semmiség az ilyen kertes családi ház. Hédiéit évekig gyűjtötték rá a pénzt. De ha felhőkarcolót építettek volna, akkor is azt mondanám: többet is érdemelnek! Valószí nőtlenül sokat dolgoznak, éjfélkor vagy karácsonykor is hívhatja őket a páciens. Es legyünk csak tárgyilagosak: a mi munkánk is jelentős a társadalom számára, de azért az orvos munkájánál nincs fontosabb. Amikor a beteg kínlódik, retteg, elveszettnek érzi magát... Vargáék nemcsak jó orvosok, de emberek. Ez a „ mi szótárunkban a felsőfok. / A barátságban is, persze... 2 Hogyan fogalmazzak? ... J Könnyen félreérthető... Egy- j szóval a külvilág a legkevésbé 'f, sem találja rendkívülinek, ha ^ egy — divatszóval: — menő £ orvosházaspár tanárházaspár- ^ ral barátkozik. Bizonyos érte- í lemben mégis kevesebbek va- \ gyünk... A keresetünkben, a £ lehetőségeinkben, az életstílu- j sunkban... De ezt ők soha, egyetlen gesztussal nem érez- {tetik velünk. J Néha azon mulatunk Hédi- í vei, hogy — ki tudja — talán í nászok leszünk. Mókás ez a S régies szó. Nekik két lányuk, í nekünk két fiúnk, elképzelhe- í tő, hogy egyszer összeházasod- ; nak. Egyelőre zsengezöldek ; mind a négyen. De remekül ! hancúraznak együtt a kert- ! ben. A nyáron majdnem mln- ! den vasárnap náluk voltunk ! reggeltől estig. Kicsit bánt, ! hogy nem viszonoztam eléggé. ; Majd a télen. A mi lakásunk ; inkább téli vendégségre való... í Nekünk megfelel, ha szíve- ; sebben néznénk is a fákat az ; ablakból. Az az egy kár, hogy ! szűk az utca, s a szemközt la- ! kők a gyomrunkba bámulhat- ! nak. Igaz, nincs szégyellniva- ! lónk. Rendesen élünk, lénye- ! gében mindenünk megvan, í Tamás szerint én a beosztás S zsenije vagyok. Erős túlzás, de ; az kétségtelen, hogy a takaré- ; kossághoz érteni kell. Havi • négy- és ötezer között ingado- ! zik az összjövedelmünk, asze- j rint, hogy adhatunk-e külön- : órákat. Moziba eljutunk, szin- : házba ritkábban. I I 1972 I ! í — OLVASTAM AZ ŰJSAG- l BAN, HOGY VARGA DÓK- TORSÍZ villája leégett. MEGDÖBBENTŐ... í — Mennyei szerencséjük : volt, minit mindig. Egyikük ; sem tartózkodott otthon. Sem- ; mi bajuk sem történt, j Veszteségnek veszteség, de < Vargáék elég ügyesek, mire • felocsúdtunk, ők már új vil- ; lát szereztek, bizonyára még : különbet az előzőnél. Ha, ne ; adj isten, minálunk égne el ; egy rekamié, azt én keservesen ■ pótolnám, ha pedig az egyik ! szoba égne le, azt egyszerűen ; képtelen lennék pótolni. Ma- í radna egy szoba hall! Noha a ; kettő hallban is nehéz élni. í Vargáék vadonatújonnan j rendezkedtek be. Bútor, ruha... • minden vadonatúj lesz. Az em- ! bér is fiatalabb, újabb, ha kö- ; rülötte minden új. Hédi amúgy i is aggályos gonddal konzer- i válj a magát. ! Ne hidd, hogy túlságosan iz- i gatnak az anyagiak. Az ügyet- i lenségünk nyomaszt. Hogy ba- : lekok vagyunk. Tamás is, én : is. Még á kollégák közül is i sokkal többre viszi némelyik. Ahogyan a villájuk klgyul- ! ladt, az is jellemző. Központi ; fűtést csináltattak, gázzal. Egy j vagyonért. És akkor is fűtöt- ; ték az egész villát, amikor senki sem tartózkodott otthon. Nem volt tétel nekik. Aztán gázömlés történt, vagy szikra pattant ki, nem is tudom. Előzőleg igen szórakoztató volt végignézni, hogyan alakul át a családi házikó luxusvillává. Előbb szobát ragasztottak hozzá, azután emeletet építettek rá. Utóbb garázs következett. — BARÁTKOZTOK MÉG VARGA DOKTOREKKAL? — „Még?” Életre szóló barátság a miénk! Nemigen emlegetjük a fiatalságunkat, de mindig velünk vannak fizok az évek... Néha úgy szedtük össze a vacsoráravalót, mint az anya Móricz Hét krajcárjában ... Csakhogy egymástól. Ide-oda szaladgáltunk a közös folyosón. Én. Hédihez: „Nincs egy kis élesztőd?” Hédi hozzám: „Elfogyott a zsírom, adnál egy kanállal?” Akkoriban kerültek állásba, mikroszkopikus kezdőfizetéssel. A nagyobbik fiam csecsemőkorában Tamás, a férjem félóránként becsengetett hozzájuk orvosi tanácsért. Megmosolyogtató... ,,. Érthetetlen4 4 képek ? Képzőművészeti tárlatokon nemegyszer láthatunk döbbent arckifejezéssel álló látogatókat. Van, aki dü- hödten követeli a művésztől egy-egy mű „értelmét”; van, aki sejtelmesen tűnődik, ám szemmel láthatóan nem sok eredménnyel és van, aki felháborodása jeléül tüntetőén kivonul a teremből. Az egy lépésnyi távolság szomorú messzeségről árulkodik, végtelen szemléleti távolságról, amely a képeket, szobrokat elválasztja 97 plnHiilr ó ll/ilrfól „örölk” fiatalságot jelent, hanem munkám legfontosabb alapfeltétele; hiszem és vallom, hogy filozófia nélkül nincs művészet. Mert akinek nincs véleménye, nincs mondanivalója sem, ha pedig nincs mondanivalója, mit akar ábrázolni? Akik meggyőződés, alapos tudás nélkül, csupán hallomások után tudnak a világ változásairól, s próbálják ábrázolni ezt a, megváltozott világot — látja, ezekből lesznek azok az üres formalisták, akik menthetetlenül kihullanak — a művészet rendje szerint. • Hogyan fogalmazná meg a művészet lényegét? — A művészet olyan kritika, amely fennmarad. Művészeti alkotások alapján isme-: rünk — s ítélünk! — meg ré- i gi korokat. Ez felelősséget is ; jelent, és meghatározza a mű- j vészek mindenkori feladatát. j László Ilona Vajon miért nézzük olyan értetlenül a kortársi képző- művészeti alkotásokat? És hogyan válhatunk részeseivé annak az új szépségnek, melyet e művek megismerése jelent? Gyarmathy Tihamér festőművész így felel: — Az emberek határozott véleménnyel ki tudják választani a különböző színű és formájú virágok közül azt, amelyik tetszik nekik. Ha ugyanilyen biztonsággal mernének közeledni a képekhez! Ha azokat sem logikával, hanem érzelemmel próbálnák „megfejteni”. A virágokat sem viszonyítják semmihez, eldöntik, szép vagy nem szép. Vajon mi szerint? • Hogy a találó példánál maradjunk, a virágok legsatnyább példánya is, a természet szigorú rendjének eredményeképpen — pozitívum. Míg a művészet szabadsága lehetővé teszi, hogy olyanok is bitorolják a művész elnevezést, akik — virágok között nem lehetnének virágok. — Ez részben igaz. Mert a művészet megtévesztő szabadsága ugyanolyan Szigorú törvényeket rejt, mint a természet végtelenje. Ha személyeket meg lehet is téveszteni, az Időt nem. Ám való igaz, analitikus időszakot élünk. Tudjuk, hogy a reneszánsznak Vége, tudjuk, hogy gépkor felé haladunk; tudnunk kell, hogy az analízis következtében több a szellemi negatívum, mint a pozitívum, valamint azt is, hogy a szintézis korában egyensúlyba kerül ismét a művészet is. Mi, művészek, vállaltuk az analízis kényelmetlen következményeit, a művészettől idegennek tartott csúnyaságot is, a közönség berzenkedéseit is. És érthetetlen számunkra, hogy ugyanazok az emberek, akik tudomásul veszik a technika megugró eredményeit, a tudomány csodálatos felfedezéseit, élnek is vele, hasznosítják azokat, ha elmennek egy kiállításra, ugyanazt a vizuális élményt várják, amelyet' régről megszoktak vagy amelyről azt tanulták, hogy jó. • Milyen támpontot tudna ajánlani, amelynek segítségével követhetjük, azaz megérthetjük a modern művészeket? — Csak az önképzést tudom ajánlani. Kétségkívül kényelmesebb dolog megállni egy kép előtt, felismerni az arcot, elgyönyörködni egy táj szép színeiben, mint köröket, négyszögeket, valamilyen rendszerbe parancsoló filozófiát felfedezni; az evolúciós mozgás csodájának megértéséhez tudni kell, mit nevezünk evolúciós mozgásnak, de — saját szellemi tunyaságáért miért a művészeket okolja valaki? Minél többet tud a világról, a kozmoszról, a geometriáról, annál könnyebben megnyílnak előtte a „kusza” vonalak, színes idomok titkai, azaz szépségei. • ön a főiskolán Vaszary > Jánosnál tanult. Az első néhány , év figurális kísérletei után kö- y, vetkezetesen vállalta az úgyne- vezett absztrakt művésznek ki- í járó értetlenséget, egy Időben 2 a teljes erkölcsi és anyagi mel- 3 lőzüttséget is. Már a húszas 3 évek végén Martyn Ferenccel Z és Lossonczy Tamással közösen „Négy világtáj felé” elnevezésűi galériában mutatták be önál- 3 lóan műveiket. Ml irányította 3 ilyen határozottan művészi el- 3 képzeléseinek megvalósítása- y ban? í y — Egy fiatalkori felismerés. ^ Olaszországban járva megeső- 'y, dáltam a reneszánsz művészet ^ alkotásait, de egy idő után ^ mindennél jobban izgatott en- ^ nek a kornak nagyszerű fel- 3 fedezése, a perspektíva meg- 3 jelenítése. A festészetben, épí- tészetben hatalmas távlatokat^ nyitott meg a perspektivikus | ábrázolás lehetősége. Ez a gon- 3 dolat irányított engem a mi ^ korunk egyik izgalmas problé- í- májának, a kinetikus, azaz 3 mozgó tér ábrázolásának meg- 3 oldása felé. Gondolja csak el, 3 az űrhajósoknak mjlyen új vi-^ zuális élményekben volt márí részük, és a filmek, fotók se- íj gítségével nekünk, földön ^ élőknek is. 3 y • Az élénk, szép színek, ^ amelyekkel dolgozik, optimiz- ^ miLsáról tanúskodnak? y. y — Igen, az vagyok, mint £ minden ember, aki dialektikus ^ filozófiai alapokon- gondolko-^ dik. A problémák a végtelen ^ tér felé haladnak, sokasodnak, ^ mindig új és új megoldani va- 3 lót tárnak fel, így nincs is idő jí az egyén végességén kesereg- ni, ami az egzisztencialisták ^ zsákutcába jutásának fő oka ^ volt. Ez a szemlélet nemcsak á
