Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-11 / 59. szám
1?73. MÁRCIUS II., VASÄRNAP PEST U EC1 K^Cirlap SZÁMADÁS ŐZRŐL, FOGOLYRÓL Agárra/ — nyú/ra Befejeződött a vadászidény 9 Csalitosok, homokvidéki siheder-erdők, ligetek szegélyében elvétve még a mai vasárnapon is fölcsattan egy-egy puska. Vége már a vadászidénynek, csak néhány kompániának engedélyeztek még egy utolsó társas vadászatot. Miért? Sok a fácánkakas. A vadgazda szerint pedig addig kell lőni őket, amíg egyet is látni belőlük. Amennyi nemzetsége fenntartásához szükséges, annyi megbújik a csenderesekben. Ezért hát a rendkívüli alkalom, ezért néhány surranóröptű, bronztollú kakast ma még utolér a sörétfelhőkben rejtező balsors. Vadászember ezután, ha elindul a határba, az er- .dőkbe, csupán azért megy, hogy megmártózzék a tavaszi illatokban, lesse, zsendül-e már a rügy, készül-e megújhodni az élővilág? Ám a vadászok többsége nem a természetet kémlelte az utóbbi napokban, hanem több-kevesebb izgalommal a trófea — bíráló bizottság ténykedését. Aranyérmes, Ácsa mellől Elindultak az agancsok a fővárosba, hogy megméressenek hosszában és széliében, hogy ágaik-bogaik megszám- láltassanak, hogy súlyukat mérlegeljék. A MAVOSZ Pest megyei intézőbizottságában sorra fordultak meg a vadásztársaságok küldöttei, s a *,vadászaratás” eredményével kötetnyi naplók teltek be. S ha értő ember böngészi e rubrikákat, megelevenednek előtte a vádászélet eseményei, számba veheti, miféle, változások történtek a vadvilágban. A jeles vadász, Széchenyi Zsigmohd írja egyik könyvében: „Nincs szebb az ezüsttör- zsű szeptemberi bükkösnél, és nincs szebb vad a benne orgo- názó magyar szarvasbikánál”. A vadászélet legnagyobb eseménye a szarvasbőgés, és amióta — 1971-től — a korábban, apróvadaknak minősített területek gazdái is részesei lehetnek a szarvasvadászatnak, mind szebb eredményeket könyvelnek el a megye vadászati statisztikájában. A nyilvántartás tanúsága szerint az elmúlt őszön ÉOÓ szarvasbika, 371 tehén és 181 borjú sorsa teljesedett be. (Több mint félszáz koronás bikát külföldi vadászok ejtettek el.) A megyei büszkeség: az Acsa-Csóvár erdeiben zsákmányolt bika, amely aranyérmet érdemlő, ' páratlan, 18-as trófeát viselt. A bírálati pontszámok alapján még két agancsra jutott aranyérem — mindkettő a korábbi apróvadas területen esett, Mendén, illetve Vácboty- tyán mellett — puskavégre került még négy ezüstérmes és 29 bronzérmes agancsú bika. Futni hagyott selejtvadak Apróbb termetű szarvasfajunk, a dám, csupán Nagykőrös és Pusztavacs között honos a megyében. Mostanság ugyan előfordul, hogy másutt is feltűnik egy-egy dámcsapat — nem szeret más vaddal közösködni, ezért, ha szűknek érzi területét, elvándorol —, legutóbb Mendéről jelezték föl- bukkanását. Dámbikából tízet lőttek, 9-et Pusztavacson, egyet Nagykőrösön. A megye más területein védelem óvja a lapátosbikákat. Annál több őz került terítékre az elmúlt tavaszon és nyáron, a nyilvántartás szerint összesen 1431. A megfelelő ivararány érdekében ezen belül 723 sutát és 230 gi- dát lőttek a Pest megyei vadászok. A trófeabírálók öt agancsot aranyérmesnek, hetet ezüstérmesnek és nyolcat bronzérmesnek minősítettek. A vadászélet eseményeit, a vadvilág változásait tükrözik ezek a számok — említettük ■—, némi túlzással. Mer ugyan, hogyan is eleveníthetnék meg a természet tavaszi zsongását, az őszi erdő hangulatát, a téli hajnal vadászemlékeit? Mindenesetre tanulsággal szolgálnak ezek a számok, tapasztalatokat kínálnak, s nem egyszer elgondolkodásra késztetik a vadászembert. A szarvasvadászat eredményeiből pékiául kitűnik, hogy az idén kissé megtornantak a nagy vadgazdálkodást még csak most tanuló vadásztársaságok. Még az előző esztendőben, nyilván a friss élmény, az újdonság kísértésének engedve, több bikát lőtték, mint amennyit kellett volna. Köztük számos olvan agancs őst. am°1v még fejlődött volna, kiváló tulajdonságait tovább örökíthette volna. A figyelmeztetésre megriadtak az új golyósfegy- ver-tulaj dánosok — különösen a szigorú retorziók kilátásba helyezésére, s az idén még a selejtezendő vadat is futni hagyták. Nem mutat kedvező képet az őzagancsok bírálati eredménye sem: az öt aranyérmes bak közül még egy sem érte el fejlődésének csúcsformáját! Sok ígéretes bakot, mely érmessé válhatott volna, időnek előtte kilőttek. Hiába, nem könnyű tudomány a vad- gazdálkodás. Ám, hogy egy kedvezőbb hírrel is szolgáljunk: egyre szebbek 'az őztrófeák, s ebből arra lehet következtetni, hogy e téren szak- értőbben selejteznek a vadász- társaságok. Az orwadászok ellen De vajon nyílik-e alkalmuk a vadászoknak szert tenni a vadgazdálkodáshoz szükséges szakértelemre? Nos, a korábbi években valóban nem sokat vethettek a vadászok szemére a felügyeletet ellátó illetékesek, ám az uttóbbi .években megjelent számos szakkönyv, a három esztendeje rendszeresen megtartott trófeabírálat eredményeinek ismertetésé, s a valamennyi , vadásztársaságnál hamarosan megtartandó vetítettképes előadások alapján már joggal remélhetik a szakértelmet. Kétségtelen, akadnak olyan társaságok, amelyek mitsem törődnek azzal, hogy az általuk bérelt terület vadállománya érték, amelyet óvni, gondozni, gyarapítani kell. A vadászat nem csupán passzió. Míg számos vadásztársaság nagy gondot fordít például a fácántenyésztésre, mások pahyókára vetett puskával kiballagnak vadászni, s örvendeznek afölött, hogy a szomszéd jól gazdálkodik, hiszen így az ő területükön is nő a vadsűrűség. S ha a következő bérleti ciklusban majd nem kapják vissza területüket, nem újítják meg szerződésüket, föltehetően méltánytalan eljárásnak érzik majd. Hát még nem késő megelőzni az efféle „méltánytalanságot”l A szakember számos intő jelre is fölfigyel, a vadász- idényzáró számvetés során. Az elhullott szarvasok, őzek száma ugyan nem riasztó még, de arra figyelmezteti az illetékese-- két: célszerű az orvvadászok orrára koppintani. Sokan szeretnék föleleveníteni az elmúlt századok kétségtelenül szép és izgalmas vadászati hagyományait: Vecsés, Üllő és Pilis határában például megjelentek az agarászok. A mulatság vége: a nyulakat hajszoló nemes állatokból került néhány puskavégre. Gazdáik felelőtlensége miatt, hiszen az agarászás, ez a vadászati mód — a vadállomány kímélése érdekében, — tiltott. Apróvadtermés Vessünk egy futó pillantást az „apróvadtermés” számaira! Mint a megyei összesítésből kitűnik, hozzávetőleg 16 500 tapsifüles került terítékre, 6000-et elevenen fogtak be más területek állományának vérfelfrissítésére. Fácánból 52 és félezer esett, ezret elevenen fogtak be. A puskavégre került 11 ezer fogoly mellett csaknem 600 élő állatot szállítottak más területekre. Víziszárnyasból 4 ezer darabot, galambból 4 és fél ezer darabot lőttek a vadászok, túlnyomórészt külföldiek. (Itt jegyezzük meg: a vadász- társaságok zömében maguk szeretnének kilőni minden tró- feás vadat és az apróvad túlnyomó részét is. Nos, a vadászszenvedély nem kárhoztatható, de nem árt elgondolkodni azon sem, hogy manapság, amikor egyre nagyobbak az apróvadterítékek, egyre jobb minőségű a trófeás vadunk, nem kellene-e visszafogni kissé a szenvedélyt, s a vadászat élményében mást is részesíteni? Külföldi vadászokat, akik nem ingyen kívánják ezt a nagylelkűséget, s a vadásztársaságok az ily módon szerzett jövedelmüket területük vadállományának gyarapítására fordíthatnák.) Mi jutott a konyhára ? S végül lássuk, mi jutott a konyhára vadjainkból, a szó szoros értelmében. A MAVAD Pest megye vadásztársaságaitól megvásárolt 55 ezer kiló szarvashúst, 50 ezer kiló vaddisznóhúst és 17 ezer kiló őzpecsenyét. S bizony, manapság egyre több vadásztársaságban meggondolják: rendezzenek-e őzpörköltvacsorát, hiszen a fölvásárló vállalat 50 forintot fizet az őz kilójáért — szőröstül, bőröstül — és még töltényutalványt is ad. Vadállományunk gyarapodik, ám a kereslet is nő; egyre drágább mulatság hát vadétket fölszolgálni, akár a vadásztársasági közgyűlésen is. Apor Zoltán NYITNIKEK Megszólalt a Balaton-parti szőlősgazdák kedves énekes madara, a cinke. A „nyitni - kék” éles hangja általában jól időzített jeladás a munkák megkezdésére, a szőlők metszésére, nyitására. A többi énekes madár is megszólalt a Balaton menti borvidék hegykoszorúkkal védett lankám. Az első gólyák Hat gólyamadár érkezett szombaton a Nógrád megyei Héhalom határába. A szokásosnál három héttel korábban érkező váratlan vendégeket örömmel fogadta a község apraja, nagyja. Hó és tavaszvírágok A Bükk-fennsíkon, Bánkút környékén, a márciusi tavaszban is megmaradt a tél. Megközelítőleg húsz centiméteres hótakaró borítja az északi lejtőket. A széltől védett, déli fekvésű völgyeket valósággal elborítják a kora tavasz virágai. Az erdei tisztásokat szinte szőnyegként borítja a hóvirág, egyes helyeken szirmot bontott az illatos hunyor, s lila virágaival borítja be a Mocso- lyás környéki völgyet az ibolya. A néhány napja bekövetkezett hirtelen lehűlést sem sínylették meg a tavasz hírnökei, a kecskefűz és a vadmogyoró barkái sem. Most utoljára - hetedszer... .5\ I '' . <•* 1 ES MINDENNAPOK is alakult az Diósdon szorgalmas, nagy- családos emberek éltek. Mégis: a főváros küszöbén kuporgó község hasonlóan, több száz vagy ezer társához az országban — megannyi elkápráztatott csipkerózsika — a felszabadulásig hiába várta ébresztését. A harsonások egyike, Natta Ferenc 61 éves korában ms is telitüdővel fújja a prímet. — Az első tanácsválasztáskor, 1950-ben az egyik háromtagú jelölőbizottság tagja voltam. Éva József volt abban a körzetben a jelölt, idős kora miatt azonban nem vállalta a megbízatást, azt mondta, hogy válasszunk fiatalabbat. Azután valaki engem javasolt és egyhangúlag megválasztottak. Az első javaslat Huszonnégy tanácstagot választott akkor Diósd, onnan tudja ezt Natta Ferenc, hogy az alakuló tanácsülésre éppen két tucat széket vásároltak. — A második ciklusban már a saját lakóhelyem szerinti körzetben választottak meg. Ekkor kezdtem igazán beleélni magamat a tanácsi munkába. 1954-ben az egyik tanácsülésen azt javasoltam, hogy a ‘ költségvetésből az előre nem látható kiadásokra félretett 9 ezer forintból adjanak nekem ötöt csőre, hogy a törpe vízműtől társadalmi munkával elvezessük az egyik utcában levő 16 lakásba a vizet. Amikor a tanácselnök szavazásra bocsátotta a javaslatot, 24 kéz emelkedett a magasba. A Bajcsy-Zsilinszky utca lakói hatszoros értékű, önként vállalt munkával hálálták meg a bizalmat: ástak, csövet fektettek, szereltek — az ilyen lelkes utcákban többnyire lakik egy vízvezetékszerelő —, így aztán nem csoda, hogy egy esztendővel később már csak mint egy lidérces álomra, úgy emlékeztek a köz- kútra való zarándoklásokra. Ugyanebben a ciklusban — a tanács csak a kohósalakot szállíttatta a helyszínre és úthengert biztosított —, ha ideje engedte, útépítő kuBányakavics kapható Ácsán, 6 és 16 óra között, felrakva, köbméterenként 65 Ft-ért A főszezonban nagy tétel vásárlása esetén árengedményt adunk. Kívánságra a kavicsot vasúton vagy gépkocsival szállítjuk. Befizetőhelyek: Ácsa, Vasút u. 9. Orbányi Mihály műszaki vezetőnél. Ácsán, az Aranykalász Mg. Tsz.-ben, Galgamócsán, az Erdészetnél. Megrendeléseket felvesz és árengedményt ad az Állami Erdő- és Vadgazdaság; Gödöllő Dózsa György út 63. Telefon: 678. Telex: 224306. bikos brigáddá utca polgársága. A kék busz története — A harmadik ciklusban járdát építettünk a Petőfi utcában, egészen a csapágygyárig — folytatja a visszaemlékezést a népfront jelenlegi diósdi elnöke. Következett a negyedik ciklus: „A kék busz története”. Korábban a Nagytétényig közlekedő autóbusz Diósdon csak a tanácsot és a gyárat érintette, Natta Ferenc azonban fejébe vette: de jó is lenne, ha megállója lenne a Baj- csy-Zsilinszy utcában is a 13- as kék busznak» Négy-öt tanácstagtársával több mint kétszáz aláírást gyűjtött, erre aztán megadta magát a BKV: „Lesz busz, ha megépítik a megállót”. Mondani sem kell: a megálló társadalmi munkával rekordidő alatt elkészült, — Az ötödik ciklus első tanácsülését amíg élek, nem fogom elfelejteni — folytatja. — Demény elvtárs, aki 1956 óta községünk tanácselnöke — sorrendben éppen a hatodik — javasolta, hogy az OTP mögötti elhagyott telken építsük fel a község központját. A javaslatot határozat, a határozatot munka követte. A kétmillió forintos beruházás társadalmi munka nélkül legálább a háromszorosába került volna. Diósdon ekkor már nem ismertek lehetetlent, „mindenki mozgott, aki élt”. Az építkezést a tanács kőművesbrigádja, a központifűtésszerelést a csapágygyár tmk- ja, az asztalosmunkát a helyi kisiparosok végezték. A modem kombinát otthont ad a községi párt- és népfrontbizottságnak, a könyvtárnak, az ifjúsági klubnak, a postának, a rendőrségnek és a tűzoltóságnak. Ketten, háromfelé — Közvetlenül a községközpont átadása után, 1970. november 7-én raktuk le az új egészségház alapjait, amely egy évvel később, már a következő ciklusban készült eh Tavaly négy hónap alatt köny- nyűszerkezetes elemekből felépült egy 60 személyes óvoda — idén százszemélyesre bővítik —, ugyanakkor 360 lakásból álló lakótelep építkezését kezdte el az OTP, amelynek közművesítését a tanács vállalta. Fel lehetne sorolni a község eltelt 22 esztendejének minden eredményét: közvetve vagy közvetlenül benne , van Natta Ferenc munkája is. Amióta nyugdíjas — 1971-ben búcsúztatta el a nagytétényi Műanyagfeldolgozó Vállalat a hűséges művezetőt —, azóta valósággal a tanácselnök jobbkeze. Van úgy, hogy „kettőnek háromfelé kell menni”, nemegyszer képviselte már a máshol elfoglalt elnököt a község minden érverését jól ismerő veterán1 tanácstag, aki a végrehajtó bizottságnak is tagja. Nincsen fogadónap Fogadónapja nincs, hozzá bármikor jöhetnek a választók. Azt tartják Diósdon, hogy annyira rend és tisztaság van a körzetében, „hogy ha kiáll a háza elé seperni, nem telik el öt perc, és már mindenki seper a Bajcsy-Zsilinszky utcában”. „Szerencsém van — szokta ilyenkor válaszolni —, hogy ilyen rendes emberek szomszédságában élek.” A most következő, hetedik ciklust — az elnök szerint nem is tudna kibújni már — még végigcsinálja, ha . bizalmat szavaznak neki. Annál is Inkább, mert fejébe vette, hogy megoldja a körzetében a szennyvíz elvezetését a mintegy 200 méterre levő hálózati fővezetékig... — Szeretném megérni a negyedszázados tanácstagi jubileumomat, és dolgozni akarok azután is a község szolgálatában, ha szükség lesz rám, és az egészségem engedi — mondja búcsúzóul Natta Ferenc, akinek fáradhatatlan képzeletében már kezdenek alakot ölteni az ezredforduló Diósdjának perspektívái. Kertész Péter Építés, bővítés a ceglédi járásban Korszerűsödő szociális intézmények A közelmúltban három, jelentősebb szociális beruházás munkálatai kezdődtek meg a ceglédi járásban. Albertirsán, a megyei csecsemőotthon szennyvízderítő berendezésének felújítása csak úgy volt lehetséges, ha az otthon melletti ingatlan egy részét megvásárolják, s az intézményhez csatolják. A vételt bonyolította, hogy az eladó a hivatalos értékbecslésnél valamivel többet kért a területért, s a vásárláshoz pénzügyminiszteri engedély kellett. Ezt megkapták, s most már nincs akadálya a felújítás befejezésének. Cegléden ugyancsak ingatlan megvételére került sor. itt a városi tanács határozott úgy, hogy a szociális betegotthon melletti területet csatolják az intézményhez, a jelenleg zsúfoltan elhelyezett gazdasági épületek és más helyiségek áttelepítésének céljából. A Bajcsy-Zsilinszky Endre úton levő telekért 115 000 forintot fizetett ki a városi tanács saját fejlesztési alapjából, s a nagyon szükséges bővítésre rövidesen sor kerülhet. Ceglédbercel az előbbieknél nehezebb gonddal kényszerült szembenézni. A községben papíron két védőnői állás van. valójában azonban betöltve csak egy, mert lakás híján, öt esztendeje a másik állásra nem akadt jelentkező. Mivel a jelenlegi egy védőnő lakáshelyzete sem volt megoldott, a község számolhatott azzal, hogy esetleg védőnő nélkül marad, ez pedig lehetetlenné tette volna az anya- és gyermekvédelmi munkát. Az ügy fontosságához illően a megoldás sem tűrt sok halogatást, s megszületett az a döntés, hogy az egyik községi tulajdonban levő telken ikerlakást építenek fel a védőnő és — remélhetően mc«t már jelentkező — társa számára. A terv, a költségvetés és a kivitelezői kapacitás egyaránt megvolt, csak éppen a pénz hiányzott, ugyanis Ceglédbercel vízmüvet épít, s ez fejlesztési alapját hosszú időre lekötötte. Végül is — méltányolva a helyzetét, így az öt éve betöltetlen állást s a másik státus megüresedésének veszélyét is — a megyei tanács oldotta meg a berceliek gondját, több mint félmillió forintot adva póthitelként az építkezéshez, amelynek kezdő munkálatai már folynak. Több mázsás földlabdákkal Mohácsról több mázsás földlabdákkal szállítják Bala- tonfüredre azokat a 10—12 éves platánokat, amelyek a Tagore-sétány ősszel kivágott nyárfáinak helyére kerülnek. A fákat a súlyos földlabdáik miatt daruval helyezik a telepítésre előkészített gödörbe. i
