Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-01 / 50. szám

VÁCI NAPLÓ A PEST MEGYEI hírlap különkiadása XVII. ÉVFOLYAM, 50. SZÁM 1973. MÁRCIUS 1., CSÜTÖRTÖK BRIGÁDOK A DUNAMENTI TSZ-BEN Legutóbb húsz nyerte el a szocialista címet Göd fejlesztését is segítik ÜRES HELYEK A NÉZŐTÉREN Várjunk — de ne tétlenül Versenyző ifibrigádok Tizenkilenc helytállt A váci városi KlSZ-bizott- ság tavaly is megszervezte a város üzemeiben dolgozó ifjú­sági brigádok munkaverse­nyét, és nemrégen értékelte azt A munkaversenybe bene­vezett 28 ifjúsági brigád kö- sül 19 a maga elé tűzött fel­adatoknak eleget tett, egész évben végzett munkája ér­tékelhető volt. A versenybizottság körül­tekintően járt el az értékelés során, alaposan mérlegelte az ifjúsági brigádok tevékenysé­gét. Az első helyre az Egyesült Izzó váci gyáregységének Ko­marov brigádja, másodikra a Heuréka Gumigyár Zrínyi Ilona nevét viselő lány bri­gádja, s a harmadikra a FORTE József Attila ifjúsági brigádja került. Az első helyezett Komarov ■brigád a forradalmi ifjúsági napok keretében vándorzász­lót kap, s mind a három bri­gád értékes jutalomban ré­szesül, de oklevelet is kap az első helyezett. Az ifjúsági brigádmozga­lom elsősorban az Izzóban, a gumigyárban és a FORTÉ-ban talált jó talajra, de megfele­lően fejlődik a Kötöttárugyár­ban, a Könnyűipari Gépgyár­tó 7. számú gyárában és a CEMÜ-ben is. Sajnos, mindez nem mondható el a Híradás- technikai Anyagok Gyáráról és a DCM-ről. Napjainkban is gyakran ballható a rádióban, a zenés szórakozóhelyeken az ismert, kedves dallam: — Lent a falu végén, nem füstöl a kémény... Sokan népdalként tartják számon. Pedig az Üj Zenei j Lexikon is elárulja, hogy szer­zője az egykor Vácott élő és alkotó Andor Károly. ★ 1948. február 28-án hunyt el, 70 éves korában. A város egyik érdekes egyénisége volt, Beniczki utcai, székelykapus otthonában élt és munkálko­dott. A huszas években középis­kolai tanár volt, majd székes­fővárosi polgári iskolai igaz­gató. 1926-ban Vácott vál­Az idén is megtartották Vácott a már híressé vált Géza-bált. A hagyományokat legin­kább a város legfiatalabb is­kolája, a Géza király téri gim­názium és szakközépiskola követi. Minden diák csak há­rom meghívót címezhet meg: kettőt szüleinek, egyet kivá­lasztott vendégének. A meg­hívó hangsúlyozza: „Csak szeszmentes italoki” és „Ün­nepi sötét ruha kötelezői” Az egész épület „báli ru­hát“ öltött erre a napra. Az emeleti tantermek ruhatárak, a fizikai előadóterem szalon, az étkező ínyenc falatok és hűsítő italok helye, a torna­terem táncterem lett, az aula vendéglő és pihenő azok ré­szére. akik csendes zenére szeretnek elandalodni. Két ze­nekar van: a fiataloknak beat, a szülőknek szalonzenekar. A hagyományokhoz tarto­zik a nyitótánc, mely annyira elmaradhatatlan, hogy az Huszonhárom brigád 440 tagja küzd a szocialista címért a gödi Egyesült Dunamenti Termelőszövetkezetben. Több brigád már ötödször, sőt ha­todszor szerezte meg a meg­tisztelő címet, tagjai pedig az arany-, az ezüst- és a bronzko­szorút, attól függően, hogy hány éve vesznek részt a moz­galomban. A teljesítmények legutób­bi értékelése során, az egy­re szigorúbb mérce alap­ján, húsz kis közösségnek Ítélték oda a címet, s csupán három brigád, a ker­tészeké, az asztalosoké és a kőműveseké nem kapta meg, vagy azért, mert nem teljesí­tette munkavállalásait, vagy lalt állást, s ő volt az 1928 óta működő vízmű első igazga­tója. örökké tevékeny, derűs hangulatú ember volt. Mun­kásdalkört szervezett, és elő­adások sorát tartotta. 1938-ban megjelent Epig­rammák című kötete, mely háromszáznál több időmérté­kes, négysoros verset tar­talmazott. Országosan ismert lett a neve. Kisebb színdara­bokhoz írt zenét. A Lent a falu végén időt álló maradt. Halálának 25. évfordulóján a középvárosi temetőben levő sírját megkoszorúzta a városi népfrontbizottság és a vízmű­vek küldöttsége. (P. r.) idén a gézás diákok nyitották és nyitják meg az egészség- ügyi, a jogász- és pedagógus- bált is. A nyitótánc után felhang­zott a beatzene a tornaterem­ben, a szalonzene az aulában, és mindenkit hatalmába kerí­tett a báli hangulat. A szervezés kitűnő osztály­zatot érdemel. Bár a meghí­vón a szülői munkaközösség, a tanári kar és a KISZ szerepelt, mégis csak diákokat láttunk rendezőként ide-oda sietni: a tanári szobából irányították őket. A bál varázsa a szülőket is megváltoztatta. Megfiatalodott, mosolygó, nevető párokkal telt meg az aula is, csak a be­járati kapu őrei álltak ko­moly arccal. Vitáztak azokkal, akiknek nem volt meghíi'ójuk. Végül is eltűntek az idege­nek a téren. A Géza-bál éjfél után, jó I hangulatban ért véget. azért, mert tagjainak maga­tartása ellen merültek fel ki­fogások. Ma már ott tartanak a kö­zös gazdaságban, hogy min­den szervezés nélkül, maguk­tól alakulnak a brigádok. Legutóbb például a szol­gáltatórészlegben dolgo­zók közül határozták el néhányan, hogy brigádot alakítanak. A mozgalom tekintélyét mu­tatja az is, hogy van olyan brigád, például a kertészeké, amelyiknek most, másodszor nem ítélték oda az újabb fo­kozatot, s mégis beadta neve­zését az 1973. évi versenyre. Pedig a legjobbak is csak képletes elismerésben része­sülnek. A zöldségtermesztő hatszoros szocialista Dobó Ka­talin brigád például a leg­utóbbi értékelés alkalmával is csupán oklevelet, ezüstplaket­tet, s közös felhasználásra, bri­gádtagonként, a mozgalomban eltöltött időtől függően, 100— 150 forintot kapott, melyet tavasszal kirándulásra fordíta­nak: Szarvasra és Gyulára utaznak. A közös gazdaság vezetői most arra törekednek, hogy a brigádok vállalá­saikat ne belső munkák­A VÁCI VÁROSI szemét­telep valamelyik pontján ál­landóan füstölög, ég a hulla­dék. A szél viszi, kavarja a füstöt. Fél óra elég, s az em­ber ruhájába lopja magát az erős szag. Csípi a szemet, ka­parja a torkot, köhögésre in­gerel. A szemeteskocsik jön- nek-mennek. öt kocsi gyűjti a város hulladékát. A telepen ál­talában délelőtt elevenebb az élet. Akkor jön a hulladék zö­me. Azt látni kell. Külön világ a guberálóké, külön törvényekkel. Jön a ko­csi az értékes hulladékkal. Hárman kísérik a lerakóhely­re. Fogják az oldalát. A rako­mány hármuké. Mindenki le­tolja a maga részét a platóról, azután válogatnak. A félrera­kott holmit nyugodtan otthagy­ják. Senki sem nyúl hozzá. EMBEREK ÄLLNAK a tűz mellett. A Forte hulladékával, fotópapírral és filmmel táplál­ják. Jó erős lángú máglya. Melegszünk a goromba, hideg szélben. Jólesik, ha a füstöt az arcunkba is vágja néha a szél. — Valamikor, igen. De ma már ...? A gyárak a MÉH-nek adják át az értékes hulladékot, az alumíniumot, a rezet, a pa­pírt, a textilt. Sok helyen a KISZ gyarapszik belőle. ra, hanem a község szépí­tését, gyarapodását szol­gáló tevékenységre tegyék. Ebben az esztendőben több brigád elhatározta, hogy tár­sadalmi munkával segíti Göd nyolc tantermes, új általános iskolájának építését, mások a Fácán-sporttelep felújításában vesznek részt. b. h. Bolgár-magyar barátsági est Vácon I Holnap, március 2-án, este 19 órai kezdettel, az MSZMP Vác Városi Bizottsága és a Váci Városi Tanács bolgár— magyar barátsági estet rendez a Konstantin téri zeneiskola hangversenytermében. Beszé­det mond dr. Lukács Ferenc, az MSZMP Vác városi végre­hajtó bizottságának tagja, a városi tanács elnöke. A barátsági est második fe­lében, az ünnepi műsorban Liliana Bárévá és Alexandri- na operaénekesek, Peter Sta- bekov és Milena Mollova (zon­gora), Mincso Mincsev (he­gedű), valamint Boguul Ka- rakonov (cselló) bolgár elő­adóművészek lépnek fel. — Hiszen maguk nem gube­rálók! — Nem, de egy kis mellékes jól jön néha. Egy vagy kéit kor­sóra való. Kevés ám a szeme­tes fizetése! — Mennyi? — A gépkocsivezető 2500— 2600 forintot keres, a rakodó valamivel többet, mint kétez­ret. Pedig milyen pocsék mun­ka! Sokszor enni sem tud az ember, úgy undorodik. Különö­sen nyáron, amikor a konyhai hulladék rothad. Azután a szégyen, hogy az ismerősök tudják, szeméttel dolgozunk. Az óvodások is messziről kia­bálnak, ha megyünk: „Szeme­tesek, szemetesét...” TÁVOLABB IDŐS FÉRFI keresgél. Csak hungarocell szi­getelőlemezt gyűjt. — Mire használja? — Padlást szigetelek vele. Sződligeten vettem egy kis ví- kendházat, abban lakunk, de nagyon hideg. Vékony a fal, a padlás meg csak egy sor deszka. Arra rakom, azután csirizzel összeragasztom. Az idén már negyven mázsa sze­net eltüzeltünk. A nyugdíj meg kevés. Az ember megpróbál segíteni magán. — Hány éves? — Hetvenöt. A Váci Napló február 13-i számában cikk jelent meg, amely kifogásolja, hogy nem egyeztetik megfelelően a kul­turális rendezvényeket. Egybeesett a DCM-beli Omega-koncert és a kecske­méti Katona József Színház váci vendégszereplésének idő­pontja, amely miatt a Kato­na József Színház előadását csak 270 néző látta, a tömeg nagyobbik részét ez idő alatt elcsalogatta a könnyűmüfaj. A Madách Imre Művelődé­si Központ az elmúlt hóna­pokban igen pozitív lépéseket tett városunk színházi kultú­rájának megteremtése érde­kében. A műsorra tűzött da­rabok tartalmát és műfaját tekintve is tapasztalható már a fejlődés. A kecskeméti Katona Jó­zsef Színház az ország vidéki társulatainak egyik legjobbja, rendszeres vendégeskedése városunkban kultúrpolitikai szempontból szerencsés. A kép persze lehetne tarkább is. Szívesen látnánk itt a Déryné Színház drámai produkcióit, a fővárosi színházak tájolható kamaradarabjait is. Nemcsak egyeztetés A tömegrendezvények egyeztetése valóban fontos, és a művészeti akciók sikere ér­dekében akkor is meg kell tenni, ha a két művelődési ház más-más feladatkörrel, két különböző fenntartó szerv­hez is tartozik. A szervező­nek tehát igaza van. Ám ne áltassuk magunkat! A koordináció hiánya csak az egyik, ráadásul nem is a leg­jelentősebb probléma. Egyéb I Gyerekek jönnek, kerékpár­ral. — Mit szedtek? — Mikor, mi van. Amit fel lehet használni barkácsolásra. VISSZAMEGYEK meleged­ni. — Találtak-e valamilyen ér­tékes dolgot a hulladék között? — Egyszer nagy pánik tört ki a telepen. Öt vagy hat em­ber is kereste a Híradástech­nika titkárnőjének az arany karkötőjét, mert valahogy be­lekerült a papírkosárba. — Meglett? — Nem. — Hát még? — Volt, aki egy jó karórát talált. — Maga? — Egy ezüst karkötőt. Nem nagy érték. Hajlott hátú, alacsony em­ber jön a tűzhöz. A legöregebb guberáló, aki csakis ebből él. — Mióta csinálja? — Nyolc éve. — Miért? — Az Egyesült Izzóban dol­goztam, de volt ott egy hara­gosom, az kipiszkált. Azt mondták, amikor elküldték, hogy munkaképtelen vagyok. Igaz, erről orvosi papírom is van. Korábban fűtő voltam a közgazdasági technikumban. Hét év munkaviszonyom van. — Miért nem vállal valami­lyen könnyű munkát, hogy megszerezze a nyugdíjat. Mondjuk, éjjeliörséget. — Áh, az már voltam, de otthagytam. — Miért? — Azért, mert én éjszaka aludni akarok. — Előbb azt mondta, 59 éves. Meddig lehet ezt csinál­ni? — Ameddig mozdulni tudok. Tavaly a húszfokos hidegben is kint voltam, meg akkor is, amikor 40 fokos lázam volt. — Mennyi a jövedelme? — Ezer, ezerkétszáz forint. Csak az a baj, hogy sokan gu­berálnak. Olyanok is, akiknek rendes fizetésük van. (bognár) | feltételek rendezése nélkül, önmagában a gondot nem is j oldja meg. Nemcsak a harmincezer vá­ci lakos számára kell itt a í színházi politikát alakítani, ! hanem a környező falvak la­kosainak is. Ipari, kereskedel­mi és oktatási vonzáskörzet, a Dunakanyar bal partjának központja ez a város, amely­nek kulturális központtá is kell válnia Miért ülnek kevesen a né­zőtéren? Nem helyes e jelen­séget egyoldalúan a város la­kosainak igénytelenségével magyarázni, mint ahogy egye­sek teszik. Sokoldalú vizsgálat szükséges a felelet megadásá­hoz. Az igazi színház A tv-színház szükségmeg­oldás, igényfelkeltő az igazi, az élő színház iránt. De tudunk-e élőt nyújtani most, ebben a városban? A színészeken nem múlna. Csakhogy a színházat, mint művészetet, nemcsak ön­magában a színészek produk­ciója, a szavak, cselekmények élménye nyújtja, hanem a művészeteknek az az összha­tása, amelyben az író, színész, rendező, zeneszerző munká­ján kívül, a funkciójának kül­sőségében és belső berende­zésében, hangulatában meg­felelő épület is. Megfelelő épületet viszont napjainkban egyetlen intéz­mény sem tud városunkban biztosítani. Várjunk tehát tü­relmesen az új művelődési köpont felépültéig? Várjunk. De ne tétlenül. Akkorára már legyen sok tapasztalat, kiala­kult tömegigény, hatékony szervezőmunka és propaganda. Az előadásokat viszont most is lehet a meghirdetett órában pontosan kezdeni, a későn jö­vőket csak a szünetben been­gedni, az előcsarnokban ren­det, tisztaságot tartani. A színházi előadásoknak még egy fontos kelléke van: a színházi légkör. A szubjektív oldalát ennek is meg lehet teremteni. Álfogó intézkerléseket A Budapesttől 34 kilométer­re fekvő városunk lakossága színházi érdeklődésének fel­keltésére és kielégítésére per­sze más lehetőség is van. Budapesten 25 színház áH rendelkezésünkre. Viszonylag jó a közlekedés. Az üzemek­ben jelenleg is folyik színházi közönségszervezés, csak kevés kivételtől eltekintve, rend- szertelenül és nem átgondolt közművelődési koncepciók alapján. Számolnunk kell a külső té­nyezőkkel is. A televízióban és a filmszínházakban arány­talanul sok a kevésbé értékes produkció, a valódi értékeket tartalmazó műfajokhoz viszo­nyítva. Ezek ellenhatást vál­tanak ki a kulturális igények ébresztgetésével, az érdeklő­dés jó irányba terelésével szemben. Ha mindezeket fi­gyelembe vesszük, kiderül, nem is kevés az a 270 néző, amely a nézőtéren ül. Akkor sincs több, amikor nincs a vá­rosban párhuzamos rendez­vény. Elégedettségre természete­sen nincs okunk. A jelenlegi­nél jobb eredmények elérésé­hez olyan átfogó intézkedé­sekre van szükség, melyeknek következtében a környékbeli falvak kultúrházaiban és téeszeiben is árusítanak jegyet az előadásokra, az üzemekben is agitáljanak. A helyi művelődéspolitikát azokkal együtt kell kialakíta­ni, akik érdekeit e politika szolgálja, akiknek részvételé­re számítunk. De ehhez már egy másik gondolatsor kap­csolódik, az üzemi dolgozók igényeinek figyelembevétele, a beleszólás, a kollektív veze­tés szükségessége a művelő­déspolitikában is. Kovács István M. Gy. w t Tájékoztatjuk kedves vásárlóinkat, hogy kultúrcikk-boltunkat március első napjaiban átköltöztetjük Vác, Széchenyi út 16. szám alá (a volt ezeraprócikk-bolt helyére) Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat Huszonöt éve halt meg Andor Károiy MEGKOSZORÚZTÁK SÍREMLÉKÉT Kitűnő szervezés Megtartották a hagyományos Géza-bált A SZÜLŐK IS JÓL SZÓRAKOZTAK KÜLÖN VILÁG Máglyák lobognak, sűrű, fojtogató füstöt terjesztve. Bű­zös a levegő, mert gumi ég, műanyagflakon, celluloid, fotó­papír, sok használt kábel, meg minden kacat. A szemét, a hulladék java papír és rongy. A különböző fémdarabok azonban már nincsenek a szeméttelepen. Azok értékesek, a MÉH-ben minden nap pénzzé válnak. t I

Next

/
Oldalképek
Tartalom