Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-01 / 26. szám

A P*E ST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNK I A DA S A XV. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM 1973. FEBRUAR 1., CSÜTÖRTÖK Társadalmi összefogással Még több tanteremre lesz szükség Javult az iskolák ellátottsága — Nincsenek napközik — A többség továbbtanul Pár évvel ezelőtt hallottam egy nagy aktíva-értekezleten: a monori járás, iskolai hely­zetét, főleg azoknak tárgyi fel­tételeit tekintve, második So­mogy. Ha ez a kijelentés túl erősnek is hangzott, valami igazság azért volt benne. Ta­lán, ha más nem is, annyi egészen biztos, hogy, a múlt örökségeként, alig egy-kettőtől eltekintve, öreg, sárból készült, itt- ott már összedőlés előtt álló iskolákat vettünk át, azokat toldozták-foldoz- ták, alakították, hogy né­hány évig még kitartsa­nak. Az utóbbi években azonban szembetűnő változásokról, szép eredményekről beszélhe­tünk: a törekvés, a társadalmi összefogás kezdi meghozni eredményeit. Nem kevesebb, mint 10 ezer 126 gyermek jár jelenleg is­kolába, annyi, mint például Gyömrő teljes lakossága. Nem kicsi tehát a tét. Háromszáz- hetvenikét tanulócsoport van, ami- azt jelenti, mivel még vannak összevont osztályok is, és az elkövetkezendő években növekszik a tanulók száma, hogy jóval több tanteremre lenne szükség még akkor is, műszakban folyik á ha két tanítás. Jelenleg 241 tanterem áll a tanulók rendelkezésére, amelyekből azonban 29 szükségterem. A megoszlás változó. Például Vasadon és Gyomron, az 1. számú iskolában, és még egy­két helyen csak délelőtt taní­tanak (a tanyai iskolákról most nem beszélek), ezzel szemben csak Üllőn hat a szükségtantermek száma. Az elmúlt három évben új iskola épült Csévharaszton és Sülysápon. Üllőn ez évben kezdenek egyet építeni. Ta­valy megnyílt a járás első ál­talános iskolai diákotthona Vasadon, amely 85 tanyai, fel­ső tagozatos kisdiák elhelye­zését tette lehetővé, jelentő­sen javult tehát a szakos ok­tatásban részesülő tanulók aránya, s a sok szétszórt tele­pülésen élő gyermekek ideális körülmények között tanulhat­nak. Igen jó, sokkal jobb, mint évekkel ezelőtt, a végzős általános iskolások to­vábbtanulási aránya is: 82,7 százaléka tanult to­vább az elmúlt tanévben, vagyis 1332 diák, a legtöbben az ipari iskolákban — 529-en —, illetve — 324-en — szak­középiskolákban. Változatlanul rossz az álta­lános iskolások napközi ott­honi elhelyezése. A jogos 70 százalékból — mindkét szülő dolgozik — csupán 10 százalék jár napközibe: a 10 ezer 126 tanulóval szemben 1007. De a fejlődés jelei már mutatkoz­nak: az utóbbi három évben százhússzal emelkedett a nap­közisek száma. Továbbra sem jók a tárgyi feltételek: a szükséges színvonalat megközelítő napközi otthon csak 2—3 akad a járásban. Szaporodtak a szemléltető eszközök, de a .hiányzó szük­séglet előteremtésére még 7 millió forint kellene. Biztató eredményeket ígér az „Egy üzem — egy iskola” mozgalom, mert indulásának első évében már csaknem egy­millió forintos összeggel se­gített. K. Gy. Ne induljanak hátránnyal Iskolára előkészítő tanfolyamok Az óvodák, az új nevelési programnak megfelelően, cé­lul tűztek ki az iskolára elő­készítés fokozottabb megvaló­sítását, amelyet az iskolai ne­velőtestület is segít. Gondos­kodnak az „óvodán kívüliek­ről” is: indulásuk. hátrányá­nak csökkentése érdekében 26 iskolai előkészítő tanfo­lyamot szerveztek részükre, amelyeken az elmúlt évben 429 gyermek vett részt. A tanfolyamokat az idén is megszervezik, így az első osz­tályba lépő tanulók mintegy 97 százaléka vagy az óvodá­ban, vagy az előkészítő tanfolyamon szerez előkép­zést az iskolai feladatokra. INTÉZKEDÉSI TERVET KÉSZÍTETT A JÁRÁSI KISZ- BIZOTTSÁG A járási KISZ-bizottiság intézkedési tervet dolgozott ki az idei tanácsválasztások­ra: minden KISZ-fiatalt moz­gósítanak a választások sike­res lebonyolítása érdekében. Az első szavazóknak gyűlése­ket, ünnepélyeket rendeznek, s oklevelet nyújtanak át ne­kik. Sok szó esik arról, hogy az emberek a jogot, a tör­vényt nem ismerik eléggé. Szemrehányás éri az illeté­keseket, hogy nem hozzák közelebb az átlagembert a jog megismerésének lehető­ségéhez. Régen úri huncut­ságnak nevezték a jogot, akár a politikát. De hol van már az az idő! Ma az a cél, hogy mindenki ismerje ne csak kötelességeit, de jo­gait is. Hogy mennyire alaptalan a vád az illetékesekkel szemben, mi sem bizonyítja jobban, mint az alábbi eset. A vecsési Zöldmező Tsz 1971. zárszámadásának 5. napirendi pontja követke­zett. Dr. Gazdag János jog­tanácsos a tsz-mozgalom országos jelentőségéről, a soron levő feladatokról be­szélt, majd a tesz-ek ön- kormányzatáról, a tsz-de- mokráciáról, a munkavédel­mi és szociális beruházá­sokról, s arról, hogy a tsz- tagság jogait miképpen érvényesítheti, ám ez a 30 perces, rendkívül értékes Országos hírnevet szereztek A monori József Attila Gimnázium irodalmi színpa­da, a maglódi Röpülj, páva­kör és a vecsési Jókai együt­tes, múlt évi sikerei alapján, nemcsak járásszerte, hanem országosan is ismertté vált. Rendszeresen meglátogatják az albertirsai csecsemőotthont A monori FÜSZÉRT Zrí­nyi Ilona szocialista brigádja három évvel ezelőtt kapcso­latot teremtett az albertirsai csecsemőotthonnal. Jó néhány olyan kisgyermek is ott ne­velkedik, akiknek élnek ugyan a szülei, de elhagyták őket. Még látogatóba is ritkán járnak hozzájuk. A monori kollektíva annál többet. A LŐRINCI PIACON HÁROM SEGÉLYKÉRŐ TELEFON Éjszakai szolgálat a vecsési postán A tűzoltóparancsnok nem értesíthető Vecsés község fejlesztése so­rán a postai szolgáltatás is javulit A postahivatal korszerű te­lefonközpontjában a múlt év februárja óta éjszakai ügye­letet is tartanak. A lakosság régi kívánsága teljesült, ami­kor újabb szolgáltatásként, a község területén három köz­ponti, könnyen elérhető he­lyen, segélykérő telefont sze­reltek fel: a vecsési nagyállo­máson, a Kertekalja állomás őrházában és a Vörös Hadse­reg út 64. szám alatt, a tűz­oltóság épületében. A közbiztonságot, a tűzbiz­tonságot és az egészségügyet egyaránt jól szolgálják a ki­helyezett telefonok, ahonnan a nap bármelyik időszakában a rendőrség, a mentők és az orvosok díjtalanul hívhatók, s a tűzoltóság és riasztható. Szükségszerűen ide kíván­kozik az a közérdekű kérés, hogy a jelenlegi tűzoltópa­rancsnok lakása is kaphasson telefont. Az Éva utca 15. szá­mú lakóházban és az állami gazdaság göngyölegraktárá­ban támadt tüzet a Budapest­ről érkezett tűzoltók oltották el. A tűzoltóparancsnok, bár tőle csak néhány házzal ar­rébb lobogtak a lángok, csu­pán a pesti tűzoltókocsik szi­rénázásából értesült a veszély­ről. A tűzoltóság nemcsak tűz, de egyéb bajok esetén is se­gíthet. Ügy véljük, indokolt, és talán teljesíthető a vecsé- siek kérése. F. G. MfSOR Mozik Gomba: Ne ingereljétek a mamát. Monor: Viszontlátásra a pokolban. Űri: Kecske­szarv. Vecsés: Petőfi ’73. Vezetőségi ülés Ma, február elsején, 17 óra­kor klubvezetőségi ülés kez­dődik a művelődési házban, melyen az 1973. évi pályázat­ra való jelentkezésről, vala­mint a klub működési sza­bályzatának kidolgozásáról tárgyalnak. Őstermelők Valamikor' csak lovak álldo­gáltak itt, kocsivégbe dobott szénát ropogtatva. Most, amint megszámolom, négy különbö­ző márkájú, szebbnél szebb au­tó parkíroz. Az egyikből káposztáshordót görgetnek kifelé. Vecsésdek. Legvégén mutatóban négy-öt lovas kocsi, vasadiak. De akad egy ismerős üllői kocsi is. Krumpli, fejes káposzta, féke- teretek és ládaszám sárgaré­pa, zöldség. „A nevemen szólítanak" — Ezt tessék megkóstolni! — és egymás után ugrálnak fel a csarnokban a fehér köté- nyes árusok, villáik végén sa­vanyított káposztával kínál­va. — Mennyit parancsol az úr? Az egyik helyen megállók, rémületet keltve jegyzetfüre- ternmel... Lassan és nehezen oldódik fel a megátalkodott fé­lénkség. — Nézze — így az egyik pi­ros képű asszony —, én nyi­latkozók magának, de a ne­vem nem mondom meg. És közelebb hajolva, fülem­be súgja: — A férjem, aki olyan veze­tőféle a vecsési Ezüstkalász Tsz-ben, mindig mondja, ne piacol jak. Kell ez nekem? A kezem, lábam elfagy. Minden rongyot magamra szedtem Csendesen hullott a hó, a szél is erősen fújt. A monori busz­váró terasza alól be­húzódtunk a meleg váróterembe. A mellettem lévő padra két miniszok­nyás fiatalasszony te­lepedett. Társasá­gukban volt egy fia­talember is. A fiatal- asszonyok az anyó­sukról vitatkoztak. — Legjobb az anyóstól 20 kilomé­terre, de, ha már a házban van, legoko­sabb, ha -semmibe sem engedjük bele­szólni. Nem. adunk neki igazat, még ak­kor sem, ha igaza van. Mert. ha elhatalma­sodik, akkor vége. NINCS IGAZUK — Igazad van. Ha a fia egyszer megnő­sült, akkor nem az anyja az első, hanem a felesége Ha pedig az anyós mindig je­len van, ez az elv nem érvényesülhet. — Képzeld, azt akarja, hogy én tisz­títsam a fia cipőjét. Még mit nem! Tisz­títsa csak ő, hisz oda­haza az enyémet is a mama pucolta. — Beleszólt abba is, hogy a hálószoba fa­lát ne rózsaszínre fes­tessük. mert a vilá­gossárga bútorhoz jobban illik a világos­kék szín. — A bablevesbe ne öntsek ecetet, mert a fia nem szereti. Azt akarja, hogy én mo­sogassak az egész csa­ládra. Mindig akad valami mondaniva­lója, mindig lát va­lamit. Azon leszek, hogy a közeléből mi­nél előbb elkerülhes­sünk. Elgondolkoztam, vajon miért ütköző­pont a férj édesany­ja már a házasság kezdetén, miért ő az első számú anyós, aki tulajdonképpen jót akar, és anyai szere­tettel igyekszik a ta­pasztalatlan fiatalok útját elegyengetni? Kétségtelen, nem jó a fiatalok ügyébe be­avatkozni. de azért az édesanyát sem sza­badna megtagadni. Amint így elmél­kedtem. a tiatalem- ber megszólalt: — Nincs igazatok! Elfelejtitek, hogy nektek is van édes­anyátok? Vigyázza­tok, ti is lesztek egy szer anyósok, ne bíz­zátok el magatokat. S ingerülten ki­ment a teraszra. (em) már, mégis fázok. Szép, új há­zunk, de milyen nagy, és egy Opelunk is van... De meg­szoktam. Már a dédapám is idejárt, a lőrinci és a kispesti piacra. Nemrégen még masze­kok voltunk ... Mikor is? — Hatvanban alakult a „tszcs” — szól át kisegítőn a szoms’édja. Közben egy kopott kabátos, nyugdíjkorabeli néni, egy vá­sárló, türelmetlenül fogdossa kezében a nylonzacskóját: — Adjon már egy kilót, Ma­riskám ! — Tetszik látni? — nevet felém a hordó fölül a piros ké­pű —, a régi vevőim a neve­men szólítanak. — Tíz forintból kettőt viaz- sza, köszönöm. Kezét csóko­lom ... A jövő szombaton is tetszik jönni, ugye? Már reggel ölkor K. P.-vel a kocsi mellett be­szélgetek. (Kérésére nevének kezdőbetűit megváltoztattam.) — Ma kereken 1200 forintot árultam. Reggel ötkor már a négyesen kocogtam. Gondol­hatja, hogy átfáztam, mire ide­értem Üllőről. Ez a láda pasz­ternákom maradt csak. A töb­bit eladtam a kofának. Mon­dom, nem fagyoskodok már tovább. Bevágok egy darab meleg kolbászt, egy húzás a csatosból, és máris indulok .., Szeretek piacra járni. — Megéri? — A fene tudja! Több mini ezer forint Ö. M.-né: — Csévharasztról jöttünk. Túróm volt és tejfölöm. Még van egy kis házi füstölt sza­lonnám és kolbászom vagy két kiló. — Tessék, aranyos ... Hogy nem szikkadt? Most vágtunk!... Ne tessék elmenni, ráadok. Jó bőven mérem, és csak 70 fo­rint egy kiló ... A gyulai 80, de ez tiszta dismóhús ... Lát­ja, mégis elment! — Vasadi kocsival jöttem. Ha ezt is eladom, több mint ezer forintot árultam ma. P. K. vasadi tanyasi gazdál­kodó: — Répát, gyökeret, zellert és két zsák krumplit hoztam, Mind eladtam. A bevétel? Megmondom, de ne tessék megírni... Tetszik adó miatt. tudni, az Tsz-kocsi egy se Őstermelők. Piaci árusok. Tsz-kocsi egy 6incs. Pavilon ugyan kettő is van, de azokban csak szemes terményt árul­nak. Ha nem lennének, sok lőrinci kosarat üresen vittek volna haza a szombati piacról. Fáznák, tipegnek-topognak. Az autóban meleg van, de a lovas kocsin két pokróc sem elég, pedig nincs is igazi tél. Kovács György Minden jelentősebb ünnep alkalmával felkeresték a ki­csinyeket, és ajándékokkal kedveskedtek nekik. Fél éve megszakadt a kap­csolatuk: a látogatási időt se- hogysem tudták összeegyeztet­ni, s a gyerekek ismét maguk­ra maradtak. Nagyon hiány­zott nekik a féltő gondosko­dás, az a szeretet, amellyel a monoriak elhalmozták őket. Most ismét szóba került az ügyük. A KISZ-szervezet a legutóbbi taggyűlésen elvál­lalta, hogy felújítja a kapcso­latot az albertirsai otthonnal, s a felújítás tervét is elké­szítették. Februárban a KISZ- tagok elutaznak Albertirsára, s ajándékokkal lepik meg a csecsemőket. Kégli Jánosné, a szocialis­ta brigád helyettes vezetője: — Mindig sírva jöttem visz- sza az otthonból. Azok a gye­rekek nagyon megérdemlik, hogy támogassuk őket. Gazda László, a Március 21. szállítóbrigád vezetője: — Egyszer egy karton ná­polyit adtunk nekik ajándék­ba. A gyerekek közrefogtak, , s alig akartak elengedni ben­nünket. Februárban tehát újra meg­látogatják a csecsemőotthont, utána pedig rendszeresen, (gér) MEG NEM KE SOI Rehabilitációra vár a Csévharaszti KSK A osévi KSK 11 játékosa úgy érezte az ősszel, hogy ne­kik „befellegzett”. A felhőket az igazságtalan bíráskodás hozta a csapat kék egére, és mint derült égből a villám, úgy hatott. Orvoslásra hiába vártak. A negyedszázadot megért csévi csapat sok generációt ki­szolgált. A szurkolók sem, de a játékosok — akik apáiktól örökölték a mezzel együtt a sportszeretetet — sem nyugod­tak bele a kényszerpihenőbe. Egy edzést sem hagytak ki. Ma is rendszeresen kergetik a bőrlabdát, hogy formában ma­radjanak. Igaz, most már csonka a csapat, mert csak 8 fiú végzi az alapozást, miköz­ben remél. Mit? Azt, amit valakinek helyre kellene igazítania, s az egyformán érintené a sportve­zetőket, a játékosokat és a szurkolókat. A csévi zöld gye­pen is játékot akarnak mind­nyájan! Reménykednek hát. A rehabilitációban. „Széljegyezni a jegyzőkönyvben a tévedést.” Sportszerűen. Sok község — még néhány nagyközség is — sokért nem adná, ha annyi játékszenve­déllyel állnának ki fiai, mint a csévi tizenegy. Talán, mert egyre „kapósabbak” a játéko­sok „piacán”, akár mindüket el lehetne „adni”. Érdeklődnek Vasadról, Nyáregyházáról, de nyolcán egyelőre hűek marad­nak. Bán Laci, Erős Jóska, Földvárszky Sanyi, Korbács Pali, Bedö Pista meg a többiek úgy edzenek a pályán, hogy öröm nézni. Egy kis hó vagy eső nem akadály. Nem csoda, hogy vinnék őket. Naszvadi István már az őszi fordulón magára vette a mo­nori csapat mezét, és Monor színeire sem hozott szégyent. Urbán Sándor a budapesti KISTEXT-ben csatárkodik. Ta­nács Károly, a „hűtlen”, sok­szor volt a Csévharaszti KSK „üdvöskéje”. Jobbszélsőt vagy hátvédet játszott, nem is akár­hogyan. Remek fejesgólokat láttunk tőle. Szép beadásaiból is jó néhány gól született. Kar­csi a stopliscipőt szegre akasz­totta. — Nincs idő a tétlenkedésre — mondja. A monori József Attila Gim­názium színeiben kosárlabdá­zik. A csatársort erősíti, és ko­sarasnak legalább olyan jó, mint futballistának. Érettségi előtt áll, hamaro­san búcsút mond a kedves is­kolának, vele együtt, akarva, nem akarva, a csapatnak is. Nem lenne nehéz a csévi foci­pályára visszacsábítani. És a többi „hűtlen” sem mondana nemet. (fekete) i JEGYZET Ismernünk kell jogainkat is jogi előadás teljes érdekte­lenségbe fulladt. Különösen — kevés kivétellel — a fér­fiak nem kísérték figye­lemmel: alig maradtak né­hányon a teremben. Most aztán, ha valamit tudni akarnak, ha problé­májuk akad, kérdezgetik „az asszony népet”, mert an­nak zöme a helyén maradt. Ma már nemcsak a jó pap, de a jó tsz-tag is holtig ta­nul. A jogtanácsos alaposan fölkészült, jól sűrítette mondanivalóját, közérthető volt, gondosan kerülte az idegen kifejezéseket. Az ál­tala elmondottakat nem ár­tana minden tsz-tagnak is­mernie, mert hisz az a cél, hogy ki-ki tudja, mi a joga. A jogot általában csak ak­kor kutatják az emberek, ha sérelem éri őket. S ma­guk vallják a kárát tájé­kozatlanságuknak. Melles­leg annak, aki egy nagy közösségben él, kötelessége is, hogy minden őt érintő kérdésben tájékozott le­gyen. Fekete Gizella

Next

/
Oldalképek
Tartalom