Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-09 / 33. szám

1973. FEBRUÄR 9., FENTEK PEST MEGYEI K^úrtap Vállalati összefogás a beruházás sikeréért „Ha szükség lesz rá, minden vasárnap 99 1968-ban egy gépállomás szétszórt földszintes épületei adtak otthont a Kohászati Gyárépítő Vállalat taplószelei gyáregységének. Azóta sorra felépült az óriási szabadtéri darupálya, az impozáns üveg­falú üzemcsarnok és az az emeletes épület, amelyben az irodákon kívül helyet kapott a kétszáz személyes öltöző­mosdó. És most újabb építke­zés előtt állnak. A könnyű- szerkezetes építési mód elter­jesztéséről szóló kiemelt kor­mányprogram értelmében a következő három évben évi 15 ezer tonnás kapacitással bővül a gyáregység. Távvezeték és transzformátorállomás, ipari vágány épül, a szociális épü­letet kétszeresére, az üzem­csarnokot hatszorosra bővítik. Vajon az építkezések idején a nem éppen zavartalan körül­mények között hogyan állják majd meg a helyüket az itt dolgozók, hogyan teljesítik egyre növekvő termelési fel­adataikat és emellett képe­sek lesznek-e a beruházás pro­filjukat érintő részéhez (tar­tóoszlopok, darupályák gyár­tásához) hozzájárulni, hogy gyorsan — esetleg határidő előtt — üzembe helyezhessék az új létesítményeket? Ezek­kel a kérdésekkel kerestem fel Tér ék Józsefet, a gyáregység munkaügyi és igazgatási osz­tályának vezetőjét. Először: a feltételeket — Azt hiszem, valamennyi dolgozónk nevében mondha­tom, tudjuk, hogy nagyon ne­héz feladat előtt állunk és hogy ezeket csak szoros ösz- szeíogással, együttes erőfeszí­téssel oldhatjuk meg gyorsan és pontosan. Ha tekintetbe vesszük, hogy eddig is hasonló körülmények között dolgoz­tunk (sőt annyival nehezebb volt a helyzetünk, hogy mező- gazdasági dolgozókat kellett ipán munkásokká formálnunk, és magunknak kellett gondos­kodnunk szakmai képzésükről is), mégis sikerült három év aiatt kétszeresére növelni ter­melésünket, nem látszik erőn­ket meghaladónak a ránk váró feladat. — A beruházások ütemezé­sekor volt rá gondunk, nogy legelőbb a létszámnövelés fel­tételeit teremtsük meg, öltöző­ket, mosdókat építsünk, hi­szen sokan ettől teszik függő­vé, jönnek-e hozzánk, vagy sem. És a beruházás Idején maguknak az építőknek s kell valahol tisztálkodniuk. Mint látja, már megkezdtük az ala­pozást. 250—300 személyes szociális létesítménnyel bővül ez az épület — mutat a gyár­egység emeletes bejárati tömb­jére. — A könnyűszerkezetes épí­tőelemek gyártásához — foly­tatja az osztályvezető — a legkorszerűbb gépeket, berendezéseket vásároljuk meg, így a termelés a je­lenlegi négyezerről évi húsz­ezer tonnára nő, s ehhez a lét­számot (mármint a fizikai dol­gozókét) csak kétszeresére nö­veljük. Új dolgozókat első­sorban a környező falvakból, Tapióbicskéről, Tápiószení- mártonból, Farmosról, Tápsó- sző'iősről, Újszilvásról és Tá- piógyörgyéről toborzunk. ezek­be a községekbe ugyanis na­ponta kijár a vállalat autóbu­sza, tehát a közlekedés nem jelentene különösebb gondot a bejáróknak. Még lágy volt a he'on Átmegyünk a szerelőüzem­be. Itt Árva Mihálytól, a la­katosba gád vezetőjétől meg­tudom, hogy az Ózdi Kohá­szati Üzemek megrendelésére a rúddrót üzemcsarnokba épí­tendő darupálya tartólemezeit gyártják. — Ezek szerint az itt mű­ködő darupályákat is maguk készítették? — Valamennyit, de a leg­rosszabb körülmények között a szabadtéri darupályát épí­tettük; kint dolgoztunk, fagy­ban, hóban, sárban. És abban az időben magunk szabtuk, hegesztettük, csavaroztuk, sőt csigasoron emelgettük is a le­mezeket. Valamivel könnyebb volt a csarnokbeli darupályák készítése. Akkor viszont az idő sürgetett bennünket, ugyanis vele párhuzamosan gyártottuk a székesfehérvári Könnyűfémműnek egy kemen­ce vasszerkezetét. Akkoriban gyakran szombaton, vasárnap is bejöttünk, de meg is volt az eredménye. Nemcsak a fe­hérváriak megrendelését tel­jesítettük időben, de a mi da­rupályánk is két nappal a ha­táridő előtt elkészült. — Ahogy ezt mondja, kihúzza magát. — Emlékszem, a csarnokban még lágy volt a beton; hogy a jár­művek rá tudjanak állni, s felrakhassák a darupályát, óriási lemezekből borítottunk „szőnyeget” eléjük. Most már igazán jók a munkakörülmé­nyeink, ebben a tágas csar­nokban sosem volt tizenkét foknál kevesebb. — A most induló könnyű- szerkezetes program keretében ismét vár magukra valamilyen feladat? — Bőven lesz munkánk! A csarnokokhoz tartóoszlopokat és újabb darupályákat készí­tünk. Emellett persze, a meg­rendeléseket is teljesítenünk kell. De, gondolom, ha már meglesznek a beruházás ne­gyedévre bontott tervei, a munkaversenyben is szerepel­ni fognak a h ózzák a pcsoldó d ó feltételek. Ez pedig nagyobb munkalendületet ad, gyorsabb, pontosabb munkára ösztönöz. A brigádok közötti versengés pedig erősíti a kollektív szelle­met. Várják az automatát Elköszönünk, s indulunk to­vább Ferék József osztályve­zetővel. — Ott már megkezdődött az új felületkezelő gépsor szere­lése — mutat egy kisebb üvegépületre —, ezt ugyan még a vasszerkezetűk korró­zióvédelmére vásároltuk, de könnyűfémek felületkezelésére is alkalmas, és kapacitása oly nagy, hogy évi 20 ezer tonnás mennyiséget is képes 15—20 évre ellenállóvá tenni. És már a darabolóüzemben vagyunk. Nincs ugyan akkora zaj, mint az előző helyen, vi­szont annál füstösebb, poro­sabb a levegő, s a földszintes épületben a világítás sem meg­felelő. — Itt még sajnos, mostohák a munkakörülmények — mondja Matula Pál üzemveze­tő. — Ez még a régi gépállomá­si épület. Ha tető alá kerülnek az új üzemcsarnokok, tága­sabb, világosabb és levegő- sebb helyre költözünk. És aminek a legjobban örülünk: mi is kapunk új, nagy teljesít­ményű gépeket. — Ha jól tudom, épp ez ügyben járt a napokban az NDK-ban? — Igen, vásároltunk ugyan­is egy-egy Wagner típusú da­raboló- és fúróautomatát, ösz- szesen 20 millió forintért. Most a gépeket működés közben is láthattuk. Az automata kapa­citására jellemző, hogy amit a hagyományos fűrészgépen két munkás egy hét alatt levág, ugyanazt a mennyiséget az NDK-beli gép egyetlen műszak alatt darabolja fel. Az emberek már nagyon vár ják az automa­tát. nemcsak azért, mert köny- nyíti munkájukat, hanem mert a korszerű technológia elsajátításával szakismereteik is bővülnek. Az ősszel egyéb­ként négy szakmunkást küld­tünk ki az NDK-ba, hogy megismerjék a gépet, megta­nuljanak rajta dolgozni. A be­rendezések a jövő év elején érkeznek ide Szelére. Kétszázötvenmillió A gyár környéke és udvara most még csendes, csak a fa­lakon belül pendülnek nagyot a kalapácsok. Hamarosan azonban dömperek, földgyaluk, sínrakók kezdik meg a mun­kát, indítják a 250 rmilió fo­rintos beruházást, és a kinti munkától igyekeznek majd nem zavartatni magukat az üzem dolgozói, sőt, ők is tevé­kenyen hozzájárulnak az épít­kezéshez. Árva Mihály szavai szerint: „ha szükség lesz rá, akár minden vasárnap bejö­vünk". És ez nemcsak azt je­lenti, hogy készek áldozatot is hozni a beruházás sikeréért, hanem többet, minőségileg kü­lönbet: hogy a mezőgazdaság­ból jött emberek alig öt év alatt munkásokká, mégpedig egymásért, a kollektíváért dol­gozó munkásokká értek. Czibor Valéria Kískunlacháza ajándéka Budapestnek A múlt év végén határozta el a kiskunlacházi ÁFÉSZ bu­dapesti szolgáltatórészlegének Felszabadulás brigádja, hogy Pest, Buda, Óbuda egyesítésé­nek 100. évfordulójára magyar perzsaszövéssel és gobelinhím­zéssel elkészíti a főváros cí­merét. A szőnyeg javítással foglalkozó hattagú brigád tár­sadalmi munkában — még a fonalat is saját pénzükön vet­ték — eleget tett ígéretének. A 75 centiméter átmérőjű, kör alakú faliszőnyeget a bri­gád a Fővárosi Tanácsnak ajánlotta fel. Hosszú a hiányéikklisla Isíisí ettünk Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség összesítette a hús és húskészítmények gyár­tásának, értékesítésének tava­lyi ellenőrzési tapasztalatait. A főfelügyelőség irányításával, több országos terv bevonásá­val kilenc megyében és a fő­városban tartottak ellenőr­zést. Az összesítés megállapítja, hogy kedvezően változott tavaly a lakosság hús­ellátása; a tőkehús és a húskészítmé­nyek együttes forgalma 6 szá­zalékkal, ezen belül a sertés­húsé 7,7 százalékkal növeke­dett. Az általános javulás elle­nére — miután 1200 helység nem részesült központi elosz­tásban és több községben hús­bolt sincs — a kisebb vidéki üzletekben még nem folyama­tos az ellátás, egyes húskészít­mények tartósan, hosszú ideig hiányoznak a boltokból. A választék erősen eltér a városi és a községi üzle­tekben. Időszakos hiánycikk a száraz töltelékáru, a szalámi, a gyulai kolbász, valamint a turista­szalámi, a húsos szalonna, a virsli és sokszor nem lehet kapni gépsonkát, sonkaszalá­mit sem. A tanácsok kereske­delmi osztályainak néhány héttel ezelőtt készült felméré­se szerint az ipar nem gyárt olyan keresett termékeket, mint a fej mozaik, a nyelvkoc­ka, a mortadella, a májsajt, a véres és májas hurka stb. Vezet: a divat-kötöttáru A héten záruló kedvezményes téli vásár a gödöllői áru­házban is fellendítette a forgalmat. A legtöbb vásárló a divat­kötöttáru, a konfekció, valamint a vas- és műszaki osztályon fordult meg. Gárdos Katalin felvétele VIRA GHULL AM Tavasz - harmadszor A Mecsek vidékén újabb „virághullám” köszöntött be a mostani szokatlanul meleg, verőfényes napokon. Az idei télen, amelyet csak ritkán sza­kított meg a hideg és a hava­zás, immár harmadszor bonta- , kozott ki a természet. Először december végén, majd január derekán és most — február elején — ismét kinyíltak a tavaszi virágok. Méghozzá nem is csak itt-ott jelentek meg a kibelet korai hírnökei, hanem tömegesen virít a hóvirág és a kankalin, Ráckevei tapasztalatok Fiatalok a tanácsban „A felnőtt nemzedék nagy társadalmi feladata az ifjúság nevelése, felkészítése az életre, a szocializmus, a kommunizmus építésére... Arra kell töre­kedni, hogy mind nagyobb mértékben vegyenek részt a közéletben ..(A Magyar Szo­cialista Munkáspárt X. kong­resszusának határozatából.) Kevesebben, mint másutt A ráckevei járás községei­ben összesen hetvenhárom fiatal tanácstag képviseli a választókat — mondja Tézli Károly, a KISZ ráckevei já­rási bizottságának titkára. — Jó részük a legutóbbi válasz­tás alkalmával került ebbe a megtisztelő funkcióba. Na­gyon örülünk annak, hogy a harminc éven aluliak is hallatják hangjukat, aktívan részt vesznek a tanácsülése­ken, javaslatokat tesznek, szavaznak. Nemrégiben a já­rás vezetői összehívták a fia­tal tanácstagokat. Ezen a megbeszélésen kiderült — egyébként is tapasztaltuk —, hogy nem csupán a KISZ- korosztály gondjait, hanem általában az ifjúság problé­máit tolmácsolják. Felvetik a bölcsőde, óvoda hiányát és segítenek keresni a megol­dást is. A megyei átlaghoz képest a ráckevei járásban sokkal kevesebb fiatal tanácstag dol­gozik, mint másutt. Sőt, ha csupán a járási székhelyet, Ráckevét nézzük, ott még a 10 százalékot sem éri el a fiatalok aránya. A hatvanhét ráckevei nagyközségi tanács­tagból mindössze négyen vannak harminc éven aluliak. A járási KISZ-bizottság tit­kára szerint • is ezen az ará­nyon jó lenne javítani. A Ráckevei Naavközségi Tanács két fiatal tagját keres­tük fel, s arról beszélgettünk: hogyan látják saját munká­jukat, elégedettek-e ázzál, amit végeztek, milyen terveik vannak? Maguknak is Kirchner József, a hely­beli Aranvk^'ász Tsz mű­anyagüzemének csoportveze­tője, s a szövetkezet KISZ- titkára is. Két éve tanácstag Ráckeve 24-es körzetében. — Nem vagyok magammal elégedett, noha tudom, hogy a tanácsban mindig jó ügyre adtam a szavazatomat. Még több járda, még több villany kellene, mert Ráckeve is ter­jeszkedik. Elsőrendű feladat a csatornázás, el is kezdődött, mindehhez azonban sok pénz kellene. Készülnek a művelő­dési ház tervei... Kirchner József társadalmi munkát szervez: a fiatalok ugyanis vállalták, hogy a Du- na-parton létesítendő ifjúsá-. gi parkban elvégzik a föld­munkálatokat. Szabadtéri mo­zi, bisztró és játszótér — nagyrészt a község összefo­gásából, társadalmi munká­ban. Egy kicsit maguknak is építik... — Beszámolt-e a fiatal ta­nácstag a fiataloknak arról, hogyan dolgozik, mit végez a tanácsüléseken? — A termelőszövetkezet KISZ-titkára vagyok, így min­dennapos a kapcsolatom kor­osztályommal. Azt nem mond­hatom, hogy akár egyszer ilyen napirendet beszéltünk volna meg a taggyűlésen, de nagyon sokszor szóba került egy-egy témával kapcsolat­ban, hogyan foglalt állást a tanács, milyen vélemény ala­kult ki, mire szavaztunk. Vá­lasztóimnak természetesen rendszeresen tartok tanácsta­gi beszámolókat... Több törődést Ágoston Elemér mintegy háromszáz ráckevei lakost képvisel a tanácsban. — Az én körzetemben jó­formán csupa idős ember la­kik, velük talán kicsit többet kell törődni, mint másokkal. Nemrégiben felmérést készí­tettem szociális helyzetük­ről, összeírtam. kik szorul­nak támogatásra, szociális segélyre. Ami a községfejlesz­tési eredményeinket illeti: ez alatt a két esztendő alatt a Nyár utcában betonjárdát építettünk, teljes egészében a lakosság összefogásával... Ha az elkövetkezendő cik­lusban is megválasztják, Ágoston Elemér tervei között a Környék szeobé tétele, par­kosítása szerepel. A körzet egy mocsaras területtel, az úgynevezett Tasi-tóval hatá­ros. Napirendre került en­nek feltöitése. A nagyközségi tanácshoz több házhelykére­lem érkezett s a feltöltött ré­szen parcelláznak, utcát nyitnak majd. A fiatal ta­nácstag már beszélt a kör­nyék termelőszövetkezeteinek vezetőivel, akik segítenek, erőgépeket adnak a földmun­kákhoz. Felajánlásaikat to­vábbította a tanácsnak is. Nem feledkeznek majd meg a legkisebbekről sem: a fenn­maradó szabad területet fü­vesítik, bokrokat, virágokat ültetnek, hintákat szerelnek fel. — Kapott segítséget valaki­től, hogy könnyebben végezze tanácstagi munkáját? — A községi tanácsnál min­dig szívesen látnak bennün­ket, meghallgatnak, választ kapunk, s kérik véleményün­ket is. Én mégis, mint kez­dő, a legtöbb segítséget dr. Vedres Margit megye) tanács­tagtól kaptam. Véleményem szerint — saját tapasztala­tomból mondom —, velünk, fiatalokkal még többet kelle­ne törődni, hogy minél előbb beletanuljunk a tanácstagi munkába, s ha egyszer meg­nyertük választóink bizalmát, ne veszítsük többé el. Soós Ibolya s a szubmediterrán jellegű il­latos hunyor és a meténgfű. A Szársomlyó déli tejtőjén évek óta nem tapasztalt mennyi­ségben virít a legritkább hazai vadvirág, a csak itt díszlö magyar ki­kerics. A vízparti és erdőszéli füze­sekben megkezdődött a tava­szi zsongás: a fűzfák kinyílt barkáit ellepték" a méhek, amelyek virágport hordanak a fiasí táshoz. Csapadékadósság Téli aszály van a Dél-Al- földön. December elsejétől számítva, tehát 70 nap alatt alig 15 milliméter csapadék hullott. A sok évi átlaghoz ké­pest mintegy 60 milliméter csapadékkal adós a természet A Tisza egész vízgyűjtő terü­letén hasonló a helyzet, ezért nagyon alacsony a folyó víz­állása. Apadó karsztvizek A szokatlan hosszú ideje tartó aszályos időjárás hatá­sára az aggteleki karsztvidé­ken és a környező völgyek­ben már csak azok a nagyobb források „működnek”, ame­lyek a mélyebben fekvő karsztüregekből kapják a víz­utánpótlást. Eddig több mint húsz vízfolyás száradt ki. A jósvafői Kossuth és a toma- szentandrási Rákóczi-barlang egyes részei annyira szárazak. hogy szinte már porzanak. Az aggteleki Baradla-barlangban is a szokásosnál jóval keve­sebb vizet szállít a föld alatti Styx és Acheron és elapadt a víz az úgynevezett Retek-ág­ban is. Bakonyi autóstúrák A Bakony-vidék legszebb tá­jaira autóstúrát indítanak „ro­mantikus Bakony” elnevezés­sel. Az autósok első csoportja számára április 1-én szervez­nek túrát Zirc—Bakonybél— Farkasgyepü—Devecser— Sümeg természeti szépségek­ben gazdag tájainak érintésé­vel. A bakonyi túrát április 21-én, illetve 28-án, valamint november 4-én megismétlik. Szabadon szerelt technológiával Tovább folytatják a Körös űi körúti híd iának tavaly má­jus óta szünetelő építését Kunszentmártonnál. A régi. keskeny hídtól két kilométer távolságra felépülő új híd — az ártéri szakaszokkal együtt — 220 méter hosszú és 12 mé­ter széles lesz. Előre gyártott elemekből, hazánkban még nem alkalmazott, úgynevezett szabadon szerelt technológiá­val éoítik. Az elemek behe­lyezéséhez állványzatot nem használnak, feszítő kábe­lek helyettesítik a szerelőáll­ványokat. Mivel az új Körös- híd nem az eredeti helyén épül, a 44-es út Kunszentmár- ton környéki szakaszát is kor­rigálják. mintegy öt kilométer hosszúságban új nyomvonalat építenek. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom