Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-08 / 32. szám
4 PEST ütem ZfCírlap 1973. FEBRUÄR 8., CSÜTÖRTÖK A KISVÁROS ZENEKEDVELŐI Haydn Szentendrén Tizenhét előadás a szegedi szabadtéri játékokon Szegeden a városi tanács székházában szerdán ülést tartott a fesztivál intéző bizottsága. Többek között ismertették, hogy az idén a Dóm téri színpadon tizenhét előadást tartanak. Madách „Mózes” című drámája a fővárosi Nemzeti Színház művészeinek közreműködésével három alkalommal kerül színre. Petőfi Sándor születésének másfél évszázados évfordulója alkalmából négy este kerül színre Kacsóh „János vitéz” című daljátéka. A belgrádi opera is vendégszerepei Szegeden. Két este Borogyin „Igor her- ceg”~ét egy alkalommal pedig Bellini „Normá”-ját adják elő. Az ukrán állami táncegyüttes műsorát két esetben tekinthetik meg az érdeklődők. A Magyar Állami Openaház művészeinek közreműködésével Marton Endre rendezésében Szegeden is bemutatják Gershwin „Porgy és Bess” című operáját. Négy este láthatják majd ezt a népszerű művet a nézők. A szegedi ünnepi hetek alkalmából megrendezésre kerülő szakszervezeti nemzetközi népi táncfesztivál gálaestjét — a múlt évihez hasonlóan — az idén is a Dóm téri színpadon tartják meg. Haydn egyik legnépszerűbb szimfóniája, az Üstdob-szim- fónia 1791-ben született. Különösen érdekes a második tétel nyitó témája. Az egyszerű, gyermekien naiv dallam halkan kezdődik, még halkabban ismétlődik, s ezt a teljes zenekar fortissimo akkordja fejezi be, hatalmas üstdob- ütéssel adva nyomatékot. Innen kapta nevét a szimfónia, amelyet az angolok Meglepetésnek neveztek el. Haydn elbóbiskoló közönségét valóban meglepte ezzel a zenei tréfával Élőben is Mindezt — sok más érdekességgel együtt — a szentendrei József Attila Művelődési Központ kistermében, a zenebaráti kör összejövetelén hallottuk, miközben a sztereó- lemezjátszón szólt az említett muzsika. — Tavaly ősszel alakult meg a kör, azzal a céllal, hogy városunk zenekedvelő lakóit megismertessük egy kicsit közelebbről a zenetörténet egyes fejezeteivel és a zeneirodalom legszebb alkotásaival — tájékoztat az előadó, Kovács LaPI1ST MEGYEBEN ELSŐKÉNT Honismereti munkaközösség a budai járásban Krónikaírásban egész Pest megyében vezet a budai járás. Más járásokban nem valamennyi községben, de a budainak mind a 23 községében 1966 óta, némelyikben már előbb is, évről évre elkészül a község krónikája. Minden községben krónikaíró szakkör működik, egyedül Budajenő és Telki a kivétel. Nemcsak a tanácsuk, krónikaíró körük is közös, így tehát 22 ilyen kör van a járásban. A körök tagjai, mindegyik a maga munkaterületén, és emellett érdeklődési körén belül is, gyűjti az adatokat, s általában a kör vezetője írja meg azután, ezek alapján a község életében az év folyamán előfordult fontosabb eseményeket, a jelen krónikáját. A járás krónikaírói az elmúlt négy év során 12 dijat nyertek. Egyikük-másikuk, például Máthé Dezső érdi tanácselnök, Hauser József budaörsi iskolaigazgató, Seres István solymári vb-titkár, Regös Ferenc telki pedagógus krónikái többször is kiérdemeltek pályadíjat. renc pedagógus (Telki) személyében. Egei Tibor, a megyei levéltár tudományos munkatársa az 1971-es krónikák értékelésének tapasztalatai alapján a következő esztendők munkásságával kapcsolatos követelményekről tartott előadást. Végül Király Zoltán, a krónikaíró mozgalom lelkes apostola a járásban, a tsz-króni- kák megírásával kapcsolatos feladatokról szólott. A termelőszövetkezeti mozgalom megindulásának idei, 25. évfordulója alkalmából már készül a járás tsz- einek krónikája, amely felöleli minden tsz történetét, megalakulásától napjainkig. Több termelőszövetkezet a maga krónikáját saját költségén ki is szándékszik nyomatni. Végül Király Zoltán indítványára a munkaközösség elhatározta, hogy az elkészülő tsz-krónikák alapján összeállítják és ki is adják az egész járás termelőszövetkezeti krónikáját. jós, a helyi gimnázium énekzenetanára, aki egyben a megye vezető szakfelügyelője és a KÓTA megyei titkára is. — A minden hónap utolsó péntekjén tartott összejöveteleken a vendégek eddig megismerkedtek a reneszánsz és a barokk zenével, most kezdtük a klasszikus muzsika „boncolását”. A zeneművek nemcsak felvételről hangzanak fel, élőben is, a városi kamarakórus, a gimnáziumi énekkar és a zeneiskola zenekarának előadásában. Szeretnénk közérthető formában, színvonalas bemutatókkal színesítve, fejleszteni a lakosság zenei műveltségét. Négy vélemény S hogy milyen eredménynyel sikerül mindez, erről kérdeztünk néhány résztvevőt. — Szeretem a zenét, különösen a régi muzsikát — mondja dr. Balázs Kálmánná nyugdíjas. — Itt ismerős emberek között vagyok, baráti társaságban. Miló Ferencné, tisztviselő az izbégi kocsigyárban: — Nagyon jó az itt elhangzó előadás, magyarázat. Így megismerkedhettem a zeneszerző életével, elképzeléseivel, s amikor hallom, már értem is a zenét. Tizenkét éve énekelek a kamarakórusban. — Én már húsz éve vagyok tagja a kórusnak — halljuk Becsei Erzsébettől, aki gépírónő a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskolán. — Megnyugtat, jó közérzetet ad az éneklés. Kedves társaság, úgy is mondhatnám, egy nagy család alakult itt ki. Segítünk egymáson, összefűz minket a sok élmény: a fellépések, közös kirándulások, a rádió-, tévészereplések. Sokat tanulunk a zene segítségével. Matuschek Veronika, a helyi Móricz Zsigmond Gimnázium harmadikos tanulója: — A gimnáziumban csak második osztályig szerepelt énekóra a tanrendben. Hiányzik a zene hallgatása és aktív művelése. Ezért járok ide, és énekelek a gimnáziumi énekkarban. Bartólc és beat Az említett két kórusnak, a gimnáziuminak és a városi kamarakórusnak is Kovács Lajos a vezetője. Ez utóbbi énekkar igen nehéz anyagi körülmények közt működik, mondhatnánk azt is, hogy o megye legszegényebb kórusa. Gazdája a művelődési központ, amely csupán próbahelyiséget ad a tagoknak, akiknek legnagyobb része fizikai dolgozó. Napi nyolcórai munka után jönnek el, hogy szív- vel-lélekkel énekelhessenek. Az eredmény: huszonkét éve aranykoszorús, két éve aranykoszorús diplomás a kórus. Gazdag repertoárjuk a madrigáloktól, Bartók, Kodály művein át, egész a legmodernebb szerzőkig terjed. — Hogyan hat vissza a sokrétű munka a karvezetöre? — Jó emberismeretre tettem szert, és már nem zárkózom el az ízig-vérig mai zenétől sem: nem idegen számomra a beat és a dzsessz világa. Értem, és így alakítani tudom az ifjúság zenei ízlését is. Másokkal is A jövőben változtatni fog a zenebarátok helyzetén, hogy nemrég Haness László, a városi tanács művelődési osztályának vezetője szorgalmazására megalakult az ének-zenetanárok munkaközössége. A havonta rendezett tanácskozásokon együttesen fogják — reméljük, nem eredménytelenül — megtárgyalni a kisváros zenei életével kapcsolatos összes szakmai, szervezeti ügyet. Szóljunk a legfiatalabbak- ról is: az egyik szentendrei általános iskolának ének-zene tagozata van, a zeneiskolának pedig két zenekara (fúvós és szimfonikus) is működik. Lesz tehát utánpótlás. Szentendrének természetesen nincs operaháza, monumentális hangversenyterme. Élnek viszont a városban olyan zenekedvelők, akik meg tudják szerettetni a muzsikát — másokkal is. Dalos Gábor Irodalom — Zene Kiállítás A Csehszlovák Kultúra februári számos rendezvénye közül kiemelkedik a Csehszlovák Klub VI., Rózsa Ferenc utca 61. számú helyiségében 12-én, 19.30-kor kezdődő, előadással egybekötött hanglemez-bemutatója a mai szlovák zenéről. A műsor vezetője dr. Anna Kováfová, a kassai filharmónia igazgatója. 14-én, 18 órakor, ugyancsak a Csehszlovák Klubban irodalmi estet rendeznek cseh és szlovák költők műveiből. 20-án, 19 órákor Janaéek műveiből hallhatnak a zenekedvelők, és egy előadást, Janacek és Bartók címmel. 27-én, 11 órakor a Csehszlovák Kultúra központjában (Népköztársaság út) fotókiállítás nyílik „Csehszlovákia ma” címmel. Az egy és negyed százados jubileumra Díszkiadásban a Kommunista Kiáltvány Tegnap ülésre hívta össze a községi krónikaíró szakkörök vezetőit a járási Hazafias Népfront-bizottság. Az ülésen Inzsel Ottó, a járási népfrontbizottság titkára javasolta, hogy alakítsák meg a járás honismereti munkaközösségét. A községek krónikaíró körei között egyébként eddig is meglevő kapcsolatot ily módon szorosabbá teszik. Mostanáig évente egyszer-kétszer találkoztak, de ezentúl negyedévenként jönnek össze. Ezentúl új feladata is lesz a krónikaíró köröknek. A munkaközösség által rövidesen kidolgozott módszerek szerint hozzálátnak községük munkásmozgalmi, nemzetiségi és népi hagyományainak gyűjtéséhez. A tárgyi emlékekből tájegységi, helytörténeti gyűjteményt létesítenek. Ilyen gyűjtemény egyelőre csak Solymáron van, ahol a krónikaíró kör kezdeményezésére alakult meg. Az összegyűltek a munkaközösség megalakulását — az elsőét Pest megyében — egyhangúlag kimondották és nyomban megválasztották a háromtagú vezetőséget is Király Zoltán, a járási hivatal népművelési felügyelője, Szatmári Lajos pedagógus, nyugalmazott megyei szakfelügyelő (Nagykovácsi) és Regős FeE gy és negyed századdal ezelőtt, 1848. február 15-én jelentek meg először ezek a sorok: „Kísértet járja be Európát — a kommunizmus kísérteié. Szent hajszára szövetkezett a kísértet ellen a régi Európának minden hatalma .. 1847 novemberében Londonban tartotta illegális kongresszusát a Kommunisr ták Szövetsége. Ekkor bízták meg Marxot és Engelst a párt elméleti és gyakorlati programjának megírásával. A Kiáltványt Londonban nyomtatták ki, először német nyelven. Angliában, Amerikában, Németországban nyomban tizenkét kiadást ért meg. Angol nyelven 1850-ben jelent meg. Franciaországban még 1848-ban, a júniusi felkelés előtt adták ki. Oroszul Géniben az 1860-as években jelent meg. 1872-ben Marx és Engels így ír: „Bármennyire is megváltoztak a viszonyok huszonöt esztendő alatt, az ebben a Kiáltványban kifejtett általános alapelvek nagyjában és egészében még ma is teljesen helyesek ... gyakorlati alkalmazása ... mindenütt és mindenkor a történelmileg meglevő körülményektől fog függeni ...” Eltelt több mint egy század és a Kiáltvány ma is kézikönyve a világ marxis- [ táinak. Ma is „teljesen helyesek” az alapelvei. Nincs olyan tudatos marxista, aki ne tanulna a Kiáltványból, aki ne ismerné fejezeteit: Burzsoák és proletárok, Proletárok és kommunisták... Szocialista és kommunista irodalom... A 125. évfordulóra a Kossuth Könyvkiadó két kiadásban jelentette meg a Kiáltványt. A díszkiadást a kiadó marxizmus—leninizmus klasszikusainak szerkesztősége rendezte sajtó alá. A kötéstervet Erdélyi László készítette. Háromezer példányban nyomtatták a Zrínyi Nyomdában. A másik kiadást o marxizmus—leninizmus klasz- szikusaínak kiskönyvtára sorozatban kaphatja meg az olvasó. Az ízléses, egyszerű, szép kötet a Kiáltványon kívül tartalmazza Marx—Engels Előszavát az 1872-es német és orosz kiadáshoz. Engels előszavát az 1883-as német, az 1888-as angol, az 1890-es német és az 1892-es lengyel kiadáshoz, valamint Engels sorait az olasz olvasóhoz 1893-ból» A melléklet magába foglalja Engels: A kommunizmus alapelvei, a Kommunisták Szövetségének szervezeti szabályzatát és Engels a Kommunisták Szövetsége történetéhez című munkáját. „A kommunizmust immár az összes európai hatalmak hatalomnak ismerik el. Legfőbb ideje, hogy a kommunisták az egész világ előtt nyíltan kifejtsék nézeteiket, céljaikat, törekvéseiket, és a kommunizmus kísérteiéről szóló mesékkel magának a pártnak a kiáltványát állítsák szembe.” — írta egykor Marx és Engels. Ma nincs egyetlen pártiskola, marxista tanfolyam, ahol a tanulni vágyók ne olvasnák e sorokat. Nincs egyetlen ország, ahol ne ismernék a kommunisták programjának első megfogalmazását: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” A 159 oldalas, finom ízléssel kiadott kötet szép tisztelgés a 125 éves jubileumon. s. á. HETI FILMJEGYZET Napraforgó Ludmilla Szaveljeva és Marcello Mastroianni a Napraforgó cimű film egyik jelenetében. Százakra rúg azoknak a regényeknek, színdaraboknak és iiimeknek a száma, amelyeknek témája a háború és a szerelem, pontosabban: a szerelem a háborúban. S még a legszikárabban háborús könyvekben, filmekben is ott találjuk, legalább egy mellékszál erejéig, a szerelem ábrázolását. Igen, a legszebb emberi érzés nem nagyon tartja tiszteletben a zord idők másféle légkörét Marsnak, a háborúk istenének sisakjában szerelmeskedő galambok fészkelnek, s a szerelem, éppen mert nem tudhatja, megéri-e a másnapot, gyorsabban lobban fel és ég el, mint békés időkben. Zavattini és De Sica olasz— francia filmje, a Napraforgó, ebből a témakörből táplálkozik, de úgy, hogy alkotói igyekeznek „megcsavarni” a történetet : a háború itt mint afféle kiismerhetetlen és kegyetlen, elháríthatatlan végzet jelenik meg és szól bele a hősök sorsába, akik tehetetlenül vergődnek a náluk sokkal nagyobb erők vonzásában és taszításában. A két főhős, a lenyűgöző szépségű és sorvasztóan odaadó Giovanna, ez a telivér nápolyi lány, és Antonio, aki szinte véletlenül lesz a férje, mert ezzel is sikerül néhány hetet elbliccelnie a gyűlölt háborúból, ezek szerint a körülmények áldozata lesz. Antonio hosszú ideig ki tudja játszani a hatóságokat, megúsz- sza a bevonulást, de a végén azon bukik le, amitől a legtöbbet remélte: miután ő is őszintén megszerette Giovan- nát, s most különösen esze ágában sincs bevonulni és a frontra menni, bolondnak tetteti magát, de a feleségével folytatott egyik beszélgetésében elszólja magát és ezzel megpecsételi sorsát: az Ukrajnában harcoló olasz fasiszta egységekhez kerül. A folytatást nem nehéz kitalálni: Antonio a fronton eltúniK, de Giovanna nem hiszi, hogy férje meghalt; a háború után nyomozni kezd, elmegy a Szovjetunióba is, ahol — kissé hihetetlen véletlen folytán — találkozik pontosan azzal az asszonnyal, akivel Antonio együtt él, gyerekük is van. Giovanna hazamegy, de később Antonio utána utazik Olaszországba. Giovannának is van valakije, s neki is van ettől a férfitól gyereke. A hajdani eget-föl- det rengető szerelem elmúlt, a két ember élete már visszavonhatatlanul más sineken mozog, elválnak egymástól. Eddig a történet, s azért meséltem el ilyen részletesen, mert talán ennyiből is kiérződik a film alaphangja. Ez pedig, a kiváló rendező, De Sica, a rutinos forgatókönyvíro, Zavattini, s a főszereplők — Sophia Loren, Marcello Mastroianni, s az orosz asszonyt alakító Ludmilla Szaveljeva — jó játéka elenére is bizony erősen szentimentális. Ezzel együtt jár, hogy a nagyon bonyolult problémának csak a felszínét képes érinteni, s jószerével kísérletet sem tesz arra, hogy ennél többet adjon. Nem kétséges, hogy a filmnek a rangos alkotóik és a szereplőgárda eleve népes közönséget vonz majd, s az is biztos, hogy sok-sok gombóccá gyűrt nedves zsebkendő issza majd fel az érzékenyebb szívüek könnyeit a nézőtéren — de ettől még nem lesz tartalmasabb film a Napraforgó. Kár. A téma és az alkotók tehetsége egészen nagyformátumú művet is eredményezhetett volna. Ehelyett megmaradtak a jobb kommerszfilm szintjén. Eltűnt nyolc űrhajó A sci-fi, azaz a tudományosfantasztikus film mostanában kezd elszaporodni a filmvásznon, s a tv képernyőjén (az új Mézga-sorozat is ilyen „bújtatott” sci-fi-nek tekinthető). Ám ezzel a gyakoribbá válással csak egy fokozódó igény jelentkezésének lehetünk tanúi. Maguk az alkotások egyelőre távolról sem érik el a nagy választékban megjelenő és sok kiváló művel büszkélkedhető tudományos-fantasztikus regények vagy elbeszélések színvonalát. Ez annál rejtélyesebb, mert a filmek gyakran éppen e regényekből, novellákból készülnek. Ügy látszik, ebben a témakörben is az történik, mint az „irodalmi” irodalmi alkotások fiknvátozataival: a legritkább esetben sikerül egyenlő értékű filmet készíteni egy kiváló regényből. A hármas — NDK—szovjet—bolgár — koprodukcióban készült sci-fi film, az Eltűnt nyolc űrhajó, annak ellenére nem jól sikerült alkotás, hogy Angel Wagenstein eredetileg is filmre írta. S ez a sikertelenség elsősorban a forgató- könyv hibája, mert Hermann Zschoche rendező aztán igazán mindent megtesz, hogy kikerekítse a történetet: technikai trükkjei, makettjei, űrhajói és laboratóriumai valóban látványosak. Ám ebben az illúziót teremtő környezetben papírosízű figurák mozognak, a cselekmény terjengős lassúsággal csordogál, unalmassá hígított elméleti vitákat látunk-hallunk hosszú perceken át, s eközben csaknem elfeledjük, mi is a film tulajdonképpeni mondanivalója. Pedig ez eléggé érdekes, hiszen arról van szó, hogy a tudomány haladása érdekében nem szabad visszariadni a veszélyektől, még attól sem, ha netán ez a kutatás és haladás emberáldozatokat követelne. Kockáztatás nélkül nincs siker — mondja a film, de ezt a mondandót alig- alig lehet kihámozni képsorai- bóL Két sportfilm Balczó címmel a magyar sport egyik legnagyobb és embernek is legrokonszenvesebb alakjáról készített tömör, jól szerkesztett dokumentumfilmet Knoll István Balczó András egyénisége családtagjai, barátai, versenyzőtársai, edzői szavaiból kerekedik ki, s ez a vallomáscsokor egy nagyszerű sportembert mutat be, akit nyugodtan lehet példaképül állítani sportoló és nem sportoló fiataljaink elé. Csőké József ötkarikás rapszódia címmel a müncheni olimpia napjait, forgatagát, eseményeit idézi fel pompásan vágott, sodró ritmusú filmjében. A megszámlálhatatlan óra terjedelmű olimpiai tv- és rádióközvetítések után is tud újat és élvezeteset bemutatni, s ez egyben a legfőbb értéke. Takács István
