Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-08 / 32. szám

2 VL3 i MEGYEI 'r<cf£é*lap 1973. FEBRUÁR 8.. CSÜTÖRTÖK BECS! Eszmecserék Bécsi diplomáciai források­ból szerzett értesülések sze­rint kevés a valószínűsége annak, hogy ezen a héten ple­náris ülést rendeznek az eu­rópai haderők és fegyverzet csökkentésének kérdéséről. Ez viszont — mondják a megfi­gyelők — nem jelenti azt, hogy a tárgyalófelek az eddi­gi konzultáció során nem ér­tek el közeledést. Az eszmecserék, amelyeket a szocialista országok diplo­matái hasznosnak és eredmé­nyesnek neveztek, szerdán is folytatódtak. Ismét összeültek véleményegyeztető megbeszé­lésre a szocialista országok küldöttségei csakúgy, mint a NATO-államok delegációi. Megfigyelők szerint az eljá­rási kérdéseken kívül válto­zatlanul fontos tárgya a bécsi megbeszéléseknek az érd?mi tárgyalásokon résztvevők kö­rének megállapítása. Finnország és a KGST Találóan értékelte országá­nak helyzetét a finn külke­reskedelmi miniszter, amikor nemrégen Moszkvában törté­nelmi jelentőségűnek nevezte Finnország és a KGST kap­csolatainak legutóbbi fejlemé­nyét. Arra az egyezményter­vezetre utalt, amelyet az álta­la vezetett delegáció nyújtott át a KGST moszkvai üvegpa­lotájában Fagyejevnek, a szo­cialista országok nemzetközi gazdasági szervezete főtitkárá­nak. Ugyanebben az időben tett látogatást Moszkvában Kekkonen finn államfő is. A szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásai szorosan érintet­ték Finnország és a KGST kapcsolatainak jövőjét is. A szorosabb együttműködést érintő megbeszélések tehát új szakaszba értek és most konkrét tárgyalások kezdőd­nek. Finnország a Közös Piac ki­lenc tagállamával bonyolítja külkereskedelmének ötven százalékát. A többi nyugat­európai ország együttvéve to­vábbi húsz százalékkal szere­pel a finn export-, illetve im­portlistán. Legfontosabb ipar­ágai, különösen pedig a fafel­dolgozó és papíripar — vagy­is az ország kivitelének gerin­ce — alapvetően a nyugat­európai piacoktól függ. Joggal várták emiatt a Közös Piac brüsszeli központjában, hogy az elmúlt év nyarán másik há­rom volt EFTA-tagországgal együtt Finnország is aláírja a szabadkereskedelmi megálla­podást. Helsinki küldötte azonban nem jelent meg az aláírási ceremónián. Néhány nappal később pedig Helsinki bejelentette, hogy tárgyalásokat kezd a KGST- vel, s az együttműködés új formájára törekszik a szocia­lista integrációs szervezettel, és ezt szerződésbe kívánja foglalni. Mi motiválta ezt az álláspontot? Finnország külkereskedel­mének 20 százalékát a szocia­lista országokkal bonyolítja. Ezen belül döntő a Szovjet­unió részaránya: 17 százalék. Ez a kereskedelem rendkívül kedvező a finn gazdaság szá­mára. Ha ugyanis a kőolaj, a földgáz és a nyersanyagok nagy részét nem a Szovjet­unióból, hanem más országok­ból szerezné be, a finn külke­reskedelmi mérleg jelentős hiánnyal zárulna. A szovjet exporttermékekért ugyanis Finnországnak nem kell ke­mény valutával fizetnie, ha­nem kész termékek, minde­nekelőtt fémipari cikkek ex­portjával fedezheti szocialista importját — tehát olyan áruk­kal, amelyek elhelyezése Nyu­gaton egyébként problemati­kus lenne. Ezek az okok indokolták, hogy Finnország brüsszeli tár­gyalásaival párhuzamosan ugyanolyan szintű kapcsola­tokra törekszik a KGST-vel is. Finnország nem kíván csat­lakozni a KGST-hez, de az együttműködési szerződésben jó néhány területen hosszú távra kívánja rögzíteni a kap­csolatokat. Helsinki érdeklődik például az információk és a statisztika kölcsönös cseréje iránt és együttműködésre tö­rekszik bizonyos pénzügyi-hi- telkérdésékben is. A jelek sze­rint rész kíván venni a KGST kéttucatnyi állandó bizottsá­gának körülbelül a felében. Mindazokat a tapasztalatokat, amelyeket a szovjet—finn együttműködésben szereztek, most KGST-szinten próbálják kamatoztatni. Finnország tárgyalási szán­déka — különösen pedig a várható konkrét szerződés — jól tükrözi azt a tekintélyt, amelyet az 1971-ben elfoga­dott komplex program szer­zett a KGST határain kívül is. Gubcsi Lajos Kirchschläger Szófiában Rudolf Kirchschläger osztrák külügyminiszter a bolgár főváros­ba érkezett. Képünkön: Petar Mla- denov bolgár külügyminiszter (jobbról) üdvözli osztrák kollégá­ját a szófiai repülőtéren. HELSINKI A harmadik napirendi pont Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet elő­készítésével foglalkozó helsin­ki nagyköveti tanácskozáson Valerian Zorin, a Szovjetunió képviselője tervezetet terjesz­tett elő a harmadik napirendi ponttal, tehát a kulturális együttműködés fejlesztésével kapcsolatban. A szovjet javas­lat értelmében az illetékes bizottságot meg kell bízni a kulturális együttműködés és érintkezés kérdésével foglalko­zó záródokumentum-tervezet előkészítésével, természetesen tiszteletben kell tartani min­dén egyes ország szuverenitá­sát, törvényeit és szokásait. A tervezet előirányozná: 1. a kulturális és oktatási kérdésekkel foglalkozó állami intézmények és szervezetek kapcsolatainak bővítését; 2. az információcsere és az eszmék cseréjének szélesítését a béke és a jószomszédi vi­szony erősítése céljából; 3. a szervezetek és az embe­rek közötti kapcsolatok fej­lesztését, az idegenforgalom fejlesztését kollektív és egyéni alapon, a fiatalok közti talál­kozók ösztönzését, a rokon­szakmák képviselői közötti ta­lálkozók támogatását, a sport- kapcsolatok bővítését. A koreai néphadsereg ünnepe Negyedszázados jubileu­mához érkezett a szocialis­ta Korea néphadserege. A Koreai Munkapárt fegyve­res-forradalmi erejét 1948. február 8-án hozták létre Kim ír Szén vezetésével. A néphadsereg megte­remtése a Koreában végbe­menő forradalmi változá­soknak, a KNDK megala­kításáért folytatott harcnak egyik legfontosabb láncsze­me volt. A néphadsereg, mint szervezett, reguláris haderő, csak a felszabadu­lás után jött létre. Gyökerei azonban messzebbre nyúl­nak. A népi hadsereg mag- vát a véres, japánellenes felszabadító háborúban ki- kovácsolódott egységek ké­pezték. Ezt is figyelembe véve négy évtizedes múltra tekinthet vissza a Korea történelmében kulcsfontos­ságú szerepet játszó forra­dalmi hadsereg. Ez volt az az erő, amely a koreai for­radalom győzelmét biztosí­totta. Alig vívták ki a győzel­mei, a koreai néphadsereg­nek ismét a legkeményebb erőpróbát kellett kiállnia, hogy megvédje hazáját. 1950. június 25-én az ame­rikai imperializmus megtá­madta Korea északi részét, a szocialista utat választó KNDK-t. A koreai néphad­sereg a hároméves háború­ban szétzúzta az amerikai imperializmus legyőzhetet­lenségéről szőtt mítoszt. Ebben a harcban a népi Korea mellett álltak a szo­cialista országok, köztük hazánk is. Kelet-Ázsia e térsége azóta sem szűnt meg ve­szélyes tűzfészek lenni. A koreai néphadseregnek to­vábbra is éberen kell áll­nia a vártán. Az 1968-ban elfogott amerikai kémhajó, a Pueblo, nem sokkal rá egy ártalmatlanná tett amerikai felderítő repülő­gép, meg-megújutó provo­kációk jelezték, hogy Wa­shington nem hagyott fel a KNDK megsemmisítésére irányuló tervekkel. A népi Korea vezetői mindenkor hangsúlyozták: erőfeszítéseik a béke fenn­tartását célozzák. A nép­hadsereg egyetlen feladata hazájának megvédése. Ez­zel veszi ki részét Ázsia biztonságának megteremté­sében, igy járul hozzá a leghatékonyabban ahhoz, hogy e sok háborút megért kontinens végre a nyuga­lom, a béke térségévé vál­tozzék. Néphadserege születés­napján azt kívánjuk a szo­cialista Korea dolgozóinak, érjenek el minél nagyobb sikereket hazájuk biztonsá­gáért, felvirágoztatásáért és békés egyesítéséért folyta­tott áldozatos küzdelmük­ben. Brandt Brüsszelben Brandt kancellár (bal­ról) Brüsszelben. A re­pülőtéren Edmond Le- burton belga miniszterelnök üdvözölte a kancellárt. Kissinger útrakelt... FÓKUSZ Márciusi választások GLÓBUSZUNK két külön­böző pontján, Chilében és Franciaországban tartanak vá­lasztásokat a jövő hónapban. CHILÉBEN Salvador Allen- de elnök kedden a santiagói nemzeti stadionban rendezett nagygyűlésen ismertette a baloldali kormánykoalíció vá­lasztási programját. E prog­ram szerint Chile népe olyan nehézségekkel találja szembe magát, amelyek az alapvető társadalompolitikai átalaku­lások forradalmi folyamatára jellemzőek. Á tömegek az új gazdasági struktúráért harcol­nak és ez elkeseredett ellen­állást vált ki azokból, akik­nek az eddigi privilégiumok rendszere előnyös volt. A tő­kés termelési módszer válsá­gainak viszonyai között a dol­gozók számára azonban csu­pán egyetlen kiút van: a szo­cializmus építése. A válasz­tási program egyik fő feladat­ként tűzi ki az ország füg­getlenségének megszilárdítá­sát is, az imperialista rabság­ból való végleges felszabadu­lást. A chilei ba' ldali népi egység baloldali koalíciójának célkitűzése, hagy a dolgozók vívják ki a teljes hatalmat. Üj alkotmány elfogadtatását irányozza elő, mely szerint az új törvényjavaslatokat már a tömegek kezdeményezzék, job­ban bevonva a dolgozókat az ország igazgatásába. FRANCIAORSZÁGBAN a baloldal közös programja a legkülönbözőbb manőverezé­sekre késztette a hatalmát féltő jelenlegi kormánytöbb­séget. A legújabb taktika sze­rint a kormánykoalíció párt­jai azt hangoztatják, hogy a baloldal győzelme megbuktat­ná a parlamenti többség és az államfő közötti összhangot, és súlyos közjogi konfliktust robbantana ki. Leplezetlen felhívással fordultak a „re­formerekhez”, akik ugyan el­lenzéki programmal lépnek fel a választási küzdelemben, de céljuk a baloldal kormány­ra jutásának megakadályozá­sa. A kormánypártok ebben a nehéz helyzetükben Pom­pidou elnökhöz fordultak se­gítségért. Az államfő nehéz helyzetbe került, jól tudva azt, hogy a franciák többsé­ge ragaszkodik ahhoz az el­képzeléshez, hogy az államfő a pártok felett áll. Messmer miniszterelnök fejezte ki leg­nyíltabban e manőverezés lé­nyegét, midőn kijelentette: a franciáknak nincs más vá­lasztásuk, mint hogy az ed­digi kormánytöbbség pártjai­ra szavazva, a köztársasági elnököt támogassák, mert az alapvető politikai irányról az elnökválasztáskor kell dönte­ni. A miniszterelnök ezen ok­fejtése szerint azonban a nemzetgyűlési képviselők megválasztásának nincs sem­miféle jelentősége. Ez ellenté­tes az alkotmánnyal, amely leszögezi egyértelműlég, hogy a nemzeti szuverenitás a né­pié, amely azt képviselői út­ján gyakorolja. POMPIDOU ELNÖK ma es­te nyilatkozik a francia tele­vízióban. Ha valóban közvet­lenül beavatkozik a válasz­tási csatába, akkor a kor­mánykoalíció pártjai nyilván­való, hogy utolsó ütőkártyái­kat is kiteszik az asztalra, mellyel meg kívánják menteni a nagytőke politikáját. Elnö­ki beavatkozással megkísérlik a visszatérést a múlt politi­kai kombinációhoz, melyekben a baloldal egy része szövet­kezett a jobboldallal ? A BALOLDAL közös prog­ramjának létrejötte azonban olyan helyzetet teremtett, melyben e manővereket meg lehet hiúsítani — elnöki be­avatkozás ellenére is. Ennek döntő feltétele, hogy a kom­munista párt megfelelő kép­viselethez jusson a nemzet- gyűlésben. Alacs B. Tamás Ronald Ziegler, a Fehér Ház szó­vivője közölte, hogy dr. Henry Kissinger nemzetbiztonsági főta­nácsadó szombaton kezdődő hanoi látogatása előtt útbaejti Thaiföld és Laosz fővárosát is. Kissinger teg­nap indult Washingtonból és ma es­te érkezik Bangkokba, ahol thaiföldi vezetőkkel tárgyak Február 9-én át­repül Vientianeba, s ott a laoszi ki­rályi kormány vezetőin kívül talál­kozik az ebből az alkalomból oda­utazó Bunker, saigoni amerikai nagykövettel. Nixon elnök nemzetbiztonsági fő­tanácsadója Hanoiban a Fehér Ház korábbi bejelentése szerint az USA és a VDK „háború utáni viszonyá­nak”, illetve Indokína újjáépítésé­nek kérdéseiről fog tárgyalni. Feb­ruár 15—19 között Pekingben tesz 5 napos látogatást, hogy „konkrét konzultációt” folytasson a kínai ve­zetőkkel az USA és a KNK kap­csolatainak „további normalizálása céljából”. Kissinger hanoi és pekingi láto­gatása idején azonban Saigont nem keresi fel — közölte a Fehér Ház sajtótitkára. Ziegler nem volt hajlandó érdem­ben állást foglalni Henry Jackson szenátornak azt a minap előadott javaslatát illetően, hogy az Egye­sült Államok minden további ha­logatás nélkül vegye fel a diplomá­ciai kapcsolatot a KNK-val, akár azon az áron is, hogy forma sze­rint megszakítsa diplomáciai kap­csolatait a tajvani rezsimmel. Nixon elnök sajtótitkára kitérően válaszolt arra a kérdésre, vajon ké­szül-e Kissinger látogatást tenni a szovjet fővárosban a Vietnammal foglalkozó nemzetközi értekezlet február 26-ra kitűzött megnyitása előtt. „Jelenleg nincs ilyen útiter­ve” — válaszolta Ziegler, ily módon nem cáfolva, de nem is erősítve meg ezt a feltételezést. ★ A kínai hírközlés ezúttal is kom­mentár nélkül, „Közlemény” cím­mel jelentette be Henry Kissinger február 15-e és 19-e között sorra- kerülő ötödik pekingi látogatását. A hír a vasárnapi Zsenmin Zsipao harmadik oldalán, lent húzódik meg. A lakonikus tálalás ellenére, a hír kétségkívül nagy feltűnést kelt Kínában, mivel a vietnami tűaszü- neti megállapodás aláírásának ha­logatása, majd a hanoi és haiphongi bombázás miatt kényesebbé vált kí­nai—amerikai párbeszéd dinamikus folytatását és elmélyítését jelzi. A megfigyelők emlékeztetnek ar­ra, hogy a kínai vezetés a leghe­vesebb bombázás idején sem tett olyan gesztust, amely veszélyeztette volna a kínai—amerikai kontaktus már kialakult (kereskedelmi, illetve „népek közötti” küldöttségcserében megnyilvánuló) formáit, de a kínai vezetők a nyilvánosság előtt a viet­nami néppel való szolidaritásuk bi­zonyítására továbbra is bírálták az amerikai politikát. Kissinger pekingi tárgyalásainak napirendje az itteni megfigyelők sze­rint mindenképpen felöleli majd a következő témákat: O A vietnami helyzet. Kissinger a VDK vezetőivel folytatandó tárgyalásai után repül Pekingibe, s legsürgősebb feladata nyilvánvalóan az amerikai kivonulás sima lebo­nyolításának politikai biztosítása lesz. A párizsi egyezmények sze­rint Kínát meghívják a nemzetkö­zi értekezletre, s Kissinger az ér­tekezlettel kapcsolatos amerikai el­képzeléseket most megvitathatja Csou En-laj kínai kormányfővel és más kínai vezetőkkel. Kína hiva­talosan mindeddig nem foglalt ál­lást az értekezlettel kapcsolatban, de tájékozott pekingi diplomáciai körökben tudni vélik, hogy részt vesz a tanácskozásokon. Az indokínai perspektívák. A kínai—amerikai párbeszéd el­mélyítésének feltétele nemcsak a vietnami, hanem az indokínai hely­zet egészének rendezése. Csou En- laj kormányfő legutóbb bírálta az Egyesült Államokat a laoszi és kambodzsai beavatkozás folytatása miatt, s követelte az ezekben az or­szágokban folyó amerikai agresszió megszüntetését. Kína különleges szerepet játszhat a kambodzsai konfliktus megoldásában, mivel Pe­kingben működik Szihanuk herceg királyi nemzeti egységkormánya. Szihanuk kifejezte készségét a Kis- singerrel való találkozásra, bár két­ségesnek látszik, vajon az ameri­kaiak hajlandók-e belemenni egy ilyen tárgyalásba. A Távol-Kelet — az ázsiai hely­zet Vietnam után. Kína ré­széről a párizsi egyezmények alá­írását kezdettől fogva a „távol­keleti és ázsai feszültség enyhülésé­hez” való hozzájárulásként értékel­ték. Kína a jelek szerint tudomá­sul vette a Japánban való ameri­kai jelenlét folyamatosságát (nem folytat ellene kampányt), és Ázsia más részein különböző szintű kap­csolatokat épít ki olyan amerika- barát rezsimekkel is, mint például Thaiföld. A feszültség enyhülése ha­tással lehet Tajvanra is, mivel a Nixon látogatásáról kiadott sanghaji közlemény az ott állomásozó ame­rikai csapatok kivonását a térség­ben uralkodó feszültség csökken­téséhez köti. A kínai—amerikai viszony. A kínai—amerikai viszonyban most új szakasz nyílhat, amelynek során — mint az Jackson amerikai szenátor javaslatából kitűnik — még a diplomáciai kapcsolatok fel­vétele is szóba kerülhet. Mindazon­által pekingi megfigyelők ezt nem tekintik egészen közeli lehetőség­nek. A jelenlegi Kissinger-látogatás során legfeljebb a feszültség eny­hülésének értékelése kerülhet szó­ba, ezen belül az, hogy az eny­hülés milyen mértékben járhat együtt a tajvani amerikai haderők létszámának csökkentésével. A na­pirenden bizonyára szerepelnek majd a kétoldalú kapcsolatok el­mélyítésének más formái (delegá­ciók, turizmus, kereskedelem, tu­dóscsere, esetleg kereskedelmi hi­vatalok létesítése). Az ázsiai feszültség enyhülésé­nek és a kínai—amerikai kap­csolatok javításának a világ más térségeire való hatása. Kissinger több alkalommal is elutasította azt a feltevést, hogy az Egyesült Álla­mok ki akarná használni, vagy ép­pen ösztönözni kívánná a szovjet —kínai ellentéteket. Az amerikai politika Irányítói nyilván elégedet­ten látják, hogy a kínai—amerikai párbeszéd mindinkább kibontakozik, s a kínai sajtó folytatja ugyan a „két szuperhatalom” elleni támadá­sokat, de valójában nem az Egye­sült Államokat, hanem a Szovjet­uniót minősíti „főellenségnek”. 4 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom