Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-23 / 45. szám

MOHOMIDín A P-E ST M ÍGY El HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 45. SZÁM 1973. FEBRUÁR 23., PÉNTEK Egyenletes fejlődés Jelentős nyereséget ért el a sápi Petőfi Tsz Emelkedtek a termésátlagok — Hétszázezer forint biztonsági alap Szépen fizetett a szőlő A sülysápi Petőfi Termelő- szövetkezet a monori járás egyik kedvezőtlen természeti adottságú közös gazdasága: az erősen dombos vidék, a job­bára agyagos-homokos föld a több munka ellenére sem fi­zet valami bőkezűen. Mégis, az utóbbi években, a tagság megelégedésére, egyenletes a fejlődés. Erről tanúskodik az elmúlt esztendő gazdasági mérlege is: több mint 2 milliós nyere­séggel zárták az évet, s ez azt is jelenti, hogy 13 szá­zalékos kiegészítő részese­dést kapnak a tsz dolgo­HUSBOLT VECSESEN A lakosság máshová képzelte ÁTSZERVEZÉSRE LENNE SZÜKSÉG Nagyon kellett a rég áhí­tott húsbolt Vecsésre, bár nem egészen oda képzelte a lakos­ság, ahol van: panasz rá, hogy kiesik o vasútállomás forgal­mából, bár a Cegléd és Kör­nyéke Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat ezt az üzletet úgy rendezte be, hogy kis talponálló falatozó is került bele, s modern, elektromos kolbász-, húsfőző is, meg né­hány kicsi asztalka. A boltban pékárut is árusíthatnak. — Tart-e pékárut a húsbolt? — kérdezem az üzletvezetőt. — Tartanék, de ki kéri? Csupán a főtthúsokhoz; me- legkolbászihoz menne a ke­nyér, a zsemle, a kifli. — Miért e feltételes mód? — Igen, menne, helyesen mondtam — és előveszi a nagykönyvet, amelyben kevés bejegyzés akad, de gondosan adminisztrált, naprakész. — Tessék, ma talán hatvan deka főtt kolbászt adtam el. Ennyit kértek. A háziasszo­nyok, a vevőközönség in­kább nyerset visz haza, meg­főzni. Az utazó vásárlók, a vonatra várók nem jönnek ide. Nem esik útjukba. Be­mennek az állomás felől a vendéglőbe, a boltba harapni­valóért. Ha zsemlét keresnének itt, az a rántottkarajhoz csak morzsának kellene. Néhány hét után: — Nincs változás. Nincs kereslet, nem kell a főtt áru ezen a helyen. Én szívesen főznék, de nincs kinek — s a hideg készülékre mutat. — Kár ez ide. Véleményünk szerint átszer­vezést kellene végrehajtani. A 91-es élelmiszerbolt közelé­ben sok üzem, iroda működik, ktsz-ek, posta, OTP. A tanács­háza dolgozói délidőben, hosz- szú sorokban állva a cseme­gepult előtt, óráikra pillant- gatva sürgetik az eladót, pe­dig annak gyorsan jár a ke­ze. Érthető, fél óra az ebéd­idő, s a vásárlás után jó len­ne még ebédelni is. Az átmenő forgalom sem csekély. Megáll egy-egy autó, növekszik a vásárlók sora, fogy a türelem, fogy az áru. Néha egészen kiürül a hűtő­pult. A választékról most nem beszélünk, de az is bő­vülhetne. S egy szeletelő­gépnek is nagy hasznát látná az eladó és a vevő egyaránt. Fekete Gizella Hamarosan indulhat , p. 'fin íj zói, továbbá valamivel több mint 700 ezer forint biztonsági alapot tartalé­kolhatnak ez évre. Az egy munkanapra jutó ke reset, néhány fillér híján, 95 forint. Jelentősen emelkedtek a termésátlagok: például a ta­valyi 12 mázsával szemben, az idén 20 mázsa az árpa, 13 má­zsával szemben, 15 mázsa a búza holdankénti termésátla­ga. S bár az időjárás nemigen kedvezett a mintegy 130 hold szőlőnek, a 27 mázsás átlag így is jó közepesnek mond­ható. Összességében tehát ered­ményes volt az 1972-es esztendő a sülysápi Petőfi Tsz-ben is. A három évvel ezelőtti mély­pont után, mindenképpen el­ismerésre méltó az előrehala­dás. (jandó) A vecsési népdalverseny első döntője A művelődési házban, telt ház és rangos zsűri, Borsai Ilona népzenekutató, a Ma­gyar Tudományos Akadémia munkatársa, Kapronyi Teré­zia, dr. Nagy Lajosné, Szent- irmay Gabriella és Somogyi Rózsa énektanárok előtt, a helyi négy általános iskola 51 kisdobosa, illetve úttö­rője bizonyított népdalének­lésével. Harminckilenc gyermeket juttattak tovább a gálaestre. A zsürielnök az 1., 2. és 3. osztályos pajtásoknak csopor­tos népi játékot javasolt. így a három osztály valamennyi, döntőn szereplő tanulója to­vábbjutott. A népi táncosok, a zeneis­kolások, valamint a felnőt­tek bemutatója február 24- én, szombaton, délután 3 órá­tól lesz a művelődési ház­ban. Hírek Péteriből Még lehet jelentkezni Megfelelő létszám és jelent­kező esetén, német—angol nyelvtanfolyam indul a mű­velődési otthonban. A zenét •kedvelők is a művelődési ott­hon igazgatójánál kérhetik fölvételüket a gitár- és har­monikatanfolyamra. ★ Az iskolások hagyományos farsangi karneválját március 3-án rendezik meg a művelő­dési otthonban. MŰSOR Mozik Monor: Kecskeszarv. Vecsés Nápolyi látni és... MOZGALOM INDUL A tiszta Monorért Beszélgetés u nagyközség új tanácstitkárával Dr. Varga Hona nemrég ke­rült Monor tanácstitkári szé­kébe. Tágas, napfényes irodá­jában beszélgetek vele. — Monor nemcsak nagy­község, hanem egyúttal járás- székhely is — mondja —, ép­pen ezért nem lehet elnéz­nünk, hogy felelőtlen elemek beszemetelik utcáinkat, park­jainkat. Mert, azt hiszem, jár- tában-keltében maga is látja, mennyi a hulladék. — Sajnos, látom nap mint nap, de nemcsak a szemetet, hanem azokat is, akik tök­magtól kezdve a papírig és a konzerves dobozokig, meg a törött sörösüvegekig, mindent az úttestre, a járdára szórnak. — Rövidesen intézkedünk, hogy ne sajnálják kiszabni a bírságot a tetten ért, felelőt­len szemetelőkre. — Hallom, mozgalom is in­dul. — Igen, a KISZ-szervezetek, az iskolák, a szülők együtte­sen sokat tesznek már közsé­günk tisztaságáért. Megafon- jaink is naponta többször harsogják, hogy 200 új szemét- tárolót szereltettünk feL — Mi a helyzet a háztáji szemét elszállításával? — A kialakult módszer sze­rint, eddig is a község kocsi­jai hordták el, a szokásos té­rítés ellenében a hulladékot, ezután sem lesz másként. El­lenben az állami lakóházak bérlőitől költségmentesen szál­líttatjuk el a hulladékot. — Van tudomása a tanács­titkárnőnek arról, hogy a bol­tok, az üzletek sem sokat he­derítenek az utcák tisztasá­gára? — Azokat, amelyeknek dol­gozói kiszórják a szemetet, szi­gorúan megbüntetjük. Ellen­őrizzük rendszeresen a boltok környékét. Rakovszky József A MENDEI TÉGLAGYÁRBAN Szóvá tesszük Ki foglalkozik az oíajkáfyhák garanciális — Kérem, segítsenek, mert már napok óta nem ég a testvérem olajkályhája. — De, kérem, a Gelka nem itt van, ez a Pest me­gyei Hírlap fiókszerkesztő­sége! — Tudom, kérem, tudom, hiszen éppen azért jöttem ide. Magácsi László vagyok, a bátyám, Magócsi Sámuel, itt, Mcmoron, a Wesselényi utca 28. számú házban la­kik. Ö beteg, azért jöttem én helyette. 1972. február 8-án vásárolták egy szek­szárdi típusú olajkályhát. Elromlott. Jártam a hely­beli Gelkában. Nem vállal­nak garanciális javítást, azt mondták, menjek Gyömrő- re. El is mentem, de ott azzal fogadtak, hogy már ők sem foglalkoznak kály­hajavítással. Felhívtam te­lefonon a gyártó céget. „Nézze csak jól meg a ga­ranciális levelet azon fel tűn tették, hogy hol végeznek garanciális javítást... Tes­sék nézni. Itt is Gyömrő szerepel. .. Mit tegyünk?” — mondták. Szeretnénk, ha az ílleté kesek válaszolnának, sőt, intézkednének! Olyan em­berről van szó, aki beteg, és a szobája napok óta hi deg. Hideg kemenc A MAVAD vecsési telepén Balázs Bálintné (a képen elő­térben) és Varga Miklósné a vadhúst szállításra készíti elő. Braun Taimás felvétele Megfagyott keréknyomok, dermedt buckák körben, min­denütt. Kihűlt világ. Ember- nélküli. Középen, a felmagasodó égetőkemencén köd-, homály- foszlányok. Fala hideg, nedves tapintású. A szárítószínek, távolabb, mintha várakozná­nak. Szürke oszlopaik a fél­sötét ürességét kerítik be: tégla sehol. Az egyik szín alatt tűz lob­ban, szakállas, fekete kalapos fiúk hevernek körülötte. Egy unottan huppanó fahasáb szikraesőt kavar. Megütközve kérdem, mit csinálnak itt? Egymásra néz­nek, aztán vállrándítás a fe­lelet: — Hát, ami éppen akad. Télen nálunk, áll a gyár, de hazaküldeni se lehet ben­nünket. Nevetnek. Mészkő a meddőben Lent, ahol a gyár melletti, ré­gi bánya, a domb gerince meg­szakad, „kráter ’ tátong, mé­lyében agyag, homok tömött, kemény tömbjei. Juhász Béla művezető az idalátogatásom előtti beszél­getés során azt mondta, itt az újra rendezett bánya látvá­nya fogad majd. Jegyzetfü­zetemből ellenőrzőm az ada­tokat. Bányarendezés1 rend­szerint 5—8 évig tartó, rend­szeres fejtés után szüksé­ges, amikor az agyag már egyre kevesebb kötő, szilárdí­tó anyagot tartalmaz, s végül a marógép meddőrétegbe, olykor nagy kiterjedésű vasr tag mezőbe ütközik­Menüén a meddő mészkövet tartalmaz, amit csak külső segítséggel képesek feltörni, elhordani. Tavaly • ősszel a kéthónapos géphasználatért 800 ezer forintot fizettek, köb­méterenként 22 forintot. Mészíkövek még most is hevernek itt. Betonkemények. Sziklák inkább. Üresjárat V i sszaball agok. A sár még nem olvad, de a reggeli dermedtség már ol­dódni kezd. Mozgást észlelek. Kezdődik! Egy lovas kocsira téglát raknak: elszállítják azt a ke­veset is, ami mutatóban még itt maradt Serénykednek már az iro­daépület egyik termében is: a kövezeten, az asztalokon hal­mokba gyűlnek az apró mo­zaiklapocskák. Asszonyok, lá­nyok válogatják, rendezgetik őket, színek szerint. Nézem a meg-megtarpanó, tétován bil­legő ujjakat, és nem jut jobb hasonltát eszembe: Hamupipő­ke-türelem kell hozzá. És mennyi tömött zsák sorako­zik, vár felbontásra még! Megtudom, nyáron KISZ-klub ez a kis műhely. A falon két dicsérő oklevél. Búcsúzás előtt még beszél­getek a művezetővel. Megérti hitetlenségemet, de, mint mondja, sem ő, sem a vezető­ség nem tehet mást. A tél — üresjárat. Januártól-már­ciusig. Munkát ugyan talál­nak most is, vagy mint a mozaikválogatás bizonyítja, keresnek, kémek. Leginkább az égetőkemen- eét javítják, újítják, az üre­sen álló színek oldalait borít­ják, fedik be fémlemezekkel, hogy nyárra az eső, vihar ne tegye selejtté, ami jó minősé­gűre sikerült. ★ Március végén az emberek ismét a futószalagok, a tégla­verő gépek elé állnak, a ke­mence izzó falai között, ve­rejtékben. Akkor ismét meg­szokott, mindennapos lesz a téglagyár képve. Most még tél van. Baky László A teiies! nyakon csípték Hírt adtunk arról, hogy az üllői élelmiszerboltok előtt, a reggeli nyitást megelőzően, a műanyag ládában elhelyezett zacskós tejet ismeretlen tette­sek dézsmálják. A Gyöngyvi­rág téri zöldségesbolt készleté­ből ez évben több mint 50 zacskó, vagyis 50 liter tej tűnt el. A bolt dolgozói megsokall­ták a hiányt és elhatározták, hogy lesben állnak. Nyitás előtt egy órával be­húzódtak a boltba, és figyeltek. Nem sokáig kellett várniuk. Egy általuk ismert 9 éves fiú, két nagyobb testvére segédle­tével elcsent egy zacskó tejet, s mikor látta, hogy rajtavesz­tett, elfutott, a tejet eldobta. Volt nála egy zacskó kakaó is, azt az ifjúsági bolttól szerezte, hasonló módon. A bolt vezetői a szülők ellen a feljelentést megtették. (em.) Erdőink védelmében — Soha nem loptak el még annyi fát tőlünk, mint az idén — panaszkodik az egyik szö­vetkezeti vezető. — Két me­zőőrünk mást sem tesz, mint felváltva őrködik, de hát nagy az erdő! A szövetkezetek egyre több erdőt telepítenek. Különböző helyeken és természetesen, a gyengébb minőségű földeken, szanaszét, darabokban. De te­lepít az erdőgazdaság is, csak szervezettebben. Százezreket áldoz rá. És a vámszedők? Baltákkal, fűrészekkel felszerelve, gyalo­gosan vagy kerékpáron, az er­dők felé tartanak. Nem sokat bírnak el, viszont sokan van­nak. De akadnak veszélyesebb tolvajok is, akik szekérszámra hordják a fát. A járás egyik termelőszövet­kezetéből egy hét leforgása alatt 50 ezer forint értékű fát loptak el. Üllőn, évekkel ez­előtt a szó szoros értelmében egy teljes erdőt tüntettek el, a Gázdák erdejét. Egyre-másra tűnnek el fák Monori-erdőn is, amint hírül adtuk. De sorol­hatnám tovább is. ★ Kik a fatolvajok? Szegény, rászorult emberek, akiknek nem telik tüzelőre? Szó sincs róla! Az üzemekben szinte „erőszakolják” nyaranként a tüzelőutalványokat, melyeknek értékét hat havi részletben le­het visszafizetni. És egyébként is, van ma szegény ember a ré­gi értelemben, az 1945 előtti évekhez viszonyítva? Nincs! Átmenetileg megszorult embe­rek? Esetleg azok igen, de az OTP kisegíti a rászorulókat: személyi kölcsönt ad, amelyet átlag 12 havi részletben lehet visszafizetni. Meggondolatlan, megtévedt emberek? Olyanok is akadnak köztük bizonyosan, de úgy, ál­talában nem. Vámszedők, bűnösök. Rövi­den: tolvajok. Kihasználva az alkalmat, a lehetőséget, lop­nak. És zsákmányukat csak ki­sebb részben használják fel maguk, nagyobb részben elad­ják. Egy-egy lovaskocsi-rako- mány 5—600 forintot is megér. Mi a megoldás? Elcsépelt már és szabványos is az a megálla­pítás, hogy több erdőőr kell, nagyobb büntetést kell kiszab­ni, aki látja, jelentse stb. ★ Persze, az adminisztratív in­tézkedés nem maradhat el. Ha szükséges, több csősz is cirkál­hat, de a legfontosabb: vesse meg a társadalom a fatolvajo­kat. Hogyan? Például tudatni kellene a munkahellyel, hogy ez és ez a dolgozójuk lopott, vigyázzanak rá, alaposabban, motozzák meg kifelé menet, egyszóval éreztessék vele, hogy tudnak bűnéről. De ki lehetne tenni a szabálysértési határo­zatot a tanácsházán esetleg a hirdetőtáblára, és közölni le­hetne a hangosbemondón is, milyen büntetést szabtak ki egyesekre. Másrészt biztosítani kellene a jobb ellátást. Mert mit te­gyen az, akinek például egy vagy két akácoszlopra, áthida- / lóra, nyélre, karóra, olcsó nyárdeszkára van szüksége? Honnét szerezze be? A TÜZÉP nem árusít csak betonoszlop>o- kat és ölre szabott fákat. Az erdőgazdaság kis tételekkel nem foglalkozik, és egyébként is, meglehetősen sokat kell utánajárni, míg a szükséges aprósághoz hozzájutunk. Biztosan van még több, ha­tásosabb módszer is megoldás­ra, de ha csak az említetteket alkalmaznák, máris csökkenne a fatolvajok száma. Kovács Gyöpgy i l i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom