Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-21 / 43. szám

PESTAIEfrYEI HÍRLAP N KIA PASA XVII. ÉVFOLYAM. 43. SZÁM 1973. FEBRUAR 21., SZERDA Zárszámadás a Szabadság Tsz-ben Növekedett a közös vagyon értéke * r Átszervezik az állattenyésztést — A szocialista brigádok sikere A Szabadság Termelőszövet­kezet megtartotta zárszámadó közgyűlését, melyen a Fest megyei pártbizottságot dr. Nemcsók János, a városi párt- bizottságot Nagy Ferenc osz­tályvezető képviselte. Lócskái Lajos elnökhelyet­tes megnyitó beszéde után Fekete József termelőszövet­kezeti elnök tartotta meg be­számolóját. A közös gazdaság 3126 hek­tár földön gazdálkodik, 787 tagja van, akik közül 398 já­radékos és nyugdíjas. Az al­kalmazottak száma 81. A gazdálkodás és gépesítés színvonalát igyekeztek emelni; 530 vagon szerves és 190 vagon műtrágyát használ­tak fel. Szerves és műtrágyára, vala­mint növényvédő szerekre 3 millió 222 ezer forintot köl­töttek. Az eredmény meg is mu­tatkozott: búzából hektáron­ként 38,1, rozsból 22,2 mázsa termést értek el, s a kukorica, ’májusi morzsoltban,, 39,1 má­zsát termett. Kenyérgabonát a szántóte­rület 30,5 százalékán termel • tek, míg 15 százalékán kuko­rica, 9,6 százalékán borsó, 7,3 százalékán zöldségféle ter­mett, és az állattenyésztés za­vartalanságának biztosítására, 52 százalékban takarmányfé­léket termeltek a földeken. Bár az uborka a tervet túlteljesítette, hektáron­ként 293 mázsát adott, s a paradicsom elérte a hek­táronkénti 231 mázsát, a kertészeti termelésben, fő­leg a paprikatermelésben, hiány mutatkozott. A tavaszi fagykárok folytán, a szőlőtermés sem váltotta be a hozzá fűzött reménye­ket. Az állattenyésztésben előre­haladtak. A 324 férőhelyes te­henészeti telep benépesítését folytatták, de a szarvasmar­ha-, sertés- és juhtenyésztés még mindig nem rentábilis, ezért, főleg a tejtermelés és a marhahizlalás minőségi és mennyiségi növelése érdeké­ben, az állattenyésztésben át­szervezést hajtanak végre, aminek első lépéseképpen, dr. Hajdú Lajos személyében, üzemi állatorvost alkalmaz­tak. A savanyítóüzem és a bor­kóstoló túlteljesítette a terve­ket, míg a feketei ipari üzem és az építőipar a vártnál kis­sé kevesebbet hozott. A termelőszövetkezet közös vagyona 1972-ben 58,3 millió forintra növekedett. Az év fo­lyamán 55 millió forint ter­melési értéket produkáltak, melyből, az alapok kellő dotá­lása után, 6 millió 595 ezer 834 forint nyereséget mutat­tak ki. Aki megszólaltatja a néma papírokat A levéltáros Ki gondolná, hogy a levéltá­rak polcain összegyűlt régi, sokszor több évszázados ira­tokat, jegyzőkönyveket méter­ben mérik. Igen, nem tévedés, méterben! A közeljövőben hi­vatalosan is megnyíló nagy­kőrösi levéltár például 900 méternyi 50—400 éves irattal dicsekedhet jelenleg. A bekö­tött vagy dobozokba rendsze­rezett, megsárgult aktákat, a polcokon egymás mellé rakva, egyszerűen centiméterrel le­mérik, így kapják meg méter­ben a levéltár állományát. Mindezt Bőr Lászlótól, a nagykőrösi levéltár megbízott vezetőjétől tudtuk meg, ami­kor arról érdeklődtünk, ho­gyan lett levéltáros, és mi­lyen feladatot jelent a levél­tárosi munka. Érdekes és szép — 1967-ben végéztem Sze­geden, a József Attila Tudo­mányegyetem bölcsészkarán, magyar—történelem szakon. A diploma megszerzése után nem kaptam pedagógus állást Békéscsabán, ahová tanulmá­nyi szerződésem kötött, így az ottani múzeumban dolgoztam másfél évig, muzeológusként. Az alatt az idő alatt gyakran megfordultam a szegedi levél­tárban. Négy évvel ezelőtt az­után végképp eljegyeztem ma­gam a levéltárost munkával, mert segédlevéltáros lettem Szegeden. A nagykőrösi állást pályázat útján ' nyertem el. Sajnos, a mi munkánkban nem megoldott a szakember- képzés. A jelenlegi levéltáro­sok átlagéletkora 50 év körül van, nagyon kevés köztük a fiatal. Az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem egy kiegészí­tő szakán folyik ugyan levél­tárosképzés, de olyan kevés az érdeklődő, hogy csak hosszú évek alatt verbuválódik egy évfolyam. A végzettek közül pedig sokan szakirattárakba mennek dolgozni, vállalatok­hoz, intézményekhez, a taná­Bérekre, prémiumokra és jutalmakra 14 millió 341 ezer forintot fordítottak. Egy-egy tagnak 19 ezer 800 forint az évi átlagjö­vedelme. A termelési eredményeket elősegítették a versenyek és a termelőszövetkezetben ala­kult szocialista brigádok. Dőry Miklósné, Bársony Antal, Hartyáni Dénes és Ká­sa Sándor hozzászólása után a tagság egyhangúlag tudomá­sul vette a beszámolókat, majd a felállított pénztárak több mint kétmillió forint bér­hátralékot, termelési prémiu­mot és jutalmat fizettek ki. K. L. ßeira tkozások az első osztályba Március 8-án és 9-én, reggel 8 órától déli 12 óráig, illetve délután 3 órától 6 óráig lesz az általános iskolai első osztályo­sok beiratkozása. Jelentkez­zék minden gyerek, aki 1973. szeptember 1-ig betölti a 6. évet. A kísérő szülő vigye magával az iskolás korba lé­pett adatait igazoló valameny- nyi okmányát. A beiratkozáshoz szükséges kötelező orvosi vizsgálatot március 8-ig kell a szülőnek elvégeztetnie. AKI NYITOTT SZEMMEL JÄR című, február 18-án megjelent cikkünkben egy számadat tévesen szerepel: Két év alatt 2 millió 800 ezer forintot fordított a tanács a legfontosabb beruházások (út, járda, óvoda) megvalósítására. Mit látunk ma a moziban? Lázadás a Bountyn, I—II. Színes amerikai kalandfilm. Kísérőműsor: Magyar hír­adó. Előadások kezdete: fél 4 és 7 órakor. Kiskörzeti mozi a lencsési iskolában Fekete tollú fehér madár. Színes ukrán—szovjet film. Kísérőműsor: Magyar hír­adó. Előadás kezdete: este 6 óra­kor. A hálátlan esi irattárak iránt csak keve­sen érdeklődnek. Pedig igazán érdekes, szép munka a miénk, és sokkal fontosabb is, mint­sem azt sokan gondolnák. Nagy örömöt jelent számomra például az, amikor egy elém kerülő, régi irathalmaz, tudo­mányos módszerességgel fel­dolgozva, szakszerű, váloga­tott irattári anyaggá válik. Az is vonzó a munkámban, hogy minden hivatalos papír tulaj­donképpen a történelem egy- egy néma tanúja, és megszó­laltatni őket a mi feladatunk. Az egyetemen sokat régész- kedtem, így tulajdonképpen rokonszakmát választottam. A nagykőrösi az első — Mit talál itt az érdeklő­dő, amikor majd a tavaszi megnyitás után fölkeresi a le­véltárat? — Ügy tudom, 1964-ben me­rült fel a gondolat, hogy a negyvenes évek végén Kecs­kemétre szállított városi irat­tár anyagát visszaadják Nagy­kőrösnek. Előbb azonban megfelelő, minden szempont­ból kielégítő feltételeket kel­lett teremteni. Ez olyannyira sikerült, hogy a Pest megyei levéltár a ceglédi járás anya­gát is Nagykőrösnek adja át. összesen 2 ezer méternyi anyag feldolgozását és kezelé­sét tervezzük Nagykőrösön. Ügy érzem, jelentős dolog ez, hiszen a felszabadulás után az országban sehol nem létesítet­tek önálló intézményként le­véltárat, a nagykőrösi az első. Aprólékos, nagy türelmet és hivatásszeretetet igényel a ‘le­véltári munka. Még a legfris­sebb, legfiatalabb irat . is, amely a levéltárba kerül, 18— 20 éves — számunkra már történelem. A polcokon sora­kozó papírok letűnt korokról vallanak: megszólaltatni őket valóban szép feladat. Khim Antal Kocséron hal­lottam, hogy van­nak még becsüle­tes megtalálók. Az ottani ÁFÉSZ vendéglő előtt Ba­logh Pálné kocsé- ri asszony, a na­pokban, a sáros földön egy rossz pénztárcára lett figyelmes. Odébb rúgta, de azután, gondolva, hátha valakinek valami fontos irata van benne, felvette, majd kinyitotta. Néhány 20 forin­tos és egy köteg 500 forintos lapult a rossz bukszában. Az asszony be­ment a vendéglő­be, és hangosan megkérdezte: — Ki vesztette el a pénztárcáját? Sokan voltak a vendéglőben, de nem szólt senki. Erre Baloghné odaadta a talált tárgyat a kiszolgá­lónőnek. — Ügy látom, valami írás is van benne. Olvassa el — kérte. — Nincs nálam a szem­üvegem. — D. János — olvasta az iratról a kiszolgáló asz- szony, majd han­gosan megismétel­te a nevet. Erre az egyik asztal mellől fel­állt egy virágos hangulatban levő atyafi: — Itt vagyok — kiáltotta —, 11 ezer forintom van az erszényben! Majd odament, elvette és szó nél­kül zsebrevágta a bukszát. Cimborái fej­csóválva nézték és odaszóltak: — Pár százast azért adhatnál an­nak a jó asszony­nak, hiszen el is tehette volna az erszényt! D. János azon­ban, mintha mi­sem történt volna, visszament aszta­lához, és nyugod­tan ivott tovább. Utána sem né­zett Balogh Pál- nénak, amikor az elment a vendég­lőből. Kopa László Verseny „A szakma kiváló tanulója“ címért CSÜTÖRTÖKÖN OSZTJÁK KI A JUTALMAKAT Városunkban nyitották meg az Ipari Szakmunkásképző Is­kolák Pest megyei igazgatósá­ga és a helyi 224-es számú Ipa­ri Szakmunkásképző Iskola pályaválasztási kiállítását, a városi pártbizottság nagyter­mében, s befejeződött az autó­szerelők versenye. A szakma kiváló tanulója címért. Tegnap délelőtt tovább folytak a szak­mai versenyek: 18 Pest megyei gépszerelő tanuló vetélkedett az első helyért a 21-es Volán tanműhelyében. A villanyszerelő-tanulók ma, február 21-én állnak a munka­padokhoz, a DÉMÁSZ Kossuth Lajos utcai tanműhelyében. A pályaválasztási kiállítást február 22-én zárják, s akkor kerül sor a győztesek jutal­mazására, illetve A szakma kiváló tanulója cím átadására. A versenyben elsőként vég­zők eljutnak az országos vetél­kedőre, ahol tovább küzdenek a helyezésekért T. P. Sikerrel zárult a város úttörőinek szaktárgyi vetélkedője Az iskolákon belüli verse­nyek után tartották meg az út­törők szaktárgyi versenyének városi döntőjét, a Petőfi Sán­dor általános iskola 13 tanter­mében. A több tagú zsűri előtt, amelynek elnökei semleges szakemberek voltak, az általá­nos iskolai tanulók legjobbjai igen alapos felkészültségről tettek tanúbizonyágot. Több kategóriában igen szoros volt az élen a sorrend és nagyon sok helyezett között csak ár­nyalatnyi különbségek mutat­koztak. Az 1972/73. tanévi Nagykőrös városi úttörő szak­tárgyi verseny győztesei: NYOLCADIK OSZTÁLYOSOK Irodalom: Farkas Ágnes (Pe­tőfi Sándor általános iskola). Orosz: Ábrahám Katalin (Arany János általános iskola). Történelem: Pintér Zsolt (II. Rákóczi Ferenc iskola). Élővi­lág: Szűcs Zsuzsanna (Arany). Földrajz: Pozsgai Piroska (Kossuth Lajos iskola). Mate­matika: Bakos Ilona (Arany). Fizika: Kustár Csaba (Petőfi). Kémia: Baky Judit (Arany). Technikus fiúk: Major Miklós (Arany). Technikus lányok: Tóth Ibolya (Petőfi). HETEDIK OSZTÁLYOSOK Magyar: Bencsik Ilona (Pe­tőfi). Orosz: Csizmadia Erika (Rákóczi). Matematika: Papp Ágnes (Petőfi). Mind a négy körösi belterü­leti általános iskola tanulói ér­tek el értékes helyezéseket. A legjobb helyezések így osz­lottak meg: I. II. III. Arany 5 5 6 Petőfi 5 2 2 Rákóczi 2 2 2 Kossuth 1 4 3 A legjobbaknak eredményes szereplést kívánunk a megyei úttörő szaktárgyi vetélkedőn] Izgalmas hajrá a férfi teremkézilabda kupamérkőzéseken Helyenként jó színvonalat, sok nézőt és a Kinizsi A-csa- patának harmadik helyezést hozott az első nagykőrösi férfi teremkézilabda kupamérkőzés- sorozat Toldi tomacsarnokbe- li utolsó fordulója, tanulság­ként pedig azt, hogy a jövőben következetesebb bírói műkö­désre lesz szükség. Nk. Kinizsi A—Lajosmizsei VÍZGÉP 29:17 (13:7). Nk.: Szabó — Nagy A. (3), Zubány M. (5), D. Kovács F. (5), Varsányi G. (7), Tóth (1), Miért szép télen is? AZ ERDŐ SZERELMESE Télen még nem voltam er­dőben. Lehangolódtam? Talán. Pe­dig az erdő télen is szép. — Bizony, szép — mondja B. bácsi, akinek már az ősapja is erdőben látta meg a napvi­lágot —, csak tudni kell nézni. Nem mondom, ha fehér lenne minden, ha a fenyőfák ágain megfagyott hódarabok függné­nek, akkor jobban mutatna. Ilyenkor hidegebb is van. — Hogyan védekeznek a hi­deg ellen? B. bácsi fölfelé néz, talán a soványka napot kutatja szemé­vel: — Dolgozunk. Persze, igye­keznünk kell. — Vannak holtbiztos mele­gítőszerek is, úgy mondják. — A borra gondol? — Mi másra? — Isznak az emberek meleg teát is, citrompótlóval. Egész­ségesebb, mint a bor. — Maga melyiket szereti jobban? — Megiszom mindkettőt — bólint beleegyeznem — Nézze — vakarja meg a fejét —, ez nem olyan egysze­rű. Én itt nőttem fel, ismerek minden fát, minden cserjét. Némelyik állat talán vissza is köszönne, ha tudna beszélni. Nekem az erdő az élet. Ha nincs semmi dolgom, akkor is kinézek, mert hiányzik. Nem tudom megmagyarázni, miért, ne is kérdezze. Itt más a leve­gő. Ereje van. Aki nem szokta, talán még köhögne is tőle. Én © © — Tegnap a Strázsadomb felé volt dolgom, ott ugrott fel kettő az orrom előtt, gondo­lom, megijedhettek valamitől. — Vadászoktól? — Azok nemigen bántják őket, inkább etetik. Most még csak fácánra vadásznak, a nyúlnak épp tart a párzási ideje, így hát azokat is béki- ben hagyják. — Mi újság amúgy? — Űjság? Nagyon semmi... Olyan az erdő, mint amilyen meg a füsttől köhögök, lenni szokott ilyenkor, télidé­ben. Majd tavasszal ismét élénkebb lesz. Akkor érdeme­sebb lesz kijönnie. — Azért ilyenkor is járnak emberek, vagy nem? — Ritkásan. Az öreg gondolkozik egy percig: — Ámbár, akiknek taxijuk van, leginkább most is kijön­nek vasárnaponként. Megnézik az etetőket, némelyikük tesz is bele valamit, figyelik az álla­tokat. A Halastó felőli részen, ott, az út jobb oldalán, keve­sebben nézelődnek. De mesz- szebb, a csemöi elágazástól két-három lépésnyire kell csak befelé menniük. Az erdészház­zal szemben most is lehet ül­dögélni, asztalok, nadok várják — Mit végeznek ilyenkor? , — Ami jön, ugye. Télen nincs annyi munka, mint nyá­ron, hét órát dolgozunk csak, nyáron meg tizet. Persze, evvel az is együtt jár, hogy kevesebb a fizetés. — Mikor látott utoljára őzet errefelé? Télen mért szép az erdő? Mert más, mint ősszel. Kinek a pap, kinek a papné, ámbá­tor, sokan a fiára-lányára sza­vaznak. Nekem úgy szép az erdő, úgy szeretem, ahogy van, minden változtatás nélkül. Megértem, hogy az arra megérett fákat ki kell vágni, de sajnálom is pusztulásukat. Mintha a hajamat tépkednék. Pedig a motoros fűrésszel még csak nem is fájhat a fának a kidöntés. Egy tűszúrást érez­het, ha érez egyáltalán. Az erdőt az emberek rútitják el. főleg nyáron. Eldobálnak a kirándulókat. Most persze, ezt_azt. Télen nem jönnek any_ nem ülnek sokáig, ieliamrná­’ nyian, így nem is szemetes. Szeretni az erdőt? Nekem körülbelül annyit tesz, szeretni az életet. Fái alatt békésen megfér egymással az őz meg a vaddisznó. Hát ezért is szere­tem. Adám József nak. Ilyenkor jobbára csak sé­tálgatnak, aztán zsupsz, vissza a kocsiba, hogy meg ne fázza­nak. © — Maga szereti az erdőt? B. bácsi mosolyog: Vikartóczki (7); csere: Péczeli (1). Az NB II-es vendégek pontatlansága miatt, negyed­órával később kezdtek. Az ele­jén mindkét gárda pozíció- előnyre törekedett. A lendüle­tesebb és ötletesebb hazai tá­madások veszélyesebbek vol­tak. Szünet után a VÍZGÉP feljött 15:12-re, de mindkét gárda szép akciógólokat lőtt. A Kinizsi A-csapata főleg át- lövésekből ért el több gólt, és győzelmével megszerezte a 3. helyet. Bem SE (Cegléd)—Kecske­méti Műszaki Főiskola 20: IS (9:7). Ceglédi Építők—Nk. Kinizsi B 18:14 (9:10). Nk.: Bekő — Nagy Z. (2), Maczkó, Szűcs, D. Kovács L. (1), Bertalan (9), Péczeli (2). Az NB I/B osz­tályba most besorolt ceglédiek ellen a tartalékos körösi csa­pat igen jól, egységesen kez­dett, és ötletes játékával soká­ig vezetett. Az egy végleg ki­állított játékosát kemény, időn­ként gyötrő játékmodorral pótló Építők szünet után jól kihasználta a hazaiak pillanat­nyi megingásait A KINIZSI KUPA VÉG­EREDMÉNYE 1. Cégi. Építők 2. Bem SE (Cegléd) 3. Nk. Kinizsi A 4. Nk. Kinizsi B 5. Laljo-smizsei VÍZGÉP 6. Kecskeméti MFSC 5 5-------113- SÍ 10 4 — 2 — 2 — 1 85- 85 8 3 115- 94 4 3 101- 89 4 5 2 — 3 106-115 4 5 ------- 5 89-145 — A legjobb góldobók: Berta­lan (Kinizsi B.) 43, Zubány M. (Kinizsi A) és Kanyó (Kecs­kemét) 30—30, Szabó (C. Épí­tők) 29, Sánta (Lajosmizse) 28, Varsányi G. (Kinizsi A) 25, Bálint (C. Építők) 22 góllal. A sportszerűségi versenyben: 1 Nk. Kinizsi B 10, 2. Nk. Ki­nizsi A 14, 3. Lajosmizse 18, 4. Bem SE 50, 5. KMFSC 52, 6. Ceglédi Építők 57 perc össz- kiállítással. A férfi teremkézilabda mér­kőzéssorozat jól szolgálta a csapatok idei felkészülését. A serleget egy évig a ceglédiek birtokolják. Szerdai műsor KOSÁRLABDA Gimnázium, labdajáték-te­rem. 11 óra: Nk. Arany János gimnázium—Salgótarjáni Ma­dách gimnázium férfi, II. kor­csoportteli középiskolás bajno­ki országos középdöntő, visz- szavágó mérkőzés. S. Z. i K i

Next

/
Oldalképek
Tartalom